Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)
1956-04-04 / 81. szám
2 1956. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ■MnHangHHKuBüiúv,>‘ i'K-sa^é Új fényben a 100 éves Járműjavító A verőfényes tavasz immár századszor köszönt a szolnoki Jáműjavítóódon falaira, jókedvvel, derűs bizalommal töltve meg a szíveket. 1856 tavasza óta eseng-bong itt az üllő, zümmög az esztergapad, hófehér forgácsok hullnak az asztalosműhelyben. Sokezer vagon kapott már itt új köntöst, megszámlálhatatlan az üzemben kijavított mozdonyok száma. A műhely a második „gőzüzemű vasút”, a pest- szolnoki vonal megépítésének köszönheti létrejöttét. 1847 szeptember L nevezetes nap a Szolnok kör- n>éki közlekedés történetében: Ekkor érkezett Szolnokra az első szerelvény, három mozdonnyal, 16 kocsival. s mintegy 600 utassal. A vonat előtt bizonyos távolságra egyedülálló mozdony haladt „a lehető akadályok kitudása végett.” Cegléden diadalkapuval, Szolnokon vidám ünnepséggel, vérpezsdítő borokkal várták az utasokat. Bár a helybeliek között akadt, aki húzódozott az „ördögi masinától”, másnap már 6 kocsi telt meg Pestre utazó szolnokiakkal; Mivel a mozdonyok és a vagonok újak voltak és igen kevés volt belőlük, először csak kis javító- műhelyt létesítettek városunkban. A mai „reszelővágóban” mindössze két kovácstűzhely és kettő, lendítőkerékkel hajtott esztergapad képezte a műhely berendezését. A mozdonypark növelése és a kocsik egyre nagyobbfokú elhasználódása tette azután szükségessé a mai üzem alapjainak lerakását. Az 1860-as években a 99 fős kezdeti létszám gyorsan szaporodott. Ebben az időben a munkások havi keresete — napi 12 órai munkaidő mellett — mindössze 30—32 forint, volt. Nem sokat változtatott a helyzeten a Tiszavidóki Vasúti Társaság tulajdonában levő vasútvonal • államosítása sem, úgyhogy a századforduló után sztrájkhoz kellett folyamodni a műhely vasasainak. Megfelelő eredményt azonban nem tudtak elérni. Gyermekeik mintha távoli tanyavilágban eltek volna, nehezen jutottak tanulási lehetőséghez, a tudás fényéhez. A „Magyar Vasutas” írja az 1900-as évek elején: A szolnoki vasutasoknak „mintegy 700. 6—12 éves gvermeke van és ezek közül alig 300 látogatja az iskolát, mert a vasúthoz legközelebb fekvő Constantin — nagyvárosi és János városi iskolák túlzsúfoltságánál fogva azokat befogadni nem képesek.” A vasutasok Iskolaépítési kérelme süket fülekre^ talált. Mindössze néhány mérnök, műszaki vezető rokonszenvezett vele, s tőle telhetőén ^igyekezett növelni a munkások tudását. A téli hónapokban petróleum-lámpával világított helyiségekben ismeret- terjesztő és szórakoztató előadásokat tartottak. Megalakították az ének- és zenekart is. Mint a régi fel- jegvzések tanúsítják, a dalárda 1879 július 7-en megtartott első nyilvános táncmulatsága „85 forintot jövedelmezett.” A fúvóshangszereket a zenekedvelők legnagyobb bánatára az I. világháború idején „kölcsönvette” a katonaság. Vigasztalásképpen a dalárda szépen fejlődött. Mint az „Országos Magyar Daláregyesület” tanúsítja, a Szolnok! Millenium Dalegylet az 1917ben Egerben rendezett országos dalosverseny alkalmából „elismerő oklevéllel tüntebtetett ki.” Egyszóval a Járműjavító már abban az időben kulturális góca lett a munkásnegyednek, s ezt a helyét szilárdan tartja ma is. Rendezvényeit szívesen látogatták nemcsak a vasutasok, hanem a város lakosai is. De nemcsak kulturális és sportügyekben mutat tak példát a műhely vasasai. A munkásmozgalom szép emlékeit őrzik az öreg falak. Az I. világháború idején is több olyan munkás volt az üzemben, aki a statáriummal s az üzembe vezényelt katonasággal mitsem törődve, hárcbahívta társait az emberhez méltó élet, a megfelelő fizetés és munkakörülmény kiharcolására. A sztrájkok szervezőit letartóztatták bár, de a munkásság egészével nem boldogultak. A Tanácsköztársaság kikiáltásának hírére a műhely dolgozói megrohamozták a fegyvertszállító vagonokat és soraikat felfegyverezve, átvették Szolnokon a közrend biztosítását, őrséget állítottak a postához, az állomáshoz, a víztoronyhoz. Minden lehetőt megtettek azért, hogy az élet normális körülmények között haladjon tovább. Nem rajtuk múlott, hanem a dolgozók boldogulásával mitsem törődő tőkéseken, nagykereskedőkön, hogy a városban véres összeütközésekre került sor. A fehérek leverése után a vasasok tömegével jelentkeztek a Vörös Hadseregbe, hosszú ideig tartották a frontot a kis-antant csapataival szemben. A Tanácsköztársaság bukása, a Horthy-rendszer ura’omrajutása után csendőrlaktanyát létesítettek az üzemben. S ez a rendszer jelképévé is vált. 25 éven keresztül gúzsba volt ■ kötve a munkások boldogulását egyengető kéz, tilos volt a jövőt hirdető szó, üldözött a szabadságnak még a gondolata is. 1944-ben a Szovjet Hadsereg csapatainak közeledtére ismét fellángolt a remény. „Igyekeztünk minél több mozdonyt leszerelni, hogy megmentsük a Nyugatra való hurcolástél, s a félszabadulás után gyorsan összeszerelni azokat, s így segíteni a Vörös Hadsereg utánpótlását” — emlékszik vissza Debreceni István elvtáns. A szovjet katonák viszonozták a baráti segítséget. nyersanyagokat, alkatrészeket adtak a mozdonyok helyreállításához, az ország vérkeringésének biztosításához; A Járműjavító vasasai éltek a Szovjetunió felszabadító harca adta lehetőséggel, elfoglalták méltó helyüket a város társadalmi életében. Az üzem munkásai megtalálhatók a megyei pártbizottság munkatársai között, a városi pártbizottság és a városi tanács élén. Közülük sokan főiskolát végeztek azóta, így Szabó Mihály cserejavíió lakatos (1914 augusztusa óta dolgozik az üzemben) fia ösztöndíjasként a Szovjetunióban lett mérnök. A dolgozók megváltozott élete, az üzem korszerű gépekkel való eTátása, nagyösszegű szociális és kulturális beruházásai mind-mind arról tanúskodnak, hogy a 100. éves évfordulót annak a 11 év előtti napnak, április 4-nek fénye teszi igazán ünnepivé. Simon Béla. NEM ÁRT A VISSZAEMLÉKEZÉS Mindenki ismeri Kőtelken Borsó István dolgozó parasztot, a mező- gazdasági állandó bizottság tagját- Amikor nála jártunk, az állatai körül szorgoskodott. — Azelőtt pár percei jött haza a határból, ahol ellenőrizte a vetéseket, s azt, hogy hol kell segítség a tavaszi munkák végzéséhez. Megtudtuk a beszélgetés közben azt is, hogy Bózsó Istán nemcsak a munkában, hanem az állam iránti kötelezettségének teljesítésében is példát mutat. Ennek elismeréséül egy hangszórós rádiót is kapott már jutalmul. Április 4-re vállalta, hogy az első negyedévit, és azt követően negyedévenként időben kifizeti az adót. 120 százalékra teljesítette ígéretét. Az 1956. évi baromfibeadási kötelezettségének még a múlt év novemberében eleget tett, s a tojásbeadást 160 százalékra teljesítette. Nem maradt el a tavaszi munkával sem. A kukorica és a burga- nya kivételével a földben van a tavaszi árpa, a zab, a cukorréDa. a szerződött olaszperje stb-.; Most már az igával nem rendelkező gazdatársainak segít elvégezni a so- ronlévő munkákat. Április 4-én. sem tétlenkedik. Már megbeszélte Czakó Mátyás, Varga Mátyás, Józsa Károly dolgozó parasztokkal, hogy mivel a köz-ég elmaradt a vetéssel, — 4-én is dolgoznak. Munkával akarnak ünnepelni, — tudván azt; az a legfontosabb, hogy a mag idejében a földbe kerüljön. A község dolgozói szeretik és megbecsülik Bózsó bácsit. Bizalmuk jeléül megválasztották tanácstagnak. Itt is mindig azon munkálkodik, hogy a hasznos javaslatokat elmondva, — mielőbb megvalósítsák azokat. Törődik az emberek legapróbbnak látszó problémáival is. Járda javítás, villany- égők kicserélése mind-mind az ő Mindenkor éreztem a párt és a kormány segítségét Budapesten a Rusznyák István- klinikán tanult tizenkilenced magával dr. Simon Mihály. Közvetlenül a felszabadulás előtt a német fasiszták internálótáborba vitték tanítómesterüket., mindnyájuk édesapját. Borús arccal emlékezik visz- sza azokra a napokra ma is, amikor vele beszélgetünk. „1945-ben válaszút előtt álltam: a klinikán maradjak, vagy menjek falura? Az utóbbit választottam. Röszkére mentem. Négy évig dolgoztam Röszkén, amikor 1949-ben Rákóczifalvára kerültem. Nem panaszkép mondom, de itt annyi volt a probléma, hogy úgyszólván semmi szabadidőm nem volt. Két községben kellett gyógyítani a betegeket, s ellátni tanácscsal á gyermekeket és a leendő anyákat. Közben nőttek a feladatok, rákóczifa'v* és Rákócziújfalu melleit Martfűre, Besenyszögre, Szan- daszöllősre, s időnként még Versenyre is el ke1 lett menni helyettesíteni. Volt eset, amikor közel 20.009 ember egészségvédelméért voltam felelős. A sok problémában nem voltam egyedül, Mindenkor éreztem a párt és a kormány segítségét. Űj rendelő-felszerelést kaptunk, bölcsőde és napközi otthon létesült községünkben is, s ami a legfontosabb, nem kell kerékpáron, vagy motor- kerékpáron járni a községeket, mert kedvezményes áron új Moszkvics autót vásárolhattam, amire a^múltban nem is gondolhattam. Igyekszem jó munkát végezni. 1945 áprilisától az év végéig huszonöt, 1947-ben közel harminc gyerek halt meg, — ez a szám 1955-re háromra csökkent. Ezek is koraszülöttek voltak, vagy szervi bajban születtek. Kormányunk gondoskodása nyomán a dolgozók gyermekei nem nélkülözik a szükséges gyógyszereket, szakorvosi vizsgálatokat, vagy az ingyenes babakelen- gyét sem. Ügy érzem, most a felszabadulási ünnepünk 11. évfordulóján nem árt, ha ilyenformában is megem'é- kezünk a múltról, s mellé állítva eredményeinket, — igyekszünk mi orvosok is még jobban ellátni hivatásunkat.” Elmondta: Dr. Simon Mihály közs. orvos, Rákóczii alva. szavai nyomán intéződtek el körzetében. Elmondta legutóbb a dolgozók azon kérését is, hogy jobban kérjék számon az állam iránti kötelezettségek teljesítését — a hanyagoktól. Mielőtt elváltunk, megemlítette Bózsó bácsi, hogy a felszabadulás előtt neki, és a hozzá hasonló szegény parasztolenak nem maradt meg az újig való kenyere sem. — Egy mázsa kölcsön búzára 25 kiló kamatot kellett adni egy hónapra. Most meg minden évben megéri a kamrában az újat a kenyérnek való. „Nem árt, ha visszaemlékezésképpen ezt is megírják az elvtársak,” F, L. Áz ujszászi új emberek Néhány adait: 10.000 hold földön terül el Üjszósz. Ebből 6000 hold Orczy báróé és hasonszőrű társaié volt. A föld egynegyede megoszlott a községet uzsorázó 15 kulák és a földbérlők között. Az „Isteni Megváltó Lányai” azzal váltogatták a világot, hogy a legszebb kastély s a hozzátartozó 20 hold erdő birtoklásából kizárták a helybelieket A nagybirtok csigázta a falu népét. Gara Zoltán 20 évig volt Bauer úr aratója. Igyekvő ember volt mindig, mégsem tudta ellátni 8 tagú családját. Sőt még munkát sem kapott mindig. Volt rá eset, ötszázan is kimentek a béresgazdához, dolgoztak volna szívesen, de elutasították őket. Jászboldogháza 12 km-re van Űjszászhoz, oda jártak naponta gyalog egy pengőért dolgozni a nincstelenek. Bálint Kálmán szintén Bauer Imiénél volt marokverő, már 9 éves korában, pedig tanulni szeretett volna. Mint Vágó József vasúti munkás i6. Mert Vágó József parasztgyerek kitűnő tanuló volt és eljutott a 6 elemiig. Tovább nem tudta nélkülözni keresetét a csalód. Vágó József, Bálint Kálmán almát szertefoszlatta Bauer Imre és Orczy báró országa. A „népjog” természetesen Űjszá- szon „széles körben” érvényesült. 12 tagú képviselőtestületet válogatott össze Lehoczky Gábor főjegyző úr. Kulákok voltak mindannyian: Csábi Bé a, Bakó Gergely, Barta István, Balogh István 30 holdas „szegényparasztokat”, úgy ismerte a falu, mint Lehoczky Gábor bolo- gatójancsijait, akik mindenre azt felelték: — Jól van, főjegyző űr. Lehoczky főjegyző 30 éves jó „atyai gyámkodásáról” is érdemes megemlékezni. 34 ezer pengőt gyűjtött össze községfejlesztés címen. A község egy fillért sem látott viszont a pénzből, de a főjegyző úr aranyérmet kapott érdemeiért. Egyszer fellélegzettek Üjszász proletárjai, 1919 március 21-e volt az a dicső nap. Birtokukba vettek az Orczy uradalmat, felemelték’ a munkások fizetését. Proletár-vér folyt ezért. A forradalom bukása után ezrével kínozták meg a kommunistákat Üjszász két internáló- táborában. Varga Gergely, Tóth József, Bradács István sokat tudnak mesélni azokról a szörnyű napokról. Sok proletár-hazafi áldozta életét az eszméért Üiszászon; De sem Balogh Kálmán, sem pribékjei: Popovics Mózes, Dombi István csendőrök nem tudták megtörni a kommunistákat, Tóth József egy üres vagonban lakott háromtagú családjával, munkát nem kapott, de szervezte a vasutasokat. Varga Gergelyék nem szenvedtek hiába. 1944 november 10 én a szovjet katonák vérük árán hozták el a várva-várt szabadságot Üjszászra. Egy évtizede annak a pillanatnak, s nem eredrpénvtelen évtized, Orczy báró földjét 634 nincstelen család kapta meg. Az „Isteni Megváltó Lányai” eltűntek, s ma Tüdőszanatórium adja vissza a beteg emberek egészségét a kolostor épületében. Csak 1955-ben 477 dolgozó távozott gyógyultan a szanatóriumból; Drága bútorokkal a lakás, nagy tettekkel, gyönyörű ház a falu végén. Régen csak a kuláknak volt ilyen otthona. Ez az otthon pedig Gara József egykori aratómunkás családi fészke. Gara József 1949 óta a Szabadság Tsz tagja. A múlt évben 22 ezer forintos jövedelme volt. A bomba- találatos lakást 30 000 forintért hozatta rendbe. 10.000 forintos szobabútort vásárolt bette. Zoltán fia mezőgazdasági szakiskolán tanul, Gábor és István traktorosok, Jóásef ez évben kapja meg hadmérnöki dimplomáját, Ica pedig apjának segít a szövetkezetben. Gábornál még meg kell mondanom, úgy ismerik a községben: — Az, aki a „piroson” jár. Ugyanis egy Pannónia motorkerékpár van a községben, s ennek Gara Gábor traktoros a gazdája. Ä másik — régebben érvényesülni nem tudó — ügyes parasztember, Bálint Kálmán, ma 14 oklevél és két kormánykitüntetés tulajdonosa. Hat hold földet kapott a felszabadulás után, holdanként 385 mázsás cukorrépa-termésével mintagazdává lett, a megyei mezőgazdasági kiállításon első díjat nyert. Szenvedélye a gazdálkodás, most is benevez az őszi kiállításra. Törzskönyvezett lovai vannak, olyan boldogan beszél eredményedről, s arról: — Nem lennék semmi más, csak parasztember. Ma ötvennégy tagú községi tanács vezeti Üjszászt. Nehéz dolguk van, pótolni Lehoczky Gábarék mulasztásait, de sikerrel oldják meg. Építettek 800 méter cement- járdát az állomástól a községbe, betonozták a Zagyva, Wekerle, a Kiss Ernő-utcai járdákat. Jelenleg hizlaldát építenek, bővítik a kui- turházat, a villanyhálózatot, esküvői termet, játszóteret létesítenek és épül a szociális otthon. — Százhúsz lakóház épült fel eddig állami kölcsönnel, 300 pedig a lakosság erejéből Pál Judit községi könyvtáros 2590 kötet könyv kiosztója. Szorgalmas olvasói közé tartozik Demeter Sándor Tsz tag, Veres Elek, Pálinkás Béla egyénileg dolgozó parasztok. Az újonnan létesült áruház könyvvásártól főleg Jó Pál, Nyiri Jánosné, Nagy Imréné és Bálint Kálmán földművesek. A kéthetes téli könyvvásár idején 2800 forint értékű könyv keit el az üzletben; Minden este sokáig világít a kul- turház ablaka. Próbál a színjátszó- csoport, a DISZ hatvan tagú énekkara, gyakorolják a helyi gyűjtésű „Ujszászi vasárnap délután”-t a tánccsoport tagjai. Kevés a férőhely, ha vendégszerepelni jön a Szigligeti Színház,, vagy a Szolnoki Fűtőház; 11 év mindössze, de jól mutatja azt: új élet sarjad a zagyvaparti napszámosok és cselédek falujában. ■■f' BORZÁK LAJOS Á felszabadulási munkaverseny három kiváló résztvevője Petróczi Lajos elvtárs, a Kőolajkutató Vállalat fúróbrigádjának vezetője munkatársaival együtt öt és fél nap alatt 1024 méteres előrehaladást ért cl. így tervüket 102.5 százalékra teljesítették és valóra- vállották az április 4-e tiszteletére tett vállalásukat. Képünkön Eszenyi Viktor segédfúrómester, Petróczi Lajos főfúrómester és Nemes Lajos fúrómester a felszínre került kövezetét vizsgálják.
