Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)

1956-05-11 / 110. szám

1S56. május 11; SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 MEZŐGAZDASÁGIJUK A MÁSODIK ÖTÉVES TERV SIKERÉÉRT Százhuszonöt új tag lépett be az elmúlt héten a termelőszövetkezetekbe A* elmúlt héten ismét új tagok­kal gyarapodtak Szolnok megye termelőszövetkezetei és termelő- csoportjai- A tsz-ekbe százhuszon­öt, a tszcs-kbe hat új tag lépett be a napokban. A tiszaburai Lenin Tsz-bc például a múlt héten tar­tott közgyűlésen tizennégy egyéni­leg dolgozó parasztot vettek fel, Tiszavárkony községben pedig hu- szonketten írták alá a belépési nyi­latkozatot. A mezőtúri termelőszö­vetkezetekbe harmincnyolc új ta­got vettek fel az elmúlt héten­5200 hold kalászost gyomtalanitottak a Kenderest Növényvédő Állomás traktorosai Szolnok megye az első ötéves tervben fontos mezőgazdasági léte­sítménnyel, a Kenderesi Növény­védő Gépállomással is gazdagodott. Az állomás dolgozói az elmúlt évek során sok ezer kát. hold gabona­vetést gyomtalanitottak, azonkívül intézményesen végezték a különbö­ző növényi és állati kártevők, mint az amerikai szövőlepke és a burgonyabogár elleni védekezést. Ezévben idáig 5200 kát. hold ka­lászos vetést gyomtalanitottak vegyszerrel. A munka azonban vontatottan halad, mert a termelő- szövetkezetek jórészében még min­dig nem ismerték fel a* új módszer jelentőségét és idegenkednek a vegyszeres gyomirtástól. Pedig a megfelelő időben alkalmazott gyomtalanítással holdanként mint­egy másfél-két mázsával is növel­ni lehet az átlagtermést. A gyo­mok éli usztítása ugyanis a termő­talaj jobb vízgazdálkodását segíti elő. A vegyszeres gyomirtás határ­ideje egy hét múlva lejár, mivel ezt csak a szárbaszökkenésig lehet eredményesen, a növény fejlődésé­re való károsodás nélkül végezni. Ezért a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok is tö­rekedjenek arra, hogy ezt a fontos munkát a Kenderesi Növényvédő Állomás traktorosai az ő szántó­földjeiken is minél hamarább elvé­gezhessék. A cukorrépát egyelik az ujszászi Szabadság Tsz-ben A Mezőgazdasági Igazgatóság szerdán értékelte a termelőszövet­kezetek növényápolási versenyét. Az értékelt időszakban az újszászi Szabadság Tsz tagjai szerezték meg az elsőséget, akik nemcsak hogy megsarabolták a kapásnövényeket, hanem már jól előrehaladtak a cukorrépa egyelésével is. De arra is jutott erejük, hogy saját erőből egy 50 férőhelyes tehénistállót is építsenek. Az újszászi Szabadság Tsz az elmúlt évben is több mező- gazdasági munkaverseny szakasz­ban első lett. Amint a jelek mutat­ják az újszászi elvtársak ez évben s„m adják alább. Csak így folytas­sák tovább, akkor eredményes lesz a zárszámadásuk. A tejtermelési versenyben a jászjákóhalmi Béke Tsz az első A Szolnok megyei termelőszö­vetkezetek tej termelési versenyé­nek első négy hónapja lezárult. A nagy tenyészetek közül a jászjákó­halmi Béke Tsz-ben 31 tehéntől 46 205 liter tejet fejtek négy hónap alatt. A második helyre a kunhegyesi Vörös Október, a harmadik helyre pedig a karcagi Dózsa Tsz került. Kunhegyesen Kalicz Zsigmond és Szabó József tehenészek áldozatos munkája hozta meg az eredményt. Négy hónap alatt 61 tehéntől 86 200 liter tejet fejtek. Nem sokkal ma- ,-dtak el a karcagi Dózsa Tsz te­henészei sem, akik nehéz takar­mányellátási viszonyok mellett is biztosították, hogy a 41 tehénnek több mint 50 000 liter tej legyen a négyhavi tejtermelése. A közepes tenyészetek közül em­lítésre méltó a mezőtúri Rákóczi, a kétpói Szabadság, valamint a jász­berényi Kossuth Tsz tehenészete. A kistenyészetek versenyében az alattyáni Petőfi Tsz került az élre, a második helyet a jászjákóhalmi Petőfi, a harmadik helyet pedig a törökszentmiklósi Petőfi Tsz tehe­nészete érte el. K A R C A G I ÉL E T Példaképül állhat sok fiatal előtt trliaedek óla áll méteres vas­tag falaival a város közepén a köz­ponti fiúiskola Karcagon. Sok-sok eseményről tudnának beszélni a megöregedett falak, de ilyen meg­ható látványban kevésszer volt ré­szük, iránt a napokban egyik dél­után. Ünneplőbe öltözött 25—30—40 év körüli férfiak asszonyok gyüle­keztek a folyosón, könyvekkel a hónuk alatt. Nem mindennapi do­log meglett embereket, család­anyákat látni az általános iskola padjaiban, mint tanulókat; Vizs­gázni jöttek ezen a délután; Sz. Balogh Imre 45 éves család­apa. Kislánya most jár a gimná­zium második osztályába, ö viszont most vizsgázik az általános iskola hetedik osztályából. Vajon mi in­dította arra, hogy 37 év után is­mét beüljön az iskola padjába, elő­szedje a könyveket s tanuljon? Gyermekkori álma vált valóra a múlt érv egyik délutánján, amikor a Szabad Ifjúság Tsz elnökének elmondta, hogy a szövetkezet ko­vácsa mellett szeretné kitanulni a kovács mesterséget. Az elnök azt válaszolta, hogy nagyon helyesen teszi, majd segítik, ahogy tudják, mert mind a ketten, a szövetkezet is, meg Sz. Balgoh Imire is jóljár­nak. Igen ám, csak az kaphat mes­terlevelet, akinek megvan az álta­lános iskola VIII. osztálya, vagy en­nek megfelelő iskolával rendelke­zik. Elekor választásra került a sor, vagy tanul s válóra váltja gyer­mekkori álmait, s kovács lesz, vagy tovább is mesterség nélkül marad. Feleletképpen beiratkozott az álta­lános Iskola VII. osztályába. Itt vette észre, hogy nem ő az egye­düli, aki saját szorgalmából to­vább tanul. Voltak többen, szinte valamennyien családapák. Bődi Jó­zsef, Kozma József, Sztrelkó Jó­zsef a villanytelep dolgozói, Sári Elek traktorista, Tóth Sándomé bölcsődei dolgozó, Nagyné a szülő­otthonból, Vigh Júlia a Ságvári Tsz-ből és még sokan mások; Sz. Balogh Imre tudta, hogy nem lesz könnyű dolog egy-két osztályt elvégezni, de mégis nekikezdett. Éj­szakákat töltött a könyv mellett, de alig jutott előbbre. Szégyelte a dolgot a kislánya előtt, aki mindig jó tanuló volt. A múlt évben is több volt az ötös a bizonyítványá­ban, mint a négyes, hármasa meg nem is volt. Érdeklődött a többi ,magántanulókénál, hogyan ha­ladnak s a felelet, ha vigasztaló volt is, nem volt megnyugtató, ök sem 6okra haladnak. Amikor az V. cerületi pártszervezet vezetői meg- i állották, hogy dolgozótársaik mi­yen nehézségekkel küzdenek, azonnal a segítségükre siettek; Híég am Saaael egyik este ösz- szehívták azokat a dolgozókat, akik nagánúton kezdtek a tanuláshoz s •negbeszélték velük a tennivalókat. A rendszeres tanulás is csak akkor ér valamit, ha tanár oktatja őket. Megkérték néhány tanárt az isko­lából, hogy napi munkájukon felül vállalják el ezeknek a dolgozóknak a tanítását. Természetesen nem egy-két előadásra kérték meg őket, hanem egy iskolai éven át rend­szeresen s ezt nem kívánhatták in­gyen. Az V. kerületi pártszerve­zet még a tanárok fizetését is meg­szerezte. Cseke Lajos, az alapszervezet titkára Debrecenbe utazott és meg­kérte a Csokonai Színház párt- szervezetét és igazgatóját, hegy se­gítsék hozzá őket anyagilag az ál­taluk pártfogolt tókola tanárainak a fizetéséhez. A Csokonai Színház társulata nem sokkal utána több esetben tartott Karcagon előadást. A bevétel egy részéből fedezni tudták a tanárok fizetését. S miután a tanuláshoz a feltéte­leket az V. kerületi pártszervezet biztosította, a tanulók pedig szor­galmasain tanultak, néhány nappal ezelőtt elérkeztek az évvégi szám­adáshoz. Sz. Balogh Imre egész éven át szorgalmasan tanult, így most magabiztosan lépett a vizsga- bizottság elé. Nem könnyű, de is­merős kérdést húzott; A kis papír­szeleten ez állt: „Móricz Zsig­mond élete és munkássága.” Igaz, napközben, míg a szövetkezet mű­helyében az izzó vasat verte, nem volt idő gondolkozni, de szabad idejében szívesen olvasgatta Mó­ricz Zsigmond írásait, amiből nem­csak, hogy megismerte őt, de meg is szerette. Csak úgy pergett a vizsga. Fizikából a munka és mé­rése, történelemből Magyarrszág három részre szakadása, állatanból a hasznos és kártevő rovarok, föld­rajzból Amerika, nyelvtaniból a mondat, számtanból a sebesség­számítás, mértanból a szögszerkesz­tés voltak a télelei. Akadtak, akik izgultak, s a táb­lánál jobban táncolt a kréta a ke­zükben, mint a kisfiúké, vagy lá­nyoké a délelőtti órán. De vala mennyiüknek sikerült eredménye­sen levizsgázni. Sz. Balogh Imre boldogan mutatta meg kislányá­nak iskolai bizonyítványát, amely 45 éves kora ellenére tiszta né­gyes. És ez év őszén ismét ott ta­láljuk Sz. Balogh Imrét az iskola padjaiban. Példaképül állhat sok fiatal előtt, — cs — Szovjet tengerészek magyar uszályokat mentettek meg Izmail (TASZSZ.) Az odesz- szad területhez tartozó Izmaidba rádiótávirat érkezett a Duna- temgeri Hajóforgalmi Vállalat Taman nevű gőzöséről. Mint a távirat közli, május ha­todikén a Taman az egyik ro­mán kikötőben történt éjszaká­zása során hírt kapott arról, hogy az ezredik kilométerkő térségé­ben magyar uszályok leszakad­tak horgonyukról és sziklás par­tok félé sodródnak. A magyar uszályokat elkerülhetetlen pusz­tulás fenyegette. A szovjet gőzös legénysége elhatározta, hogy ha­ladéktalanul a magyar uszályok segítségére siet. Éjszaka negyed kettőkor ráakadtak a vízen sod­ródó uszályokra és a rossz látási viszonyokkal, valamint az erős árral küzdve sikerült fedélze­tükre venni a magyar uszályok legénységét. Ez éppen a pusztu­lást jelentő szikláktól tizenöt méterre történt. Hat óra harminc perckor a 710. számú uszályt és a 84. számú benzin-tartályhajót már biztos helyre vontatták, majd átadták a Komárom nevű magyar gőzösnek. A magyar hajósok hálásan megköszönök a szovjet tengeré­szek segítségét. (MTI.) „KomliálnaSkstrész csomag“ Az Állami Gazdaságok Minisz­tériumának Gépesítési Igazgató­sága intézkedésére a gazdasagok az Autóalkatrész Kereskedelmi Vál­lalattól „kombájnalikatrész csoma­got” rendelhetnek. Egy-ogy csomag a kombájnok legszükségesebb al­katrészeit tartalmazza. A vállalat minden megrendelő gazdaságnak a kért mennyiségben haladéktalanul megküldi az alkatrész csomagokat. Döntő pillanat A szolnoki Tisza filmszínház tegnap mutatta be s nagy sikerrel játssza a Döntő pillanat című megrázó filmet, a jugoszláv filmmű­vészet alkotását. Á TOMBOLAJEGY Hz Általános Szerelő és Gépjavító KTSZ gondjai Komoly gond foglalkoztatja mos­tanában a Karcagi Általános Sze­relő és Gépjavító Ktsz vezetőit; A szövetkezet mostani telephe­lyén második ötéves tervünk ideje alatt egy új, modem, kétemeletes lakóház épül földszintes üzlethe­lyiségekkel. Ezt tartalmazza egyik — és igen jelentős — pontként a városfejlesztési terv; Mi okoz hát gondot a vezetők­nek? Kétségtelen, a tervben szereplő lakóház építését ők is helyeslik, hi­szen ezzel szépül városuk és sok családnak jelent majd otthont. Ke­vésbé öröm azonban számukra az, hogy a városi tanács mostoha gyermekként kezeli őket. Már többször akarták megvásárolni azt a telephelyet, ahol most dolgoznak, de a tanács ehhez nem járult hozzá. Miután ők is megtudták, hogy ide új kéteme­letes lakóház építését tervezik, be­látták, hogy a tanácsnak van igaza. Uj telephelyre lenne szükségük, hogy lassan, folyamatosan építkez­zenek és oda átköltözzenek. A városi tanács eddig nem biztosított nekik másik helyet, ígéretet már ugyan kaptak. A Ter­ményforgalmi Vállalat magtárát ajánlják nekik a területtel együtt. Ebből viszont csali akkor lehet va­lami, ha a Terményforgalmi meg­építi az új magtárát, amire két éven belül nincs kilátás. Nincs más hátra, várni kell. Ez roppant egyszerűnek tűnik, ellenben a szövetkezet vezetőire és dolgozóira igen súlyos gondokat ró. Az az épület például, amelyikben a lakatosok dolgoznak, icen rossz állapotban van. A tetőzet és a fa­lak megroggyanva, kipúposodva. Minden percben várható, hogy ösz- szeomlik. A többi részleg épülete is eléggé labilis. Már a háború ideje alatt megrongálódtak. A transz­missziót is le kellett szerelni az épület gyengesége miatt. A szövet­kezetnek nincs meg a fejlődési le­hetősége sem. Joggal mondja Kábái István, műszaki vezető elvtárs: — Jelenlegi helyünkön a mi fej- dődésünk kizárt dolog. A más por­tájára nem építkezhetünk, mivel néhány éven belül úgyis el kell költöznünk innen. Ezekben a régi, dűledező épületekben pedig nem kellemes dolgozni. Szeretnénk már, ha minél előbb biztosítana a tanács részünkre új helyet, ahova folya­matosan átköltözhetnénk. A szövetkezet pedig jelentős sze­repet tölt be a környék kisipará­ban. Mintegy 125 dolgozóval 12 részleggel működik. Nemcsak a környező falvakból visznek hozzá­juk javításokat, de még távoli vá- rosokbó] is. Jelenleg is például bu­dapesti vállalatoknak 4 darab, Debrecenbe és Győrbe egy-egy da­rab tehergépkocsit javítanak. Mun­kájukat tehát más megyékben is ismerik és szeretik. A városi tanácsnak gondoskod­nia kell, hogy a ktsz minél előbb új telephelyet kapjon, mert a részlegek átköltöz­tetése csak folyamatosan történhet és hosszú időt igényel. Arra, hogy új üzemet építsen a szövetkezet, nem képes egyszerre, hiszen ehhez milliós beruházás kellene. A jelen­legi helyen viszont a szövetkezet fejlődése teljesen lehetetlen. Először csak egy szőke kis copfos lány kopogtatott be félén­ken a szobánk ajtaján. Valami szelvényfélét szorongatott a kezében. Zavarában alig tudta elmondani, amit akart, végül is csak ennyit szólt, felém nyújtva a bilétát: — Tombolajegy, két forint. Szó nélkül a zsebbe nyúltam és odadtam neki a pénzt. Sajnál­tam szegényt, hogy ilyen kis ügyetlen. Csak aztán néztem meg job­ban a tombolajegyet. „A nyereménytárgyak sorsolása 1956 május 27-én délelőt 10 órakor lesz a szabadtéri szín­padon megtartva. A nyereménytárgyak át­vehetők ...” stb. S a lényeg — a szolnoki út­törő tábor létesítése érdekében bocsájtották ki. No hiszen 2 forintot megér. Igaz, az én kis­lányom még csak jö­vőre lesz iskolás, de máris úttörősdít játszik s nyakkendőt is kikö- nyörgött nemrég... — hát őérte is. Legközelebb a Sport- bolt előtt jártam, ami­kor egy harsányan kiabáló fiúra lettem fi­gyelmes. — Itt láthatók a tombola nyereményei! — ezt mondogatta igen erőteljesen és fáradha­tatlanul, sokan meg is álltak nézni a kiraka­tot. Én is elgyönyör­ködtem a kiállított tár­gyakban s büszke örö­met éreztem, hogy ne­kem már van egy tombolajegyem. Ha­nem ilyen puszta élve­zettel nem úsztam meg a dolgot. A fiú — ha lenne ilyen tantárgy, hogy életrevalóság, ötöst adnék neki — még egy jegyet ■ tusz­kolt rám, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Mosolyog­tam, hiszen a szép_ cél — gondoltam — még az ilyen kissé túlzott propagandát is elbírja, megbocsájthatóvá teszi. Hanem még aznap délután két fiú állított be hozzám a tombola­jegyekkel. Bevallom, elküldtem őket, — Fiacskám, van már kettő is — mondtam diadalmasan és meg is mutattam a jegyeket, hogy el is higgyék; Ma így babaarcú,pi­rospozsgás kislány zör- g etett. Hm-hm .i -. szó­val nem volt szívem kikosarazni. Tehát már van három tombolaje­gyem. Ha így haladok, remélem, joggal kérhe­tem, hogy meghívjanak egy kis időre engem is az úttörővárösba, ha nem is lakónak, de legalább csendes és boldog szemlélőnek. r, T. P. fl Budapesti Fővárosi Cirkusz Leningrádban A Budapesti Fővárosi Cirkusz művészei Leningrádban vendégszere-! pclnek. Az előadásokon nagy sikerrel lépnek fel a bohócoké kötél tán-' cosok, akrobaták és más művészek. A képen: A magyar művészek üdvözlik a közönséget. (Foto N, Naumenkov) . JV

Next

/
Oldalképek
Tartalom