Szolnok Megyei Néplap, 1956. március (8. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-06 / 56. szám

1956, március 6.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Áz SZKP XX. kongresszusa a kengyeli Sallai Tsz tagjai számára is utat mutatott

A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata komoly mértékben foglalkozik a Szovjetunió mezőgazdaságának továbbfejlesztésével. Többek között megállapítja, hogy a kolhozok, és kolhozparasztok anyagi érdekeltségének fokozása a mezőgazdasági termékek termelésében — egyik döntő feladat.

Megkérdeztük Sántái Lajos elvtársat, a kengyeli Sallai Tsz elnökhelyettesét, mondja él, milyen hatást váltott ki a tsz-tagok körében a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata.

Sántái elvtárs többek között a következőket mondotta:

— Termelőszövetkezetünk tagjai számára is nagyszerű útmutatást jelent a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozata. Hiszen nálunk is egyik legfontosabb feladat, hogy fokozzuk a tsz tagság anyagi érdekeltségét. A szövetkezeti gazdálkodás jövedelmezőségének emelése érdekében az idén mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben tovább akarjuk emelni a hozamokat. Búzából 11, cukorrépából 140, kukoricából 26, borsóból 10, dohányból 7,5 mázsás holdankénti átlagtermést irányoztunk elő. Ha ezév- ben a növénytermesztésben és az állattenyésztésben egyaránt teljesítjük az élőirányzott tervfeladatokat, 25,84 forintra emelkedik a munkaegység értéke.

— Szövetkezetünk tagjai igen lelkesen dolgoznak ezért. Mo6t folyik a trágyahordás, s amint a talaj alkalmassá válik, az elmaradt szántást is pótoljuk. Néhány an a határban a vetéseket vizsgálják és megtörtén tele az előkészületek az esetleg felmerülő belvizek levezetésére.

A tagok igyekezetét látva, nemrégiben többen kérték fel vétküket. Videczkd Istvámné, S. Nagy Imre, özv. Bolgár Sándomé, Bozsó András és Vidinszki Mihály a napokban lépett be a Sallai Tsz-be — fejezte be nyilatkozatát Sántái Lajos elvtáns.

Dolgozó parasztok látogattak el a törökszentmiklósi járásból

a kunhegy esi Lenin Tsz-be

Vasárnap a törökszentmiklósi járás több községéből egyénileg dolgozó parasztok, új és régi tsz-tagok látogattak el Kunhegyesre, hogy megtekintsék a Lenin Tsz állatállományát.

A vendégeket Bemáth Lajos, a tsz elnöke, valamint a vezetőség több tagja fogadta. Miután a látogatók elhelyezkedtek a tsz kultúrtermében, az elnök elvtárs ismertette a tsz létrejöttének körülményeit, azt az utat, amelyet eddig megtett, egészen az elmúlt gazdasági év szép terméseredményéig.

Ezután a vendégek és vendéglátók társasgépkocsira ültek, s kimentek a tsz tanyaközpontjába. A nemrég elkészült modern istállóban szépen gondozott teheneket találtak. A kis borjakat és a sertésállományt is megtekintették. Ä látogatók számtalan kérdésére a tsz

zootechnikusa és állatgondozói adtak felvilágosítást. Kollár Károlyné örményesi egyénileg dolgozó • paraszt például arra volt kíváncsi, miért keresztezik a sertéseket. Többek között a cornwallt a berkshir- rel. i

Maga az elnök elvtárs adta meg a választí

— Szándékosan keresztezzük az első fialást. A keresztezés következtében sokkal jobb hízókat kapunk.

Visszatérve a tsz székházába, megbeszélték a látottakat.

Szilágyi Gábor, a nemrég alakult törökszentmiklósi Zöldmező Tsz elnöke elmondotta, hogy nagyon sokat tanult. Különösen a tehénistállóban uralkodó nagy tisztaság tetszett neki.

Ugyanez volt a véleménye Bódi Vince óballai középparasztnak és Takács Miklós törökszentmiklósi tsz-tagnak is.

Markőth Sándor törökszentmiklósi egyénileg dolgozó paraszt a sertések takarmányozásában talált kisebb hibákat.

Az elnök elvtárs válaszában magyarázatot adott a hibákra is. Ugyanis hosszú ideig elhanyagolták az állattenyésztést. A növénytermesztésre, főként a rizsre fektettek nagy súlyt a többi termelési ág rovására. Hibájukat ma már világosan látják s minden lépést megtettek a takarmánybázis biztosítására, általában az állatállomány további fejlesztésére. Befejezésül az elnök elvtárs a következőket mondotta:

— Az elvtársak között sokan vannak olyanok, akik most kezdték, vagy ezután kezdik a közös gazdálkodást. Mi a saját kárunkon tanultuk meg, milyen fontos az állattenyésztés. Csak azt tanácsolhatom az elvtársaknak, okuljanak a mi példánkból, mint ahogyan mi okultunk belőle.

c& léka meg, a igák

Egymásután vesztek a tyúkok Kőtelken, de csak úgy egyesével. A tolvajt nem sikerült megfogni. Nem ember az, hanem róka, — találta ki valaki. Olyan is akadt aki a sötétben surranó kutyában a vén ravaszdit vélte felfedezni, s hírül is adta a falunak, hogy találkozott a rókával.

A falubeliek napokig törték a fejüket, hogyan kellene elfogni. Bernáth rendőrtörzsőrmtester elv társ — úgy vélvén, hogy a sorozatos tyúklopással hivatali tisztségén esett csorba — váltig fogadkozott, hogy lepufíantja azt a rókát, csak kerüljön a szeme elé. A róka azonban ravasznak bizonyult, hosszú heteken át játszott Bemáth elvtáns idegeivel.

Egyszer aztán összetalálkoztak. Bemáth elvtánsat egyik társával korán reggelre behívták Szolnokra. Előtte való este elmentek a borbélymesterséget úző Király Mihá- lyékhoz, a Dolgozó-utcába. Nem volt még túlságosan késő, de az éjszaka már fekete fátyolt borított a falura. Néhány méternél tovább nemigen lehetett látni. Nem kellett soká botorkálniok, mivel Királyék ott laknak a központban, a templom mögött. Ha a kántor jobban kiereszti a hangját, oda is hallik. Akkor is éppen litánia volt. Az áj- tatos hívők ott szorongtak a padokban, nem gondolva arra, hogy a róka — igen ravasz lévén — éppen ezt az időszakot szokta kihasználni.

Bemáth elvtánsék gyanútlanul nyitottak be Királyék kapuján. A tarok vas csikorgására hirtelen meg- zörrent valami a tyúkoknál. A róka! — ugrott egyet Bemáth elvtárs. A másodperc töredéke alatt átfutott az agyán, hogy éppen ideje lesz lelőni, hiszen itt, Ki- rályéknál is a 17 tyúkból alig öthatot hagyott.

Villámgyors mozdulattal felkattintotta elemlámpáját. A vakító íéycsóvában eléggé szokatlan látvány tárult eléjük. A szűk tyúkólajtóban rák módjára, hátrafelé, először a két lábát, májd az ülőalkalmatosságát dugva ki, megjelent Bistei Anna, a pap szakácsnője. A meglepetés igen nagy volt mindkét részről, percekig keresték a szavakat.

— Szóval maga lopja a tyúkokat, kihasználja azt az időt, míg a hívek a litánián vannak? — kérdeztél? aztán a rendőrök.

— Én-e? Már hogy mondhatnak jlvet?

— Hát akkor mit keresett itt a

tyúkólban?

A szakácsnő szégyenlősen lesütötte a szempilláját: félrevaló dolgomat intéztem;

— Azért jött át sötétben a parókiából s ráadásul a WC-hez néhány méterre levő parányi ajtajú tyúkólba? — hitetlenkedett a rendőr.

— Ezért — hangzott a makacs válasz.

Mégis jobb lett volna, ha a róka a tettes, — gondolta Bemáth elvtárs. — Annak hamarabb túljárnánk az eszén. Törte a fejét, mit is mondjon ennek az öregedő nőnek, hogy értesse meg vele, milyen helytelenül cselekedett, Később mentő ötlete támadt:

— Ide figyeljen, tudja, hogy az

ilyesmi isten előtt is bűn. Az isten pedig csalt annak bocsájt meg, aki töredelmesen beismeri és megbánja bűneit. S a szakácsnő beismerte tévelygését, elmondta úgy, hogy még a gyóntatószékben sem tette különbül;

A bíróság — idős korára való tekintettel — 2 hónapi börtönre ítélte, három évi felfüggesztéssel. Ha addig nem csinál újabb galibát, „megússza.”

Ezzel le is záródott volna az ügy, ha a károsult hívők nem okvetet- lenkedtek volna a parókia körül, különböző megjegyzéseket téve a tyúkevéssel kapcsolatban.

Most már azonban az ő mérgük is alábbhagyott, belátják, hogy nemcsak igével él az ember.

e—SÍbé

Jogos kívánság

Tiszafüredtől 14 kilométerre, a Hortobágy szélén 46 új, modem családi házban fészket raktak az egykori uradalmak cselédei, sum- m^sai. Pusztakócsról van szó, megyénk egyik új községéről, amelynek létesítésére kormányunk többmillió forintot fordított.

A szép kis házakban 1952. óta laknak a helyi állami gazdaság dolgozói és a Petőfi Termelőszövetkezet tagjai. 1952 óta azonban mintha megállt volna az idő az új község felett. Mi ennek az oka? Az, hogy maguk a pusztakócsiak is bizonyos közömbösséggel viseltetnek az új község csinosítása, rendezése iránt, arra várnak, hogy majd az állam további beruházásokkal segíti őket.

Persze a pusztakócsiak biztosak lehetnek abban, hogy kormányzatunk nem feledkezik meg róluk, sor kerül majd a villany bekapcsolására, a víztorony építésére is, hogy működjenek a lakásokban levő vízvezetékek. Járdát például azonban maguk is építhetnének a házak elé, parkosíthatnának, hogy a szép házakhoz meglegyen a méltó keret is.

Hogy ez nem így történik, annak egyik oka az, hogy a községben csak tanácskirendeltség van. A Tiszafüredről idehelyezett tisztviselő pedig nem nagyon viseli szívén az új település fejlődését, legtöbbször meg sem lehet találni. A kócsiak már számtalanszor kérték, hogy önálló tanácsot választhassanak. A járási tanácsnál is az a vélemény, hogy a község további fejlődése szempontjából erre nagy szükség lenne, mert akkor aktívabbak lennének a társadalmi erők, sokkal jobban mennének a dolgok. ,

A magunk részéről helyeseljük a pusztakócsiak kívánságát és továbbítjuk a megyei tanács címére.

Újítások beveze‘és5vel csökkentik az Mölfssget a MEVIÉP s.oliioki gápcso^or jánál

Az évről évre növekvő öntözéses területek létesítése megköveteli, hogy az öntözőtelepek nehéz fizikai munkát igénylő építését mindinkább gépesítsük. A február elején megtartott termelési értekezleten a szerelők, a gépkezelők és a brigádvezetők is pontos számadatokban kapták meg, hogy ebben az évben milyen munkát kell vállalatunknak elvégeznie. A jól kijavított és karbantartott erőgépek gépkihasználási foka növekedett. A fejlődő technika és a többtermelés azonban megkívánja, hogy az eddig használt szántó és sáncekéket minél előbb nagyobb teljesítőképességű és kevesebb emberi erőt igénylő, korszerű, földkitermelő eszközök váltsák fel. Ezen dolgoznak most a Mezőgazda- sági Vízépítő Vállalat szolnoki gépcsoportjának dolgozói, Sziller Ervin műhelyvezető, Réthy Mihály műszaki ellenőr, Csabai Kálmán anyagelőadó, Kusz Sámuel brigádvezető és a többiek.

Vágó Lajos és Polgár István szerelő, Szakali József adagoló-beállító a Diesel-motorok korszerűsítésére, valamint a gépállás csökkentésére

törekszenek a most kidolgozás alatt levő újításukkal. Megnagyobbítják a kuplungharang szemlélőnyüását, hogy a gyakran hibásodó kuplungemeltyű görgői és állítócsavarjai az eddigi 8 óra helyett 1 óra alatt ki- javíthatők legyenek. Szakali József ezenkívül az üzemanyag befecskendező szivattyú nehezen beszerezhető é«- sok üzemzavart okozó fordulat- szám-szabályozó rugóinak biztosítását oldotta meg könnyen pótolható, tartós és egyszerű módon;

A gépcsoport vezetősége és dolgozói a felszabadulás ünnepe tiszteletére újítási versenyt kezdeményeztek. Még február 8-án párosversenyre hívtuk a Középtiszai Öntöző Vállalat szolnoki kirendeltségét. A gépműhelyünk dolgozói vállalták, hogy a műhely első negyedévi tervét (ez értékben 480 ezer forintot tesz ki) március 25-re teljesítik, ezenkívül jelentős megtakarítást érnek el a béralap tekintetében és tovább csökkentik az önköltséget;

Serestet Kálmán Barta Pál

gépcsoportvezető párttitkár

JHimka után (él esik a izétakezch

Esténként a munkáidéi befejeztével sokáig világítanak a Mezőtúri Gépállomás ablakai. Most a téli hónapok alatt sok gépállomáson dolgozó fiattal kapcsolódott be a kulturális életbe. A megyének egyik legmodernebb és legjobban felszerelt kultúrterme segíti hozzá a gépállomás dolgozóit a munka utáni szórakozáshoz.

A gépállomási DISZ alapszervezet a közel múltban mutatta be Kisfaludi Károly: Kérők című 3 felvonásos vígjátékát. Az előadást a saját kultúrtermükben tartották meg, s oly nagy sikere volt, hogy a vendégek kérésére múU szombaton, március 3-án este Mezőtúrtól 9 kilométerre, a Szabad Nép TSZ területén levő „csugari kaszinóban” is megismételték. Ezt követően vasárnap este Kuncsorbára mentek

vendégszerepelni.

Ügy tervezik, hogy néhány héttel később ellátogatnak ezzel a vígjátékkal a Karcagi és Kisújszállási Gépállomásra is, mert ennek a két városnak a DISZ alapszervezete is elment hozzájuk vendégszerepelnie Dicséretére válik a gépállomási fiataloknak, hogy a színjátszócsoporton kívül a tánc-csoportjuk, népies tánczenekaruk és a fiatalok közül többen szavalattal beneveztek a kulturversenybe.

A fiatalok mellett az idősebbek is jól érzik magukat a kultúrteremben, mert mindenki megtalálja a kedve szerinti szórakozást. Van biliárd, sakk, dominó és ping-pongf elszerelés. Ez a helyiség válóban a gépállomási dolgozók, de ezen túlmenően a környéken lakók kulturális otthonává válti

A tanácstag nevelője is választóinak

közben azt sem tudta, milyen gyorsan kösse le nyakából a vörös út- törőnyákkendőt. Megkönnyebbülten lélegzett fel, hogy az anyja nem vette észre, míg a kendőt eldugta a táskájába.

Négyszemközt megkérdeztem az anyát, miért teszi ezt a kislány?

— Én tiltottam meg, hogy a fehér blúzára felkösse, mert hamar bepiszkítja a ruháját,

— A kislánya annyi szépet, kedveset tanul az úttörő mozgalomról Örömmel viseli a vörös nyakkendőt. Inkább összetöri benne azt a sok gazdag érmést, gondolatot, minthogy még egy nyakkendőt venne s akkor nem piszkolódna olyan gyorsan a 'blúz nyaka?

Nagyon restette magát a fiatalasszony s azóta másik nyakkendője is van a lánykának.

— Sokan nem törődnek vele, hogyan foglalkoznak gyerekeinkkel a nunkahelyen. Jóska fiunk az Építőipari Vállalatnál tölti gyakorló évét. VISZ tag, semmiféle oktatásban nem vesz részt. Űj titkárjuk van, ő talán többet tesz az eddiginél... De milyen furcsa — néz az asztalon magasodó könyvekre, füzetekre Zsidóné. — A férjem is, én is idősödő fejjel tanulunk, ifjúmunkás gyerekünk meg elmarad tőlünk... Erről sokat beszélgetek választóimmal. Ugye, ez is feladata a tanácsnak?

Nagyon igaza van.

Tóth István.

Az urad mi volt?

<— O is paraszti munkából került feL

— És te „előkelőbbnek? tartod az irodai sepregetést?,,, Ülj csak le, beszélgessünk.

Nem Zsidó Petemén múlott, hogy mégsem téeszbe ment a fvatalasz- szony.

Mostanában az ifjúság nevelése terén gyűjtögeti a tapasztalatokat. Hasznát veszik azoknak a tanácsüléseken és a szülői munkaközösség összejövetelein.

— Feltűnő az iskolás gyerekek tájékozatlansága általános ismeretekben ... Itt volt nálunk egy negyedikes technikumi tanuló. Ismerős. Nem tudom, miről jött szóba, de megkérdezte tőle a férjem: „Ki a Minisztertanács elnöke?” Sokáig találgatta, nem tudta.” No egy közelebbit: ki a népművelési miniszter? Nagysokára tapintott rá: „Darvas? Vagy nem?” Más nagyobbacska fiataloknál is hasonló válaszokat kaptunk.

— Nem tehetnének ennek megváltoztatására valamit a szülők is?

— Az biztos, hogy az otthoni légkör sokszor lerombolja, amit az iskola épít... Egyik kis barna fiatalasszony választómnak úttörő a kislánya. Mentünk az iskola felé. Éppen hazaindultak a gyerekek. Vidám csapatokban szóródtak szét. Az egyik felénk tartó csoportból hátrább maradt ismerősöm kislánya. Ijedten pislogott felénk s

Bágyadt délutáni világosság a magas szobában. A karcsú kályha már elég fukarul hinti szét melegét. Nemsokára hazajön a férje és a Jóska fiú a munkából, akkor kezdi az esteli tüzelést Zsidó Péterré tanácstag.

Az asztalon Icönyvek, jegyzetek. Legfelül kinyitva az SZKP története. Míg villanyt lehet gyújtani, a tanulást is abbahagyta az elvtársnő. Határozott fellépésű, jóarcú, szénfekete hajú asszony a szolnoki II. kerület 15-ös körzetének tanácstagja.

Szinte szabadkozva sorolja el, milyen változások történtek a körzetben megválasztása óta. Rendbehozták a Hubai-utca rendkívül rossz kövezetét, járdáját, ugyanígy a Rigó-utcáét is. Most már ebből az irányból is meg lehet közelíteni a piacot.. i A dolgozó parasztok rendesen teljesítik kötelezettségeiket^ jj

Az élet ezerféle problémájával keresik fel választói. Most amiatt panaszkodnak, hogy a közeli sütőüzem egyik kéményén nincs füstszűrő. A leszóló korom nemcsak Ábel címfestőnek okoz bosszúságot, mivel a szabadban dolgozik s festése beszennyeződik, hanem egészségtelen a környék gyermekeire is. Czinegééknél, Csíkiéknél, Szekereseknél, meg nehéz volna mind felsorolni, kiknél — kisgyerekek vannak. A háziasszonyok sem örülnek, ha nagumosás után egy-egy dús

koromfelhő száll ja meg a fehérneműt.

De nemcsak egyszerűen panaszfelvevő Zsidó Petemé. Nemcsak azt hallgatja meg, hogy egyik-másik üzletben nem elég udvarias a kiszolgálás, hanem arról is beszélgetnek, milyen bőséges a boltok áruellátása, milyen nagy a választék... És mennyi mindenben kérnek tanácsot.

Valamelyik nap felkereste egy állami alkalmazott felesége.

— Szeretnék valahol munkát kapni.

— Mégis, mihez volna kedve?

— Hát... elmennék irodákba takarítani, vagy mondjuk étkezdébe segédkezni a konyhában.

— Mondok én neked valamit. Mielőtt Szolnokra jöttünk, én a kunszentmártoni Zalka Tsz tagja voltam két esztendeig. A férjem már azelőtt Szolnokra járt dolgozni. A szövetkezetben annyi jövedelmem volt, hogy a pénzfizetést teljesen ruházkodásra költöttük. Disznó, élelem megvolt... Miért nem mégy valamelyik szolnoki tsz-be. Ha csak időszaki munkára járnál, akkor is több jövedelmed lenne, mint így.

— Dehát hogy gondolod? Egy állami alkalmazott felesége menjen parasztnak?

— Mi voltál, mielőtt férjhez mentél?

— Hát parasztemberek a szüleim