Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-03 / 54. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. március 3 PARTÉIÉT <* Pártszervezeteink hasznosítják az SZKP XX. kongresszusának tapasztalatait A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának történelmi jelentősége van. Járásunk kommunistái és dolgozói kezdettől fogva komoly figyelemmel tanulmányozták és tanulmányozzák a kongresszus beszámolóit és vitáját. Kiki a saját területére a megfelelő tanulságot. következtetést le is vonja. A XX. kongresszuson végigvonult a lenini kollektív vezetés elve. amitől nekünk is nagyon sokat kell tanulnunk- A XX. kongresszus megmutatta hogy a választott szervek bölcsességét, tapasztalatát, előrelátását semmiféle személyi vezetés nem pótolhatja. A személyi vezetés idegen a párttól, elbizakodottságot szül. öntömjénezéshez vezet. Az ebből adódó komoly tanulságot levonva megállapíthattak, hogv iárásunk területén sok a tennivaló. Habár az utóbbi időben a járási pártbizottság tekintélve és felelősségérzete is nőtt. hiszen minden forüo'ial-'t) k"'rc,ő«h“n a TB. döntött, vizsgálta a tárás társadalmi és kulturális életének különböző területét mégis ezen a téren sok a tonnivaló. Arra törekszünk, hogy e tekintetben a nemsoká összeülő járási pártértekezlet nagy segítséget adjon, érvényesüljön munkájában a XX. kongresszus gazdag, sokrétű tapasztalata. A járási bizottság munkájában mindjobban érvényesíteni kell a kollektív vezetés lenini elvét és ilyen irányú segítséget ad az alap- szervezeteknek is. Erre nagy szükség is van. A most választott községi alapszervl vezetőségek, községi párt- végrehajtó-bizottságok fokozottabb támogatást igényelnek. — Sok helyen a választott szervek — miiit pl. a szaioli. a tószegi VB — csak tanácskozó testületek. Nem értik meg elvtársaink, hogy nem elég csak a határozatok meghozatalában, a vitában résztvenni. hanem ugyanilyen fontos a határozat végrehajtá- ban ts tevékenykedni. Ez a munka nehezebb része és e téren kell az újonnan megválasztott vezetőségnek a XX. kongresszus szellemében sok segítséget adni. Támogatni kell az alapszervezetek vezetőségét olyan tekintetben is. hogy egy-egy kérdés megvitatása után. amikor már határozatot hoztak, további vitának nincs helye. Nem lehet megengedni, mint ami pl- Rákóczifalván van. hogy egyes vezetőségi tagok az általuk is hozott határozat felett vitát nyitnak, ezzel hátráltatják a határozat végrehajtását. gyengítik a pártfegyelmet. A járási párt-végrehajtóbizottság az alapszervezetek vezetői munkájának segítsége érdekében a következő hét folyamán a titkároknak 4 napos tanfolyamot tart. ahol a vezetés módszereit beszéljük meg. Ezt követően községenként a járási bizottság az összes vezetőségi tagoknak tart oktató értekezletet. ahol arra törekszünk, hogy ki-ki megismerje saját feladatát és résztvégyen annak megvalósításában. Ezt követően a végrehajtó bizottság tagjai — a járásiak és a községiek egyaránt — a vezetőségeknek gyakorlatban adnak segítséget ahhoz, hogy kollektiven, közösen végezzék a párt előtt álló feladatok megoldását. Van ezen a téren még jónéhánv alapszervezetben megfelelő kezdeményezés. mint pl. a héld Táncsics TSZ és a t.iszaföldvári II. alapszervezetnél. ahol már nem a titkár. végez mindent, hanem a taggyűlést is mindig más-más. a vezetőség tagja tartja meg. A XX. kongresszus anyagából azt a következtetést is le kell vonnunk, hogy a kollektív vezetés nem zárja ki. sőt feltételezi a személyi felelősséget. E téren az utóbbi időben iárásunk pártszervezeteinél van lazulás. mivel egyesek úgy gondolják, hogy a kollektíva munkája a személyi felelősség nélkül is eredményes. Ezért jónéhány elvtárs a rábízott feladatot nem hajtja végre, vagy csak hanyagul és ezzel nehezíti a vezetőség, a választott szervek munkáiét. Ez megengedhetetlen és minden erővel azon leszünk hogy a hiányossások elleni kérlelhetetlen harccal a lazaságokat felszámoljuk és a kollektív vezetés szélesítése mellett egyre jobban növeljük a személyi, a munkáért érzett felelősséget is. Járásunk pártszervezetei a XX. kongresszus kollektív munkáról szóló határozatát, csakúgy mint az egész kongresszus anyagát igyekeznek munkájukban hasznosítani. Barát Bálint, a Szolnoki Járási Pártbizottság másodtitkáraA JÁRÁSI PÁRTÉRTEKEZLET KÜLDÖTTEI özv. LIBOR FERENCNÉ, a rákóczifalvi Rákóczi TSZ alap- szervezetének Vezetőségi tagja, já- ráisi tanácstag, 8 gyermekes édesanya. A járási pártértekezlet küldöttévé választották. özv. BENE MIHÁLYNÉT, az újvárosi MNDSZ szervezet Munka Érdeméremmel kitüntetett élőinkét jó munkája elismeréséül a járási pártórtekezlet küldöttévé választották. Nagy esemény a DISZ életében Levelek a tagkönyvcseréről „A jászapáti területi DISZ szervezetben február elején osztották ki az új tagsági könyveket. Munkánk jelentős állomása volt az a nap. Meg kell mondanom, a md szervezetünknél súlyos hiányosságok voltak a múlt évben. A fiatalok nem vették rendszeresen a bélyegeket, sőt az is megtörtént, hogy a gyűlésire maga a titkár sem jött el. Ez évben aztán Berkó József titkár változtatott a munkán. Meg is van az eredménye. Neki köszönhető, hogy ma már mozgalmassá vált szervezetünk élete. A tag- ivönyvcsere után mór örömmel írhatom: van lemezjátszós rádiónk, több társasjátékunk. Vasárnap délutánonként jól sikerült teadélutánokat rendezünk. Térjék Sándor, Jászapáti. ♦ Most mér mi is tagjai vamunk az ifjúsági szövetségnek. Februárban megkaptuk a tagkönyvet. Felejthetetlen élmény marad ez számunkra. Miután Bugyi Éva beszámolóját meghallgattuk, s az igazgató elvtárs átnyújtotta tagkönyveinket, sorra következtek a hozzászólások. Kovács Anna kért szót először. Elmondotta, hogy mint a DISZ tagja, kötelességének érzi segíteni a gyengébb tanulókat. Gondos László bírálta a Vili. osztályt, kifogásolható magatartásáért. A VUl-osak megígérték, változtatnak viselkedésükön. Bízhatunk adott szavukban, ők már DlSZ-tagokl S zár ád Edit Jászberény, Kossuth-úti isk. * A szolnoki Tüdőszanatórium DISZ alapszervezetében izzó hangulatban zajlott le a tagkönyvcsere. Jónás Mária DISZ titkár megnyitóját Több mint felásás új DISZ-tag a Iősségi Gépállomáson A 85 erőgépes Tószegi Gépállomáson még a 'múlt évben is gyakran lehetett látni csellengő fiatalokat, akik — munkájuk végeztével — nem tudták, mivel töltsék el az idejüket. A mindössze 12 tagot számláló DISZ-szervezet maga sem tudta, hogy mihez fogjon, mit csináljon. A gépállomás pártszervezete megbeszélte, hogyan tehetnék jobbá a DISZ-szervezet munkáját, hogyan segíthetnék elő az ifjúság művelődését, hasznos szórakozását. A pártszervezet útmutatása alapján a gépállomás diszistái arra használták fel a tagösszeírást, hogy megerősítsék soraikat. Elbeszélgettek a fiatalokkal, elmondták, hogy mit szándékoznak csinálni a szervezetben és rövid idő alatt 52 fiatal kérte felvételét a DISZ-be. Az újjáválasztott pártvezetóség ezután sem hagyta magára az ifjúságot. Megbíztak mindenegyes vezetőségi tagot, hogy állandóan tartson kapcsolatot öt-hat fiatallal: segítse elő munkájukat, nevelésüket, intézze el ügyes-bajos dolgaikat. Az egyik legnagyobb probléma az volt, hogy — más gépállomáshoz hasonlóan — a kedvező időjárás miatt a téli hónapokban is a földeken dolgoztak a traktorusok és így nem tudott megindulni a PetőÁ-iskola. A pártszervezet segítségével lehetővé vált, hogy hetente egy-egy délután a DISZ-titkár vezetésével csoportos tanulásra jöjjenek össze a fiatalok. Sikerrel működik a gépállomáson a traktoros továbbképző iskola is. Amíg az első években alig hat-nyolc fiatal vett részt ezen az oktatáson, most 22 hallgatója van. Segít a gépállomás fiatal igazgatója, íkilop Ferenc is, aki rendszeresen részt vesz a DISZ-tag- gy üléseken: meghallgatja a fiatalok javaslatait és ma|a is sok tanácscsal látja el őket. Külön gépkocsi* biztosított számukra, amelyen Szolnokra utazhatnak egy-egy színházi előadás csoportos megtekintésére Ugyanakkor a napokban a gépállomáson megalakult a fiatalok rádiós és lövész-köre is. Szűcs Piroska szavalata követte, majd Kovács Istvánná párttitkár szavait figyelték a fiatalok. Amikor az alapszervezet tikára átadta a jól végzett munka elismeréséül ajándékozott könyveiket Kovács Katalin, Imre Katalin, Tóth Rozália és Bores Anna elvtársnőknek, szava alig hallatszott a dübörgő tapstól. Nagy Imréné, DISZ VB. munkatársa. A Szovjetunió segítsége az elemi csapás sújtotta török lakosságnak Moszkva (TASZSZ.) Az utóbbi időben Törökországot súlyos elemi csapások érték: Tráciában árvíz volt, Gerze városát tűzvész sújtotta, Erzerum környékén lavinák pusztítottak. Eszkisehir körzetében földrengés volt. Az elemi csapások nagy anyagi kárt okoztak a lakosságnak és számos ember- aldozatot követeltek. Február 29-én T. Komyev, a Szovjetunió ankarai ideiglenes ügyvivője felkereste Köprültí török külügyminisztert és a szovjet kormány. valamint a szovjet társadalom nevében együttérzését és részvételét fejezte ki az elemi csapások miatt, továbbá közölte a külügyrpiniszterrel, hogy a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold társaságainak szövetsége százezer rubelt utalt ki az elemi csapások sújtotta török lakosság segélyezésére. Köprülü török külügyminiszter kérte az ideiglenes ügyvivőt, tolmácsolja a szovjet kormánynak és a szovjet népnek szívből jövő köszönetét a baráti és humánus érzelmekért, valamint a segítségért. A dán miniszterelnök elindult a Szovjetunióba Koppenhága (MTI). Mint az AFP jelenti, Hansen dán miniszterelnök a szovjet kormány meghívására pénteken reggel hivatalos látogatásra indult a Szovjetunióba. A francia kormány felhatalmazást kért ae Algériában végrehajtandó rendkívüli intézkedésekre Párizs (MTI.) Az AFP jelentése szerint a francia nemzetgyűlés elnökségéhez törvényjavaslatot nyújtottak be, amely elfogadása esetén megbízza a kormányt, hogy Algériában szociális, gazdasági és közigazgatási reformokat hajtson végre, továbbá felhatalmazza arra. hogy „megtegye mindazokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyek a rend helyreállításához szükségesek.” A törvényjavaslat indokolása szerint a rendkívüli intézkedések „az Algériában uralkodó súlyos körülmények miatt váltak szükségessé.” A törvényjavaslat értelmében adandó felhatalmazás hatályát veszti a jelen kormány működésének megszűntével. (MTI.) Nyugatnémetország ifjúsága tiltakozik a kényszertoborzás bevezetése ellen Berlin (MTI.) A nyugatnémetországi Heme bányavárosban csütörtökön este kétezer ifjú és leány fáklyás tüntető felvonulással tiltakozott a nyugatnémet NATO-had- erő és az ezzel kapcsolatban tervezett kényszer-toborzás ellen. Stuttgarti jelentés szerint Baden-Württemberg száanégy evangélikus lelkésze a bonni parlament képviselőihez intézett nyűt levelében „veszélyes, sőt végzetes lépésnek” minősíti nyugatnémet NATO-csapatök felállítását, minthogy Nyugat-Némelonszág felfegyverzése állandósítja Németország kettéoszlottságát. (MTI.) Mit jelent számunkra a XX. pártkongresszus? Réti Ferenc elvtárs, a megyei tanács igazgatási osztályának vezetője a filozófia II. éves tanfolyamának propagandistája. Kérdéssel fordultunk hozzá, hogy milyen tanulságokat vont le a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának beszámolóiból és hozzászólásaiból. Réti Ferenc elvtárs a következőket válaszolta: — Húsz év óta soha ennyire még meg nem mutatkozott a párt ereje, kollektív bölcsessége, a vezetők tehetsége. A kongresszuson Hruscsov elvtárs beszámolója egy egész sor elméleti kérdést helyez új megvilágításba és a hozzászólások során egy egész sor elvi, gyakorlati kérdés vált még tísztázottabbá. Mindez azt bizonyítja, hogy a kollektív vezetés helyreállítása milyen termékenyen hat a marxizmus- leninizmus továbbfejlesztésére, gyakorlati alkalmazására. Ezt a gondolatot az egész párttagságra, minden egyes párttagra, az egész dolgozó népre lehet vonatkoztatni, hiszen a szocializmus eszméitől idegen egyszemélyi vezetés és irányítás akarva, akaratlanul gátolójává válik az elmélet továbbfejlesztésének, az öntevékenységnek, a bírálatnak és az önbírálatnak. En mint propagandista a XX. pártkongresszus fényénél úgy érzem, hogy az eddiginél sokkal világosabban látok olyan kérdéseket, amelyekben eddig bizonytalan voltam. A pártkongresszus segítséget nyújt számomra ahhoz, hogy propagandista feladatomat az eddiginél sokkal jobban lássam el, biztosabban álljak a lábamon. így tehát a pártkongresszus hatalmas segítséget nyújt minden propagandista, minden párttag és egész dolgozó népünk számára, hogy az eddiginél tudatosabban dolgozzunk a szocializmus építése, jövőnk érdekében. ilye« rendben, meg szavakat sem találtam az elmondására.;; Csak állok, kínlódok, nem tudom rendezni a gondolataimat, szavakat se találok! Mellettem meg ott ülnek a kormány tagjai. S előttem a teremben a legjobb földművelők százai.:; S mindehhez még ezek a fényszórók, vakítják a szemem, a riporterek is úgy ugrándoznak körülöttem, mint az ördögök, egyre kattoghatva gépeiket! Végleg elvesztettem lábam alól a talajt! Nem találom meg a hiteles, a méltó szavakat... De hát, hogy is mondhatnám? — gcndo’om magamban. ,.A főagronómusunk részéről jelentkező energia és kezdeményezőkészség ...” De hát ilyen szavakkal el lehetne mindent mondani? Mit csináljak? S közben itt mellettem .;. itt vannak a kormány tagjai. Olyan emberek, akik minden utat tágra nyitnak előtted. Csak eriggy! Csak ertggy! És te néha ahelyett, hogy mennél, egy helyben topogsz... ÉS akkor.. a e’szégyeltem magamat előttük > és azok előtt, akik a teremben ültek .. ■ Tapasztalatadást várnak tőlem és én mindenféle szép számok elmondására készültem fel. • | (Folyt, köv.) Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a főagronómusről És egyszerre elémtárult a teljes kép. Mindent megláttam. Attól kezdve, ahogy Nasztya először megjelent, egészen a búcsúzáéig, mikor Moszkvába utaztam. Vannak olyan pillanatok, amikor egyszerre hihetetlenül sok minden elfér az ember agyában! Nekem is egyszerre minden felvillant az agyamban. A négyzetes vetés is, a gépegységek is, a vetőmag és a beszélgetés S zergej Szergejevios- csel, meg a harc Arkagyijjal... Mindezt egyszerre látom, de beszélni semmiről sem tudok! Egyszerre nem lehet mindent elmondani. De hol kezdjem? Mi a legfontosabb? Magam sem tudok kiigazodni gondolataim közt! És a miniszterhelyettes még hozzáteszi: ,,Mondja el — kérdezi — miképpen történik ez?” Hogy miképpen történik ez? — Alekszej Alekszejevics felemelte fejét és energikusan, szinte elkeseredetten mondta: — Van az úgy néha, hogy az, aki a munka lelke, megrovásban részesül, és sírva ül magéban a sztyeppén, senki se tud róla semmit, az ellenfelei pedig az első sorban ülnek, a legelső helyen!... Hát így van ez bizony néha!... Kezdjek erről beszélni. mondjam él mindezt? A gondolataim se voltak akkor még ÍV t V VM-'-Ul- ti'-gezik ezt a kérdést jó hangosan! Hát persze, zavarba jöttem egy kicsit. . Annyi minden dolog meg esemény történt nálunk, hogy lehetne rögtön megérteni, mi ebben a lényeg? Hogy lehet erre két szóban felelni?... Az első sorba meg éppen előttem, ott ült Arkagyij. jellegzetes sas-orrú feje kiemelkedik a hallgatók közül. Ezer közül is meg lehetne ismerni. Néz rám és mosolyog: „Eh, te... Hívtak volna csak engem a szónoki emelvényre!” A miniszterhelyettes meg újra csalc kérdezd: „Mi emelte így fel magukat”, és fölemeli a kezét. És egyszerre csak, ebben a pillanatban, úgy, ahogy most magát láttam, magam előtt, megláttam Nasztya kezét, szakasztott úgy, ahogy akkor láttam, abban az órában, amikor sírt... Hiszen ezek, ezek a kezek emeltek fel bennünket! Amíg ő nem volt nálunk, semmi ehhez hasonló sem történt a mi gépállomásunkon. Nasztya, ü emelt fel bennünket!... Sokszor nem is a mi segítségünkkel, inkább a mi ellenünkre... És most mi hárman itt vagyunk, s Arkagyij itt ül einyújtózkedva az első soriban. Nasztya meg ott bolyong valahol a sztyeppén egyik brigádtól a másikig : -
