Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-28 / 50. szám

1953. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a PARTÉIÉTi Az első lépések előtt Még csak két nap telt el az üzemi pártvezetőség ujjáválasztása óta, amikor a Jászberényi Aprító­gépgyárban jártunk. Az új titkár, Velkei elvtáns éppen az átvétellel bajlódott, selejtezte a régi iratokat, láthatóan rendet akart teremteni, mielőtt munkához lát. Nem zavar­tuk, hanem széjjelnéztünk az üzemben. A fiatalok munkája és a DISZ felől érdeklődtünk. Makai István DISZ titkár kész­ségesen tájékoztatott bennünket. Sajnos, nem sok jót tudott mon­dani. Sem a szervezeti élet, sem a fiatalok termelő munkája nem ki­elégítő. Hogy miért? Rengeteg okot lehet felsorolni, ö maga sem menti a saját hibáját. Technikumra jár, alig ér rá foglalkozni Dísz­munkájával, de segítséget sem kaptak ezidáig elegendőt Talán majd az új pártvezetőség..: Ami a terme’ő munkát illeti, rossz a munkafegyelem a fiatalok közt, de néha a gépekkel és az anyagellá­tással is baj van. Amíg az elmúlt év végén alig volt száz százalékon alul teljesítő, most a csúcseszter­gán do’gozó fiatalok között igen sok van ilyen. Az egyéb okok mel­lett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gyár januári tervét "csak alig harmadrészben tudta teljesíteni. De talán hallgassuk meg, mit mondanak maguk a fiatalok. Potemkin Ede elvtárs, akit a ve­zetőség a DISZ segítésével bízott meg. szintén még csak most is­merkedik a problémákkal, Ezért szívesen vállalja a kalauz szerepet Először is a jobbak véleményére vagyunk kíváncsiak. Besateri Ilona gépe mellett állunk meg először, 6 a szerszámműhely esztergályosa DISZ vezetőségi tag és olyan fia­tal, aki állandóan száz szí?a1 ék felett teljesít. Kis törékeny leány, de ügyességgel, szorgalommal a fiúkat is túlszárnyalja a munká­ban. A DISZ-ről viszont nem so­kat tudott mondani. Hiszen ő is éppen azt szeretné tudni, mi le­het az oka a fiatalok közömbös­ségének? Parádi Eszter a szereidé fiatal, de ugyancsak jól dolgozó esztergá­lyosa már határozottabb véleménvl formál. * — Nálunk olyan a szervezeti élet akár csak a felnőtteknél. Más is kelt a fiataloknak. Kirándulás például Szeretnénk más üzemeket is meg­ismerni. Itt csupa falusi fiatalból lett szakmunkás dolgozik, akiknek nagy része mást se látott, csak ezt a gyárat. Hát mi keltse fel a fantáziájukat, ha sehova se viszik őket. Mennének a saját pénzükön is. A gyűlés se legyen olyan szá­raz. És a munka! Hát van itt ver­seny? Csak elindítják, de sohase értékelik. Könyvjutalom, — ez iß kellene. Parádi Eszter DISZ vezetőségi tag. Vajon mi lehet az oka, hogy ezeket a javaslatait a DISZ élet­ben nem tudja érvényre juttatni? 1 el“k Karöty is éves esztergá­lyos havi át’aga 138—140 száza­lék, de volt már 180 is. Váltótársai. Pató László és Vas Béla szintén elérik ezt az eredményt, ők is fia­talok. Sz. A.-t is megszólítjuk. B. F.-néved együtt a selejt-táblán lát­tuk a nevét. 96 selejt munkadara­bot csiná'tak a múlt hónapban ketten, ezért kerültek a szégyen­táblára. Sz. A. a brigádszállás la­kója. Jó szállás, rend van, tiszta­ság, de amikor a váltóműszakban dolgoznak, csak maguk főzőcsfcéz­­nek. Szüleiktől távol élő 19—20 éves fiatalok. Van-e itt, aki az apát, az anyai gondoskodást igye­kezne pótolni számukra? A közös­ségnek kellene mindezt betöltenie. Igen, elsősorban a kommunistákra, a pártvezetőségre, a DISZ-re vár ez a feladat is. És végül találkoztunk lent az üzemben Gróf elvtárssal, a gyár igazgatójával. A fiatalokról beszél­gettünk. Gróf elvtárs saját gyer­mekkorát idézgette, amikor három szakmát is meg kellett tanulnia, mert nőire az egyikben felszaba­dult, akkor mindig beütött a „kon­lodve célul tűzték ki a megye MNDSZ szervezeteinek asszonyai, hogy tovább erősítik soraikat. Me­­gyeszerte lelkes felvilágosító mun­kát végeznek s ennek eredménye­ként új szervezetek alakulnak, a régiek pedig tovább erősödnek. Az utóbbi hetekben tizenegy termelő­­szövetkezet asszonyai hozták létre MNDSZ szervezetet. A tömegszervezet számszerű nö­vekedése főleg a Jászságban szem­junktuna”, nem kellett a szakmun­kás. Ismerik a mai fiatalok, mi­lyen időik voltak azok? Nem. Nem volt részük benne. Ezért becsüljék, szeressék jobban a szakmájukat és hálálják meg lagalább töredékét annak a sok gondoskodásnak, amit az állami, a közösség áldoz rájuk — így vélekedik erről Gróf elvtárs. Tegyük hozzá: milyen sokat is tud­nának mindezekről beszélni az öre­gek és ke'lene is beszélni még többet a múltról, a jelenről, a jö­vőről a fiataloknak. De ki fogja mindezt szervezetten kézbevenni, ha nem a pártszervezet, a párt­tagok s az újjáválasztott vezető­ség? Sajnos, találkoztunk olyan vé­leménnyel is, hogy csibészek ezek a fiatalok, csikefogók, mégis min­denki csak őket segíti, dajka'ják őket, őrizgetik, mint valami kin­cset, pedig nem érdemlik meg ... Vajon akad-e a fiatalok közt, aki­nek az önérzetét ne sértenék ezek a hangok? És ha sérti, tegyenek ellene, de ne csak szavakkal, ha­nem tettekkel elsősorban. Fogja­nak össze és mutassák meg, lesz­nek olyan szakmunkások, mint a tapasztalt öregek a műhely másik részében a karusszel gépeknél De ehhez valahogy közelebb kellene kerülniük azoknak az „öregeknek’’ is a csúcsesztergákon dolgozó fia­talokhoz. Mennyi problémába ütköztünk, milyen sok megoldandó feladatot találtunk rövid üzemi sétánk alatt. Megoldásukhoz hozzákezdeni az újjáválasztott pártvezetőség első lépése lesz. Néhány hét múlva megnézzük, hogyan haladtaik előre. F. Tóth Pál. betűnő: a jászberényi járásban egyetlen hónap alatt — január vé­gén és a február elején — a fel­világosító munka nyomán 1200 asz­­szony határozta ed, hogy be’ép a szövetségbe. Egyedül Jászjákóhal­­mán 110 új tagkönyvet osztottak ki az utóbbi időben, míg Jánoshi­­dán nyolcvanheten kérték felvé­telüket az MNDSZ szervezetekbe. Az egész megyében egyetlen hó­nap folyamán 1850 taggal erősö­dött az MNDSZ, Közel kétezer új tsz fog egy hónap alatt a megye MNDSZ szervezeteiben A Nemzetközi Nőnapra készü-A Cíbakhází Gépállomás példája A jó termés, a mezőgazdaság ho­zamának legalább 3 százalékos emelése — ez a gépállomási dol­gozók legfontosabb feladata ebben az évben, ügy kell dolgozniok, olyan munkát kell végezniök, hogy az általuk művelt föld gazdagab­ban teremjen, mint az elmúlt esz­tendőben; S különösen fontos feladatuk, hogy a gépállomás területén műkö­dő termelőszövetkezetek termelési eredményeinek növeléséhez állandó és hathatós segítséget nyújtsanak annak érdekében, hogy a nagyobb termés láttán az egyénileg dolgozó parasztok nagyszámban lépjenek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. A Cibakház! Gépállomásnak van tennivalója ezen a területen. S nem is kevés. Növelni a terme'öszövei kezetek vonzóerejét A gépállomás területén 11 terme­lőszövetkezet működik, illetve most már 12, mivel Tíszakürtön szőlőter­melő szövetkezet alakult nemrégen. A törekvés — az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján — az. hogy a népállomás vezetői és dolgozói azt vallják hogy a szerződésben vállalt munka elvégzése egyedül nem elég­séges. Ennél több kell. Elhatározták, hogy a termelőszö­vetkezetek termelési terveinek megfelelően a szövetkezetek külön­böző gazdálkodási ágairól — így a növénytermelésről, az állattenyész­tésről — táblázatot készítenek a ki­helyezett agronőmusok bevonásá­val. Ez a táblázat tartalmazza a ter­vezett hozamot, az ehhez szükséges munkákat s az eredményeket. A ki­helyezett agronőmusok állandóan tájékoztatják a gépállomás veze­tőit az elvégzett munkákról. így pontosan számontartják majd, hogy pl. egy-egy termelőszövetkezet te­henészetében hogyan alakul a tej­hozam, elvégezték-e a kézi erőre tartozó munkákat a növényterme­lésben stb. Ha a gépállomás azt tapasztalja, hogy valahol mulasztás történt, pL egy kapálás időpontja eltolódik, vagy csökken a tejhozam, azonnal előveszi a termelőszövetkezet ki­helyezett agronómusát, megvizsgál­ja a hiba okát s javaslatot tesz a termelőszövetkezet vezetőségének, hogyan változtasson rajta. S ehhez természetesen segítséget is nyújt, Uj dolog ez a Cibakházi Gépál­lomás munkájában. De nagyon jó dolog, hiszen így és csak így tud a gépállomás valóban eredményes se­gítője lenni a terméshozam növelé­sének, következésképpen pedig a termelőszövetkezetek megszilárdí­tásának és számszerű fejlesztésé­nek. Mi van a kihelyezett mezőgazdászokkal ? A fent ismertetett módszer beve­zetésének eddig még csak az első lépései történtek meg. A gépállomás vezetőinek most is az a véleménye, hogy keveset fog­lalkoznak a termelőszövetkezetek problémáival s többet is tudnának tenni a termelőszövetkezetek meg­szilárdítása érdekében. Ebben azon­ban nehézséget jelent a kihelye­zett mezőgazdászok problémája. Ezek a mezőgazdászok fiatalok, gyakorlati munkában való jártas­ságuk s nem egy esetben szakmai képzettségük, nem megfelelő, ugyanakkor a munkához való hoz­záállásuk is svense. Magyar János, a martfűi Tisza Termelőszövetke­zet kihelyezett' mezőgazdásza nem nyújtott elég segítséget a tervkészí­téshez. Megtörtént, hogy napokat nem ment a tsz felé s munkája is legtöbb esetben is csak abban me­rült ki, hogy megkérdezte a tsz­­ben, hogy s mint vannak, aztán to­vábbáll!. íme egy probléma. Nem vitás, hogy a kihelyezett mezőgazdászok kevés tapasztalattal rendelkeznek, emiatt nincs is tekintélyük, a kezdemé­nyező erő is kevés bennük. Ez azonban nem lehet örökké tartó állapot. A pártszervezet nevelje őket harcos helytállásra a kiváló trak­torosok példájával, a szakvezetők pedig tanítsák őket gondosan, ala­posan s szeretettel, hogy munkájuk mestereivé növekedjenek. A „földéhség“ orvossága Amikor a gépállomáson jártam, ogy pártvezetőségi ülés végére top­pantam be. A jelenlévők közül Gálfi brigádvezető s mások is rög­tön kérést szegeztek a mellemnek­­„írja meg, elvtárs, ezt a lapban!” íme, megírom. A Cibakházi Gépállomás trakto­rosainak földéhsége van. Úgy gon­dolom, hogy ez egészen különleges tünet s — nagyon egészséges tü­net. Mert mi is a helyzet? Az, hogy a Kunszentmártoni Gépállomás körzetében Kungyalu határában van 2000 hold terület, amelynek nagyrésze cibakházi dol­gozó parasztok birtokában van. A Kunszentmártoni Gépállomás ősz­szel általában nem tud ide erőt biz­tosítani s csak „tavaszi tartalék­nak tartja. Most is található 300 kát. hold szántatlan rész itt. A Cibakházi Gépállomásnak az a kérése, hogy csatolják hozzá ezt a területet, márcsak azért is, mert Cibakházához lényegesen közelebb esik. Ezzel egyetért a kungyalui tanács, amint mondták a járási tanács VB mezőgazdasági osztálya is, a Kun­szentmártoni Gépállomás és a me­gyei tanács VB gépállomási igazga­tósága azonban nem. Pedig nagyon ésszerű lenne a te­rület átcsatolása. Gálfi elvtárs sze­rint, ha övék a terület, nem lenne rajta szántatlan föld. Orvosolják hát ezt a földéhséget, hiszen — amint tudom — a kér­dés több éve vajúdik már — s ká­rára a népgazdaságnak. * A Cibakházi Gépállomás dolgo­zói a tavasz beköszöntével a kom­munistákkal az élükön harcba in­dulnak, bírókra kelnek a földdel, a természettel. Okos, előrelátó, fe­gyelmezett munkával bő termésre késztetik a földet, virágzáshoz segí­tik a termelőszövetkezeteket s így .gyengetik a jövő egyre feljebb ívelő útját. Péteri István A Paoirgyór dolgozói megbeszélik a Kongresszus útmutatásait A Szórnom Papírgyár dolgozói napról-napra nagy figyelemmel for­dultak a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa felé, ér­­leklődéssel olvasták £fz újságokban az elhangzott beszédeket, a hozott határozatokat. Az érdeklődés — bár a kongresszus már véget ért — ma sem kisebb. A Papírgyár dolgozói látják, hogy a kongresszus az ő munkájukhoz is rengeteg segítséget nyújt. A cél az, hogy a kongresszus út­mutatásait jól hasznosítsuk a helyi adottságok figyelembevételével. Erről beszélgettünk Zsamal György elvtárssal, a Papírgyár párttitkárá­val. — A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán elhang­zott beszámolók és hozzászólások, a hozott határozatok mély hatással voltak rám s üzemünk dolgozóira is — mondotta Zsarnai György elv­társ. — Úgy gondolom, hogy szük­séges a kongresszus anyagának rendszeres és alapos tanulmányo­zása. Ezért elhatároztuk, hogy ösz­­szejöveteleket szervezünk. Ezek corán a párttagok és a pártonkívü­­liek közösen megvitatják a kong­resszus anyagát s megbeszélik azt is, hogy az üzem munkájában ho­gyan hasznosítják útmutatásait. Fontosnak tartom, hogy ebbe a fiatalokat is bevonjuk. A pártszer­vezet segítséget nyújt majd a DISZ szervezetnek ahhoz, hogy a fiatalok részére összejöveteleket szervezzen a kongresszus anyagá­nak tanulmányozására. Biztos va­gyok benne, hogy a kongresszuson elhangzottak megvitatása hasznos segítség lesz munkánkban — fejez­te be Zsarnai György elvtárs. Élüzem-avafó ünnepségek A Szolnoki Nyomdaipari Vállalat az e_múlt év negyedik negyedévé­ben elért eredményei alapján el­nyerte — immár negyedszer — az „élüzem” kitüntetést. Az üzem dolgozói szombaton dél­előtt 11 órakor tátották élüzem­­avató ünnepségüket. Ezen a Me­gyei Tanács VB képviselője át­adta a kitüntetést az üzemnek. Az avatáson több dolgozót megjutal­maztak jó munkájukért. Az ün­nepség után díszebéden vettek részt a vendégek és az üzem dol­gozói. A Szolnoki Cukorgyár e’ső ízben nyerte el az „élüzem” címet. Itt szombaton délután 5 órakor ren­dezték meg az avató-ünnepséget. A különböző szervek küldötteinek üdvözlő szavai és a vállalat veze­tőségének beszámolója után átad­ták az Élelmiszeripari Miniszté­rium cukoripari igazgatósága ván­­dorzász’aját az üzem dolgozóinál?; Ez után díszvacsora, majd reggelig tartó táncmulatság következett. Varga. Áhot felkészületlenül várták a telet, objektiv akadály a hideg A Tiszamenti Vegyiművekben heteik óta keményen küzdenek a téllel. A gyár udvarát átszelő hosz­­szú iparvágány két oldalán beton­­keményre fagyott a pörkölő ke­mence tápláléka: a kovand. A ku­pacok, mint valami gát kísérik a síneket, ameddig a szem ellát. Tá­volabb, ahol a vasút az épületek mögé kanyarodik, népes csoport küszködik az összefagyoit anyaggal Minden lapát kovandért külön-kü­­lön meg kell küzdeni, míg kisza­kad az egybeálló tömegből s* a va­gonra kerül. Ez a munka tulajdonképpen az öt tagú Susa brigád feladata volna. Erejük azonban nem elég rfiost, pedig nem akármilyen emberek. Susa Béla háromszor kapott már kitüntetést munkájáért, Lucza Ist­ván kétszer. — Még csákánnyal is hiába pró­bálkozunk most — mondja Susa Béla. — Modernebb eszközökhöz folyamodtunk tehát. Kompresszort kaptunk s légszenszámmal vésünk — így se könnyű — állapítja meg a fiatalabb Lucza, aki az imént tette le a rázós szerszámot, — Sokan dolgozunk most, még se sok a látszatja — veszi át újra a szót a brigádvezető —, pedig itt van minden megmozgatható em­ber a savüzemből és a műhelyek­ből. Györki bácsi ide kalauzolta reggel a kengyeli Sallai TSZ tag­jait is, aikik meghallották, milyen bajban vagyunk és eljöttek segí­teni. Itt vannak még ezenkívül a nép hadsereg katonád is, akik robbant­ják a fagyott halmokat, de kato­násan dolgoznak a lapáttal is. Lassan telik a két vagon — vé­gül mégis tele lesz, majd a gyári mozdony mögéjük áll és óvatosan tolatja őket a buktatóhoz. Itt be­döntik a bunkerba az anyagot s körülbelül fél naoig biztosítva van a kemence ellátása. A hallatlan erőfeszítéssel felszedett két vagon anyag félnapos szükségletet fedez csak. Illetve még ennyit sem, mert csupán a savüzem egyik oldala dolgozik. A másikkal a napokban kényfe'enek voltak leá'lni, mert a legjobb igyekezettel sem tudták biztosítani az üzemeltetés­hez szükséges alapanyag behordá­­sát. A februári terv teljesítésében már senki néni bízik az üzemben Ügy mondják, pillanatnyilag az a legfontosabb, hogy az egyik oldal­lal legalább dolgozni tudjanak. Meg kel hagyni, áldozatkész, nagy­szerű munka folyik ennek érdeké­ben, senki nem ismer fáradságot hideget, munkaidőt és vasárnapot. Mindenki túlórázik ezekben a napokban. Horváth Ödön üzem vezető már alá se írja a vaskos köfeget kitevő túlóraengedélyeket annyi van belőle. Minden ilyen napú-szelet olyan munkabér kifize­tését jelenti, amely mögött nine"' árufedezet. Az üzem ugyanis jó, ha háromnegyed részét teljesíti tervének, ezzel szemben így be­csülik: lesz vagy 80 000 forint bér­alaptúllépés. Felmerül a kérdés, szükséges e minden télen ezt a kálváriát járni, túlzott erőfeszítéseket követelni a dolgozóktól, szembenézni a leállás veszélyével? Tavaly ugyanis ha­sonló volt a helyzet; Sokan így vélik: váratlanul jött a hideg s ki tudta azt előre. Ja­nuárban, februárban sosem várat­lan a hideg. Az ősz folyamán nagymennyi­ségű nyersanyag érkezett a gyár­ba. Volt olyan nap, hogy 70—80 vagon befutott. Az anyagmozgató brigád nem tudott ekkor mást csi­nálni, mint ledúrta a kovandot a vágányok mellé. Az anyag aztán ott is maradt, ott érte az eső, a hó. majd a kemény fagy; Ugyanakkor a nyersanyag raktár úgyszólván üresen áll, jó, ha egy napra való anyagot tá* rolnak benne. Ha a többezer tonna anyagot nem is raktározták be, legalább egy olyan biztonsági kész­letet hordhattak volna tető a’á, ami élég lett volna a legkritiku­sabb napokban. Ezzel elejét vet­ték volna a kényszerű leállásnak; Lehet, erre is túlórát, rendkívüli munkát kellett volna igényelni, azonban lényegesen kevesebbet, mint most, amikor már csont­­keményre fagyott az anyag. Igaz, a raktárba is behatol a hideg, a szikkadt és az ázástól megóvott kovand azonban fagyottan is köny­­nyen kezelhető. Ezek szerint az anyagbehord ás, ill. a raktározás problémáját kel­lett vo’na megoldani. Erre is ta­láltak volna lehetőséget. Nem kel­lene kétszer mozgatni az anyagot, ha az iparvágányokat a raktáron vezetnék keresztül. Pólyák Kálmán javasolta, hogy néhány vagon hosz­­szúságban futószalagot fektessenek a vágánypárok közé, s ez automa­tikusan a bunkerba hordja az anyagot és innen a szállító rend­szer viszi tovább. Ezt az utóbbit elvetették, pedig 80 százalékban saját erejével megvalósíthatta vol­na az üzem s ez bizonyos mértékű megoldást jelentett volna. A hidegre fordult időjárás tehát mégsem olyan objektív akadály, amit át ne lehetett volna hidalni megfelelő gondoskodással. Az ősz­szel Hidas István elvtárs a Szabad Népben megjelent cikkében figyelmeztette üzemeink vezetőit a téli előkészületekre s különösen hangsúlyozta az anyagkészletezés fontosságát. Ogy látszik, szava mégsem jutott el mindenhova. A Vegyipari Minisztérium illeté­kes igazgatóságának meg kell adni a segítséget ahhoz, hogy a Tisza­­menti Vegyiművek a következő ‘élre már jobban felkészüljön. Pala.

Next

/
Oldalképek
Tartalom