Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-31 / 127. szám
4 32 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAI1956. május 81. HÁROM HIT Á SZOVJETUNIÓBAN IRTA: JUHÁSZ IMRÉMÉ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ A Szovjetunió Elnöki Tanácsának meghívására április 20-tól május 5-ig egy 14 tagból álló magyar parlamenti delegáció utazott a Szovjetunióba. Mint országgyűlési képviselőt az a nagy kitüntetés ért, hogy én is tagja lehettem a delegációnak. Huszonhat éve vágyódtam és vártam arra a pillanatra, hogy a világ első szocialista államába ellátogathassak, hogy találkozzam azokkal a szovjet emberekkel, akik hősies bátorságukkal, szocializmust építő gigászi munkájukkal, elért eredményeikkel tartották bennünk, magyar proletárokban a reményt az elnyomó Horthy-fasizmus évei alatt, akik felszabadítottak bennünket és most kommunizmust építő munkájukkal mutatnak példát a szocializmust építő magyar népnek, A delegáció programja igen gazdag volt, sokat utaztunk, több mint tízezer km-t tettünk meg. Jártunk a gazdag Kubányban, a gyönyörű Kaukázusban. Voltunk sok nagy városban: Moszkvában, Leningrád- ban, Szocsiban. Meglátogattunk több üzemet, kolhozt, helyi szovjetet, főiskolát. E rövid három hét alatt sok szép élményben volt részünk és gazdag tapasztalatokat szereztünk. Nagy hatással volt rám, hogy láthattam Moszkvát, a Metrót múzeumnak beillő állomásaival, a Kremlt, Leningrádban a Szmolnit, az Aurórát, azokat a világtörténelmi helyeket, ahol a nagy Lenin élt és dolgozott; SZILÁRD, ŐSZINTE, MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁG A Szovjetunióban való tartózkodásunk alatt egyik legmélyebb benyomást az az őszinte, szívből jövő testvéri szeretet, lelkesedés gyakorolta rám, ahogy bennünket, a kis magyar nép delegációját a szovjet emberek mindenütt fogadtak. Ki- törülhetetlen élményt jelentett számomra és amíg élek, nem fogom elfelejteni a krasznodári műszergyár munkásaival való találkozásunkat. 2000 munkás, munkásnő, öreg, fiatal jött a műhelyeikből a gyár udvarára, hogy köszöntsenek bennünket és végighallgassák az üdvözlő beszédeket, amelyeket lép- ten-nyomon félbeszakított a magyar—szovjet barátság és a magyar nép éltetése. Az eső szakadt, de a tömeg nem fogyott, hanem egyre többen jöttek, hogy rajtunk kérésziül átadják testvéri üdvözletüket a magyar népnek. Elhalmoztak bennünket ajándékokkal és annyi virággal, hogy a kocsiban alig fértünk tőlej Felejthetetlen élmény volt Szocsi dolgozóival és a Szovjetunió különböző területeiről ott üdülő szovjet emberekkel való találkozásunk is. Megérkezésünkkor Szocsi városán keresztül virágaidon át haladtunk, a mintegy 15—20 km-es utat két óra alatt tettük meg. A gépkocsiknak minden 30—40 méterre meg kellett állni, mert minden nagyobb üdülő előtt többszáz ember várt ránk, elénk siettek baráti kézfogásra, testvéri ölelésre; Hasonló találkozásunk volt a zaporozsjei alumímiumgyár többezer dolgozójával, akiknek a nyersanyaga évek óta a magyar bauxit. Amerre csali jártunk, lépten-nyo- mon éreztük, hogy milyen szilárd, őszinte és megbonthatatlan a szovjet-magyar barátság. A nagy lelkesedés, ahogyan bennünket, a magyar nép képviselőit fogadtak és az a nagy szeretet, amiben a szovjet emberek részesítette, rajtunk keresztül az egész magyar népnek szólt. Ezt ugyan meg is mondták mind a vezetők, mind az üzemek és hivatalok dolgozói. A kolhozparasztok is a lelkünkre kötötték, hogy adjuk át forró testvéri üdvözletüket a magyar dolgozóknak. A kérésnek eleget téve ez újságcikken keresztül is átadom Szolnok megye dolgozóinak a szovjet nép testvéri üdvözletét! S a magyar asszonyoknak külön a szovjet asz- ßzonyok üdvözletét! * Nagyon nagy hatással voltak rám azok az eredmények amelyeket a Szovjetunió a háború óta elért, azok az óriási építkezések, amelyek mór a kommunizmus kezdetét hirdetik. A háború idején Dnyepropetrovszkban pl. a házak 40 százaléka, a középületek 73 százaléka megsemmisült, Zaporozsje- ban a második világháború után télen is sátorban laktak az emberek s a folyóról vödrökben hordták a vizet. S most láttuk az 5—6 emeletes, gázzal, villannyal ellátott új házakból álló utcasorokat, városrészeket; Minden városban, amerre jártunk, láttuk a jól gépesített óriási gyárakat, kultúrpalotákat, szobrokkal teld parkokat, láttuk a nagyobb kapacitásúra újjáépített Lenin vízierőművet, s a 32 emeletes Lomonoszov-egyetemet Moszkvában; Ez mind mind megerősítette bennem azt, hogy a Szovjetunió köztársaságaiban valamennyi szovjet ember összefogva, a pártban bízva, a párt vezetésével, hallatlan erőfeszítések árán, de lelkesen építi a boldog jelent és a még boldogabb jövőt, a kommunizmust. Sok tapasztalatot gyűjtöttem a szovjetek munkájának módszeredről. S ez nekem, aki szintén tanács vonalon dolgozom, sokat jelent; A Szovjetunióban mindenütt igen népszerűek a tanácsok, nagyra becsülik munkájukat, komoly mértékben élvezik a tömegek bizalmát. Nagyon jó munkát kellett végezniük, hogy ezt kiérdemelték! Erősen bízom abban és tudom, hogy a mi tanácsaink is eljutnak ide! Nagyon jó módszer az, hogy a Szovjetunióban a végrehajtó bizottságok annyira igénylik a tanácstagok segítségét, hogy a végrehajtó bizottság elé kerülő jelentősebb ügyek előkészítésébe mindig bevonják az érintett szakterület állandó bizottságát. A tanácstagok rendszeresen ismertetik választóikkal a (elsőbb rendeleteket, a helyi tanács határozatait; A tanácsok dolgozói, .•szakemberei igen nagy jelentőséget tulajdonítanák a lakosság ellátásának, kiszolgálásának. Abban is kifejezésre jut a tanácsoknak a töme- < gek iránti tisztelete, hogy egyetlen panasz, bejelentés sem marad válasz nélkül, elintézetlenül. Nagyszerűen tudják szervezni a tanácsok a társadalmi munkát; Leningrád- bam akkor adtak át a forgalomnak egy tisztán társadalmi munkával épült poliklinikát és egy tánctermet, Hogy a szovjet emberek mennyire fáradságot nem kiméivé építik, szépítik városaikat, azt az is mutatja, hogy egy-egy vasárnap 10 000-en is jelentkeznek társadalmi munkára. A társadalmi munkához úgy biztosítják az állandó szakmunkást, hogy ha pl. egy üzemből 10 szakmunkás jelentkezik társadalmi munkára vasárnapokon, vagy szombat délutánokon, akkor ebből kettő elmegy állandó társadalmi munkára és az üzemben maradó 8 szakmunkás orz alatt az idő alatt elvégzi a másik kettőnek a munkáját is. Ezt mi is megpróbálhatnánk. A tapasztalat azt mutatja, hogy a mi dolgozóink is szívesen vállalkoznak ilyesmire, s bizonyára az igazgatók is egyet értenek vele. Azt tapasztattam, hogy a Szovjetunióban a szovjet jó tömegkap- csolatainak egyik nyitja az, hogy minden fontosabb kérdést megbeszél a lakossággal, azt is, hová építsék az iskolát, vagy hol létesítsenek parkot, stb; Igen nagy a Szovjetunióban a tanácsok önállósága, hatásköre. Még a nagy moszkvai építő vállalatok, s színházak, múzeumok is a tanács irányítása alatt vannak. Azonban — ahogy Szmimov elv- társ, a leningrádi VB. elnök mondotta — ezeket a hatásköröket a tanácsoknak a minisztériumoktól „ki kellett harcolni.” Ügy látszik, ott sem ment simán a hatáskörök leadása, A KRASZNODAR-KÖRZETI LENIN-KOLHOZBÁN Sokat hallottam és olvastam a szovjet kolhozokról. Eddig úgy képzeltem, hogy méreteiket, eredményeiket, az ott lévő szervezettséget képzeletem helyesen fogja fel. De nem! A valóság több, felülmúlja a képzeletet! Meglátogattuk a krasznodári körzethez tartozó Lenin kolhozt, amelynek a területe 20 000 hektár, (35 000 kh.j, annyi, mint nálunk egy kisebb járás területe. 5600 tagja van. Az egész községben ennek az egy kolhoznak a tagjai laknak. A háztájiak ott vannak a község alatt, s be vannak ülteijze szőlővel, gyümölcsössel. Helyes volna, ha a mi termelőszövetkezeteink is betartanák az alapszabályt és nem változtatnák évről-évre a háztáji területet. A kolhoznak 2500 hektáros zöldségtelepe van. 1955-ben a 17 millió rubel ossz-j öv-edelerriből 7 millió rubelt a zöldségfélékből árultak., S 40 000 drb. szárnyas- jószáguk van. Úgy fehérlett tőlük a baromfitelep környéke, mintha hóval lett volna beborítva. Ilyen belterjes gazdálkodás mellett nem csoda, hogy a kolhoznak évközben nincsenek pénzügyi gondjai, a tagok havonta kapnak előleget. A nem dolgozó, kiöregedett, megrokkant koihoztagoknak 150 munkaegységet írnak jóvá évenként. Mi is sokat beszéltünk a belterjességről, de sajnos sok termelőszövetkezetünk nem gondolja át, hogy ez milyen komoly jövedelmet biztosítana számukra. Ebben a kolhozban is a háztájin kívül 15—20 000 rubel egy tag átlagos évi jövedelme. Minden kol- hozcsaládnak van rádiója, soknak motorkerékpárja és többnek személyautója. Jól élnek, mindenük megvan, de keményen dolgoznak, senki sem húzza ki magát a munkából és nem 8 órát dolgoznak, hanem ha a munka úgy kívánja, 12—14-et. Több napközijük, bölcsődéjük és hatalmas kultúrházuk van. Nagy gondot fordítanak a fiatalok nevelésére, a kultúrára. Saját énekkaruk, nagyszerű kultur- együttesük van. Olyan kubá- nyi kozáktáncot mutattak be nekünk, hogy egyhamar nem fogjuk elfelejteni. A fejési átlaguk 15 liter, de az 1100 drb. tehenet a 20 000 hektár területre keveseltük, ugyanígy a tavalyi hektáronkénti 23 mázsás kukoricatermést is, amivel egyetértettek. Megköszönték a bírálatot és kihívták Losonczi elvtársat, a barcsi Vörös Csillag Tsz elnökét versenyre. Bár előzőleg a kolhozelnök már mondotta, hogy a XX. kongresszus határozata értelmében az idén már 35 mázsás termés van hektáronként tervbe véve. De meg is lesz, ahogy ezt az egyszerű tagok is állítottál?. Látszott, hogy az egész kollektíva igen neki gyürkőzött. BIZAKODÓ, LELKES EMBEREK Meglepett engem, és igen jól esett, hogy a szovjet emberek mennyire ismerik eredményeinket. Ennek a Lenin kolhoznál? az agronómusa is annyira ismerte a magyar mező- gazdaság eredményeit, termésátlagunkat, hogy még a mi agronó- musaink közül sem ismeri így mindegyik. Az egyik leningrádi hajógyári munkás olyan pontos számokat mondott csak úgy kapásból első ötéves tervünk ipari eredményedről, amit hirtelen kívülről én sem tudtam volna megmondani. Ismerik művészeinket, íróinkat, költőinket; Ügy örülnek a mi sikereinknek, mint a saját eredményeiknek. A legnagyob hatást azonban maguk a szovjet emberek tették rám. — Munkájukból, magatartásukból éreztük, hogy mennyire szeretik hazájukat, pártjukat, hogy menynyire bíznak saját erejükben, a XX; kongresszus határozatainak végrehajtásában. Csak a Lenin tanításai nyomán átformált szocialista típusú emberek lehetnek Olyan bizakodók, lelkesek, s emellett mégis egyszerűek és olyan szerények, mint a szovjet emberek: A szovjet emberek örülnek eredményeiknek és joggal büszkék is rá, de hogy mennyire nem elbizatoo- dottak, azt láttam abból, hogy tőlünk is tanulni akarnak. A Szovjetunióban látottak nagy hatással voltak rám, nagy erőt adtai? további munkámhoz; Sok tapasztalatot gyűjtöttem, amit a mi viszonyainknak megfelelően fel fogói? használni. Vizsgára kell jelent késniük as ideiglenes működési engedéllyel rendelkező zeneoktatóknak A népművelési miniszter rendeletben szabályozta az ideiglenes működési engedéllyel rendelkező zeneoktatók végleges működési engedélyéhez szükséges vizsga feltételeit: Ennek alapján az érdekelt zeneoktatóknak június 15-ig írásban vizsgára kel jelenikezniök; A vizsga követelményedről a Szolnoki „Bartók Béla” Állami Zeneiskola június 27-én, szerdán d. e. 10-kor tartandó értekezletén részletes tájékoztatást ad. A vizsga feltételei megjelentek a Magyar Közlöny május 16-i számában; Beszélgetés a művelődésről egy népművelési előadóval Erőteljes megjelenésű, fegyelmezett arcú szőke fiatalember Kőműves Miklós, a mezőtúri népművelési előadó. Várni kellett rá, míg találkozhattunk. Éppen értekezleten volt. Ügy gondoltam, ez a kelleténél többször előfordul, ezért kérdeztem meg először. — Sok dolga van, Kőműves elvtárs? — Amennyit keresek — mosolygott — Mennyi szabad ideje van naponta? — Kérdezze meg a feleségemet, biztosan megmondja elfogulatlanul a véleményét. Égy héten legalább ötször előfordul, hogy este tizenegy körül jutok haza. — Sok a jelentés, értekezlet? — Nem. A jelentések, felesleges tervek száma örvendetesen megcsappant az utóbbi időben. Az értekezletek meg nem is annyira értekezletek. A kvlturotthonban 14 szakkör működik, azoknak hetenként és egyénenként 2—3 foglal- Icozáswk van. Valamelyikhez mindig meghívnak, tanácsot kérnek s én adok is szívesen. Aztán az üzemi, termelőszövetkezeti kulturcso- portok.:; Két zenekarban játszottam jómagam is, a harmadikat vezettem. Ma éppen a szimfónikusok próbájára megyek. Tíznél előbb biztosan nem fejezzük be. •— Mennyit olvas az elvtárs? — kérdeztem egy kicsit feszengve, mert elég tapasztalat van rá, hogy ez „kényes” kérdés. — Magam sem tudom-.-.-. Nem igen állja már az ember szeme a betűt, makor tizenegy óra tájban hazamegy. — Mégis, egy hónapban hány könyvet tud. kiolvasni? — Nem tudnám megmondani. Van könyv, amit félig kiolvasok, s mire rákerül a sor újból, elfelejtem, hogy miről szólt a könyv. őszintén mondom, hagy igyekeztem, magam is túljutni ezen a témán. Ne úgy érezze az elvtárs, hogy nagyképűen, hivatalos okoskodással akarok „rajtaütni.” Míg semmitmondó szavakkal próbáltunk elkanyarodni, forgattam egynéhány könyveimet a fejemben. Hogy pl. Mikszáthtől, Móricztól ezt és ezt olvasta-e, esetleg a világirodalom legnépszerűbb klasz- szikusainak Olcsó Könyvtári sorozatban megjeleni munkáiból valamit. De meggondoltam. Inkább nekünk, újságíróknak a lelkiismerete fájjon egyelőre azért, hogy a művelődésnek erre a rendkívül fontos területére nem hívtuk még fel eléggé a dolgozók, s ami nagyon lényeges, a vezetők figyelmét. Vajon olvasunk-e mi eleget áhhoz, hogy például a növényápolásról vagy az építőmunikásölcról érdekes, meglcapó cikkeket tudjunk írni, ne pedig száraz, visszhangta- lan vízállásjelentést. Olvastuk-e eleget Móriczot, Veres Pétert vagy Szabó Pált, József Attilát vagy Illyés Gyulát ahhoz, hogy olyan szépen tudjunk írni a dolgozó ember erőfeszítéseiről, mint amilyen hatást tesznek ránk írásaik. Ezért inkább más iránt érdeklődtem Kőműves elvtárstól. — Képezi e magát szakmailag? — Megyei szinten két-három ha- vonta vagy néha havonta vannak szakmai továbbképzők. Hol két- három naposak ezek, hol egy naposak. — Mondjon egy témát a legutóbbiakból. — A műszaki fejlesztőről hallgattunk előadást. Igen száraz volt, hiába, nem értünk hozzá s ha egy hónapig hallgatjuk, akkor se lesz belőlünk műszaki ember. Ebben tökéletesen igaza vart. Jó kulturmunkával sokkal ndgyobb kedvet tudnak adni az üzemi munkások tervteljesítéséhez; mintha ők kezdenek neki agitálni a műszaki fejlesztésről. Mennyivel kézenfekvőbb tárgykör lett volna népművelési előadók számára, hogy ■például a fejlett kulturális munka mennyivel segíti a békés egymás mellett élés elvének megvalósulását. — Milyen pártöktatásban vesz részt? — Politikai gazdaságtant tanulok. Az első pillanatban látszik, hogy Kőműves elvtárs is elcsodálkozik, amiért én elcsodálkozom; Mikor aztán arról kezdünk beszélgetni, hogy akár az irodalomban, akár a képzőművészetben bizonyos alapvető esztétikai ismeretek nélkül, majdnem hasztalan az elhajlások elleni harcról beszélni, mind a ketten tágábban látjuk a paliWaai oktatás fontosságát; A marxista filozófia tanulmányozása nélkül ^nem tudunk hatásosan, megyőzően beleszólni irodalmi, művészeti kérdések vitájába. A népművelési előadók irányítói, segítői az ismeretterjesztő munkának is. Nagyon fontos elv — erre a XX kongresszus sokoldalúan rámutatott , hogy építömunkánkban mindjobban a gazdasági kérdések kerülnek eloterbe s ezek az elsődlegesek; De éppen Olyan jelentősége van annak. hogy a kulturmunka, a népművelés irányítói fel legyenek vértezve a marxista világnézet fegyverével a filozófiai ismeretek terén is. Éneikül csak máról-holnapra váló botorkálás a kulturális életben folytatott harc a téves nézetek ellen, az idealista világnézet megnyilvánulásai ellen. Megjegyezte, még Kőműves elv- társ, hogy Mezőtúrról — tudomása szerint — csupán loét-három pedagógus jár be Szolnokra filozófiai konferenciákra. Pedig mennyire szüksége volna erre a többieknek is, akik történelmet, irodáimat tanítanák és élvezetesen magyarázzák meg a gyerekeknek, hogy a világ nem teremtés műve s hogy hat nap alatt még a mésében sem lehet az ősködből Icőbailtás embert formálni. Jó lenne, ha a népművelési előadók, pedagógusok elmondanák véleményüket e néhány futtáiban felvetett problémával kapcsolatban. Mondjuk, erre a kérdésre: Hogy szaMtswnk több időt művelődésre? TÓTH ISTVÁN ÜNNEPI KÖNYVHÉT T956----------------——ZZmfc Sz abó Pál: Most és mindörökké A kiváló író mintegy félszáz, eddig lapok és folyóiratok hasábjain kallódó írásait foglalja össze ez a két kötet; A gyűjtemény sokszínű képet ad az író elbeszélő-művészetéről; Az írások és mesék eleven megjelenítő erővel, színeden és gazdagon tükrözik a felszabadulás előtti és utáni magyar falu életének apró és nagy eseményeit és megrajzolják jellegzetes figuráit. A falusi élet idilli képed és barátságok. szereknek, perpatvarok váltakoznak bennük a parasztság szociális helyzetét tükröző témákkal. (Szépirodalom Kiadó) Kőszegi Imre: A diákszázad becsülete Egy dunántúli kisváros hetedikes és nyolcadikos diákjainak élete elevenedik meg e regényben az 1918— 19-es forradalmi időkben; A regény két fő hős© a forradalom oldalára álL A reakció tervei éppen a diákok éberségén hiúsulnak meg. Két szerelem szép és finom rajza szövi át a történetet. (Ifjúsági Kiadó) 408 oldal, kötve 31.50 Fa A SZOVJETEK TAPASZTALATAIBÓL
