Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)
1956-06-10 / 137. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 2956. június 10. PÁTg TÉLÉ T + A kisiétszámú pártszervezetek jobban törekedjenek soraik növelésére • Párlunk sorai erősítésének fontosságáról sok szót ejtettünk már. Megyénkben sem igen akad olyan pártszervezeti titkár, aki ne hangsúlyozta volna taggyűlésen, vagy egyéb alkalommal, hogy a legjobb dolgozókkal kell szüntelenül frissíteni, növelni az alapszervezeteket. A szavakat azonban nem mindig követik a tettek. Különösen a kis- létszámú pártszervezetek részéről nincs kellő törekvés taglétszámuk növelésére. Az örményesi Uj Élet Tsz-ben például a legtöbb munkaegységet elérők zöme pártonkívüli. Ha ezeknek az embereknek munkaszeretete, szövetkezetükhöz való ragaszkodása kommunista állhatatossággal, céltudatos akarattal párosulna, sokkal inkább biztos lenne a szöve'kezet gyors felvirágzása. A pártvezetőség azonban nem sokat törődik velük. Ebben az évben május végéig nem vettek fel tagjelöltet. Magától érthető, hogy nem helyes ez a közömbösség, a párt iránti felelősségérzet hiányos voltára vall. Tomajmonostoron meg olyan eset fordult elő, hogy a taggyűlésen állították ki a felvételre jelentkező kérelmét, s akkor kértek fel két etvtársat az ajánlásra. Felvetődik ezzel kapcsolatban a kérdés, hogy lehet-e ilyen esetben az ajánlók részéről való nevelésről, a tagjelölt felvétel gondos mérlegeléséről beszélni? — Nem, egyáltalán nem lehet. Márpedig egyetlen pártszervezetünkben sem engedhető meg, hogy pusztán a látszat kedvéért, a ..mindegy kivel” elv alapján növeljék a taglétszámot. Valamennyi párttagunk becsületbeli ügyévé kell tennünk, hogy a legjobb dolgozók, a legkiválóbbak közül is azokat ajánlják elsősorban, lakik a termelő, munkában vesznek részt, akikkel sokat beszélgettek célkitűzéseinkről, akikben megvan a törekvés az átlagnál többet tenni hazánk boldogulásáért. Éppen azért a rövid, alig néhány heti ismeretség, s következésképpen a nevelő munka nem lehet alapos, nem jogosíthat a tagjelölt ajánlásra. Hangsúlyoznunk kell ezeket, mert több községünkben előfordult, hogy a Szervezeti Szabályzat előírása ellenére alig néhány hónapi ismeretség után akartak felvenni tagjelöltet. Változást kell elérnünk a tagjelöltekkel való foglalkozásban is. Súlyos mulasztások fordulnak elő ezzel kapcsolatban. Tomajmonostoron például Szanyi Andrásné hat éve tagjelölt. Az a pártszervezet jár el helyesen, amely előadásokat tart a tagjelölteknek a Szervezeti Szabályzatból, bevonja őket a pártoktatásba, s pártmegbízatással' alkalmat ad nekik arra, hogy bebizonyítsák pártunk iránti hűségüket. Ha így járunk el, akkor a tagjelöltségi időt nem kell meghosszabbítani, van alkalmunk meggyőződni a tagjelölt 'rdemeiről, hibáiról. Községi pártszervezeteinknek gon- doiniok kell arra is. hogy az egyénileg gazdálkodóit között végzett politikai munka . hatékonyabbá tétele érdekében azok közül is vegyenek fel tagjelöltet. Helyesen jártak el tavaly Jászladá- nyon, ahol 41 tagjelöltet vettek fel. zömében tsz-tagokat, s egyénileg gazdálkodókat. Ez azonban nem jellemző minden alapszervezetünkre. A fegyvernek! községi pártszervezetben például nincs törekvés az egyénileg gazdálkodók tagjelöltté való nevelésére. A DISZ-szervezetekben is gyakrabban kell élni az elvtársaknak azzal, hogy joguk van tagjelölteket ajánlani, minél több energikus fiatallal erősíteni pártunkat annál is inkább fontos ez, mert a DISZ- ben is erősödik) ezáltal a párt vezető szerepe, következésképpen jobb. hatékonyabb lesz az ifjúság között végzett munka. Mindezt egybevetve: a párt iránti egyre növekvő bizalommal az alapszervezetek taglétszámának növelésére is fel kell használni, rendszeressé kell tenni a taejelöltfelvételt. Szerezzünk érvényt annak, hogy tagjelöltnek lenni megtiszteltetés, de egyben komoly kötelezettség is. Nagyobb önállóságot! Sok »tó esik manapság arról, hogy nagyobb önállóságot kell biztosítani a tanácsoknak. Tények sorozatával lehet bizonyítani ennek a törekvésnek a helyességét. A napok ban Karcagon és Kisújszálláson jártunk. Beszélgettünk erről az önállóságról is a tanács vezetőivel. Kiderült, hogy számtalan olyan probléma van, melyet meg tudnának oldani, azonban meg van kötve a kezük, nem tehetik. fiel is hoztak erre mindjárt egy konkrét példát: • Mindkét városban súlyos lakásgondokkal küzdenek. Szabó elvtárs, a kisújszállási városi tanács vb. titkára elmondta például, hogy egy orvosnak 5 hónap óta nem tudnak megfelelő lakást biztosítani. Karcagon Kovács elvtárs, a városi pártbizottság első titkára tájékoztatott bennünket, hogy nem egy lakásban előfordul, hogy több család lakik egy szobában. Lehetőség meg volna a városban, hogy a lakóházak száma növekedjék, azonban most jön a de. a Mindkét városi tanács terve szerint lebontanák az államosított lakóházak udvarán található melléképületeket, melyeket jelenleg nem használnak, mert túl nagyok (istállók, górék, stb.). Ezek bontási anyagából egyrészt a lakóknak lehetne felépíteni néhány kisebb méretű mellékhelyiséget, másrészt a fennmaradó bontási anyag alkalmas lenne új lakóházak építésére. Ha állami keret állna rendelkezésre, abból, ha nem, eladnák a bontási anyagot tsz-tagoknak lakóházépítés céljára. — Nem egy tsz-tag képes lenne arra. hogy az építés költségeit magára vállalja. A városi tanács terve csak elképzelés marad. Melléképületet ugyanis ilyen célra lebontani nem lehet. Tatarozására költségkeret nem áll rendelkezésre. A lakók, miután nem is használják, nem gondozzák! Nem nehéz kitalálni, mi lesz a sorsa ezeknek az épületeknek. Összedőlnek, összetörik a cserép, a faanyag, óriási kár származik belőle. Mire való mindez? Hazánk különösen faanyagban elég szegény. Most az árvíz és földrengés súlyos károkat okozott. Ezek helyreállítására is sok építőanyagra van szükség. Igen gazdaságos lenne ezért — véleményünk szerint is,— bontott anyagból új lakóházat építeni (falát, vályogból is fel lehetne rakni.) Ehhez hasonló problémát mondtak el Karcagon. Itt a határban több üresen álló tanya van, kitéve az idő minden viszontagságának. (A dolgozók inkább a városba telepednek le, igényesebbek.) — Amennyiben a tsz-ek nem veszik meg, engedélyezzék, hogy lebontsák ezeket a tanyákat és a tsz tagjai a városban építsenek belőle lakóházakat. Kérjük a VKG. Minisztériumot, hogy miután nemcsak a két város problémája ez és jelentős rejtett tártaiéiért tár fel, tegyék lehetővé, hogy a járási és városi tanácsok a körülményeknek megfelelően önállóan döntsenek az itt leírt kérdésekben. Nemzetgazdasági érdek és a dolgozók érdeke ugyanis egyaránt ezt követeli meg. G. Nixon amerikai alel nők beszéde New York (TASZSZ). Nixon amerikai alelnök a Pennsylvania állambeli Easton városában, a „Lafayette” főiskolán beszédet mondott. Beszédében visszatükröződött az amerikai kormánykörök nyugtalansága amiatt, hogy a nemzetközi küzdőtéren növekszik a Szovjetunió tekintélye és egyre fokozódik az erőpolitika népszerűtlensége. — A nemzetközi küzdőtéren — mondotta Nixon — jelenleg az emberek gondolkodásmódjának meghódításáért folyik a harc. „Az ebben a harcban használt fegyverek: eszmék, nem pedig ágyúk és repülőgépek. Hatalmas tényezők a Szovjetunió javára hatnak ebben a mérkőzésben. Ha mi e tényezőket nem vesszük figyelembe, és nem kezeljük reális módon, akkor elveszthetjük az emberek gondolat- világáért folyó csatát”. Az ázsiai országokban tett körútjáról szólva Nixon elismerte, hogy ezekben az országokban „a békére irányuló törekvés tapasztalható és ez a törekvés különösen erős azokban az országokban, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati uralom alól”. „Ezekben az országokban — jelentette ki Nixon — a kommunisták békét ígérnek... Mi viszont éppen ellenkezőleg, a háborút és a katonai szövetségeket emlegetjük... A nyugathoz viszonyítva kevésbé fejlett országokban őszinte törekvés mutatkozik a gazdasági haladásra. Ezeknek az országoknak a Szovjetunió példát mutat a kommunizmus körülményei között elért lenyűgöző ipari haladásával”. Nixon beismerte, hogy Ázsiában és Afrikában sokhelyütt fokozódott a nyugati országokkal szembeni felháborodás azok múltbeli, vagy jelenlegi imperialista gyarmatosító politikája miatt. Arra a kérdésre áttérve, milyen legyen az Egyesült Államok politikája, Nixon azt mondotta, hogy az Egyesült Államoknak „természetesen továbbra is kellő katonai erőt kell fenntartania saját orszá- gáoan, arra kell törekednie, hogy fenntartsa életbevágóan fontos külpolitikai szövetségeit”, de a katonai és gazdasági segélyprogramok „esetleg nem lesznek fő tényezők ebben a csatában”, (MTI) Külföldi hírek Belgrad (MTI). Branko Draskovics, a jugoszláv külügyminisztérium szóvivője pénteki sajtóértekezletén bejelentette, hogy Nasszer egyiptomi miniszterelnök a nyár folyamán Jugoszláviába látogat. * Washington (MTI). Az Aí’P jelentése szerint a Walter Reed katonakórházban végrehajtott első orvosi vizsgálat megerősítette az első diagnózist, amely szerint Eisenhower elnöknek vékonybél-gyulladása van. * Prága (CTK). A Csehszlovák Nemzetgyűlés Elnöksége úgy határozott, hogy meghívja a Csehszlovák Köztársaságba a francia nemzetgyűlés és a Francia Köztársasági Tanács küldöttségét. A meghívás célja a kölcsönös kapcsolatok javítása és a két ország hagyományos barátságának elmélyítése. Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke a meghívást levélben megküldte André Le Troquernak, a farneia nemzetgyűlés elnökének és Gaston Monnervillenek, a Köztársasági Tanács elnökének. (MTI) * Moszkva (TASZSZ). A moszkvai lapok június 9-i számukban jelentést közölnek arról, hogy a Legfelső Tanács Elnöksége Lazar Moj- szejevics Kaganovicsot, a Minisztertanács első elnökhelyettesét saját kérelmére felmentette a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munka- és bérkérdésekkel foglalkozó Állami Bizottság elnöki tisztsége alól. A bizottság új elnökévé Alekszandr Petrovics Volko- vot nevezték ki. (MTI) 40 Szolnok megyei termelőszövetkezeti méhészet vándorodat az idén A megye termelőszövetkezeteiben egyre nagyobb becsülete van a méhészkedésnek. Csupán az elmúlt két hét alatt a tiszaszentimre. Kossuth tsz 41, a fegyverneki Kossuth tsz 42 család méhet vásárolt. Hasonló mértékben fejlesztette méhészetét a kuncsorbai Vörös Csillag, a kengyeli Sallai és a jánoshidai Dimitrov Termelőszövetkezet is. A régebben méhészkedők közül a turkevei Harcosnak 120 családja van, amelyet két szakképzett méhész gondoz. A termelőszövetkezeti méhészek az egy év alatt bekövetkezett jelentős fejlődés után most hajtják végre az első jelentősebb nagyobb arányú vándoroltatást. A 65 termelőszövetkezeti méhészet közül 40 költözködött át Salgótarján vidékére az ottani jó akáclegelőkre. (13.) If oezog úgy érezte magát a ta- nácsházából kijövet, mint a csordakút aszály idején, ha arra képes volna. Égett, kiszáradt, idegei majdnem hallhatóan ropogtak a feszültségtől. Alig tudott a térdének parancsolni, úgy elerőtlenedett. Csak állt a magas üveges ajtó előtt, de nem fogta fel, mi van körülötte. Mintha nagyon kipofozták volna. Útkereszteződéshez érkezett, de nem az volt a nagy kérdés, vajon hova vezet egyik is, másik is, hiszen mind a kettőt ismeri. De ő már rálépett az újra s azt nem akarná elhagyni. Már most is kicsinek, szerencsétlennek tűnik önmaga előtt, hogy ebben az ügyben a csoport nincs a háta mögött, sőt azt kijátszva megy- megy, megadva magát Monoki ké- nye-kedvének. Még hogy kulákosodik! Szeretett volna csak néhány jő erős fogásig belemarcingolni a járlatkeze- lő szenvtelen pofájába. Mivel lett ő kulák? Nem a téesz-tag életszínvonala mellett szólna az is. ha mondjuk igazánból megfizette volna azt a tizenhatezer forintot a két lóért ?... És ha elvégzi a dolgát a tsz-ben, kinek lehet akár egy szava is? Miért volna kulák? De végigfutott a hátán a hideg, mikor arra gondolt, hogy Monokihoz egy árva szót sem szóllak egyik helyen sem. Úgy érezte, vele szemben is bezárták az ablakokat. Szabadulni igyekeztek tőle, mint a ragályos betegtől. Arra már nem mert vállalkozni, hogy aznap a két lovat is kivigye a tanyára. — Majd érte megyek, csak mondja meg Balázsnak. Maga attól visszautazhat Pestre ... áldja meg! — búcsúzott mogorván Sándor bátyjától, aki alig várta már, hogy szabaduljon ettől a beijedt embertől; A KUJON Koczog éppencsak ujjahegyét nyújtotta kézfogásra, nem is nézett Monokira, csak akkor fogta el útálkozó tekintetét, mikor a rokon kezének présszorítását érezte. — Hova vágtatnál? Még egy kis dolgunk lenne. Ehun egy kis papír — adok neked nyugtát háromezer forintról. — Minek az, Sándor bátyám? — Az üzlet — üzlet — azt mondják az angolszászok is. A szó elszáll, az frás megmarad. — De hisz kétezerötszázat fizettem be? — olvasta kis idő múlva az elismervényt Kcczog. — Azt az ötszázat úgy is ide akartad adni a folyosón — magyarázott könnyedén Monoki és a tanácsháza parkjában gyönyörködött, míg unokaöccse előkereste a pénzt. oezog rá se nézett többet. Sietett. Minél távolabb a tanácsházától. A máskor barátságos, hatalmas csontfehér épület minden ablakában vádoló szemeket látott, míg a virágos park kerítése mellett elhaladt. Nem messze volt a „Kökénybokor” vendéglő. Iparkodott felfelé a lépcsőin. Itt biztosan nem lesz ismerős, se a csoportból valaki. Ide csak átutazók járnak vagy hivatalos vendégek. Estefelé majd elmegy az anyósához. Megbeszélték az asszonnyal, hogy ha nem érkezik kimenni a tengeriföldre ebéd után, ő is bejön a városba s itt alszanak. Nagy menüt rendelt -és mellé azonnal három deci bort tisztán. A pincérek azért ismerősként köszöntötték. Tán még ezek is elnéznének a fejem felett, ha Monokival jövök? — studírozott, míg a tiszta tányért az eszcájgokkal, meg a papír- szalvétákkal elébe tették. A bort azonnal felhajtotta. Mindjárt kezdett s-ínt váltani a környezet. Az alkalmazotti bejárónál rögtön észrevette Lázókot, a fehérbőrű cimbalmost, aki vigyorogva pislogott feléje. Felette a fehér kartontábla: „Ebben a. helyiségben dalolni, lármázni tiles!” A cigány mellett mezítlábas, ingujjra vetkezett idősödő férfi ült. Lecsüngő fej a, zilált haja neki- nekikoppant az asztalnak, ahogy imbolygóit. Körülöttük sörösüvegek hada, rumos poharak ármádiája. — Éfri! — kapta fel szétmáló arcát a részeg ember — cimbalmozz, az anyád szentségét, mert akkor én kezdek el klárinétozni. A zenész röhögött s feleletül üres poharát tolta az orra alá. Az elázott vendég tovább kiabált. — Igyál, a fene egyen meg!.:; Pincér, hozzál sört meg rumot a romának! Idefigyelj, művész_ úr! Egy sörösüveget tartott elereszkedett szájaszéléhez, mint valami fúvósszerszámot s beletrombitált: — Tratárom, tratárom, timta*árom! Véletlenül olyan élethűen adta a a klárinét nyavajgását, hogy az étteremben többen felnevettek. — Úgy berúgtál már Marci, hogy még tárogatózni is tudsz — kiáltott oda Koczog, miután a leves közben újabb háromdecit rendelt. Burda Márton volt az elemyedt paraszt. Negyvennyolcban mesés pénzt szedett össze a rizsen. A kenderes! volt testőrökkel társult. Úgy beszélték, hetvenezer forintot vágott zsebre. Arról még évekig szállt az elképedt susmus, hogy egyetlen nappal és éjszaka elmulatta, elkártyázta az egészet. Házat vett a nőnek, akivel akkor szórakozott. ' A zóta folyton iszik, ha pénzhez jut. Sehol nem áll meg. A munkacsapatvezető háta megborsozott. összehasonlította magával. Ez azt csinál, amit akar, mert független. De ő többel kötné be, ha így kirúgna a hámból. A szövetkezet megköti. Ott van, a tanácsházán már mennyien beleütötték az orrukat a dolgába. így jár az ember, csak egyszer kezdjen valamit csinálni, amit nem szoktak meg tőle. Tudta, hogy sántít az összehasonlítás, de fenékig itta a poharat, hátha a mámor javít valamit a nézőpontján. Csiklandani kezdte, milyen jól beüthetne neki is egy vállalkozás, ha önálló volna. Csak nem lenne bolond így a nyakára hágni. Hetvenezer forint. Tizenkétszer őt, annyimint hatvan ..: több mint havi ötezer forint jövedelem egy évi rizstermésből. Majd tudná, hova tenne annyi pénzt. Beosztaná úgy, hogy akár három évig is ellennének belőle, ha semmi se sikerülne addig. De az ki van zárva. A felesége is ügyes asszony. Mpgvan ez a két szép ló. Ha jól jön össze, naponta százhúsz, százötven forint meglenne a fuvarból is. Mondjuk kétnaponknét akadna valami és vegyünk csak száz forintot, az is hetenként háromszáz, azaz havonta ezerkétszáz ... Csakugyan a gyerek is megbirná, egy-egy nap ő is.:; Máshogy nem is lehet csinálni, a két ló már úgy is az övé. Nézegette a két járlatlevelet. Úgy van, már az övé a jószág. A takarmány meg majd kitelik valahogy. A tanyáról, a tsz takarmányos színjéről eszébe jutott a munkacsapata. Melege lett s a leves és pörkölt közt még három decit rendelt. Jf apatosan állított be az anvó- sékhoz. Egészen esteledett már. Az asszony rosszkedvűen vizslatott rajta, fáradt arcán józanul rikítottak a szeplők. Kutatott az urában. Vajon hova fordult sorsuk ezen a hétfői napon. — Nem lesz ebből baj, István? — tudakolta félénken, mikor az anyja ágyába lefeküdtek. Nagyokat sóhajtva melegítette ura hátát a le- helletével. — Tudod-e, hogy új tagot kaptál a munkacsapatba. Rontónét. Ismered, ugye? — Azt a kommunistát? — öhöm: : . — Na, hálistennek — fordult hanyatt az ember. — István, én úgy félek. — Eriggy az istenbe! — rúgta odébb magát Koczog. Csak asszonynyal ne kellene számolni, mikor felfelé emelkedne. Gyávák, megkötik a merész férfi kezét, lábát. Legszívesebben egymagában aludt volna. Vére csak úgy forrongott, hogy az asszony reszkető nyiváko- lását kellett hallgatnia. — Most már elég legyen, mert leváglak — húzódott ki az ágy szélére. Utált még hozzáérni is. Róza a szipogást csak nem hagyta abba. Reggel felé csillapodott még, mikor beszélt az öregasszony. — Jányom, hallod? Azt mondtad fél hatra a székháznál kell lennetek. — Csak hatra;:: De azért kelünk — felelt színtelen hangon Ko- ezogné s míg lekászmálódott, félve mozgatta meg férje vállát is. — Hallod, keljünk, gyerünk tengerit kapálni. — Eriggy! — Mit mondjak, ha kérdeznek? — Amit akarsz.:. Estére megint ide gyere hálni.:: (Folyt, köv.)
