Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-25 / 21. szám
1956. január 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csak az egyenletes inunka vezethet sikerre Á Szolnoki Járműjavítóban szinte mindenki ismeri Horváth Miklóst. Mé,g 1952-ben bízták meg egy 5 tagú brigád vezetésével s azóta is együtt van a kis csoport. Csupán annyi történt azóta, hogy a brigád, amely azelőtt alig-alig érte el/a 100 százalékot, fokozatosan megjavította munkáját s ma már nemcsak az üzem, hanem az ország legjobbjai közé tartozik. A járműjavító vállalatok hasonló brigádjai között folyó országos őszi csúcsforgalmi versenyben 31 pontot szereztek s ezzel a harmadik helyre kerültek. Nem véletlen ez. Jól összedolgozik a csoport s érdemes megnézni munkájukat. Horváth Mikiós a tettek embere Homlokára feltolt sapkájáról lehet legjobban megismerni. Szapora léptekkel halad a javításra váró kocsik között, „bejárja a területét.“ Ez abból áll. hogy külön-külön mígnéz minden kocsit, megvizsgálja őket tüzetesen, mint az orvos a beteget. Percek alatt számot vet magában, milyen anyag szükséges a munkához, van-e megfelelő kerék készen, mit kell még előkeriteni, hogy zavartalanul dolgozhasson a brigád. Mikor ezzel végzett, két-két_ em- b°r közi ekapja a kocsikat, előkerülnek az emelők s a nehéz tehervagonok lassan felemelkednek, hogy alattuk is lehessen dolgozni. Mikor már bakon vannak a kocsik, Horváth mégegyszer körülnézi őket s aztán intézkedik a javításra szoruló alkatrészek munkáinak elvégzéséről, illetve pótlásáról; A brigád tagjai ekkor már megtalálják munkájukat. Agárdi Imre a kocsik fővizsgájához fog. Frikk István a szegecsmelegítő kohójában izzó sárgára hevíti a szegecseket. Papp Lajos kezeiben, mint a gépfegyver, megszólal a légkalapács. P. Szabó Sándor vele szemben „ellene-tart’* a szegecsnek. Szóval megy a munka, mint a karikacsapás. Csupán egyszeregyszer tartanak lélegzetvételnyi szünetet, ezt sem ok nélkül. Frikk István szól a kohó mellől: „Tüzet kell tisztítani.’* Izzó szegecs nélkül nem tud dolgozni a légkalapács sem, Fapp Lajos ezért leteszi, elzárja a levegőt, kabát- ujját végighúzza izzadt homlokán. — Szusszanj te is, — mondja társának, az „ellentartó“ P. Szabónak — mindjárt indulunk újra. Közfosi} a brigádvezető is előkerül, megszerezte a hiányzó alkatrészeket s most már vígan dolgozhatnak tovább. Beszédbe kezdünk vele. Horváth elvtárs nem szeret sokat beszélni, röviden vá- laszol-gat. — Hogy jutottunk idáig? — Kezdi. — Hát úgy, hogy mikor dolgoztunk, nem alszunk, vagyis kihasználjuk a teljes munkaidőt. Nemigen ácsor- gunk, ok nélkül egyikünk sem hagyja el a munkahelyet. — Van más brigád is, amely' feleslegesen nem megy el munkahelyéről, mégis kevesebb kocsit ad ki, mint a Horváth brigád — vetjük eilen. — Ez igaz — mondja. — Annak azonban, hogy terven felüli kocsikat is tudjunk készíteni, az a titka, hogy a hónap első napjától az utolsóig egyenletesen naponta teljesítiük a tervet. Elég a hónap elején 5—6 napi kényelmesség s a hónap vé- geíelé már kapkodhatunk. Ez semmi jóra nem vezet. Az is fontos még — fotytatja —, hogy helyes legyen az irányítás. Hiába dolgozunk szakadásig, ha ide is, oda is kapunk, sosem lesz a munka eredményes. Az egyenletes, ütemes munka vezethet csak sikerre. A brigádvezető még elmondja, hogy nem érte készületlenül az új évi terv kiszabása sem. Főleg az elmúlt évi munka tapasztalatainak felhasználásával, gondos körültekintő szervezésével akarják teljesíteni első negyedévi tervüket is. Cs. J. A NÉPI DEMOKRÁCIÁK ELEJEBOL Üj építkezések Pekingben Az elmúlt évben Peking beépített területe 3 900 000 négyzetméterrel növekedett. Ezzel az elmúlt hat év alatt beépített terület a város fel- szabadulása előtti lakott területnek 84 százalékát teszi ki. Az elmúlt évben egymillió négyzetméteren építettek munkás laká-: sokat. Három főiskola és 12 új középiskola is épült. Ezenkívül építettek két színházat, egy mozit, kiállítási csarnokot, szanatóriumokat és kórházakat, áruházat, sporttelepet, munkásklubot. Sok új út is épült a múlt évben. Hárompercenkint egy televíziós készüléket gyártanak majd Csehszlovákiában A pardubicei Tesla-gyárban újtípusú televíziós készülékek gyártását kezdik meg. Az új készülékek ernyője nagyob lesz, mint az eddigieké; méretei elérik a 22x29 centimétert. Ezek a televíziós készülékek minden szempontból felülmúlják a korábban gyártott televíziós készülékeket, A készülékek előállítását fokozatosan gépesítik, s az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy bizonyos idő múlva a pardubicei Tesla-gyár hárompercenkint állít elő majd egy televíziós készüléket. Előkészületek a XXV. Póznául Nemzetközi Vásárra A XXV. Poznant Nemzetközi Vásárt 1956. nyarán rendezik meg, június 17-től július 1-ig. A vásárt a Lengyel Külkereskedelmi Kamara szervezi. Számos olyan országokból érdeklődnek a XXV. Poznant Nemzetközi Vásár iránt, amelyek eddig még sohasem mutatták be áruikat zen a fontos nemzetközi vásáron. Nemzetközi Klub Bulgáriában A „Balkanturiszt” nevű bulgáriai vendéglátóipari vállalat néhány nappal ezelőtt egy nemzetközi klubot nyitott meg Burgasz- ban. A klub a Burgaszban horgonyzó külföldi hajók személyzetének és a Burgaszba látogató külföldi turisták szolgálatában áll. A klubot étteremmel és olvasóié, rémmel szerelték fel, ahol a legkülönbözőbb bolgár és idegen nyelvű könyvek, folyóiratok és újságok állnak a vendégek rendelkezésére. A klub feladata, hogy megszervezze a külföldiek burgaszi tartózkodását, akiknek szórakoztatásáról esztrádműsorokkal és filmelőadásokkal is gondos<kodnak. Negyedmillió pólpusztai sajtot exportált eddig a jászfényszarui sajtgyár AZ ŰJ ELNÖK Amikor falusi munkára jelentkezett Bene Lajos elvtárs, a Földművelésügyi Minisztérium termelőszövetkezeti főosztályának dolgozója, szilárdan hitte, hogy ő is tud valamit segíteni, mert akar, mert a párt így kívánja a kommunistáktól; Minden hajlandóság megvolt benne, hogy már jóelőre, gondolatban hozzászokjon megváltozandó életkörülményeihez. Mégis, amikor megjelent Kisújszálláson és ott közölték vele a pártbizottságon, hogy az Ady Termelőszövetkezetben fog dolgozni, meglegyintette a bizonytalanság. Hogyan fogadja a tagság? Hamarosan összeszoknak-o a munkában? Ismerkedésképpen végigjárta a hatalmas gazdaságot és gyakorlott szemével gyorsan föllelte, hol, mi a teendő. Biztos nyugodtsággal érezte, hogy igenis lesz itt mit tennie. A közgyűlésre, amelyen a tagságnak bemutatkozott, már hasznos javaslatokkal ment. Az össze- eereglett dolgozók elismeréssel hallgatták érveléseit. Bene elv társ így beszélt: — Kedves elvtársak! Jártomban- keltemben sok mindent ‘tapasztaltam és egyebek között az a véleményen! alakult ki, hogy az állat- tenyésztés a jelenlegi formában nem kifizetődő. Ott van például a százas tehenészet. Mindenki tudja, hogy a jószágok kevés tejet adnak, többe kerül a takarmányozásuk, mint amennyi jövedelem van belőlük. Ennek az az oka, véleményem szerint, hogy gyenge az alaptakarmány, kevés a széna, a lucerna, meg a siló se a legjobb minőségű. Ez pedig onnan származik, hogy a takarmányellátásnak nincsen gazdája; Ilyen formában mondta el tapasztalásait Bene elvtárs és a tagság azonnal látta, hogy hozzáértő embert küldtek a szövetkezet segítségére; .4 kommunista Sándor János eképpen adta közre véleményét: — A párt és a kormány segítségét lépten-nyomon tapasztalhatjuk, amióta fönnáll a szövetkezetünk. Tudjuk mindannyian, hogy enél- kül sokkal nehezebben boldogultunk volna. Azt, hogy Bene elvLárs köztünk van, a segítség folytatásának kell tekinteni, mert láthatjuk, hogy mindannyian tanulhatunk tapasztalataiból; Hogy mennyire a tagság nyelvén beszélt Sándor János, azt mutatta a határozat egyöntetűsége: ahány tag jelen volt, az mind amellett szavazott, hogy a szövetkezet elnöke Bene Lajos legyen. Az új elnök, állandóan szem előtt tartva, hogy a párt megbízásából és a tagság akaratából van itt, lázas igyekezettel vetette magát a munkába; A legsürgősebb tennivaló volt a még lábon álló 47 hold kukorica betakarítása. Szorított az idő, hát szárastól vágták le a termést, majd a télen megfosztják. Aztán jött az első nagy munka: az 1956-os tervek elkészítése. Itt látszott meg igazán az új elnök hozzáértése. Amint azt már a közgyűlésen is elmondotta, az állattenyésztés megjavítására kellett jó terveket készíteni. Javaslatára elhatározta a vezetőség: takarmánytermesztő brigádot hívnak életre. Ennek feladata lesz, hogy gondoskodik a takarmány vetéséről, ápolásáról, betakarításáról és tárolásáról. Jóminőségű szálastakarmányt, répát és silókukoricát kell termelni, hogy ebben az évben sokkal jobb legyen a siló minősége, mint tavaly.A takarmányalap tervszerű biztosításával növelni lehet az állat- állományt. Megvan rá a mód, hogy az Ady TSZ-nek 500 szarvasmarhája legyen és a hízóba állított sertések számát 1300 fölé emeljék 1956-ban; A növénytermesztés is sok javítani valót kíván. A gazdaság vezetősége nein fordított kellő gondot az előző években a trágyázásra s emiatt, ha nem is zuhanásszerűen, de csökkentek a terméseredmények. Az elnök javaslatára tervbe vették, hogy tavasszal fejtrágyázzák az őszi kalászosokat. Ily- módön kétmázsával tudják növelni a gabona termésátlagát; Fontos feladata a vezetőségnek az anyagi fegyelem megszilárdítása. Erre is gondolt a tervezésnél Bene elvtárs: Hatvan tanya van a szövetkezet birtokában szerte a széles határban. Sok érték van itt, s az épületek karbantartásával nem nagyon törődtek. Elhatározta, hogy leltárt készítenek a tanyákon található értéktárgyakról, az épületeket átadják szocialista megőrzésre a benne lakóknak, így teszik felelőssé anyagilag azokat, akik a tanyák használatát élvezik. Úgyszintén az állatokat is leltárba veszik s eszerint adják át azokat a gondozók/ A premizálás eddig csak a növénytermesztőkre volt érvényben. Érthető, hogy az állattenyésztésben és a többi helyeken dolgozó szövetkezeti tagok hátrányosnak vélték ezt. Az új tervek szerint mindenki, részesülhet prémiumban, aki megérdemli. A kisújszállási Ady TSZ tagjai nagyon megszerették új elnöküket. Úgy tekintenek rá, mintha mindig köztük lett volna. Bene elvtárs igazságosságával, szorgalmával és következetességével vívta ki ezt a szeretetek Jogtalan engedményt nem tesz senkinek, éppen a tagság és a szövetkezet érdekében. Megesett, hogy ilj'en kéréssel mentek hozzá: cserélje ki a kocát hízóra, mert ezt máskor is megtehették. Bene elvtárs megszüntette a csereberét. Másik alkalommal Kunhegyesen járt az egyik fogat korpáért és öt óra alatt megfordultak. A dolgozók jöttek a napidíjért, mire Bene elvtárs megmagyarázta nekik, hogy ilyen kevés óráért nem jár napidíj. A dolgozók belátták, hogy nincs igazuk és afra kérték az elnököt, hogy másokkal szemben se legyen engedékeny^ Az út elnök alkotó tevékenységet fejt ki új munkahelyén, új hivatásában. A termelőszövetkezeti mozgalom terén szerzett sokéves tapasztalata kemény akarattal párosul. Járja a földeket, a tanyákat, idejének legnagyobb részét az emberek között tölti, mindenkitől érdeklődik az állapotok felöl. Hol a magtárban, hol a tehenészetben, hol a műhelyekben tűnik fel. Egy pillanatra sem feledkezik meg küldetéséről, lelkes buzgalommal tesz eleget önként vállalt feladatának, amelyre fogadalmat tett a párt előtt és a szövetkezet dolgozói előtt. GERENCSÉR MIKLÓS Jászberénytől nem messze — a szarvasmarhatenyésztéséről ismert Jásztényszaru községben — működik az ország legnagyobb lágy- sajt-gyára. Itt készül az ízletes és igen kedvelt pál- pusztai sajt, amelyből ma már csaknem kétszerannyit gyártanak, mint a felszabadulás előtt. Az itteni pincék igen alkalmasait a sajt tárolására, amrty 14—18 napi érlelés után megkapja a kívánt ízt. Naponta több mint hatezer kocka sajtot készít a gyár és csupán Budapestre minden héten 20—25.000 pálpusztai sajtot szállítanak. A jászfényszarui sajtgyár készítményei azonban nemcsak nálunk kedveltek, hanem az utóbbi időben szívesen vásárolják külföldön is. Magyarországról eddig még sohasem szállítottak külföldre lágysajtot. Október óta dolgozik exportra is az üzem és ez idő alatt közel negyedmillió pálpusztai saj- tot szállított külföldre. Legutóbb Ausztriából érkezett rendelés Jászfényszarura és a napokban indul útnak egy nagyobb szállítmány a szomszédos országba. A megnövekedett bel- és külföldi keresletnek megfelelően tervbevették, hogy az idén tovább bő- vítiilc és korszerűsítik a gyárat. Űj érlelő pincét létesítenek és a régieket hűtőberendezéssel látják el. Ugyanakkor új lágysajt feldolgozó gépet kapnak. Ez által nemcsak a sajt minősége javul, hanem több ember munkája is könnyebbé nak.VON AJ ON Vonatunk futott a fény-> ló síneken, a tavaszra készülődö mezők között. Tekingettünk■ kifelé, de amint telt az idő, már csak egymást nézegettük. Az egyik sarokban fiatal anya szoptatta kicsi gyermekét. A másik pádról ráncosarcú, nagyken- dös néni mosolya simogatta őket. — Milyen idős a kisbaba? — kérdezte. — Tizenhárom hónapos. — Mér nem választja mán el, lelkem? — így az idős néni. — Hadd szopjon — felelt rá kicsit szégyenlős mosollyal az anya. — Nekem is volt..-, kilenc .— villant a vastag üveg alatt az anyóka fáradt szeme. Csend következett. Egy pillanatra mindenki rámeredt, s csak úgy lógott a levegőben a súlyos, kimondatlan kérdés: <— „Volt?!” — Volt — dünnyögte a néni. Nyolc fiú, egy lány. Csak egy maradt meg, a lány, ő szakácsnő most Szolnokon a honvédkórházban. Nála voltam, vittem neki egy kis disznótoros kóstolót — meséli, s hangja már kissé derűsebb — És a többi? — szorította magához az anya riadtan gyermekét. — Meghalt. Ki kicsinek, ki nagynak. Orvos, patika nekik nem járt. Egyszerűen mondta ezt. az idő malmában letaposott évek finom porral vonták már be a bánatot. — És most — kérdeztem én — most mit csinál, ki viseli gondját? — Nagyon jó emberem van. Igaz, 78 éves —, de hálistennek mindenünk megvan. Meg aztán, ha én maradok hátrább, akkor se leszek elesett. Újra kimondatlan kérdések lebegtek a levegőben, s az anyóka — mintha hallotta volna őket, meg is felelt rájuk. — Mert benn vagyunk mi a Zalkában, Kunszent-, mártonban. Éjjeliőr az én uram a jószágok mellett. Nyolc éve benn van már a közösben. Zsongító volt a vonat zakatolása, beleolvadt a szó, mint halk, lágy kis hangszer a nagy zenekarba. — Van még tavalyelőtti búzánk három mázsa. Tavaly kaptunk hozzá tizenhatot. Meg mindenfélét. Beruházkodtunk. S már sorolja is. — Van három dunyhám, négy pái-nám két váltásra valóval. Nyolc lepedő hozzá. Az emberemnek hat jó lábravaló hozzávaló inggel, Fiasdisznó, jól tejelő tehén. — Mit vesznek a boltban? — kérdeztem kíváncsiam — Hát dohányt az embernek, meg gyufát! Igaz is. meg petrót! De azt is mindig többet egyszerre. Hiába, vén már a csikó, nem szeret járkálni. Hát ilyen öregek vagyunk mi. Így élünk. Anyja mellén elaludt a csöppség. Százráncú mosollyal nézte az anyóka, — Pedig nehéz volt — mondotta szinté magának. — Tizenegy holdat vittünk be. Egész életünk munkáját. — De ha megvan mindenük néni? — szólt valaki halkan. —. Hát nem panaszkodhatok. Csak hát — húzta össze fázósan magát —, mi öregek mán ilyenek vagyunk. Kicsit mosolygott, kicsit mélázott. — Az a baj, hogy öregek vagyunk. Igaz, nem kell félni halálig a nincs- tői. De... jó volna még fiatalnak lenni... dolgozni... sokat..; sokáig,., Hallgattunk, Egy-egy állomáson leszállt valaki, újak jöttek helyette. S a vonat ment tovább... KISLAKI GYULÁKÉ levelező Tiszaföldvár válik. uviuzommé Budapesti úttörők látogatása Kengyelen Január 7-én délután több min* negyven úttörő állt a kengyeli vasútállomáson. Vendégeket vártak. Tíz budapesti úttörő jött három napos vendégségbe. Mikor a vonat befutott, a pajtások leszálltak, a mieink karonfogták őket. s mentek együtt az iskola felé. Ott eldöntötték. ki kit visz vendégül otthonába. Másnap ping-pong és sakkversenyeket rendeztünk, harmadnap pedig az úttörő mozgalom tízéves évTelt ház volt Kőíeiken Illés Béla irodalmi estjén Nem éppen a hírszolgálat gyorsaságával. de úgy gondolom, még időben számolhatok be arról, hogy folyó hó 17-én irodalmi est volt Kőtelken. Egy kis község életében ez nagy esemény, s nem egykeny- nyen veszíti el aktualitását. A megyei tanács népművelés! fordulójáról emlékeztünk meg vidám műsor keretében. A fővárosi és falusi úttörők csapatainak ez a találkozása hasznos, felejthetetlen, kedves emlék. Elhatároztuk, hogy még szorosabbá tesz- szük a kapcsolatot. A nyár folyamán legalább húsz. huszonöt pajtást látunk vendégül. Palotai Mihály úttörő vezető. Kengyel. osztálya lehetővé tette, hogy Kőtelken is tartsanak folytatólagos irodalmi estéket. Köszönet érte. Köszönet, mert a kőtelki emberek szeretik a könyveket s azért is, mert az utóbbi időben a községien nemigen volt semmiféle kulturális megmozdulás. Már pedig azt a tényt, hogy érdemes ilyen megmozdulást szervezni. Bóka László neves írónk és költőnk is tapasztalhatta, mikor 1949 októberében és decemberében, két alkalommal irodalmi estet tartott Petőfi Sándor költészetéről. Most Illés Béla író jött el közénk, hogy Jókai Mór írói munkásságát ismertesse. Igen nagy örömmel készültem az előadásra, s megvallom, nénu szorongással is. Attól féltem, hogy nem igen jön össze a közönség s csak 8—10-en lézengünk maid a nagy mozi-teremben. Kellemesen csalódtam, mert annyian jöttünk össze, hogy többen már nem is fértünk volna be. Szóval telt ház volt. Erre aztán igazán büszkék voltunk, de büszke lehet Illés Béla is az előadására, amely végig élvezetes volt s teljesen lekötötte a közönség figyelmét. Mikor Illés Béla előadásának végéhez érkezett, a megyei tanácstól kintlévő Kádár Ágoston elvtárs arra kért. mondjak bírálatot az előadásról. Mit mondhattam erre mást. mint azt. hogy nem bírálni hanem tanulni jöttem. S mégegyszer: Illés Béla olyan élvezetesen, tanulságosan beszélt Jókai Mórról, világhírű regényírónk munkásságáról, hogy csak dicsérni tudom. Egyed János, Kőteleki
