Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-12 / 138. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. Június 12.

Baráti késfogás

E napokban a Szovjetunióban tartózkodik Tito, a Jugoszláv szövetségi Népköztársaság elnöke, Kandelj, a Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke. Popovics külügyminiszter, valamint a jugoszláv nép több más vezetője. Mindenütt, ahol megfordulnak, árad feléjük a szovjet dolgozók millióinak meleg baráti szeretete, lépten-nyomon tapasztalják a szeretet, megbecsülés ezernyi megnyilvánulását. A jugoszláv vezetők moszkvai látogatása, találkozása a szovjet államférfiakkal két nép baráti kézfogását jelenti. Két olyan nép kézfogását, amelynek barátságát a fasiszta elnyomás, zsarnokság elleni közös harcban kiontott vér pecsételte meg. E kézfogás egyben két kedves, de átmenetileg egymástól elvált. sőt egymással szembekerült barát újbóli egymásrataláiásáI; is jelenti.

E baráti találkozás, a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek közeledése felé az utat BuLganyin és Hruscsov múltévi belgrádi látogatása, az ott lefolyt megbeszélések és a7 ezeket követő történelmi jelentőségű közös nyilatkozat egyengette. Egy év telt el azóta. És ez alatt az egy év alatt izmosodott, erősödött a Szovjetunió és Jugoszlávia népeinek barátsága, kibővült, sokoldalúvá vált gazdasági, kulturális, sport- és egyéb kapcsolatuk;

Az út nem volt könnyű

amikor bekövetkezett a sajnálatos szakadás a szocialista tábor országai és Jugoszlávia között, az imperialista berkekben felujjongtak. Arra számítottak, hogy Jugoszlávia előbb-utóbb, de mkáb'o előbb, mint utóbb, a világimpe- rializmus jámszalagjára kerül, elveszti politikai, gazdasági függetlenségét, a vezető kapitalista államok játékszerévé válik. Minden eszközt megragadtak ennek elősegítésére. A Jugoszláviának juttatott segélyek ellenértékeként az ország nemzetgazdaságát gúzsbakötő engedményeket igyekeztek kicsikarni. A Jugoszlávia, Görögország és Törökország között létrejött három- hatalmi egyezményt fel akarták használni arra, hogy Jugoszláviát közvetve bevonják a NATO-ba. Jugoszlávia népeinek és vezetőinek nagv érdeme, hogy ebben a számukra válságos időszakban is meg tudták őrizni az ország függetlenségét, cselekvési szabadságát,

Jugoszláviát nem sikerült az imperialista táborba édesgetni. Az ország független, bók eszerető külpolitikájával nagy nemzetközi tekintélyt vívott ki magának, fontos szerepet tölt be, pozitív tényezővé vált az Egyesült Nemzetek Szervezetében, annak különböző intézményeiben. Jugoszlávia útja nem volt könnyű út. Nehéz, göröngyös út volt. De nem volt könnyű a Szovjetunió útja sem. A személyi kultuszból adódó hibák felszámolása, a nemzetközi munkásmozgalom helyzetének, jelenkori sajátosságainak mélyreható átértékelése kellett ahhoz, hogy elháruljanak az akadályok a Szovjetunió és a népi demokratikus országok, valamint Jugoszlávia népednek közeledése elől;

Különböző módon — ugyanazon célért

Á Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik igen nagyjelentőségű megnyilatkozása volt a szocializmushoz vezető út sokféleségéről szóló lenini tanítás kidomborítása. A XX. kongresszus félreérthetetlenül tisztázta a helyzetet, a szocializmushoz vezető útnak a helyi, nemzeti adottságokat figyelembe véve, többféle változata lehet. Ma már mindenki számára világos, hogy Jugoszlávia is a szocializmust építi. A Szovjetunió és Jugoszlávia különböző módon, sajátos formákban és ütemben bár, de egyazon végcélért küzd: a kommunizmusért. Ez a tény is új tartalommal telíti a két ország népeinek kapcsolatát;

Jugoszlávia társadalmi, gazdasági arculatában a ne pfelszabadító háborút követő évtizedben végbementek mindazok az alapvető változások, amelyek nélkül a szocializmus építése elképzelhetetlen lenne. A munkásosztály kezében a hatalom: proletárdiktatúra van. A termelő eszközöket társadalmi tulajdonba vették, s a mezőgazdaságban különösen a legutóbbi időben, erőteljesen fejlődik, tért hódít a nagyüzemi, szövetkezeti forma.

De a szocializmus építésének jugoszláviai módszerei sok új problémát vetnek fel, új tapasztalatokkal gazdagítják a Szovjetunió, a népi demokratikus országok dolgozóit, mint ahogy ezeknek az országoknak a gazdasági, tudományos-technikai tapasztalatai is segíthetik a szocializmus jugoszláviai építését. Ezért közös érdekünk, hogy országaink között minél előbb

helyreálljon a jó viszony, s meginduljon az élet minden területére kiterjedő, gyümölcsöző együttműködés. Ebből a szempontból rá kell mutatnunk itt a jugoszláv—magyar viszonyban beállott kedvező fordulatra is. A kölcsönös tartozások egyenlegéről kötött megállapodás, a gazdasági, kulturális kapcsolatok helyreállításának kilátásba helyezése. de őszintén reméljük, csak az első lépést jelenti a népeink közötti bizalom megszilárdulása, sokrétű együttműködésünk kibontakozása felé.

Vannak akiknek nem tetszik

hogy országaink kapcsolatai mind szélesebb körre terjednek ki, hogy — mint Tito mondotta a moszkvai autógyárban rendezett gyűlésen — „ami köztünk történt, mór a múlté.” A jugoszláv vezetők szovjetül! i óbeli útja bizonyos amerikai körökben dühödt kirohanásokat váltolt ki Tito elnök ellen, Jugoszlávia politikája ellen. McCarthy szenátor például a Jugoszláviának nyújtandó amerikai segély teljes megvonását javasolta, amit azzal indokolt, hogy Tito moszkvai nyilatkozatai világossá tették: „Nem remélhető Jugoszlávia megvásárlása az amerikai segély révén.” Hasonló értelmű indítványt terjesztettek be a kongresszusba más szenátorok és képviselők is Tito az amerikai újságírókkal és rádiókommentátorokkal folytatott moszkvai beszélgetésében válaszolt ezekre a megnyilajkozásokra. Kijelentette: Tudja, hogy . McCarthy szenátor Jugoszlávia ellensége., azonban nem fontos személyiség. „Amiatt — mondotta — az Egyesült Államokkal való ’/iszonyunk nem szenved kárt, olyan baráti

marad, mint korábban veit”

Eddig csak államközi kapesola tokról volt szó a szovjet és jugoszláv államférfiak megbeszélésein. De amikor egy újságíró megkérdezte, vajon szóbajöhet-e a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége közötti pártkapcsolatok kér dése és' vajon a jugoszláv vezetők ohajtanak-e ilyen kapcsolatot teremteni, Tito elnök így válaszolt: „Mi kapcsolatot tartunk fenn sok más szocialista párttal és haladó pártokkal. Miért ne tarthatnánk fenn a kapcsolatokat a szovjet párttal is?”

A siovjeí — Jugoszláv együttműködésnek

tehát éppen úgy, mint a népi demokratikus országok és Jugoszlávia közötti együttműködésnek szerteágazó, szinte kimeríthetetlen lehetőségei vannak. Éppen ezért kísérik a szocialista tábor országaiban olyan nagy érdeklődéssel és figyelemmel a szovjetunióbeli megbeszéléseket. Nem kétséges, hogy e megbeszélések nyomán meggyorsul e lehetőségek felkutatása és felhasználása.

De a jugoszláv vezetők szovjetunióbeli útja, Bulganyin és Hruscsov belgrádi látogatásához hasonlóan túlnő a szocialista tábor keretein. Fontos állomást jelent az általános béke, a világfeszültség enyhülése, a háborús veszély elhárítása útján is. E tárgyalások beleillenek Genf, Bandung szellemébe. Békeszerető ál'amok képviselő! között. folynak, olyan államok képviselői között, amelyek ma már a nemzetközi politika csaknem valamennyi fontos kérdésében egyetértenek.

Kijelölték a kombájnsratásra szánt gabonatáblákat

A megye termelőszövetkezeti vezetői, gépállomási mezőgazdászai együttesen kijelölték már a kombájnaratásra szánt gabonaféléét. A kiválasztás nem volt nehéz, mert a jó termést ígérő gabona sehol sem dőlt meg. Az elmúlt évekkel ellentétben a megyében már valósággal kapkodnak a kombájnok után. A kisújszállási gépállomás arató-cséplőgépét például még az elmúlt évben is Karcagra kellett irányítani, mert helyben nem volt elég szerződés. Most átlag 182 hold gabona levágására szerződtek minden egyes géppel. Turkevén 25 kombájn számára biztosították már a megfelelő munkát. A megyében összesen 170 arató-cséplőgép dolgozik majd a termelőszövetkezetekben és a leszerződött terület jóval meghaladja a 4000 holdat. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának véleménye szerint

az elmúlt évi jó munka eredményeként annyira megszerették a kombájnokat, hogy még körülbelül 50 gép számára biztosítani tudnák a megfelelő munkáts A szdnok megyei gépállomásokon az idei kombájnaratáshoz kijavították s előkészítették már a tisztítóműveket, szállítószalagokat, ponyvákat, hogy a szérűk felszerelésénél ne legyen semmi akadály;

PÁRTÉLET+

A taggyűlések tapasztalataiból

lilájára »jelenté»

Várható időjárás kedden estig: Felhős idő, sokfelé eső, a keleti megyékben néhány helyen délutáni zivatar. Mérsékelt, időnkint kissé élénkebb déli, délnyugati szél. A nappali hőmérséklet a keleti megyékben csökken, máshol alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 13—16, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 20—23 fok között. (MTI.)

Ax SXKP XX. kongresszusának tanulságai hónapról-hónapra mindjobban éreztetik hatásukat az élet minden területén. Üj, friss szellem hatja át politikai, társadalmi, termelő és kulturális munkánk minden területét.

Minél jobban megismerik tömegeink a XX. kongresszus anyagát, annál alkotóbbá, termelékenyebbé válik a munka járásunk területén is. A XX. kongresszus zárószava óta bekövetkezett nemzetközi és belpolitikai események, a megtett konkrét intézkedések még jobban meggyőzik dolgozóinkat arról, hogy az elv párosul a gyakorlattal, Mindez a dolgozóik anyagi életének javulását, békéjének biztosítását segíti elő.

A XX. kongresszus útmutatása nyomán Központi Vezetőségünk határozata is kötelez bennünket arra, hogy pártunkban, pártszervezeteinkben betartsuk a pártélet lenini normáit. Nem valósult meg még e tétel teljes egészében járásunk pártszervezeteinél, de hozzáfogtak megvalósításához és máris érződik kedvező hatása.

Járásunk termelőszövetkezeteinek pártszervezeteinél is hasonló a helyzet. Munkájukban fokozatos javulás mutatkozik, amit hónapról- hónapra le lehet mérni. Ezelőtt 2—3 hónappal bizonytalanság volt a tsz-ek párttaggyű'ésein. Tanulmányozás, ismeret hiányában kételkedtek az egyszerű párttagok a XX; pártkongresszus anyagának helyességében. Gyakori volt, hogy még vezetőségi tagok, sőt titkárok is bizonytalankodtak. Nagyon sok vita volt az osztályharc új formái, a személyi kultusz és a kollektív vezetés kérdései körül is.

Voltak olyanok is, akik féltették a „tiszta pártmunkát”. A propaganda-munka fokozásával e bizonytalanságot sikerült lassan felszámolni, s miután a párttagságot meggyőztük pártunk politikájának helyességéről, állandóan növekszik az aktivitás a pártmunka, s abból fakadóan a gazdasági munka iránt is. Megnyilvánul ez többek között abban hogy a látogatottság kisebb tsz-eknél 90—08 százalékos, nagy tsz-einknél 75—80 százalékos volt a május havi párttaggyűléseken.

Nem ritka az olyan taggyűlés, mint a nagyiváni Rákosi Csillaga Tsz-é, ahol tizennyolc elvtárs. vagy a tiszaszöliősi Szarvas Sándor Tsz-é, ahol a tagság 70 százaléka kapcsolódott a vitába. Nagyon helyes, hogy az ezelőtti esetleges írá- zissizerű hozzászólás helyett konkrét javaslatokat tesz a párttagság a párt és gazdasági élet megjavítására.

Javul a tsz-eknél a párt- és szövetkezeti demokrácia szélesítése is, amit az segít elő, hogy egyszerűen nem engedi meg a párttagság, hogy

a bírálatot (főként a vezetők) visz- sza verhessék. Tsz-eink pártszervezeteiben nagyobb részt pártsze- rűen, helyesen bírálják a párt- és gazdasági vezetést. Van azonban olyan tapasztalatunk is, hogy egyes gazdaságvezetők — főként a tiszafüredi Üttörő Tsz-nél, a Kócsi Állami Gazdaságnál — nem szívesen veszik, nem egyszer figyelmen kívül hagyják a párttaggyűiés bírálatát, javaslatát.

A hibáit mellett tsz-eink párt- szervezetei vezetésben, s létszámban is fejlődnek, erősödnek, növekszik a pártonkívüliek érdeklődése a pártszervezetek munkája iránt. Májusban járásunk pártszervezetei 41 tagot és tagjelöltet vettek fel, főleg a szövetkezeti tagok közül. Párt-végrehajtó bizottságaink előtt továbbra is a tsz-ek pártszervezeteinek erősítése a legfontosabb feladat. A XX. kongresszus tanulságai alapján tovább kell erősíteni tsz-einkbén a pártós szövetkezeti demokráciát. A pártszervezet politikai munkájában nagyobb helyet kell biztosítani a tudományos termelés kérdéseinek. Tovább kell fejleszteni a tez-párt- tagság eszmei, politikai színvonalát, amit az 1956—57-es pártókta- tásá év előkészítésével, idejében való végrehajtásával fogunk biztosítani.

BUKTA ANDRÁS, Tiszafüred, Jár. Pártbizottság.

lányok és fiatalasszonyok országos találkozójának küldött«

SZABÓ ILONA

a mezőtúri Béke Tsz DISZ szervezetének tagja. A növénytermesztési brigádban dolgozik, munkájában példamatató.

TÓTH ISTVÁN.

A KUJON

(14.)

ontóné hamar belejött a paraszti dologba. Meglátszott, hogy valamikor csinálta. Apja olyan se paraszt, se iparos ember volt világéletében. Eredeti foglalkozása szerint a csizmadia mesterségben kellett volna művészkednie. Minthogy élhetetlen, meg szótlan csizmadia nem csizmadia, a segéd- ségnél tovább sose vitte. Úgyhogy mikor felesége azt négy holdacskát örökölte, hűtlen lett az árhoz és a szurkos fonálhoz, parasztizálni kezdett. Legnagyobb célja az volt, hogy lánykájával kijárassa a négy polgárit; így mégis jobban számíthat majd valami jobb iparos, vagy ha minden úgy sikerül, ahogy elképzelte — tisztviselő vőre.

Azért minden eshetőségre számítva, nem' engedte Erzsikét el- urasodni. Nyári vakációkban a lány is éppúgy verte a markot, mint az anyja. Ezt az elmúlt években is megtette, legalább a fejadagra valót megtalálta apjánál.

— Nem rí ki keze alól a kapálás — dicsérték egy hét múlva a munkacsapatban is. Nagyon jólesett Rontónénak, hogy füle hallatára teszik.

— Nem fogott ki énrajtam a gépállomáson se semmi — mesélte vígan tengerikapálás közben. Élt, táncolt lába előtt a kapa, olyan ügyesen mozgatta nyelét. Tudván tudta magáról, hogy szép látvány piros ruhájában, sárga háromszögkendőjével a haja löknijai fölött. Könnyű mozgású karját a kukorica kardalakú levelei is kedvtelve simogatják, nemhogy a férfiszemek. Nem kívánt senkivel kikezdeni, de neki is' hízelgett, ha minél többeknek tetszik.

Azért ne higyjék, hogy ő akárki!

— Sokszor dolgoztam külön a

párttitkámak. Előadásvázlat, jegyzőkönyv, munkaterv, káderjellemzés, meg az ég tudná, mi minden járta. ... Ha például Markos elvtárs tájékozódni akart, így szólt: „Na, szépasszony, mit hallott?” — s akkor beszámoltam.: Ó, mennyi mindent tudok! Hiába olyan önérzetes énelőttem Hagya technikus, tudom, mi van az élerajzában. Előttem mindig zavarba is jött,, sejtette, hogy ismerem a priuszát, i.; Szóval olyan bizalmas káder voltam..: Nem azért mondom, de hogy úgy fejezzem ki magam, beleláttam a nagyvonalú politikai vonalvezetésbe.

— Látszik is rajtad. Sokkal bátrabb vagy a brigádvezetővel szemben is, mint mi — édeskedett neki Koczogné. Majd hirtelen átlépett a maga sorából Rontónéhoz és lehajolva porolta Erzsi szoknyája aljáról a sárga tökvirágport. — Ejnye, kedves, vigyázz már, összekusbi- tolja a ruhádat ez a vacak.

Koczog kifejezéstelen arccal fordította arra a fejét a másik oldalról szomszédos fogásról.

— A brigád vezető vei? — szólt közbe. — Azt hiszem, Erzsikének a kisujjában több politika van, mi"t Botos Pistának a fejében.

T\ élutánra nyomott lett a levegő. A környék felett köröskörül puffancs felhőgomolyok viaskodtak. Minden percben várni lehetett, hogy a szomorúszürke, fogvicsorító jégesőíellegek marakodni kezdenek a velük szemben gyűrendő, belülről világított lilásbama viharfelhőkkel. Már érzett vad dühük sziszegése. Kijózanító, ingerült- fuvallatok tépáztak bele a friss zöld kukoricalevelekbe és sivítva próbálgatták fogukat az éles növénykardokon.

— Jó lesz fedél aló húzódni, emberek — kurjantotta el magát

Koczog. Hangjában benne volt a szabad ég alatt élő emberek bölcs tisztelete a természet erőivel szemben.

— Mindjárt itt lesz — a fecskék hasa majd a földet súrolja — egyenesedett fel Kóti József is. A tábla túlsó végéről összegörnyedve po- corkodtak a tanya irányába a többiek; Messziről úgy látszott, hogy a legnagyobb fekete hasas felhő már a vállukra nehezedik, attól hajoltak úgy meg.

Visongva, sikongva szedték lábukat az asszonyok, mikor az első nagyhosszú, hideg cseppek kiforrósodott bőrükre cuppantak. Egy nyúl iramodott fel csaknem a talpuk alól s tapsifülét besunyva, fúródott be a tengeritáblába.

A tanyában kiki ott ült le, ahol tudott. Eleinte reménykedve kémlelték az eget, hátha kitisztul; De vigasztalan idő lett. Ameddig csak elláttak, óriási szürke fésőkké sűrűsödve pásztázták a tájat az esőfellegek.

Botos brigád vezető az ajtófélfának támaszkodva álldogállt. Türelmetlenül kocogtatta bakancsa orrával a küszöböt. Időnként elgondolkozva tekintett Koczogra, aki a jászol szélén ült s lábát lógázva bámulta szemben a tapaszos falat. Pipázott. Hüppentgetett s olyankor egy-egy bodor füstgomolyagot pöfékelt az ázott szalmaszagú levegőbe. Éppencsak tágranyílt világos szemét mozdította arra, mikor Kri- zsóné, egy kis barna asszony megszólalt.

— Tán méregbe áztatta azt a dohányt, olyan büdös, mint a pokol.

Koczog feleletre sem méltatta, csak elmerült továbbra is a sárga tapasz törekszálainak vizsgálatában. Az isten se tudta volna kiokoskodni, hol jár az esze. Nem szokott ilyen szótlan lenni;

A brigádvezető szólalt meg színtelenül, mordan.

— Figyeljenek csak egy kicsit!

— Halljuk! — próbált kedélyes- kedni valaki, de érzett a levegőben, hogy ennek most semmi helye.

— Vannak, akiknek nem használ a szép szó. Az se használ, ha már megütötték a bokájukat;

— Kikről van 6zó?

— Arról — nyomta meg a szót a brigádvezető —, aki az éjszaka egy kocsiderék szénát vitt el a saját tanyájára a szövetkezet pajtájából.

Z1 send lett. Olyan, amitől úgy csavarodik az ember orra,

mint mikor paprikás zsír sül a konyhában.

— Nem kell mindig piszkálni az embert, akkor hogy legyen kedve dolgozni — pattant fel a zizegő szalmáról Kapusi László, aki a minap ötszáz forintot szurkolt le a szövetkezeti misling többszöri meg- dézsmálásáért.

— Ne példálózzon, hanem kivele! — biztatta komoran Bptost Birizló Gyurka egy kicsit mindig kalótya legény;

— Jól tudja, akinek szól. Arra vonatkozik, akinek a háztájin éppen elég terem ahhoz, hogy sok jószágot tartson. "

Koczog megelevenedett a jászol partján. Szuszogva lekecmergett. Közelebb lépkedett az ajtóhoz;.: Rá nem nézett volna senkire. Rendületlenül bicegett a világosság felé. A küszöbnél élesen súrolta könyökével Botos mellét. Veszedelmes szikrák villantak át láthatatlanul a két férfi izmai között.

— Pista bátyám se tudja? — kérdezte alig hallhatóan Botos.

Koczog csak dünnyögött;

— Minek megy ki, megázik;.;

Kap az asszonytól, ha eláztatja az ingét — figyelmeztette gunyorosan Kovács raktáros, aki az eresz alatt ült és földszínű, összeszurkált lábát a csatornáról lecsurgó vízben hű- sftgettej .Folyt, köv.)