Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-22 / 70. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. március 22 Henry Ford beáll a „népi kapitalisták“ közé Irta: M. SZTURUA TUDOMÁNY-E ÁZ ASZTROLÓGIA? IRTA; RUDOLF BRANDT, A NEMET TUDOMÁNYOD AKADÉMIA SONNEBERGI CSILlAG VIZSGÁLÓJÁNAK MUNKATÁRSA 7V emrég a newyorki Commodor 1 ” szálló felhőkarcoló épületében 2500 bankalkalmazott és ügynök előtt beszédet mondott II. Henry Ford, a Ford Motor Company nagy amerikai gépkocsi konszern teje. Ünnepélyesen kijelentette az egybegyűlteik előtt, hogy a konszern vezetősége elhatározta 10,2 millió részvény eladását és ilyenformán Amerika utolsó nagy konszerné megszűnik egy család tulajdonának lenni. Ugyanakkor, amikor Henry Ford a Commodor szállóban beszélt, a Wall Street 14. utcán a Bliss and Co. bankirodában szűkkörű értekezletet tartattak a legnagyobb newyorki bankárcsaládck. Megvitatták a Ford részvények eladásának technikai oldalát. — Elhatározták, hogy ezzel a művelettel 722 bankból álló konzorciumot bíznak meg. S megkezdődött a részvényeladás. Mint a lapck közölték, e sajátos árverés 3 napja alatt a Ford cég részvényeinek értékesítésével megbízott 722 bank épületében olyan kép fogadta a szemlélőt, mint a nagyáruházakban csúcsforgalom idején. Mindenki igyekezett legalább egy darab óriási „F" betűvel jelzett kék részvényt megszerezni, hogy így a gigantikus Ford konszern „társtulajdonosa’1 lehessen. Vagy négyszázezren lettek „szerencsések". A harmadik nap végén a részvények eladásét befejezték s Bliss bankár tiszteletteljesen átnyújtott Henry Fordnak 642,6 millió dollárt. Március 1-től kezdve a Ford részvényeket jegyezni kezdték a tőzsdén; A Ford részvények eladását hallatlan sajtókampány kísérte. Egyes lapok azt írták, hogy végtére megdőlt az ipari királyok utolsó vára, s helyén üvegépületet emeltek, azaz mindenki szabadon betekinthet e konszern eddig hét lakattal elzárt pénzügyi titkaiba. Más lapok azt fejtegették, hogy ütött az utolsó ipari monarchia utolsó órája. A hatalom most már ott sem egy családé, hanem 400 000 részvényesé. A legnagyobb lármát természetesen a jól megfizetett Ford ügynökök csapták. Azt híresztelték: a Ford konszern részvényeinek eladása az iumerikai „népi kapitalizmus” felvirágzásának újabb tanújele. Az egyes mágnások abszolutizmusának helyére — úgymond — a „népi kapitalizmus’’ lépett. Véget ért az ipari és pénzügyi dinasztiák uralma, hirdették a Ford ügynökök. Ma részvénytulajdonos egyszerű amerikai milliói vannak hatalmon; Az Egyesült Államokban már régóta terjesztik a hírhedt „népi kapitalizmus meséjét, hogy ezzel próbálják ékesíteni a kapitalizmus épületének semmiképpen sem vonzó homlokzatát, Sőt ezt a mesét most hivatalos államelvvé emelték. Propagandáját külön állami tájékoztató ügynökségre bízták. Ám a mese, csak mese marad. S a , glépi kapitalizmus* meséje a görög mitológiánál is kevésbé felel meg a valóságnak, már csak azért is, mert korántsem rendelkezik a görög mitológia irodalmi értékeivel. Szemléltetően tanúsítja ezt a Ford részvények eladásának példája. Ennek semmi köze sincs a Ford család dinasztikus problémáihoz még kevésbé a kis részvényesek „népuralmának’’ megteremtéséhez. üzleti érdekek diktálták az egészet, semmi más. Az a helyzet, hogy az utolsó időben az Egyesült Államok legnagyobb gépkocsi konszernjeire, s köztük a Ford konszernre, az értékesítési válság sötét árnyéka borult. A reklám minden ravasz fogása és az ügynökök tekintélyes százalékokkal felízzított értékesítési heve ellenére gépkocsik ezrei maradtak eladatlanul. Csökken a termelés, kezdődnek a munkáselbocsátások. A Ford cég szintén kénytelen volt néhány ezer munkást elbocsátani és leállítani több üzemét. A Ford konszern agytrösztje a részvényeladást annak érdekében találta ki, hogy kikerüljék a válságos helyzet elmélyülését s győztesen kerülhessenek ki a vásárlókért és az értékesítési piacokért egyre hevesebben fellángoló harcból. — Mint maga Ford jelentette ki szűk körben, négyszázezer részvényes egyenlő négyszázezer potenciális vásárlóval. Ráadásul a részvények egy részét alacsonyabb áron 8200 eladási ügynöknek juttatták, azért, hogy az értékesítésnél előnyben részesítsék a Ford kocsikat. Végezetül p>edig 27 000 részvényt még alacsonyabb áron Ernst Breachnak, a konszern főigazgatójának adták el, akit Ford legveszélyesebb konkurensétől, a General Motors társaságtól csábított el, így fest valójában mister Ford „népi kapitalista" tevékenysége. Ford továbbra is a konszern gazdája marad, mert megtartotta a részvények legjelentősebb részét, ami lehetővé teszi, hogy teljhatalommal irányítsa az ügyeket. Nem ok nélkül utasította részvényeinek értékesítőit, hogy egy vásárlónak egyidejűleg ne adjanak el száznál több részvényt. Négyszázezer kis részvényes „népuralma’1 — merő ámítás. A gépkocsi király tehát „elnöki székkel1’ cserélte fel trónját, de ezzel nem változott meg semmi. (Izvesztyija, március 7.) A természettudományok — különösen a csillagászat — új felismerései az utóbbi évtizedekben jelentősen kibővítették és megszilárdították a világképünkre vonatkozó ismereteinket. Ennek ellenére még sok olyan ember akad, aki bedől az „asztrológia”, vagyis a csillag- jóslás, stb. nyilvánvaló és veszedelmes tébolyának. Ha ennek okát kutatjuk, azt kell megvizsgálnunk, milyen körülmények között keletkezett, illetve éledt újjá és terjedt el a világon az „asztrológia”? „ASZfRÁUS" befolyások, HOROSZKÓPOK, A VILÁG VÉGE 500—1000 évvel ezelőtt az asztrológiát még tudománynak vélték. A Kopernikus előtti időkben a Földet tartották a világ központjának, amelyet, az égitestekkel együtt, egyenesen az ember kedvéért teremtettek. Az őskor embere, aki még nem volt képes a természeti erőkkel szembeszállni, az égitesteket, amelyek lényegéről mitsem tudott, isteneknek és démonoknak tartotta és összefüggést keresett saját sorsa és az égitestek állása, illetve pályája közt. Az emberek az égitestek állása alapján önkényesen összeállított sémákból próbálták a jövendő jót és balszerencsét kiolvasni. A csillag jósok azt állították, hogy az égitestek állásának különösen az újszülött ember jövendő sorsára van „asztrális” befolyása, vagyis valósággal előre meghatározza az emberek életútjait. A csillagjósok jövendöléseinek alapját a „születési horoszkópok” képezték, vagyis az égitestek állása a születés pillanatában. A horoszkóp felállításánál rögzítették a mozgó égitestek (Nap, Hold és bolygók) állását az állatövön (a Nap látszólagos évi égipályáján) belül, továbbá az állatöv á'lását a születési hely láthatárához, illetve a a születés időpontjához viszonyítva. Jellemző eset az égitestek állásából 1949 márciusára jósolt világ vége. Egy csomó ijedős ember hagyta magát megrémíteni és nem egy közülük még a csillagászokhoz is segítségért fordult. JÁTÉK AZ ÁLLATÖVJELEKKEL Annak megértséhez, milyen nagy badarság az ember születésének időpontjából egész életsorát meghatározni, képzeljük el, milyen nagy különbségek vannak a grönlandi és egy kongónéger, vagy akár a véletlenül egyazon helyen és időpontban született más emberek társadalmi állása, testi felépítése, jelleme, stb. között. Vonatkozik ez az ikertestvérekre is. Az asztrológia tudománytalanságát bizonyítja az is, hogy az asztrológiai rendszer felépítőének idején csak a szabad szemmel látható bolygókat, a Merkúrt a Vénuszt, a Marst, a Jupitert és a Szatumuszt ismerték. A bolygók neveit a görög mitológiából vették és ezek a nevek egyáltalán nem jelképeznek olyan jó vagy rossz „tulajdonságokat”, amelyeket a bolygók állítólag „kisugároznak.” A régi asztrológiai rendszerben nyoma sem volt még a később távcső segítségével felfedezett Uránusz-, Neptun és Pluto-bolygóknak, de a csdl- lagjósok ezeket is hamarosan belevonták önkényesen teremtett rendszerükbe. Az asztrológiai labirintus egyik legnagyobb badarsága a játék az állatöv-jelekkél. Értelmetlenségét már az is bizonyítja, hogy az asztrológiában fontos szerepet betöltő „házak”, illetve „jelek” már nem esnek egybe az állatöv velük kapcso'atba hozott csillagképeivel, mint két évezreddel ezelőtt, amikor ezeket az asztrológiai szabályokat felállították A föld tengely lassú pergettyűmozgása (precesz- sziója) következtében az úgynevezett napéjegyenlőségi pontok (a tavaszpont és az őszpont a felfelé, illetve lefelé ívelő nappálya metszéspontjai) az égi egyenlítővel lassan nyugat felé tolódnak el. Ezért a tavaszponttól, az égboltozat hosszszámításának nulla pontjától számított csillag-hosszak (rektaszcen- ziók) állandóan növekednek, illetve kelet felé haladnak. Kétezer évvel ezelőtt a tavaszpont például még a Kos csillagképében volt, ma pedig az ettől közvetlenül nyugatra fekvő Halak csillagképében. Az asztrológiai játékszabályok szerint tehát a Kos jele már nem található a Kos csillagképében, hanem a Halak csillagképében, stb. Ez az eltolódás 20.090 évben egyszer végigmegy az egész állatövön. Ennek ellenére az asztrológusok ma is ugyanúgy készítik horoszkópjaikat, mint régen. A VILÁGEGYETEM VÉGTELENSÉGE Milyen is hát a legújabb kutatások szerint annak a világnak a képe, amelyben élünk és amelyet az asztrológia naiv, önkényes játékszabályaival még ma is „sorsmeghatározónak.” igyekszik feltüntetni? A világegyetem telve van a csillagrendszerek milliárdjaival, a spirálködökkel vagy világszigetekkel, a Napként világító testek máliiárd- jainak csoportjaival. Az eddig megfigyelhető legtávolabbi, alig hogy észlelhető csillagrendszerek közel kétmilliárd fényévre (egy fényév = 9.5 billió kilométer) vannak tőlünk. Átlagos távolságuk egy-két millió fényév, átmérőjük százezer fényévig terjed. A Nap-szerű testek csillagok, gázgömbök, amelyek szerkezete igen különböző. A legnagyobbak köztük több százszor nagyobb méretűek, mint a mi Napunk, mely csillagrendszerünknek csak egyik csillaga. A Napok közti átlagos távolság óriási: ha a csillagok mérete a gombostű gömbjének DOLGOS DÖME MUNKANAPJA Pontos, akkurátus ember vagyok; Szeretem a rendet mindenben és mindenütt. De annál furcsább teremtés a feleségem! Egészen ellenkező természete van. Sehogy sem tud hozzáidomulmi a szokásaimhoz. Lám, ma is mi történt? Ahogy készülődöm reggel, odaszólok neki: — Te Nagy a, becsomagoltad a reggelimet? — Minek csomagoltam volna — azt mondja, — van még időd bőven. Szépen, nyugodtan megeszed itthon. Majd szétrobbantam a méregtől, de türtőztettem magamat és mint máskor, most iß nyugodtan feleltem: — Azt hiszem, Nagyocska, nagyon jól tudod, hogy csakis ünnepnapokon reggelizem itthon, akkor is immel-ámmai! Bármi furcsa is a dolog, valóban így van. Amint meglátom a szobám ajtaján a feliratot, hogy „Újítási javaslatok instruktora” és az asztalomon a sürgős ügyele szépen kötegezett aktacsomóit, valahogy, szinte akaratlanul a vajaskenyér után nyúlok. Egyébiránt az evéssel sohasem szoktam sietni és sohasem hagyom abba, amíg be nem fejeztem. Ma is minden úgy történt, ahogy általában történni szokott. Mikor kezdetét vette a munkanap, már ott ültem az íróasztalomnál, s reggeliztem. Minden ment a maga rendjén, ha csak azt a két látogatót nem számítom, akik érdeklődni akartak a fél évvel ezelőtt beadott újítási javaslatuk sorsa felől. Látván azonban, hogy a szám éppen tele van, s hogy ezen oknál fogva semmiféle kérdésre választ adni nem tudok, kénytelenek voltak otthagyni, azzal a fenyegetéssel, hogy majd később visszatérnek. Lehetséges is, hogy valóban benéztek a későbbiek 6orán, de újabb találkozásra nem került sor, mivel a reggelim befejeztével ementem az üzemi pártbizottságra, a tagsági díjam befizetése végett. Innen eltávozván — mintegy két óra múlva — eszembe jutott, hogy tegnap nem volt időm megborotválkozni. Hogy a drága időt ne fecséreljem, be sem kukkantottam a szobámba, egyenesen a borbélyhoz siettem; Ahogy a folyosón végigszaladtam, már messziről észrevettem, hogy egy csoport munkás az ajtóm előtt várakozik, mivel azonban rendszerető, akkurátus ember vagyok, nem tartottam illő dolognak, hogy az üzem legjobb dolgozód — az újítók — előtt borotválatlanul jelenjek meg. Mert akárhogy is vesszük, gyakori eset, hogy az üzemben uralkodó rendről, egyik, vagy másik funkcionárius külső állapotából következtetnek az emberek. S ugyan milyen rendről lehetne szó, ha egyszer a szakmai vezetőség egyik képviselője borostás arccal mutatkozik? A borotválkozás azonban nem olyan egyszerű dolog. Beléptem három borbélyüzletbe is, de mindenütt sokan várakoztak már. De mit volt mit tennem, kivártam a soromat és végre beültem a karosszékbe. „Na, gondoltam, most már minden a rendjére tér: a nyírás és borotválás 40 percig ha megtart, és még, ha nem is kapkoíódom, jó másfél óra múlva hozzáfoghatok a hivatalos ügyek intézéséhez.” De alighogy végiggondoltam a dolgot, mi történt? A borbély egy kis csomagot húz elő az asz tál- fiókból, kibontja, s ahelyett, hogy a nyíráshoz fogna, nekilát majszolni a vajaskenyerét. Képzelhetik, milyen dühbe gurultam! Hát látott már ilyet a világ! Mintha otthon nem ért volna rá bekapni azt a kis kenyeret! No, de végre befejezte a falatozást a borbély és hozzálátott a nyíráshoz. Mikor azonban a borotválásra került a sor, új kellemetlenség állt elő. A borbély annak rendje és módja szerint beszappanozott, aztán fogta magát, elment. Ott ültem magamban és várakoztam vagy húsz percet. Később aztán kiderült, hogy a közeli telefonfülkébe ment, hogy felhívja a menyasszonyát. És persze sokáig tartott: míg rá tudta beszélni, hogy menjen el vele a futballmérkőzésre. Hát kérdem én, miféle dolgozó az ilyen? Milyen jogon beszélget a menyasszonyával, amikor a vendég beszappanozott arccal várakozik? Jó kis rend, mondhatom! A borotválás befejeztével hívattam az üzletvezetőt és botrányt csaptam. Jól odamondogattam nekik. A túlzsúfolt munkanap csak úgy szó- bakerült, akár a munkafegyelem minősíthetetlen megsértése. Az üzletvezetővel folytatott eszmecsere és észrevételeim rögzítése a panaszkönyvbe — mintegy másfél órát vett igénybe. Mert nem vagyok én akármilyen ember, valamiféle nyárspolgár, ha egyszer látom, hogy valami nincs rendjén, nem sajnálom az időt, meg a fáradtságot és a végére járok; Négy óra felé járt az idő, amikor visszatértem az üzembe. Rögtön dologhoz akartam látni, de a borbélyüzletben történt dolgok annyira megviselték az idegeimet, hogy fél óra is beletellett, míg munkaképesnek éreztem magam. Mikor aztán éppen felkészültem, hogy beszéljek az ésszerűsítési javaslatok benyújtóival, sürgősen hívattak az üzem igazgatójához; — Arról van szó, kérem — szólt az igazgató — hogy a holnapi naptól kezdve átveszi a kártyabélyegzést ellenőrző tisztviselő munkakörét. — Hogy-hogy, nem értem, miért? — kérdeztem meglepetten. — Hát csak azért, mert a mun kások újításait a süllyesztőbe rakja és a munkafegyelmet kutyába se veszi. ;. Hát így történt. A következő nap regge’én elsőízben reggeliztem otthon. Mi tagadás — egyáltalán nem volt étvágyam. M, LEVITYIN. méretére zsugorodna össze és ugyanilyen arányban zsugorodna össze a csillagok közti távolság is, a világűrben 100 kilométerenként lenne elszórva egy-egy ilyen apró csillag. A csillagok közt nagy mennyiség részben világító, részben sötét gáz- és portömeg (különösen hidrogénköd) van. Mi egy ilyen spirálködben élünk. A mi Napunk egyike a legkisebb csillagoknak a mi csillagrendszerünk, a Tejút (Galaxis) egyik legtávolabbi spirálnyulványában. Az égen szétszórt, szabad szemmel is látható csillagok ennek a csillag- rendszernek csak kicsinyke része; A csillagrendszer spirális alakjánál fogva a csillagok zöme az úgynevezett Tejútban zsúfolódik össze, amelynek átmérője körülbelül százezer fényév. Több mint másfélmillió fényév távolságban láthatjuk, mint világos felhőcskét a sötét éjszakában a legközelebbi „Tejútat”, a Nagy Andromeda-ködöt. Napunk körül különböző kisebb testek, a bolygók keringenek. Ezek egyike tudvalevőleg a mi Földünk; A Nap bolygóival, a bolygók körül keringő holdak sokaságával, egy nagyobb számú kisebb bolygókkal, valamint különféle gáz- és portömegekkel (állat övi v. zodiakáiis fény, üstökösök és hullócsillag- rajok) képezik együtt a Nap- vagy bolygórendszert. Ez a mi szűkebb honunk a világegyetemben és éppen ezért ezt kell' jobban megismernünk ahoz, hogy meg tudjuk cáfolni az asztrológia állításait; Az igazi méreteik a csiliagűrben elképzelhetetlenül óriási arányúak. A tudomány nem tudott semmiféle titokzatos, az ember sorsára kiható „sugarakat” felfedezni a sötét bolygókon. Csak a legérzékenyebb mérőeszközök (például a hőcellák — (hőelemes távhőmérők) nagy távcsövek gyújtópontjában mutattak ki egy, a bolygók felületéről kiinduló, igen gyengén visszavert napsugárzást és egy ugyancsak gyenge sajátfényt. (Különösen a Jupiternél és Szalum úsznál, amelyek felülete valószínűleg még forró). Ezzel szemben nyilvánvalók a természetes és zömében a Nap által kibocsátott különböző sugárzások. Ezeket azonban nem ismerte az asztrológia, amikor rendszerét megteremtette; AZ ASZTROLÓGA NEM TUDOMÁNY A Csillagászati Társaság, kiváló csillagászati tudások össznémet grémiuma, amelynek sok külföldi kutató is tagja, 1949-ben egy Bonnban tartott gyűlésen a nyilvánosságnak szánt állásfoglalásában a többi között megáTapította, hogy amit ma asztrológiának, stb. neveznek, nem más. mint babona, szemfényvesztés és üzlet keveréke. Vannak ugyan asztrológiád körök, amelyek elvetik a normára szabott, nyomtatott jellem-elemzéseket és a legkülönbözőbb életkörülményekre általánosított tanácsokat, viszont saját tudományosnak, komolynak feltüntetett asztroiógiá jukkái helyettesítik ezeket a badarságokat; De ezek a körök is adósak maradtak annak bizonyításával, hogy az asztrológia tudomány és tudományos eszközökkel dolgozik. Az asztrológia mindössze önkényesen elfogadott játékszabályok rendszere. Egy ilyen rendszer nem tarthat igényt arra, hogy egyéni és közügyekben tudományosan megalapozott értelmezéseket és prognózisokat felállítson; Az egész társadalom segít Az árvízsújtotta területek lakóinak segítésére megmozdult az egész társadalom. A MÁVAG és Gheorghiu-Dej Hajógyár dolgozói úgy határoztak, hogy külön vasárnapi műszakot tartanak és aznapi keresetüket az árvízsújtotta lakosság megsegítésére ajánlották fel. — Mikor arról értesültek megyénk termelőszövetkezetei, hogy az árvíz- károsultak jószágállománya részére nincs elegendő takarmány biztosítva, azonnal segítségre siettek. Mezőtúr termelőszövetkezeti város termelőszövetkezetei már a mai napon elküldték az első takarmány szállítmányukat. Felajánlottak eddig 5 vagon takarmányrépát, melyből a Haladás Tsz I vagont adott. A mezőtúri Legeltetési Bizottság 1 vagon takarmányszalmát rakott vagonba, valamint 50 q vegyes abraktakarmányt A turkevei Legeltetési Bizottsá- ' vagon szénát küldött el Vágási