Szolnok Megyei Néplap, 1956. február (8. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-26 / 49. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1956. íefaruár 36; Szívbéli, őszinte szeretettel.. PARSZÁL VIRÁG, néhány üdvözlő szó, szeretetteljes mosoly és semmi más ... Mégis melegség lopakodik tőle a szívekbe és nem felejti el az ember egyhamar. Valahogy így él ez a nap az emlékezetünkben. A nők napja — mondják összekacsintva a férfi munkatársak, s nevetnek a fiatalos piruláson és meghatódnak a félénk, tétova, könnyes tekintetektől. A kedvesnek, a hitvesnek, az édesanyának, a munka harcosának, a szorgalmas diáknak — és még kitudja, hányféle címen köszöntik március 8-án az asszonyokat, a lányokat. Százszinü ez az ünnep, mint a legszebb mezei csokor. Százszínű az a készülődés is. amely most folyik országszerte és megyeszerte a Nők Napjára. A megye egyik városában, Jászberényben néztük meg ezt a készülődést. SOK HELYEN — például a pedagógus szakszervezetnél is — csak titokzatosan mosolyognak a kérdésre és nem hajlandók elárulni csak azt, hogy valami kedves meglepetést tartogatnak erre a napra a „nő kollégáknak”. De azt viszont még sem tagadják el, hogy szép kultúrműsort is terveznek, hiszen az egész város közössége számára rendezik a Kulturotthonnal egyetemben. Az üzemekben, tsz-ekben 8-án tartják a nőnapi házi ünnepségeket. Ez azután ahány, annyiféle lesz. Az Aprítógépgyárban teadélutánnal kötik össze, a Fémnyomó- és Lemezárugyárban hasonlóan — egyes helyeken ezalkalommal kerül sor az élenjáró női dolgozók jutalmazására is. A Március 15-e TSZ nemcsak a tsz-beli asszonyokat, lányokat hívja meg a Nőnap alkalmából, hanem a környékbeli egyénileg dolgozó parasztok lányait, feleségeit is, hadd lássák, hogyan becsülik meg a tszben az asszonyokat. Az MNDSZ tagtoborzást hirdetett erre az alkalomra, melynek máris vannak eredményei, a Fémnyomóban száz, az Autóközlekedési Vállalatnál harminc dolgozó nő lépett be az MNDSZ- be. Lesz ünnepség a Tanácsnál, a VTSZ-nél, az iskolákban és szerény megemlékezések biztosan lesznek odahaza is, ahol a háziasszonyok és a nagymamák szorgoskodnak. A városban tablók készülnek a legjobban dolgozó nőkről.. > Több helyen elmondtak még egyéb dolgokat is az ünnepséggel kapcsolatban, de hadd maradjon mindez egyszerű, kedves, örömteli meglepetés azoknak, akiktől olyan sok szeretetet kapnak a férjek, a gyermekek egész esztendőben. Legyen most az övéké a hála és a szeretet virágai Fi T. P. KÖNYVESPOLC Helene Parmetin, a Humanité munkatársa, a ,,Rendkívüli kiadás”-t a Francia Kommunista Párt nagy lapja alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából irta. Ebben a regényben az újság harcos életének egy nehéz, válságos esztendejét meséli el, 1950. a koreai háború kezdetének évét, amikor a Francia Kommunista Párt és a Hurnánké_ mint ennek szócsöve, hatásos akciót kezdett a béke megvédéséért. Mozgalmas történet szövődik a Humanité háza és szerkesztősége körül, mely a regény központja, bár nem főszereplője. A regény úgy kezdődik, hogy a Humanité egyik munkatársa, Frédéric, egy nyári vasárnap a menyasszonyával a híres párizsi panoptikum, a „Musée GrétAn”-ben randevúzik, ahol egy zsúfolt terem kellős közepén egy embert leszúrnak. A gyilkos elmenekül. < Frédéric kötélességszerüen betelefonál a lapjának. hogy az illetékes TORÉN DKÍV ÜLI KIADAS A Humanité regenye vatvezetőt figyelmeztesse az esetre, — a Humaniténak mindent tudnia kell — ahonnan azt a hírt közük vele, hogy sókkal nagyobb baj van a világon, mint egy gyilkosság, mert egy egész nép lemészárlásáról van szó: az amerikaiak elindították a háborút Eszak-Korea ellen. A randevúnak ezzel vége, Frédéric besiet a szerkesztőségbe, ahol már gyülekezik a párt és Humanité vezérkara, hogy megbeszélje a kommunisták állásfoglalását eszel a merénylettel szemben, mely az egész világ békéjét fenyegeti. Itt ismerkedünk meg a „Huma” szerkesztőségével. Javarészük harcosa volt az ellenállási küzdelemnek — Fré dérié is a oartízánharcok rokkantja — különben mind ma is élő — persze nem a regényben neve alatt élő — munkatársa a lapnak. A panoptikum-beli gyilkosságot a szerző azért választotta története löindulópovtjául. mert ennek lassan kibontakozó hátterében látjuk, most az amerikai megszállókkal együttműködő francia fasiszták, iparmágnások, újságkirályok és nagyvilági bértollnokók, úri dámák, alvilági és földfeletti aknamunkáját. A könyvnek ezzel a bűnténnyel foglalkozó fejezetei nemcsak .olvasmányosán’, hanem jól jellemzik a mai francia demokráciát is. Egyes részletek a szatíra kis mesterművei. Persze nemcsak szatirikusjelenetek ábrázolják a reakció mesterkedéseit, a párizsi nép harcát a burzsoá- köztársaság hatalmi apparátusával. Megrázóan szép a montrougei vasmunkások csatája a gyártulajdonos és amerikai tőkéstársai ellen, akik meg akarják szüntetni a békés termelést és a fegyverkezés szolgálatába állítani az üzemet. Színes, mozgalmas és momiybe élő a proletár külváros népének magatartása a csendőrhadakkal szemben. A két vasastestvér alakja, a traktorgyári munkások, Rebellis apó és családja pompás és hűségesen megrajzolt típusai a párizsi proletárnak. A sok mulatságos és egyben jellemző párizsi életkép között is különösen megragadja az olvasót a békebizottsági „népnevelők” háziagitációs kalandja egy szállodában és — Rabelais tollára emlékeztető, kacagtató epizód — a Montmartre utcai mészárosok pacalcsatája. Ez adja színes keretét a párizsi nép nagysz.rű harcának a háborús uszítok ellen, lapja védelmében. Mert az amerikai zsóldban dolgozó kormőmu mindent elkövet, hogy^Hr Kommunista Párt hangosszavú lapját elnémítsa. Hogyan állja ezt a harcot, leleménnyel és törhetetlen energiával a Humanité, ez a „Rendkívüli kiadás” történetének eleven tanulsága. Miért csak az Íróasztal mellől? 1/" örülbelül másfél hét óta a bérből és fizetésből élő kunihe“■ gyesi dolgozók részéről több olyan jelzés érkezett a járási, illetve a megyei tanácshoz, hogy a községben nem elegendő a kereskedelmi eladásra kerülő kenyér mennyisége. Panaszolták, hogy már a délelőtti órákban nincs úgynevezett „pénzes kenyér” a boltokban; hanem csak cserekenyeret lehet kapni. Egyesek, habár ez nem kifizető és államunknak sem lehet érdeke, bolti lisztet voltak kénytelenek vásárolná s azt, mint „házi lisztet” cserélték be kenyérre. Ezt az egészségtelen állapotot szüntette meg a megyei tanács kereskedelmi osztályának intézkedése: február 24-től, péntektől kezdődően bizonyos mennyiséggel több kenyér kerül kereskedelmi forgalomba Kunhegyesen, amely a szükségletet feltétlenül ki kell elégítse. Természetesen a fokozott társadalmi ellenőrzés is szükséges ezzel egyidejűleg, mert különben ismét előfordulhat, hogy a kenyérgabonával rendelkezők felvásárolják az ellátatlan lakosság elől a napa kenyérmennyiséget; Ebben az ügyben kerestük fel február 23-án, csütörtökön a községi tanács elnökét, Farkas elvtársat, hogy érdeklődjünk a kenyérellátás helyzete felől. Ö még akkor nem tudott az aznap érkezett pótkiutalásról, így tehát annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor kije’entefcte: — Csak a múlt héten volt valami kisebb probléma a kenyér körül. Este 5 órára elfogyott a boltokban a kenyér, a napközben viszont állandóan lehetett kapni — Tegnap és ma is, már 10 óraikor egyik boltban sem volt ke» resScedelml kenyér — kockáztattuk meg az ellenvetést, de az elnök éhrtárs közbevágott: — Rosszul tájékoztatták az elvtársakat. Amikor pedig szerényen azt javasoltuk, hogy mégis utána kellene nézni a dolognak, mert személyesen tapasztaltuk az említetteket és talán helyes lenne megszervezni a társadalmi ellenőrzést is a további zökkenők elkerülése végett, az elnök elvtárs az íróasztalán lévő papírlap fölé hajolt, jelezve, igazán felesleges ilyesmiről beszélgetni tovább, neki ennél fontosabb dolga van. Mi azonban mégis úgy véljük, egyáltalán nem felesleges erről beszélni. Farkas elvtárs, amint meggyőződtünk róla, azzal sincsen tisztában, mennyi az ellátott és az ellátatlan lakosság száma a községben, hogy összevethetné, tényleg hányán vásárolják közülük a kereskedelmi kenyeret indokolatlanul, ami éppen az ellenőrzés megszigorítására adna támpontot. Amint mondotta, valahol az Irattárban van az erről — még az ősszel készített papiros. — De a járás tisztában van vele biztosan — nyugtatott meg bennünket. Nem tudjuk, mi erről a véleménye Farkas elvtárs választóinak, akik jelenlegi tisztségével felruházták, de nylvánvaló, az elvtáns egy kissé megfeledkezett a választópolgárok iránti kötelezettségéről, amelyben az is benne van, hogy napról-napra törődjék a lakosság minden problémájával, beleértve a kenyére’látás kérdését is. Farkas elvtárs nem tudott arról, hogy mi történik naponta az íróasztalától 200 méterre lévő kenyérboltban s nyugodt volt: minden a legnagyobb rendben van a községben. Azaz, hogy csak az íróasztal mellől látszott i’yenformán. A megyei intézkedés is szinte az ő tudta és „akarata nélkül” történt, különben, ha az ő jelzésére várt volna a járás és a megye, még ma is ugyanaz lenne a helyzet. Azt javasoljuk a tanácstagoknak, emlékeztessék vállalt kő* telessésrére a községi tanács elnökét. Reméljük, megszívleli a bírálatot. Mert azt azért még sem hinnénk, hogy Farkas elvtáre a választókörzetétől — ahol tanácstagnak jelölték és megváltották* de szükség esetén vissza is hívhatják — szeretné megkapni ezt » figyelmeztetést F. Tóth Pál. A tavaszi készülődés gondjai a Kunszentmártoni légiagy árban Téglagyárainkban, — így a kunszentmártoniban is — tavaszra készülődnek már. Kijavítják a gépeket, berendezéseket, hogy mikor felenged az idő, késedelem nélkü indulhasson a munka. Igaz — ebben az üzemben télen át Is dolgozni kellene, mert műszárítóval rende'kezik 8 így biztosítani tudnák a tégla folyamatos szikkadását Hanem most mégis megállt a munka, mert nem tudnak megbirkózni a telepet elborító vastag hótakaróval, a kemény faggyal, mely mindenhova belopózott. Még az Sgetőkemencék is leálltak — s most nem folyik más, csak a készáru elszállítása — a színek kiürí-Ezzel párhuzamosan halad a nagyjavítás. A préseket már teljesen rendbetették az üzem karbantartói Habranyi főgépész egy minta alapján elkészítette a telep leendő új gyártmányának, az arisztosz (üreges) tégla gyártásának szájnyílását — s már a kísérletek is meg történtek arra. hogy ebből az új téglafalából mielőbb meginduljon a gyártás. Ebben az évben ugyanis a tervek szerint az üzem gyártmányainak közel 80 százalékát adják az új árufeleségek 1856-ban tovább fejlesztk a telepet, bővítik berendezéseit. Megér kezett a beszerelés helyére egy új kazán, mely 3000 kg gőzt termel óránként. Ezt kiegészíti még majd egy 300 lóerős gőzgép is. A beruházások körül azonban nincs minden rendben s (*ak olyan nagy a huzavona, mint a műszárító építésévé1 volt. A kazán jókora csarnokát — a régi mel'ert ■*- már felépítenék s megyei építővéllalat dolgozói Bentró] azonban a magas négy fa Jiözül még a szabad ég látszik pedig már a tetőszerkezet is készen áll. Csak éppen a betonkoezorú hiányzik és rátehették volna a tetőt. Ez azonban elmaradt, így még a légi épületet is nyitottan- hagyták, úgy hogy reggelenként még a feszméró is megfagyott a működő kazánban. Az építők késedelmessége miatt nem tudtak munkához fogni a szerelők se — pedig január 2-án már jöttek volna. — Máskülönben minden élkészült már, üzemképes — mondja Habranyi Kálmán, a karbantartók vezetője. Már csak a szállítóeszközök, csi’lék rendbetétele van hátra. Azt szeretnénk, hogy az idén kevesebb legyen a gépállás, mint tavaly volt Tavaly olyan újítást javasolt és vezetett be a főgépész, amivel egy ember munkáját megtakarították. Régi munkása az üzemnek, — lassan 25 éve lesz, hogy itt dolgozik Sok kisebb-nagyobb elgondo’ását valósította már meg a gépeken, berendezéseken. Rá is fér a téglagyárakra, mert régi üzem berendezései között vannak még elavultak. Most, is volna még ötlet, a jó szakember sos°m fogy ki a jó elgondolásokból A karbantartó brigád öt tagja azonban hosszú idő óta nem adott be újítási javaslatot. — Nem, mert nem is igen törődik itt ezzel senki — mondja a főgépész. Tavaly adtam be — 200 forinton felül kaptam érte. Ez nem valami sok, az elérhető megtakarításhoz képest. De még azt mondták, hogy vissza is kell fizetnem belőle, mert valami hiba csúszott a számításba. Azzal bíztattak, hogy majd a legközelebb újításkor levonják. Nyílván ezzel nem nagyon ösztökélik további gondolkodásra a telep vasasait. Hasonlóan túlságosan soké húzódott a telep egyik adminisztratív dolgozójának javaslata a2 ügyvitel egyszerűsítésére, melyet csak hosszú idő után fogad tak el, sokára azután, hogy bevezették. A dolgozók kisebb-nagyobb javaslatait jobban keld támogatni az egyesülésnek. Ez szorosan hozzátartozik a műszaki fejlesztés problémáihoz. Bár a téglagyárakat jelentős beruházásokkal korszerűsítik, mégis sokat jelentenek a dolgozók javaslatai a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése szempontjából. A tarkeveiek begyűjtési város-versenyre hívták a kisújszállásiakat A február 20-i tanácsülés részvevői elfogadták a VB javaslatát — a kisújszállásiakkal való begyűjtési párosversenyt —, melyet Április 4. tiszteletére indítottak.. A verseny szervezését már meg is kezdték. Á Vörös Csillag Termelőszövetkezet a Táncsics TSZ-el lépett párosversenyre. A Vörös Csillag tagjai vállalták, hogy az 1956. évi első negyedévi tervet sertésből 115, vágómarhából 100, tejből 115, tojásból 105, baromfiból pedig 150 százalékra teljesítik. A Harcos TSZ tagjai a Dózsa Népe Termelőszövetkezet tagjaival léptek párosversenyre. Megfogadták, hogy hízottsertésbeadási tervüknek az első negyedévben 150. vágómarhából 100, tejből 120, tojásból 105 százalékra tesznek eíegeiu Gál Péter,, a begyűjtési állandó bizottság elnöke, a Vörös Csillag TSZ tagja, 1956. évre eleget tett a háztáji föld után esedékes beadási kötelezettségének. Ducza István, az I. típusú Kossuth TSZCS tagja, egész évi sertésbeadási kötelezett* ségét teljesítette. Vannak azonban még néhányan, akik nem tartják fontosnak beadási kötelezettségük rendezését) Fürge András 15 holdas, I. típusú csoporttag még az 1954. évi beadási kötelezettségét sem teljesítette, 1955-ről is 156 kilogramm sertéssel van hátralékban. Madarász Lajos 3 holdas dolgozó paraszt őszi vetési kötelezettségének sem tett eleget és a beadással is tartozik. fjgy Uexd&dntt a dolog, hogy egy napon, elsős fiam elém állt egy este és így szólt határozott hangon: Apu, kérek 50 fülért! Csodálkoztam a kérésen, hiszen már bezárt a népbolt, egyébként is a napi cukoradagot aznap már bekebelezte a gyerek, nem tudtam hát mire vélni az esetet. Dehát mit tesz ilyenkor egy apa, kiváltkép, ha még a bizonyítvány is jó? Benyúltam a zsebembe s odaadtam a pénzdarabot. Már lefekvéshez készülődtünk, mikor ismét eszembe jutott az eset. Odafordultam hát Péter felé: — Petikém! Minek neked a pénz? Mit csinálsz vele? Péter a világ legtermészetesebb hángján válaszolt: — Majd meglátod, Apu! Mivel sok beszédnek sok az alja, s vannak emberi titkok, meg diszkréció is — én hallgattam a továbbiakban s ezzel ennyiben is maradt a dolog, Teltek-műltak a napok, lassan már ki is tavaszodon, s szinte mindennapos lett Péter részéről a napi pumpálás. Hiába — a szokás hatalma. En viszont leszoktam róla, hogy Pétertől esetenként kérdezzem — mire a pénz? Ha meg is próbálkoztam ilyesmivel, csak mosolyt kaptam válaszul, s huncut fintorokat. Fsr* Idő után viszont, sajnos, rá kellett jönnöm, hogy Peti csak velem szemben titokiartó, mert anyjára mindig rákacsingatott, A gyanúm teljes lett, amikor egyízben feleségem azt kérdezte tőle suttogva.: — Peti, ezen megint szarvast veszel? Először kezdtem Őrüln\ hogy mi-PÉTIKÉ TITKA hamar egy vadaskert büszke tulajdonosa lehetek, amelyben szarvasok, őzek fognak sétálni s felém indulni, ha reggel megnézem őket. De aztán rádöbbentem, hogy itt más szarvasról lehet szó, mert Peti — bár ügyes kis fickó — mégsem képes ennyi pénzből vadaskerlre való szarvasokat vásárolni. Megint eltelt pár hét, s egy vasárnapi ebéd kanalazása közben Péter homlokára bökött s így szólt az anyja felé: — Anyu, el is felejtettem. A tegnapiért két gólyát kaptami — ezzel rámnevetett úgy, hogy hahotája minden pénzt megért. Ejnye, gondoltam magamban, Ttt mégis valami állatseregletről van szó. Talán Péter egy nagyobb gyereknek adja a pénzt, aki ezért gólyafiókákat hoz neki, vagy hozott máris? Atyai méltóságom visszatartott attól, hogy ismét kérdezősködjem az ügy felől, de a délutánt arra szenteltem, hogy a mellékhelyiségeket, a padlást, de még a kamrát is átkutattam gólyafiókákat keresve. Sajnos hasztalan. Néhány egeret síkéiül t szétrebbentenem, 'de arról meg voltam győződve, hogy Péter ezekért nem adna pénzt, mikor ingyen is van belőlük elég. liven vonatkozásban feltűnően hasonlít reám-. H' á- mdfue vége lehetett, mikor Peti lecke felmondás után ölembe ült, s így szólt: — Te, Apu, ha tudnád, micsoda szép nyulat kaptam a tegnapi forintodéiul Ejnye, már megint az állatok. Csak nem nyulat ettem én délbeni Elhatároztam, hogy végére járok a dolognak, — Te, Peti! En hónapok óta tűröm, hogy megpumpolj anélkül* hogy tudnám, mire költöd a pénzt Egy egész állatkertről tudok már szarvastól a nyűiig, amit anyádnak emlegetsz. Szeretném tudni, mid van és hol?! Péter nem jött zavarba. Magabiztoasan ment a fiókja felé, melyben spárgától kezdve lábatlan szúnyogig mindenfélét őrzött. — Már meg is mutatom, majd mindjárt meglátod. — Azzal visszajött egy kemény papírlappal, amelyre sok színes állat volt felragasztva: szarvas is, nyúl is, gólya is, meg másfajták is. S a bélyegek sarkain a jelzés: 50 fill., 1 Ft., 2 Ft. •— Látod, Apu, ez az. Az iskolai takarékbélyeg. 138 forint 50 fittért Annyi jött össze, amióta pénzt adsz. Ugye, milyen sok? Melyik tetszik jobban a szarvas, vagy a nyúl? örömömben melegebb lett a szívem körül, s égni kezdett a szemem* Hát ez a kis emberfióka ezért titkolódzóit hónapokon keresztül, hogy egyben szerezzen örömet? — Pétiké, ez gyönyörű. Ennyi pénzt kapsz? — Holnap osztja ki a tanítónéni: Jó lesz, ha nyaralni megyünk. Ez az előrelátás mindennél többes mondott. Felülmúlva minden eddigit, zsebembe nyúltam s egy tízest nyomtam a markába. t— Nesze, ezért, remélem, kapsr egy elefántot
