Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-27 / 100. szám

VJkÁO PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK/ Vili. évfolyam, 100, szám, 1956. április 21. péntek, Magyar dolgozók! Üi termelési győzelmekkel, a termelékenység emelésé­vel, az önköltség csökkenté­sével, a minőség javításával ünnepeljétek május l ét! ___________________________________ Ir ányelvek a magyar második népgazdaság fejlesztésének ötéves tervéhez A Magyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyil­vános megvitatá' céljából az ország dolgozói elé bocsátja. Felhívja a pártszervezeteket, a szakszervezete­ket, a DISZ-szervezeteket, s más társadalmi szervezeteket és tagjai­kat, a Magyar Tudományos Akadé­miát, a műszaki, mezőgazdasági s egyéb tudományos- és szakegyesü­leteket. a különféle állami szerve­ket, a helyi tanácsokat, az üze­meik, hivatalok, és intézmények dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait, a dolgozó parasztságot, hogy javaslataikkal, észrevételeik­kel segítsenek feltárni a népgazda­ság olyan tartalékait, amelyekkel az irányelvek jelen tervezete még nem számol. Járuljanak hozzá ah­hoz, hogy még jobban érvényesül­jenek a gazdaságosság, a célszerű­ség követelményei a második öt­éves tervben; hogy még inkább ér­vényre jussanak a hazai sajátossá­gokban és a szocialista tábor orszá­gai közötti együttműködésben rejlő lehetőségek; hogy második ötéves tervünk még nagyobb mértékben megfeleljen a reális lehetőségek­nek, s népünk szükségleteinek; job­ban elősegítse a bővített újraterme­lést, a munka termelékenységének emelkedését, népünk életszínvona­lának állandó, szilárdan megalapo­zott növekedését, .szocialista kultú­ránk felvirágzását, népi demokrá­ciánk megszilárdítását: a szocializ­mus építését országunkban! A második ötéves terv irányelveit egy hónapig tartó nyilvános megvi­tatás után — figyelembe véve a vi­tában elhangzott bírálatokat és ja­vaslatokat — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ki­bővített ülése tárgyalja meg. * Dolgozó népünk munkája nyomán országunk gazdasága, erőteljesen fejlődik. Az anyagi javak termelé­sének legtöbb területén már az első ötéves terv idején megszűnt a ki­zsákmányolás. A munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség mind tevékenyebben vette ki részét a népgazdaság előtt álló feladatok megoldásából. Kibontakozott és egyre inkább tért hódított a szocia­lista munkaverseny. Mindez jelen­tékenyen meggyorsította a termelő­erők fejlődését. A szocialista iparo­sítás eredményeként a második öt­éves terv küszöbén az ipar több mint háromszor annyit termelt, mint 1938-ban. Különösen gyorsan fejlődött a nehézipar, több új ipar­ág jött létre. Az iparosítás sikerei biztosítják a népgazdaság további fejlődésének legfontosabb feltéte­leit. Nem küszöböltük ki még azonban a népgazdaság néhány olyan hiá­nyosságát, amely az utóbbi években fékezte az előrehaladást. Több ter­melési ágban a technika színvonala elmarad a követelményekhez ké­pest; főként emiatt a munka terme­lékenysége nem fejlődik kielégí­tően, s a termelési költségek általá­ban magasabbak, mint a gazdasági­lag legfejlettebb országokban. A mezőgazdaság termelése növe­kedett az első ötéves terv során, de színvonala nem haladta meg lé­nyegesen a háború előttit, és ennek következtében elmaradt a népgaz­daság szükségleteitől. A lakos-ág fogyasztása városban és falun jelentősen emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér emelke­dése ennek ellenére nem volt ki­elégítő. A népgazdaság szocialista szektorában a munkások és