Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-30 / 126. szám

1956. május SO <s£OLKOK MEGTE1 VEPLAF 3 VITA II MÁSODIK ÖTÉVES TERV IRÁNYELVEINEK TERVEZETÉRŐL A termelőszövetkezetek tartalékoljanak a jövedelemből a következő év előlegeire rTanuis László elvtárs, a tiszaföldvári Lenin Termelőszövet- kezet agronómusa tragikus körülmények között meghalt, szerencsétlenség áldozata lett. Tamás elvtárs közel két éven át hűséges levelezője volt lapunknak. Legutolsó levelét halála nap­ján írta, s benne a második ötéves terv irányelveihez szólt hozzá. Az alábbiakban közöljük írását: Termelósiövetkeietünlcnek, a ti­szaföldvári Lenin Tsz-nek óriási fejlődési lehetősége van. Kihasz­nálásához a második ötéves terv megadja az irányvonalat. E szerint az 1956—1960. évben a mezőgazda­ság terméshozamát 27 százalékkal kell növelni. A termelőszövetkezet talajviszo­nyait figyelem bérévé, jó szervezés­sel könnyen teljesíteni tudjuk a tervet. A ima kell törekedni, hogy az elővetemények betakarítását meggyorsítsuk, s az őszi kalászosok vetését október 20-ig befejezzük. Ennek érdekében kukoricánkat 100 százalékig négyzetesen vetettük, igy a gépi kapálással állandóan tisztám tudjuk tartani a termőtalajt, ez pedig a beérést meggyorsítja. A kalászosok terméshozama ál­landó növelésének fontos előfelté­tele a növények gyomtalanítása. Második ötéves tervünk biztosítja ezt, mert' előírja, hogy 1960-ban a vegyszeres gyomirtást 800.000 hol­don kell elvégezni. A vegyszer ha­tásáról már a múlt év folyamán meggyőződtünk. Mcst 300 hóidon végeztünk vegyszeres gyomirtást. A második ötéves terv célul tűzi ki a kertészeti kultúra fejlesztését is. Termelőszövetkezet ünk ezt is magáévá teszi, s a lehetőséghez képest fejlesztjük konyhakertésze­tünket, amely javítani fogia Tisza- földvár és a környék dolgozóinak zöldségellátását. Az irányelvekben benne van az is. hogy fokozni kell a termelő­szövetkezeti tagok érdekeltségét a termelés növelésében, s a termelő­szövetkezetek készpénzbevételének gyarapítása révén. Részben állami hitelek nyújtásával elő kell segí­teni, hogy évközben is rendszere­sen jussanak készpénzjövedelem­hez a tagok. Ez a ten? nagyon he­lyes és a tagokat is megnyugtatja. Véleményem szerint azonban arra kellene törekedni, hogy ezt a ter­melőszövetkezetek saját erőből ér­jék el. Elképzelésem szerint meg kel­lene határozni, hogy 20 forintos munkaegység részesedésen felül hány százalékos jövede'em tarta­lékolást kell eszközölni a következő gazdasági év előlegeire. Ugyanak­kor a termelőszövetkezet sajátmaga is szorgalmazná az olyan üzemágak kifejlesztését, amelyek mái’ kona A második ötéves terv irányel­veinek tanulmányozása során vető­dött fel az a gondolatom, hogy he­lyes lenne, ha a második ötéves tervben a haltenyésztés további irányait is meghatároznák. Az ország egyes részein komoly rizstermelést folytatnak, s a rizs- telepeken kevés befektetéssel nagy mennyiségű halivadék tenyésztését lehetne biztosítani. Ezzel az állami gazdaságok és termelőszövetkeze­tek jövedelme növekedne, ugyan­akkor a természetes vizek halállo­mányának megjavítása is lehetővé válna és 1—2 év múlva bőséges halállomány segítené a dolgozó nép tavasszal is készpénz-jövedelmet biztosítanak (pl. kertészet, tehené­szet.) Helyesnek tartanám, ha a ter­melőszövetkezetek vezetői a mező- gazdasági szakembereikkel külön- külön megállapítanál? a tennivaló­kat az ötéves terven belül. Nagyon sok helyen nem tudják elhatározni, hogy a mezőgazdaság melyik ágá­nak fejlesztése a legfontosabb és legkifizetőbb részükre. Sokszor olyan üzemágakkal próbálkoznak, amelyekre nincs megfelelő adottsá­guk. Állat len vész lésünk legnagyobb hibája az. hogy eddig az áliat'ét- számot fejlesztettük. Építettünk ..korszerű” rossz istállókat drága pénzen, de korántsem tudtunk odahatni, hogy a takarmányt is biztosítsuk a jószágoknak. A ter­melőszövetkezeteknek 5 év alatt 3 milliárd forint építkezésre szol­gáló beruházásit kell biztosítani. Ez nagy fejlődésre ad módot. Arra ke1! azonban vigyázni, hogy kikü­szöböljük az eddigi hibákat. húsellátását, Ä tervszerű halte­nyésztés a konzerv-ipar fejlesztésé­hez is hozzájárulna. A rizstermelést folytató gazdasá­gokat, termelőszövetkezeteket, — a vízbérlőket és a halászattal foglal­kozókat kötelezni lehetne arra, hogy a víz leeresztése, illetve a le­halászás után az ivadékokat ne hagyják elpusztulni, hanem gondos- kodjanai? róluk. A horgászok tár­sadalmi munkával segítenék a hal- ivadékok megmentését, hiszen az elmúlt időkben sem zárkóztak el ettől a munkától. Javora Lajos a Szolnoki Munkás Horgász Egyesület elnöke. A rizsíöldi haltenyésztésről Tanulságos termelési értekezletek A 22-es Építő Vállalat munka­helyein megtartott termelési érte­kezletek valóban betöltötték azt a célt, hogy a termelés legfőbb fó­rumai legyenek. Döntöttek — a kollektíva határozata alapján — afelett, hogy kinek jogos a kiváló dolgozó cím. kinek nem. Az állomásépítkezésen 24 dolgo­zót terjesztettek fel teljesítménye alapján a kiváló cím elnyerésére, a papírgyári építkezésen a kollek­tíva elé tárták az esélyeseket. Itt nem fogadták el mindet. Pl. Tóth Miklóst és Lázár Józsefet, akii? nem teljesítették mind az öt fel­tételt. amelyek a kitüntetéshez szükségesek. Az ácsok azért emeltek szót, mert brigádjuk kimaradt az előterjesztésből. Kifogásolták azt is, hogy a munkahelyen nincsenek ki­írva a feltételek. így nem tudják mihez tartani magukat. A termelési értekezleten sokan s teljesen őszintén megmondták, hogy magasnak tartják a kiváló dolgozó cím elnyerésére megállapí­tott szintet. Többek között Molnár József művezető, Dózsa Lajos és má­sok is foglalkoztak ezzel a kérdés­sel. S nem alaptalanul. Kiváló dolgozó ennél a vállalatnál pl. az lehet, aki kőműves munkán eléri a 193, ácsmunkán a 198, kubik- munkán a 210, vasbetonmunkán a 221 százalékot. Túl magas követelmények ezek, akárhogyan is állapította meg a vállalat központja s hibája az, hogy nem tükröződnek bennük a helyi sajátosságok. Ez egyenesen csábítja a dolgozókat (s egyösszegű utalványozásnál lehetőség is van erre), hogy 12, vagy 14 óra alatt végzett munkát számoljanak el 8 órai teljesítménynek. S ezekhez a magas szintekhez még kellene va­lami, amit Bartók Dezső kőműves mondott: „A folyamatos anyagellá­tás.” Sok szó esett a termelési érte­kezleteken a munkafegyelemről is. A vasútépítkezésen 12 nap igazo­latlan hiányzás volt. Egyesek úgy vélekedtek, hogy rossz a munka­elosztás, többen azonban úgy, hogy vannak válogatós emberek, akik kizárólag csak olyan munkát akar­nak elvégezni, ami „jól fizet” s van eset, hogy megtagadjál? a munkát. A Kovács-brigád pl. el­vállalta a vagonkirakást, de mikor odakerült a sor, mégsem csinálták meg és a vasútnak kellett kirakni. Az S. brigád vasárnapi munkát vállalt, de a keresetet megitták, így már a következő vasárnap a brigád tagjai nem sok értelmét lát­ták a különmunkának, nem is vé­gezitek el, hiába vállalták. Sok ló javaslat került még meg­vitatásra. így mego'dódik a többek között az amyagkirakás és a továb­bítás gépesítésének a kérdése, ja­vul az ételek minősége, élintézik azt is, Békési ÜB. elnök elvtáns ígérete szerint, hogy az új telvet­tek azonnal hozzájuthassanak a munkaruhához, ne kelljen hetekig várni a központ intézkedésére. A jászberényi kultúruaunkások megvitatták a második ötéves terv irányelveinek tervezetét A jászberényi városi tanács nép­művelési csoportja, a Déryné Kul­túrotthon választmánya és aktívái, az üzemek és a termelőszövetkeze­tek küldöttei megvitatták a máso­dik ötéves terv irányelveinek ter­vezetét, a tervezet kulturális kér­désekkel foglalkozó részét. A vitában résztvevők mindenek­előtt megvizsgálták Jászberény kulturális fejlődését, az elért ered­ményeket, egyúttal pedig javasla­tokat tettek a szükséges kulturális beruházásokra. Ezek a javaslatok igen körültekintőek voltak, figye­lembe vették a város lehetőségeit, a rendelkezésre álló anyagi erőket. Ez utóbbiak között különösen hangsúlyozták a társadalmi munka jelentőségét. A javaslatok szerint városunkban a második ötéves tervben 4 tan­termes zeneiskolát hozunk létre. A tanyavilág lakosságának és a termelőszövetkezetek tagjainak ké­résére vándor-mozit létesítünk. En­nék megvalósítása csak agregátor kérdése. A Déryné Kulturotthont és a színháztermet központi fűtés­sel látjuk el, a színpadot bővít­jük és korszerűsítjük. A városban felépítünk egy ezer személyt befo­gadó szabadtéri színpadot 1957-ben; A fentiek megvalósítását részben beruházással, részben pedig társa­dalmi munkával fogjuk megvalósí­tani. Hemerka Gyula. Jászberény. Gyermeknap Besenyszögon 17 Iményekben gazdag nap volt május 27-c Besenyszögön is. Az ÍJ ünneplőbe öltözött iskolások és a kisebb gyermekek már reggel fél 9 órakor az uj iskola udvarán gyülekeztek, s vidáman sé­tálgattak az úttörők által fásított és dísz-bokrokkal, beültetett Uttö- rők-útján. A rádió beszéd meghallgatása után a kézilabda verseny és a szebb­nél szebb könyveket kínáló sátrak között oszlott meg a gyermek sereg. A mezőgazdaságban dolgozó szülők sok meséskönyvet vásároltak aján­dékba gyermekeiknek. A délutáni ünnepséget bábelőadás nyitotta meg. Háromszáz gyer­mek nevetése és tapsa jutalmazta az iskola pedagógusainak munká­ját, akik a bábelőadást tartották. Az egyfelvonásos jelenetek, tán­cok bemutatása után a szülői munkaközösség tagjai szétosztották az általuk összegyűjtött pénzből vásárolt 1000 forint értékű süteményt, cukorkát. Az iskolába még nem járó kicsinyeknek is jutott egy-egy csomagocskával. A labdarugó verseny megtekintése után kezdődött az iskola udva­rán a gyermekbál. amelyhez a zenét Körösy Tamás pedagógus tangó- harmónikával szolgáltatta. Este 8 órakor kissé fáradtan, de egy szép élménnyel gazdagabban indultak hazafelé a gyermekek. Wesniczky Antal Bcsenyszög Á fiatalkorúak házassága — A „Papír nélkül is” c. tárca margójára — A Szolnok megyei Néplap ez év május 6-i számában „Papír nélkül is1' címmel írás jelent meg Péteri István tollából. Témája megtörtént esetet tárgyalt, a nevek azonban költöttek voltak. A szereplő fiata­lok azóta törvényesen megesküd­tek a gyámhatóság engedélyével, (nem éltek egy napig sem vadhá- zasásgban). A megyei tanács és a szolnoki járási tanács gyámügyi előadói szerkesztőségünkhöz írott levelükben kifejtették, hogy nem értenek egyet az írás mondanivaló­jával .A járási tanács oí?tatási osz­tálya szerint a tárcában szereplő egyes kitételek könnyen eredmé­nyezhetik azt, hogy 12—18 éves fiataléi? ezt mondhatják az öreg Tóth szavai szerint, melyeket az író adott a szájába: „Papir nélkül is meglesz!... mert mi a papír? ... Semmi.*’ Ezekből a szavakból olyan következtetést lehet levonni, hogy házasodjatok fiatalok, hagyjátok a paragrafusokat, azok a ti boldogsá­gotokat akadályozzák. A megyei tanács gyámügyi elő­adója, dr. Zana Mátyás elvtárs ar­ra mutat rá levelében, hogy nii ve­zette a törvényalkotást, amikor a fiatalok házasságkötéséhez a szü­lők hozzájárulásán túlmenően a gyámhatóság beleegyezését követeli meg. A házasság intézményének fontosságát szándékozott ezen in­tézkedéssel törvényalkotásunk ki­emelni. Hangsúlyozni kívánta, hogy a házasságkötés nemcsak magán­ügy, hanem közügy is, mivel a tár­sadalom, a társadalmi élet a család intézményére épül fel. A levél kifejti a továbbiak­ban, hogy a túl fiatal kor­ban kötött házasság sokszor fel­bomlik később. Az ilyen esetek in­tik óvatosságra a gyámügyi szer­veket, hogy csal? nagyon kivételes esetben engedélyezzék a házassá­got 18 éven alul, Dr. Zana elvtárs leírja még levelében, hogy erről a kérdésről beszélgetést folytatott egy édesanyával is, akinek az volt a véleménye, hogy ha nagyon sze­retik egymást a fiatalok, akkor lesz elég lelkierejük ahhoz, hogy megvárják, míg elérik a nagykorú­ságot. Ezalatt még jobban tisztába jöhetnek egymással. Ha nincs aka­raterejük várni, gyenge emberek, ei?ik mint házastársak később az élet nehézségeivel sem tudnak majd megbirkózni. Tekintettel arra, hogy a tárcá­nak nem volt célja az egy esetből általánosítani, egyes kitételei azon­ban helytelen következtetésekre adhatnak valóban okot, szerkesztő­ségünk és a tárca írója is egyet ért a bírálattal. 10111 ,siyA^ A KUJON A volt gazdag rokon ajándéka ** hízelgett Koczognénak. A lenge selyemnégyszög majdnem percek alatt újból összekötötte azo­kat az érzelmi szálakat, melyek évekkel ezelőtt megszakadtak az úri külsejű Monokival. Az asszonyt rövid idő alatt hatalmába ejtette a felszabadulás utáni évek hangu­lata. De sokszor sustorogtak maguk közt: — Csoda, hogy meg nem bolon­dulnak Monokiék. Annyi birtokot, vagyont elveitek tőlük! A világ előtt tartottál? a száju­kat. meghúzták magukat. Jópár kellemetlen órát szerzett nekik a levitézlett unokabácsi. Míg azelőtt öt évben egyszer ha bekiáltott hozzáiuk — csak úgy a homok- futóról, — negyvenöt után sűrű vendég lett. Nem felejtette el egy alkalommal sem megkérdezni: — A tiéteket még nem vették el? Pedig ti következtek! Nekik tizennégy holdjuk volt mindössze s ennek is csak felét örökölték. Másik felét úgy kapir- gálták össze. Monoki testvéménje, Koczognak az anyja szegény em­berhez ment feleségül. Levette róla kezét a módos família. Csak a nagy vagyon elvesztése után ka­paszkodtál? Monokiék a szegény rokonokba, akik többet féltek az új barátságtól, mintsem örültek neki. Néha-néha megreszkettette ekét a btilák ijesztgetése. Monoki a hang színezetéből meg­érezte, hogy múltjánál? varázsa megint segítségére van. Ügy ár­nyalta hát ő is a szavakat. ’ — Dolgozók, dolgozok Rózsika. A múltban sem henyéltem. Kétszáz­ötven holdat elirányítani nem kis­miska ... Igaz-e, István? Te meny­nyin is vagy munkacsapatvezető? — kérdezte hirtelen Koczogot. — Százon — lepődött meg amaz s a nekiszegezett összehasonlítás kü­lönös képeket ébresztett képzeleté­ben Cándor bátyja — most már ^ gondolatban ő is így hívta — milyen urasan csinálta. Mindig a bricskávál járt. Sok birtoka volt, de azért ügyesen bele tudott il­leszkedni az emberek közé. Ügy látszott, hogy nem néz le senkit. Magossal, a vaskereskedőve] épp­úgy szóbaáilt, mint Tar Gézával, a borbéllyal. Órákat elbeszélgetett a napszámosokkal is a piacon, ha úgy támadt kedve. Nevetgélt, vi­tatkozott veiül? s játszadozva dug- dosta csizmaszárába a cifranyelű ostort, míg ott kakaskodott közöt­tük. Arról volt nevezetes, hogy minden tanyáján rajta volt a sze­me. Észrevette, ha rendetlenül ka­pott a jószág a Gergelyen s az is a fülébe jutott, ha vasárnap este nem itatott Gulyás a Kunlaposon. Nappal a tanyákat járta. Alko­nyaikor már odahaza állt a nagy­kapu előtt a homokfut óval s a hátsó ülésen ostoriegyintéssel szám- iáigatta, mennyi idő múlva engedi be a béres, akinek már kétszer bekiáltott. Behajtott s míg a cseléd kifogott, sorra járta az istállókat. Vagy ha erre kerekedett kedve, maga fogott ki. Aztán felment a nagy pöffesz- kedő házba, üveget, poharat kerí­tett s indult a pincébe. Markában a gumicsövet ióbálta, amivel bort szívott a hordóból. Odalent el pisz­mogott. Mikor feljött, kilépett a virágágyak közé, mert csak oda vágott már a nap. A poharat a vi­lágosság felé tartotta, hunyorított kristálytiszta italra, a szemével is kiélvezte, úgy itta meg az első pohárral; Viszament a gangra s a fonott kerti székre telepedett. Iszogatott, míg tartott a fél literes­ből. Csak így csínján, de minden este.:; Ügy kinyújtotta a lábát, mint most itt a kieszéken ... Egy­szer ilyenkor járt nála. Kezében volt a pohár, bor csillogott benne. Az asztalon félig telve állt az üveg.;; öt akkor nem kínálta meg. Előbb kiitta, ami a poharában volt, aztán kérdezte: — Mi kell, ecsém? Igen, ilyen volt. Mindent meg­JL fogott, ami az övé... Az előbb már bérért akarta szalajtani fele­ségét a kamrába, hogy kínálják meg a vendéget, de most meggon­dolta. Monoki újabb fullánkkal maceráMa; • ••••«­— Mikor lesz neked annyid a száz holdon, mint nekem volt szá­zon? Koczog edveresedett, Dühösítette a rokon, aki érezhetően incselke­dett vele. Már-már válaszolt s ki akarta zúdítani magából: emlék­szik, hogy alkudozott a cselédeivel még egy pengőn is az évi bérből; hogy hármasával vette magukhoz a kicsit ütődött leJencgyerekeket, mert azoknak nem kellett annyit enni adni. Monoki vigyorogva ol­vasott a gondolatában s áthatóan szedte ízekre ravasz szemével. — Jó, jó tudom, mit akarsz mon­dani — én kizsákmányoló vollam..; Te meg a magad gazdája vagy most. Tiéd a száz hold, sőt a többi is. Ugyanúgy, mint a másik tízé vagy ötvené, százé, akit veled együtt hajt a brigádvezető..; Mennyit kerestek? Rózsika is dol­gozik — mi? — fordult az asszony­hoz. — Szépen van mindenünk s ez tisztán a mienk — válaszolt elgon­dolkozva Koczog. Hirtelen eszébe öttött, hányszor bántota a csőrét a brigádvezető katonás noszoga­tása ..: Monol?i azt mondja, hajtja őket. Hm? — Az én feleségemnek nem kell dolgozni, de mégis tartunk ott, ahol ti, — fúrta tovább célirányo­san jól kiszámított elveit a kulák Koczogél? megzavart hangulatába. Határozottan kiérezte, hogy egy s másban érzékeny húrokat penget; Előbbi mondatára az asszony pi« rult eL — Magának fixe van a gyárból, meg a fia is csak kihoz va'amit a hat holdból — szólt, hogy vala­mennyire ellentmondjon. Egymásra néztek az urával. Mi a fenét akar ez ebből kikerakíteni? — Pedig többet is kereshetnétek, ha v’olna egy kis eszetek. — Nem hajt bennünket a tatár, majd több lesz, ahogy előbbre me­gyünk — húzódott vissza Koczog valami láthatatlan védőfal mögé. Bántó emlékek birizgálták a gerin­cét. A kulák észrevette, hogy mene­külni akar. Ütötte tehát a vasat, míg ki nem hül. — István .;; Neked adom a két lovamat. — Mit akar” — hökkent meg egyszerre a másik kettő. — Ügy, úgy.;. Nektek adón) — s hogy értetlenül Mmtdtak rá. el­nevette magát. — Na. nem ingyen. Ügy, hogy fi fuvaroztok vele, ami­kor ráértek ... Pista fiad is e’kol- dogul már vele... Hát ő hol van? Hány esztendős is? — Tizenhét... — felőliéi? Ko­c/.ogék. Kapva-kaptak a kis kité­rőn ..; Rosszat sejtettek. Igyekez­tek olvasni a kulák okos szemé­ben, de abban csak gunyoros derű csillogott. Ha most beírathattak volna! Monoki győztesn'-'- érezte magát s éppen azon derült, hogy mi’yen fiatalnak nézte az asszonyt; Nem harminc év körüli már az, hanem legalább harmincöt* , ,, F"wr líFoíyfi «pJ-SEITwJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom