Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. március 15. KÖZÖS ÚTON cjtnlékezés máreiiu idusára (2. A jásakiséri Táncsics Tsz hasonló adottságokkal rendelkezik, mint az abádszalóki Lenin Tsz. Területe közel háromezer holdra növeke­dett az elmúlt év folyamán és a taglétszáma is megkétszereződött. Termeltek rizst is, ami náluk ugyancsak kevesebbet fizetett a tervezettnél — 16 mázsa átlagter­més helyett mindössze 7,7 mázsát — több mint 116 ezer forintot je­lentett az ebből adódó veszteség a tagságnak. A munkaszervezésben viszont — hogy ellensúlyozni tudják ezt a jö­vedelem-kiesést is — nem tűrték meg a lazaságokat. Előfordult, hogy a tsz-be beférkőzött osztályidegen elemek próbálták bomlasztani a munkafegyelmet, ezeket azonban a pártszervezet segítségével hamaro­san leleplezték és kiebrudalták őket a szövetkezetből. Szinte ha­gyománnyá vált már munkájuk­ban, hogy valahányszor valami nehezebb feladat vagy probléma előtt jillltalk és segítségre volt szükség, mindannyiszor ff kommunista aktívákat hívták őssse, majd az ő segítségükkel az egész tagságra támaszkodva indultak ro­hamra a feladatok megoldására, így volt ez az új rizstelep építé­sénél, a gyümölcsfák ültetésénél és a szőlőtelepítésnél, a dohány csomó­zásnál éppenúgy, rrdnt a virágház felépítésénél. A jó példa nyomán született közös összefogással azután elérték, hogy ha nem is zárták va­lami fényesen az esztendőt — 16.25 forint volt egy munkaegység ér­téke, —- de nem is lett vesztesé­gük, mint az abádszalóki Lenin Tsz-nék. Ezzel szemben kifizették az elmaradt adósságaikat és tiszta lappal kezdték el az új évet a már megnövekedett termelőszövet­kezetben. A tsz-tagok hangulata is bizakodóbb, mint a Lenin Tsz-be. A már korábban említett őszinte­ségnek, ami itt nem hiányzott, óbban is megmutatkozik a haszna és jelentősége. Csak a legjéllem-" aőbb példát említjük meg össze­hasonlításképpen. A Táncsics-ban, amikor a vezetők látták, hogy ala­csonyabb lesz a jövedelem, mint amit terveztek, még jóval a zár­számadás előtt párttaggyűlésen és tsz-közgyülésen hívták fel a tagok figyelmét: számítsanak rá, ne érje őket készületlenül a helyzet. Ezzel szemben az abádszalóki Lenin Tsz- ben még az ősszel is túlzottan bi­zakodva beszélitek a vezetők a tag­ságnak, ^z aktívák pedig, akiknek fel kellett volna tárni a helyzetet, maguk sem láttak tisztán az oko­kat illetően.­Mi volt hát a hibák gyökere az abádszalóki Lenin Tsz-női? Anélkül, hogy az egyes tsz-tagok és vezetők, valamint a terület irá­nyításáért felelős községi, járási szervek felelősségét kisebbítenénk, nyugodtan leszögezhetjük: a Lenin Tsz-ben egészen másként alakult volna a gazdasági év, ha a párt­ellenőrzés gyakorlatilag is segített volna a hibák idejében való fel­tárásában. S. Nagy élvtárs, az ak­kori párttitkár ugyan próbálkozott valamiféle ellenőrzéssel, de ez csak amolyan „egyszemélyi” ellenőrzés volt, vagyis egymaga akarta elvé­gezni ezt a feladatot, nem is csoda, hogy eredmény nélkül., A gazdasági hibákat a pártszer­vezet nem tárgyalta, vitatta meg konkrétan — a taggyűlések nem voltak olyanok, hogy egy-egy mun­kaszakaszban döntő szerepük lett volna. A pártcsoportoknak sem volt a brigádok életében előrelen­dítő. összefogó erejük. Lényegében tehát a bírálat, a dolgozók sok­oldalú ellenőrzése is elmaradt — nem volt olyan lehetőség, alkalom, ahol igazán kibontakozhatott volna. Ez volt a fő oka annak, hogy a hibák elhatalmasodtak és egymást érték: Lazaság, ésszerűtlen intézkedé­sek, a tsz-demokrácia be nem tar­tása mind-mind ott szerepelnek az elmúlt esztendő hibalajstromán, amelyet most tisztára kell töröl­niük, ha azt akarják, hogy ez a gazdasági év más, sokkal jobb eredményeket hozzon számukra, az új tsz-tagokat is beleértve. És éppen ezért nem a bajok kendő­zése. leplezése, hanem nyílt és becsületes Jeltárása hozhat csak fordulatot az egész tsz életébe. Erre is meg van a tö­rekvés és az elhatározás az abád­108 ÉVVEL EZELŐTT kemény szél söpört végig Európán. Re­csegett, ropogott a hírhedt Szent Szövetség erőszakkal összetartott feudalista tákolmánya. S az erős szelek Magyarországra is eljut­tatták a forradalmi tüzek gyujtócsóváját. Március 15-e sokszázados történelmünk egyik legnagyobb ese­ményét, szabadságharcos elődeink tetteit sűríti magába. Jelenti szá­munkra a márciusi fiatalokat, akik elsők voltak azok közt, kik „tenni mertek a honért'; Kossuthot, akinek lelkes szavai megteremtették a nemzet egységét és a szabadságharc zászlaja alá gyűjtötték a nép színe- javát; Petőfit, a forradalom legmesszebbtekintő alajtját, minden idők egyik legnagyobb költőjét; Táncsicsot, a parasztok ügyének kitartó szószólóját; a szolnoki, nagysallói, isaszegi csaták hőseit; jelenti a tör­ténelmi pillanatot, mikor a csendes Európában a magyar katona ki­vont kardja volt a szabadság jelképe, mikor ránkvetették tekintetü­ket Európa elnyomott népei. Egy évszázadnak kellett eltelni ahhoz, hogy valóraváljanak azok a nagy álmok, amelyekért 1848 hősei vérüket hullatták. 1945 tavasza váltotta valóra 1848 tavaszának céljait. A szovjet hadsereg dicső győ­zelmei vívták ki számunkra azt a nemzeti szabadságot, amely a már­ciusi zászlókon fénylett. 1848: a népek tavasza volt, hajtásait azonban az évszázados európai reakció dermesztő hidege fagyasztotta meg. 1945- ben ismét feltámadt e tavasz, s melegét most már elpusztíthatatlan erejű forrás, a szocializmus országa táplálta.. Sohasem temethetik el többé a mi népünk tavaszát. Az új, szabad demokratikus Magyarország magasra emelte 1848 zászlaját, befejezte és tovább folytatta azt a mű­vet, amelynek alapjait száz éve nem sikerült lerakni. Azon a földön, amelyen valamikor Klapka, Damjanich honvé­déinek vére folyt, ma Sztálinváros, Komló, Kazincbarcika emelkedik. Szolnoknál, Isaszegnél, Pákozdnál, ahol jobbágyelődeink száz eszten­deje még azért mentek harcba, hogy megszabaduljanak az átkos robot­tól, ma termelőszövetkezetek nagy tábláin szántanak a traktorok. Március a mi számunkra mindig a hazaszeretet ünnepe volt. De ez a hazaszeretet nem csak a nemzetiszínü kokárdát jelentette, nem is csak a tájak szépségét, ismerős szavak csengését, barátokat, múltat, hanem a jelent, az alkotást, az erőt is. Csak az vallhatja magát mél­tán a márciusi hősök utódjának, aki egész erejével segít megvalósí­tani országépítő terveinket. Csak az tekintheti őszintén példaképének Petőfit és Vasvárit, akik harcaikat, folytatja a maga munkájában. Csak az hivatkozhat e dicső elődökre, aki örömmel fáradozik a szocialista Magyarország építésén. A márciusi ifjúságra emlékezni annyit jelent, mint megfogadni: szocializmust építő napi munkánkban felhasználjuk a márciusi fiata­lok hagyományait, emlékükből, példájukból is új erőt merítve a mi szabad életünk építéséhez. Köszön tjük a Szolnokon vendégszereplő világhírű szovjet művészeket szalóki Lenin Tsz tagságában, ve­zetőségében. De meg van hozzá az alap a pártszervezetben, az újjává­lasztott pártvezetőségben is, eddig végzett munkájuk, jövőt illető ter­veik legalább is ezt mutatják. A pártszervezet felmérte az el­múlt évi helyzetet. Vezetőségi ülé­sen, majd taggyűlésen is megvitat­ták például az állattenyésztés kér­dését. Olyan határozatot hoztak, hogy a növénytermesztés és az ál­lattenyésztés területén is növelni fogják a pártellenőrzést. De az egész gazdálkodás menetén meg kell látszania, hogy aktívan mű­ködik a pártszervezet — így hatá­roztak a taggyűlésen. A tsz gazdasági vezetése a párt irányítása, segítése nyomán meg­szilárdult. Legelőször is az állam­polgári kötelezettség biztosítását akarják elérni, ez a tsz legfőbb kötelessége. A beadási hízóik, szarvasmarháik már megvannak, de ezen felül is 200 hízó jut majd a szabadpiacra. Az anyasertések háromszázon felüli szaporulatát most szakszerű gondozással akar­ják felnevelni, ezért a leghozzá­értőbb tsz-tagokra bízták. A két tsz-agronómus közt felosztották a feladatokat, egyikőjük a növény- termesztésért, másdkójuk az állat- tenyésztésért felelős — ezáltal több idejük jut a helyes szakmai jártas­ságra nevelni a tsz-tagokat. ökrös Pál elytáns. az állattenyésztéssel foglalkozó mezőgazdász segítsége nyomán, most már arra is mertek vállalkozni, hogy csatlakozzanak az országos tej termelési versenyhez — s ebben a versenyben külön is ki­hívták a tiszaburai Lenin Tsz-t: ki ér el jobb eredményt ezévben. Év közben is rendszeres jövedelemre számítanak a 20 holdas öntözéses kertészetből, ennek a vezetését Moszkva (TASZSZ) Boleslaw Bierut elvtársnak, a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bizottsá­ga első titkárának temetésére szov­jet kormányküldöttség utazik Var­sóba. A kormányküldöttség a kö­vetkező elvtársakból áll: N. Sz Hruscsov, a Szovjetunió legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára (a küldöttség vezetője), M. A. Jasznov, az OSZSZSZK Minisz­ugyancsak egy kiváló szakemberre bízták. Legalább 300 ezer forint jövedelmet akarnak elérni a ker­tészetből. A tervben szereplő 300 hold ku­koricavetés 90 százalékát négyze­tesen végzik, — 10 tsz-tagot máris átküldték a gépállomásra, tanulják meg a négyzetes vetőgép szakszerű kezelését, mert a vetés sikere nagyrészt ezen múlik. Ebből vi­szont a jássliiftér! Tss-beliek is tanulhatnak, mert ott meg azt hallottuk, hogy egy kissé idegenkednek — nem a négyzetes vetéstől, mert azt tud­ják, hogy jó — hanem az átalakí­tott négyzetbevető gépektől. Is­merkedjenek meg ők is előre ezek­kel a gépekkel és akkor biztosan nem éri majd kellemetlen megle­petés a tsz tagságát munkaközben. Általában tehát elmondhatjuk, hogy nagyobb előrelátás, gondos­ság jellemzi az abádszalóki Lenin Tsz gazdálkodását ezévben már eddig is. Természetesen ez egy­előre még — a munkák zömének megkezdése előtt — inkább a fel­készülésben. a tervezgetésben és a hibák föltárásában mutatkozó har­cosságban jut kifejezésre. Korai lenne merészebb következtetéseket levonni mindezekből. Annál is in­kább, mert a legnehezebb felada­tot, az új tagok bevonását — amint cikkünk elején is írtuk — még nem tudták kielégítően megoldani. A tervek pedig csak tervek ma­radnak, ha az élő, alkotó embere­ket, az egész tsz tagságát nem tud­ják végrehajtásukra felsorakoz­tatni. Van-e erre mód és lehető­ség? — erről szól a cikk követ­kező része. (Folytatjuk.) tertanácsának elnöke, N. T. Kal- csenko. az Ukrán SZSZK Minisz­tertanácsának elnöke, .V. I. Kozlov, a Bjelorusz SZSZK Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke. J. I. Pa- Ieckisz, a látván SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, I. Sz. .Konyev, a Szovjetunió marsall.ia, N. I. Bobrovnylkov, a moszkvai vá­rosi tanács elnöke, V. L. Vaszil- jevszkaja írónő, P. K. Ponomaren­ko varsói szovjet nagykövet. (MTI). Ma este a szolnoki Szigligeti Színházban világhírű szovjet mű­vészek lépnek fel. Szolnok kultu­rális életében nagy jelentőségű az a tény, hogy a magyar-szovjet ba­rátság hónapja idején három olyan nagyszerű művésszel találkozhat­nak a város dolgozói, minit ALEKSZANDR OGNYIVCEV Sztá- lin-díjas, a Moszkvai Nagy Színház szólóénekese, MAJA PL1SZEC- KÁJA, a Moszkvai Nagy Színház szólótáncosnője ésMARISZ L1EPA, a Lett SZSZK Opera- és Balett- színházának szólótáncosa. ALEKSZANDR OGNYIVCEV az Erkel Színház Hovancsiva előadá­sán mutatkozott be Budapesten a magyar közönségnek. A kiemelkedő tehetségű fiatal basszista nemes, nagy erejű cs hajlékony, tömör és ércesen zengő hangjával megnyerte a budapesti közönség tetszését. MAJA PLISZECKAJA neve nem ismeretien az újságot olvasók előtt. Nem egyszer szereztünk már tudo­mást arról, milyen nagy sikert ara­tott a klasszikus balettek egész so­rában biztos, erőteljes táncával, amelyben a legnagyobb hatást a mozgás és az érzések kifejezése, a cselekmény mély átélése teszi a né­zőre. MAR1SZ L1EPA, a fiatal lett láncos nemrégen végezte el a Moszkvai Nagy Színház koreográ­fiái iskoláját. Igen tehetséges mű­vész, kitűnő táncos adottságokkal, kifejező, színes játékkal. A három vendégművész tisztele­tére csattan fel ma a taps a szol­noki Szigligeti Színházban. Bizto­san tudjuk, a szolnoki közönség meleg ünneplésben részesíti őket nagyszerű művészi teljesítmé­nyükért. Szovjet kormányküldöttség utazik Varsóba Boleslaw Bierut temetésére AZ ERDÉSZMER NŐK-JELÖL 1 FEGYVERNEKEN, a Nefelcjts- utca 35. szám űtoítt takaros ház­ban lakik Tóth Sándor, bácsi, a Vörös Csillag TermelőszöiMtkezet tagja. Esténként, ha hazatér a munkából, vacsora után, gyakran szedi elő feleségével azt a tarlca dobozt, amelyben a távoli szovjet földről küldött fényképek vannak. Hosszan elidőznek a képeknél, gyönyörködnek a pompás fekete­tengeri tájakban, a , krimi üdülők fehérlő oszlopaiban, a moszkvai szobrokban és a táncoló kolhoz- parasztokban. — Hányféle vidék, mennyi ember, mennyi mosoly van ezeken a fényképeken! És az őfiuk. az István mindenütt ott volt, mind­ezt látta, északtól délig bejárta a tágas Szovjetuniót. Ilyenkor este ez a négy fái is kitárul és a két szülő oda repül a gondolat szárnyán, ahol az Ist­ván gyerek most készül a diplo­mára. Harkovban tanul az agrártudo­mányi egyetemen. Szolnokon járt a Verseghy Ferenc gimnáziumba, az Oleg Koscvoj előkészítő isko­lán tette le az érettségit, öt évvel ezelőtt, s lám, most már nemso­kára hazatér, mint kész erdőmér­nök. Ezernyi levél hozta a hírt, hogy miként teltek a diákévek. Ezek a levelek tele voltak örömmel, vi­dámsággal, s olyan frissen keltek, mintha a fiuk élő szavát hallották volna. Nemcsak arról szólt az írás. hogy nehéz a tanulás, meg hogy milyen az egyetemi élet, hanem arról is, hogy milyenek a szovjet emberek, mennyire szeretik bará­taikat és milyen Önzetlenül fogad­ják testvéreiknek a népi demokrá­ciák fiatáljait. Egyik levele lakodalomról szól. Osztálytársa megnősült és a házi ünnepségen a külföldi barátok is ré3ztvettek. Így hangzik a tudósí­tás, amit szüleinek írt: „Drága Szüleim! Púpocska, Má- mocska! Egy kicsit rózsásabb hangulatban ragadtam tollat. Ma ez is megbo­csátható: új év van és az egyik barátom lakodalma. Két napig csak a vigalomra volt dolgunk. A lako­dalmat Vitalij lakásán tartjuk (Vi- talij kb. Viktor a mi nyelvünkön). Többször voltam már náluk, isme­rem sziliéit, nagyon kedves embe­rek. Vitalij, a fiatal férj az asztal vé­gén ül Óljával (Olga), a fiatalasz- szonnyál, mi meg kiabálunk, hogy „gorko", ami annyit tesz, hogy ke­serű és hogy ne legyen az, hát a fiatal párnak csókolózni kell. (Meg keU jegyezni, hogy Ólja szende kislány volt nagyon, Vitalij bará­tom meg egy kicsit gyámoltalan, így hát zavarba jöttek, de több­szöri követelésre teljesítették a „tömeg” kívánságát). Nagyon kedves jelenetek vannak az ilyen lakodalomban. Nem olyan ez, mint a falusi lakodalom, ami­ről a múlt évben meséltem, A kedv itt is nagy, de kevesebb a ceremónia, akárcsak minálunk. öten vagyunk fiuk, a Vitalij ba­rátai és a jó szervezőkészségünk eredményeként ugyanennyi szép fiatal teremtés szerepel a meghí­vottak között. Az én párom is csinos — Lárócska, a nevét nem tudnám megmondani magyarul. Az öt fiú leözül kettő kitűnően harmo- nikázik, el kell járni mindenkinek a maga táncát. Én is eljártam egy kemény verbunlcost, de ebből baj lett, mert nagyon döngött a padló, illetve az alsó emelet mennyezete és szaladtak fel kétségbeesetten, hogy miért akar rájuk szakadni a plafon. Borisz és Kolja jobban húz­ták a harmonikát, a haragos lakók­nak felderült az arcuk és gyorsan eljártak egy-két gopákot, olyan cifra ukrán táncot. Ott ragadtak ők is a lakodalomban." ÍGY JÖTT A HÍR mindenről, ami Istvánnal történt a szovjet emberek között. Szüleinek minden­ről beszámolt hűségesen és azok úgy érezték, hogy nincs is olyan messze a fiacskájuk. így érkezett el az ötödik esztendőnek is a vége és „Szopka”, a Pista gyerek így számolt be a sikerről, újonvgó szavakkal: „Drága szüleim! Ma befejeztem az ötödévet, letet­tem az utolsó vizsgát — mind ki­tűnőre és ezzel közel ötven kitűnő vizsgám van az egyetemen. Boldog vagyok, ünnep van belül s most olyan jó visszanézni az elmúlt öt évre. Nagyon sok szép emlék van mögöttem, úgy érzem, egy életre szólóak." Jön haza, nem sokára. Már csak a diploma munka van hátra. Er- dőmémök lesz. Orvos akart lenni, de megsze­rette az erdőt. így is orvos lesz: a drága hazai föld orvosa, gyógyítja majd a pusztát; az aszály eilen, er­dővel takarja szép szülőföldjét, a rónaságot és ahol most forró sze­lek száguldanak végig nyaramba az elsárgult tarackbúzák felett, a zör­gő kukoricásokban, ott kiterebélye­sednek a tölgyek és árnyékuk a barázdákra nyúlik a szép nyárt délutánokon. Nem tett el hiába az öt esztendő. Nem volt hiábavaló Tóth néni vágya- kozása a fia után. Amíg esténként magányoskodott fiaira várva, meg­érlelődött a fiuk jövendője, ö mind­össze két és fél osztályt járt gye­rekkorában. Sokat dolgozott, hogy a fia nyolc osztályt járhasson. Mert ez volt a legtöbb, amire valamikor gondolhatott, Azután jött a gim­názium, mégtöbbet dolgozott — és ekkor jött a hir, hogy Istvánt vi­szik a Szovjetunióba, a legmaga­sabb iskolába. ÉS HÁROMSZOROS az anya boldogsága, mert három fia van és mindhárom tanult emberré vá­lik. Sándor, a legnagyobb, most harmadéves a Műszáki Egyetem esti tagozatán. Napi munkája után folytatja tanulmányait. Lajos, a legkisebb Sopronban Jár gimná­ziumba, elektrotechnikusnak ké­szül, ezévben fog érettségizni. Tiszta kitűnő, szó van arról, hogy őt is kiküldik a Szovjetunióba, hadd folytassa a tanulást. Fegyverneken, a Nefelejts-utca 35-ben sok egyéb mellett a három fiú sorsa jelenti, hogy mi a sza­badság. A szülők még gazdasági cselédek voltak Lelovich Gyula földbirtokosnál, utódaik az új népi értelmiség tagjai lesznek. Megújult a föld, az ember, fölfrissült a ma­gyar szellem, új hajtásai kisarjad­tak a pusztán és gyümölcsét él­vezni fogja a jövendő. Mindezért a nagy megújhodásért köszönet a szovjet föld embereirek, akik között testvér volt, akikkel vigadott és akik erdészmérnökké nevelték Tóth Istvánt, a fegyvemeki dol­gozó paraszt fiát. G, M,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom