Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-12 / 111. szám

SZOLNOKI ^ NAPLÓ Vegyipari központ less Szolnok Szolnok a második ötéves terv folyamán vegyipari központtá fej­lődik. A Tiszamenti Vegyiművek­ben új gyártási folyamatok kapcso­lódnak be, új üzemrészek épülnek. Már elkészültek a szuperfoszfát- üzem tervei s a pirit-feldolgozó ter­vezése is a befejezés felé közeledik. Az üzem kommunistái taggyűlé­sen beszélték meg a második ötéves tervben megvalósítandó feladato­kat, hogy ismertetni tudják minden dolgozójával. Ma már nem igen akad olyan munkás, aki ne lenne tisztában az elkövetkezendő nagy változásokkal. \?b<dnő-(ti {egyletek Holnap a Tabánban választás lesz. Új tanácstagot választanak ennek a városrésznek a dolgo­zói, mivel aki volt, lemondott. Ez a választás, azaz az ezt megelőző küzdelem igen harcos hangulatban folyik. Ugyanis az történt, hogy a hi­vatalos jelöltet a tabáni asszo­nyok nem fogadták el. Mert a Tabánban a politikát elsősorban az asszonyok csinálják. Igazuk van, élnek a demokrácia adta jogaikkal. Szóval a hivatalos je­lölt helyett másikat kellett néz­ni. Akadt is — mindjárt kettő. Csütörtökön este 6 órakor vá­lasztói győlés volt a Tabánban. A megjelentek 80 százaléka asz- szony volt. El kellett volna dön­teni, hogy kit is vegyenek fel a listára. Nem sikerült, mert mind a két jelöltnek erős tábora van. Mindegyik dicséri a magáét, ta­lál kifogást a másikéban, itt pe­dig megalkuvásnak helye nincs, mind a két tábor harcias, nem enged. Bizony Pintér Dezső elvtárs, a városi tanács elnöke, aki a vá­lasztói gyűlést tartotta, nehéz helyzetben volt. Talán még ne­hezebbe, mint Dárius király (bo­csánatot kérünk a hasonlatért Pintér elvtárstól), akinek a gor­diuszi csomót kellett kibogoznia. Mert bizony ennyi asszony kö­zött nehéz igazságot tenni, pláne, ha fűti őket a választási szen­vedély. Végül azért a tanácsel­nök kettévágta a csomót., Minek itt hangosan vitatkozni, döntsék el a választók a kérdést vasárnap csendben a 6zavazó-úmánál. — Ugyanis úgy határoztak, hogy a listára vegyék fel mind a két je­löltet, aztán majd vasárnap ki­derül. hogy melyikük kap több szavazatot. Igazuk van a tabáni asszonyok­nak: ha már választás, akkor le­gyen választás. Zöld Géza savkeverö szakmunkás így vélekedik a tervekről: — A szuperfoszfát-üzem nagy jö­vedelmet jelent, mert azt az 50—60 százalékos savat, amellyel most nem tudunk semmit sem kezdeni, felhasználhatjuk. Ez természetesen a dolgozók életmzinvonal emelkedésében jelentkezik majd. Ezenkívül meg­oldódik az idősebb munkások kér­dése, akik 8—10 évet letöltőitek a kénsavgyárban és könnyebb, egész­ségesebb munkahelyre szeretnének menni. A munkalehetőség is több lenne. Kálmán János több mint két éve hordja az izzó, fojtó kénszagot le­helő piritpörköt. Egészségtelen és nehéz munka ez. A pörkfeldolgozó- üzem felállításával a pörkszállítás is mechanizálódík. De Kálmán Já­nos nem fél attól, hogy munka nél­kül marad. Ellenkezőleg, tudja, mi­lyen nagy a jelentősége annak, hogy nem adjuk el a piritpörköt, hanem magunk készítünk belőle rezet, aranyat és egyéb színesfé­met, amelyre igen nagy szüksége van országunknak. Rövidesen sor kerül arra a gyű­lésre, amelyen a dolgozók előadják a tervek kivitelezésére vonatkozó javaslataikat. Ám már most akad­nak olyan elvtársak, akiknek nincs türelmük ezt megvárni és már most előállnak javaslataikkal. így például Diófási elvtárs, az épí­tési és karbantartási részleg veze­tője felhívta a vállalat vezetőségé­nek figyelmét, hogy az új üzemré­szeket építsék inkább 20 százalék­kal drágábban, hogy az épületek 50 százalékkal tartósabbak legyenek. Ezt követeli a már működő üzem­mel kapcsolatos tapasztalat. Ugyan­csak Diófási elvtárs ajánlotta, hogy Építőipari Vállalat úgy készítse a felvonulási épületet, hogy azok az építkezés befejezése után könnyen átalakíthatok legyenek lakóhá­zakká. Ma még könnyen cserélnek munkahelyet a dolgozók. Ez a fluk­tuáció azonban megszűnne, ha le­telepedhetnének. Alaposabban megismernék munkájukat, érde­mesnek tartanák szakmai tudásuk fejlesztését és jobban megszeretnék a gyárat. Ezzel feltétlenül növe­kedne az üzem termelékenysége. Szabó főkönyvelő elvtárs arra fi­gyelmeztette az illetékeseket, ke­rüljék el a nem jövedelmező beruházásukat, illetve azokat, amelyekből kár szár­mazik. Példának a már régebben tervezett szuperfoszfát-üzem alap­jait említette. Ez félig készült el, a tervek megváltoztak, a lerakott alap megrongálódott, most fel kell szedni. Mindezek azt mutatják, hogy a dolgozók igen nagy érdeklődéssel tanulmányozzák a második ötéves tervet. Az ő gyakorlati tapasztala­tokra épült javaslataik biztosítják majd, hogy a terv megvalósítása a legcélszerűbb úton történik majd. MAXTOR Szolnokon igen kevés lehetőség van arra, hogy az olyan dolgo­zók, akiknek diétát kellene tartanioik, azt be is tartsák. Felkeres­tük dr Blazsek József belgyógyász elvtársat és megkérdeztük erről a kérdésről véleményét: — ősszel és tavasszal — válaszolta Blazsek elvtárs — ami­kor a fekélyek aktivizálódnak, igen gyakori, hogy a röntgen gyo­morfekélyt mutat. Jelentős a savtúltengésben, az epe, máj, epehó­lyag bántaimakban szenvedők száma. A kórházi kezelésben ré­szesült betegek gyógyulatlan hagyják el a kórházat, de gyomruk még nem bírja el csak a diétás kosztot, legtöbbször arra kényszerül­nek, hogy az üzemi konyhák vendéglők egyhangú, erős. fűszeres éte­leit fogyasszák. Különösen ott jelent nagyobb problémát a diétás étkezés, ahol mind a két házas társ dolgozik, tehát nincs lehetőség az otthoni főzésre. Tudok arról, hogy egy-két üzemben, így a Jár­műjavítóban van már diétás étkezés, azonban ez nem eléig. Szerin­tem erre a fontos kérdésre Szolnokon nem fordítanak kellő figyel­met, holott a dolgozók munkaképességéről, népünk egészségéről van szó — fejeze be dr. Blazsek elvtárs. * Szolnokon sem a Kaletmagyaronszági Üzemélelmezési Vállalát, sem a Vendéglátódpani Vállalat nem tartja feladatának, hogy diétára szoruló dolgozóknak főzzön. Helyes lenne, ha mindkét vállalat számba venné a diétás-főzés lehetőségét és azt meg is valósítaná. Választ kérünk erre a kérdésire. LOVAS ISI VÁM KAZAISKOVÁCS KÉRDÉSE a Begyűjtési Minisztériumhoz Ezzel a cikksorozattal kapcsolat­ban felvetődik a kérdés: milyen a mi párt-aiap6zervezetein>k nép­nevelő munkája. A Lovas István­nal történt beszélgetés alapján el­sősorban az derült ki, hogy a nép­nevelők — az alap6zervezetek és a pártbizottságok útmutatásai nyo­mán — csaknem kizárólag a ter­melési kérdésekkel foglalkoztak és nem adtak, vagy nem tudtak vá­laszt adni a munkásokat foglal­koztató más mindennapi kérdések­re. Itt van például a kukoricaügy. Mindenki tud róla, hogy tavaly ősszel a kukoricabegyűjtés idején egyes vasútállomásokon, termény- forgalmi raktárak udvarán igen sok kukorica várt elszállításra. A nagymennyiségű tengeri elhordása nem ment máról-holnapra, a kuko­ricaprizmákat . heteken keresztül látni lehetett. A látvány igen sok embert foglalkoztatott. A rosszin- dulatúak, a munkásosztály hatal­mával szembenállók ellenséges propagandául használták fel a ku­koricát, a túlnyomó többséget, a becsületeseket pedig együttérzően az a kérdés foglalkoztatta, hogy vajon milyen károk származnak ebből a kukorica tárolásból. Ennek immár több mint három­negyed éve cs f/ovas István ezt is szóba hozta. Emlékszem rá, hogy az idén télen ugyanerről a kérdés­ről már írt a Szolnok megyei Nép­lap, a „Tiszaugi krónika” című riport-sorozatban. Akkor megírtuk: a kár nem volt számottevő cs hogy ebben az évben már folyamatosab­ban veszik át a termelőktől a ku­koricát, úgy, hogy nem lesz ilyen torlódás. Ezt az újság megírta, vi­szont a Járműjavítóban mind- ezideig erről nem tájékoztatták a munkásokat. Ez azt bizonyítja, hogy az üzem pártbizottsága nem oldotta fel az ezzel kapcsolatos elé­gedetlenséget. Nemcsak ez az ügy, hanem az egész mostani riport- sorozat azt bizonyítja, hogy az ilyen kérdésekre a népnevelők nem tud­tak megnyugtató választ adni, vagy pedig mondjuk meg: maguk a nép­nevelők együtt elégedetlenkedtek a pártonkívüli dolgozókkal. És van itt egy másik kérdés, ami évek óta foglalkoztatja a Jár­műjavító munkásait, állandó elé­gedetlenséget szül közöttük egy kérdés, amelyre végül választ kell adni. Ez pedig a zsírdézsma. Mit mondott Lovas István? Azt, hogy a Járműjavítóban vele együtt sok olyan munkás clolgozik, akinek nincsen sem saját, sem bérelt földje, mégis hizlalt disznót. A hiz­laláshoz szükséges kukoricát a sza­badpiacon vásárolják meg. A sza­bad kukorica ára elég magas volt ebben az évben is, és így a leg­több munkás nem tudta a hízóját 100—130 kilónál nagyobb wilyra meghízlalmi. Lovas István elmon­dotta, hogy a legtöbb hízó, amelyet a munkások vágtak, nem érte el a törvény által előírt 126 kilogram­mos súlyhatárt. Az ilyen súlyú hí­zóknak bizony nem volt elég zsírja ahhoz, hogy egy három-négytagú munkáscsalád évi zsírszükségletét fedezze, különösen ha arra gondo­lunk, hogy a fehérje nagyobb ré­széből szalonna készült. A zsírdézsmát pedig be kellett adni. Nemcsak Lovas István, ha­nem még a pártbizottság tagjai is elmondták, hogy beadásukat az üz­letben vásárolt zsírral teljesítették. Tehát gyakorlatilag a zsír-többlet nem jelentkezett a népgazdaság­ban. Mit javasol Lovas István? Azt, hogy azok a munkások, akiiének nincsen földjük, nem is bérelnek, tehát vásárolt kukoricával hizlalják a disznójukat, ne legyenek köte­lezve zsírdézsmára. Lovas István nem azt mondja, hogy ha egy ilyen munkás 2—3 disznót is vág, akkor ne adion be zsírt, hanem azt, hogy az első után ne legyen zsírdézsma. Itt Szolnok megyében erre a kér­désre nem tudunk válaszolni, hi­szen ez országos ügy. De hogy foglalkozni kell véle, az nem vitás, mert a Járműjavító munkásai vá­laszt várnak rá. Éppen ezért fel­tesszük a kérdést a Begyűjtési Mi­nisztériumnak, adjon rá feletetet. Tóth Koméi. SZOLNOK ÉLETÉBŐL Csaknem 5 millió forint az állami házak felújítására és karbantartására A város államosított házainak felújítására és karbantartására eb­ben az esztendőben csaknem fél­millió forinttal költ többet az In­gatlankezelő Vállalat, mint 1955- ben. Házak felújítására 2 millió 525 ezer, karbantartására 1 millió 450 ezer forintot költenek Szolno­kon ebben az esztendőben. Ebből a város területén 49 épület kerül fel- újtásra. Tizenhat házon már foly­nak a munkák. Az illegalitásba vonult javítáipar Szolnokon a lakosság számára a különböző javítások elvégzésé­re az Építőipari Javító Vállalat és a Vasipari Vállalat lenne hiva­tott. Ha valakit azonban megkér­deznénk, hogy hol vannak a két vállalatnak a javítóműhelyei, ak­kor nem tudna rá választ adni. Egyszerűen a lakosság nem tud­ja azt, hogy hol javítanák meg a bútorát, a villanyvasalóját, az ajtózárát, a vízvezetékét, stb. Mi egy félnapot jártunk, míg a Jó­zsef Attila úton megtaláltuk az Építőipari Javító Vállalat vízve­zetékszerelő részlegét. A két vállalat tehát illegali­tásba vonult, nehogy véletlenül az egyszerű halandók tudomást szerezzenek arról, mit és hol le­het javítani. Nyilván mind a ket­tőnek van propagandaköltsége, amelyet arra lehetne fordítani, hogy közölnék a lakossággal az egyes részlegek helyét. Dehát ezt nem teszik. Nekünk lenne egy javaslatunk: a két javító vállalat létesítsen egy központi kirendeltséget, ahol a lakosság bejelentené, hogy nála mit és hol kell megjavítani. Mert így fordítva helyesebb lenne... Előkészületek a gyermeknapra Ebben az évben, május 27-én, nyolcadszor ünnepeljük a Nemzet­közi Gyermeknapot. Szolnokon a DISZ és a többi tömegszervezet már dolgozik az előkészületeken. Az idei gyermeknap sokkal szebb, ün­nepélyesebb lesz, mint az eddigiek, mert hiszen most ünnepli majd az úttörő-mozgalom 10 éves fennállá­sát. Előreláthatólag május 27-ig el­készül a szabadtéri színpad, itt sor­solják majd ki az úttörőváros épí­tésére kibocsátott tombolajegyek nyereménytárgyait. Hagy sikere van a részletnek Február 14. óta részletre is lehet rádiókészüléket, magnetofont, zene- szekrényt, csőbútort, padlókefélő­gépet, porszívót, csónakmotort és Dongó-segédmotort vásárolni. A város és a környék dolgozói­nak komoly érdeklődését bizonyít­ja, hogy alig két és fél hónap alatt 550 rádiókészüléket, 11 magneto­font, 4 lemezjátszót, 9 padlókefélő­gépet, 28 porszívógépet és több mint 300 ezer forint értékű csőbú­tort vásároltak. Klubszobát létesítenek a Bútorgyárban A Tisza Bútorgyárban a szak- szervezet javaslatára az üzem veze­tősége klubszobát rendez be az élenjáró munkások számára. A klubszobában megfelelő műszaki könyvtár lesz, hogy a munkások, az újítók és a műszakiak megbe­szélhessék és kidolgozhassák a ter­melésre vonatkozó elgondolásaikat. Bírósági Ítélet A Megyei Bíróság Dankó taná­csa most hozott ítéletet B. K. fiatal­korú magzatelhajtási, illetve cse- csemőgyilkossági bűnügyében. A bíróság B. K. anyját, aki közremű­ködött a koraszülésnél és a csecse­mőt kivitte a szolnoki r. kát. te­metőbe, ahol az megfagyott, a bíró­ság — az enyhítő körülmények fi­gyelembevételével — 4 évi börtön­re ítélte, özv. Simon Ferencné bá­baasszony, aki előidézte a koraszü­lést és már előzőleg többször volt büntetve magzatelhajtásért, szintén 4 évi börtönbüntetést kapott. Szép Andrásnét, aki mint felbujtó szere­pelt a bűnügyben, a bíróság 6 hó­napi börtönre ítélte, de az ítélet végrehajtását próbaidőre felfüg­gesztette. Köszönet az orvosoknak Mihály Béláné, aki hosszabb ideig a Megyei Kórházban feküdt, írta a következő sorokat: „Élet és halál között szállítottak a mentők a Megyei Kórházba. Itt a becsületes, lelkiismeretes orvosok megmentettek az életnek, vissza­adták az egészségemet. A II. eme­let 206-os kórtermében feküdtem és nemcsak nekem, hanem beteg­társaimnak is az volt a véleménye, hogy a bennünket kezelő orvosok nagyon odaadó, lelkiismeretes mun­kát végeznek. A visszanyert egész­ségemért köszönetét mondok dr. Bogdándi György, dr. Münich Gé­za, dr. Halmai Géza és dr. Ormos­hegyi Ernő orvosoknak. 300 ezer forint értékű társadalmi munka ... A szolnoki iskolákat patronáló üzemek és szülői munkaközösség ebben az iskolaévben a város isko­láiban 300 ezer forint értékű társa­dalmi munkát végeztek. Az elvég­zett társadalmi munka értéke majdnem kétszerese az elmúlt évi­nek. Kitűnt az Achim András úti szülői munkaközösség, amelynek házi pénztár forgalma 13 ezer fo­rint volt az idén. Ebből az iskolát szőnyegekkel, függönyökkel, virá­gokkal szépítettek és tették ottho­nossá. Csalafinta falragasz Május 2-án színház­ba akartunk menni a „Tanítónő” délutáni előadására; A színházi falragasz hatalmas betűkkel a „Csárdáskirálynő”-t hirdette, Lehet, hogy téved­tünk. Utána kell néz­ni. A városi tanács fal­ragaszáról, amelyet a május elsejei ünnepsé­gek műsoráról adott ki, megtudtuk, hogy délután „Tanítónő”, este „Szabad szél”. Te­hát most már a „Sza­bad szél” is. Bizony nagy gondot okozott, hogy vajon melyiket is fogjuk lát­ni tévedésből. Dehát gondoltuk, valamelyi­ket csak megnézzük, ha már elindultunk. A Sors azonban nem így akarta. A pénztár­nál közölték velünk, hogy délután előadás nincs..: Illy Róza Szolnok Ehhez csupán egy javaslatot szeretnénk hozzáfűzni. Más ilyen alkalommal, hogy a szórakozás még na­gyobb legyen, be kel­lene vezetni a totó­rendszert. Ha az elő­adás megegyezik a színház plakátjával: 1- es, ha valamely más plakáttal, akkor 2-es, ha a pénztár azt közli velünk, hogy az elő­adás elmarad, akkor X; Persze az sem lenne rossz, ha plakátokat és egyéb közléseket ösz- szehangolnák. VÁLASZ A Szolnoki Napló legutóbbi számában k'zöltük Gosattny1 Árpád lé* velezőmk panaszát, hogy a KERAV1L boltokban nem lehet lapos zseb­lámpaelemet kapni csak abban azéesetben. ha zseblásoát is vesz hoz­zá. A kérdésnek utánanéztünk és közöljük a Kisker Vállalat igazea-i tójának válaszát, mely szerint ha Gösztönyi Árpád levelezőnk be­megy a Kisker V. boltjába, annyi (lapos zseblámpa elemeit kaphat amennyit akar — tok nélkül. Szigligeti Színház: szombaton es­te 7 órakor Szeptember, vasárnap délután 3-kor Szabad szél, este 7- kor Szeptember. Vörös Csillag filmszínház: szom­bat, vasárnap, hétfő „Csavargó” hindu film. Tisza filmszínház: szombat, va­sárnap, hétfő „Döntő pillanat” ju­goszláv filmdráma. Járműjavító kultúrotthon film­színház: szombat, vasárnap „Bal­kezes újonc”, szovjet filmvígjáték. Szigligeti Színház: hétfőn 6 és 9 órakor „Tavaszi randevú”, Honthy Hanna és budapesti színészek fel­lépése. '' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom