Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-17 / 66. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. március 11( KÖZÖS UTÓN (4-ife folytatás.) Az abádszalókl Lenin Tsz és a já&zkiséri Táncsics Tsz péddája azt bizonyítja, hogy hasonló problé­mákkal szembekerülve abban a tsz-ben, ahol a párteUenőrzés biz­tosan segíti a vezetést, le tudják küzdeni a nehézségeket. Ahol vi­szont ez nincs meg, ott előbb-utóbb lazaság üti fel a fejét és a gazda­sági sikerek is elmaradnak. A pártellenőrzés módszeredre vi­szont nevelni kell a termelőszövet­kezeteit kommunistáit, a pártveze­tőséget, sőt a titkárokat is. Általá­ban a tömegek közt végzett agi- tációs, népnevelő feladatok meg­oldásában is segíteni kell őket. A kunhegyese járásban szerzett né­hány tapasztalatunk azonban arra mutat, hogy ezen a téren még fo­gyatékosságok vannak a járási pártbizottság munkájában. Ami a gyakorlatiasabb pártmunkát illeti, van előrehaladás. Például tartottak előadásokat a tsz-párttitkároknak a pártellenőrzés kérdéséről, de még odáig nem jutottal« él, hogy a gya­korlatban is megmutatták volna ennek néhány módszerét a fsz-ek- ben: Teljesen helytelen az a módszer, amit ugyancsak Abádszalókon ta­pasztaltunk, hogy a járási párt­bizottság egyik vezető munkatársa csupán a község vezetőivel — te­hát egy szűkkörű Ids gárdával — igyekezett előbbrevinni az elmúlt napokban a tsz-fejlesztés ügyét. Ez a módszer látszólag gyakorlatias, a valójában még sem az, mert nem a népnevelők tömegét vonja be ebbe a munkába, hanem a köny- nyebbik megoldást választva^ csak a falu vezetőit, a tsz és a gép- állomási párttitkárt stb. Ugyanak­kor pl. a Lenin Tsz tagjai jelen­leg egyáltalán nem folytatna!« agi­táció! a tsz-fejlesztés érdekében. .4 pártbixoitmág munkastílusa természetesen kihat az egész terü­let életére — ennek megjavításával kell tehát kezdeniök a további fel­adatok megoldását. Nem elég ki­adni a jelszót: ki az életbe és el az- íróasztaltól! Ennél többről van szó, — arról, hogy a területen töl­tött minden perce a lehető leggyü­mölcsözőbb legyen a vezető funk­cionáriusoknál«. Ne végezzék el a munka legapraját a helybeli elv- társak helyett, hanem tanítsák meg őket, hogyan kell ezeket a felada­tokat megoldani. Amikor kint jártunk Abádszaló- kom, megkérdeztük a Lenin Tsz párttitkárhelyettesét, Mészáros elv- társat, hogy mivel töltötte el ezt A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa rend­kívül nagy jelentőségű a Szovjet­a hetet. A válasz egészen meglepő volt. A hét 6 munkanapjából ugyanis 4 napon értekezleten ült. Két egész és két fél napját vették el az értekezletek — és mindezt a tsz-en kívül. Aznap éppen csütör­tök volt, hét végéig még lehet, hogy kapott valami újabb meghí­vót is. Mondani sem kell, hogy ez sincsen rendjén s ezen is mielőbb változtatni kell. Hozzátehetnénk még azt a tapaszta­latot is, hogy a járási pártbizott­ság mezőgazdasággal foglalkozó tit­kárával beszélgetve, nem tudtunk tájékozódást szerezni a járás ter­melőszövetkezeteinek termelésére legjellemzőbb számadatai« felől. Például, hogy mennyi a gabona önköltségi ára a járás tsz-eiben? Az elvtárs csekély 64 forinttal mondott többet, mtot ami a való­ságban. Ez pedig nem tréfa dolog és nem is a jelentései« és a statisz­tika dolga. Ezek nélkül a jellemző számadatok elemzése és ismerete nélkül bajosan lehet gyakorlatiasan, beavatkozóan és hatásosan irányíta­ná a járás tsz-einek további munká­ját. Ezek a különösebb rendszere­zettség igénye nélkül felsorolt lát­szólagos apróságok mutatják a tennivalókat a kunhegyes! járási pártbizottság számára, de ehhez hasonló példákat egész biztosan találnánk a többi járásokban is. A pontokba foglalt tanulságok helyett lényegében ezeket akartuk elmondani cikkünk befejezésekép­pen. Ehhez azonban még tegyük hozzá: sokkal többet törődjenek most a járási szervek az új és a megnövekedett termelőszövetkeze­tekkel, mint az elmúlt esztendőben törődtek a régebbi tsz-ek megszi­lárdításéval. S akkor az élet így írja majd to­vább sorainkat: a megnövekedett abádszalóki Lenin Tsz-ben sikere­sen harcol a tagság a bő termésért, a gazdag zárszámadás eléréséért. F. TÖTH PÁL Hi SZKP XX, kongresszusa számunkra is A Szovjetunió Kommunista Pártjánál« XX. kongresszusa rend­kívül nagy jelentőségű a Szovjet­unió és az egész emberiség szá­mára. Ez a tanácskozás nekünk,, magyar kommunistáknak is nagy­szerű példát mutatott a marxizmus- leninizmus alkotó alkalmazására. Ezt húzza alá a K. V. ezév márciusi határozata is, mely magyar viszo­nyokra konkretizálja a legfőbb ten­nivalókat. A tapasztalatok alapján a járási párt V. B. tagjai úgy akarják javí­tani munkájukat, hogy többet tar­tózkodnak kint a területen — a te­rületfelelősi elv alapján — ahol konkrét, gyakorlati segítséget nyúj­tanak. Ennek érdekében csökkent­tjük az értekezletek számát, ha­vonta csak egy esetben tartunk tanácskozást a pártapparáíns ré­szére. Az a tervünk, hogy az értekez­leteket szocialista szektoroknál gépállomás körzetenként tartjuk meg, amelyen résztvesznek a tsz párttitkárok, gépállomási vezetők, így nagyobb lehetőség van arra, hogy egy-egy körzet problémáit alaposan megvitassuk. A XX. kongresszus útmutatása alapján a jövőben még nagyobb súlyt helyezünk a kollektív vezetés elvének betartására. Nagyobb mér­tékben támaszkodunk a pártbizott­ság és a vb. tagok munkájára. Minden esetben bevonjuk őket a határozatok végrehajtásába. Javít­juk a tömegek körében végzett po­litikai tömegwunkát, többet tartóz­kodunk mi, járási vezetők is a dol­gozók körében, hogy közvetlen ta­pasztalatokat szerezzünk és példát mutassunk a községi vezetőknek. A párt- és a kormányhatároza­tok végrehajtása a káderektől függ. Éppen ezért a jövőben még nagyobb gondot fordítunk a káde­rek nevelésére és támogatására. Az operatív munka végzése terén nagyobb gyakorlati segítséget nyúj­tunk azoknak az elvtársaknak, akik az elmúlt évben kerültek a községi pártbizottságok és tsz-ek élére, hogy minél előbb ki tudjál« alakítani munkamódszerüket. A jövőben fokozottabb gondot kell fordítani a termelés pártcllen- őrzésére, különösen a járás szocia­lista szektoraiban. Ezt a munkát úgy javítjuk, hogy rendszeresen be­számoltatjuk a gazdasági vezetőket PB-ülésen, vezetőségi üléseken, tag­gyűléseken, ahol értékeljük a mun­kát és megszabjuk a további ten­nivalókat. Most az a feladatunk, hogy a napi teendők végzése mellett a dot-' gőzök — elsősorban a párttagok körében Ismertessük az SZKP XX. kongresszusának útmutatásait és a tanulságokat felhaáználva lényege­sen javítsuk a politikai és a gaz­dasági munkát. Garáz István JPVB másodtitkár. Iíunszentmárton Ä demokratikus német sajtó ismerteti Rákosi Mátyás elvtárs beszámolóját as SZKP XX. kongresszusáról Berlin (MTI). A Német De­mokratikus Köztársaság sajtója bő kivonatban ismerteti azt a beszá­molót, amelyet Rákosi Mátyás, az KDP Központi Vezetőségének első titkára, a Központi Vezetőség leg­utóbbi ülésén a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XX. kongresz- szusáról és annak tanulságairól tar­tott. Rákosi Mátyás beszámolójáról a nyugatnémetországi és nyugatber­lini lapok is megemlékeznek. A Francia Köztársasági Tanács elfogadta a* algériai kivételes felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot Párizs (MTI). A Francia Köz- társasági Tanács péntekre virra­dóra 294 szavazattal 7 ellenében el­fogadta az algériai kivételes íelha- tamazásról a nemzetgyűlésben első olvasásbem már megszavazott tör­vényjavaslatot. Verdeille szocialista szenátor, a javaslat előadója kifejtette a nem­zetgyűlésben már ismertetett indo­kokat, amelyek szerint a kivételes felhatalmazásra szükség van az al­gériai kérdés rendezéséhez. Ennek ellenére az igazi bátorság nem abban nyilvánul meg, hogy erőszakkal oldjuk meg azokat a konfliktusokat, amelyeket józan ésszel is meg lehet oldani — hang­súlyozta Verdeille. A vitában a megtorló politika több szóvivője is felszólalt. A Francia Kommunista Párt ne­vében Waldeck L’Huiller szenátor rámutatott: az a politika, amelyet a különböző kormányok januárig követtek mind Indokinában, mind Észak-Aírikában, nagyon Sokba ke­rült Franciaországnak. — Azért szavazunk a kormány mellett — mondotta —, hogy meg­gátoljuk e politika folytatását. Sza­vazatunk ezenkívül kifejezi arra irányuló akaratunkat is, hogy meg­gátoljuk a reakció mesterkedései­nek sikerét, s hogy megszakítás nél­kül folytassuk a harcot a munkás- osztály, a népi tömegek egységak­ciójáért. Szavazatunk azonban nem jelenti annak figyelmenkivül ha­gyását, hogy Algériában létrejöjjön a tűzszünet s az a nélkülözhetetlen tárgyalás, amely lehetővé teszi majd az algériai népnek, hogy a francia nép barátjává és szövetsé­gesévé váljék. A felszólalásokra Guy Mollet vá­laszolt. Az ifjúvezetői találkozóról Hatalmas sikert arattak a szovjét vendégművészek Maja Piisseclíaja, Maris* Liepa és Naisssi Valter fellépése a szolnoki Szigligeti Színházban Ez év márciusában gyűltek össze első ízben Szolnok megye ifjú ve­zetői, hogy tapaszt alaiailoat, tervei­ket kicseréljék egymással, meg­vitassák az úttörő mozgalom leg­időszerűbb kérdéseit. Az ifivezetők nagyrészc alig vár­ta e nap érkezését, hiszem, volt min- den kinek a tarsolyában valami ■megoldásra váró feladat. Mégis so­kan hiányoztak a megbeszélésről, ezek az elvtársak azt gondolták, hogy számukra csak felesleges idő­töltés ez. Pedig mennyire nincs igazuk! Mennyi hasznos tudnivaló­idat hallottunk ezen a márciusi dél- előttön. Először Sáros Gyula, a Beloian- nisz-úti iskola csapatvezetője be­szélt az ifjúvezetők munkájáról. Különösen felhívta figyelmüket arra,, hogy jól készítsük elő út­törőinket a DISZ tagságra. Ennek a munkának nem szabad kampány- szerűnek lenni, hanem már az ötö­dik osztálytól kezdve, folyamatosan kell vele foglalkozni. Ezután következett a délelőtt leg­érdekesebb része: a hozzászólások. Elsőnek a Kassai-úti iskola ifiveze­tői adták át tapasztalataikat. Ká­Csütőrtdkön este zsúfolásig meg­telt a. szolnoki Szigligeti Színház nézőtere. Akiiének sikerült jegyet szerezni és résztvenni ezen az elő­adáson, olyan megragadó és felejt­hetetlen élményben volt részük, amilyen ritkán adódik a vidéki színházlátogatók életében. Maja Pliszeckaja-t, a moszkvai Nagy Színház szólótáncosnőjét, Marisz Láepa-t, a Lett SZSZK opera- és balettszínházának szólótáncosát lát­hattuk, s Naum Valter zongora- művész, a Moszkvai Rádió szólis­tája mellett neves magyar művé­szeknek is tapsolhattunk, mint Palló Imre Kossuth-dijas, a Magyar Ál­lami Operaház szólóénekese és Vi- rizlai Mihály kétszeres VIT-dijas csellóművész. Maja Pliszeczkajaé legyen az első dicséret. Chopin „Qis-moll kerin- gő”-jét, Mínkousz „Don Quihote”, Glazunov „Rajmunda” című balett­jéből részletet és Saint Saens „A hattyú halála” című balettjét tán­colta. És milyen csodálatosan, az érzé­sek milyen megragadó kifejezésé­vel. Maja Pliszeckaja mozgása, tánca, biztos, erőteljes, ugyanakkor légiesen loönnyed, szépségesen lob­benő. A legnagyobb hatást „A hattyú halálá”-val érte el. Alig tette meg az első lépéseidet, amikor a hátam mögött valaki — bizonyára a mel­lette illőnek — ezt mondta: „Te, nézd a karját!" Pliszeckaja karja az egész tánc alatt lágyan hul­lámzó, olykor fájdalomtól megrán­duló hattyúszárny. Az utolsó pilla­natban, mikor térdre bukik, karja mégegyszer repülésre lendül, a ha­lál azonban megszakítja a cselek­vést, a fellendül■ kar megremeg, s olyan puhán és súlytalanul hull le, mint a virágszirom, mint a kiter­jesztett szárny. Pliszeckaja a balett olyan szép­ségeit tárta fel táncában, amely csak technikában semmiképpen el nem érhető. A mély érzések, a tánc mondanivalójának átélése és a nagyszerű tánctudás — ezek együt­tesen hatnak a nézőre, s tegyük hozzá — ellenállhatatlanul. Marisz Liepa fiatal táncos, amint értesültünk róla, nemrég fejezte be tanulmányát. Ennek ellenére méltó partnere volt Maja PHszeckaja-nak. Marisz Liepa kitűnő táncos, moz­gása kifejező, színes és vonzó. Naum Valter Csajkovszkij „Pa­rafrázis az Anyegin Témájára”, Glinka—Bakatirev „A pacsirta” és Haesaturjóm „Toccata” című mű­vét adta elő. Játékát szépség, lírai lágyság jellemzi. Mindhárom mű tolmácsolásával tanúságot tett róla, hogy avatott mestere a zongorának. Pattó Imre a Hovancsináböl., a Traviatából, a Bánk Bánból és a János Vitézből énekéit áriáidat, ezenkívül pedig két népdalt adott elő, s igen -nagy sikerrel. Viriztai Mihály, a fiatal csellóművész biz­tos, érzelemtől fűlött játékával nyerte meg a közönség tetszését. Az előadás befejeztével Elek La­jos elvtárs, a szolnoki tanács vég­rehajtóbizottságának elnökhelyette­se köszöntötte a színpadon a három szovjet művészt s virágcsokrot nyújtott át Maja Pttszeckaja-nak. A város dolgozóinak küldöttei pe­dig elhalmozlák a három nagyszerű művészt virágokkal, ajándékokkal. Naum Valter válaszolt az üdvöz­lésre. „Drága elvtársak! Örülünk a felénk áradó szeretetnek, a lom­nak. Nem egyszer voltunk mar Magyarországon. Azt tapasztattuk, hogy a magyar nép szereti a mű­vészetet, a zenét...” Nem tudta befejezni, mert felesattant a taps, a ixistaps, amellyel a közönség ‘mégegyszer megköszönte a felejt­hetetlen élményt, amelyet a szov­jet vendégművészek nyújtottak pá­ratlanul gazdag művészetükkel. PÉTERI ISTVÁN Nagysikerű kiállítás a Városi Tanács nagytermében Ipari tanulóik kiállítása nyílt meg Szolnokon j Hogy minek van a legnagyobb sikere, azt nehéz lenne eldönteni e pillanatban. A miniatűr 324-cs mozdony kazánja előtt — amit a Járműjavító tanulói készítettek — épp olyan sok a lelkes érdeklődő, mint az egyik jákóhalmai ipari- tanuló remekbekészült sakkaszta­la előtt. Elismeréssel adóznak a nőiszabő tanulók ízléses nőiruha- modelljeinek és a Járműjavító esz­tergályostanulóinak acélból fara­gott nagyszerű sakkfigurái előtt. Aid akarja, megismerheti a moz­gatható modellből a nagykohó mű­ködését, a Járműjavító új gyártmá­nyát, az acélvázas kocsit teljes be­rendezésével, a fékek, fűtések kü­lönféle fajtáját, a törökszentmik­lósi Gépgyárban gyártott mezőgaz­dasági gépeket. Mintegy 50 szakma képviseli magát itt legjobb mintáival — s a bemutatott tárgyal« awól tesznek tanulságot, hogy ipari tanulóink magasszínvonalú szakmai művelt­ségre tesznek szert ipari tanulóin­tézeteinkben és iskoláinkban. A modem technika elsajátításához hozzásegítik őket a mesterek és oktatók. A kiállítás egyébként 25-ig tartja nyitva kapuit és sokat veszít, aki elmulasztja megtekintését, das Géza arra figyelmeztetett ben­nünket, hogy soha ne követeljünk olyanokat a pajtásoktól, amikkel mi magunk sem rendelkezünk. Sze­rinte nagyjelentőségű, ha az össze­jövetelekre mi is felkötjük a vö­rös nyakkendőt, amelyet pár évvel, pár hónappal ezelőtt még mi is büszkén viseltünk. Sánta elvtárs hozzászólását élénk vita követte, ő ugyanis egy „javít­hatatlan úttörőről” számolt be. majd Bárdi elvtárs, a DISZ MB is- Icalai titkára foglalta össze a nap eredményeit. Nelcem úgy tetszett a megbeszé­lés, mintha film pergett volna le előttem: láttam a számháborúzó, vidáman éneklő, gombvarrás köz­ben elpityeredő pajtásokat, akik máskor olyan szorgalmasan tanul­nak és sportolnak. Olyan szépen beszélt mindenki az úttörőkről, hogy lehetetlen volt nem érezni azt a szeretedet, akikért munkán­kat végezzük. CSEPKA ÉVA, ifjúvezető. Po SÍANKBOL Szerkesztőségünkhöz január 1. óta 2187 levél érkezett. Március 15-én Szloboda Józsefné az MTH-iskola tanulóinak kiállítá­sáról ad tájékoztatást. Pálhuber Kálmán a Szolnoki Fodrász Ktsz mérlegzáró közgyűlésének előkészí­téséről számol be. Török Ferenc szintén Szolnokról ír. Közölte, hogy az I. számú Főépítésvezetőség terü­letén megalakult az első komplex­brigád. Kardos Zoltán a jászberényi Fém­nyomó és Lemezárugyár verseny- kihívásáról értesíti szerkesztőségün­ket. Göblyös István arról tudósít, hogy a jászberényi begyűjtési ál­landó bizottság folyó hó 16-án tart ülést. Árvái Nagy Pál jászapáti lakos temetkezési segély ügybén, Avari Géza tiszafüredi lakos pedig ház­hely-juttatási ügyben, Balogh Fe­renc jánoshidai lakos munkakönyvé felkutatásához kér segítséget. Pataki Lajos abádszalóki levele­zőnk köszönetét mond azért, hogy Kovács János — a szerkesztőség közbenjárására — megkapta öreg­ségi járadékát. Somodi Éva tiszaderzsi levele­zőnk a begyűjtésben elért ered­ményről, Győző Imréné Kunhegyes­ről az ottani nőnap megünneplésé­ről, Kiss Lukács cserkeszőlői leve­lezőnk, az önkéntes tűzoltóegyesü­let megalakulásáról ad hírt. Gyóni József jászfény szarui lakos panaszos levelet • írt szerkesztősé­günkhöz. Hegedűs A. Lajosné Sza- jolból a nőnapi ünnepségről adott tájékoztatást, míg Nagy Ferencné ujszászi levélírónk a vasútállomási vezetők, forgalmisták munkáját bí­rálja soraiban. * Törökszentmiklóson nem régi kö­zös gazdaság a százhárom tagot számláló Kossuth Tsz, mégis példa­képül állíthatjuk a többiek elé. A tagok minden igyekezetükkel azon vannak, hogy mielőbb jól megala­pozzák közös gazdaságukat, s tel­jesítsék állam iránti kötelezettsé­güket. A napokban minden tag egy tyú­kot adott a tsz-nek, hogy a közös tojásbeadást teljesíteni tudják. A tsz vállalta, hogy egészévi tojásbe­adását az első félévben rendezi. A tagok ígéretet tettek, hogy a ház­táji terület után járó 3 kg tojást szintén az első félévben átadják a begyűjtő helyen. Séllei Erzsébet levelező TörÖkszentmiklós . * Az örményesi Béke Tsz-ben forr, pezseg az élet. Az elmúlt hetek alatt kialakított brigádok, munka­csapatok már serényen dolgozna]«. Ipacs László és Kovács János mun­kacsapata a 300 köbméteres siló­gödröt készíti. Kovács Attila és két tagtársa a trágyát hordja. Bózsó Já­nos dohánykertész irányításával a melegágyakat már elkészítették a közös gazdaság tagjai, s most a do­hánymagot csíráztatják. Az állatállomány fejlesztésében is megtettük az első lépéseket. Ter­vünk szerint 20 hízónakvalót és 25 tenyészsüldőt vásárolunk. A jövő hónapban 1000 naposcsibét, 100 kis­libát veszünk, s emellett pulyka nevelését is tervezzük. Ehhez a tsz elnöke ad tenyésztésre alkalmas pulykát, mivel annak beszerzése ne­hézségekbe ütközik. Vannak még kezdeti nehézségek, pl. a tsz-nek nincs helyisége, kevés az igaercje, de a felsőbb szervek és a gépállomás segítségével leküzd- jük ezeket, s biztosan haladunk a megkezdett úton, Kovács Rétemé Örményes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom