Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-27 / 124. szám

SZÜLŐI SZÍVÜNK MINDEN MELEGÉVEL

! Népi demokratikus rendszerünkben már hagyományossá

» vált a Nemzetközi Gyermeknap megünneplése. Ez a nap a gyermekek, szülők öröme egyaránt, s a vüág gyermekeinek a boldog jövőjéért, a bókéért való harcot szolgálja.

Anyai szívünk minden melegével, szeretetével köszöntjük gyermekeink vidám és boldog közös ünnepnapját, a Nemzetközi Gyermeknapot. Azokat ünnepeljük, akik a legdrágábbak szívünknek, akik magukban hordozzák álmainkat, valóra fogják váltani a jövő ígéreteit. A Nemzetközi Gyermeknap a születésnapok meghitt hangulatára, családi összejövetelek melegségére emlékeztet. Ez nem is lehet másképp, hiszen ha a gyermekekről esik szó, meglágyulnak a legkeményebb szívek, felengednek a legzárkózottabb emberek is, mert nemcsak a család ünnepe ez. Az egész világ becsületesen érző és gondolkodó emberei köszöntének ma minden gyermeket.

Gyermekeink jelene, jövője nem lehet közömbös senki számára sem. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nagy' erőfeszítéseket tett azért, hogy minden ország közvéleményének figyelmét a gyermekek helyzetével való törődésre irányítsa. Elsősorban az anyák között ért el ebben a munkában nagy eredményt, akiknek szívéhez legközelebb áll gyermekeik sorsa, jövője. A Nemzetközi Gyermeknap harci nap a gyermekek jobb körülményeinek, biztosításáért, a gyermekek életének megóvásáért, a békéért.

A Saov jel unióban 8 a szocializmust építő országokban a gyermekek ügyét az egész társadalom szívén viseli. Születésüktől kezdve végig kíséri őket az állam gondoskodása, szere- tete, amely arra irányul, hogy egészségesek, vidámak legyenek, tanuljanak, művelődjenek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX; kongresszusa a családokért, a gyermekekért újabb jeleni ős lépéseket tett. A hatodik ötéves tervben minden városban, falun megvalósítják az általános és középfokú oktatást. Eltörlik a tandíjakat a középfokú és főiskolákban. A gyermekek számára újságokat, folyóiratokat, népszerű tudományos könyveket adnak ki, az Ifjúmunkásoknak megrövidítik a munkaidejét és az eddigieknél még több időt biztosítanak a szórakozásra, pihenésre.

A félszabadulástól kezdve a mi gyermek,eirnket is a legmesszebbmenő gondoskodás veszi körül, ami az ingyenes babakelengye, családi pótlék, az új lakások juttatásában, a nagy családokról való gondoskodásban is kifejezésre jut. A gyermek egészségügyének fejlesztésében is nagy lépésekkel jutottunk előre. Iskolákban, óvodákban állandó orvosi felügyelet védi gyermekeink egészségét. Az iskola, a tudomány már nem e* 1 érhetet len vágyálom a mi gyermekeinknek sem, míg az úri Magyarország- ' ban gyermekeink jelentős része a hat elemit sem tudta elvégezni, mert dolgozniuk kellett. Pártunk és kormányunk mindent megtesz a gyermekek szebb, boldogabb életének megteremtéséért.

De nem mindenütt van ez így, még nagyon sok országban nehéz, kilátástalan körülmények között szülnek az anyák, élnek a gyermekek, különösen a gyarmatokon nagy a gyermekhalandóság, igen kevés gyermek járhat iskolába. Az Amerikai Egyesült Államokban a néger csecsemők nagyrésze orvosi vizsgálat nélkül' születik. Sok tőkés államban rossz könyvekkel, filmekkel mérgezik az ifjúság lelkét. A haladó közvélemény, tudósok, művészek és egyszerű emberek milliói emelik fel tiltakozó szavukat a gyermekek elnyomatása, sanyargatása eülen;

Aa Anyáit Állandó Nemzetközi Bizottsága is célul tűzte, hogy az anyák nemzetközi összefogásával harcol a békéért, az atom- és hidrogénfegyverek eltiltásáért, a gyermekek egészség- ügyi helyzetének, oktatásának megjavításáért. Ezeket a célkitűzéseket a magyar édesanyák is támogatják, hogy hozzájáruljanak ahhoz a nagy harchoz, amelyet az anyák világszerte folytatnak a gyermekek védelméért.

A Nemzetközi Gyermeknap felhívja a szülök figyelmét arra, hogy mit tettek és mit kell tenniük azért, hogy biztosítsák gyermekeik nyugodt és szabad életét.

Első helyen a béke őrzése áll, de nem lehet közömbös az sem, milyen körülmények között élnek gyermekeink. Mi asszonyok, édesanyák nyugodtan, a szép és békés jövő biztos tudatában akarunk életet adni gyermekeinknek, akikből józan, vidám, az életet, a munkát és minden szépet szerető és megbecsülő embereket akarunk nevelni. CSATHÖ MIHÁLYNÉ,

MNDSZ megyei elnökség;

BENJÁMIN LÁSZLÓ

HAJNALI

KARÉNEK

Meg se várja a felkelő naftot, Zsuzsi kezeli az első szólamot.

Előbb álmosan, halkan, panaszosan, aztán egész szívvel, cifrázva hoszszan.

Fölkelek érte, viszem Emmi mellé, elesöndesedik szépen anyja mellén a tejet nyögve, szuszogva nyeli, ízlik a reggelt Utána rögtön jön a másik:

Andriska Ls ágyunkba mászik: és mint az orkán, süvölt nyomán két borzas kis boszorkány.

A kétszemélyes fekhely, a hitvesi ágy megtelik gyerekkel. Keres magának mind egy csöppnyi

fészket

és felcsendül a hajnali karének: Kossuth-nóta, úttörő-induló.

A hangok, mint a hullámzó folyó, rajta az ágy

vidám, zenés kirándulóhajó.

Ha ez nem ad boldogságot, mi ad? Miféle képzelt veszélyek miatt féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak?

./Húst cl ianítőháesi em/ÁkeJtik .

Meg akkor történt, mikor én is

1olyan apró emberke voltam, mint ’most ti. Az iskolában mindig olyan álmodozó szemekkel néztem a tanító bácsira, akárcsak ti.

A szomszédom egy sápadtképü, csöndesszavú fiú volt, Barta Jóska. Télen-nyáron egy sárga, nagyülepű nadrágban járt, s azon olyan alakú kék folt volt, mint a Balaton. Először csúfoltuk is vele, de nem sokat adott az egészre s ezért hamarosan abbahagytuk. Jóskának azonban nem a nadrágja lett a nevezetessége ...

Könyvét, füzetét hóna alatt hordta, de se piszok, se gyűrődés rajta nem látszott soha. Nekem táskám volt, ha nem is új, mert úgy maradt rám a bátyámtól (akire szintén a keresztapja hagyta), de könyveimet, füzetemet legnagyobb bosszúságomra nem tudtam megkímélni a gyűrődéstől, szamárfülektől, meg a zsírfóitoktól, amit a tízóraira kapott zsíroskenyerek okoztak. Az is lehet, hogy bosszúból, mert. még véletlenül sem ettem meg, pedig nem egyszer majd kilyukadt a gyomrom az éhségtől.

Ott szomorkodott hát az uzsonnám napról napra a táskámban, és mérgében bekente a könyveimet, amiért nagyon sokszor pironga- tást kaptam tanítómtól.

— Végy példát Jóskáról! — mondta ilyenkor. — Az övé mindig szép tiszta.

Ez engem borzasztóan dühített, mert könnyű volt Barta Jóskának tisztán tartania holmiját. Uzsonnát csak ritkán hozott magával. Akkor is csupasz kenyeret. Azt rágcsálta tizvercekben jóízűen.

Elhatároztam hát, hogy bosszút állok példaképemen.

Egyszer, midőn egy napon szép, tiszta újságpapírba csomagolt könyvét és füzetét betette a padjába, majd kiment az udvarra, odacsempésztem a zsíroskenyeremet. Rátettem a könyvére, de úgy, hogy a zsíros fele odaragadt a papíroshoz. Nem mondom, eerv kicsit izgultam.

de bosszúvágyam mégis győzött. Megtettem.

Csengetéskor bejött Jóska és leült mellém. Úgy éreztem, hogy szívem azonnal kiugrik a helyéből. Félszemmel őt néztem.

Benyúlt a padjába. Keze nyomban megakadt a kenyéren. Lehajolt gyorsan és a padba nézett. Sápadt arca még fehérebb lett. Ebben a pillanatban megsajnáltam, de már késő volt.

Elővette óvatosan, kitette a pad tetejére. Lassan leemelte a könyvére ragadt kenyeret. Először nem tudta, mit csináljon vele, rámnézett, de én úgy tettem, mintha nem látnék semmit, aztán fogta és kitette az ablakpárkányra, ahová kenyérmozsákai raktunk a madárkáknak. Ezután levette könyvéről a borítólapot. Láttam az arcán, abban reménykedik, hátha nem ütött rajta keresztül. Reménye gyorsan szétfoszlott, mert éktelen nagy zsírpecsét fényeskedett a könyv tábláján. Ennek láttára szája összeszorult és két könnycsepp gördült végig orcáján, egyenesen a zsírfolt kellős közepére, s azon megálltak, el nem gurultak, hanem úgy ragyogtak, mint a gyémántsze melc.

Belépett tanítónké Megállt előttünk és végig nézett az osztályon< Szokása volt, hogy minden gyermeket végigfürkészett, mintha a szívekbe szeretne látni! Máskor csak azért is felemeltem fejemet és bátran a szemébe néztem. Most azonban nem mertem. Másfelé forgattam szememet.

S ekkor véletlenül a padra esett a tekintete és meglátta .■•> jaj nekem! ;;; Meglátta a hatalmas zsír- foltot a könyvön;

Előbb csodálkozva nézett Jóskára, majd feltolta homlokára a pápaszemét, mintha saját szemének jobban hinne és felvette a könyvet, s bosszankodva nézte a foltot. S ekkor legördült róla a két könnycsepp, pontosan elém a padra.

— Hát ez, hogy került ide? — kérdezte, ujját rányomta a pecsétre

s a könyvet Jóska orra alá toltaJóska felállt. Láttam, hogy reszket. Lesütötte a szemét nem mert felnézni.

— Nem tudom — mondta halkan. —i Nem tudom.it

• — Nem tudod? folytatta tovább tanítónk és hangján érzett az indulat. Tálán azért, mert. oda• a példakép, nincs többé akire hivatkozhatna; — Hogy lehet az 7 m

Jóska haUgatotti

— Tehát te sem vagy többé az. aki voltál! — mondta mérgesen és lecsapta a könyvet Jóska elé. — Hazudsz is ráadásul!.-. . Ülj le!

Barta Jóska lerogyott szintei Sápadt arcán úgy folyt a könnye, mint a megáradt hegyi patak; Vártam, hogy szóljon, s jelentse nem. ó tette, hanem valaki;: t valaki. Azonban hallgatott.

És én nem bírtam tovább. Keblemben valami úgy mart, hogy szinte feljajdultam fájdalmamban. Felálltam;

■— Tanító bácsi! “ szóltam, s hangom alig hallottam-. ■— Tanító bácsi . ; én voltam!

S aztán az történt, «mi ff^en esetben történni szokott. •

Aznap nem mertem Jóskára nézni, de másnap erőt vettem magamon; Elővettem tízóraimat. Jóska megint nem hozott semmit; Mikor meglátta zsíroskenyeremet, öv- kénytelenül, ijedten tette kezét a könyvéreKettétörtem a zsiroskenyeremet s átnyújtottam neki a feléti

— Ne haragudj, Jóska! —* szóltam. — Többé nem teszek ilyent!

I— Jóska elmosolyodott, elvette tőlem, s azonnal beleharapott.

— Akkor se haragudtam •— mondta, s jóízűen evett. — Csak a könyvemet sajnáltam.

KUNRÁTH SÁNDOR Jászszentandrás