Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-30 / 154. szám

2 SZOLNOK MEGVEI NÉPLAP 1536. Június 30. A törvénysértések megszüntetése helyi tanácsaink fontos feladata Angliában széleskörű megdöbbenést váltóit ki a British Motor Corporation nagyarányú munkásé ibocsáiása Sok minden függ a helyi taná­csok vezetőitől. Munkájuk befolyá­solja a tömegekkel való kapcsola­tunk erősödését, a rendszerünk iránt táplált bizalom növekedését. Hiába hoznak ugyanis felső szer­veink helyes határozatokat, ren­deleteket, ha a községek vezetői nem az útmutatás szerint csele­kednek. Kisebb-nagyóbb ügyekben sok helyen tapasztalható ilyen példa. Előfordul még, hogy végrehajtó­bizottsági üléseken a fennálló tör­vényeket sértő határozatokat hoz­nak. Jászladányon például a tarta- Sékföldek szerződésének felbontá­sára vették az irányt, pedig erre csak általános földrendezéskor van lehetőség. A legnagyobb hiba az, hogy a felsőbb szervek figyelmeztetését sok helyen nem veszik komolyan, s a törvénysértéseknek nem tulaj­donítanák nagy jelentőséget. Már­pedig, ha egy-egy törvénysértés gazdasági és politikai hatását a’a- posabban elemeznék (termelési bi­zonytalanság. stb.), akkor bizo­nyára nemcsak vélt igazuk, ha­nem a rendeletek alapos tanulmá­nyozása alapján döntenének. A tsz fejlesztéssel kapcsolatban is előfordulnak még helytelen módszerek. Egyes helyeken csupán a tartalékföldekkel akarják nö­velni a közös gazdaságok területét, máshol — például Pusztamonosto­ron — a földrendezés eOnagyolá- sával, az egyéni gazdálkodás bi­zonytalansága előidézésével igye­keztek ezt elősegíteni. így történ­hetett meg, hogy sok gazdálkodó a földrendezéskor kevesebb földet kapott, mint ami azelőtt volt neki, ugyanakkor olyan személyeknek is jutott föld, akiknek azelőtt nem volt; A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének ügye nem szorul ilyen módszerekre. A nagyüzemi gazdálkodás fölénye, a gépesítés, az emberibb élet lehetősége ezernyi bizonyítékának kell győzelemre- vinni a szövetkezeti mozgalmat. Ezt kell nevelőm unkáv al, termékeny vitával, meggyőző példákkal, tsz látogatá­sok szervezésével, stb. elősegíteni minden tanácsfunkcionáriusnak. A törvénysértésre tehát semmi szük­ség, nem használ, hanem árt ez az ügyünknek. Nem ezen, hanem a konkrét szervező munkán kell töprengeni, arra fordítani erőnket. A tartalékföddek szerződésének fel­bontása, s az egyéb törvénysérté­sek helyett a középparasztok meg­nyerésére törekedjenek tanácsszer­veink; A szocialista együttélés szabá­lyainak nemcsak a betartása, ha­nem azok példamutató tisztelet- bentartása, a maguk részéről is minden körűi mény közötti érvé­nyesítése — feladata a helyi taná­csok vezetőinek. Ebből következik; nem engedhető meg, hogy valaki vizet prédikáljon és bort igyon, érvényt szerezzen a törvényeknek, ugyanakkor hivatali hatalmával visszaélve saját hasznára, a dolgo­zók kárára hozzon határozatot. Sajnos, ilyen példák is előfordul­nak, bár nem általánosak, de ép­pen azért, mert nem általánosak, nagyon kirívóak, nagyon szembe­ötlők, s hihetetlen mértékben ront­ják a községi tanácsok tekintélyét, csökkentik az irántuk táplált bi­zalmat. Jászdózsén például a föld­rendezés időszakában a csereingat­lanokból olyan föQdlterület került egyes vezetők kezébe, amelyen lu­cerna volt. Ezt azután elég drágán haszonbérbe adták a gazdálkodók­nak. Mondani sem kell, milyen káros kihatása van az üyen eljá­rásnak. Sérti a dolgozó parasztok igazságérzetét, de ezen túlmenően — nemcsak a jászdózsai példára gondolok itt — politikai szempont­ból is káros. Éppen ezért hangsúlyoznunk kell, hogy a törvénysértés —kövesse bár el egyszerű dolgozó, tanács­elnök vagy bárki más — mélysé­gesen idegen a mi szemléletünk­től. A korrupciót, a hivatali hatalommal való visszaélést el kell ítélnünk és kellő határo­zottsággal fel kell lépni elkövetői ellen. Nem törhetjük azt sem, hogy a tartalékföddek használói között akadjanak olyanok, akik a helyi tanácsok vezetőinek hallgatólagos jóváhagyásával ne teljesítsék be­adási kötelezettségüket; Ha ezt megköveteljük a dolgozó parasz­toktól, akkor közellátásunk biztosí­tása és jobbátétele érdekében meg kell követelnünk azoktól is, akik alkalmazotti és egyéb funkcióik, — s tegyük hozzá: kereseti lehető­ségük — mellett a tartalékföldek hasznosításéval is foglalkoznak, s ebből is haszonra tesznek szert. Nagyon helytelen az az igyeke­zet, amellyel egyes helyeken — így a közelmúltban Jászkiséren — védik a hibát elkövetőket; Arra hivatkoznak, hogy „máskülönben igen rendes emberek ezek, szor­galmasan dolgoznak.” Azt tartsuk szemelőtt, hogy rendes ember, jó munkaerő, a község vezető testü­letéhez méltó csak az lehet, aki a párt politikájának szellemében óvja a szocialista törvényességet. Nem arról van most szó, hogy ha valaki hibát követ el, akkor távo­lítsuk el a tanácsapparátusból. A legőszintébb jószándék mellett is lehet hibákat elkövetni. De arról igenis szó van, hogy a hibákat A Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából július 1-én, illetve jú­lius 8-án a földművesszövetkezetek és a kisipari szövetkezetek a me­gyei székhelyeken ünnepségeket rendeznek. A megyei szövetkezett napokra utazó szövetkezeti tagok 50 százalékos utazási kedvezményt kapnak a MÁV és a GYSEV vo­nalain. A július 1-i ünnepségre utazók a kedvezményt június 30-án nulla minden egyes esetben, a lehetőség szerint felismerésük pillanatában ki kell javítani, s elkövetőiket fe­lelősségre kell vonni. Csak így szüntethetjük meg minden község­ben azt a nézetet, hogy „csak a megye intézheti el ügyünket, mert helyben nem törődnek vele, a já­rásnál meg elsimítják.” Hasonló véleménnyel gyakran találkoznak a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának tagjai. Mondani sem kell, hogy ez nem helyes. El kell érni, hogy ne csak a megyei szervektől várják panaszuk orvoslását a dol­gozók. Sokat tehetnek ezért a járási ta­nácsok, mindenekelőtt azzal, hogy szélesebb körre terjesztik ki ellen­őrző, segítő tevékenységüket. Most még például igen sok helyen nem tnnurnányozzák kellő gonddal a já­rási tanácsok vezetői a községi végrehajtó bizottsági ülések jegy­zőkönyveit, s igen ritkán élnek azzal a jogukkal, hogy megsemmi­síthetnek helytelen határozatokat. A jászapáti járásban ebben az év­ben egyetlen ilyen példa sem volt, pedig egyes esetekben szükség lett volna az alsóbb szervek intézke­désiéinek megváltoztatására; Igen hasznos lenne az is, ha a járási tanácsok vezetőd a járási ügyész­szel együtt vizsgálnák meg a tör­vényesség betartását, s ellenőrzé­sük idején túljutnának a tanács- apparátus szűk körén, s meghall­gatnák minél több dolgozó véle­ményét. Persze mindez nem sokat ér, ha nem tesznek hathatós intéz­kedésekét; Most még akad olyan vezető a járási tanácsoknál, aki szavakban elítéld a törvénysértéseiket, de fel­számolásukat már nem szorgal­mazza olyan hévvel. Változtatni kell ezen, s mindenütt el kell érni, hogy a vezetőt igazságos intézkedései­ért becsüljék, azt hirdessék róla, hogy bármikor, bármilyen esetben elfogultság nél­kül, a törvényele szellemében jár el. Ebből következik, hogy meg­alkuvók sem lehetnek a tanács­funkcionáriusok, s másokkal is be kell tartatniok a törvényeket, akár a beadási kötelezettség teljesítésé­ről, akár egyéb kötelezettségről le­gyen szó. Ez azonban csiak akkor lehetséges, ha egyetlen községi ta­nács élén sem áll olyan ember, aki maga „alkotja” a törvényeket. SIMON BÉLA órától, a július 8-i ünnepség részt­vevői pedig július 7-én nulla órá­tól vehetik'igénybe. Az indulási ál­lomáson megváltott teljesáru me­netjeggyel a résztvevők díjtalanul utazhatnak vissza, a jegyet azonban az ünnepség helyén a MÉSZÖV bé­lyegzővel le kell pecsételtetni; A lebélyegzett jegyekkel a visszauta­zást, legkésőbb július 2-án, illetve július 9-én 24 óráig kell megkez­deni (MTI) London (MTI.) Súlyos meg­döbbenést keltett országszerte Ang­lia legnagyobb és a világ második legnagyobb autógyári csoportjá­nak, a British Motor Corparation- nak már jelentett döntése, hogy elbocsátja hatezer munkását. Sú­lyosbította a helyzetet Anglia egyik legjobb autóexport-piacának, Ausztráliának az a lépése, hogy további évi 32 millió fonttal csök­kenti importját. Az angol motor gyárosok szövet­sége súlyosan aggasztónak minő­síti ezt a lépést. Utal a nyilatko­zat arra, hogy Anglia egész autó­exportja 1955 első öt hónapjában 177 OOfl kocsi volt, míg 1958 első öt hónapjában csak 140 000. A Szakszervezeti Főtanács mid­land! körzeti tanácsadó bizottsága Birminghamban tartott ülése után nyilatkozatot adott ki és ebben kijelenti: „Megfontoltuk a jnid- iandi munkásság rohamosan sú­lyosbodó helyzetét; A British Mo­tor Corporation drasztikus eljárása rendkívül súlyos hatást fog gyako­rolni az iparra az autóiparon kí­vül is. Ha nem változtatják meg gyorsan ezt az irányt, Midland rö­videsen nyomor-sújtottá vidék lesz.” Az alsóháziban mindkét oldalon súlyos aggodalmat keltett a vá­ratlan tömeges inunkáselbocsátások híre. Macleod munkaügyi miniszter számos kérdésre felelve kijelen­tette, hogy a British Motor Cor­poration már hétfőn közölte vele bizalmasan tömeges elbocsátási szándékát. A munkaközvetítők igyekeznek • lehetőleg minél több állástalanná vált munkást elhe­lyezni, de valamennyi számára nem tudnak munkát biztosítani jelenlegi lakóhelyük közelében. Ügy tudja, Midland más vidékein üresedések vannak a közlekedési üzemekben és a szén iparban. Az üyen váratlan döntés vég­telenül megnehezíti a munkásfcöz- vetítők számára megfelelő új ál­lások felkutatását. • London (MTI.) A British Mo­tor Corporation ezer munkása — a londoni rádió jelentése szerint — a nagyarányú munkáselbocsátás hírére sztrájkba lépett A „nem hivatalos” munkabeszüntetéssel kényszeríteni akarják a vállalatot, hogy vegye vissza az elbocsátott dolgozóikat. Az oxfordi autógyárak munkásai is megmozdultak. Fel­kérték a szakszervezet végrehajtó bizottságát, hogy lépjen közbe. A dolgozók azzal fenyegetőznek, hogy abbahagyják a munkát, ha közbe­lépésük sikertelen lenne, (MTI.) A libanoni kormány iöveielemadót és behozatali vámol vet ki az iraki angol köoiajtársaságra Beirut (MTI). A libanoni kor­mány elvben elhatározta, hogy jö­vedelemadót, behozatali vámot és illetéket vet ki az angol tulajdon­ban lévő iraki kőolajtársaságra — közölte Abdallah Jafi libanoni mi­Gázlökéses porzógép a lenföldeken A Volokalamszk-kerületi „Iljics útja“ kolhoz 250 hektár lent vetett el az idén. Jól sikerült a vetés, szé­pen kelt, fejlődött a len, később azonban bolhák lepték meg és ve­szélyeztették az ígérkező jó termést. A bolhaírtás eddigi módja (tüll- zacskókból hintették a hekszaklo- ránt), egyszerű volt , ugyan, de igen sok munkát igényelt, s amellett egyenetlenül szóródott szét a vegyi készítmény a növényekre; ahová sok került, a fiatal hajtásokat meg­perzselte, ahová meg kevés jutott, ott nem sokat ért. Az idén már géppel porozzák az „Iljics útj,a“ kol­hoz lenvetését és a bolhák kártevé­sét teljesen megszüntették. A volokalamszki gépállomáson a múlt évben egy ujrendszerű por­szűrő gépet készítettek a Moszkvai Növényvédelmi Állomás tervei alap­ján. 20—25 kilogramm befogadó ké-, pességű, tölcséralakú tartályt sze­reltek a traktorra. A tartály alsó ré­szét lefelé nyiló kis szelep zárja el, s ezen át a traktor kipuffogó csövé­hez kapcsolt, s a végén keskeny rés­sé szélesített cső vezet a szabadba. A motorból kipuffogó gáz finom por alakjában vékony rétegben szórja szét a vegyi készítményt. A porzógép alkalmazásának az az niszterelnök; A döntést azért hozták, mert nem sikerült megállapodni a társaság Libanonon keresztül haladó olaj­vezetékei bérleti díjának felemelé­sében. előnye, hogy nagy területet, arány­lag kevés vegyi anyaggal, gyorsan és Igen jól be lehet vele porozni. A kísérletek azt mutatják, hogy míg a be nem porzott vetéseken 267 nö­vényt rágtak el a bolhák, négyzet- méterenként, a kézierővel beporzott területeken 93, a porzógéppel be­szórt területeken csupán három nö­vényt. A munkák önköltsége jelen­tősen lecsökkent. Egy traktoros 40 hektár lenvetést tud beporozni na­ponta. A porzás szélessége 5—6 mé­ter. A készítményből így csak 6—8 kilő szükséges egy hektárra. A be­porzás minősége függ a gáz kipu- fogás sűrűségétől, ezért négyes se­bességgel haladnak a traktorok. A Moszkva-területl kolhozok len­vetésterületüknek körülbelül felét már az új porszóró gépek segítsé­gével szabadítják meg az idén a pusztító rovaroktól. Úi cigaretta, az Aratás A vidéki földművesszövetkezetek a nyári munkák idejére 40 mii hó Aratás cigarettát hoznak forgalom­ba. Az új cigarettát, amelynek da­rabja 10 fillérbe kerül, középerős dohányfajtákból állították össze; Utazási kedvezmények a Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából | IQIH ISTVÁN. A KUJON (30.) A z öreg Kovács Imre több irányból híres ember. Már maga a fajtája is. Már-már úgy beszéltek róluk a városban, hogy — „igaz, igaz, meg kell halni mindenkinek, de azért csati lesz kivétel. Ehun öreg Ko­vács Imre •— ez az apja volt. Ki- lencvenhét esztendős, oszt nincs olyan disznótor, ahol ne perdülne táncra — és mindig a legszemre- valóbb menyecskével-’­Nem Is halt meg valójában az öreg, hanem eltette láb alól a me­nye. Egyszer nyáridon beeprezett a vén Kovács, elcsapta a hasát. Any- nyira lelkére vette a szokatlan ál­lapotot ■— mert emberemlékezet óta nem volt beteg —, hogy azit ta­lálta egy reggel kijelenteni. — Hajjátok, nem kell a pipa. Ez pedig nagy szó ilyen matuzsá­lem korban. Ilyenkor titokban ösz- szenéznek a hozzátartozók s arra gondolnák, milyen jó, hogy a fejfát már huszonöt esztendeje kifarag- lattuk, most legalább arra se kell kőíeni. Ifjabb Kovács felesége nem né­zett ugyan az urára ezeknél a sza­vaknál, hanem inkább azt hánytoir- gatta magában. Vajon, sokáig ma­rad ágyban az öreg, ha leesik a lá­báról? Mert ha igen, kiveszi a de- rókalja aló! a szépen kisimított le­vele? dohányt és értékesíti a pia­con. Véletlenül meg ne penészed­en. Mikor azután tényleg ágynak esett öreg Kovács és annyira ma- gatehetelenné vált egy gyomormo- sás után, hogy nemigen lehetett már benne bízni, a menye megse­gítette a sorsot. Véletlenül a má­sik két ágy összes belevalóját a vén emberre rakta ágyazás közben., A súlyos dunnákat éppen a fejére. Még meg - is nyomkodta, minél több élférjen rajta. Nem csoda, ha meg­fulladt alatta öreg Kovács. De azért még ő szaladt jajveszé- kelve ki az urához a batárba, hogy: — Siess mán, siess hallod. Nincs már többet az a te drága jó ides- apád! A hetvenkilenc esztendős ifjabb * A Kovács erre csak annyit tett ott a gyarmati útfélen árváskodó puszta közepén, hogy előbb az ál­lát emelte fel botjára támasztott kezefejéről. Majd markával együtt a botot is és megfordult ellenkező irányba. Arra volt tudniillik a nyáj. Elnézett messze-messze a pernye- színű égaljáig. Konstatálván, hogy az a végtelen nagy természet is ne- kiszomorodott, háromszor meg­bökte a földet. Ezzel kezdődött nagy feltadultsága. Hogy az asszony tovább jajgatott mögötte, csak hátralegyintett a ke­zével. — Ne lármázz te! Ezt már nagyon csendesen mondta s ha valaki szemtől szembe látja, mást is észrevett volna. A két fakóiban», kicserepesedett kéz erősen összegörcsölődve ismét a bot végén nyugodott. De ezegy- szer nem Kovács bátyánk támasz­kodott rá, hanem két időtépázta bajusza. Azért, hogy ne lássék hall­gatag szája, amint megmoccan az egész embert megremegtető zoko­gástól. Már csali azért is jó volt így, mert két vastagon dudorodó fehér szemöldöke alatt furcsán csülogott két szürkészöld szeme Imre bá­tyánknak. Méregették azok most ls a sovány legelő búslakodó hátát, de még ilyen különösének sose lát­ták. Mozgott a rét, a nyáj, a vézna na kútágas. De milyen bolondosán csúszkált szembogara előtt. Hol le, hol felbillentek a jólismert tárgyak. Majd kiélesedve látszottak, hogy utána meg formátlan foltokká múl­janak szét. Úgy ahogy az öreg juhász szünös- szüntelen patakzó könnyein megtör­tek az esti fények. Máskor ilyentájt szokta kitanul­mányozni, milyen szándékkal van az idő holnapra. Akkurátosan be­osztva megszemlélte mind a négy világtáj felé az eget. Közben füle, orra, arca „meghallgatta’1 a szellőt. S mikor már mindezeket összeve­tette az ég, a felhők színével, a le­menő nap sugarának erejével és még azt is hozzátette, hogy visel­kednek a bürgék, azaz szétvan- nak-e vagy összebújnak, csende­sek-e vagy feosegmek, csalhatatla­nul eltalálta az időjárást. Ez a tulajdonsága ma is megvan. Mondják, hogy egynémely előleg­osztáskor a székházban járva meg­fülelte a rádió időjárásjelentését. Egyszer-egyszer a fejét csóválta morogva, máskor meg köpött. — Eljöhetnétek egy kis pusztai tanfolyamra. De arról a gyászos alkonyairól van szó.:s Jl/t ikor Imre bátyánk kirítta ma- gát, csak állt tovább s most- már az állát helyezte kezefejére. Ez azért is jó volt, mert így köny- nyebben felszáradtak a rácsorgott könnyek, másrészt megfáradt sze­mét is szabadabban gyógyította a szél..: A szél, amiről édesapja mennyi mindent tudott­Az öreget csendben eltemették. Nemsok idő múltán azt tapasz­talta Kovács Imre, hogy felesége fogy, megy össze, mint a beteg szilva a napon. Valami ismeretlen nyavalya rághatta, mert váltig állí­totta, hogy hiába hívnak orvost, nincs a földön ember, aki őt meg­gyógyítja. Utolsó erejével vallotta be, hogy pogányul elbánt öreg Ko­váccsal. Lehet, hogy nem halt vol­na meg, de ő megfullasztotta. Na­gyon elkapta a kapzsiság, igen várta már, hogy a ház egészen az ő nevükre kerüljön. Azóta nem talált nyugovást, az öreg mindig felkereste álmában. Nem szólt az egy árva szót, csak matatott, meg neki háttal fordult mindig. Mikor eltűnt az álmából, akikor lesett rá és szomorúan csó­válta a fejét. Mikor ezt megvallotta Kovács néni, még csak azt kérte, hogy Im­re bátyánk tegye két kezére a menyasszonyi mirtuszkoszorút. Ott őrizte a fehónneműs láda aljában; így maradt egymagára Kovács Imre bátyánk. Illetve nem egyma­gára, mert; a Május 1 tsz-ben min­denki úgy szerette, mint az apját. Lassan-la'san megjött a kedve. Ámbár nem a régi, de öreges, néha csintalankodásra is kész kedve. A minap is látták ám az aratás- bői, kapálásból hazafelé igyekvőik, hogy az öreg szaporán egyengeti a falkát a pulival az or­szágút felé. Észre lehet venni az ilyet messziről. Bizto-an mondani akar valamit az öreg. Ügy is volt. Mikor odaértek, már várt Imre bácsi a görcsös-botra ne­hezedve. Mielőtt odaszólt volna az embereknek, még egy pillantást maga mögé is vetett a nvájra. Biz­tosan valami igazítanivalót észlelt, mert fiatalosan kurjantott a puli­nak. — Ahun csak te! — s mutatta, merre fegyelmezetlenkednek a bür­gék. Ekkor szólt az aratóknak hun­cutul mosolyintva. — Holnap nem esztek birkapap­rikást, haljátok-e! — Már oszt mér nem? — El sem gondolnátok, milyen okos jószág a birka. Már ugyan ahogy vesszük ezesetben — titok- zatoskodott a vén juhász. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom