Szolnok Megyei Néplap, 1956. április (8. évfolyam, 79-102. szám)

1956-04-01 / 79. szám

VILÁG PROLET ÍRJ AI EGYESÜLJETEK! Vm. évfolyam, 79. szám, 1956. április 1. vasárnap. MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: A Szovjetunió újabb leszerelési javaslata (2. o.) Nemzetközi szemle (2. o.) Irodalom — művészet (4—5. o.) Hírek — sport — keresztrejtvény (6. o.) Uj inuEikasikerekkel köszöntjük hazánk felszabadulásának 11. évfordulóiát Lapu Endre, a Járműjavító személykocsiosztályának fűtésszerelője és brigádja a felszabadulás évfordulójára készülve elvállalták, hogy 6 vasvázas kocsi, 2 árukísérő és 3 poggyászkocsi fűtési munkáit vég­zik el. ígéretük valóraváltásához közel járnak. Eddig már elkészí­tették az Ígért hat vasvázas kocsit s az árukísérő kocsiból kettőt. — Képünkön Lapu Endre brigádvezető, Kiss Pál és Tompa László sze­relés közben. A brigád tagja még Fehér Imre és Lakatos József. I felszabadulási versenyben ui textilhari üzem készül az Mezőtúri Pamulszövü he yén A szövő és előkészítő gépek kat­togása helyett kopácsolást hallot­tam, máikor beléptem a Mezőtúri Pamutszövő kapuján. Az udvaron fogaskerék, tengelyek és az alkat­részek tömege hevert. Az első lá­tásra úgy tűnt, hogy itt igen ala­pos javításhoz foghattak. Mazurek Béla, az üzem helyettes vezetője, akivel először találkoztam a gyár­ban, mindjárt észrevette kíváncsi­ságom s megmagyarázta, mi tör­tént. — Nem javítás miatt állunk — mondja mosolyogva. Nagyobb munkába fogtunk. Szereljük az üzemet. Eddig ugyanis a pamut­szövő vállalathoz tartoztunk, de április 1-től — a második negyed­évtől a háziipari szövetkezet veszi át az üzemet. Körülbelül két hete álltunk le a szövéssel s azóta a szövőgépek leszerelésén dolgozunk, Eddig műszaki szöveteket gyártott üzemünk, ezután „fonalmentéssel” foglalkozunk. A szövőgépeket ki­szereljük és helyébe cérnázó, ve- tülékorsózó, keresztonsózó, motrin- goló, vetülékcsévélő gépeket állí­tunk; Azt is elmondja: mi a „fanal- mentés.” — A szövő- és fonóipari vállala­toknál munkaközben megtörténik, hogy az orsóra csavarodó fonál összekuszálódik. Ezeket újra le kell gombolyítani, átdolgozni. Erre ezekben az üzemekben nincs idő. Nos. helyettük ezt a munkát mi végezzük el. Negyedévenként kö­rülbelül 35—40 tonna fonalat fo­gunk “majd megmenteni s ezzel mintegy 50 háziipari szövetkezetét látunk el anyaggal. Az emeleten szőnyegszövő-gépeket állítunk be. Ezeken torontáli és perzsa szőnye­geket gyártanak. Előreláthatólag április közepén kezdjük meg a termelést újra. Zoltán Zsigmond elvtárssal, az üzem főművezetőjével jártuk vé­gig a munkatermeket s van látni­való. Az emeleti teremben már a nagytakarítással is végeztek. Két cérnázó áll még itt a helyén, a többit már leszerelték. Az egyik sa­rokban három-négy asszony szor­galmasan tisztogatja a szövőgépek nyüstrámáit — hiszen ezeket át­adják majd másik vállalatnak. A földszinten még 7—8 szövőgép áll. ezeket is folyamatosan leszerelik és más vállalatnak adják át. Az új üzem modernebb, gazda­ságosabb lesz a réginél. Eddig a hajtóerőt egy 35 és egy 27 lóerős villanymotor szolgáltatta és transz- misszió közvetítette. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy a motorokat járatni kellett akkor is, ha nem ment minden gép. Amikor ott jár­tunk, pl. egy eszterga és egy kö­szörű dolgozott s a 27 lóerős nagy motort tartották üzemben, hogy le­gyen hajtóerő; — A transzmissziókat már lesze­reltük — mutat a mennyezetre Zoltán elvtáns. Csak azokat a szíj­tárcsákat hagytuk még fenn, me­lyek a karbantartóműhely szer­számgépeinek meghajtásához szük­ségesek. Pe végleg megszüntetjük az energiapocsékolást. Az újonnan beszerelt gépeket már nem köz­ponti meghajtóművel üzemeltet­jük, hanem mindegyik külön vil­lanymotorral jár. Emellett bizton­ságosabb is lesz a munka és gaz­daságosabbá válik a termelés. Javulnak a dolgozók munkakö­rülményei is. A tágas emeleti te­remben a szőnyegszövők kényelme­sen dolgozhatnak. Most még csak az a kérdés, mikorra végeznek a nagy' munkával. A szerelésen dol­gozók vállalták, hogy április 4-a tiszteletére pontos munkával kisze­relik a gépeket. Az új gépek ösz- szeállí fásával és beszerelésével a tervezett határidő előtt két nappal végeznek. így rövidesen megkezdődik újra az élet a „fonaimentő és szőnyeg- szövő” üzemben s megoldódik ez­zel a „Mezőtúri Pamutszövő” éveit óta vajúdó problémája. Ez a gyái ugyanis elavult gépeivel és beren­dezéseivel a többi modern szövő­gyárakhoz képest rendkívül ala­csony hatásfokkal, kevéssé gazda­ságosan működött. A népgazdaság szempontjából nem lett volna cél­szerű nagy beruházásokkal moder­nizálni sem. így a dolgozók ál­landó bizonytalanságban voltak. Gondoltak arra is. hogy leállítják az üzemet, volt, aki azon a véle­ményen volt, hogy a tanóes irá­nyítása alatt tovább működik, de csökkentett létszámmal. A határo­zatlanság rontotta a dolgozók mun­kakedvét. Erre azonban tovább semmi ok sincs. Az új üzemben az eddigi 123 munkás helyett 220 do’gozik majd nagyobbrészt lányok és asszonyok. VARGA JANOS A két hete tartó felszabadulási műszakon nagy­szerű, élénk verseny folyik megyénk üzemeiben. Nem kevesebbről van szó, mint az első negyedéves terv hiánytalan teljesítéséről. Az eredmény máris mutatkozik. Nagyüzemeink közül elsőnek a Törökszentmik­lósi Mezőgazdasági Gépgyár fejezte be tervét. Teg­nap örömmel jelentették, hogy március 30-ig az üzem készárutervének 106,4 százalékban, befejezett termelési tervének 104,7 százalékban tett eleget. Dicséretet érdemelnek ezért a vállalat munkásai, vezetői műszaki dolgozói. Az „Élüzem” kitüntetés, melyet az ország tizen­egy cukorgyára közül egyedül a szolnoki kapott meg, arra kötelezte az üzemet, hogy hasonló jó ered­ménnyel végezze munkáját a kampány után is. Az első negyedévi karbantartási és felújítási tervének valóban példamutatóan tett eleget. A gyár teljesít­ménye meghaladta a 122 százalékot — negyedéves tervét két nappal előbb fejezte be. Hazánk felszaba­dulásának 11. évfordulója tiszteletére a fizikai és műszaki dolgozók teljes számban szocialista kötele­zettségvállalást tettek. A munkások 8684 munkaóra megtakarítását vállalták. Ezzel szemben a magas teljesítményszázalékokkal több, mint 19 200 óra meg­takarítást értek el, nem kevesebb, mint 60 856 forint értékben. Nagy gondot fordítottak az anyagtakaré- kosségra is. Az ócska, de még használható anyagok beépítésével 47 400 forint kiadástól mentették meg a vállalatot. A szolnoki vasútállomáson jó munkát végez a Ságvári Endre DISZ-brigád. A személyvonatokat állandóan késés nélkül továbbítják — vállalásuk szerint. Tavaly a felszabadulási műszakban ez a brigád munkakitüntetést érdemelt el. Később meg­kapták a „Kiváló dolgozó’’ jelvényt. A felszabadu­lási műszakon most is az elsők között járnak. Ké­pünkön Békési István II. vonatvezető, brigádvezető és Cs. Farkas András. JKit /elent nekünk áftrilii 4. Ehhez a naphoz fűződik üzemünk újjászületése. Tizenegy évvel ez­előtt a romokon új élet fakadt. Mert rom volt bőven ebben az idő­ben. A személykocsiosztályt, a moz­donyosztályt a háború alatt lebom­bázták. Gépeink, szerszámaink tönkrementek s üzemünk, a Jármű- javító közel 50 százalékos kárt szenvedett. A felszabadulás egyben az új munka kezdetét is jelentette. Az ukrán hadsereg és parancs­noka, Malinovszki, nemcsak kato­nái személyes segítségével, hanem szerszámgépek beállításával is se­gítette a munka megindulását. Üzemünk dolgozói viszont mun­kájukkal segítették elő a szovjet katonák végső győzelmét. Így indult a munka közös erővel s az első felszabadulási ünnep óta hatalmas utat tettünk meg új sike­rek, új győzelmek felé. Nincs a vasút területén egyetlen olyan hely sem, ahol ne hasznosítottuk volna a szovjet tapasztalatokat, ne vettük volna át élenjáró mozgalmaikat. A kocsiosztályon a kéziszerszámokat korszerű munkagépek egészítik kü A vagonokat villamos emelőgéppel emelik, bognáraink pneumatikus fúrógéppel dolgoznak, korszerű fa- cserejavító részlegünk biztosítja a kocsik gyors felépítését. De nemcsak a termelés területén< hanem szociális, Iculturális vonat­kozásban is nagy utat tettünk meg^ Azelőtt bádogvedrekben mosakod­tak munka után, ma korszerű mos­dó- és fürdőhelyiségek állnak ren­delkezésre. Hatalmas könyvtárunk­ban megtalálhatók a szépirodalom remekei éppúgy, mint o különféle műszaki könyvek. Amikor a felszabadulás ünnepé­re készülünk, érdemes visszagon­dolni az eddig megtett útra s üze­münk dolgozói tudják, hogy a to­vábbi fejlődés, építés is az ő kezük­ben van. örömünknek legméltób­ban munkával adhatunk kifejezést. S e téren is sokat tettünk a fel- szabadulási műszakon. Tervünket előreláthatólag 2 százalékkal túl­szárnyaljuk. Futórészlegünk 30-ig 330 kocsit adott ki. Elkészítettünk 30 fővizsgás vagont. Személykocsi­részlegünk tervét befejezte. CSEH ZOLTÁN Elkészült a kínai export A Jászberényi Aprítógépgyár Móri-brigádja ígérete szerint 1 nappal határidő előtt összeszerelte és elkészítette a kínai rendelést: 52 darab flotációs cellát (szénúsztatót). Az üzem többi szerelőbrigádja is alaposan kitesz magáért a felszabadulási műszak napjain. A Pa­lásti szerelőbrigád március 20-ra elkészített egy gumikeverőt, 1 nap­pal határidő előtt 1 darab kúpos granulátort s péntekre kiadtak még három gépet. A Vaprezsán szerelőcsoport nevét a hónap folyamán kiadott 10-es kőtörő, a három mechanikai úsztató és a három ülepítő dicséri. Élénk a verseny az üzem egész területén s a legutóbbi értékelés megállapította, hogy a legjobb csúcsesztergályos Zaják Árpád 135 százalékkal, a legjobb horizontesztergályos Jedei János 165 százalék­kal s a legjobb karusszelesztergályos Sípos István lett 142 százalék­kal. A fúrósok közül Molnár József III. az első helyezett. A gyár négy hegesztője Hajós Gyula, Sass László, Soós Vendel és Szebenyi Mária, a Törökszentmiklósi Mezőgépgyár hegesztőivel vállalták a pá­rosversenyt. Ezúton is közük, hogy március havi tervüket már 26-án befejezték, átlagos teljesítményük 9 százalékkal emelkedett s 100 szá­zalékos minőséggel dolgoztak. Szeretnék tudni, hogy törökszentmik­lósi versenytársaik hol tartanak; A Jászberényi Aprítógépgyár azok közé az üzemek közé tarto­zik, melyek a legkomolyabb tartozásban vannak. Rendkívül fontos gépeket, berendezéseket készítenek itt, nagyrészt exportra. Az április 4-i lelkes készülődés valószínű elősegíti az üzemet abban, hogy csök­kentse adósságát A Szolnoki Cellulózé gyár tekercselő brigádja, amelynek tagjai Deák János, Hauser Péter, Deák Ferenc, Hagyó László és Cserényi József, naponta túlteljesíti felszabadulásunk 11. évfordulójára tett vállalását. A brigád április 4 tiszteletére elhatározta, hogy naponta — a tervén felül — 300 kiló cellulózé tekerccsel ad át többet a Pa­pírgyárnak. A brigád tagjai vállalásukat az elmúlt hónapban állan­dóan 130—140 százalékra teljesítették és a 300 kiló helyett naponta 100—450 kiló nyersanyaggal többet adtak a papírgyártáshoz. A ké­pen Deák János és Hauser Péter láthatók munkaközben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom