Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-15 / 113. szám
SZOLNOKI NAPLÓ A VAROS ÉLETÉBŐL Séta a piacon Szombat, piaci nap. A termelők részéről igen szép a felhozatal. A MÉSZÖV zöldség-standja előtt' gyönyörű sóskát árul egy asszony, 2.50-ért adja kilóját. A MÉSZÖV zöldség-standján hervadt, megságult sóskának kilója 3 forint. Pár lélósnyire egy fiatal lány friss zöldhagymát árul, 70 fillérért csomóját. A MR- SZÖV-nél a koravén, fonnyadt zöldhagyma csomója 80 fillér. A baromfipiacon 55- forintot kérnek egy pár rántanivaló csirkéért. Kérhetnek, mert az állami es szövetkezeti kereskedelem felhozatala teljesen hiányzik, így az árak nincsenek szabályozva. Hanem ami a tejpiacon van, annak már igazán véget vethetne a városi tanács. Az elárusítóasztal kevés, igen sokan a földön mérik a tejet. És ha már itt tartunk: a városi tanács gondoskodhatna arról, hogy megszűnjék a piacon a földről való árusítás. A helypénzeket költsék arra. hogy állandó elárusítóasztalokat állítsanak fel a piacon. A válogatások eredményei Vasárnap a városban három körzetben városi tanácstagot, egyben pedig megyei tanácstagot választott a lakosság. Tabánban, a 11-es választási körzetben két jelölt is volt, végül 11 szavazattöbbséggel Kovács András asztalossegédet választották meg a körzet lakói. A 43-as körzetben Vas Józsefet, a Járműjavító kazánkovácsát, a 83- asban ifj. Búcsú Ferenc járműjavítóbeli lakatost választották meg tanácstagnak. A 4-es megyei körzetben Pap Gábor, a Járműjavító dolgozója nyerte el a választók bizalmát és így megyei tanácstag lett. Azokban a körzetekben, ahol városi tanácstagot választottak, a szavazás, lényegében, délelőtt 10 óráig befejeződött, a 4-es számú körzetben 2 órakor zárták le az urnákat. A szavazáson a választók több mint 99 százaléka leszavazott; Ankét A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat művészeti szakosztálya május 17- én, csütörtökön este 8 órakor anké- tot rendez a Táncsics Mihály utcai klubhelyiségben. Az ankét tárgya: „Néphagyományaink szerepéről a múltban és ma”. Előadó: Muharay Elemér, a Népművészeti Intézet péprajzi osztályának vezetője. Kihes tartozik ÖzVí Bagi Istvánná levelezőnk, az Állami Áruház dolgozója írja többek között a következőket: „Áruházunknak egyik épületrésze alacsonytetejű, úgyhogy a második emeletről és az udvaron lévő hatalmas fáról annyi szemét gyűlt össze a tetejére, hogy a csatorna nem tudja levezetni. Ha a házfelügyelőhöz megyünk, hogy takarítsa le, az azt válaszol- jo, hogy nem tartozik rá. Mi már többízben letakarítottuk, de nem szívesen tesszük, mert baleset veszélyének vagyunk kitéve. Végeredményében azt szeretnénk megtudni, hogy kinek a hatáskörébe tartozik a tető takarítása, annál is inkább, mert a most eldugult levezetőcsatorna bontását áruházunkban akarják elvégezni.” Miért van elhanyagolva a Tissa^park f P. J. írja: „Eddig mindig büszkék voltunk a Marx Károly parkra, de ebben az évben bizony nagyon el van hanyagolva. Hiányoznak a virágok, nem tiszta, a világítás is igen siralmas. Kérjük a városi tanácsot, ad- jun utasítást a Kertészeti Vállalatnak, hogy a park ismét olyan szép legyen, mint az elmúlt esztendőkben.” Ballagás Szombaton, f. hó 12-én rendezték meg a szolnoki középiskolák az érettségizők ballagását. A Sza- muelly Tibor Gépipari Technikum érettségiző növendékei nevében Székely Tibor mondott rövid beszédet, melyben elbúcsúzott az iskola tanáraitól, diákjaitól. Boron- kai György, a technikum igazgatója ünnepi beszédében néhány, egész életre szóló jótanáccsal látta el a fiatalokat. Ezután az iskola DISZ- titkára mondott beszédet, majd az ünnepélyes zászlóátadásra került sor és miután a végzők virággal ajándékozták meg a harmadéveseket, végigjárták a virággal díszített tantermeket, a műhelyt; búcsúztak tanulótársaiktól. A másik három középiskolában hasonló ünnepélyességgel zajlottak le a IV-esek búcsúja az iskolától. Újabb bemutató a Szigligeti Színházban Csütörtökön, folyó hó 17-én mutatja be a Szigligeti Színház Szirmai Albert: Mágnás Miska című operettjét. Szolnoki panoráma a Vasipari Vállalat jóvoltából ....■ i A felvétel azt a szemétdombot ábrázolja, amely a Vasipari Vállalat telepe előtt látható. VA I A Néplap május 10. számában a „Reflektor” rovatban bírálat jelent meg a Jármű javító üzemi konyhájáról — így kezdi levelét Csömör János elvtárs, a Járműjavító munkásellátási biz. felelőse. Ezután kétségbe vonja, hogy a cikk írója meggyőződött Balog Károly elvtársnak. a Papírgyár UB-elnökének azon állításáról, hogy az étkezés nem megfelelő minőségét már kifogásolta, s hogy a Járműjavító Üzemi Bizottsága azt válaszolta: „Legyen boldog, hogy a Járműjavító ad a Papírgyárnak ebédet és ne kritizáljon”; Csömör elvtárs igazat ad Szőcs ASZ Ferencnének, hogy egyhangúak a levesek, azonban mentségül azt hozza fel, hogy az üzemi konyha zöldségellátása nem megfelelő. Csömör elvtárs azt állítja, hogy a papírgyári étkezők nagymérvű csökkenéséről nem a Járműjavító üzemi konyhája tehet, és ez a csökkenés nem rövid időn belül történhetett, mert ebben az évben a Papírgyárba kiszállított ebédek száma sohasem haladta meg a 45—50 főt. Végül Csömör elvtárs ígéretet tesz arra, hogy a jövőben mindent elkövet a munkásellátási bizottság, hogy a koszt minősége megjavuljon s a papírgyáriak meg legyenek elégedve. iVeitt válaszoltak Bíráló cikkeinkre eddig a következők nem válaszollak: A Napló május 5-i számában a város élelmiszerellátásával kapcsolatban megbíráltuk a Kiskereskedelmi Vállalatot és a MÉH-et. Egyik vállalat vezetője sem közölte, hogy mit tesz a hibák megszüntetése érdekében. Várjuk a válaszukat; Május 10-én jelent meg „Mit fizet meg az ember?” című cikkünk az Építőipari Javító Vállalatról. Kifogásoltuk azt, hogy drága a javítás. Mi a válasza az igazgató elvtársnak? Szerkesztőség Gondolatok egy bírósági ítéletről Tizenöt éves, még jóformán gyerek és mégis a legsúlyosabb bűnökkel — magzatelhajtással, gyermek-gyilkossággal — terhelten állt a bíróság előtt B. Katalin. Az anyját, a bábát, a felbújtót a bíróság börtönbüntetésre ítélte, B. Katalin javító-nevelő otthonba került; Lapunk május 12. számában írtunk a szülő nélküli gyermekekről, kicsinyekről, akiket anyjuk — legtöbb esetben lányanya — miután megszült, a társadalomra, az államra bízott azzal, hogy tartsa el, nevelje fel őket; B. Katalin viszont, miután idő előtt megszülte gyermekét — anyja segítségével — meggyilkolta; Most igen könnyű dolgunk lenne, ha egyszerűen azt mondanánk. hogy itt a kapitalista erkölcs maradványai rombolnak, gyilkolnak; Ez igaz, de mi ezzel nem elégedhetünk meg. Az, hogy B. Katalin idáig jutott, elsősorban az anyja bűne, de felelősek vagyunk érte mi is, az egész társadalom; A múltkor egy szombat este ellátogattam a József Attila kultur- otthonba. Megdöbbentett az, hogy 14—16 éves gyennekiányok, még alig ütközött ki rajtuk a nőiesség, ott álltak táncosokra várva, legtöbbje valami felikínálkozó rikító- sággal kifestve. Mit keresnek itt ezek a gyerek- lányok? Miért engedik a szülők, miért engedi a társadalom, hogy éretlenül belemerüljenek az éjszakai élet annyi kísértésébe? Meg kellene akadályozni, hogy az olyan lányok, akik még nem töltötték be a 16. esztendőt, szülői felügyelet nélkül ilyen tánehelyiséget látogassanak. De természetesen felvetődik a másik kérdés is: a fiatalság követeli a szórakozást, s ha innét kizárjuk őket, hova járjanak szórakozni? Szerintem a szolnoki DISZ szervezeteknek lenne a feladatuk, hogy a fiatalok számára rendes, szolid szórakozási lehetőséget biztosítsanak. Meg kellene ezt vitatni. A második kérdés: a múltkoriban a Sipos-téri általános iskolában jártam, egy nyolcadikos fiúval beszéltem. Kettes tanuló, tovább nem tanulhat, az ipari pálya is jelenleg zárva van előtte. Mi lesz vele? Mi lesz a jövőjével? Nem tudott rá választ adni. Mennyi ilyen sok fiatal lány és fiú van, hogy kikerül az általános iskola padjából, aztán itt áll tanácstalanul, úttalanul, két évig még dolgozni sem mehet. Különösen probléma van az ilyen gyermekekkel ott, ahol mind a két szülő dolgozik, ahol tehát az ilyen fiatalok egyedül, felügyelet nélkül maradnak. A gyermek-bíróságok statisztikája azt bizonyítja, hogy a legtöbb elzüllött fiatal ezeknek a sorbából kerül ki. És ezek közé tartozott B. Katalin is. Nem ártana azt sem megvitatni: hogyán oldjuk meg az ilyen gyermekeknek az életét, hogyan gondoskodjunk róluk és akadályozzuk meg az életük kisiklását. És végül: a társadalomnak nem érdeke, hogy 15 éves — házasságon kívül és olyan körülményeik között, amilyenekben B. Kamiin is élt — gyermeket szüljenek. Társadalmilag kellene megoldani, hogy elejét vegyük annak: a kuruzslók, a lelkiismeretien bábaasszonyok karmaiba kerüljenek. Tóth Kornél. A szolnoki 15*ö§ szánra fúrás az Alföld legnagyobb sebességgel mélyített kútja A Kőolajkutató és Feltáró Vállalat szolnoki ki- rendeltségén a munka egjobban a 15-ös számú fúrásnál megy. A fúrást április 15-én kezdték, de 6 napot a gépek rendbehozásával kellett eltölte- niök. Mégis túljutottak az 1700 méteren. A tervben 2050 méter szerepel, és úgy számítják a dolgozók, hogy jóval határidő előtt, még ez évben befejezik. A tisztasági mozgalmat is ez az üzemegység nyerte. A gépeket gondosan ápolják s igyekszenek a legjobb minőségű munkát végezni. A kedvező munkafeltételek is mesvannak. Ma Szakírs László fúrómester (középen) megbeszélést tart a brigáddal. Bodó József, Kalló János, Farkas Sándor, Almádi József és Andrási Tibor már nem fordulhat elő az, ami az előző munkahelyükön. Ott ugyanis igen nagy mértékben hátráltatta munkájukat az, hogy a fúró nem egyszer beleszorult a lyukba a nem megfelelő iszapolás miatt. Most gondosan iszapolnak, megfelelő vegyszert használnak hozzá. Szakács László fúró- mester elvtárs elmondotta: — Sok tapasztalatot szűrtek le ezekből a nehéz időkből és az új kút fúrásához már úgy fogtak hozA rudazat meghosszabbítás ánál hatalmas „kulcso- a buktatókat elkat“ kell használni kerüljék. SZOLNOKI J Nem mindennapi családi eseménynek volt színhelye a minap az Ostor utca. Négy nemzedék ünnepelte együtt a Guba családnál, szűk, vagy inkább népes családi körben — számszerint huszonnégyen — a dódnagyszülők aranylakodalmát és a legidősebb fiú ezüstlakodalmát. Az ötödik nemzedék, a 86 éves üknagymama könnyes, boldog szemlélője volt ennek a megemlékezésnek. A család valameny- nyi tygja hazajött, hogy jókívánságaikat fejezzék ki és még hosszú, békés életet kívánjanak az élet rögös útját oly nagy idő ótk együtt járó nagymamának, nagypapának, meg a szülőknek. Azt mondják, minden nagy esemény egy-egy kilométerkő az emberek életében, ahol megállnak, visszapillantanak s erőt merítenek a múltból, hogy tovább haladjanak a megkezdett úton. így-történt ez Guba Kálmán bácsiéknál is. Mikor együtt látta népes családját, eszébejutottak fiatal éveik s így sóhajtott: — Bizony, egy kicsit hosszú volt ez az ötven esztendő. Volt benne jó is, volt benne rossz is. Ez talán egy kicsivel több, de azért eltelt békével. A családon belül mindig egyetértés volt. (Talán azért, mert az emberek dolgát is mindig az asszonyok intézték — ez Guba néni megjegyzése.) Elmondta Guba bácsi, hogy bár a mindennapi gondok most is nehezítik az életet, a fiainak mégis jobb sors jutott, mint neki. Azok csaknem valamennyien tanult emberek, s a tudás igen nagy érték. — 12 éves voltam — mondotta — akkor kezdték építeni Szolnokon a fiúgimnáziumot. Apám kivett az iskolából, de nem azért, hogy a gimnáziumba írasson, hanem, hogy én is segítsek a tégla, meg egyéb építőanyag hordásánál; S ettől kezdve aztán mindig dolgoztam. Kis földünkön gazdálkodtunk. Ha nem dolgozhattam, betegnek éreztem magam; Ezután a családra terelődött a szó. — Két fiam, egy lányom, hét unokám és öt dédunokám van — büszkélkedett Guba bácsi. — Az idősebb fiam, aki ezüstlakodalmát tartja ma, az itthon van, segít a gazdálkodásban. A kisebbik, Sztálinvárosban dolgozik, a MÁV-nál műszaki ellenőri Annus lányom itthon van, a családjának él. Gyerekeit ő is iskoláztatta, így aztán az unokám elsajátította az orvostudományt. Veszprémbe került, de most ők is itthon vannak. Végül pedig mi is sok boldogságot kívánunk a Guba-családnak, kívánjuk, hogy még számtalan esztendőt töltsenek el, az elmúlt évekhez hasonlóan egyetértésben, boldogságban. IHHHIiHi mununM,: A múlt év augusztusában kezdték építeni Szolnokon az ország egyik legmodernebb Baromfikeltető Állomását közel 2 millió forintos beruházással. Nem kell különösebben hangsúlyozni, mennyire örültek ennek a termelőszövetkezetek, az egyénileg dolgozó parasztok és a mezőgazdasági szakemberek. Tény az, hogy még január elején is ragyogó napsütésben dolgozhattak a kőművesek. így aztán lehetővé vált, hogy hamar tető alá kerüljön az épület, s helyükre tegyék az ajtókat, ablakokat, bevezessék a villanyt, és hogy megkezdhessék a húsz keltetőgép beszerelését, ami jótékonyan pótolja havonta 200 ezer kiscsibe mamáját; Egyszóval minden úgy ment, mint a karikacsapás. Már 14 mintaközséget ki js választottak — Fegyvemeket, Tiszabőt, Kenderest stb., melyek majd a tojást szállítják. Az állomás vezetője is megérkezett februárban: Fülöp József. Aztán jöttek a többiek. Szűcs Ferenc, Mohácsi Imre, Gulyásné és még mások is. Szakmunkások, helyettes vezetők. Csak éppen azok nem jönnek, akikre pillanatnyilag a legnagyobb szükség volna. A Láng Gépgyár szerelői. Eddig hét ember foglalkozik azzal, hogy a termelőket vigasztalja. nemsoká megindul a csibekeltetés, legyenek türelemmel. A szakmunkások szállító ládákat szögeinek, festenek, mázolnak, takarí- tatnak, nincs más munkájuk. Mindent csinálnak, csak a csibekeltetést nem. Ha a beszerelés megtörténik, 15 nap múlva megindulhat a munka, melynek eredményeképpen több csirke, liba, kacsa, több hús kerül a fogyasztók asztalára. Most már csak az a kérdés, kerül-e valaki, aki a szerelőmunkát elvégzi majd? Szigligeti Színház: kedden este : „Szeptember“’, szerdán nincs előadás. Vörös Csillag filmszínház: kedden, szerdán: „Csavargó” hindu film. lllllllli Tisza filmszínház: kedden, szerdán: „Döntő pillanat“’ jugoszláv filmdráma. Millenium filmszínház: szerdán 3> „Gyötrelmes éjszaka".
