Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-13 / 112. szám

t S*. asOrn tt, gWUIOK MEGYEI WBPLAF 3 TISZAFÖLDVÁRI JEGYZETEK Mit tudnak a tagok a Lenin Tsz ügyeiről? Két nap telt el a „tiszaíöldvári jegyzetek” második folytatása óta. Ezalatt közvetlenül és közvetve kaptunk értesítést arról, hogy több vezető elvtársat érzékenyen érin­tett a bírálat. Szerintük túlságosan a magas „C”-n kezdtük a kritikát. Dehiszen, amit leírtunk, a név- szerint említett szövetkezeti tagok véleménye volt. Talán nekünk, „kí­vülállóknak” jobban el merték mondani? Nem arról van szó. Mind­ezeket az elvtársaknak is elsorol­ták volna, ha többször és alaposan elbeszélgetnek velük: Maga az a tény, hogy élesen feltárták, ami bennük van — mély bírálat Azon legyenek az elvtársak, hogy a köz­gyűlésen, taggyűlésen ugyanígy ki­mondják, ami a szívükön fekszik. A bírálat rontja e tetőtök tekintélyét? Ez csak akkor áll így, ha a bírá­latra nem azzal reagálnak, hogy megvizsgálják munkájukat és igye­keznek hibájuktól megszabadulni, hanem letorkolják, aki nyíltan be­szél. , Talán a szövetkezetnek árt, ha feltárjuk az ott dolgozó egyes em­berek hibáit? Tévedés azt hinni, hogy az egyé­ni gazdálkodók nem látják, nem tudják, melyik tsz-ben, hogy megy a munka, a vezetés, milyen a han­gulat: Sokkal többet használunk bármelyik szövetkezetnek, ha őszin­tén megmondjuk, min kell javíta­ni Ebből látják a kívülállók is, v mindig Jobban akarunk vala- i csinálni s ami hiányosságot észrevettünk, nem burkoljuk rózsa­színbe s nem igyekszünk bizonyí­tani, hogy ami fehér, az tulajdon­képpen fekete: Beszélgettünk ttezaföldvárl elv- társakkal együtt több egyéni gaz­dálkodóval: Jártunk Fekeeséknél, ahol az öreg gazda már jóideje fek­vő beteg. A felesége se nagyon jár- kel, de azt tudta, hogy míg 2—3 esztendeje csupa gyomosak voltak a Lenin Tsz földjei, most nagyon szép a búzája)-— fis a négyzetes kukoricavető­gép — lelkendezett a néniké —, hát az valami akkurátus szerkezet. Úgy elnéztük a dűlőútról, ahogy szaporán veti a magot s alig kell ilyenformán néhány ember nagy­darab föld bevetéséhez; — Itt lakik a mi utcánkban Oláh Ferenc; Fáin kis parasztember; Az meg a Haladásban dolgozik. Min­dig jókedvű — folytatta Fekecs nőd —, épp a minap mondta, hogy régen ott lett volna a helyes Benéztünk Oláh Ferenchez is. Éppen délutáni álmából zavartuk fel akaratunkon kívül Kedélyesen jegyezte meg, mikor arról érdek­lődtünk, feltalálta-e magát a tsz- ben? — Feltaláltam-e ? ,,. Kétszáz munkaegységem van eddig, ez leg­jobban megmutatja. Meg az se ti­tok, hogy árgus eremmel figyelnek ma utcabeli egyéniek. A búszhoidas Erdőé szomszéd kí­váncsian emlegeti: Nem tudom, sütnek-e Oláhék kenyeret jövő- Uyenkor? No, megmutatom, hogy több lesz a kamrában, mtot gon­dolná Nem is számított nekem, akármilyen húsrágó hideg volt, ta­láltam munkát a legnagyobb télben is a tsz-ben; De vigyázok is min­den szál terményre, ami a csoporté. Uj tag vagyok, de nem restellem megszólítani, aki el-elmaradozik:.. De igaz is; Mit szóltunk volna egyéni korunkban, ha mondjuk, valaki a szemünk láttára elkezdi tömi a tengerinket s rakja a zsák­jába. Biztosan nem biztattuk volna: „Vigyed csak, vigyed, hiszen nem kapáltál benne egy négyszögölet ßf^*« Ugyanabban az utcában Hegyi János egyéni gazdálkodó fillérre meg tudta mondani, mennyi pré­miumot kapott a földjével szom szédos tsz a cukorrépáért, tetszik neki, hogy a fiatalok minden reg­gel nótázva mennek munkába. Arra is emlékezett, hogy két esztendő­vel ezelőtt sokat civakodtak a ta­gok, de mióta kitették maguk kö­zül, aki nem odavaló, rendbejött minden; Hegyiéknél kicsit előbbre laknak Gombárék. Hat holdjuk van; Még nem gondolkoztak a belépésről, de azt furcsállotta, hogy nem eeitárd embert küldtek hoeaájuk agitálni. Egyik alkalommal járt ott valami Juhász nevű tsz-tag. Szép jövedel­me volt, egyedül búzából 18 mázsát kapott, nem is beszélve az almáról, krumpliról. Viszont nem értette Gombámé, miért hagyta ott hirte len ez az ember a tsz-t. Klincsik János 11 holdas gazda okos ember. Szép házatája, jó­szágja meg a földje is dicséri; Nem­csak magára gondol, segíti gazda­társait is. Juhász Istvánnak — ez nem azonos az előbbivel — 3 napig segített lóval, kocsival, vetőgéppel, ö in elismerte, hogy sokkal job­ban gazdálkodnak a szövetkezetek, mint akár egy-két esztendővel ez­előtt. Jobbak a termésátlagaik, mint az egyénieké; — Éppen ma panaszkodott egy tag a Leninből, hogy régen kaptak előleget: n Több gondot kellene fordítani a Jószágokra, azok hoz­nák a pénzt; Harmadéve is kivette a tsz kaszálóra a gátat, de a széna ott rohadt meg rajta; Ezeket a példákat azért hoztam fel, hogy lássák a Lenin Tsz, de minden más tsz vezetői: a szövet­kezeteket mind nagyobb érdeklő­déssel figyelik az egyéni gazdálko­dók és nem egy közülük alaposan ismeri azokat; A bajokat tehát nem azzal szüntetjük meg, ha hallga­tunk róluk, ha nem kérdezzük meg a tagok véleményét, — sőt még a kívülállókét is, mert azok is szíve­sen adnak jótanácsokat Vannak hibák a Lenin Tsz állat- tenyésztésében? Vadnak. — Meg lehet ezeket szüntetni? Kétségkívül) Vajon úgy, ahogy edd*g ment az emberekkel való foglalkozás? Úgy semmiesetre sem.- Ha a gondozók­nak problémájuk van, de senki nem beszélget velük azokról, akkor ne várjanak munkakedvet sem; Milyen büszkén emlegette Ma­gyar elvtárs, az állattenyésztési brigádvezető. i— Elvtárs, nem lesz itt semmi be j, csak törődjenek többet a tagokkal. 1953-ban nem volt növendékálla­tunk — 54-re 25 tehéntől 26 bor­júnk lett — Mennyi a tejhossam? — Tavaly márciusban 8,1 Hter volt az istállóátlag, most 5,5 liter. Igaz, az állománynak mintegy ne­gyedrésze áll apasztás előtt s ez be­folyásolja az átlagot, de még így sem szabad lett volna ennyit csök­kenni a hozamnak; — Olyan rossz a takarmányozás? — Szűkfben vagyunk, de azt is meg kell mondani, hogy ennyi ta­karmányunk még nem volt; — Mennyi szarvasmarha van? — Kilencvenkilenc. Ebből tizen­kilenc a fejő; Átvezettek a tehénistállóba; Út­közben megkérdeztem Magyar elv­társat, mennyi a párttag az állatte­nyésztési dolgozók közül; — A tehenészetben nines párt­tag, a sertéseknél egy. Ez Is mond valamit, de a követ­kező tény is; — Legnagyobb baj az, hogy ta­valy volt olyan hónap, amikor húsz gondozó is váltotta egymást. Egyik-másik csak egy-két órát töl­tött a tehenek közt; A tehénistálló baloldalán gyö­nyörű jószágok sorakoznak. Általá­ban rend, világosság, tisztaság min­denütt; Az állatok is szép tiszták. Tímár Mihály gondozó keze alatt néznek ki legjobban a tehenek. Igaz, hogy neki a legjobbakat vá­logatták ki ö van itt legrégebben — egy esztendeje egyfolytában — nála vannak a 10 literesek. Nenov Imre gondozónál már valamivel gyengébb tehenek vannak, bizto­san hamarosan rendbejönnek, mert szereti beosztását s azóta is sokat javultak, mióta itt dolgozik; Berta Józsefnek azonban sok se­gítséget kell adni. Ezen az álláson sok az 1—2 literes tehén; De le kell szögezni, hogy olyan jó tehénállományt, mint a Leniné, ro­hamosan fél lehet Javítani — jó takarmányozással és jókedvvel dol­gozó embereikkel. Kevés fiatallal találkoztam az ál­lattenyésztésben. Mikor a kovács­műhelyben jártam, akkor vetődött be Boda József elvtárs, aki 1949. óta tagja a termelőszövetkezetnek) — Milyen a DISZ-élet ? — tettem f«4 a kérdést többek közt. — Gyenge, Pedig lennénk vagy harmincán s a hegyet is elhúz­nánk, ha egy kicsit a kedvünkre tennének) Régebben színdarabokat is tanultunk, de mostanában nincs ilyesmi) — Hogy szórakoznak, sportolnak? — Egyszer kaptunk egy labdát, örömünkben madarat lehetett vol­na fogatni velünk. Még éjszaka is dolgoztunk, hordtuk a búzát, más­kor meg a szénát De a labda már rég elkopott. Bamaképű fiatalember szólalt meg mellettünk, Lazaridisz PáL —- Már úgy is szórakoztunk, hogy egy oszlopot leástunk, rászereltünk egy gerendát • „forgóztunk”; — Helyisége van a DISZ-nek? — néztünk körül a szép nagy épületek között; — Nincs; Pedig valahol csak ösz- sze kellene jönni, ha szórakozni vagy beszélgetni, gyűlésezni aka­runk; Van a magtárban egy 4x4 m-es helyiség. Tamás elvtárs ag- ronómus legalább négyszer mondta az elnöknek, hogy tegyenek rá aj­tót, hadd legyen az a fiataloké. Bódi eMárs egyszerűen nem támo­gatta. Ez a néhány mondata a két fia­talnak megint megszívlelendő: úgy van munkakedv, ha törődnek az emberekkel. (Folyt, köv.) Védekezzünk a tűzkárok ellen . tűzkárok elhárítása ás termeivé­nyelnk megvédése érdekében a terme­lőszövetkezetekben; termelőszövetkezeti csoportokban; állami gazdaságokban; lakóházak udvaraiban már most meg kell kezdeni a szálas mezőgazdasági terményeket tárold helyek lomtalaní­tását) ■ v~ «0 . mezőgazdasági szempontból leg- Önveszélyesebb Időszak alatt (aratás; bebordás, csépié«) az egyes tanyákon; városban a lakóházak belsőségein könnyen gyűlő, éghető anyagokat (szé- szalma; száraz szemét) szárított gaz; avas kukoricaszár; felesleges tü­zelő stb.) csak a legkisebb mennyiség­ben az esetleges szükségletnek meg­felelően tároljanak; Az eddigi tapasztalat azt mutatja; hogy ezzel a tűzveszélyt még Jobban tudjuk csökkenteni) A fentiek szakszerű végrehajtásával nagyban elősegítjük a tűzkárok csök­kentését) Debreceni Sándor tfl. ftörni) Türkeve Csepess István emlékezete „Mindig a jobbra, a szebbre törekedett, erre buzdította dolgosó társait is”— így emlékeznek rá a munkásmozgalom kunszenimór- toni veteránjai. Keménykötésű, Igaza mellett szívósan kitartó ember volt A kommunista elvekkel fiatal korában, 1919-hen, a Magyar Vöröshad­seregben kezdett megismerkedni, s aztán sem tért le az általa válasz­tott útról, szembenézett minden nehézséggel. Kapcsolatba került az illegalitásba kényszerített kommunista párttal, terjesztette a röpcédu­lákat, szervezte, egységes állásfoglalásra buzdította a kunszentmár­toni nincsteleneket. A régi rend hívei nem Is szívlelték, nem akartak neki munkát adni. Csak dolgozótársainak szolidaritása útján jutott keresethez. Többizben meghurcolták, volt úgy hogy egész nyáron fogva tartották) Feleségének, két gyermekének megélhetésével nem törődtek. Annál inkább a kubikusok, az egyszerű idénymunkások. Érezték, hogy Cse- pesz István, s a kommunista párt minden tagja az ö érdekeikért küzd. ezért kockáztatja szabadságát, családja nyugalmát, gyerme­kei boldogulását. S a sovány bérből tehetségükhöz mérten adtak a kereső nélkül maradt családnak, ezáltal is kifejezésre juttatva, hogy nemcsak egyetértenek a kommunisták igazával, hanem ki Is állnak mellette. Csepesz István hányatott élete ellenére is talpig embert nevelt a fiaiból. Beléjük oltotta a dolgozók szeretetét, a boldogulásuk elő­segítésére irányuló áldozatkészséget. Egyik fia pártmunkás, a másik néphadseregünk tisztje, kislánya még iskolába jár. Az ifjúság neve­lését is szívügyének tartotta Csepesz elvtárs. Jórészt neki köszönhe­tő. hogy 1944-ben többszáz kunszentmártoni fiatalt megmentettek a Nyugatra való elhurcolástól. A felszabadulás első napjaiban hozzálátott a kommunista párt kunszentmártoni szervezetének létrehozásához, s azóta is fáradhatat­lan szorgalommal küzdött a párt igazáért, egészen a most bekövet­kezett haláláig. Szorgalmas élete eredménye, munkájának gyümölcse, ejfirtársai iránta táplált tisztelete megőrzi emlékét. A szovjet emberek ismerkednek a magyar irodalommal Irta: 3. Tumarkina llf ossfkoSban számos könyv- kiadóvállalat működik. Az Állami Szépirodalmi Könyvkiadó, az ÁUarmi Gyermékkönyv Kiadó, „Ifjú Gárda", a „Szovjet Iró”, a ^Külföldi Irodalmi Könyvkiadó" nyomdáiból évente sokmilkó könyv kerül ki nemeseik a szovjet, de külföldi szerzők alkotásaiból is. Különösen nagy számban jelennek meg a népi demokratikus országok íróinak müvei. A magyar könyvek orosz fordí­tásait nagyobbrészt az Állami Szép- irodalmi Könyvkiadó jelenteti meg. Ez az ország legnagyobb kiadóvál­lalata. Itt dolgoznak a legképzet­tebb szerkesztők és fordítók, akik különös gonddal ügyelnek a fordí­tások színvonalára. Az Állami Szépirodalmi Könyv­kiadó kiadásában már megjelent Petőfi összes költeményei, a Ma­gyar Költők Antológiája, amelyben a leghaladóbb, legkiválóbb költők legjobb műveit gyűjtötték össze és amely visszatükrözi a magyar köl­tészet történetét. A szovjet olvasók megismerkednék a magyar próza- irodalommal is. Megjelentek Móricz Zsigmondi és Mikszáth Kálmán egyes művei, különböző írók elbe­szélései, regényei* A „Külföldi Irodalmi Könyv­kiadó” ebben az évben a magyar nép történelmét ismertető könyve­ket jelentet meg. Többek között Nemes Dezső: „Magyarország fel­szabadulása”, Acsády Ignác: „A magyar jobbágyság történeté’ c. művét és a „Magyar nép törté­nelme” című gyűjteményes kiad­ványt, amely a legrégibb időktől 1918-ig világítja meg az eseménye heti A műit esztendőkhöz hasonlóan idén Is megjelenik egy gyűjtemé­nyes kiadvány, amely összegezi a népi demokratikus országok, köz­tűik Magyarország népgazdasági ter­vei teljesítésének eredményeit* Ezenkívül számos könyv jelenik meg a tudomány legkülönbözőbb ágaiból* D* térjünk vissza a szépén» dalomra. Az Állami Szépiro­dalmi Könyvkiadóban érdeklőd­tünk 1956. évi terveikről, Jelena Malihina szerkesztő el­mondotta, hogy több évig élt Ma­gyarországon, szereti a magyar né­pet, ismeri a magyar nyelvet FeStadatumk —- mondotta, =i hogy a szovjet olvasót megismer­tessük a magyar irodalommal. A magyar irodaiam, gazdag és válto­zatos. A klasszikusok egyes alkotá­sait és a mai írók legjobb műveit jelentetjük meg orosz nyelven. A magyar klasszikusak összes művei­nek kiadását vettük most tervbe: Nemrég jelent meg Vörösmarty Mihály Válogatott művei, kiadásra kész Jókai „Sárgarózsa” és Veres Péter „Hossz asszony” című műve, Most dolgozunk Móricz Zsigmond kétkötetes müvén és Tömörkényi novellás kötetén: A kiadóvállalat távlati terve szé­leskörű. Móricz, Mikszáth és Jókai összes műveinek kiadására készül. EzenldPül már dolgoznak Eötvös: „Magyarország 1514-ben” című művének, Arany, Ady, vala­mint sok más mai költő és író mű­veinek kiadásán. A nagy mwrüká- ban sok tehetséges fiatal fordító vesz részt. Meg kell említeni, hogy a többi kiadóvállalatban is készülnek ma­gyar Írók könyveinek megjelente­tésére. ÉvrőL-éore több olyan alko­tás jelenik meg, amelyek a szót» jet olvasókat megismertetik ez új, boldog és szabad életet építő baráti magyar nép irodalmával és tudo­mányéival, mindennapi életével: A REGI MULASZTÁSOK NYOMÁBAN A réttoi 6« t mindig a vendég veszi észre leghamarabb, mert ÁM ott él, az megszokja Vendég va- gyök Kunmadarason. Szól a tanács hangoshiradója: „Mivel a Növény­védő Állomás gépei nemsokára köz­ségünkbe érkeznék és bárkinek el­végzik a vegyszeres gyomirtást, az igénylők már most jelentkezzenek”! Lám, három évvel ezelőtt még nem ismerték errefelé ezt a módszert. > • ma mindenkiéi Az fmsz vendéglő­jében traktorosok. Nevető, barna- arcú legények; Prémiumot kaptak, A falon moziplakát. Azelőtt csak szombaton meg vasárnap volt elő­adás, most minden este. A régi már kévést A Dózsa Tsz irodájában egy cson­tosarcú, az a szívósfajta ember dol­gozik, közgyűlésre készül. Hangja bizakodó, “ Televagyunk tervekkel, elkép­zelésekkel. A napraforgót már meg­kapáltuk, jövő héten kezdjük a cu­korrépa sarabolását. Szorgalmasak, dolgosak a tagok, csak,., e=* Csak? <■=» A régi rendszer báné még mindig kísért és erről beszélni kell végre, különösen most, amikor ilyen nagy munka előtt állunk. A máso­dik ötéves terv megvalósítása előtt, — Miről van szó? — A sötétségről; Csend. Nem értem az elnököt. Az ablaküvegre szelíden hull a májusi cső. Aranyat ér. megerősítette a határozatot, egy-két napig rend volt, de utána, maga az elnökhelyettes lánya volt az első, fflfct kiszökött a munkába. A lány a télen elvégezte a tánciskolát és az­óta nem bírnak vele; Azt meg vi­szont errefelé lenézik egy kicsit, akinek a lánya vagy a fia nem járt tánciskolába; Az elnSk még sok mindent el­mondott; Kérte, hogy szavairól győ­ződjek meg, beszéljek másokkal is. A községi tanács vb. elnöke, mikor meghallotta, miről van szó, egész halom adattal szolgált; <=~ Ezzel a kérdéssel válóban fog­lalkoznunk kell, mert nekem is az a véleményem, hogy van egy szűk paraszti réteg, amely még mindig tudatlan; Pedig ezekre is épül a társadalom, s ezekkel is törődnünk kell, de néhány ember ereje kevés. Itt Kunmadarason is nem elég, ha csak a pedagógusok és a községi ta­nács törődik a tudatlanság felszá­molásával. A tömegszervezeteknek, az asszonyoknak, a fiataloknak, akik már tíz év óta élvezik a mi irodalmunkat, művészetünket, azoknak a segítségére is szükség van — mondta az elnök elvtársi Igaza van. Ne feledkezzünk el arról a né­hány emberről sem, akik tizenegy év óta a nekik szóló újságokból, könyvekből soha még egy szót sem olvashattak... mert ezeknek az em­bereknek nemcsak a kétkezére, a szívére és a még szunnyadozó tu­dására is szükség van. SZEKULITY PÉTER ia» Beszéljen, » Meghallgat? se Meg. ■­’ Megírja? *-» Ha segíthetek vele, akkor ezer örömmel, Az elnök az íróasztal fiókjába nyúl és egy papírlapot vesz elő; Nézze, itt a fiataljaink névso­ra, harminchaton vannak. Odaát a másik irodában a két adminisztrá­tor lány mégis egyénileg dolgozó pa­raszt családja; Csodálkozik? En is csodálkoztam. Nem az a baj, hogy egyénileg dolgozó paraszt lányát fogMhxstatjuk, hanem az, hogy a mi fiataljaink közül nem akadt egy sem, aki képes lett volna ellátni a teendőket. Az elnök előrehajol a széken, s gondterhelt arccal folytatja. Az elmúlt évben megvizs­gáltuk az állatállományból eredő hozamokat. Megállapítottuk, hogy gyökeres változásra van szükség. Elsősorban a takarmánykészleteket kell ésszerűbben felhasználni. Igen ám, de ehhez számoláshoz értő em­berek kellenek. Megpróbáltuk te­hát ennek megfelelően újjáalakíta­ni a takarmányos brigádot. Két és fél hónapig tartott ez a munka. Hogy miért? Mert az egyébként ki­váló, rendes, becsületes, szorgalmas tagok nagy többsége nem vállal az istennek sem olyan munkát, ahol írásról, vagy betűről van szó. „Oko­sok dolga, én ehhez nem értek,” így vélekedett C. Gy, és még nagyon sok elvtárs. Akkor kezdtem én mé­lyebben belenézni a dolgokba, S kiderült, hogy a tagok egyrésze nem tud írni, olvasni. Nem tehetnek róla. Nem az ő bűnük, de mégis szégyenkeznek miatta, s inkább a közönyt mutatják mindennel szem­ben, mint az érdeklődést, f— S mi van a fiatalokkal? “ A harminchat közül csak egyetlenegy végezte el a hét osz­tályt, Néhányan nem ismerik a be­tűt, 15—16—17 évesekről van szó, ** Lehetetlen. <—1 De így van, higyje el az elv­társ, Persze nem ez a jellemző, de van ilyen. S amíg kultúrált mező­gazdálkodást szinte lehetetlen foly­tatni képzetlen, tudatlan emberek­kel, mert egyszerűen nem értik, ad­dig ezek a szülők nem értik az is­kola fontosságát sem, Emberöltő­kön keresztül beléjük ivódott az a felfogás, hogy a parasztgyerek csak annyit tanuljon meg, hogy ne for­dítva használja a kapát. — Elnök elvtárs. -., Nem engedi befejezni, közbevág, <— Gondolom, mit akar kérdezni. De nézze, én az előbb azt mond­tam, hogy évtizedek szokását, gon­dolkodásmódját nem lehet egy­szerre kiölni minden emberből. Mi foglalkozunk a tagokkal. Ez év ta­vaszán határozatot hoztunk, hegy az iskolaköteles korúak nem me­hetnek dolgozni, Az igazgatóság

Next

/
Oldalképek
Tartalom