Szolnok Megyei Néplap, 1956. június (8. évfolyam, 128-154. szám)

1956-06-27 / 151. szám

2 SZOLNOK MEGYKT NÉPLAP 1956 Június 27, Erősödik az abádszalőki Lenin Tsz DISZ-szervezete Au elmúlt ée őamén pedagógu­sok bevonásával Slctrekeltettiik a Lenin Termelőszövetkezet meglévő, de nem nagyon tevékenykedő DISZ szervezetét. A tél folyamán a tag­létszám megkétszereződött. A Pe­tőfi iskola I. éves tanfolyamán 23 elv társ fejlesztette politikai tudá­sát. legtöbbjük egyetlen foglalko­zásról sem maradt távol. A DISZ helyiség valóságos otthonává vált a hosszú téli estéken a szövetkezet fiataljainak. Népitáncot tanulták, énekeltek, társasjátékokkal töltöt­ték szabadidejüket. Hetenként egy- egy alkalommal az iskola vetítő­gépjét vitték el a szövetkezet DISZ munkáját segítő pedagógusok, s ok­tatófilmeket vetítettek a fiatalok­nak. A tavaszi mezőgazdasági munkák ■megindulása után névtelenebb lett a helyiség, a fiatalok a határban álltak helyt. Vasárnaponként sport­foglalkozást szervezünk, vasárnap esténként táncolni gyűlnek össze. A tél eltelte óta három kiemel­kedő dologról adhatok hírt: Cse­res Tibor Zsebek és emberek című egyfelvonásos színdnraibjámak be­mutatásáról, egy vasárnap délelőtti A Kengyel Szabadság-telepi út- törőcsapat szorgalmasan dol­gozott a hulladékgyűjtés sikeréért. A novemberi fémgyűjtés eredmé­nyét 381 bélyegpont igazolja. Az összegyűjtött anyagot a helyi szö­vetkezet december végén elszállí­totta, a bélyegeket január 16-án kaptuk meg s ezt a jutalomösszeg beváltába céljából elküldtük a tö­rökszentmiklósi földművesszövet­kezet központjába; Az összegre áprilisig vártunk. Semmi válasz. Akikor sürgető le­velet . Írtam, amelyre azt válaszol­ták, hogy a pénzt elküldték. Leve­lükben úgy tájékoztattak, hogy Pa­lotai Mihály községi csapatvezető 216 forintot vett fel bélyegek fe­jében és abban van a külterületi iskoláé is. Palotai 'kartárs írásai­ban kimutatta, hogy csak 180 fo­rintot kapott és az éppen fedezi a bentiek bélyegárát, de felesleg nincs. Ezt a „vizsgálatot’’ közösen megírtuk a törökszentmiklósi köz­pontnak június 3-án. Azóta az évzáró-ünnepély is megtörtént, elmúlt egy vasgyűjtő hónap, semmi válasz, se pénz, se bélyeg, se levél. A bélyegekért kö­hír-ügynökség jelenti, hogy Nasszer egyiptomi elnök július 12-én hiva­talos látogatásra Jugoszláviába utazik. Az elnök július 19-én Nehru indiai miniszterelnök kísé­retében repül haza Kairóba — közli az AP. Az indiai nagykövetség megerő­közöe munkáról, ács új röplabda- pálya készítéséről. A harmadik egy ifjúsági gyűlés, amelyen a jelen­levő fiatalok vállalást tettek mun­kájuk időbeni és jó elvégzésére. A szindarabtanulás még március­ban elkezdődött. Bizony nehezen ment a fiataloknak, akik iskoláik elvégzése óta szellemi munkával igen keveset foglalkoztáik. Nehe­zítette a kulturfelelős munkáját az is, hogy egyesek meghátráltak, abba akarták hagyni a szereptanu­lást. Végül is szép sikerrel adta elő a kulturcsoport a darabot. A bevételből előfizetjük a Szabad Ifjúságot és a Szolnok megyei Nép­lapot. A napilapokat eljuttatjuk az ifjúsági munkacsapatokhoz. Elhatároztuk, hogy jó röplabda- pályát építünk. A tsz vezetősége tehergépkocsit bocsátott rendelke­zésünkre. Két gépkocsi salakot, két teher agyagot, egy rakomány ho­mokot építettünk bele a pályába. Most már csak az hiányzik, hogy megalakuljon a röplabda-csapat, s kihívhassuk versenyre a szomszé­dos falvak szövetkezeti fiataljait. SÁGI MIHÁLY, <$tt. iskolai ig. helyettes, Abádszaiók, zel 80 forint jár! Erre szükségünk van, az úttörők megdolgoztak érte! Hogyan számoljak be erről a hiányzó pénzről a gyerekeknek? Vajén elhiszik-e, hogy félévig kell­jen várni pénzükre, amikor az új­ságban már a júniusi kiértékelést és jutalmakat olvassák? Ebben se­gítsenek az illetékes szövetkezeti dolgozók és ne hátráltassák a ta­nyai gyerekek gyűjtési munkáju­kat. A MÉH Vállalattal is hasonló a helyzet. Április 17-én a törökszent­miklósi telep kiküldöttje 550 kg vasat (110 bélyegpont), június 14-én vegyes gyűjteményt (300 kg vas, 30 kg színesfém, 50 kg papír, 160 db üveg=143 bélyegpont) szállított el. A hulladék árát kifizette, de bé­lyeget nem adott. Azt Ígérték, ki­küldik postán. A mai -napig ezt az ígéretet vagyunk kénytelenek a táborozási költségekhez előlegezni. Az Ö6szen nem nagy, de 34 ta­nyai úttörővel szemben a felelőt­lenség annál nagyobb. Több meg­becsülést várunk és nagyobb pon­tosságot, mind a tanulók, mind a tanyai pedagógusok iránt. Kurucz Béla tanár sítette, hogy Nehru Jugoszláviából július 19-én jön Kairóba. Ez a jelentés megerősítette az As Saab című kairói lap egy régebbi értesülését, amely szerint Jugoszlá­viában találkozóra ÜJ össze Nehru, Tito és Nasszer, Nasszer Tito téli látogatását vi­szonozza júliusi utazásával. (MTI) KASZA IMRE, az abádszalőki Lenén Tsz pártszervezetének párt- csoporbbizalmija. Tíz éve párttag, rendszeresen tanul, képezi magát. Jól kivette részét a tsz-fejlesztésből. II lemen! trtinürifkös távirata a Szovjetunió kormányához Moszkva (TASZSZ) Mohammed AI Badr, jemeni trónörökös a a Szovjetunió területének elha­gyásakor táviratot küldött a Szov­jetunió kormányának; Ebben kö­szönetét mondott a baráti fogad­tatásért és vendégszeretetért,, a ba­rátság és hála érzéseit tolmácsolta mindazoknak, akik előmozdították küldetése sikeres teljesítését. (MTI) Az egyiptomi népszavazás végeredménye Kairó (TASZSZ.) Zakaiia Mo- hieddin egyiptomi belügyminiszter június 25-én este rádióbeszédben ismertette a június 23-i népszava­zás eredményét. A népszavazás eredményei alapján jóváhagyták az Egyiptomi Köztársaság ez év ja­nuár 16-án nyilvánosságra hozott új alkotmányát és Gamal Abdel Nasszert köztársasági elnökké vá­lasztották. Az alkotmány mellett szavazott 5 millió 488 ezer 225, el­lene 10.046 választó, vagyis a sza­vazók 99 egész 8 tized százaléka helyeselte az alkotmányt. Gamal Abdel Nasszer elnökké választására szavazott 5 millió 496 ezer 975 vá­lasztó, eillene 2857. vagyis a tény­leges választók 99,9 százaléka köz­társasági elnökké választotta Ga­mal Abdel Nasszert. A népszava­zásban résztvett a szavazati joggal rendelkező személyek 97,6 száza­léka. Az alkotmány értelmében Gamal Abdel Nasszer köztársasági elnök a népszavazás eredményei kihirde­tésének pillanatától tölti be új tisztéségét. A köztársasági elnök jogköre hat évre szól. (MTI.) Akik semmibeveszik az úttörők fáradozását A középkeleti hírügynökség jelentése Nasszer jugoszláviai látogatásáról K a ir ó (MTI.) A középkeJetá fl magyar—szovjet kulturális egyezmény megkötésére és az 1956. évi munkaterv megtárgyalására kormányküldöttség utazott a Szovjetunióba Kedden délelőtt a ferihegyi re­pülőtérről kormányküldöttség uta­zott a Szovjetunióba a magyar— szovjet kulturális egyezmény meg­kötésére és az 1956. évi munkateirv megtárgyalására. A küldöttség vezetője: Darvas József népmű vetési miniszter, tag­jai: Sík Endre, a külügyminiszter első helyettese, Horváth Imre, a Kulturcsoportok Intézetének elnö­ke, Kenyeres Ágnes, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezető­sége Tudományos és Kulturális osztályának helyettes vezetője, Major Máté Kossuth-díjas építő­művész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Poros Tamás, az Oktatásügyi Miniszté­rium főosztályvezetője, és Maráz László, a Külüeyminisátérium osz­tályvezetője; A küldöttség búcsúztatásán meg­jelent Kállai Gyula népművelési miniszterhelyettes, Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes, a párt- és a kulturális szervek szá­mos képviselője, továbbá a Szovjet­unió magyarországi nagykövetsé­gének több tagja ,(MTI.) 0. T. Sepilov a Szovjetunió külügyminisztere Damaszkuszi Bejrutba érkezett Damaszkusz (TASZSZ.) D. T. Sepilov szovjet külügyminiszter és kísérői hétfőn helyi idő sze­rint délután 6 árakor megérkeztek Bejrutba. A bejrúti repülőtéren D. T. Se­pilov fogadására megjelentek Szé­lűn Lohud, libanoni külügyminisz­ter, a külügyminisztérium több ve­zető tisztviselője, több nagykövet­ség és követség képviselője, vala­mint helyi és külföldi újságírók. D. T. Sepilov 3 repülőtéren nyi­latkozott a sajtó képviselőinek; „A baráti Libanon földjére lépve örömmel tóLmácsolom a Libanoni Köztársaság kormányának és az egész libanoni népnek a szovjet nép és a Szovjetunió kormányának forró üdvözletét és legjobb kíván­ságait; Meggyőződésem — mondotta töb­bek között — hogy a két ország gazdasági és kulturális kapcsola­tainak kiterjesztése a szovjet- libanoni barátság további kiszéle­sítését és szilárdítását szolgálja és új hozzájárulás lesz a béke és a nemzetközi együttműködés ügyé­hez.” (MTI.) Az angol közvélemény ség további Moszkva (TASZSZ). A Pravda keddi száma közölte londoni külön- tudósítójának, V. Nyekraszovnak „Az angol közvélemény a nemzet­közi feszültség további enyhítésé­ért” című cikkét. A cikkben többek között ez áll: Majdnem két hónap telt el a szovjet államférfiak angliai láto­gatása óta. Az angol—szovjet tár­gyalások eredményei és a nemzet­közi feszültség további enyhítésé­nek kilátásai az angol politikai élet középpontjában maradtak. Angliában erősödik az a mozga­lom, hogy a kormány tegyen meg­felelő válaszintézkedéseket a Szov­jetunió leszerelési kezdeményézésé- re. Tény azonban, hogy a kormány­körök több pozitív megnyilatkozása ellenére Angliában még nem tettek olyan lényeges lépéseket, amelyek megfeleltek volna a közvélemény követelésének. Ma már 6enki sem vonja kétség­be, hogy Angliának komolyan szüksége van a fegyverzet csök­kentésére. Az angol kormány kép­viselői beszédeikben újból és újból visszatérnek erre a témára. Lap­kommentárokból ítélve a legköze­lebbi jövőben a katonai kiadások­nak csupán kisebb csökkentése várható. A múlt nagy nyomásként nehezedik Angliára azoknak a kö­telezettségeknek képében, amelye­ket különböző katonai csoportosu­lások tagjaként vállalt magára. A korlátozásoktól és megkülön­böztetéstől mentes nemzetközi ke­reskedelem fejlesztése — folytatja a nemzetközi feszüli* enyhítéséért a cikkíró — lényeges mértékben hozzájárulna a nemzetközi bizalom megerősítéséhez. Angol lapok mind gyakrabban juttatják kifejezésre azt a véleményüket, hogy ha Anglia jelentősen növelné kereskedelmét a Szovjetunióval, a Kínai Népköz­társasággal, a népi demokratikus országokkal, ez megerősítené a brit szigetek gazdasági helyzetét. Az üzleti körök éppen ezért nagy ér­deklődést tanúsítottak a Szovjet­uniónak az angol—szovjet kereske­delem növelésére irányuló javasla­tai iránt. A nemzetközi kereskedelmi kap­csolatok minden ország számára Igen előnyös kiszélesítésének útján azonban továbbra is akadályok tor­nyosulnak az úgynevezett „hadi­fontosságú áruk listái” formájá­ban; A tények azt mutatják, hogy Angliát nemzetközi kereskedelmé­ben megkötik azok a korlátozó kö­telezettségek, amelyek rá, mint az Északatlanti Szövetség tagjára há­rulnak; A nemzetközi feszültség enyhíté­sének befolyásos ellenzői arra össz­pontosítják erőfeszítéseiket, hogy akadályozzák a nemzetközi viszo­nyok további rendeződését. E kö­rök képviselői most új utakat ke­resnek a régi „hidegháborús” poli­tika folytatására. Az angol közvélemény azonban egyre jobban látja, hogy az új helyzet, amelyet a nemzetközi fe­szültség enyhülése jellemez, új politikát követel Angidéitól. (MTI) \TÓÍH~ÍST1'AN: (27.) ff ontóné másnap reggel fél hat- kor ott volt a székház udva­rán. A tegnapi munka öröme vala­hogy közelebb hozta hozzá a mun­kacsapatot, a brigádot. Gondolko­zott rajta, mi lehet az oka, hogy ilyen jól nem érezte még magát, mióta a Botos-brigádba került. Mindig is szeretett sokadmagával dolgozni; Van kivel szót váltani s minden ember valami új világot nyit fel bennünk. Itt van ez a nyúlképű Postás. Szeret gúnyolódni, de azért alapjá­ban véve értelmes, kiegyensúlyo­zott ember. Sokáig volt agglegény. Fogadkozott, hogy nem lesz bolond megnősülni, és mit ad isten! Kide­rült, hogy május elsején egy sörös­asztal mellett váltott karikagyűrűt a menyasszonyával. Mikor csipke­lődtek vele, amiért hűtlen lett fo­gadalmához, egyéni stílusában adott magyarázatot. — Annyi volt már ú lyukas fu- szeklim, hogy többe került a csi- náltatásuk, mint egy asszony eltar­tása.­— Nem szégyeli magát. Egysze­rűen csak hasznos tárgynak nézi az asszonyt? — esett neki Boros Etel, akinek a begyében volt a ci­nikus legény. Sose lehet tudni, mi­kor őszinte, mikor nem lehet neki hinni. Akiről pedig ez az em­ber véleménye, annak végered­ményben nem lehet igazán elmenni a szaván, az érzésein. Azt viszont mindenki szemmel látta, Hogy ennél a beszélgetésnél Postás elpirult, ami nem szokása. Mióta menyasszonya van, jobban A KUJON beleadja lelkét a munkába; Meg­változott, holott majdnem kiszá­radt öreglegény lett belőle. Az any­jával is hogy volt? Nem odahaza, hanem a földművesszövetkezetben vacsorázott. Miért? — Azf kívánta, hogy száz forint­tal többet fizessek neki havonta! Száz forinton múlt jó viszonya az anyjával; így meg szürkül, kietlenné válik az ember, ha magányos — összegez­te Rontóné s maga sem tudta, miért — nagyot sóhajtott; A bri­gádtagról másfele terelte gondola­tát. fi débbcsúszott a magas gang fé- nyes betonszegélyén. Hátál a ragyogóra csiszolt kőoszlopnak tá­masztotta és szemét behunyva, tar­totta arcát a napnak. Jólesett a reggeli meleg. — Jóreggelt, elvtársnő! — zavar­ta ki álmodozásából Ernőd köny­velő. Az öreg, elhízott paraszthiva­talnok már az irodából lépett ki; Az asszony elnézte gömbölyűre ki­térdelt nadrágját, két kabátujján a kifényesedett könyökvédőket s ahogy szemüvege fölött bámészko­dott rá. Kis fehér papírlap libegett kövér ujjai között. Miután jól szemügy­re vette Rontónét, aki lustán visszaköszönt — odatötyögött a faliújsághoz. Kinyitotta rajta a rozsdás lakatot s a keretben tarta­lékolt rajzszeggel felszúrta a pa­pírt. Aztán újból Rontónéra pillantott, majd vissza a faliújságra. Mintha biztatta volna az asszonyt: „Nézd csak meg!” A menyecske behunyta szemét s az járt az eszében, milyen unalma­sak is már az ilyen öreg admi­nisztrátorok. Mindennap látja őket az ember, mindig ugyanazzal az arccal, mindig ugyanazokkal a mozdulatokkal. Szinte felingerlik a fiatalabbat. Egyformán végzik nap­ról napra a dolgukat. Külsejükben, észjárásukban egyhangúvá válnak. Reggel előszedik &z összefogdosott, szurtos könyveket. Kinyitják, csak úgy csap belőlük a doh. Felveszik a rágottvégű tollszárat, beledöfik a tintásüvegbe, amiben sosincs elég tinta. Nem fog. Körömmel piszkál­ják ki a beleszáradt papírszálkát; Ez az öreg is úgy odaillik az ócs­ka berendezési tárgyak közé, mint az egér valamilyen raktárba Vajon mi a csoda lehet, amit a faliújságra tűzött? Biztosan vala­mi taggyűlési értesítés. Furkálta a kíváncsiság. Kényel­mesen felhúzta a lábát s hogy egy­maga volt, nem törődött azzal se, ha majdcsaknem tövig felcsúszik combján a szoknya. Hátát a kőosz­lopnak vetve, gyerekesen nyögdé- cselve felemelkedett — anélkül, hogy kezével kapaszkodott volna. Leporolta ruháját és odasétált a faliújsághoz. Idejébe szökött a vér a rövid szöveg olvasására. „Megdicsérjük a Botos-brigád Koczog munkacsapatának új tag­ját, Rontó Bélánét. Ö kezdte el a kukorica ötödik kapálását azokkal a dolgozókkal, akik az aratásban nem vesznek részt. Az elvtársnő munkacsapatvezetője távollétében példása® irányította a munkát.” Aláírás: Takács tsz-elnök, Botos brigádvezető. Alig tudott magához térni. Meg­dicsérték; Olvassa nevét az egész szövetkezet. Három kapa koccant össze a ka­puban. Koczogné lépett be első­nek, utána az örök elégedetlen Ka­pusi. Öt meg Csikós követte egy­kedvűen. Lassacskán beszállingó­zott a többi is. — Siessenek.. Nézzék, már, ki­írtak bennünket a faliújságra — futott elébük Rontóné. Tuszkolta felfelé Koczognét s közben csodál­kozott. — Hát te, mit keresel a város­ban? — Kinek van már kedve szurká- lódni? — kedvetlenkedett Koczog­né; — Kinek nem tetszik megint a képünk? ;:: Bent háltunk anyá- méknál — ütötte barátnője kérdé­sét. Rendetlenül kicsüngő haját bi­zonytalan színű kendője alá igaz­gatta s míg megdagadt jobb lába- fejét a szandából kiemelve pihen­tette, újra meg újra elolvasta a cikkecskét. — Még majd te leszel a munka- csapatvezető. — Ne butáskodj már;:: balláb­bal keltél fel? Hol van az urad? — Dolga van a hatóságnál;;. Majd jön, ha végez:. s Tudod te, mit csináljunk — intett a faliúj­ságra.­Rontónéval aznap madarat lehe­tett volna fogatni. Virgoncán járt kezében a kapa. Negyedsorral leg­alább előre tartott a többinél. Né­ha, néha megállt, diadalmasan.' Úgy érezte, nincs férfiember sem, aki meggyőzné. Sajnálkozva fi- gyetle Koczognét, aki immel-ám- mal dolgozott; összeesett, szomo­rú volt; Orra tövétől fehér színt kapott telt arca le az álla aláig. Egy-egy mély ránc is leszaladt két- felől. Mint mikor az ember álmat­lanul virraszt. A hegyben jól felévertek a munkának, oda már nem kell többször kapa. Este szinte áhi- tatos szótlansággal iparkodtak ha­zafelé. Messziről nézve, hol az égre raj­zolódott a nyolc ember alakja, hol meg csak félig látszott, majd megint csak a fejük, válluk, tán­colt a gyepes domborulatok mö­gött; Aszerint, hogy a csapás mint vett szeszé1 yes kacskaringóka*- fel ■b vasúti töltésre vagy le az árok fe­nekére. Az országúton élénk volt a for­galom. Biciklik, motorok, autók verték fel a port. Az asszonyok szemük, szájuk elé kapták kötőjü­ket, a férfiak köpködtek, károm­kodtak, mikor a "ürdői autóbusz csörömpölt el mellettük; Sóvárogva tekintgettek jobbkéz felé. Messze látszik-e még a vá­rosi téglagyár kéménye. A füstösre szívott óriási barna szivar rendít- hetlen nyugalommal pöfékelt s vas­tag fekete uszályt lebegtetett a vá­ros fölé. A kertek alján meghűvösödött. A csőszkunyhókból szalonnasütés szaga szivárgott az élősövény ke­rítésen át. A vasúti sínen lábukat kapkodva hajkurásztak a gyerekek egy nagy csapat libát át az út túlsó oldalára. A hazatartók irigyelték a fűrész­hangú ludakat, amint nagy szárny­csapásokkal vetették magukat a kubikgödrök pocsolyáé vizébe. Leg­alább azok fürdenek.­{Folyt, kövj

Next

/
Oldalképek
Tartalom