Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-01 / 79. szám

1956. április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AZ ÉLET MÉGIS VISSZATÉR — Turheveiekkel az árvízmjtolta Hercegszántón 'T' ovább megyünk, egyik rom- halmaz a másik után. Desz­ka- és cseréptörmelék jelzi a szö­vetkezet sertés-fiaztatóját, a ba­romfiólat, a toronysilót, a házaktól távolabb. Úgy 150 méterre vörös­téglás épület tűnik elénk — oda- kanyarodunk. Úgy látszik, mintha parton lenne. De nem, csupán emeletes terményraktár, 3 méte­res vízben áll. Kinyitjuk az ajtót, bent két ló van az oszlophoz kötve. Előttük ennivaló. Csodálkozom, Hegedűs Pál magyarázni kezd; — Úgy fogtuk ki a vízből ezt a szerencsétlen két állatot, nem is tudjuk kié, kötéllel húztuk fel ide, amikor még alacsonyabb volt a víz, most a katonák etetik őket. Odébb hangos rikácsolás hallatszik, már szólni akartam, de kísérőink meg­előztek; — Egyedül ezekre van jóvilág, a padláson megbújhatnak éjszakára, még terményt is találhatnak — ott­rekedt kacsák, libák voltak, bőven van élelmük, sok sárgacsöves ten­gerit visz a víz mindenfelé. Este a földművesszövetkezet vendéglőjében ismét összetalálkoz­tunk az ottani Dózsa Tsz tagjaival. Az első pillanatban arra gondol­tam, hogy bánatukban isznak. Rög­tön el is resteltem magam. Vacso­ráztak. Akiknek a háza elpusztult, közös konyhán étkeznek. Keserűen emlékeznek vissza a legszömyűbb pillanatokra: — Életemben soha sem felejtem e! — mondja az egyik tsz-tag, ami­kor a tanya előtt meghallottam a félelmetes morajlást és zúgást, amint kifutottam az istálló mellé. Béreg felől jött az áradás. Renge­teg csutkaszárat, szénát, szalma­kazlat és jeges törmeléket tolt ma­ga előtt. 11 órakor 1 méter maga­san rohant meg benünket a pusz­tító ár. Délután 4 óra tájban már az ereszeket mosta mindenütt. Más­nap reggelre a házak, épületek leg­nagyobb része — a bennelevő bú­torokkal együtt — összedűlt. Még szerencse, hogy a közös jószágállo­mányt meg tudtuk menteni. Most ebben van minden reményünk; Majd másik veszi át a szót: — Bizony, az első napokban két­ségbeesett hangulat uralkodott az embereken. Ez érthető is. Még egy falat kenyeret sem tudtunk ma­gunkkal hozni. Az első falatokat a katonáktól kaptuk; Akkor kezdett az életkedvünk visszatérni, amikor láttuk államunk gondoskodását, a tányér meleg levest, a konzervet, szalonnát. Aztán a Minisztertanács határozata az árvízsújtotta lakások felépítéséről, most meg egy test­vér-szövetkezet segítsége — higy- jék el az elvtársak, jólesik ezt érezni. Nem is tudjuk kifejezni szavakban, hogy a végső kétségbe­esés óráiban vannak, akik együtt- éreznek velünk;:: TV em vagyok érzékenykedő em- bér, de a meghatottságtól nem tudtam tovább hallgatni sza­vait. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a turkevei Papp István, Sárosi János, Tóth István, Kelemen Lajos, Balázs István, Tóth Ferenc és azok a tsz-tagok is hallanák eze­ket a szavakat, akik segítettek. Arra gondoltam, hogy azok, akik még nem látták, mi történt itt két hét alatt, meglátnák, biztosan nem zárkóznának el a segítségadás elől. Csikós Ferenc Á NÉPLAP elintézte örömmel közlöm a szerkesztő Béggel, hogy a Szolnok megyei Ter­ményforgalmi Vállalattól megkap­tam a januári családi pótlékot. (Pataki István, Jánoshida.) • Máté János (Töröksaentmiklós, Petőfi Tsz) levélírónk ügyében megkaptuk a választ. Panaszát a MEDOSZ vizsgálta meg, mint ille­tékes szerv, s a következő választ adta: „Az állami gazdaságok dol­gozóinak kenyérgabona juttatását a földművelésügyi miniszter és begyűjtési miniszter, együttes 70— 1955. számú utasítása szabályozza, amely szerint kenyérgabona-jutta­tásban csak azokat a dolgozókat lehet részesítem, akik az igénylés­kor a gazdaságban dolgoznak.” Le­vélírónk 1955. október 31-ig dol­gozott szerződött munkásként a Szenttamást Állami Gazdaságban, tehát 3 hónapi gabonajárandóságát a fenti utasítás szerint már nem adhatta ki az állami gazdaság, mivel ekkor már nem állott fenn munkaviszonya. Özv. Szűcs Jánosná jászfény- szarui levelezőnk Szűcs Nándor ügyében írt hozzánk panaszos le­vélét. A vizsgálat megtörtént s a jászberényi járási tanács vb. az alábbiakban adott választ ügyük­ben; A mezőőrök megválasztására minden községben gazdagyűlésen tesznek javaslatot, s megállapítják a mezőőrök járulékát is. Mindad­dig amíg ez meg nem történik, a községi tanács végrehajtó bizott­sága csak előleget folyósíthat a mezőőrök részére. A gazdagyűlést Jászfényszarun rövidesen össze­hívják s annak határozata alpján a községi tanácsülés fogja a me­zőőröket alkalmazni s fizetésüket biztosítani, Pa tó Imre törökszentmiklósi le­velezőnk azt sérelmezte korábban írt levelében, hogy a Fürst Sándor utcában a járda igen elhanyagolt s a közvilágítás is rossz. A városi tanács vkg. csoportja az alábbi választ adta a panaszügyben: „A községfejlesztési terv kereté­ben még az idén megvalósítjuk a a Fürst Sándor utcában a járda kijavítását és a villany bevezeté­sét” Levelezőink a tavaszi munkákról A törökszentmiklósi Micsurin Tsz-ben is szorgalmasan dolgoznak a tagok, hogy a tavaszi munká­ban is sikereket érjenek el. Erről számolt be Szabó Magdolna, aki a többek között ezeket írta: „A ta­vaszi munkák az időjáráshoz viszo­nyítva elég jól haladnak gazdasá­gunkban. A múlt héten vetettük el az 5 hold borsót, utána a 11 hold tavaszi búzára, és 5 és fél hold árpára került a sor. Ma már ezek vetőmagja is földbekerült.” • Tiszaörsön a községi agronómus és a mezőgazdasági állandó bizott­ság elnöke állandóan a határt járja és serkenti a dolgozó parasz­tokat a tavaszi szántás-vetés el­végzésére — írja levelében if j. Orosz János levelezőnk. Id. Len­gyel Gusztáv dolgozó paraszt már­cius 24-én a községben elsőnek fe­jezte be az árpa vetését. Török Jó­zsef és Lendvai Árpád március 27-én már a cukorrépát vetette. Termelőszövetkezetünkben, a nagyiváni Rákosi Csillaga Tsz-ben a pártszervezet javaslatára kése­delem nélkül megkezdték a nö­vénytermelő brigádok az őszi ve­tés ápolását; Műtrágya kiszórásá­val segítik a növény fejlődését. Cztnegé István növénytermesztési brigádja 2 nap alatt több mint 50 hold búzát fej trágyázott.; A rizsföldön is megkezdődött a munka. Egyesek azt mondták, hogy nem lehet ott dolgozni, mert lágy a talaj. Körülbelül egy hónappal ezelőtt levezettük a vizet a rizs- telepről e ezzel dlértük, hogy a 250 hóid területből Í60 holdon meg­kezdhettük a szántást. Jelenleg 8 traktor do1 gozik rizstelepeinken, de a Tiszaörsi Gépállomás segítségével ez a szám még növekszik. Két hid- ralikus ekét kapunk, amelyekkel a lágyabb részeket is tökéletesen meg tudjuk szántani. A tavaszi ár­pát és a borsót pár nap alatt föld- beteeszük. NÉMET LAJOS, Nagyiván, Rákosi Csillaga Tsz. Világrekord kísérletek Színhely: Törökszentmiklósi vasútállomás. Időpont: 1956. már­cius 27, este háromnegyed 8 óra­Befutott a szolnoki vonat, az úgynevezett „inga.” Rég nem látott ismerősök kerülnek egymás kar­jába, munkából érkezők sietnek családjukhoz haza. Majd podgyász- szál rakott kézikocsi gördül a pos­tavonat mellé, s megkezdik az az­napi csomagok berakását. De hogyan? A szemüveges postás bácsi feláll a poggyászkocsim, kézbeveszi az első csomagot, — ha látná a boldog ■feladója! — meghimbálja szépen a levegőben és bevágja a vagonba. Nagyot huppan az a vonat padló­ján, gördül egyet-kettőt, majd meg­törve bár, de fogyva nem, megáll. Ott nyakon csípi egy vasutas és beteszi a sarokba. Aztán repülnek a küldemények sorban; — 21—22—23 — számol lihegve a postás. Vasutas áll az ajtóban, elégedet­ten szemléli a haladós munkát. Mert ugye, nem mindegy lenne ám, ha mondjuk a postás betenné a küldeményeket a vagonba, ottlevő társa elvenné és nyugodtan bálába ráknál Dehát akkor még az is megtör­ténhetne, hogy unalmas csendben játszódna le az egész. Márpedig szebb ez így. Zuhog­nak, döngenek a kis kosarak, pa- pirburkolatú küldemények. Hadd tudja meg a katonai-fiúnak küldött túrósrétes, a kisimaka címére fel­adott meséskönyv: mi is az a tö­rökszentmiklósi posta. *ss 55—55—57; Megvan néz szét a jólvégzett munka örömének teljében hősünk Befejeződött, szokásos dolog, ta­lán nem is tűnt fel senkinek. Nekem mégis lenne néhány meg­jegyzésem. Szolnok megye sportkedvelő kö­zönsége bizonyára örömmel venné, ha a törökszentmiklósi postások megdönteték a súly dobás világ­rekordját, de nem a csomagdobá- lásban. Így ugyanis kétséges, hogy hitelesítenék-e az eredményt? S még egy kétely: az ötvenkét címzett és feladó vajon ünne­pelné-e az újdonsült bajnokot? — B ORZAK —* Kössünk* u G lÜMŐLCSÉRTÉKESUÉSI SZERZŐDÉSI almára, őszibarackra, csemege- és étkezési szőlőre málnára és köszmétére \1 ö FOLDMUVESSZÖ VETKEZETT EL. Műre lééi eiőlejg l Bislos ámdtvétet! Levelezői értekezletet tartottunk Levelezői értekezletet tartott szerkesztőségünk a kunszentmárto­ni járásban. A megjelentek igen sok hasznos javaslattal segítettek jobbá tenni munkánkat. Többen beszámoltak arról, hogy a járás termelőszövetkezeteinek tagjai, a gépállomások és az állami gazda­ság dolgozói, valamint az egyéni­leg dolgozó parasztok milyen mun­kasikerekkel készülnek hazánk fel- szabadulásának 11. évfordulójára. Nagyon jó volt az, hogy levele­zőink bátran és következetesen el- modták azokat a hiányosságokat, bürokratikus intézkedéseket, me­lyek akadályozzák a munkát, gá­tolják a fejlődést. Az elhangzott javaslatokkal, bírálatokkal, a hiá­nyosságok kijavításának módjával a közeljövőben cikkeinkben foglal­kozunk. ZflZESSEN ELŐ a Szalnokmegyei néplapra, előfizetési díj egy hóra 11.—Ft Megrendelhető minden postahivatalban és minden postáskézbesitőnéL Tizenkét teherautó viszi a karcagi tsz-ek segítségét Szombaton reggel 12 teherautó Indult el Karcag termelő­szövetkezeti városból az árvízsújtotta Dunamellékre, Ez az autó­karaván a város közös gazdaságainak ajándékát vitte az ottani termelőszövetkezetek számára. Karcag dolgozó parasztsága a töb­bi között 110 métermázsa búzát, több mint 13 métermázsa lisz­tet, nagymennyiségű szemestakarmányt, zsírt, szalonnát és több tucat élőállatot Egyedül az Április 4. Tsz tagsága 34 mázsa bú­zát, 11 mázsa árpát, 8 mázsa kukoricát, 216 kilogramm lisztet, 30 kilogramm szalonnát küldött a solti Vörös Szikra Termelőszö­vetkezetnek és a Dusnoki Tsz-eknek. A karcagi Szabadság Ter­melőszövetkezet dolgozói 25 birkát cs 5 sertést küldtek el a nagy- baracskai Petőfi Tsz-be. A karcagi Lenin és Béke Termelőszö­vetkezetek együttesen több mint 60 métermázsa búzával segítik a bajbajutott hercegszántói Dózsa Termelőszövetkezetet. A fentnevezett árvízsújtotta termelőszövetkezeteken kívül segítséget kap még a karcagiaktól a tóbadrai Alkotmány és Üj Élet, valamint a hercegszántói Üj Élet Tsz. A város ajándékát Dobrai József, a városi párt-végrehajtó bizottság titkára, Mátyus Imre, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, valamint a termelőszövetkezetek vezetői, kiváló dolgozói kísérték el, JLmíL eg.y munkásanyáítaz Kedves Simon néni! Már egy hónapja, hogy megfor­dultam az Ág-utcai kis házuknál. Azóta őrzöm ennek a látogatásnak az emlékét. Tulajdonképpen a leg­kisebb fiát kerestem, vele kellett beszélnem, aki a munkahelyén — a Papírgyárban — azt mondta: nincsen azzal megelégedve, ahogy él, szebben, jobbam szeretne. A. fia meg én, már javában vi­tatkoztunk, amikor bejött maga, Simon néni. Magára néztem, s mit tagadjam — először megdöb­bentem. Ott állt az ajtóban, arcá­nak mély árkai között kedves, gyengéd mosollyal nézett fiára, válla meggörbülve hajolt előre és két merev, mégrokkant, meggör­bült kezével egy kosarait tartott. Aztán leült, ölébe ejtette a ke­zét, én meg csak néztem, valami nagyon szorongatta a torkomat.-.-. És maga elmondta a történetét. Huszonhat évvel ezelőtt — 1529. elején a férje bekerült a MÁV- hoz. Maga akkor várta a harmadik gyermekét, a legkisebbet, aki most lakatos a Papírgyárban és akivel én vitatkoztam. Egy fcís ház: ez volt akkor életük vágya. Kis fe­dél a család számára. És akkor — 1929. elején — úgy látták, hogy el­érkezett az ideje a házépítésnek. Az ember állandó munkához ju­tott és ha még szűkebben jut a fa­lat és még több foltot rak a ru­hákra, akkor egy szobát fel lehet építeni. Volt egy kis malackájuk, meg egyéb eladnivaló apróságuk, azon vettek építőanyagot és hoz­záfogtak saját erővel a fészekra­káshoz. ősszel aztán megtörtént a baj. Ez volt a neve: gazdasági világ­válság. Maga nem tudott sokat ar­ról, hogy milyen vak erők mozgat­ják, csak azt, hogy férjét egyik napról a másikra elbocsátották. Ott állt a ház készen, nyersen, jött a tél, bizony fűteni kellett volna, hogy száradjon. Tíz elhasznált talpfa, ez volt az egész téli tüze­lőjük. A négy fal csak úgy árasz­totta a nyirkosságot, a hideget. Azon a télen két szalmazsák rot­hadt el az új házban. Maga pedig — szíve alatt a magzattal — úgy átfázott, annyira kihűltek a csont­jai, hogy fiatalon kigyógyíthataflan reumát szerzett. Kigyógyíthatatlan? — akkor az volt, hiszen ki fizette volna, Simonná, a napszámos fele­sége számára az orvosságot, a gyógykezelést, a fürdőt? És tovább? Amíg a válság dü­höngött, pusztított, a férje — négy év alatt — összesen talán, ha hat hónapot dolgozott. 1933-ban végre bekerült a malomba kocsisnak) Havi 50 pengő volt a keresete, ötven pengő egy négytagú család számára. Hogyis mondta Simon néni? „Amikor csak érkezésem volt, nappal és éjjel a reumás ke­zemmel varrtam a malom számára a zsákokat.” Hosszú éveken keresz­tül varrta a malom. rossz zsákjait, és hogy fogta azokat, tartotta ke­zében a tüt, úgy merevedett meg a keze. Amikor vége volt az elbeszélés­nek, a fiára néztem. Ott ült egész­ségesen, sudáran. Ő és a felesége, — aki szintén a Papírgyárban dol­gozik, — havonta több mint 2500 forintot keresnek. Egy éve háza­sok, azóta 4 ezer forintot költöttek a ház rendbehozására, konyhabú­tort vettek, ruhában sincs hiány és ■most gyűjtik a pénzt a kombinált szobabútorra. -. ? Helytelen, hogy a fia többet akar? Nem,. Éppen Rákosi elvtárs mondta a Központi Vezetőség leg­utóbbi ülésen, hogy nem lehetünk megelégedve azzal az életszínvonal­lal, amely most van. És egész biztos, hogy jobb lesz. Több jut majd éle­lemre, ruhára, cipőre, szórakozásra, mint most. És bevezetjük majd a 7 órás munkaidőt is. De azért arra kérem Simon né-» nit: időnként, ha a fia türelmetlen­kedik, mutassa meg neki két agyondolgozott, megrokkant kezét; Emlékeztesse őt a múltra és biz­tassa a jövőre. És itt nem arról a különbségről van sző, amit számokban, megvásárolt ruhákban, bútorokban szoktunk számolni, hanem az emberségről. Mert le­het, sőt így is van, sokat kell még tennünk, hogy ebben az országban kevesebb legyen a gond, kevesebb legyen a baj, szebb legyen az élet. Eddig is megtettünk mindent en­nek érdekében és megteszünk a jö­vőben is. Mi: a munkások, dolgozó parasztok, a haza minden becsü­letes fia, aki 11 éve élni tud a ka­pott szabadsággal. De a maga kit keze, meggörbült válla, egész élete Simon néni emlékeztető arra az embertelenségre, amelyet mi egy­szer s mindenkorra száműztünk) Arra figyelmedet: nézzétek, emlé­kezzetek, ez volt a kegyetlen múlt, a kapitalizmus, az úri rendszer. Emlékezzetek és éppen ezért félt­sétek, erősítsétek a ti rendeteket. És maga Simon néni meg-» érdemli, hogy gyermekei naponta megcsókolják a kezét.;; TÓTH KORNÉL — Az emberek már az ókorban igyekeztek feltár­ni a vízalatti világ titkait. Hérodotosznál és Ariszto­telésznél, Plutarhosznál — említést találunk különbö­ző célokra használt búvár- készülékekró'l. A tengerek titkainak fel­tárása a későbbi időkben is sokat foglalkoztatta a tud- nivágyó kutatókat A ter­vezők vízalatti kamrák raj­zain töprengtek, s a bátor emberek a tudomány nevé­ben olykor életük kockáz­tatásával szálltak le az óceán mélyébe. A modern technika újabb eszközt adott a tudósok kezébe, amellyel bepillant­hatnak a vízalatti világba. A Fekete-tenger partján fekvő festői városkát, Ge- lendzsiket sokan ismerik, mint fürdőhelyet Kevesen tudják azonban, hogy itt dolgozik a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiája ocea- nológiai intézetének egyik tudományos bázisa. Derült TELEVÍZIÓ a víz ALATT ÍRT-i.- G. HR4SZOTYIN időben a partról jól kive­hető egy kétárbócos vitor­lás, az intézet kísérleti cé­lokat szolgáló hajója, az „Akademik Simov”. A hajón vízalatti távolbalátó beren­dezéssel kísérleteznek. Az egyik fülkében he­lyezték el a televizort. Ez a készülék annyiban kü­lönbözik „szárazföldi” test­véreitől, hogy adókamarával van összekapcsolva, ame­lyet acélsodronyon bocsá­tanak a tengerbe. A víz­alatti távolbalátó berende­zéshez kábelkapcsoló, s egy transzformátor tartozik még, amely a hajóról ka­pott egyenáramot alakítja át. Az adókészülék süllye­dését műszer méri. A víz­alatti tájékozódást iránytű könnyíti meg. Hogyan folyik a megfi­gyelés? A fülkében, ahol a tele­vízőrt elhelyezték, kialszik a fény. Közben két matróz az adókészüléket átemeli a mellvéden, felhangzik a vezényszó, s a vevőkészü­lék lassan a vízbe merül. Egy fordítás a kapcsoló­gombon, s a nézők előtt máris feltárul a vízalatti világ. A televizor ernyőjén mo- szatok, halporontyok, me­dúzák jelenek meg. A tu­dományos dolgozók a ha­jófülkében ülve mindazt megfigyelhetik, ami a mélyben végbemegy. A vízalatti távolbalátó be­rendezés idővel kétségte­lenül széleskörű alkalma­zást nyer. Régebben az elsüllyedt hajó kiemelése előtt a bú­vároknak sok órát kellett a víz alatt tőlteniök, míg megállapították az elsül­lyedt hajó fekvését, s meg­keresték a sérülés helyét. A vízalatü távolbalátó be­rendezés e munka jó részét leveszi a búvárok válláról. — Az adókamara minden szükséges megfigyelést el­végez. Mindent látó szeme még a legnehezebben hoz­záférhető helyekre is képes bepillantani. A vízalatti távolbalátó készülékben nemcsak a bú­várok, hanem a halászok is megbízható segítőtársra találnak. A felvevő-kamara gyorsan jelzi a halrajok megjelenését Ezzel azonban még nem merülnek ki az új készülék előnyei. A készülék segít a tudósoknak a tengeri mély­ségek lakóinak közvetlen megfigyelésében. A nagyszerű készüléket a tengeri elektronikai la­boratórium munkatársainak egy csopórja készített*. A vízalatti távolbalátót most próbálják ki a Fekete­tengeren és más tengere­ken,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom