Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-16 / 65. szám

SZOLNOK MEGYEI NÄPLAF

1956. mártíra >6,

'Rákom Mátyás elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség ülésén

(Folytatás az lsö tildáiról.)

a politikai és taktikai kérdésekben, kisebb hibáktól eltekintve, minden vonalon igazuk volt.

— A kommunisták politikája helyes volt attól a naptól kezdve, amikor 1918 novemberében, mint politikai párt megjelentek a porondom

— Helyes volt a kommunista párt politikája a felszabadulás után is és a szociáldemokrata re- vizionizmussial szemben ez a helyes politika vitte győzelemre a munkásosztály, a dolgozó nép, a szocializmus ügyét. Ismétlem, ezt erőteljesen alá kell húzni, nehogy sorainkban a legkisebb zavar is keletkezhessen;

A. szocialista tábor gazdasági együttműködésének

jelentősége

— A szocialista tábor gazdasági együttműködése lehetővé teszi, hogy ma már nem szükséges, hogy minden ország okvetlenül a nehézipar valamennyi ágát fejlessze, mint ahogy a Szovjetunió kénytelen volt ezt tenni akitor, amikor a kapitalista környezetben hosszú ideig az egyetlen szocialista ország volt. Ezt nálunk egyesek úgy ér- telmezik, hogy nincs szükség többé a nehézipar fejlesztésére, s nem volt helyes pártunk Központi Vezetőségének tavaly márciusi határozata, mely a jobboldali elhajlókkal szemben követelte a szocialista ipar, benne külön a nehézipar fejlesztését.

—• Ez az álláspont téves. A szocialista tábor államai közti együttműködés eredményeképpen megindult a termelés komoly kooperációja Ez annyit jelent, hogy ha például Lengyelországban lényegesen jobbak, gazdaságosabbak a széntermelés feltételei, mint nálunk, álékor mi szívesen hozzájárulunk az ottan! szentelő helyek feltárásához és onnan fedezzük szén- szükségletünk egy részét. _ De ugyanakkor a márciusi határozatoknak megfelelően továbbfejlesztjük saját nehéziparunkat is, főleg azokat az ágakat, amelyek növelésére hazánkban jók az előfeltételek, például az alumíniumtermelést, a kőolajtermelést, miközben tovább emeljük a hazai szén és vasérc termelését is.

— Itt tehát arról van szó, hogy a szocialista kooperáció segítségével a nehézipar általános növelése mellett legerőteljesebben azokat az ágakat fejlesszük, amelyekre országunkban legmegfelelőbbek az adottságok;

—• Ilyenek a gépgyártás azon ágai, amelyeknek hazánkban régi tradíciói vannak és megfelelő szak- káderek állnak rendelkezésre, a kevésbé anyagigényes géptermelés és a többi. A magyar népgazdaság ilyen adottságainak fokozottabb kihasználását . most következetesebben vesszük figyelembe. A szocialista ipar fejlesztésének ezt a módját elősegíti az a körülmény, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelynek a Magyar Népköztársaság is tagja, a Szovjetunióval és a többi népi demokratikus államokkal együtt, hasonló irányban dolgozik és most meggyorsítja a szocialista országok közötti munkamegosztás fontos ügyét.

Ä kongresszus határozatainak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változásokkal nem lehet a mi viszonyainkra alkalmazni

— A XX; kongresszus munkáját óriási figyelemmel kísérte nemcsak a szovjet nép, de szerte a világon a dolgozók százmilliói is. Ez vonatkozik hazánkra is. Az elvtársak saját tapasztalatukból állapíthatták meg, milyen érdeklődéssel kísérték a magyar dolgozók a kongresszus beszámolóit, a hatodik ötéves tervet, a kongresszus egész munkáját, mennyire helyeseltél-e és egyet értettek vele, mennyi erőt, önbizalmat, lelkesedést merítettek belőle. El lehet mondani, hogy hosszú esztendők óta nem volt olyan kérdés, amely annyira az egész magyar dolgozó nép érdeklődésének központjában állott volna, mint ez a kongresszus. A mi feladatunk most, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa határozatait minden részletében tanulmányozzuk, ismertessük és tanulságait minél gyorsab- )>an és minél alaposabban alkalmazzuk a saját viszonyainkra.

— Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a XX. kongresszus határozatainak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változásokkal nem lehet a mi viszonyainkra alkalmazni;

— A XX. kongresszus munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozókról való gondoskodás és az életszínvonal állandó emelésének kérdése. Ez az a kérdés, amely a dolgozók legszélesebb rétegeit foglalkoztatja. Ha a Szovjetunió a népi demokratikus országok évről- évre emelik az életszínvonalat, akkor még azok a dolgozók is, altht egyébként nem értenek egyet velünk, előbb-utóbb elismerik a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben. A szocializmust építő nép azt várja, hogy ne csak a következő nemzedék élete legyen szebb és jobb, hanem már a mai nemzedék is minél inkább részesüljön a szocializmus gyümölcseiből;

— Az életszínvonal állandó és jelentős emelése a Szovjetunióban és a népi demokratakus államokban egyben a legnagyobb segítség a kapitalista országodéban harcoló testvérpártok szániára.

— Ha a kapitalista országok dolgozói azt látják, hogy a szocialista tábor országaiban állandóan nő az életszínvonal, sokkal hamarabb válnak a kommunizmus híveivé.

— Láttuk, hogy milyen lelkesítő és mozgósító hatást váltott ki a népgazdaság fejlesztésének hatodik ötéves terve nemcsak magában a Szovjetunióban, de szerte a világon a, dolgozók között s különösen a tervnek a szovjet nép életszínvonalát emelő részei keltettek mély hatást. Ezt nekünk is szem előtt kell tartanunk második ötéves tervünk kidolgozásánál;

— Remélhető, hogy a szocializmus többi országával való konzultáció és összeegyeztetés után ez év májusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség és a dolgozó nép elé tudjuk terjeszteni.

A szocializmus alapjainak lerakásáért, az életszínvonal emeléséért

—• A mi második ötéves tervünknek legfontosabb feladata lesz a szocializmus alapjaink lerakása országunkban, a termelőerők továbbfejlesztése, az ipar műszaki színvonalának emelése és mindezek segítségévéi a nép' életszínvonalának emelése. Mint mondottam, a Szovjetunió hatodik ötéves tervéből nálunk is az ipari munkásság és a műszaki értelmiség _ figyelmét elsősorban a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelésére foganatosított olyan rendszabályok ragadták meg, mint hétórás munkanapra való áttérés és hasonlók. Ez érthető is, hangsúlyoznunk kell, hogy az, amit a Szovjetunió e téren tervez, a mi politikánk is. Nekünk is feltétlenül biztosítani kell lehetőségeinkhez mérten az életszínvonal fokozatos és állandó emelkedését. Erre annál is inkább szükség van, mert az első ötéves tervünknek az életszínvonal emelésére vonatkozó részét nem tudtuk teljesíteni.

Mi nem vagyunk megelégedve a dolgozóik jelenlegi anyagi és kulturális életszínvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni;

— Ennek megfelelően a második ötéves terv irányelveibe bele kell munkálnunk mindazokat a rendszabályokat, melyeket a dolgozó nép életszínvonalának emelésére meg akarunk valósítani.

— A megfelelő határozatok értelmében már ebben az esztendőben megvalósítjuk a bérek olyan korrekcióját, amely egész esztendőre kivetítve 800 millió forinttal emeli a dolgozók jövedelmét. A második ötéves terv folyamán tovább folytatjuk az árleszállítás és szociális juttatások növelésének politikáját. Ugyancsak megkezdjük a második ötéves terv folyamán a rövidebb munkaidőre való áttérést úgy, ahogy azt a Szovjetunió teszi. Lehetséges, hogy ezen a téren egyet-mást csali a következő ötéves tervben fogunk megvalósítani. Ez jelentékeny részben attól függ, hogy terveinket hogyan teljesítjük, illetve hogyan teljesítjük

túl. Figyelembe kell vermi, hogy a Szovjetunió fejlődésében messze előttünk jár. Harminckilencedik éve van ott proletárdiktatúra s ezért különösen a nehézipar termelésének fő mutatóiban messze megelőz bennünket. Ugyanakkor azt is látni leéli, hogy egyes rendszabályokat, amelyeket a Szovjetunió most foganatosít, nálunk már részben megvalósították. Az alkalmazottak nagy részének munkaideje nálunk már régen 45 óra, a munkásoknak megfizetik az ebédidőt, sa nemrégiben életbelépett új nyugdíjtörvény is komoly lépés előre. Az ilyen tények azt mutatják, hogy mi bizony helyenként előreszaladtunk, tovább nyújtózkodtunk, min* ameddig a takarónk ér. Azt is látnunk kell, hogy a második ötéves terv első esztendeiben a népjólét emelését bizonyos fokig fékezni fogják annak a felelőtlen és demagóg gazdaságpolitikának súlyos következményei, méynek pártunk Központi Vezetősége tavaly márciusi határozatával vetett véget

— Az elvtársak látták, hogy milyen élességgel vetették fel a XX. kongresszuson a munkafegyelem kérdését. Pedig e téren a Szovjetunióban összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint nálunk. Meg kell nyíltan mondani: hogy mikor és hogyan tudunk áttérni a rövidebb munkaidőre, az igen nagy mértékben függ a műszaki haladástól, az új, korszerű technika bevezetésétől, de főleg attól, hogy a munkaidőt ténylegesen fegyelmezetten használják ki.

A népjólét emelésének alapja a tervteljesítés

— Ha szervezettebb volna a termelés, ha nem volna anyaghiány és jobb lenne a munkafegyelem, akkor ezen a téren sokkal gyorsabban haladhatnánk előre. Ezért a XX. kongresszus célkitűzéseit fel kell használnunk annak tudatosítására, hogy a népjólét emelése csak akkor lehetséges, ha a terv minden mutatója teljesül, ha nő a termelékenység, csökken az önköltség, javul a minőség, ha fejlődik az ipar műszaki színvonala, és ha mindenütt következetesen érvényesítjük a takarékosság, a munka- fegyelem elveit. .Végül, de nem utolsósorban meg kell találnunk a módját annak, hogy — amint azt Lenin követelte, —, minden dolgozó anyagilag érdekelt legyen a rábízott murira minél jobb elvég zésében.

— A XX; fcongreszus e célokra

mozgósította a szovjet dolgozókat és nem kétséges, hogy példájukat a magyar dolgozók is követik.

— Fel kei! hívni a Központé Vezetőség figyelmét, hogy a januári, de különösen a februári termelési és exporteredményeink nem kiélé- gítőek. Kedvezőtlenek a termelékenység és az önköltség számai is. Ahhoz, hogy állandóan emelkedjék az életszínvonal, elengedhetetlen terveink teljesítése és túlteljesítése. Minthogy még az év elején vagyunk, be tudjuk hozni az első két hónap elmaradásét. Ehhez az is kell, hogy pártszervezeteink és állami szerveink az eddiginél sokkal behatóbban foglalkozzanak a termelés műszaki színvonalának emelésével, mert bár e téren van valamelyes javulás, de a haladás ütemével távolról sem elégedhetünk meg;

A mezőgazdaság fejlesztése

— Az életszínvonal emelése szorosan összefüg mezőgazdaságunk fejlesztésével;

— Ami a mezőgazdaságot Illeti, a feladatok, amikeit magunk elé tűztünk, rendkívül komolyak. Tekintetbe kell vennünk, hogy az előttünk álló esztendőkben a termelés növekedését a termelőszövetkezetek létrehozásával párhuzamosan kell megvalósítanunk. Ezt csak akkor tudjuk végrehajtani, ha szakadatlanul figyelmet szentelünk a termelőszövetkezetek munkájának, szakadatlanul minden téren segítjük őket és nem engedjük, hogy egyes jó termelőszövetkezetek kiugró eredményei eltereljék a figyelmet a meglévő nehézségekről, amelyek legyőzése nélkül' terveinket megvalósítani nem tudjuk. A termelőszövetkezetek megerősödése és állandó, növekedése azt mutatja, hogy e téren is időszerűek és helyesek voltak Központi Vezetőségünk múlt év márciusi határozatai.

— A XX. kongresszus anyagából láttuk, hogy a Szovjetunióban az elmúlt két esztendő alatt 750 ezer fővel csökkentették az adminisztratív* apparátust. Nálunk is átgondoltan, szervezetten, de tovább kell csökkenteni az igazgató és irányító apparátus létszámát'. Meg kell javítani a termelésben dolgozók javára a termelésben és a termelésen kívül dolgozók arányát. Ez nem kampányfeladat. Állandóan foglalkozni kell azzal, hogyan lehet egyszerűsíteni, kevesebb munkaerővel megoldani a feladatokat és az apparátust rendszeresen úgy csök- kenteni, hogy ez sehol zavart ne okozzon.

— Nálunk még nagy lehetőségek jüannak arra, hogy egyes szerveket megszüntessünk, más szerveket összevonjuk. Mindezek a kérdések szorosan összefüggnek az életszínvonal emelésével, s minél komolyabb eredményeket érünk el e téren, annál gyorsabban tudjuk a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalát emelni.

Meg kell tanulnunk kereskedni

— Meg -kell tanulnunk kereskedni. Lenin egy időben art a feladatot állította a kommunisták elé, hogy tanuljanak meg kereskedni. Nálunk, a belkereskedelem terén vannak bizonyos eredmények. De azoknak az elvtársaknak, akiket a párt a külkereskedelem frontjára állított — körtük a külkereskedelemre dolgozó üzemek vezetőinek is — meg kell tanulniok végre a

külfölddel kereskedni, mert különben nem tudják megoldani az előttünk álló feladatokat. Elég megemlíteni, hogy bár az utolsó fél esztendőben párt- és állami szeri- veink figyelmének központjába állítottuk a külkereskedelmet, ez év elején mégis a népi demokratikus országok felé lényegesen kevesebbet exportáltunk, mint a múlt év január, február havában.

A munka és a vezetés színvonalának emelése

— Napirendre kell tűznünk a párt és állami szervek, valamint a funkcionáriusok munka-módszerét és munkastílusát. A XX. kongresszus élesen bírálta az általános direktívákkal való vezetés módszerét, a fecsegő funkcionáriusokat, akik nem ismerik alaposan a rájuk bízott kérdéseket, akik nem tudnák konkrét tanácsokat adni munkaterületükön.

— Az ülésezések helyett nálunk is elsősorban a kérdések helyszínen való tanulmányozását, konkrét rendszabályokat — és ami ennek előfeltétele — szaktudást kell megkövetelni a párt- és az állami funkcianáriusöktóL

— A kongresszuson több felszólaló rámutatott arra, hogy a Központi Bizottság munkája és munkamódszere e tekintetben is példamutató, és hogy az elnökség tagjai is gyakran járnak üzemekbe, kolhozokba, a helyszínen tanulmányozzák a megoldandó kérdéseket, tanácskoznak az egyszerű párttagokkal és aktivistákkal, s maguk is hasznos, szakszerű, gyakorlati tanácsokat tudnak adni. Azt hiszem, hogy e munkamódszert mi is sürgősen átvehetjük;

— A jó pártmunka eredményét a Szovjetunióban a gazdasági eredményekkel mérik;

— A kongresszus nyomatékosan aláhúzta a párt- és gazdasági funkcionáriusok nagy felelősségét, s rámutatott arra, hogy a munka színvonala és eredménye elsősorban a vezetőtől függ. A vezetés színvonalénak emelése a kongresszuson gyakran felmerült. Számos felszólaló felvetette a kérdést, hogy miért van egymás mellett jó, közepes és gyenge kolhoz vagy ipari üzem. Elsősorban azért, mert a vezetés egyik helyen jó, a másik helyen közepes, a harmadik helyen gyenge;

A kollektív vezetés megszilárdítása

A XX. pártkongresszus tapasztalatai alapján újra rá kell irányítani a figyelmet a kollektív vezetés és a személyi kultusz kérdésére. A kollektív vezetés megvalósításában értünk el bizonyos eredményeket, de távolról sem lehetünk özeikkel az eredményekké 1 megelégedve. A Politikai Bizottság kollektív munkájában kétségtelenül van javulás. Art azonban még nem tudtuk eléggé elérni, hogy a Központi Vezetőség pártunk valóban kollektiv vezetője legyen, hogy a Központi Vezetőség tárgyalj.'! meg és döntse el az összes fon- (Folytatás a 3-ilc oldalon.)

KÖZÖS ÚTON

(3. folytatás).

Amikor alig egy hete a jászkiséri Táncsics Tsz-ben jártunk, magunk is tanúi lehettünk, hogy a tsz új tagjai közül többen is érdeklődtek a vezetőknél: mikor kezdődik már a komolyabb munka, mert jönnének dolgozni. Akkor járt ott Búzás Sámuel is, aki az ősszel — otthagyva a tsz-t — Budapestre ment fel munkát vállalni és most visszajött, meggondolta, mégis csak jobb neki idehaza. De ehez hasonló példa náluk több is alvad. A tsz vezetői állítják: nem lesz probléma az új tagok bevonásával. Abádszalőkon viszont, a Lenin Tsz-ben, ez okozza most a legnagyobb gondot. Hol van ennek a kérdésnek a nyitja?

A gazdálkodás helyzetét már vizsgáltuk, tény, hogy a bizalom is nagy szó ebben a dologban. Bízni pedig csali abban lehet, akit jól ismerünk. A Lenin Tsz kommunistáinak tehát többet kellene tenniök azért, hogy ezt a bizalmat — amely az új tagokban a belépéskor megvolt, de a gyenge zárszámadás láttán kissé megcsappant — megnöveljék, megerősítsék. Nem elég, ha ők maguk ismerik a tsz további lehetőségeit és az új gazdasági év sikereinek biztosítékát, ezt sokkal jobban meg kell értetni a még bizonytalankodó új tsz-tagokkal is. Ss megértetni azt is, hogy

csak közös összefogással

érhetők el ezek az eredmények. Ehhez viszont első lépésként az szükséges, hogy megszűnjenek a téves nézetek a tsz megnövekedését illetően. Vagyis: a régebbi tsz-tagok végképp félretegyék azt az álláspontot, mintha az új tagok lennének ludasak a tavalyi gyenge eredményben. Mert amíg ezt hiszik, akarva-akaratlan, nekik sem lehet elég bizalmuk az új tagok iránt;

A bizalomhoz tartozik az is, hogy ne hallgassák el az előrelátható nehézségeket. A jászkiséri Táncsics Tsz-ben pl. helyesen tették és teszik, hogy az új belépők figyelmét mindig felhívják az első év nehézségeire. — Lehetőleg úgy lépj be — mondj ák az új tsz-tagnak —, hogy meglegyen az esztendei kitartásod. — Ugyanakkor azoknak az új tagoknak, akik már kezdettől fogva szorgalmasan dolgoznak, de valóban rá vannak utalva az előlegre, a tartalékalapból igyekeznek a lehetőség szerint segítséget nyújtani.

Néhány abádszalóki példa arra is figyelmeztet, hogy nem elég a tsz- fejlesztés során csak a számszerűségre törekedni. Meri pl. hiába erőltették idős parasztasszonyoknál a tsz-be való belépést, ha azok munkaképes egyéni gazdálkodást folytató fiai kint maradtak; Okosabb lett volna a munkabíró családtagot meggyőzni a belépésről.

Természetesen van az éremnek másik oldala is. Ilyen pl. Fehér János volt 13 holdas egyéni gazda, jelenleg papírformaszerinti „tsz-tag" esete is. A nyáron „lépett be” a Lenin Tsz-be, de sem jószágot, sem felszerelést nem adott be a közösbe. Jelenleg kupeckedik és feléje sem néz a tsz-nek. Ezekből a példákból is látszik: különböző módon és

egyénenként is elbírálva

szabad csak az új tagokkal szót érteni. Akad akinél az egyszerű beszélgetés, vagy felhívás is eléri célját, de olyan is előfordulhat, hogv a közgyűlés elé kell terjeszteni a dolgot, ha már a meggyőző szó semmit sem ér.

Meg lehet találni annak is a módját, hogy az asszonyok és a fiatalok is — erejükhöz mérten, de kedvvel — résztvegyenek a közös munkában. Nehezebbik kérdés az asszonyok munkábaállítása. A jászkiséri Táncsicsban ezen a következőképpen próbáltak segíteni. Először is az MNDSZ szervezetet hozták létre, majd az egyik ünnepélyes alkalomkor összehívták a leányokat-és asszonyokat. El is jöttek vagy hatvanam Elmondták nekik a tsz előtt álló problémákat, majd megkérdezték, miben tudnának ők is segíteni. Nem kívánják tőlük, hogy a csalá*