Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-23 / 71. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1956. március 2S.

„Szolgálja az atomerő az embert!"

A Pravda vezércikkének kivonata

Moszkva (TASZSZ). A Pravda

csütörtöki száma „Szolgálja az atomerő az embert!” címmel vezércikket közölt az atomenergia fejlődéséről.

A szovjet tudósok és mérnökök tudományos eredményei minden feltételt megteremtettek annak a feladatnak a megoldásához, amelyet a XX. pártkongresszus tűzött ki — az atomerő békés felhasználásának jelentős kiszélesítéséhez. A hatodik ötéves terv keretében, 1956—1960- ban több, összesen két és fél millió kilowatt teljesítőképességű atomerő épül, atommeghajtású berendezéseket szerkesztenek a közlekedési célokra, sokoldalúan továbbfejlődik az a munka, aniely a rádióaktív sugárzások ipari, mezőgazdasági, orvos- tudományi és egyéb tudományos felhasználását célozza.

A szovjet állam olyan tudományos laboratóriumokkal és intézetekkel rendelkezik, amelyek elsőrendű gyorsító berendezésekkel folytatják a magfizikai kutatómunkát. A Szovjet Tudományos Akadémia Magfizikai Intézetében olyan szinkrociklotron működik, amely hatszáznyolcvan millió elektronvolt energiára gyorsítja fel a protonokat. Ez a berendezés világviszonylatban is első helyen áll a hasonló tipusú működő részecskegyorsítók között.

Még hatalmasabb berendezést alkotnak az atommag tanulmányozására a Szovjet Tudományos Akadémia Elektrofizikai Laboratóriumában. Itt most folyik a világ leghatalmasabb szinkrofazotronjának szerelése és beállítása. E berendezés segítségével a tudósok tiz milliárd elektronvolt energiát kölcsönözhetnek a protonoknak;

A Szovjetunió szívesen osztja meg az atomerő békés alkalmazása terén elért eredményeit minden országgal, önzetlen, baráti segítséget nyújt e területen más államoknak. A Szovjetunió segíti a magfizikai kutatómunka fejlesztését a Kínai Népköz- társaságban, Lengyelországban, —

Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában, Magyarországon, Romániában.

Kína számára például öt-hatezer kilowatt teljesítőképességű atomreaktor, továbbá olyan ciklotron készül, amely huszonöt millió elektronvolt energiájú részecskék előállítására alkalmas. A Szovjetunió kétezer kilowattos atomreaktorokat és huszonötmillió elektronvoltos ciklotronokat készít Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Bulgária, Magyarország és Románia kutatóközpontjai számára, segítséget nyújt e berendezések helyszíni szerelésében és beállításában.

Nemrég együttműködési megállapodás jött létre a Szovjetunió és Jugoszlávia között. A Szovjetunió ezenkívül tudományos és műszaki segítséget nyújt Egyiptomnak a kairói magfizikai laboratórium felállításéhoz;

A tudósok nemzetközi együttműködése felmérhetetlen jelentőségű a tudományos és a műszaki haladás meggyorsítása szempontjából;

A tudományos élet kiemelkedő eseménye a Moszkvában most folyó nemzetközi értekezlet, amelyen a keleti atomkutató intézet megszervezéséről tárgyalnak. Egy ilyen tudományos intézmény létrehozása lehetővé teszi különböző országok tudósainak, hogy összefogott erővel dolgozzanak igen fontos tudományos és műszaki problémák megoldásán.A keleti atomkutató intézet megalakításával foglalkozó moszkvai értekezlet a nemzetközi együttműködés új, magasabbrendű szakaszát jelenti, amely rendkívüli lehetőségeket nyit meg abban az irányban, hogy az atomerőt — száradunk legnagyobb felfedezését — az emberiség szolgálatába állítsák. — (MTI.)

A finnországi általános sztrájk után

Helsinki (TASZSZ). Finnországban nem teremtett teljes nyugalmat az a megállapodás, amelyet a kormánynak, a Finn Szakszervezetek Központi Szövetségének és a vállalkozók központi szövetségének képviselői kötöttek az általános sztrájk megszüntetéséről. A vállalkozók és a rendőrség több helfen szabotálják a megállapodás teljesítését. A kormány, a szakszervezetek és a vállalkozók abban állapodtak meg, hogy a sztrájkkal kapcsolatosan tartózkodnak minden büntető intézkedéstől és bírósági eljárástól;

Kokkola vasútállomásán a vasutasok a sztrájk alatt egy helyen eltorlaszolták az utat. A rendőrség emiatt több embert letartóztatott. Március 20-án reggel, amikor a vasutasok munkába álltak, elterjedt a hír, hogy a vasutasok és a mozdonyvezetők szakszervezetének vezetőit kihallgatásra idézték be a rendőrségre. Tiltakozásuk jeléül a

vasutasok beszüntették a munkát. A tiltakozást a vasutasok országszerte munkabeszüntetéssel támogatták. Csatlakozott a tiltakozáshoz a tengerész-szakszervezet is, amely elhatározta, hogy megtiltja a jégtörők működését és így fenntartja a helsinki kikötő blokádját;

Lapeenranta és Valbeakoski vidékén, valamint másutt is tiltakozó sztrájkok folynak, mert a vállalkozók nem hajlandók visszavenni a sztrájkban résztvett minden munkást, noha a kormány a szakszervezetek és a vállalkozók megállapodtak ebben;

Folytatódik a nyomdaipari munkások szakszervezetének sztrájkja is. A lapok még mindig nem jelennek meg. A vállalkozók központi szövetsége, hogy megtörje a nyomdászok ellenállását, kijelentette, — hogy amíg a nyomdászok sztrájkja meg nem szűnik, addig a többi szakmákban sem tudja teljesíteni a tizenkét márkás órabéremelést. —

Mi újság

a baráti országokban?

Szovjetunió

A Szovjetunió idén is sok nemzetközi vásáron vesz részt, így töb|bi között Milánóban, Bécsben, Zágrábban, Szalonikiban, Damasz- kuszban, Hankauban, Kairóban, Szurabajábam és Kabulban. — A Szovjetunió az elmúlt tíz év alatt 27 országban összesen 66 nemzetközi vásáron vett részt.

Kína

Az 1956-os év egyik legjelentősebb vasúti építkezése Kínában a laucsoni-hszmkiangi vasútvonal a Hungsuj-foüyón átvezető hatalmas vashíddal. A hídnak, amely gyors ütemben épül, a kínai—szovjet barátsági szerződés 6. évfordulóján „A kínai-szovjet barátság hídja” nevet adták.

*

Múzeumba tették a hatmillió lakosú Sangháj két utolsó riksáját. A városban ma már csak korszerű közlekedési eszközök láthatók.

Korea

Észak-Korea mezőgazdaságában 1955-ben 17.000 hektár szűz- és parlagföldet vettek művelés alá és 29 új gépállomást nyitottak meg. A parasztok munkáját a többi között 1400 traktor segítette. A termelőJHa 15 ejztendefe

annak, hogy a Szovjetunió visszaadta az 1848—49-® szabadságharc zászlóit Magyarországnak. 1941 március 23-át július 22-től, a hitleri fasizmus Szovjetunió-éHemi agressziójától, csupán négy hónap választotta el. A hősi harcok jelképeit, a zászlókat a szovjet nép kettős céllal adta vissza. Először azért, hogy ezzel is dokumentálja: baráti érzelmeket táplál népünk iránt és a két rendszer különbözősége nem zárja ki azt, hogy békében éljenek egymás mellett. A másik: a zászlók átadása a baráti megnyilvánuláson túl emlékeztetés volt legszebb hagyományunkra, dolgozó népünk szabadságszeretetére és hősiességére.

Magyarország akkori urai nem tanultak — és nem is akartak tanulni — a baráti gesztusból és az emlékeztetésből. A nagybirtokos, nagytőkés uralkodó osztály akii or már régen eladta hazánkat a német monopol-tőkének, a hitleri fasizmusnak. Azzal, hogy a Szovjetunió-elleni támadó háborúban a szégyenteljes szövetség szerepét vállalta, megcsúfolta, elárulta 1848—49. szabadságeszméjét.

Ma már nem kell szégyenkezni, ha a visszaadott zászlókról beszélünk. Azok ott állnak a másik nagy hősi erőfeszítés, az 1919-es proletárdiktatúra vörös lobogói mellett. Jelképezik, hogy mindazok a szabadság-eszmények, amelyért népünk Kossuth zászlói alatt harcolt, a vörös lobogó jegyében váltak valóra, teljesedtek ki.

Minden évben április 4-én, felszabadulásunk ünnepén, szabad hazánk zászlaja mellett Néphadseregünk katonái a díszszemlén magasra tartják az 1948-as és 1919-es lobogókat is, mint népünk töretlen szabadság-akaratának jelképeit. A három együtt jelképezi azt az elszántságot, hogy a Szovjetuniótól kapott szabadságunkat egyszer és mindenkorra megvédjük és egyúttal azt is bizonyítja, hogy megingathatatlan immár a szovjet és a magyar nép barátsága, testvéri egymás mellett élése, amely éppen egyik záloga annak, hogy a szabadságharc lobogóit örökre, a szabad haza, szabad népe őrizze.

szövetkezetek száma januárban már meghaladta a 12.000-et. A parasztgazdaságoknak 49 százaléka tömörült eddig termelőszövetkezetekbe.

•

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban 1955-ben a többi között 160 új iskola és 12 korszerű kórház épült.

Vietnam

A Vietnami Demokratikus Köz1956. március 6-án kezdték meg a 170 éves besenyszögi belterületi iskola lebontását. Ennek az épületnek a templom felüli részét 1786-ban építették egy tanteremmel és egy kántortanítói lakással. Az épületet 1872-ben két tantermesre alakították; A tanulókat 1866-ban nemre való különbség nélkül keztánsaság 1956. évi népgazdasági terve az ipar és mezőgazdaság termelésének jelentős növelését irányozza elő. A széntermelést például 128 százalékkal, a cinktermelést 229 százalékkal, az áramfejlesztést 152 százalékkal és a papírgyártást 130 százalékkal növelik 1955-höz viszonyítva. Ugyancsak jelentősek a feladatok a mezőgazdaságban is: a rizs vetésterületét

dő és haladó csoportra osztották fel. Az iskola harmadik tanítójának Kmetty Antalt választották meg, aki 1917- ben történt nyugdíjazásáig, az iskolaszéki jegyzőköny tanúsága szerint: „34 éven át példás, fáradhatatlan szorgalommal tanította Besenyszög ifjúságát”. Ő kezdte vezetni az első iskolai naplókat;

például 22 százalékkal, a kukoricáét 49 százalékkal, a gyapotét 130 százalékkal és a cukornádét 150 százalékkal növelik tavalyhoz viszonyítva.

•

Az északvietnami kormány az jdei költségvetés 19 százalékát a kultúra fejlesztésére, az oktatásügy és egészégügy céljaira biztosította.

(ADN, február 27.)

170 év alatt összesen 18 457 mindennapi és 4373 ismétlő iskolai tanuló járt ebbe az iskolába és harmincöt nevelő tanított. Közülük négy már a besenyszögi temetőben pihen.

Az öreg iskola tanulói közül tanító lett három, tanár három, orvos négy, mérnök kettő, egy festőművész és négy gyógyszerész. Néhányan iparos és kereskedői pályára mentek, a tanulók többi része mint földműves, vagy más mezőgazda- sági munkás lett.

Ennek az iskolának az ablakából figyelték a tanulók 1848 márciusában a szolnoki csatára gyülekező Damjanich János vörössipká- sait, s elképzelhető, a tanulóknak és a község lakóinak a győzelmes szolnoki csata utáni öröme.

Ennek az iskolának tanítványai közül kikerült iskolaszéki elnök ünnepi beszéde mellett emlékeztek meg II. Rákóczi Ferencről, amikor a nagy kuruc fejedelem hamvait hazahozták Rodostóból;

Az iskola egykori tanulói közül huszonnyolcat lőttek agyon a Tanácsköztársaság leverésére községünkbe is benyomult kisan- tant csapatok;

Ennek az iskolának újabbkori tanulói megérték azt az időt, amikor a történelem igazságos kereke úgy fordult, hogy az 1848—49- es magyar szabadság- harc leverésében résztvevő egykori cári katonák unokái kiverték községünkből is a német csapatokat, mintegy elégtételt szolgáltatva a Kossuth Lajos szabadságharcában hősi halált halt magyar hősök ezreinek;

Sokat beszélhetnének ennek az iskolának falai. Még mindig egészséges, erős téglái megérdemlik, hogy belőlük ugyanarra a helyre épüljön fel a magyar dolgozók államának egyik új kulturvára, a besenyszögi kultúrotthon, amelynek felépítéséhez az iskola egykori s az új iskola jelenlegi tanulói 30 000 forintnyi társadalmi munkával járulnak hozzá.

33 évig én is ebben az iskolában tanítottam; A sok szegény, de lelkes tanuló között mindig boldog voltam, hogy hivatásomat teljesíthetem;

Ügy érzem, hogy 170 éves iskolánk lebontása alkalmából ennyi megemlékezéssel tartozom volt tanulóinak és tanítóinak; WESNICZKY ANTAL ált. isk. tanító Besenyszög

A TANÍTÓNŐ

BRÖOY SÁNDOR DRÁMÁJA A SZOLNOKI SZIGLIGETI SZÍNHÁZBAN

A Szigligeti Színház az elmúlt héten mutatta be s azóta megérdemelt nagy sikerrel játssza Bródy Sándor „A tanítónő” című drámáját;

Bródy Sándor a századfordulón kezdődő modern magyar irodalom egyik jelentős úttörője. Az elmúlt rendszer irodalomkritikusai, irodalomtörténészei elhallgatták munkásságát, vagy legjobb esetben is csak sikertelen kísérletnek minősítették;

Bródy Sándor írói munkásságának kétségtelenül megvannak a maga hibái, eltévelyedései, nem egy műve azonban ma is élő és elevenen ható, nagyszerű művészet. Ezért őrizzük, vigyázzuk az író emlékét, aki ha helyenként lírai módon is, ha nem is egészen világosan és élesen, de becsületes szándéktól vezérelve leplezte le saját korának mélységes rothadtságát, s vetítette előre egy szebb élet ígéretét, mint" végső soron „A tanítónő”- ben is;

Ezt a darabot Bródy akkor írta, amikor a magyar társadalom talajnélküli polgári rétege éppen kiegyezőben volt a burzsoáziával, a nagybirtokossággal és a papsággal, s a fejlődés engesztelhetetlen gátjaként másodvirágzását élte a feudális világ, elárasztva a vagyonból kikopott gentrykkel az, államapparátust, megfojtva minden nemes törekvést, szép szándékot;

Vajon van-e módja, lehet-e módja a fiatal tanítónőnek, Tóth Flórának, hogy ilyen társadalomban a tudás, az értelem élesztőjével ke- lessze a nép lelkét. Nincs és nem is lehet, illetve lehetne, ha egy vályú mellett röfög a nagybirtokossal, a zsírosparaszttal, a szolgabíróval, a pappal, ha hozzájuk hasonul. De Tóth Flóra nem ezt teszi. Erre megkísérlik szétzúzni emberi méltóságát, arra kényszerítik, hogy elhagyja a falut, s másutt sem vár rá más. Bródy drámája a cselekmény idejének valóságos társadalmi helyzetéből fakad s ezért mélységesen igaz;

Ki ez a Tóth Flóra, ki ez a tanítónő? Az első felvonás szépen mutatja be: feminista, gondolkodása a való világ felé fordul, tele van szép, nemes cselekvési vággyal, s szép, amilyen szép szegény lány nem lehet. Felvonul lelke, teste megvásárlására a falu társadalmának vezető rétege, az álszent és élv- hajhászó káplán, a főszolgabíró s a falu kegyurának, a parasztmillio- rjjosnak a fia is. Már itt érezzük, bogy nagy-nagy drámai feszültség van alakulóban, s ez ki is robban. Tóth Flóra lelke és teste nem megvásárolható s ezért a falu vezetőrétege ki akarja túrni a „nyugalmat” és a „rendet” megbontó tanítónőt, aki előtt két út áll: vagy tanítótársával együtt a kuldúséletet vállalja, vagy feleségül megy Nagy Istvánhoz, a milliomos paraszt fiához, akit szeret, első szerelmének visszafojtott lobogásával. Tóth Flóra azonban rádöbben a kettőjük között lévő szakadék mélységére, arra,

hogy ennek a társadalomnak a kibékíthetetlen ellentétei még rövid időre sem mérsékelhetők. Egyedül hagyja el a falut s Bródy nagy művészetének erénye, hogy ez az eltávozás nem tragikus, hanem felemelő: azt sejtteti, hogy Tóth Flóránál az igazság s az igazság győzelme az idő méhében rejlő új, szebb élet —- bizonyosság!

A rendezés — Kisfalvi György és Varga Géza rendezte az előadást — igen helyesen arra törekedett, hogy a dráma középpontjába a második felvonásnak azt a részét állítsa, amikor az iskolaszék törvényt ül Tóth Flóra felett. Ez a felvonás nemcsak ebben a részben, hanem mindvégig nagy élmény. Az első felvonás, a drámai összeütközés exponálása is igen jó. A harmadik felvonás méltó a másödikhoz, a feszültség a végkifejletig egyáltalán nem csökken, hanem egyre sűrűsödik, egyre izzóbbá válik. A rendezés így valóraváltotta az író célkitűzését;

A szereplők tudásuk legjavát igyekeztek nyújtani. S itt elsősorban Olsavszky Évát kell említenem. Mcgragadóan, finoman, mégis határozott vonásokkal állítja elénk Tóth Flóra alakját, jellemét s mélyen megrendítő a második felvonásban, amikor az iskolaszéki tárgyalás után egy pillanatra elcsügged, hitét veszti. Olsavszky egyforma biztonsággal alakítja az emancipálódó nőt, az ébredező sze- relmű fiatal leányt, a nőt, akinek becsületét hurcolják kfnpadra, s

aki emelt fővel harcol igazának tudatában;

Lengyel János a parasztmilliomos fiának szerepében ugyancsak kiválót alakít. Ennek igazolására elegendő csak egy motívum: amikor ülőhellyel kínálja a tanítónőt saját otthonában, a kántoréknál, nem felfelé nyitott tenyérrel teszi, hanem lefelé fordítottal; a száj udvarias, a mozdulat parancsoló. Hitelesen rajzolja a mindenen keresztülgázoló embert, talán néha kissé nyersen is, a szerelemig eljutó férfit, akit azonban ez a szerelem nem tud feloldani saját osztályának kötelezettségei alól.

Györg'- László öreg Nagyja, beszéde, járása, egész magatartása szinte sugározza a vagyont gyűjtő, a kezdetben csak koronákat, később ezreket harácsoló, dölyfös parasztmilliomost. Alakításának kiemelkedő része, amikor pénzt kínál a tanítónőnek, hogy eltávolítsa fiától, a fiú akarata ellenére.

Nagy megjelenítő erővel állítja elénk a káplán alakját Velen- czey István. Egy pillanat alatt színt változtat, hol úgy áll előttünk, mint az erkölcs rettenthetetlen őre, hol a titkos élvhajhászó süti le szemét, de beszélhet akármilyen harcosan az erkölcs mellett, mozdulataiban, szemének villanásában, hangjának rezgésében ott parázslik a parázna- ság.

Paál László alakítja a tanítót, ezt a tanári diplomával falura kényszerült, az őt körülvevő ellenséges világot félelemmel tekintő, félszeg embert, akiből azonban kirobban az igazságtalanság láttán a harag és a gyűlölet á tanítónő iránt érzett szerelem indítékára. Érdeme, hogy ezt az' alakot igen gondosan, szépen kelti éleire s megráJóan érzékelteti, hogy ez az ember mennyire egyedül vám

Fillér István az öreg plébános szerepében különösen az utolsó felvonás végjelenetében nyújt igen jó alakítást. Cserényi Béla szolgabírója mértéktartó, nem esik abba a hibába, hogy a vicclapokból ismert gentry-figurát játssza, élő-eleven alakot hoz a színpadra. Czigány Judit a kántorkisasszony szerepében nyeri meg friss, közvetlen játékával a közönséget. Kaszab Anna a nagyasszonyt alakítja, sikeresen birkózva meg azzal, hogy a szerepe a székhez köti. Ádám Éváról (Hray Ida), Benyovszky Béláról (kántor), Varga D. Józsefről (prímás) és Sugár Károlyról (bérlő) kell még megemlékezni, akik kis szerepükben is megfelelően helyt álltak. Mentes József járásorvosa, Bors Béla lovásza, Berta András postása nem hatottak természetesen, kilógtak a darab egészéből s inkább hatottak bohózati figuráknak. Meg kell dicsérnünk a gyermekeket, akik ma- gátólértetődő természetességgel játszottak s adták meg a keretet a dráma legizzóbb pillanataihoz.

A színpadi képefc Bakó József munkája, különösen a második felvonás tantermét* Oláh Éva és Hell Árpád jelmezeit, valamint Dobos Ferenc maszkmester munkáját dicséret illeti. Jól szolgálták a darab mondanivalóját;

Végeredményben meg kell állapítanunk, hogy „A tanítónő” a Szigligeti Színház színpadán igen jó előadás. Azt bizonyítja, hogy a színház művészi munkája egyre inkább felfelé ível;

Péter! István

Lgy iskola emlékei