Szolnok Megyei Néplap, 1956. május (8. évfolyam, 103-127. szám)
1956-05-10 / 109. szám
íSSé május 15 SÍOLNOB Mii GYEI KÉP LAY 3 TISZAFÖLDVÁRI JEGYZETEK Mit tudnak a tagok a Lenin Tsz ügyeiről? (2) Ebben az írásban ugyanolyan őszinteségre törekszem, mint amilyen bizalommal és felelősségérzettel beszéltek a Lenin Tsz dolgozói szövetkezetük gondjairól, bajairól. Nem válogattam, kikkel váltsak szét, igyekeztem minél több emberhez eljutni. A cikknek segíteniaka- rás a célja, tehát akit bírálat ér. ne azon törje a fejét, hogy torolja meg egy-egy tag szókimondását, hanem igyekezzen azon elgondolkozni. Senkit nem azért bírálunk, hogy azzal a fejét akarjuk venni, hanem arra a nagy igazságra akarjuk ráébreszteni, hogy hiába szónokolnak értekezletek hosszú során át a terméshozam emeléséről, ha a dolgozókat nem tanítják meg arra, milyen érdekük fűződik nekik is mindehhez. Alig vártam, hogy Ács bácsi elmondja búját-baját, máris odaszóltam az istálló végében hallgató ta- karmányosnak. —• Milyen panasza is lenne bátyámnak? Nézett rám szinte mozdulatlan arccal, szeme se rebbent, aztán lassan visszajött közénk. — Azt nem tudom, kérem, hogy milyen alapon jár nekem ugyanazért a munkáért 1,25 munkaegység, amiért Döbrei Istvánnak 1,50- et számítanak? — kérdezi kiáltva. Nagyon régen feszítheti ez a megkülönböztetés, érzik keserű hangjából. A többiekre nézek, illetve arra az idős emberre, aki ennél a kifaka- dásnál ellép mellőlünk s letelepszik az ajtó mellett egy keresztgerendára. — Én ám takarítottam is — válaszol féligmeddig restelkedve az öreg s másfelé fordítja arcát. — Ezt viszont maga se mondta eddig! — szól oda neki az őszbaju- szú takarmányos, — Se maga, se más nem szólt nekem erről... Igaz, hogy amikor maga takarított, én is megfogtam a seprűt. — Mióta tagjai a Leninnek? A derűsarcú, rokonszenves Döbrei István büszkén válaszolja. — Már 49 óta tag vagyok. Viharban, napsütésben együtt a szövetkezettel. — Én november óta vagyok a Leninben — közli most már nyugodtan Kun Ferenc. így hívják a csendes nézésű, sovány takarmá- nyost. — Hánv munkaegysége van eddig? — Nem tudok én semmit. Nem beszélt még itt velem senki, mi is hát a munkamenet, miért mi jár. — Azért kellene tudni mindenkinek a munkegységszámítást — fontoskodik az öreg Ács. — Amit fejből meg tudtam egy darabig jegyezni, fel is írtam magamnak, de annyit váltakoztak a munkacsapatvezetők, hogy egyik se fogadta el, mikor írásban adtam volna neki, mit végeztem. Úgy hogy már abba is hagytam a jegyezge- tést. — Maguk se tudják, hányadán állnak? — érdeklődöm a többiektől. Csak a fejüket ingatják. Hónapok óta nem volt kezükben a munka- egységkönyv. , — Mennyi a tejhozam? — Nem tudom. — Nem tudjuk. — Most a legkevesebb, mert fogytán van minden. — Majd szaporodik. — Hát persze... az akolfától — s<őlal meg a legcsendesebb, Kiss Ferenc. Megint felmerül bennem. Mi serkentse ezeket a jóidulatú, barátságos, szorgalmas öregeket, amikor közvetlen munkájuk eredményéről se tá/ekoztalják ókel — Nem tud itt az ember semmit — bátorodik fel Kun Ferenc. — Csak zsörtölődünk magunk közt..-. Meg magam szégyellem, hogy milyen járatlan vagyok. Vasárnaponként bejárok a községbe. A cimborák, akik még egyéni gazdák, fúrt érdeklődnek: — Mennyi munkaegységed van már? — De csak pirulok. Mit tudnék felelni;.. Nem kellene azért az embert így magára hagyni. Amikor beléptem, a 6 hold földdel hoztam az összes „szerelvényemet”. Kocsit, ekét, boronát, ekekapát. — Megkapta az ellenérték esedékes összegét? —* Ezernégyszázvalamennyit... Megkaptam, ami jár az eddigi időre Csak egy bánatom van. Minek hozatták be a kocsit, ha semmire nem használják. Ott eszi a fene, veri az eső, rágta a fagy, lassan tönkremegy... Ez bizony nem jól esik. Hirtelen rádöbbenek valamire. Kun Ferenc, Kun Ferenc ... Hát ő az, akire durván ráförmedt Mikes agronómus? Érzem, hogy elpirulok, szégyenemben. Miért engedi ezt a pártszervezet, miért nézik el a kommunisták?! Itt van egy rendes, becsületes új tag s hagyják, hogy vakon tapogatózzon, nem állnak mellette. Beállították a növendékállatokhoz, jól is érzi magát, mert mindig szerette a jószágokat. De miből érezhette ezideig, hogy éppenúgy az övé a szövetkezet, mint bármelyik régi tagé. Dehiszen a régi tagok is miből érzik, ha a legalapvetőbb dologról nem tájékoztatják arról, hogy mit végeztek eddig. Bizonyára változás történt két hét óta. De ilyen mulasztásnak nem szabad többé megismétlődnie a Lenin Tsz-ben sem. Hogy bízzon a szövetkezeti tag ilyen bánásmód mellett a beírás igazságosságában, mikor hat hónapja nem tudja figyelemmel kísérni, mikor, milyen munkáját, mennyire értékelték? Javában hallgatunk valameny- nyien, mikor egy kékruhás, szőke, pirospozsgás fiatalember lép közénk. Magyar János elvtárs, az állattenyésztési brigádvezető. Mozgékony, közvetlen ember. Bizonyára ott állt már a közelünkben, csak nem vettük észre eddig. Mindjárt azzal kezdi ő is. — Márciusban jöttem ide az iskoláról. Bevallom, én se sokat tudok a szövetkezetről — brigádvezető létemre — teszi hozzá nyoma- tékkal. Állattenyésztési brigádvezető vagyok, mégis a feleségemtől tudtam meg otthon, hogy kislibát ad el a tsz. Neki is eev néni mondta. — A szövetkezet vezetői nem keresik fel rendszeresen a tagokat7 — Elvtárs. a múltban is volt egy klikk, ha nem változtatunk, most is effelé tartunk. Bódi elvtárs nemrégen elnök nálunk. Mint emberre, semmi panaszunk rá. Nem goromba, mint Biacsi volt. Azt viszont nem nézzük jószemmel, hogy csaknem egyedül Mikes agronómusra támaszkodik. Nem él eléggé közöttünk. Én is iskolát végeztem. Zagyi Sándor is például, de bennünket nerri kérdez meg, hogy lenne jobb, mit kellene csinálni. Ha Mikesnek valamit mondunk, gyakran ez a felelet: — Nem érdekel!... Márpedig bennünket is érdekelnek a szövetkezet ügyei. Még nem vettem át írás szerint semmit. Mikes a bizonylatok kezelését nem akarja kiadni a kezéből. Márpedig, hogy feleljek az állatállományért, ha én nem vezethetem az állományváltozást, hogy mi lesz a tejjel, mennyit viszünk csarnokba, mi marad a tsz-ben. Délután elején járt az idő, mikor Bódi elvtárssal, a fiatal elnökkel találkoztunk. Néhány mondatváltásból kitudódott: egy napot és egy éjszakát töltött el azzal, hogy személyesen résztvett a takarmánypótlást szolgáló cibere szállításában. Nem tudták volna egyedül elvégezni, akikre rábízták, miért kellett az elvtársnak erre aprózni az idejét? Higyje el, sokkal többet ért volna el, ha ez alatt az idő alatt el- intéztette volna a gally- és krumpli- osztást, a háztáji kimérést. Abból láthatták volna a tagok, hogy törődik velük s ez nagyobb hajtóerő, lelkesítő a munkában, mintha az elnök a cefreszállítást tekinti „súlyponti kérdésnek”. Pedig ha egyszer néhány napot arra szánna Bódi elvtárs, hogy minél több egyszerű taggal őszintén elbeszélgessen, tapasztalhatná, milyen nagyszerű emberek a Lenin tagjai, mennyi sok tanáccsal, javaslattal, tudnák segíteni elnök elvtárs irányító munkáját. így jönne rá arra a mély igazságra, hogy mindenütt, üzemben és termelőszövetkezetben. hivatali apparátusban vagy pártszervezetnél a jó munka előfeltétele az emberekkel való törődés. Hallgassuk csak tovább a dolgozók véleményét! (Folyt, köv.) ASZÓDI IMRE: i FORRÁS FAKAD I/ *n-e Melóaségteljesebto kriti' kual feladat, mint egy költő első kötetéről írni? A kritikus olyan érintetlen lélekkel áll szemben, aki nem szokta még meg költészetének bírálatát, nem tanulta meg védeni magát, sem a letöréstől, sem az elbizakodottság kísértésétől. Az első kötet idején még nincs módja válogatni a vélemén.vekben, azt fogadva el, amelyet kedvezőbbnek tart, ha „rosszat” írnak róla, non vigasztalják előző sikerek, ha jót, nem fegyelmezik esetleges előző kudarcok. Az első kötet visszhangjára vár legizgatottab- ban a költő, s az első kritika — még a legóvatosabb is — mindig egy kicsit döntés s a későbbiek: módosítások. A dolgot még bonyolítja, a felelősséget fokozza az, hogy a kritikus ítélete szükségszerűen bizonytalanabb, mint amikor „befutott” költőről van szó. aki már megmutatta erejét és esetleges fogyatékosságait. Hacsak nem kirobbanó tehetségről vagy bántó diletántiz- musról van szó. még arra a roppant egyszerű kérdésre sem lehet válaszolni: tehetséges? tehetségtelen?. Mindössze 13 vers. A témák? Emlékezés anyjára (Anyám, Pattogatott kukorica), múltjának egy- egy alakjára (Címer Márton, Bir- kafejés. A ló is megkönnyezte), ének Balaton’elléről, a népstadionról. a Tiszáról, a tavaszról és a novemberről, egy szerelmes vers. egy történeti téma és egy állatvers a nyűlról. Témaválasztása tehát egyszerű is, változatos is, Aszódi költői törekvésednek sajátosságáról nem tudósít. Tovább faggatom a verseket, a művészi megformálásban keresve azt, ami Aszódit megkülönbözteti induló költőink — hála istennek — nagyszámú seregétől. De a versek zárkózottak, kicsit túlságosan is higgadtak, majdnem megállapodottak. Igaz, hogy Aszódi Imre nem tartozik a legfiatalabb generációhoz, de mégis, költői pályája elején áll, Az útkeresés, a nyugtalanság, az önmagával való elégedetlenség az újra való törekvés elengedhetetlen a költőnél, hiszen ez fejlődésének biztosítéka. A kísérletezés — amely egyébként nemcsak a fiatalok dolga •— százfélemódon megnyilvánulhat, de a kifejezési formák változatosságát is jelenti. Már az első olvasásra szembetűnő, hogy Aszódi egy versformához, mégpedig nem is a legszerencsésebbhez kötötte magát. A „Megállók a Tisza partján” c„ a népdalok zenéjét idéző kedves versét kivéve, valamennyi kötetlen szótagszámú, hangsúlyosnak szánt, de ötletszárűen változó ritmusú költemény. Egy verset kivéve kizárólag párosamét alkalmaz, de ezek is lazák, helyenként alig-alig csengenek össze (az első lapon az első sor- pár ríme pl.: kereslek én — lemegy látsz — lámpást) — de. még a.jó rímek is nehezen találják meg egymást a hosszú sorok végén. Mindez együtt nagyon gyakran a próza hatását kelti. Mert ha nem az időmérték, s nem a szólagszámok, rímek szigorúsága, akkor a szenvedély ritmusa, a gondolatok szerkesztése kell figyelmeztesse rögtön az embert, hogy verset olvas. Aszódi verseinek szerkezete is híjával van minden szigorúságnak, itt-ott úgy érzi az ember: abba lehetne hagyni, vágj' újabb szakaszokat hozzáfűzni anélkül, hogy az olvasó észrevenné a tréfát. A felsoroltak nem is hibák, in- ** kább jelenségek. Mert lehet, hogy egy költő mondanivalója, sőt hogy a vers keretén belül maradva talán egész karaktere arra irányul, ugyan, de a laza formák, a kötetlenség felé törekedjék. Én természetesen nem tanácsolom azt Aszódi Imrének, hogy holnaptól térjen át hexameterek írására. Még csak azt sem, ami a sokat gúnyolt szerkesztői üzenetekben áll: „Tanulmányozza Arany János verseit” (bár az sosem árt), csak azt tanácsolnám, hogy legyen egy kicsit szigorúbb és legyen szélsőségesebb. Ne szokjék le az egys-erű, bensőséges nangról, amely egy-ket szép versének erénye (Anyám, A ló is megkönnyezte, A nyúl), az a tűnődő, néha nagyon vonzó közlésmód sem érdektelen, amely láthatóan legközelebb áll egyéniségéhez — de merjen merészebb lenni. Az sem baj, ha sok rossz verset szül ez a merészség. Könnyebb kigyomlálni' a jó mellől a roszat, mint magasabb színvonalra emelni a „megfelelőt.” S csak a bátor kísérletezés döntheti majd el: milyen irányban kell továbbfejlődnie. HalAa Aliz (Megjelent «/. Irodalmi Újságban.) A gazdaságos tejtermelés néhány kérdése msgyéirt állami gazdaságaiban Népünk élelmiszer ellátásában a kenyérgabona mellett a zsír, a hús, a tojás és nem utolsó sorban a tej következik. Népünk jobb ellátása érdekében éppen ezért írta elő a Központi Vezetőség 1955 júniusi határozata többek között az állattenyésztés fejlesztését. Ezen belül fő kérdésként jelölte meg a szarvasmarha tenyésztés fellendítését. Megyénk állami gazdaságai az elmúlt évek során jelentős intézkedéseket tettek a szarvasmarha- tenyésztés fejlesztésére. Ennek eredménye, hogy 1952-höz viszonyítva a szarvasmarha állományon belül mintegy tíz százalékkal nőtt a tehenek száma, viszont a gazdaságok szarvasmarhaállománya nem növekedett, sőt 1952-höz viszonyítva mintegy 3.7 százalékos csökkenés mutatkozik. Ebből az következik, hogy az állami gazdaságok többségében nincs meg a szükséges szarvasmarha állomány, így nehézségekbe ütközik az istá^ótrágyázási tervek teljesítése. Pedig azt senki sem vitatja, hogy a szántóföld termőképességének fenntartásában és további fokozásában milyen szerepe van a szervestrágyázásnak. Megyénk gazdaságaiban viszont emelkedett a termelt tej mennyisége. Mintegy 3 millió literrel több tejet termelnek ma. és két és fél millió literrel többet adnak át az államnak a lakosság ellátására, mint három évvel ezelőtt. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a fejési átlagok milyen mértékben emelkedtek. Míg 1942-ben az úgynevezett népies tenyészetekben ellenőrzött legjobb tehénállomány istállóátlaga 6,1 liter volt, addig az állami gazdaságokban már 3 évvel ezelőtt 6.6 literes istállóátlagot értek ed. amely fokozatosan 7,9 literre emelkedett. Sót a Karcagi Kísérleti Gazdaságban 11,6, a Cukorgyári Célgazdaságban 10,8 liter volt már az elmúlt évben az istállóátlag. Ezzel egyidőben kedvezően alakult a tejtermelés önköltsége. !954-röl 1955-re 18,2 százalékkal olcsóbban termeltek, a tervezettnél azonban még mindig magasabb volt az önköltség. Ennek oka, hogy jelentősen túllépték a takarmány és munkabér költségeket. Ez legfőképpen abból adódott, hogy a gazdaságok nagy része nem termelte meg a szükséges takarmányt és évközben kellett vásárotaiok. A Pusztabánrévei és Kummadarasi Állami Gazdaságban a rendszertelen takarmányelilátás a termelékenységet, a vásárolt takarmányok etetése pedig az önköltséget kedvezőtlenül befolyásolta. A Kunszentmártoni Állami Gazdaságban még most sem vezették be az egyedi takarmányozást, ennek következtében a teheneket túletették; Ez sokba került, mégsem érték el a tervezett tejmennyiséget. A Ti- szafüred-Kócsi Állami Gazdaságban 6 liter az istállótálag. Megyei viszonylatban is igen alacsony, a tejtermelés önköltsége pedig kiemelkedően magas. A munkabér-költségek emelkedéséhez hozzájárult az a körülmény, hogy több gazdaságban, mint Alcsiszigeten. Héken az állatállomány jelentős része szétszórt tanyákban, ideiglenes épületekben van. Ez megnehezíti az állatok ellenőrzését. a takarmányok előírás- szerinti adagolását és egyben emeK a segédüzemági és muníkabérkölt- ségeket, ami végső soron az 1 liter tej előállítására ráfordított összegeket növeli. A Surjáni Állami Gazdaságban, ahol új, korszerűen berendezett istállóban helyezték el a tehenek többségét, eev év alatt 1,7 literrel nőtt az istállóátlag, 4 22,1 száza'ékkal lett kevesebb az önköltség Ezért az állami gazdaságoknak minden lehetőséget meg kell ra- gadniok arra, hogy a nagyüzemi gazdálkodás követelményeinek megfelelő, korszerű istállókban helyezzék él a szarvasmarha-állományt. Az elmúlt évben kormányzatunk megteremtette az állami gazdaságok nagyüzemi gazdálkodásának legfontosabb feltételeit. El kell azt érni, hogy a gazdaságok tovább növeljék a kukorica, az évelő pillangósok. főleg a lucerna területét, szilárd takarmány alappal rendelkezzenek és mindenütt nagvüzemi épületekben helyezzék el az állatokat. Mindezek lehetővé te'rik, hogy az állami gazdaságok többet, olcsóbban termeljenek és lakosságunkat az állattenyésztésiből származó fontos élelmezési cikkekkel nagyobb mértékben lássák el. FALVAI SÁNDOR Szolnok, KSH Megyei Igazgatóság; ÚTTÖRŐ ÉLET Kik vesznek részt a jubileumi nagytáboron ! Országszerte nagy izgalommal várják minden csapatnál annak eldöntését: melyik pajtás részesül abban a kitüntetésben, hogy részt vehet a jubileumi nagytáboror. Július hó 16-tól 30-ig rendezik meg Aszófőn a nagytábort, melyen Szolnok megyéből 150, Szolnak városból 14 pajtás vesz részt. Azok a pajtások vehetnek részt a táborozáson, akik magatartásukkal, tanulmányi eredményükkel és az úttörő életben végzett mozgalmi munkájukkal legjobban kiemelkednek. A táborozok a jubileumi tábor előtt egyhetes előkészítő táboron vesznek részt, ahol megyénként megtörténik az alláborba szervezés munkája. Rajta Pajtások! Érdemeljétek ki minél többen a jubileumi táboron való részvétel jogát jó tanulással, értékes úttörő munkával! MIHÁLYI MIKLÓS. A Kassai úti iskola csapatának névadó ünnepsége Május 6-4n, vasárnap d. e. 10 órakor tartotta meg a szolnoki Kassai-úti iskola csapata névadó ünnepélyét. A leánycsapat, a hős munkásvértanu, Braun Éva nevét vette fel. Az ünnepélyen megjelent Braun Éva édesanyja is, aki szép beszédében hazaszeretetre és jó tanulásra szólított fel bennünket. — Csapatunkból Gellért Zsuzsa, Sze- csődi Anna pajtások ismertették Braun Éva élettörténetét. Szavalatok és zeneszómok következtek ezután. Sokat tapsoltunk az első ízíber bemutatkozó úttörőházi fúvószenekar sikeres zeneszámainak. A pajtások szinte virágzáporral halmozták el Braun nénit. Szüléink is megjelentek és gyönyörködve nézték a szép ünnepélyt. Braun Éva nevét mélyen szívünkbe zártuk. Életét adta hazájáért. a szabadságért. Igyekezzünk, hogy életünkben méltók legyünk hozzá! BALÁZS ÉVA. Példamutató fémgyűjtő A kis Sáros Csaba fajtáét több alkalommal hallottuk beszámolni munkamódszeréről a „Kiváló Fémgyűjtők Köre” összejövetelén. Nagyon tetszett, hogy Sáros Csaba már második osztályos korában miniszteri kitüntetésiben részesült jó munkájáért. Kitűnő tanulmányi eredménye mellett úgy gyűjtötte össze a sok fémet, hogy minden nap iskolából hazamenet visz valamilyen zsákmányt a kezében — 6 tehát külön időt nem ferdít gyűjtésre. Mégis eléri tanévenként a maga 4—500 pontját, ami 25 mázsa fémet jelent. Most 1000 pont elérését tűzte ki célul, mert az év végi vasgyűjtőversenyben a legjobb egyéni gyűjtőnek egy kerékpár lesz a jutalma. Közeledik június 3, a nagy díszszemle napja Pajtások, június 3-án a szolnoki úttörőcsapatok ünnepélyes díszszemlén vesznek részt a Kossuth- téren. Ez alkalommal avatják fel a harmadikos kis úttörőket. Jobb tanulással és fegyelmezett magatartással készüljünk erre a díszszemlére, 10 éves úttörő- éle# nk kiemelkedő történelmi eseményére. Segítsük a kis harmadikosok felkészülését az avatásra. Magyarázzuk meg az úttörő nyakkendő vörös zászlót jelképeaá ja- lentőségét, dicső múltját. Tanítsuk meg velük az úttörőfogadalraat és annak mindenkori megtartását! Az ünnepélyes díszszemlém a legjobb csapatot zászlóval tüntetik tó; A múltévi szemlén a Kasai-útd iskola csapata nyerte el a DISZ vándorzáskót. Előre a díszszemle sikeréért! MUNKÁCSI FERENC,
