Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-24 / 97. szám

2 SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 1956. április 3* Á mezőgazdaság terméshozamának növeléséért — A. töröksxcntmiklósi járási párlértekcxlet — A türüUsaentmiUtósi járás az utóbbi évek alatt nagy lépést tett előre a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének útján. Termőföldjé­nek 65 százalékát közösen művelik. A hatalmas szervező munka javá­ban tart még, sőt zömében ezután következik. S ezt tükrözte a járási párt értekezlet is, melyre a közsé­gek legjobb kommunistáikat, párt- és gazdasági vezetőiket küldték el. A pártélet és gazdasági munka számtalan kérdését vitatták itt meg a küldött elvtársak. Mindannyian aktívan resztvettek a tanácskozás­ban. Az érdeklődés érthető is. A já­rás előtt ezen a tavaszon és a kö­vetkező hónapban igen nagy fel­adatok állnak. Mindenekelőtt meg­akarják valósítani a mezőgazdasági termelés 3 százalékos emelését. En­nek érdekében 1956-ban búzából el kell érni a 11, árpából a 8,5, kukoricából a 25, napraforgóból a 8.5, cukorrépából a 130 mázsás át­lagtermést. A hozamnak tehenen­ként 2200 liter tejre, birkánként 4 kg gyapjúra, anyakocánként 8—9 malacra kell növekednie. Mit kell tenni ennek érdekében? A községek dolgozói elsősorban a párttól, a területi politikai és gaz­dasági munka legfőbb irányítójától, a járási pártórtekezlettől várták az útmutatást. Mindenekelőtt a termelőszövetke­zeteiknek kell erősödni, javítani a munkájukon, hogy megvalósíthas­sák ezeket a feladatokat. Mint a titkári beszámoló és számos hoz­zászólás rámutatott, az állatok ho­zamának feltétele a szilárd takar­mánybázis. S e téren nincs minden rendben a járás területén. Az el­múlt évben a szarvasmarha-állo­mány mindössze 35 darabbal növe­kedett. A termelőszövetkezetek többségének ezévi terveiben még nagy összegek szerepelnek takar­mányvásárlásra, jóllehet saját ter­mőterületükről biztosítani tudnák a szükséges takarmánymennyiséget. Elsősorban a pártszervezeteknek kell jobban kézbevenni ezt a mun­kát. A tiszabői Petőfi Termelőszö­vetkezetben a pórt felhívására a fiatalok vállalták, hogy ebben az évben egy szál takarmányt sem hagynak tönkremenni, hanem min­det betakarítják. Ugyancsak itt ha­tározták el azt is, hogy a szarvas- marhaállomány téli takarmány- szükségletét teljes egészében siló­ból biztosítják. A járás fiataljai az elmúlt évben is 2000 köbméter siló­takarmányt készítettek el. Az idén még bátrabban meg kell bízni a fiatalokat a takarroámykészlctezés feladatával. Szabó I*Irán elvtárs, az 5000 holdas kétpói Szabadság Termelő­szövetkezet pártibkára elmondotta, hogy állattenyésztéssel a kommu­nistákat. és a leglelkilsmeretesebb, leghozzáértőbb embereket bízták meg. Leváltották azokat, akik csak immel-ámmal dolgoztak a jószág körül. A tagság belátta, hogy az ál­lattenyésztés mennyire növeli a munkaegységek értékét. Ezért most már mindannyiuk szívügye az ál­lattartás. A pártértekezlet felhívta a figyel­met arra is, hogy a növénytermesz­tés megjavítása érdekében sokat tehetnek az Illetékes központi szer­vek, s maguk a tanácsok. Kiss Kál­mán elvtárs, a tiszabői Petőfi Ter­melőszövetkezet küldötte elmon­dotta, hogy a rizsvetőmag, amit az idén leküldték a szövetkezetbe, ép­pen olyan szemetes, mint ahogyan tavaly elcsépelték. Hasonló a hely­zet a borsó vetőmaggal is. Emellett sok az utánjárás, a bürokácia is a vetőmag körül. Általában sok a probléma a gép­állomások és a termelőszövetkeze­tek között. Szabófi elvtáns, a ken­gyeli Rákosi Csillaga Tsz elnöke elmondta, hogy minden munkát el­végeztek már s csali két négyzetes vetőgépre várnak. Kifogásolta, hogy a gépállomás sosem akkor küldi a gépeket, amikor kérik, gyakran éj­jel akarnak dolgozni. Ez mind igaz, igaz azonban az is, amit Várszegi Imre elvtárs, a Törökszentmiklósi Gépólknós igazgatója mondott. 10 négyzetes vetőgépet tudnak kikül­deni munkára. A gépállomás azon­ban nem taxivállalat, szerződés szerint, s tervekkel dolgozik. Szük­séges azért, hogy a tsz-einökök leg­alább két nappal előbb kérjék a gé­peket, hogy úgy tudják beosztani a munkát. A tanácsoknak is van még javí­tanivalójuk. Kengyelen pl. még 500 hold föld van szárítatlan, mert sok­ról még azt sem tudják, ki a tulaj­donosa. E téren feltétlenül rendet kell tenni, hiszen minden talp­alatnyi földet be kell vetni és jól meg kell művelni az idén. 4 nárlértekexlfl vitája hasznos és tanulságos volt s a termelési problémákhoz csatlakozva vitatta meg a pártólet és a pártépítés tsz- fejlesztés sokrétű feladatait. Még behatóbban foglalkozhattak volna azonban a gazdasági munkával, ha a járási pártbizottság beszámolója alaposabban elemzi a termelés helyzetét s több ténnyel támasztja alá. így a vita — bár első részére nem ez volt jellemző — később he­lyes mederbe terelődött, s az elfo­gadott határozati javaslat már hí­ven tükrözi, hogy a párt első prog­ramja, s a községi pártszervezetek feladata a termelés segítése, mert csak így lehet emelni népünk élet­színvonalát. AZ ELSŐ LÉPÉSEK — Beszélgetés egy új termelőszövetkezet elnökével — A kunhegyesi Lenin Jsz-ben Vidáman cinek, tanulnak, szórakoznak a kunhegyes) Lenin Tsz tagjai. Képünkön Kovács Imre, a szövetkezet egyik alapító tagja a DISZ tagok­kal ku! lure kiadá sra készül. TILOS A BEMENET!? A TEFU igazgatói irodájának ajtaján egy igen elmés találmány hirdeti a vállalat vezetőjének szó. ros kapcsolatait a dolgozókkal. Ez a tailálmány a következő al­katrészekből áll: egy villany- körte, előtte egy üveglap, azon piros betűkkel a jelirat:: „Tilos a bemenet!” Ha az igazgató bent az irodában, az íróasztalnál meg­nyom egy gombot, a kinti táblán kigyullad a villanykörte és vészt- jóslóam adja tudtwl: „Tilos a be­menet!” A TEFU igazgatója tehát egy gombnyomással kikapcsolja a külvilágot. Ez a gombnyomásos érintkezés a dolgozókkal természetesen nem áll meg az igazgatói irodánál, ha­nem érvényesül az egész vonalon. Itt van például a TEFU raktáro­zási részlege. A vasúti rámpánál, a József Attila-úton épült egy ral-tár, amelyhez nincsen sem öl­töző,, sem mosdó. sem egy hely, ahová a munkások betegyék az ennivalójukat és ahol elfogyasz- száík azt. De még vízcsap sincs a telep területén, tehát a munká­sok, ha volna is mosdó, nem tudnának mosdani. Inni is a szomszédba járnak át. A munkások egy hónapja kö­nyörögnek azért, hogy a vállalat változtasson ezen a helyzeten, de hiába könyrögnek. Ha az igazgató kimegy a raktárhoz, a munkáso­kat észre sem veszi, azokkal szó­ba sem áll, egyáltalán nem kí­váncsi a véleményükre, vagy a javaslataikra. És — természetesen — a példa ragadós. Éppen a na­pokban történt, hogy a munká­sok — más helyiség híjján — az irodába tették be a magukkal ho­zott ennivalót. Az ottani tisztvi­selő a szó megtörtént értelmében kidobálta onnét az élelmet. Így fost tehát a gyakorlatban a gombnyomásos érintkezés a dol­gozókkal. Együttérzés és gondos­kodás helyett — hideg mechaniz­mus. t. k. melünk szerződéses ipari növénye­ket. • Ez a pár dolog,, amit az elnök elvtárs elmondott, azt mutatja, hogy a tiszaderzsi Uj Barázda Tsz komo'yan veszi jövőjét. Persze sok­kal könnyebb a helyzetük, mint azoké a tsz-éké, amelyek a termelő­szövetkezeti mozgalom kezdetén alakultak. Számtalan tapasztalat áll már a rendelkezésükre, s ők nyitott szemmel járva, ezeket fel is használják. HL. Közzétették az Egviptom, Szaud-Arábia és Jemen között megkötött védelmi szerződés szövegét Kairó (TASZSZ.) Az egyiptomi fővárosban közzétették az Egyip­tom, Szaud-Arábia és Jemen között Dzsdddában megkötött hármas vé­delmi szerződést. A szerződés ki­köti, hogy a szerződő felek bárme­lyike ellen irányuló fegyveres tá­madást a szerződés mindhárom résztvevője ellen intézett támadás­nak tekintik és ennek következté­ben a szerződő felek minden ren­delkezésükre álló eszközzel hala­déktalanul a megtámadott ország segítségére sietnek. A szerződés megállapítja a továb­biakban, hogy a kifejtendő akciók összehangolása céljából közös pa­rancsnokság létesül és megalakít­ják a három állam egyesített leg­felső katonai tanácsát és főtaná­csát. A szerződő felek meghatáro­zott létszámú fegyveres erőket bo­csátanak a közöß parancsnokság rendelkezésére 2 A szerződés öt évre szól. (MTI.) >5 BANDUMG S“ Bukta elvtársiól, a tiszafüredi járási pártbizottság titkárától hal­lottam, hogy amióta Tiszaderzsen megalakult az Üj Barázda Tsz, az­óta nagyobb a rend a már régen működő Szabadság Termelőszövet­kezet portáján. Pedig azelőtt bi­zony rendetlen volt a tanyaudva­ruk. Néhányszor az is előfordult, hogy a járástól leint tartózkodó eiv- lánsak elvitték a Szabadság Tsz egy-egy vezetőjét az Uj Barázdához „rendet tanulni.” Ez a dolog kíváncsivá tett. Vajon belül is ilyen gondosak, megtart­ják-e az alapszabályt és egyáltalán hogyan gazdálkodnak? A székház, mely egyúttal tanya- központ is, valóban igen rendes. — Elnök elvtárs —■ mondtam, amikor a szerényen berendezett, de nagyon tiszta irodában leültünk — az istálló mögött láttam egy épülő házat.: — Az az új 50 férőhelyes tehén- istálló — válaszolta Fótos Sándor elvtárs. — Egészen csekély állami támogatást vettünk igénybe. Nem akarjuk, hogy eladósodjék a szövet­kezet A vetőmagot például egy ki­vételével mindenki behozta. Neki nem volt, ő majd az idei termésből adja meg. Akik szálaetakármányt nem tudtak behozni, azok az ár­különbözetet fizetik meg. Állatot csak egy belépő adott el, de ahhoz hozzájárultunk. Haláleset történt a családban s a temetésre kellett a pénz; — A közös vagyont hogy becsü­lik a tagok, s hogy áll a munlca- fegyelem kérdése? — Munfcafegyelemsértés még nem történt, 6 vigyáznak a szerszámok­ra, gépekre. Hogy valaki hazavisz valamit a közös tulajdonból? Az hiszem, meg is sértődnének^ a ta­gok, ha csak fel is tételeznénk. — Hogyan gondolkodnak a mun­kaegységről? — Még a számítással nincs min­denki tisztában, de azt minden tag tudja, hogy drága dolog. Nem re­pül sültgalambként a munkaegy­ség-könyvbe. Ezt az is mutatja, hogy félév alatt az egy évre élő­irányzott munkaegységnek negyed­részét sein használtuk fel. Úgy szerveztük meg a munkát, hogy azért mindenkinek módjában álljon munkaegységet szerezni, persze csak olyant, amely mögött megfe­lelő értékű munka van. A vegyes munkáknál dolgozó három férfi munkacsapat hetenként váltja egy­mást és a különböző munkák kü­lönböző mértékben hozzák a mun­kaegységet. — Mennyire tervezték a munka­egység értékét? — Huszonhat forintra. Az elnök elvtárs leolvasta az ar­comról, hogy keveselem. Moso­lyogva jegyezte meg: — Ne felejtse el az elvtárs, hogy igen sok a saját erőnkből történő beruházás, kb. 80 ezer forint. — És a tagok hogyan, véleked­nek? — Tudják, hogy mindez a jövőn­kért történik. Különben nem félünk attól, hogy kevés lesz valakinek is a jövedelme, hiszen 13 holdon ter­ITbben a hónapban van a ban­■*“* dungi értekezlet évfordulója. Már maga az a tény is, hogy 29 ázsiai és afrikai ország a gyarmati hatalmak részvétele nélkül vitatta meg a nemrég még elnyomott Ke­let kérdéseit, sokat árul el. Az im­perializmus gyarmati rendszerének széthullása máris arra vezetett, hogy a gyarmatosítók elveszítették a 'keleti népek sorsa feletti döntés általuk kisajátított monopóliumát. A bandungi értekezlet határoza­taira visszaemlékezve újra meggyő­ződünk arról, hogy a függetlensé­güket kivívott keleti országok sor­sukat szorosan a béke sorsához kö­tik. Politikai és állami érettségüket mutatták meg a keleti országok, amikor támogatták a Kínai Nép­köztársaságot és az Indiai Köztár­saságot, amelyek a különböző ál­lami és társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett élé­sének öt elvét vetették fel. A kon­ferencia nyilatkozatában foglalt, s Ázsiában „Pancsa Sila” néven is­mert öt elv tág körben teret hódí­tott, mint olyan forma, amely a je­lenlegi körülmények között legjob­ban előmozdítja a különböző társa­dalmi rendszerű államok kapcso­latait. A keleti népeknek szabadságu­kért és függetlenségükért, a bé­kéért, a szégyenletes kolonializmus ellen vívott nemes harcban megva­lósuló összefogása erősebbnek mu­tatkozott a evarmatosítók arra irá­nyuló kísérleteinél, hogy az úgy­nevezett „erőpolitika” segítségével megosszák ezeket a népeket. A gyarmatosítók délkelet-ázsiai agresszív katonai csoportosulása válságban van és aligha áll jobban a kolonializmus másik szülötte is — a bagdadi egyezmény. Az impe­rialisták e fegyvere is életlennek bizonyult a keleti országok össze­fogása elleni harcban. A bandungi értekezlet eszméi nagy befolyást gyakoroltak az afri­kai események menetére. Afrika néped jelentős mértékben szenved­nek még mindig a gyarmati vagy félgyarmati függőségtől. De Afriká­ban is fejlődik a nemzeti felszaba­dító harc és az imperialisták en­gedményekre kényszerülnek. Ä/findez alátámasztja, hogy az imperialistáknak most már számolniofc kell a Keleten végbe­menő történelmi változásokkal. Kénytelenek elismerni azt a vitán felül álló tényt, hogy a koloniaMz- mus és az „erőpolitika” vereséget szenvedett. De mint az amerikai sajtó meg­nyilatkozásaiból kitűnik, az impe­rialisták semmit sem tanultak ke­leti vereségeikből s továbbra is „civilizációs küldetésükkel” dicse­kednek, továbbra is a dollár és a fegyverek erejébe vetik reménysé­güket. Az Alsop fivérek a Saturday Evening Post-ban azt írják, hogy nem kell egyéb, csak „pénz, világos gondolkodás és kitartó munka” an­nak a válságnak a legyőzéséhez, amelyben Keleten került az ameri­kai politika Szó sincs róla, pénze van az Egyesült Államoknak. De abban már kételkednünk kell, hogy az amerikai imperialisták „vilá­gosan gondolkodnának”, amennyi­ben a keleti eseményekről van szó. Ezt már abból is láthatjuk, ahogy a nemrég lefolyt ceyloni parla­menti választások eredményeit fo­gadták, amikor a választások ered­ményeként lemondott Kotelavala, a nyugati hatalmak csatlósa. Az Egyesült Államokban most sok szó esik arról, hogy a gazdasá­gilag elmaradt országoknak nyúj­tott „segély” gazdasági jellegű lesz. A nemzetközi együttműködési hiva­tal távolkeleti osztályának igazga­tója ezzel kapcsolatban félreérthe­tetlenül kijelentette azonban, hogy a „nem katonai segély” 90 százalé­kát azoknak az országoknak irá­nyozzák elő. amelyek „határosak vörös Kínával és nagy fegyveres erőket tartanak fenn.” így fest a „nem katonai segély”, amelyet nagydobra vernek az amerikai mo­nopóliumok propagandistád. H iába próbálják azonban az im­perialisták „segély” leple alatt folytatni továb a csődbejutott gyarmatosító politikát. Átlátszó ez a kísérlet. Kelet népeit, amelyek megfzleiték a szabadságot és a füg­getlenséget, nem lehet behálózni dollárral. A függetlenség megszilár­dításáért harcoló népek emellett szilárd támaszra találnak a Szov­jetunióban és a szocialista tábor többi országában. A gyarmati igától megszabadult keleti népek barátsága és együtt­működése nőttön nő és erősödik. Győz „Bandung szelleme.” V. KUDRJAVCEV. Megválasztották a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat új szakszervezeti bizottságát A Szolnoki Kiskereskedelmi Vál­lalat dolgozóinak küldöttei a válla­lat kultúrtermében jöttek össze, hogy megválasszák az új szakszer­vezeti bizottságot. A megnyitó után Kovács Miklós, az üzemi bizottság elnökének he­lyettese számolt be a szakszervezet munkájáról, az elért eredmények­ről és a még meglévő hiányossá­gokról, valamint ezek kijavításá­nak módjáról. A beszámolót követő vitában fel­szólalt Pagonyi Gyula elvtárs, a szolnoki párt-végrehajtó bizottság titkára. Különösen a bírálat és az önbírálat fontosságát hangsúlyozta a munka megjavítása érdekében. A vita után megválasztották a küldöttek az új szaIsszervezeti bi­zottságot, Koncz László, Szolnok Tíz éves Németország Szocialista Egységpártja Berlin (MTI). A Német De­mokratikus Köztársaság dolgozói szombaton és vasárnap országszer­te ünnepélyes keretek között emlé­keztek meg Németország Szocia­lista Egységpártja megalakításá­nak 10. évfordulójáról; A fő ünnepséget a berlini Metro- pol színházban tartották ugyan­azon a helyen, ahol a német kom­munistáik és szociáldemokraták képviselői 1946. április 27-én test­vérkezet nyújtottak egymásnak. Az ünnepség elnökségében Németor­szág Szocialista Egységpártja Poli­tikai Bizottságának tagjai és pót­tagjai, valamint a német munkás­mozgalom régi harcosai foglaltak helyet. Jelen volt Wilhelm Pieck, a NDK elnöke is. Ünnepi beszédet Walter Ulbricht a párt Központi Bizottságának első titkára és Otto Grotewohl miniszterelnök mondott. Az ünnepi esten Friedrich Ebert, Németország Szocialista Egység­pártja Politikai Bizottságának tag­ja, Berlin főpolgármestere felol­vasta az üdvözlő táviratokat, ame­lyeket az évforduló alkalmából a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága és a Kí­nai Kommunista Párt Központi Bizottsága küldött, (MTI). PARTH1R Változás a konferenciák időpontjá- ban: Közöljük, hogy a szakosított tan­folyamok megyei propagandista elő­készítőit, az előző értesítéstől eltérő­en, nem április 27-én, hanem április 29-én tartják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom