Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-05 / 31. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 1936. február 5, TÓTH KORNÉL: TISZAZUGI KRÓNIKA Harangozó Imre elvtárshoz mentünk. Itt a körzetben 6 az egyetlen párttag, az Uj Élet Termelőszövetkezet egyik szervező és alapító tagja. Aludt az egész család, hajnalban jöttek haza, Csépán voltak kulturelőadáson, meg az azt követő bálon. Míg a házigazda öltözködik borral kínál, arról folyik a szó, hogy milyen jól sikerült a csépai mulatság, nem volt semmi összezördülés. A régi világban, ha a szomszédos községek fiataljai öszszejóttek, egészen biztos kitört belőlük a virtus. Az UJ Életről, meg az itteni dől gokról nem igen esik szó. Magamban még csodálkozom is, mert Kardos elvtárs kifele jövet azt mondta„Harangozó Imrét meg keli erősíteni, mivel nagyon tűz alá vették Kintről egy-két szomszédja, belülről meg a család: a két fia.“ És most erről egyáltalában nem beszél, TIZENHAT HOLD SZŐLŐ ÉS GYÜMÖLCSÖS Harangozóék házától alig párszáz lépésnyire van egy 16 holdas szőlőtahla, rajta kastély, a volt Sohweager-féle túrtok, jelenleg már az UJ Élet Termelőszövetkezet területe, Megyünk a szikrázó napsütésben, a levegőben a korai tavasz csalóka ígérete, a gyümölcsfák ágain rügyek duzzadnak, az egyik szilvafa törzséről Kai-dós elvtárs letör egy kis darabot és a kéreg alatt bogarak sokasága nyüzsög: — Hozzá kellene már fogni a fák ápolásához. Harangozó bólint: +- Bizony, már ideje lenne, Megállunk és végignézünk a kis birodalmon, a szőlő között szabályosan ültetett gyümölcsfasarok, de sok helyen hiányzik a fa. — Oj fákat kell ültetni, magas törzsűeket, hogy ne nagyon árnyékolják a szőlőt — mondja a párttitkár, — Itt pedig — mutat balra —• új fasort kellene ültetni. •— Az kell, minél több gyümölcsfa — helyesel Harangozó elvtárs — tavaly Tálas Jópárezer forintot tett dl a gyümölcsösből, — Aztán nincsenek rendesen gallyalva a fák. Ügy kell, hogy kinézzenek, mint a kehely, nem pedig, mint a szénaboglya — mutat végig Kardos elvtárs. •— Most mér lesz szakértője a gyümölcsösnek, meg a szőlőnek — bizakodik a másik elvtárs. — A gépállomás agronómus is ért hozzá, aztán meg meg kellene kérni a Nyilas tanítót te, hogy segítsen a a metszésnél, nagy szakember. A» övé a legszebb gyümölcsös Itt a szőlőben. — Megkérjük —- bólogat a párt titkár, — de én azt mondom, hogy már a napokban meg kell kezdeni a fák tisztítását. Hadd lássák az itteniek, hogy a termelőszövetkezet éi,' dolgozik. Az út baloldalán egyéni szőlő van, száraz kórók csúfítják. — Látja Harangozó elvtárs, milyen gazos ez a szőlő? — kérdezi Kardos. — A mienkének nem szabad majd így kinéznie. Az egyéni gazdák, ha valamelyiknek nem tiszta a szőlője, elmennek mellette de ha a termelőszövetkezeté lenne gazos, arra az egész szőlő ujjal mutogatna. — Ne féljen Kardos elvtárs, nem lesz gazos. Majd mi megmutatjuk az ittenieknek, az egyénieknek, hogy mennyivel különbül lehet dolgozni a termő! őszövrtkezetbem: i. MERT JÓ KERTÉSZ... Néztem Harangozót: egy fél órán belül milyen nagy változáson ment keresztül ez az emiber. Míg náluk voltunk, zavart volt, lázasan beszélt a csépai bálról, nehogy az itteni dolgok kerüljenek szóba. Még a tekintetünket Is kerülte. És most hogy kinyílt, milyen bizakodó, magabiztos lett a magatartása. És akkor egyszerre megértettem, hogy Kardos élvtárs miéit nem hozta szóba az „erősítést* Mindjárt az elején. Most teszi ezt. Anélkül, hogy a „két tűzről’1 beszélne, erősíti ezt az embert a hitében, úgy beszél, úgy mutat, úgy tervez vele együtt, hogy Hanangozónak kitágul a látása, egyre jobban a gazda, az Uj Élet gazdájának szemével nézi a szőlőt, a gyümölcsfákat. Aztán a párttitkárt nézem. Most egy másik oldalát lgmertem meg De most már mást is tudok róla. Azt, hogy ezelőtt pár évvel, amikor kubikos volt, bizony verefoedős legény hírében állott Amikor Dudaron dolgozott, egy kocsmai verekedés alkalmával majdnem agyonütötték. Ebből a régi Kardosból nem maradt már, csak néha egy-egy vagámyos mosoly, vagy szemhunyorítás, ncmeg a kubikosok keménysége. Új ember lett belőle, olyan, aki mér másokat te formálni tud. , Két ember, az egyik a párttltkár, a másik, aki az Oj Élet Termelőszövetkezet első harcosai közé számít. Itt állnak a gyümölcsfák alatt:, a önkéntelenül eszembe jut, ha nem is pontos fogalmazásban, amit Sztálin elvtárs mondott arról, hogy az emberéket a kommunista vezetőknek éppen úgy kell ápolni, nyesegetni. mint a jó kertésznek a gyümölcsfákat .: a (Folytatjuk'! A DISZ útmutatása nyomán beléptem a tsz-be Mielőtt bevonultam katonának, szüleimmel az I-es típusú Úttörő TSZCS-ben dolgoztam. Már akkor is DISZ tag voltam, s a honvédségnél agitátor lettem. Később oktatási csoportvezetői megbízatást kaptam. Mondhatom, hogy itt tanultam meg, milyen nagy jelentősége van a nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek. A rámbízott feladatoknak igyekeztem mindenkor pontosan a DISZ taghoz méltóan éleget tenni. A katonai tudomány elsajátításában is megálltam a helyem. Ezt bizonyítja az a tény, hogy tiszthelyettesi rendfokozatot és „kiváló“’ jelvényt kaptam. Amikor leszereltem, itthon első utam a Városi DISZ Bizottságra vezetett. Ott Ádám elvtárs fogadott. Beszélgettünk az elmúlt évek eredményeiről, majd szóbaihoztuk a szővetkezeteket. Ádám elvtárs megkérdezte, hova fogok menni dolgozni, s egyben javasolta is, hogy lépjek be a fejlettebb szövetkezeti alapon működő Petőfi TSZ-be. A javaslatot elfogadtam, mert tudom, mit jelent, ha gépek és szakemberek segítik az egyszerű tsz-tagok munkáját. A Petőfi TSZ-ben Nyitrai elvtárs, a tsz párttitkáma fogadott bennünket. Amikor terveikről, a tsz előtt álló lehetőségekről beszélt, azonnal aláírtam a belépési nyilatkozatot. Azóta több fiatallal megismerkedtem, s most együtt tervezzük, hogyan segítjük a párthatározatok végrehajtását, köztük elsősorban a terméshozamok 3 százalékos növelésérői szólót. A tagkönyvkiosztó DISZ taggyűlésre is készülünk, amely nekem annál is inkább emlékezetes lesz, mert mint az egyik legnagyobb tsz tagja, veszem át új könyvemet. Erőd Tibor. Mezőtúr. Körhinta L gy hónappal ezelőtt jelent meg a párt határozata az iro„ dalom területén tapasztalható jobboldali elhajlásról és jelenleg is folyik róla a tisztánlátást szolgáló vita irodalmi körökben és a közönség körében egyaránt. A vita lényege: hogyan lehet és kell pártosan és művészien alkotni, tehát teljes igazában és szépségében megmutatni a mi új életünket, anélkül, hogy elhallgatnánk gondjainkat és hibáinkat. Erre a kérdésre ad választ a Körhinta” című új magyar film. Ez a művészi alkotás minden jelszó és frázis nélkül két fiatal szerelmén, küzdelmén keresztül mutatja be: a mi életformánk hogyan diadalmaskodik a régi felett, a mi új életünk ma már olyan mélyen gyökerezik az egyszerű emberek lelkében, hogy nincsen olyan erő. amely ki tudná tépni, meg tudná semmisíteni. Pataki Mari és Bíró Máté harca a boldogságért, egyúttal harc azon életforma mellett is amely a föld függvényévé, szolgájává teszi a parasztot, amely szűk határokat szab az élet lehetőségeinek, a szerelemnek, az örömnek és a boldogságnak. \? an a fűmben egy képsorozat, v Pataki István házában játszódik le, A szobában Pataki és Farkas Sándor, a kiszemelt vő beszélget. Tulajdonképpen alkudoznak a közösen veendő lóról, a gazdálkodásról, a x>énzcsinálásáról — és a lányról. Míg a két férfi bent a szobában dönt a gazdaság és a házasság dolgában, addig Palakiné és Mari kint a konyhában ül, kukoricát morzsol, tehát nin-sen beleszólásuk a férfiak döntésébe. Megdöbbentően igazak ezek a képek, amelyekkel a rendező és az operatőr a régi életforma sivárságát érzékelteti: az óra egyhangú ketyegése, a rossz vlzeskanta csöpögése; anya és a lánya egymás mellett ül és morzsol, az anya elbóbiskol és a következőket mondja: „Én is IS éves koromban mentem férjhez, már• csaknem húsz esztendeje." A néző megdöbben: hiszen ez a parasz^asszony csak 38 éves és legalább ötvennek látszik, mert kiszívta, tönkretette az egyéni paraszti élet robotja, örömtelensége. A lánya pedig, amikor az apjának az ebédet viszi, megáll a brigádszállás előtt a nőtázásra, a vidáman eltöltött közös munkára gondol. Ez a lány nem lesz 38 éves korára olyan koravén, mint az édesanyja .., A Körhinta — az áj élet, a föld szolgasága alól felszabadult dolgozó parasztember repülése, a végtelen lehetőségek, a boldogabb, kulturáltabb, gazdagabb paraszti élet félé. Szép és igaz film, amelynek szereplői valamennyien kiváló alakítást nyújtanak. Különösen ki kell emelni Soós Imre Biró Máté alakítását, a Pataki Marit kedves bájjal megmutató főiskolás Törőcsik Mari játékát és Kiss Manyi megkapóan mély művészi átéléssel alakított Patakinéját. A filmnek megérdemelt és komoly sikere van. t. k. QőMna fyijikolaieMLi Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról meg a fcagronómusról V — Nem most ismert meg engem, Szergej Szergejevics.., Egészséges voltam s nem ilyen munkán dolgoztam, Hát igen, így volt ez valamikor. i. Myideníéle emberek dolgoztak a kezem alatt. ». minddel tudtam együtt dolgozni, de ilyen emberrel, mint Kovsova agranó!misnő. lehetetlenség együtt dolgozni! Nincs se tapasztalata, se tudása, se önuralma, fegyelmet nem ismer. „Munkájának’1 eredménye tisztán áll előttünk. A mi gépállomásunk mindig az elsők között fejezte be a kerületben a javítási munkálatokat, most utolsók lettünk. Mindig elsőnek bocsátotta ki a gépcsoportokat a mezőre, most a szomszédainknál minden gépcsoport kint van már a mezőn, de a mieink Kovsova agronómus igyekezetéből még mindig a majorban vesztegelnek. Maholnap hozzákezdünk a vetéshez. Ezelőtt az elsők közt végeztünk.. j Ha Kovsova agronómus ittmarad a gépállomásán, minden bizonnyal utolsónak fejez-Mind’a két titkár végighallgatott bennünket, de nem szólt egy szót sem. Rucsenko megállt az ablaknál, hátát nekitámasztotta az ablakfóliának, Szergej Szergejevics meg felállt és járkálni kezdett a szobában. Esetlenül fordult, mint egy megrakott uszály. Az arcáról semmit sem lehet leolvasni. Csak jár föl és alá szótlanul. Csend vanMegáll..i végignéz rajtunk, egyszerre megrándul az arca, szeme felvillan, ajka megremeg, mintha csak nagyon nevethetnékje támadna. FéLszemmel Rucsenkóra sandít, arra is átragad ez a rn-vetőkedv s minthogy ő kevésbé tud magán uralkodni, ajka kiryiluk, orreimpája megremeg, rögtön felkacag. Rucsenko gyorsan kifújta az orrát, Szergej Szergejevics pedig hirtelen az ablak felé fordult.:. Mi nevettette meg így a titkárokat — gondolom magamban. S a kívülálló szemével figyeltem az eseményeket;;. A szoba egyik oldalán ül négy felnőtt nagydarab férfi és mind a négyen gyűlölettel néznek a szemben lévő sarokba. A szemben lévő sarokban pedig egy fiatal lány ül, kicsike, csendes, lábát csámpásan, orrával befelé tartja a szék alatt, fejét lehajtja, masnijai égnek állnak.., Csak legalább az arca lenne harcias, vagy mérges. De nem!,;} A legkeservesebb képpel ül ott, Ha elgondolja az ember, hogy emiatt a nekikeseredett teremtmény miatt négy nagydarab férfi kész megszökni a gépállomásról, hát bizony akarata ellenére is nevetni kezd! Kívülállónak nevetséges, de nekünk egyáltalán nincs kedvünk nevetni rajta-. Szergej Szergejevics egyideig az ablaknál állt, legyűrte nevetését, odament Nasztyához és azt mondta: — Hát így áll a dolog. Kovsova agronómus, Nasztya még mélyebbre hajtja fejét, pislog, hallgat. — Energiája, úgy látom, az van! — folytatja Szergej Szergejevics — több is, mint kellene, hogyha egymaga négy ilyen nyugodt, egészséges férfit fehérizzásig tudott haragítani! De hogy használja fel ezt az energiát? Olyan helyzet alakúit ki maguknál hogy valóban úgy látszik, a leghelyesebb lenne közvetlenül a vetés után áthelyezni magát egy másik gépállomásra.:: Hogy alakulhatott ka ez a helyzet? Nasztya nagynebezen kinyögte: — Én Igazán semmi,,, különöset!,, nem csinál tam | |, . , Szergej Szergejevics elgondolkozva áll előtte, »megint felcsilían az arcán a nevetés, vagy valami egészen más.»: nem hivatalos kifejezés, — El tudom képzelni — mondja — ezt a maga „semmi különös‘’-ét. — És nem haragosan, hanem kíváncsiéin, jóindulatú gúnnyal a hangjában kérdezi: p— Amikor úgy jártunkban-keltünkben nyilvánosan megvádolt engem (aki azérj; mégiscsak a területi párttitkár vagyok!), hogy háromszor is becsaptam a kolhozistákat, akkor is természetesen az volt a véleménye, hogy „igazán semmi.. különöset’1 nem csinált? Nasztya hallgat, a titkár egy kicsit vár a válaszra, majd szigorúbban folytatja:-— Én csak egyszer találkoztam és egyszer beszéltem magával. De az elv-társak vállvetve dolgoznak magával hónapról hónapra;.. El tudom képzelni azt a helyzetet, ami a gépállomáson kialakult! De most nem erről van szó! Az elvtársak azt állítják, hogy maga senkinek sem engedelmeskedik. Megengedi magának, hogy megszegje az igazgató utasításait.:; Tálán tévednek az elvtársak és ezt mégsem engedi meg magának? Nasrtya nem emeli fel a fejét. »^Megengedem,,, magamnak»., — mondja, •— A szovjet vállalatok egyszemélyi vezetési elvéről tud valamit? Nasztya csak hallgat» Szergej Szergejevics várja a választ, de hogy nem kap, folytatja: , (Folytatjuk.) >*• ä oeaes kkhck („Bimesség és Bolcseség’’ című angol gyűjteményes kiadványból.) Egy sokat utazott, világlátott emíber két lovat, egy fogatot, meg egy kosár tojást adott a fiának. — Eredj ezen a fogaton • mondotta, — s ahány ház akad az utadba, térj be oda. Ha meggyőződsz arról, hogy a házban a férfi parancsol, ajándékozd neki az egyik lovat. Ha pedig úgy tapasztalod, hogy az asszony az úr, egy tojást hagyj ott. Fordulj vissza azonnal, ha az egyik lovat odaadtad, de ne szakítsd félbe az utadat mindaddig, míg a kosárban egyetlen tojás is akad. A fiú útnak indult. Alig várta, hogy a megbízatást teljesítse. Amint elhagyta apja tanyáját, megpillantott egy szegényes kunyhót. Megállította a lovakat, s leugrott a kocsiról. Bekopogtatott. A háziasszony nyitott ajtót. — Itthon találom a férjét? — Nem, szénát kaszál, de mindjárt hívom. Gyöngyöző homlokát töröl getve érkezett meg a házigazda. A fiatalember elmesélte a házaspárnak, mi járatban van. — Én mindig azt teszem, ami' John kíván, — mondotta az aszszony, s köziben köténve csücskét morzsolgatta. •— Ö az én páráncsőiéin. így van, John? — így, így — bizonykodott John is, — Ha így áll a helyzet — mondotta a fiatal ember —• oda kell adjam az egyik lovat» Melyiket szeretnék? — Ügy gondolom, «•*. kezdte John, — hogy azt a sárga, heréltet. — Ha már választhatunk, édes férjem, — szólt közibe az asszony, — akkor természetesen a deres kanca sokkal jobban megfelel nekünk. — Nem, — felelte John «“ nekem az a sárga heréit kell. Szélesmellű, s úgylátszik, jó erősek a lábai. — Én pedig úgy gondolom, hogy a deres kanca sokkal jobb és soha nem lesz nyugtom, ha nem azt választod. — Nos hát, — egyezett bele John, — ha már egyszer így határoztál, a deres kanca legyen a mienk, — Hálásan köszönöm ■— mondta a fiatalember — engedjék meg, hogy ebből a kosárból egy tojással ajándékozzam meg magukat. És átnyújtott a háziasszonynak így tojást, • Azt talán mondani sem kell, hogy mind a két ló megvolt. Hazatért a fiatalember a fogaton, de a kosár bizony teljesen kiürülti
