Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

Vili. CTfoIyam 19. »zftm. " 199#. faaaár 23.

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

( ]

MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL

A vezetöség-újraválasztó taggyűlések eddigi tapasztalataiból (2. o.)

A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1955 évi népgazdasági terv teljesítéséről (3. o.)

Irodalom, — Művészet (4. o.)

•

V

_____________________ J

A Törökszentnfkíósi Mezőgazdasági Gépgyárban megieremtik az ütemes termelés teltételeit

Három hét telt el az új évből. Ez rövid idő, de elegendő ahhoz, hogy az eddigi munkából következtetni lehessen az új esztendőre történt felkészülésre.

Azokban az üzemekben, ahol lelkiismeretesen készültek az új évre — zökkenőmentes, jó munkaütem tapasztalható. Ezek. közé tartozik a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár js. Az év első napjaiban leltároztak s ezért a gyártószalagok álltak, a forgácsolómühelyt azonban üzemeltették. így bizonyos előnyt szereztek az alkatrészek gyártásában és biztosították a többi üzemrészek munkakezdéséhez szükséges feltételeket. A né- hánynapos előny azonban csak rövid ideig tartott. Az előregyártó üzemrész munkájában már az első hét végén lemaradás mutatkozott. Az üzem vezetősége időben felfedte a hibákat és intézkedésének meg lett az eredménye. A gyár dől. gozói 102 százalékra teljesítették tervüket az első dekádban.

Hogy a jövőben ne forduljon elő zökkenő a forgácsolóműhely lemaradása miatt, a vállalat vezetősége megszervezte a 100 százalékon alul teljesítő dolgozók patronálását. Főleg a múlt évben szabadult szakmunkások segítésére fordítanak nagy gondot. Ebben jó példát mutat Markóth József forgácsoló művezető. Két, szakmai gyakorlatát

töltő munkást patronál jő eredménnyel. Szilágyi Zsigmondnak. aki a múlt hónapban átlag csak 44 százalékot ért el, a gondos segítő munka folytán javult a teljesítménye. Meghallgatja művezetője tanácsait és már 90 százaléknál tart. Javulás tapasztalható az öntődében is. Az elmúlt hónapban 18 százalékos selejttel dolgoztak. A szakmai segítség eredményeként az öntvények e havi átlagos selejtaránya csupán 5—G százalék.

A második dekád kezdetén már sikerült megteremteniük az egyenletes munkamenetét. Hóvégi hajrá jelenleg csak a festőknél tapasztalható, de itt is a lassú száradás következménye a kapkodás. A gyár január utóján újból megkezdi a szénarendrakók gyártását. Legutóbb a múlt év júniusában készítettek ilyen gépeket. A gyártás megkezdését új tervezés és az újítások bevezetése előzi meg, ami a munkákat eredményesebbé teszi.

A vállalat tervezői felajánlották, hogy az új gyártási terveket jóval a határidő előtt elkészítik és segítik a gyártásra való előkészületeket;

A sorrakerülő termelési értekezleten a dolgozók és műszakiak megvizsgálják majd a fennálló problémákat. Ez minden bizonnyal az eddiginél jobb és eredményesebb munkát hoz,

V: J.

Otven tonnával csökkenti tartozását a Papírgyár

Pénteken reggel a műszak kezdése előtt a Szolnoki Papírgyár karbantartó műhelyének dolgozói röp- gyűlcst tartottak.

Az üzemben jelentős lemaradás tapasztalható. Január 18-ig mintegy 100 tonna papírral gyártottalt kevesebbet előirányzatuknál.

A karbantartó műhely nyolcvan dolgozója, hogy segítse az elmaradt mennyiség mielőbbi legyártását, vállalást tett; Az I. sz., legnagyobb

kapacitású papírgép a napokban le fog állni generáljavításra. A karbantartók vállalták, hogy a megszabott javítási időnél 3 nappal előbb befejezik a javítási munkákat;

Ez azt jelenti, hegy a 3 nap alatt 50 tonna papírral tudja csökkenteni az üzem tartozását. A torlódások elkerülése végett a lakatosok két műszakban fognak dolgozni.

Január 20-án, pénteken délben a Szolnoki Járműjavító dolgozói röpgyűlést tartottak, melyein a vállalat vezetősége ismertette a DIMÁVAG gépgyár versenyválla- lását. Ez nagy lendületet adott a Járműjavító dolgozóinak is, hogy — 1956. évi tervük határidő előtti befejezését összekapcsolva az üzem 100 éves évfordulójával, melyet május 1-én ünnepelnek — elsőnek hozzák nyilvánosságra az ország járműjavítói közül az éves tervre tett vállalásukat.

A rövid összejövetelen komoly felajánlásokat tettek az osztályok és ezen belül a dolgozók. Az üzem munkásai elhatározták, hogy 1956-ban havonta 85 egységteljesítményben végeznek jármű- javítási munkálatokat terven felül, s ezzel elérik, hogy éves tervüket határidő előtt december 21-re befejezzék.

Vállalták, hogy minden negyedévben 2 százalékkal túlteljesítik előirányzatukat. Önköltséges ökken- tési tervüket, ami a múlt évinél 1,6 százalékkal nagyobb, 1956-ban további 1 százalékkal túlszárnyalják.

Az üzem dolgozói együttesen elhatározták, hogy pomtról-pontra eleget tesznek a párt által kitűzött feladatoknak és mindent megtesznek a második ötéves terv sikeres végrehajtásáért.

Közel százezer forint jövedelem

Tóth Albert, a kisújszállási Dózsa TSZ tagja mór nem fiatal ember. Nevét kevesen ismerik. Tóth Albert mostani életével azonban érdemes megismerkedni. Két fiával a termelőszövetkezet tehenészetében dolgozik. Helytáll a munkában, becsülettel elvégzi a rája bízott feladatokat, s szorgalmának megvan a gyümölcse.

Az elmúlt évben két fiával minden nap résztvett a közös munkában, s jövedelemelosztáskor a következőket kapta: 118 mázsa búzát, 18 mázsa árpát, 18 mázsa kukoricát, 180 kiló rizst, 290 kiló cukrot, 26 kiló szappant, 26 kiló olajat, 26 mázsa takarmányrépát és még számos egyéb természetbeni járandóságot. Ezen felül 10.100 forint készpénzt kapott a Tóth-család. Az elmúlt évi jövedelmük értéke szabadpiaci áron számolva 82.800 forint. Ehhez még hozzájön a háztáji gazdaságiból származó jö- vede.em, valamint három háromhónapos borjú, amit jutalomként kaplak.

Ha ezeknek az értékét is számoljuk, akkor kevés hijján 100 ezer forint bevétellel zárult Tóth Albert kisújszállási tsz- tagnak és családjának az 1955-ös esztendő;

Fordulatot a technika fejlesztése terén

Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a SZOT VIII. teljes üléséit

Rákosi Mátyás elvtárs. a Magyar Dolgozok Pártja Központi Vezetőségeitek első titkára a Szakszeroeze- tek Országos Tanácsának VIII. tel- jes^ ülésén jelszólalt. Beszédében tobbz között a következőket mon- dotta:- Ked ves Elvtársaík!

Az egyik hozzászóló — Gál László elvtárs *— azt mondotta, hogy pártunk Központi Vezetőségének az ipar műszaki fejlesztéséről szóló határozata hozott ugyan fellendülést, de ez azóta alábbha- toyott. A beszámolót s az olvtár&aik hozzászólásait hallgatva az a véleményem, hogy Gál elvtársnak igaza van. Úgy látom, az eddigi hozzászólók legtöbbje nem vette ész- rvy ,,h°sy *** e§y alapvetően új és életbevágó kérdésről van szó. Nem véletlen elvtársak, hogy Központi Vezetőségünk külön ülést szentelt a műszaki fejlesztés kérdésének, s nemcsak nálunk, hanem más népi demokratikus országokban is napirendre tűzték az ipar műszaki fejlesztésének, a technikai színvonal emelésének problémáit s Miért volt erre szükség? Azért mert ha az eddigi módszerekkel dolgozunk, a tőkés országok e téren maguk mögött hagynak. s különösen elmaradunk a külföldi piacokon.

Hogyan áll a helyzet a tőkés országokban? A tőkést a profit érdekli, az érdekli, hogy mennyit ke- res Ha valahol, mondjuk Amerikában, vagy Angliában egy földbirtokos, vagy egy kulók traktort akar vásárolni, öt-hat különböző marka között válogat ^ a w modernebbet és aránylag a legoi- csobat vásárolja meg. a konkur- rencia tehát rákényszeríti a tőké- + ^ », aTra’.. h,ogy éjjel-nappal a technika tökéletesítésén, az ipar műszaki színvonalának javításán törjek a fejüket. A bankár, a trosztigazgató, akinek kezében van az iparvállalat részvénye, kénysze- hni, 32 , tparváÜöJat igazgatóját, hogy a lehető legjobbat gyártsa,

riniv0111 U-J’ tökélsteseb gyártmányt dobjon piacra. Az igazgató hasonlóképpen kényszeríti a főmérnököt « főmérnök a mérnököt, a mérnök a művezetőt, - s mindegyik szakadatlanul töri magát, hogy vaia- és jobb, olcsóbb, szebb gyai tmanyafoat "készítsenek el És ez a kényszer eljut egészen a munkásig. Ha az igazgató észreveszi, hogy a főmérnök, vagy a mérvaltp; ÍdÖ Óta nem Jön hozzá S- aslattal, vagy a főmérnök észreveszi, hogy a mester nem töri magát, vagy a mester észreveszi, hogy a munkás selejtet gyárt, vagy a lendület hiányzik belőle akkor egyszerűen kiteszi az utcára. ÉJet- t2’ meit ha a másik vállalat fölénybe kerül, a gyár csődbe jut a mérnökök s a munkások az utcara jutnak; Márpedig a tőkés országokban - különösfn AnS— 32 utcára kerülni, kivált- kép ha negyven évesnél idősebb az emiber, szörnyű dolog, mert a egtobb gyárban negyven éven fe- UrH?OÍS°-Z<5ka,t nem vesznek fel. Ott tehát ez a szakadatlanul működő nyomás ösztökéli a gyárost az iparvállalat igazgatóját, a mérnököt a művezetőt és részben a munkást is az ipar műszaki7ej- lesztesere a technika javítására.

a11 a világ, vaknak az alamizsna — ez az elv szorítja ra a tőkés országokban az ipart a műszaki színvonal emelésére. És ez nemcsak egy-cgy országbari van lgy- “ uuwen a tőkés államok egymással is versenyeznek. Az ameri- í&i gyárosnak sz'äk ad at lajiu 1 szem- "rfL kcI1f tartania, mit gyárt az angol, a francia gyáros és úiabban a népi demokratikus országok gyárai is.

.Nem kívánok most, elvtársak, *u r beszélni az érem másik oldaláról; azokról a döntő tényezőkről, amelyek akadályozzák a tő-.

kés országokban a technika fejlesztését: a tőkés termelés anarchiája, tervszerutlensége a társadalmi javak mérhetetlen pazarlásával jár

együtt. Az óriási monopóliumok

_

ep

pen a profitjuk érdekéiben — igyekeznek'a műszaki fejlesztést is monopolizálni, s nem ritka, hogy a találmány a süllyesztőbe kerül.

A mi rendszerünkben természetesen a technika fejlesztésének nincsenek ilyen korlátái. Mi előrelátható terv szerint gazdálkodunk. Az “'®fas auyfgl eszközeit a legfontosabb problémák megoldására tudjuk Összpontosítani. Nálunk a dolgozókat nem kényszer hajtja, hanem az n?; ..nagyobb színvonalú szocia- hsta öntudat. Ilyen fegyverük a leseknek soha nem ZJ. nik f -i U5a ’ bogy a techSféh h aem a profitot

^ léhaí?em a doISoz0 nép jóléti szolgálja, újabb és újabb erőfeszítésekre késztet* munkásainkat mérnökeinket, tudósainkat. Amte -1«++^ .,cegefc hétpecsétes lakat ^latt őrzik műszaki titkaikat, addig a Szovjetunió és a népi demokra? tikus országok testvéri együttműködése gazdag kincstára az ipar technikai fejlesztéséneik. Csak egy geldatemlitek erre. Nagyon ió es külföldön is elismert a magyar kon-tóajn, amelynek műszaki dokutórílT teöte Szovj®tuniótól kap- stónk tehat nemcsak saját tudó- SSh mérnökeink, munkásaink

béketáhíí.ejere’i hanem a szocialista n2 ^n"LVa ;mmnyi munkásának, mérnökén ek, tudósának ered menyeire támaszkodhatunk.

azonban még csak lehetőség, amellyel nem élünk eléggé ina- ftófk technikai színvonala az utóh- i eveiében nem fejlődött kiélésiig teriüeten nem tartotnikai -SCk ,más Grszág techmikai íejlodesevel. Ennek oei-w*.

ob ektív okai is voltak. Elöször te helyre kellett állítanunk a háborúban megrongált gyárainkat és az

k^FHtSVeS ■ te'V idsjón Pótolnunk

keliett ipara elmaradásunkat.

A technikai színvonal ki nem alakulásában közrejátszott nálunk az is, hogy a felszabaduld . utaru időben a belső piacot onasi áruhiány jellemezte, s a vl- ■railo nem nagyon nézte, mit kap, milyen a minőség. Emiatt a mi gyárosaink — értem most már a szocialista ipart, a gyárigazgatókon.

megmondom, nem egyszer a «tereken kezdve egészen a munkásokig — nem érezték a tőkés viszonyok köjött uralkodó, szaka- datianul ösztökélő tényező hatását. Kenydmesen, szépen, nyugodtan gyártották, amit megszoktak és nem volt. gondjuk azzal, hogyan -tójafc ei termékeiket. Egy-egy avár “fyeit ugyanis vagy a belkereskedelem, vagy a külkereske- delem vette meg egy tételben, vagy az epulo uj létesítményeink várták tarv karokkal. Az igazgatónak gyakran fogalma sem volt róla hogy egy-egy export cikk termeléshez külföldön mennyi munkaóra, mennyi anyag kell. Nem is törő- í0 1 veie- Neki az volt a fontos, ' ^ belkereskedelem vagy a

kű.kereskedelem átvegye az ánit. Ha egyszer átvette az árut, akkor az o gondja megszűnt. Ha deficit volt azt meg a Nemzeti Bank térítette meg, emiatt nálunk még e-gy gyár sem csukta be a kapuját ?s. ha^fíford;tva: a külkereskedelem kutóidi megbizottadnak például rtei-Ameiuká'baJi, Belgiumban vagy Indiában gyakran fogalmuk sem volt arról, hogy tulajdonlkópen mennyibe kerül az áru előállítása itthon. Olt csak azt tudták, hogy a konkurrencia ugyanazt a cikket m nnyiért ajánlotta és igyekeztek c nnak megfelelően eladni azt. Részben ezért nem érvényesül nálunk az a szakadatlan hajtóerő, •hogy jobban, olcsóbban, szebb kiállításban,. korszerű árucikkekkel

vegyük fel a versenyt a -világpiacon.

Iparunk elkényelmesedésére az is jellemző, ahogyan gyáraink gyakran a vevővel bánnak.

Cipőgyáraink nem fogadnak el kisrbb megrendelést egy fazonból tízezer párnál. A lökés piacon olyan vevő, aki egy fazonból tízezer pór cipőt megvesz — úgyszólván nincs. Ugyanígy nincs olyan vevő, mini nálunk a Földművelésügyi Minisztérium. amely egy évben egyszerre ezerötszaz traktort, vagy ezerkétszáz kombájnt venne — nincs. Nálunk azonban vannak ilyen vevők. (Derültség.) És mi az eredmény? Lassanként elkényelmesedett, elmaradt iparunk technikai színvonallá.

Ezt csali egy példával kívánom szemléltetni. Nemrég egy külkereskedelmi delegációnk járt Indiában és ott megnézett egy varrógépgyárat. Ugyanolyan varrógépet gyárt, mint a mi RM Művünk. Egy különbség mégis van. Az indiai új gyár húsz munkaóra alatt készít el egy varrógépet, az RiVl Művek pedig negyvenhét óra alatt. Mi most Indiában adunk el varrógépeket. Világos, hogy nem veszik meg drágábban, mint az ott készülteket és az eredmény' az, hogy egyetlen varrógépre, amelyet eladunk, huszonhét munkaóra diját kell ráfizetnünk, különben nem vennék meg. És rengeteg hasonló esetünk van. Mivel nem emeltük megfelelően az ipar technikai színvonalát — kezdünk elmaradni más vonalon is.Kara elvtárs a MÁVAG-ból elmondotta, hogy a kettőszázhetven lóerős lokomohil korszerűsítésén dolgoznak. Ez aTokomobil húsz évvel ezelőtt még új gép volt és ezt azóta szakadatlanul gyártottuk. A felszabadulás utáni években megvették ezeket, azonban mo^t már közük velünk: kedves barátaink, ez a géptípus elöregedett, ilyen régi gépeket nem vásárolunk. Ha nem modernizáljátok, akkor a legnagyobb sajnálatunkra nem fogjuk megvenni ezeket. Kara elvtárs bejelentése mögött az áll, hogy a modernizáláson még csak törik a fejüket. (Derültség.) S ez száz meg száz egyéb gyártmányra is vonatkozik;

Vannak nekünk természetesem nagyszerű új gépeink is, például a szerszámgépek, vacuumtechnikai berendezések, amelyek belföldön, de külföldön is nagy keresletnek örvendenek — sajnos azonban nem ez a többség, amíg belföldön nagy áruhiány volt, s külföldön, főleg a népi demokratikus országokban, s a Szovjetunióban folyt a háború utáni újjáépítés, még ment a dolog, de most kezd — elsősorban külkereskedelmi vonalon — jelentkezni az elmaradásunk.A Kandó villamos mozdony-óik például negyven-negyvenöt évvei ezelőtt szerte a világom olyan kar pósak voltak, mint a meleg cipó: szállítottunk Észak-Oiaszországnák. Svájcnak, Franciaországnak is villamos mozdonyokat, de közben elöregedett ez a típus, s ma már szó sincs villamosmozdonyok exportjáról. Az elvtársak bizonyára sokat hallanak a dieselesitésről. A Diesel-motorokat a kapitalista államokban és tegyük hozzá: a Szovjetunióban is rohamosan korszerűsítették, mi pedig még körülbelül ott tartunk, ahol tíz-tizenöt évvel ezelőtt, ez pedig ma már édeskevés.

Vagy gondol janak az elv társak a -műanyagokra. Ami ezen a téren történik — az egyszerűen tűrhetetlen. A tőkés országokban, a Szovjetunióban a Nénvt Demokratikus Köztársaságban hétmérföldes léptekkel mentek előre, nemcsak a textíliákhoz, de még a nehézipar

(Folytatása a 2-ik oldalon)

Éves vállalást tettek a Járműjavító dolgozói |