Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-23 / 46. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKl Köszöntjük a Szovjet Hadsereget fennállásának 38. évfordulóján] J A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kong resszusa Vorosilov elvtárs felszólalása szerű tudományon és technikán alapuló munka iránt. Az alábbiakban ismertetjük Vorosilov elvtárs felszólalá­sát, amely a hétfői ülésen hangzott el. Vorosilov rámutatott azokra az intézkedéseikre, amelyeket a párt tett a beszámolási időszakiban a gazdaság fellendítésére, majd így folytatta: A központi bizottság a beszámo­lóban fe.öleit időszakban szilárdan és következetesen megvalósította a kollektív vezetés lenini elvét. Ezután is szilárdítanunk kell a kollektív munkának ezt a le­nini elvét, mert csak így óv­hatjuk meg magunkat az eset­leges hibáktól és tomöríthetjük még szorosabban a párt körül a dolgozók széles tömegeit. Olyan korszakban élünk — han­goztatta Vorosilov —, amikor a vi­lágon a történelemben eddig még soha nem látott új, élenjáró társa­­daimi-pohtikai rendet teremtő fo­lyamatok mennek végbe. Ezután rámutatott arra, hogy a Szovjetunióval együtt sok nép, együttvéve az emberiség egyhar­­mada máris szilárdan a szocializ­mus építésének útjára .épett és évről évre új sikereket ér el ezen az úton. Szólott az ázsiai és afri­kai országok százmillióinak ébre­déséről, méltatta a nagy Kínai Népköztársaság, az Indiai Köztár­saság je entós gét, kiemelte Ázsia és Afrika felébredt népeinek tevé­keny bekapcsolódását a békeharc­ba, majd ezeket mondotta: Nem azért harcolunk a békéért, mintha országunk gyenge lenne. A Szovjetunió hatalmas ál am. amely minden szükségessel rendelkezik, hogy megsemmisitóen visszaverjen bármilyen agres zort. Azért védel­mezzük a békét, mert tudjuk, mi­lyen hatalmas áldozatokat követel és milyen hatalmas pusztításokat okoz a korszerű háború. Tudják ezt azok a katonai veze­tők is, akik a második világhábo­rúban szövetségeseink voltak. Jó lenne, ha e felismerésből megfelelő következtetéseket vonnának le po­litikájukban. (Taps.) Országunk hatalmas feladatai — folytatta Vorosilov — a szovjet ál­lam további megszilárdítását és a szocialista törvényesség fokozását követelik meg az államapparátus valamennyi láncszemének tevé­kenységében. Hru csov elvtárs a központi bi­zottság beszámolójában vázolta a kommunista építés programját. E program megvalósítása szorosan összekapcsolódik azzal, hogy a dol­gozók alkotó kezdeményezése min­den módon kibontakozzék, még nagyobb mértékben bevonjuk a dolgozókat az államigazgatásba és tovább fejlődjék a szovjet szocia­lista demokratizmus. A tanácsok a szovjet állam fenn­állásának 38. esztendejében az igazi néphatalom szerveiként kifejlőd­tek, megedződtek és megszilárdul­tak. s a szovjet államrend megin­gathatatlan politikai alapját alkot­ják — hangsúlyozta Vorosilov, maid igy fo.ytatta: Jellemző, hogy éppen ott, ahol a tanácsok rend zertelelenül hív­ják össze ülésszakaikat, ott ver gyökeret a betűrágó hivatalnoki munkastílus ott veszítik el a kap­csolatokat a tömegekké. ott fejlő­dik ki a bürokrácia, lesz rossz a munka. Na unk nem mindig tesznek ele­get annak az alkotmányos követel­mény neK ame.y szenm vi-sza kell hivn- az >kat a kü dötteket akik nem 'gazo -ák a választók bizal­mát. Ez bizi nyes mérték g azzal magyarázható, hogy a küldöttek visszahívásának rendje nincs kidol­gozva Ami a Szovjetunió Legfelső , Tanácsa tagjai visszahívásának rendjét Illeti, a megfelelő tör­vény terv’ezet elkészült és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elé terjesztik; hogy minden küldött jól az eszébe vésse. (Derültség, taps.) A szónok a továbbiak során a törvényhozás és a szocialista tör­­vényesscg néhány kérdésével fog­lalkozott. A Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak több fontos törvényhozási in­tézkedést keli tennie — jelentette ki s kiemelte az egész Szovjetunió­ra vonatkozó egységes nyugdíjtör­vény tervezetét, a munkások és al­kalmazottak reálbérének emelését, a hétórás munkanapot, a dolgozók egyes kategóriái részére pedig a hatórás munkanap bevezetését, bércsökkentés nélkül. E nagy feladatok megoldásánál — folytatta beszédét Vorosilov —, fel kellene vetni a munkajog felül­vizsgálásának és rendezésének kér­dését. Mostanában elkészítették az új büntetőjogi és a büntelőeljárá jogi törvénykönyv tervezetét. Ezek ha­tálybaléptetésének fontos szerepe lesz a szocialista jogrend megszilár­dításában és az állampolgári jogok megvédésének biztosításában. A párt központi bizottsága nagy figyelmet fordít a szocialista tör­vényesség megszilárdítására. Eddi­gi intézkedéseink eredményeképpen teljes egészében visszahelyezték jo­gaiba és megerősítették az ügyészi felügyeletet. Nagy, fáradságos munkára van szükség kádereink nevelésében an­nak érdekében, hogy az eg:sz la­kosság között széles körben ismer­tessük a szovjet törvényeket és megértessük, hogy azokat minden állampolgárnak pontosan teljesíteni kell. Azon kell fáradoznunk, hogy párt-, állami, gazdasági, szakszer­vezeti kádereink elejétől vég!g he­lyesen értelmezzék és feltétel nél­kül alkalmazzák a törvényeket. A szocialista törvényességért folyó harcban nagy szerep jut sajtónk­nak. Sajtóinknak e téren sok a ten­nivalója és sokat is tehet. Határozottan véget kell vetni an­nak, hogy a dolgozók bejelentéseit bürokratikusán kezeljék, jobb munkát kell végezni a be­jelentők jogos igényeinek meg­vizsgálásában és kielégítésé­ben. A dolgozók számos bejelentését és jogos panaszát szülő okok fel­számolása végett fő figyelmünket arra kell összpontosítanunk, hogy megjavítsuk a szovjet intézmé­nyek, a vállalatok, a kolhozok és a társadalmi szervezetek munkáját, hogy a szovjet államapparátus hi­bátlanul működjék, a törvényre alapozza döntéseit és hogy a szov­jet funkcionáriusok figyelmesen és lelkiismeretesen teljesítsék köteles­ségüket, tekintetbe vegyék munká­jukban a dolgozók érdekeit és igé­nyeit. Pártunk és az állam — folytatta a szónok — ragy és sokrétű mun­kát végez, hegy a kommunizmus öntudatos építőivé nevelje a szov­jet embereket. Sokat teszünk a fel­növekvő nemzedék neveléséért is. A kommunista párt és a szovjet hatalom már sokat tett, hogy ifjú­ságunk és az egész szovjet nép csu­pa tanult, művelt emberből álljon. A hatodik ötéves tervben az okta­tásügy nálunk olyan színvonalat és lendületet ér el, amely ismeretlen rrr'g a legfejlettebb tőkés origók­ban is. Hazánkban alapjában véve megvalósult az általános középfokú oktatás. De középiskolai oktatásunknak van egy nagy fogyatékossága. A középiskolából olyan fiatalok ke­rülnek ki akik nincsenek kellőkép­pen felkészülve a gyakorlati mun­kára. Nekünk pedig egész ifjúságunkba bele kell oltanunk a készséget a gyakorlati munka, méghozzá nem az egyszerű munka, hanem a kor­Most, amikor népgazdaságun­kat új, bonyolult technikával szereljük fel, nemcsak a műve­zetőnek, hanem minden egyes munkásnak is egyre nagyobb szüksége lesz a középfokú kép­zettségre. A párt, mint ismeretes — foly­tatta Vorosilov — a XIX. kongresz­­szuson megmutatta a feladat meg­oldásának útját: a politechnikai oktatás bevezetését. De gyakorlati­lag még igen keveset tettünk e té­ren. A Komszomol- és a szakszerve­zetek mostanában gyakran nem tudják és nem is igyekeznek meg­tanulni, hogyan kell jól megszer­vezni az ifjúság szabad idejét, he­lyes mederbe terelni forrongó ere­jét. Ezt az energiát, a természet adományát nem használják fel kel­lőképpen arra, hogy az ifjúság ta­nulmányozza az új technikát és agrotechnikát, részt vegyen a tö­megsportban, nem használják fel arra, hogy színielőadásokat, nagy tömegeket megmozgató sportverse­nyeket és énekkari előadásokat szervezzen, feldíszítse a kultúrpa­lotát vagy klubot, tisztaságot és rendet tartson benne. Sok esetben arra is szük-ég volna, hogy a fiata­lok gyümölcsös- és virágoskertet létesítsenek. Az ifjúság helyes nevelése — hangsúlyozta a szónok •*- a kom­munizmus építésében kivívandó to­vábbi sikereink záloga. (Hosszan­tartó taps.) Jól tudjuk — fejezte be beszédét Kliment Jefremovics Vorosilov —, hogy dicső pártunk és a körülötte szorosan tömörült szovjet nép, ez a hősi nép, a kommunista párt XX. kongresszusa határozatain fellel­kesülve még erőteljesebben fejti ki alkotó tevékenységét, és új, kiváló »kereket arat a kommunizmus ép, tésében, az egész világ hosszú és tartós békéjének biztosításában; va­lamennyi nép barátságának szilár­dításában és fejlesztésében, (Taps.) L. M. Kaganovics elvtárs beszéde Kaganovics, az SZKP XX. kong­resszusán mondott beszédében elő­ször a nemzetközi helyzettel és a Szovjetunió külpolitikájával foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy most döntő jelentősége van a háború és a béke kérdésének, mert ez égető és létfont ős-ágú a világ sok tíz- és százmillió embere számára, aki a XX. században két világháborút élt át. A népek az új háborúk kirobban­tásának útiában álló döntő erőt je­lentenek. És ennek az erőnek a részaránya, a népek békeakaxata, az az elhatározása, hogy megakadá­lyozzák az új pusztüó világhábo­rút, a legutóbbi időszakban mérhe­tetlenül megnőtt. Ezért — mondja Kaganovics — feltétlenül helyes a jelenlegi erőviszonyok felméréséből azt a következtetett levonni, hogy a háború nem valami végzetszerű elkerülhetetlen dolog. De a világ népeinek és elsősorban a szovjet népnek — hangsúlyozta a szónok — ugyanakkor nem szabad megfe­ledkezni az imperializmus reakciós erőinek kalandor jellegéről és ezért a legnagyobb éberséget kell tanú­sítani. Kagarovics beszédében nagy fi­gyelmet fordított a legfonto abb népgazdasági feladatokra, köztük a közlekedés fejlesztésére. Közölte, hogy a Szovjetunió vasútvonalai­nak villamosításáról e.fogadott ti­zenötéves terv előírja, hogy a leg­fontosabb vonalakat amelyeken az áruforga om a legnagyobb — Moszkvától aélre és keletre i—, va­lamint a hegyi vonalakat, a nagy áru- és utasforga mú főútvona akat és a nagyvárosok körül levő elővá­rosi szakaszokat villamos vontatás­ra kell átalakítani. A vasutak villamosítása és a mo­toros mozdonyok elterjesztése le-. hetévé teszi a vasútvonalak szállí­tási képességének növelését. Az új, 5700 lóerő kapacitású, nyolctengelyes villamosmozdony a 3,5—4 ezer tonna súlyú vo­natot óránként 90 kilométeres maximális sebességgel fogja vontatni. 1900-ban villamos és motoros vontatással fog lebonyolódni a je­lenlegi 14 százalékkal szemben a vasutak egé.z áruforgalmának 40— 45 százaléka. Kaganovics megálla­pította, hogy a vasúti közlekedés­ben szélesebben el kell terjeszteni a iegújaibb technikát, az automati­zálást, a villamos biztosítóberende­zéseket, a rádió és a televízió al­kalmazását. Tovább fejlődik a vasúthálózat. 1960-ra például meg kell epiteni; az új Magnyitogorizk—Sztyerlita­­mak—Abdulino vonalat, amely a Dél-Urai és Karaganda áruinak Nyugat felé közvetlen kivezető utat ad; a Kurgan—Szinarszkaja—Krasz­­noufimszk kerületi vonalat, amely megkönnyíti a szverdlovszkj vasút­vonal munkáját, az Alma-Ata ke­rület—államhatár vona’at, amely új összeköttetés lesz a Kínai Nép­­köztársasággal és másokat. A szó­nok foglalkozott a gépkocsi és a fo­lyami köz ekeoésnek a hatodik öt­éves tervben való fejlesztésével is. Kaganovics beszédében külön fogla'kozott a tömeges szocialista munkaverseny szervezésével, a ter­melési újítók élenjáró tapasztala­tainak tévesztésével, a bérezési ’■endszer rendezésévei A szocialista munkaverseny fej­lődésének jelenlegi szakaszát — mondotta — a népgazdaság mű­szaki felszerelésének jelentős növe­kedése, a munkásság kulturális és technikai színvonalának emel­kedése ás a munkatermelékenység növekvő színvonala jellemzi. Ezen új körülmények közepette nőttek fel és fejlődték a termelés újítói. A szocialista mnnkaverseny új, jóval magasabb fokra emel­kedett. Ez megköveteli a55 irá­nyítás és szervezés megválto­zott, magasabb színvonalát. Ennek ellenére súlyos hibák van­nak a tömeges szocialista verseny szervezésében. Ezek a hibák külö­nösen most tűrhetetlenek. Pártunk fontos határozatot hozott a hétórás munkanap bevezetéséről. Bízunk abban, hogy a szovjet munkás pártjának e történelmi jelentőségű határozatára a haza javára és a kommunizmus sikere érdekében végzett hősi munka még nagyobb lendületével válaszol. De e lendület realizálása céljá­ból meg kell szűntetni a ma még meglévő óriási munkaidő-vesztesé­get. E komoly fogyatékosságok megszüntetése megköveteli, hogy a gazdasági vezetők, a pártszerveze­tek és a szakszervezetek jelentő­sen megjavítsák irányító tevékeny­ségüket. A jól megszervezett és rendsze­resen megtartott termelési értekez­leten ott vannak és ott is kell, hogy legyenek a gazdasági veze­tők, a szakszervezeti és pártfunk­cionáriusok a munkásújítók és az egyszerű munkások. A termelési értekezleteknek fontos központnak kell lenniök. ahol kidolgozzák azo­kat a szervezési-műszaki intézke­déseket. amelyek biztosítják a munkatermelékenység emelkedését, az önköltség csökkentését, a gaz­dasági tartalékok felkutatását és a munkások anyagi jóléte további javítására szolgáló alapok, a többi között az üzemi munkásjóléti alap növekedését. Minden gazdasági vezető, párt­ós kü önösen szakszervezeti funk­cionárius közvetlen kötelessége, hogy tevékenyen részt vegyen a termelési értekezletek munkájá­ban, hogy felfigyeljen a munká­sok, a műszaki dolgozók és alkal­mazottak javaslataira, s hogy valóra váltsa az elfogadott javas­latokat. Hazánkban jelenleg kedvező ob­jektív lehetőségek jöttek létre a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet ütemének meggyor­sításéra. E lehetőségek megvalósí­tása döntő mértékben függ a szub­jektív tényezőktől, a vezetés szín­vonalának és kultúrájának növelé­sétől a gazdasági és politikai élet minden területén, Különösen fontos a pártunkat a tömegekkel összekapcsoló szak­­szervezetnek, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezeténefc szerepe. A szakszervezetek jelen­leg több mint 42 millió munkást ás alkalmazottat egyesítenek soraik­ban. Vitathatatlan, hogy szakszerve­zeteink munkájukban hatalmas eredményeket értek el és nagy érdemeket szereztek a munkás­­osztá y, a párt és az állam szolgá­latában. Szakszervezeteink sok minden­ben példaképei a népi demok­ratikus országom testvéri szak­­szervezeteinek és megérdemel­ten töltenek be vezető szerepet a nemzetközi munkásmozga­lomban. Helytelen lenne azonban, ha a szakszervezetek munkájában nem látnánk meg a komoly fogyatékos­ságokat, amelyek kiküszöbölésével jelentősen növelnünk kell a szak­­szervezetek szerepét a kommunista építésben. A párt központi bizottságának júliusi te'jes ülése rámutatott, hogy meg kell javítani a szakszer­vezeti munkát a szocialista ver­seny vezetésében, hogy ezen a té­ren fel kell számolni a formaliz­must, szélesebb körben kell ter­jeszteni az élenjáró munkások és termelési újítók tapasztaltait, meg kell javítani a szakszervezeti munkát a munkafegyelem megszi­lárdítása terén, s ugyanekkor él kell érni a termelékenység, vala­mint a munkások és alkalmazot­tak anyagi jólétének növekedéséi:. A szakszervezeteknek a jelen­leginél sokkal nagyobb állha­tatosságot, harcosságot kell tanúsítaniuk mind az üze­mekben, mind pedig a köz­pontban a munkanormák és a munkabér teru’etén meglévő nagy hibák feltárásában és megszüntetésében, a munkások és az alkalmazottak munkája és mindenapi £lete iránt tanú­sított bürokratikus magatartás elleni harcban, a munkavéde­lemben. A szakszervezeteknek nagy fi­gyelmet kell fordítaniuk a mur.ka problémáira és a velük közvetlenül összefüggő termelési kérdésekre. E tekintetben a szakszervezetekre nagy szerep vár a termelési érte­kezleteken, amelyeknek munkája aktivizálásra és jelentős javításra szorul. A szakszervezetek égés* mun­káját, a legfelső szervektől egé­szen a legalsóig, hassa át a bol­sevik meg nem alkuvás a bü­­rokrat’kus ettéve’yedcsekkel, a munkásújítókka] való közöm­bös bánásmóddal ízemben és harco'janak a munkások és az összes dolgozók növekvő igé­nyének és szükségleteinek ki­elégítéséért, A szakszervezeteknek tevékeny részvételükkel a kommunizmus (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom