Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
J SZOLNOK MEGYEI LEVELEZŐ 1956. február L A pártmunkáról tudósít — Szerény és fáradhatatlan ember a mi párttitkárunk. Igazságos és pártszerű elvtárs. A mezőtúri Haladás TSZ egyik tagja mondta ezt Takács Sándor elvtársról. S bizonyára van még több jelző is. ami ráillene, de ennél a néhány szónál kifejezőbbet nem igen találnánk. Mikor legutóbb náluk jártam, az egyik elvtárs családi gondjait mondta el Takács vlvtársnak. ö meghallgatta türelmesen, s aztán válaszolt. De ez nem egyszerű „intézkedés” volt, hanem baráti, elvtársi tanácsadás. S mindezt nem azért írtam le, mert Takács elvtárshoz hasonló fáradhatatlan és párt* szerű elvtársakkal nem találkozhatunk naponta, hanem azért, mert ez az elvtárs lapunk levelezője is. Igaz, gyakrabban i£ küldhetné tudósításait. Mindennapi munkáját tekintve azonban ezért is köszönet illeti Takács elvtársat, mert sorai mindig hasznosak, előremutatóak. S ha mindazokról az elvtáreakról, akik hozzá hasonló módon ßegitik lapunk munkáját, meg akarnánk emlékezni, hosszan sorolhatnánk a neveket. A Magyar Sajtó Napja alkalmával köszönetét mondunk mindazoknak a fáradhatatlan pártmunkásoknak, akik munkájuk mellett párttagjaink helytállásáról, pártszervezeteink életéről tudósítják szerkesztőségünket. * Takács Sándor elvtárs legutóbbi levelében arról írt, hogy résztvesz a levelezői értekezleten s öt dolgozót von be a levelezői munkába. B. E, Segített-e a lap ? — A szolnoki Szabadság-téri bölcsődében — Ragyogóan fehér ajtók, tükörfényes ablakok, tiszta, kellemes meleg levegő fogadott, amint beléptem a szolnoki Szabadság téri bölcsőde emeleti előszobájába. Az arcok is ismerősek: a szép szőke Kató nővér, Kelemenné, a fáradhatatlan takarító néni, s a szobákban a sok, drága kis csöppség: Molnár Erzsiké, a vöröshajú szépség, Vass Jutka és két ikertestvére, s mind-mind kerekre nyílt szemmel néztek rám, az „idegenre”, Ica és Teca nővér nagy gonddal pelenkázta, öltöztette őket. Valóságos kis birodalom ez, ahogy a hidegnek, a rossz időnek és egyáltalán semmi rossznak még csak az árnyéka sem juthat be. S ennek a birodalomnak fő őre Király Jolán okleveles gondozónő, a bölcsőde vezetője, s nem utolsó sorban Szittya doktor bácsi, városi főorvos, a bölcsőde orvosa. Király nővér napos, szerényen berendezett szobájába vezetett. Mielőtt jövetelem okát előadtam volna, beszéltünk a gyerekekről, a szülőkről, a napi eseményekről. S csodáltam, hogy egy törékeny nőben ennyi lelkesedés, ennyi szeretet és ennyi gyöngédség van együtt. Ez csakis abból adódhat, hogy mindennél jobban szereti hivatását, s tiszteli azokat a szülőket, akik naponta rábízzák féltett kincsüket, gyermeküket. Megbecsülés és igaz tisztelet illeti őt is, — Abban, hogy a gyermekek ilyen szép és jó helyre kerülhettek, segítette-e a Néplap? — tettem fel a „hivatalos” kérdést. — Nagyon sokai segített — kaptam a tömör választ —, mert következetesen bírálta azokat, akik miatt az épület átrendezése leesett. Egyes műszaki hibák kijavításában is jelentős része van az újságnak. Gyermekeink élelmezési ellátásában is segített a szerkesztőség. Sok bajunk volt például a FÜSZÉRT-tel, nem kaptunk tőlük fontos, más úton nehezen beszerezhető árukat, pl. rizst, citromot. Amikor ezt a szülők a szerlcesztőségnek szóvátetiék, s a lap ezt az eljárást nyilvánosan megbírálta, megváltozott a helyzet. Azóta kapunk min-1 dent, amire szükségünk van. Mi tagadás, jól esett az elismerő szó. Éreztem, nagyon szép hivatás a kommunista újságírás. Minden időben a dolgozókul, a dolgozókért, segíteni őket alkotó, országépítő, nagy céljaik elérésében, s napi életük boldogulásában egyaránt. Borsi Eszter Hasznos javaslatok Megkaptam a meghívót a levelezők megyei értekezletére. Most érzem csak igazán milyen megtiszteltetés ért akkor, amikor a levelezők táborába léptem. Bízom benne, hogy ez a tanácskozás segítséget fog nyújtani levelező munkámhoz. A lapot figyelmesen olvasom. Tetszik az irodalmi oldal, de az elbeszélések és versek mellett szívesen olvasnék a DISZ kultúrcsoportok munkájáról szóló írásokat is. Az asszonyok, lányok rovatából véleményem szerint hiányzik a kézimunka taná-sadás. Itt is lehetne közölni csipke és kötés mintákat. Sok aszszony és lány kívánsága teljesülne ezzel. Rajeczki Margit Törökszentmiklós. Levelező házaspár rr Nagy Elekné és férje, a kenderesi Haladás TSZ alapító tagja. Kiveszik részüket a munkából, példát mutatnak a tagoknak.; Esténként' előveszik a ceruzát és a papírt s szerkesztőségünknek megírják a napi eseményeket. Simon Kálmán, a lur evei Vörös Csillag 1SZ Mrja Simon Kálmán elv társ az ország egyik legnagyobb termelőszövetkezetének életéről, eredményeiről számol be leveleiben. Az 1955. márciusi párthatározat tanulmányozása után határozta el, hogy mint a turkevei Vörös Csillag TSZ tagja, rendszeresen tájékoztatja a szerkesztőségei. Elhatározását tett követte, s azóta hasznos írásai sokszor megjelentek a lap hasábjain. Simon elvtárs a pártmunkából is kiveszi résziét. Mint pro* pagandista tanítja, neveli a termelőszövetkezeti tagokat. A napi munka közben is foglalkozik tagtársaival, s ennek eredménye, hogy a két és félezer holdas üzemegységükben az új módszerek alkalmazásában is értek el eredményeket. A szerkesztőségnek cikkei mellett, javaslataival is segít. Kérte, hogy a „Postánkból’“ című rovatot rendszeresítsük, mert ez a levelek nyugtázását is jelenti. Fontosnak tartom A levelezők megyei értekezletén én is részt fogok venni. Mint egyénileg dolgozó paraszt fontosnak tartom, hogy a lap segítse a többtermésért, az állattenyésztés fejlesztéséért folyó küzdelmet. A begyűjtési és adófizetési tervek teljesítése terén is sok a tennivaló, itt is serkentőleg hat egy-egy jó levél. Az értekezl.tre készülődve napi munkámat sem hanyagolom el. Tervet készítek a tavaszi mezőgazdasági munka maradéktalan elvégzésére. A mákot már elvetettem, s a többi feladatokat is idejében akarom me golden i. CSATÓ ISTVÁN Jászapáti 1956. február i: SZOLNOK MEGYEI LEVELEZŐ * A szovjet sajtó levelezői újságának a szerkesztését is. A kOselmultban abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy ellátogathattam a Szovjetunióba, néhány újság szerkesztőségébe. Mondanom sem kell, hogy mennyi gazdag tapasztalatot szereztem. A levelezési mimika különösen érdekelt. Nagyon megragadta a figyelmemet, hogy milyen gondossággal, lelkiismeretességgel kezelik a szovjet elv-társak a dolgozók leveleit. A Moszíwai Pravda szerkesztőségében megtudtam példáiul, hogy állandóan figyelemmel kísérik, hogy az egyes területekről milyen számban érkeznek levelek. Ha azt tapasztalják, hogy fogy a levelek száma, megkeresik és kiküszöbölik az okát. Nemcsak a szerkesztőség dolgozik azonban azért, hogy minél több munkáslevél segítse a kommunizmus építését, hanem a levelezők is lelkesen vállalják e szép és megtisztelő feladatot. Tudósítják a lapjukat akkor is, ha siker, ha öröm éri őket. Azt is megírják, ha nem megy jól az élet egy-egy területén a munka. Bírálnak és javasolnak a lapon keresztül. Leveleiket, jelzéseiket a szerkesztőség sokoldalúan felhasználja. Például a gacsinoi járásban (Leningrrd kerület) jelezték a levelezők, hogy kifogás merül fel az egyik gyár cipőkószífcményeivel szemben; A szerkesztőség szakemberek segítségével megvizsgálta és feltárta a hibák diát, segített az üzemnek a minőség megjavításában. Nem kerüli azonban el figyelmüket üzemük, kolhozuk Btib. eredményei sem. A „Wonxkvai Pravda“ például a levelezők, tudósítók beküldött írásaiból több rovatot szerkeszt. Ilyenek többek között a „Vegyetek példát róluk“ című rovat, mely egy-egy munkahely legjobbjait népszerűsíti, munkamódszerét közli. Egy másik rovatban a „Kik járnak ma az élen,?“’ címűben fényképeket közölnek; Minden terület levelezője, tudósítója igyekszik idejében közölni a lappal a termelésben, a társadalmi munkában kitűnt dolgozók nevét, jó módszerét, hogy Mcüzölje a táp az erre rendszeresített rovatokban. A levelezők azonban nemcsak a lapon keresztül segítik napi munkájuk mellett tollal Is a kommunizmus építését, hanem igen sokan közülük el-Ehhez az újságszerkesztőség rendszeres támogatást nyújt, sőt meg is jutalmazza a legjobb faliújság-felelősöket. Ezt a módszert szerkesztőségünk ás szeretné alkalmazni. Kérjük hozzá levelezőink támogatását. A szerkeszt őség,a levelezők és a tudósítók között a Szovjetunióban szoros kapcsolat alakult ki. Személyesen sok levelezőt felkeresnek az újságírók munkájuk során és értekezleteket, találkozókat szerveznek részükre. A szovjet példa nyomán mi szintén arra törekszünk, hogy minél szorosabb, barátibb, elvtársdasabb legyen a kapcsolat szerkesztőségünk és a levelezők között. A február 2-i levelezői értekezletünktől is azt várjuk, hogy még szorosabb legyen a kapocs, mely a szerkesztőséget és a levelezőinket egybe, köti, közös célunk, a szocializmus felépítése érdekében. Gál Gyula. Munkája közben sem feledkezik meg a lapról Megyénkben nagy szeretettel fogadták a dolgozók * MÉSZÖV Mozgó Áruházát. Már az első napokban megszerettek, mivel bő áruválaszték közül válogathatnak. Sokat tett a bizalom elnyeréséért Piros Jenő elvtárs, az áruház vezetője. El kell mondani azt is itt róla, hogy sok munkája mellett hűségesen tájékoztatja szerkesztőségünket a dolgozók kereskedelemmel szemben támasztott igényeiről és az elért sikerekről. További jó munkát kívánunk. vállalják munkahelyük fali(JlUoiő levelezőnk hja Nagy Izabella, a szólnék! Sípos téri általános iskola VI. osztályos tanulója is gyakran felkeresi soraival szerkesztőségünket. Legutóbbi levelében tószegi vendégszereplésükről számolt be. A többek között ezeket írta: „Hajdú Ferenc tanár élvtárs vendégszereplésre vitt bennünket szülőfalujába, Tószegre. A negyven főnyi kis csapat kissé félénken nézett első vidéki útja elé. A tószegi iskolában és kultúrotthonban nagy szeretettel fogadtak bennünket. A közönség lelkesedése, mellyel játékunkat várta, minket is magával ragadott, s minden ügyességünket, tudásunkat beleadtuk szereplésünkbe. Szívesen játszottunk, mert éreztük, hogy a tószegiek szeretettel figyelnek bennünket, örömmel gondolunk vissza első vidéki útunkra. A Szolnoki Munkás me gsárgult lapjait forgatom, a hősi múlt írásos emlékeit. Szinte süt az avitt papír az ujjaím alatt: milyen szívdobogtató lelkesedés, emberfeletti akarás lángol a megfakult betűkből. Az ember képekben gondolkozik, Ahogy olvasok, elémrajzolódik egy hatalmas, izmos emberi alak, kezében fegyver, a másik kezével védőn gyermeket _ szorít magához, körülötte ifiinden felől sakáltekintetű, bosszúra és vérre éhes csúf figurák. A hatalmas ember: a magyar proletariátus, amint harcol az életért, védi a gyermeket, a jövőt, s körülötte prédára éhesen ott állnak a fehér terror banditái, az imperializmus kardos, pénz-zsákos képviselői. Ezt az elképzelést eleveníti fel bennem a két alábbi idézet. Az első az 1919. július 26-i számban olvasható: „A szegény dolgozó néptömegek, a magyar és orosz proletárok felismerték végre a szolgaság minden nyomorát, minden bűnös gyalázatát és hosszal, óriási küzdelmes harcok útján elérték a nagy célt, egy történelmi fönséges mozdulattal a kezűikbe ragadták a hatalmat.” Mennyi szépség, mennyi páthosz van ebben az idézetben, pedig abban az időben már igen nehéz volt a Tanácsköztársaság helyzete és nemsokára be is következett az elbukás. De hiszen ennek a mondatnak az optimizmusa éppen azt bizonyította, hogy a proltariátus ügye — ha ideigóráig el is bukik — előbbutóbb győzedelmeskedne. És 25 év múltán megjelent az addigra legyőzhetetlen óriássá erősödött orosz testvér, levágta a kötelékeket. Tizenegy esztendő óta pedig ismét diadalmasan áll a magyar munkás, mellette a dolgozó parasztság, együtt építik, együtt védik a hazát, amelynek címerén ott ragyog az új kor történelmének diadalmas vörös csillaga. A másik idézet a július 20-i számban jelent meg, s így hangzik: „Beláthatatlan — lehet, hogy rövid, de az is lehetséges, hogy hosszabb — ideig teljesen magunJzra vagyunk utalva.. a Az antanté szoros és engedni nem akaró, fojtó karokkal vesz körül bennünket” Mind a két idézet példája annak, hogy az 1919-cs magyar sajtó milyen lelkes odaadással és milyen éberen őrizte a magyar proletariátus, a ’magyar nép, a szocializmus ügyét. Mind a leét idézet egyúttal útmutatás a mai sajtó számára is. Odaadóan, lángolóan szolgálni a párt útmutatása nyomán a haza, a nép, a szocializmus ügyét, éberen vigyázni arra, hogy az ellenség szándékai ne sikerülhessenek. A mi sajtónk, a kommunista sajtó ennek a hivatásának szolgálatában nem áll egyedül. Itt Szolnok megyében is sokszáz levelezője támogatja munkáját. A mi újságjaink szerkesztésében részt vesz egész dolgozó népünk és éppen ezért tudjuk egyre jobban betölteni a nép sajtójának hivatását, tudja tükrözni népünk legszebb törekvéseit és a dolgozók millióinak nevében hangot adni szabadságunk védelmének, elszánt bélccalcaratunknak. t. k.