al­kalmazottak száma öt év alatt kö­zel egymillió fővel növekedett. Lé­nyegesen javult a lakosság egész­ségügyi ellátása, nagymértékben emelkedett kulturális színvonala. A társadalombiztosításban rész­vevők száma 1954-ben több mint másfélszeresen haladta meg az 1940. évit, és a társadalombiztosí­tásra fordított kiadások összege megháromszorozódott. { A társadalmi termelés elért szín­vonala és a dolgozó nép alkotó erejének növekvő kibontakozása lehetővé teszi az egyes népgazda­sági ágak között még fennálló aránytalanságok megszüntetését, illetve csökkentését. A népgazdaság tervszerű továbbfejlődésének lehe­tőségeit nagymértékben növeld, hogy Magyarország részese a ha­talmas, szüntelenül erősödő szo­cialista világrendszernek. A második ötéves terv időszaká­ban, 1956—60-ban, a technika je­lentős fejlesztése alapján folytatni kelj a szocialista iparosítást, a ter­melés fellendítésévéi egyidejűleg uralkodóvá kell tenni a mezőgaz­daságban is a szocialista terme­lési viszonyokat, ezzel lényegében meg kell szüntetni a gazdasági alap kettősségét, rendszeresen emel­ni kell a dolgozó nép életszínvona­lát, s így biztosítani kell az ország további felemelkedését. A második ötéves terv időszaká­ban a következő fő feladatokat kell megvalósítani: j-j-j Az iparosítást olyan ütem- Lí-J ben kell folytatni, hogy a szocialista ipar termelése 1960-ban 1955-höz képest 50—52 százalékkal növekedjék. Az ipari fejlődés fő arányainak meghatározásánál abból kell kiindulni, hop az egész nép­gazdaság fejlesztésének alapja a nehézipar. Figyelembe kell venni másrészt, hogy a termeléshez szük­séges számos fontos nyersanyagot külföldről kell beszerezni, elsősor­ban nehézipari termékek, túlnyo­mórészt gépek ellenében, valamint, hogy a könnyűipar termékeiből a kivitel részarányát gazdaságossági okokból csökkenteni kell. Ennek megfelelően az iparban a termelő- eszközök („A” csoport) termelését mintegy 60 százalékkal, a fogyasz­tási cikkekét (..B” csoport) mintegy 40 százalékkal kell növelni. Az anyagbehozatal viszonylagos csökkentése és az anyagellátás biz­tonságának fokozása végett nagy­mértékben ki kell szélesíteni a gaz­daságosan előállítható hazai nyers­anyagok és alapanyagok termelését. A második ötéves terv időszakában a feldolgozó iparágak termelésének 47—48 százalékos növekedése mel­lett a nyers- és alapanyagok terme­lését 57—58 százalékkal kell emelni. j-r-j A mezogazdasag szocialista LU nagyüzemi átszervezésének további előrehaladásával egyidejű­leg a mezőgazdasági termelés je­lentős fellendülését kell elérni A mezőgazdaság 1956—60-ban össze­sen mintegy huszonhét százalékkal termeljen többet, mint az első öt­éves terv időszakában. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek előnyei a tagság gazdasági és kulturális felemelke­dése révén oly meggyőző erővel bontakozzanak ki, hogy ennek eredményeként a parasztság több­sége a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás útját válassza. Meg kell teremteni a feltétele­leket ahhoz, hogy az állatni gaz­daságok és a termelőszövetkeze­tek száz katasztrális holdra szá­mítva, rendszeresen növekvő ter­mékmennyiséget termeljenek, és csökkentsék a termékegységre for­dított munkát. A szocialista nagy­üzemek elsősorban történő fejlesz­tése mellett biztosítani kell. hogy az egyénileg dolgozó parasztság anyagilag érdekelt legyen gazdasá­ga meglévő tartalékainak minél nagyobb mértékű kihasználásában, termelése fokozásában, pri A termelés növelését a nép- 1-11 gazdaság minden ágában a műszaki színvonal gyonsütemű emelésével, a tudomány és tech­nika eredményeinek széleskörű al­kalmazásával kell összekapcsolni. Ezzel meg kell teremteni a leg­fontosabb feltételeket a munka termelékenységének állandó növe­lésére és az önköltség rendszeres csökkentésére; Mindenekelőtt a technika fej­lesztésének alapján fokozni kell a minőségi követelményeket a nép­gazdaság minden területén. Jelen­tősen javítani kell mind a belföl­di fogyasztás, mind a kivitel cél­jaira előállított termékek minősé­gét. A teljesítmények mennyiségi számbavétele mellett különös gonddal kell ellenőrizni a minő­séget. rrí A munka termelékenységét i-Ll az iparban úgy kell emelni, hogy 1956-tól 1960-ig a termelés növekedését több mint kétharmad­részben a termelékenység emel- kedé-e biztosítsa. Ennek megfele­lően öt év alatt az egy főre eső termelést az állami iparban ösz- szesen mintegy harminchat száza­lékkal, a nehéziparban negyvenhat százalékkal, a könnyűiparban húsz százalékkal, az élelmiszeriparban 34 százalékkal, az állami építőipar­ban harmincnégy százalékkal kell növelni. A gépállomásokon a mun­ka termelékenységét huszonhárom- huszonnégy százalékkal, az állami gazdaságokban harmincöt-har­minchat százalékkal kell emelni. i-=-j A gazdasági és állami élet !—! minden területén szigorú ta­karékosságot kell érvényesíteni. Különösen takarékoskodni kell az anyagokkal, mindenekelőtt a kül­földről származó anyagokkal. Az ipar minden ágában csökkenteni kell a fajlagos anyagfelhasználást. Ki kell terjeszteni a gyártási fo­lyamatok hulladékainak és mellék- termékeinek hasznosítását' A csak külföldről beszerezhető színe? fé­meket minél nagyobb mértékben alumíniummal, műanyaggal és más alkalmas anyagokkal kell pótolni. Fa helyett széleskörűen kell hasz­nálni vasbetont, fémet, műanyago­kat és ki kell terjeszteni a faanya­got gazdaságosan hasznosító f árost - és forgácr‘lemez gyártását és al­kalmazását. rp-j Minden termelési ágban i— rendszeresen csökkenteni kell a termelési költséget. A mi­nisztériumok közvetlen irányítása alá tartozó iparban öt év alatt az összehasonlítható termelés önkölt­ségének mintegy tizenhat százalé­kos csökkenté'ét kell elérni, ebből kilenc százalékot az anyagfelhasz­nálásnál, öt százalékot a munkará­fordításnál, két százalékot az igaz­gatási és egyéb költségeknél kell megtakarítani. Az építőiparban a költségvetésékhez képest mintegy tiz százalékos költségcsökkentő: t kell elérni és ezen túlmenően gaz­daságosabb tervezéssel további megtakarítást kell biztosítani. A közlekedésben öt év alatt az ön­költséget mintegy tizenegy száza­lékkal, a belkereskedelemben a forgalmi költségeket mintegy tizen­egy százalékkal kell leszállítani. Az állami gazda-ág okban az ön­költséget közel tizenhét százalék­kal, a gépállomásokon huszonhá­rom százalékkal kell csökkenteni. r7'i Növekvő számban kell a---- népgazdaság rendelkezésére bocsátani kiválóan képzett szak­munkásokat és nagytudású szak­embereket, akik képesek céltuda­tosan felhasználni a korszerű tech­nikát és magasabb fokra emelni a munka szervezettségét. Lényegesen ki kell szélesíteni és eredménye­sebbé kell tenni a szakmai okta­tást és továbbképzést a népgazda­ság minden területén. Meg kell te­remteni a feltételeket ahhoz, hogy a dolgozók széles tömegei elsajátít­sák az alapvető műszaki és mező­gazdasági ismereteket, j-jn A termelőerőket, a nemzet- — közi együttműködésre tá­maszkodva az ország adottságaival és szükségleteivel összhangban oly­módon kel fejleszteni, hogy meg­javuljon a népgazdaság nyers­anyagellátása, biztosítva legyen az ország gazdasági erőforrásainak, termeiőtorvendezéseiinek legelőnyö­sebb felhasználása, megvalósuljon a termelés ésszerű szakosítása és mind több termelési ágban kor­szerű tömegtermelésre lehessen rá­térni. Ennek megfelelően a nehéz­ipar minden ágának nagyarányú fejlesztése helyett kiemelkedően kell fejleszteni a vegyiipart, a kő- ola jfeldolgozást, a kohászaton be­lül a finomabb hengerelt acélfaj­ták termelését, a gépiparon belül a munkaigényes, valamint olyan egyéb ágazatokat, melyekben or­szágunk jelentős termelési tapasz­talatokkal rendelkezik, így a hír­adástechnikai ipart, a Diesel-moto­rok é? Diesel-mozdonyok gyártá­sát, a kombájn- és traktorgyártást és másokat. Nagy figyelmet kell fordítani világszerte ismert élelmi­szeripari termékeink, gyógyszerké­szítményetek gyártásának fejlesz­tésébe. j-Q-j A külkereskedelemnek a !—! második ötéves terv idő­szakában biztosítania kell az ál­landóan fejlődő népgazdaság nö­vekvő külföldi nyersanyag- és “Ogyéb áruszükségletének kielégí­tését a behozatal ellentételét képe­ző, valamint az ország külföldi tar­tozásainak csökkentését szolgáló kiviteli cikkei: . elhelyezését. Ezért a külkereskedelmi forgalomnak 1960-ban 1955-höz képest mintegy 40 százalékkal kell növekednie. A szocialista tábor országaival való kapcsolatok tervszerű bővítése mel­lett nagy gondot kell fordítani a más országokkal folytatott keres­kedelem ápolására és szélesítésére az egyenjogúság és a kölcsönös elő­nyök alapján. Külön gondot kell fordítani a függetlenségüket nemrég elnyert, illetve gazdasági fejlődé­sükben elmaradt országokkal való kereskedelmi kapcsolatok fejleszté­sére. ÍTol ^ termelőerők fejlődése, az-—• anyagi javak termelésének növekedése, a munka termelékeny­ségének fokozása és az önköltség csökkentése révén a második öt­éves terv időszakában a nemzeti jö­vedelem 42—43 százalékos emelke­dését kell elérni. A nemzeti jövedelemből 1960-ban 20—22 százalékot kell felhalmozás­ra fordítani. Állami eszközökből öt év alatt mintegy 78 milliárd forin­tot kell beruházni, 12 milliárd fo­rinttal többet az első ötéves terv fo­lyamán megvalósított beruházások összegénél. Annak érdekében, hogy a népgazdaság fejlődése előre nem látható nehézségek esetén is zavar­talan legyen, a felhalmozás megfe­lelő részét tartalékok képzésére kell felhasználni. 777j A nemzeti jövedelem állan­■—! dó növelésének alapján biz­tosítani kell, hogy a lakosság jóléte rendszeresen növekedjék. A mun­kások és az alkalmazottak egy ke­resőre jutó reálbérét a második öt­éves ten? időszakában átlagosan leg­alább 25 százalékkal kell emelni, Ugyanezen idő alatt a parasztság pénzbeni és természetbeni jövedel­mének is mintegy 25 százalékkal kell növekednie. Biztosítani kell, hogy a lakosság összes fogyasztása 5 év alatt 34—35 százalékkal emel­kedjék. A második ötéves terv idő­szakában nagyarányú lakásépítést kell megvalósítani, javítani kell az egészségügyi ellátást, fokozni kell az anyákról és a kisgyermekekről való gondoskodást, fejleszteni kell a münkavédelmet, kényelmesebbé kell tenni a közlekedést. Emelni keli a kulturális színvonalat, elsősorban az oktatást, valamint a színházak, mozik, rádió, televízió, a könyvtár- hálózat és könyvkiadás fejlesztése révén. Legyen a második ötéves terv je­lentős lépés előre a népgazdaság to­vábbi fellendülésének, népünk fo­kozódó anyagi és kulturális felemel­kedésének, a szocializmus megvaló­sításának útján. * A közlemény a továbbiakban nyilvánosságra hozza azokat az irányelveket, amelyek szerint a népgazdaság egyes ágainak és terü­letének második ötéves tervét meg kell állapítani. (Ezt a részt holnapi lapunkban közöljük. — A szerk.) * A második ötéves terv hatalmas lépést jelent előre országunk gaz­dasági erejének növelése útján; Magyarországon 1960-ban az egy lakosra jutó termelés 1938-hoz vi­szonyítva villamosenergiából 5,3- szeresére, 810 kilowattórára, szénből 2,8-szeresére, 2900 kilogrammra, acélból háromszorosára, 217 kilo­grammra, alumíniumból harminc­háromszorosára, 4.6 kilogrammra.- Cementből több mint ötszörösére, 180 kilogrammra emelkedik. A kul­turális téren végbemenő előrehala­dást mutatja, hogy 1960-ban a kö­zépiskolát végzettek száma három és félszerese, a főiskolai hallgatók száma két és félszerese lesz a fel­szabadulás előttinek, ugyanakkor a mozilátogatók száma meghétszere- ződik. Mindez azt jelenti, hogy Ma­gyarország a szocialista tábor többi országával együtt egyre sikereseb­ben vesz részt a szocialista tábor országai és a fejlett tőkés országok közötti békés gazdasági versenyben. A második ötéves terv során a tudomány és technika vívmányai­nak széleskörű alkalmazásával, a szocialista világrendszer országai között egyre jobban fejlődő munka- megosztás segítségével és minde­nekelőtt a dolgozó nép lelkes mun­kája nyomán országunkban a ter­melőerők gyorsülemű fejlődésével egyidejűleg fellendül a falu és vá­ros anyagi jóléte, kulturális szín­vonala, növekszik az ország védelmi ereje, tovább szilárdul a munkás- osztály és a parasztság szövetsége, megyorsul a szocializmus építése. Ahhoz, hogy a második ötéves tervet sikeresen megvalósítsuk, ma­gasabb színvonalra kell emelni a népgazdaság tervszerű irányítását. Tovább kell fejleszteni a tervező- munkát, hogy a terve!: minél töké­letesebben hangolják össze a nép­gazdaság különböző ágainak fejlő­dését. A népgazdaság távlati fejlesz­tési irányvonalának helyes megha­tározására a Magyar Tudományos Akadémia részvételével ki kell dol­gozni a legfontosabb ágazatok és a főváros fejlesztésének 10—15 éves tervét. Biztosítani kell, hogy az ál­lami tervek a doleozó tömegek al­kotó kezdeményezésére támaszkod­janak és ezáltal jobban felszínre hozzák a népgazdaságban rejlő tar­talékokat. Ezért növelni kell a vál­lalatok és a helyi tanácsok felelős­ségét a tervek kidolgozásában. A mezőgazdasági tervezést a mezőgaz­daság sajátosságainak megfelelően kell átalakítani és egyszerűsíteni, hogy jobban érvényre jusson az állami gazdaságok és a termelő­szövetkezetek kezdeményezése a mezőgazdasági termelés fejleszté­sében. Folytatni kell az államigazgatás és a vállalati igazgatás egyszerűsí­tését, tökéletesebbé és olcsóbbá té-i telét, elsősorban a felesleges párhu­zamos szervek megszüntetésével és az ügyvitel céltudatos ésszerűsíté­sével. Meg kell szüntetni az irányí­tás bürokratikus módszereit, a ve­zetés minden szintjén fokozni kell az egyéni felelősséget. Lényegesen egyszerűsíteni kell az anyaggazdál­kodást és a tartalékok fokozásával, valamint az üzemek közötti és az üzemeken belüli kooperáció jobb megszervezésével biztosítani kell a folyamatos anyagellátást, az ütemes termelés legfőbb feltételét. A nép­gazdaság minden területén el kell érni, hogy a személyes anyagi érde­keltség összhangban legyen a nép­gazdaság előtt álló legfontosabb feladatokkal és elősegítse azok meg­valósítását. A második ötéves terv nagy és lelkesítő feladatokat állít népünk elé. Teljesítésük feltételei népgaz­daságunkban megvannak. E feltéte­lek tényleges biztosítása és ezzel a terv valósággá változtatása azon­ban mindenekelőtt dolgozó népünk szívós, mindennapimunkáján, helyt* (Folytatása a 2-ik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom