Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-19 / 16. szám
1956. január 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 'The^pndtdciÉan em&e'iek Á.I törődött azzal a múlt világban, ha egy házaspár elvált, ha felborult a szülőik, a gyermekek élete? Senki. Legfeljebb a rokonok beszélteik róla, az ismerősök és a szomszédok számára jelentett pletykacsemegét. A mi társadalmunkban az emberért történik mindem erőfeszítés, azért hogy minden dolgozó megtalálhassa becsületes munkáját, a rendes életet, a boldogságot. Éppen ezért számunkra nem közömbös, hogy mi van, mi történik a haza legkisebb közösségével, a családdal. Azt akarjuk, hogy minden család szeretetben, egyetértésben éljen, rendes, becsületes dolgozókat neveljen gyermekeiből. Van egy magyar közmondás, amely azt tartja: „Ha a szegénység bejön az ajtón, a boldogság kirepül az ablakon." A múlt rendszerben a legtöbb család az anyagi gondok miatt bomlott széjjel. Ezt igazolja dr. Szécsi Fér éne járásbí- róeági tanácsvezető, aki a szolnoki járásbíróságon a házassági bóntó- péték előkészítő eljárásait vezeti. Ugyancsak ő tanúsítja, hogy ma egyetlen válóperben sem szerepel indokként a nyomorúság. Akkor miésóda? A meggondolatlanság. Dr. Szécsi Férenc három olyan ügyet mondott el, amelyek ezt bizonyítják. Az első főszereplője egy földműves házaspár. Itt a dolog úgy kezdődött, hogy az asszony „próbára akarta tenni’* a férjét: azt mondta neki, hogy állapotos. És ugyanakkor kijelentette azt is, hogy Pestre akar utazni. A férj nagyon megörült annak, hogy második gyermekük lesz, de tiltakozott az ellen, hogy az aszony Pestre utazzon. Utazzon-e az asszony Pestire, igen-e vagy sem? Ezen aztán összeveszitek. Az asszony elköltözött a közös lakásból. A férj válópert indított a felesége ellen, annak _ a reményében, hogy a békéltető tárgyalások során a felesége megenyhül és visszaköltözik hozzá. Ugyanis az is kiderült, hogy a feleség nem volt állapotos. A férfi a bíróság előtt kijelentette, hogy szívesen visszavonja a válópert keresetet és helyreállítja a házassági életközösséget. Az asszony nem hajlandó békülni, válni akar. Egyébként mind a ketten kijelentették, hogy érzelmi ellhidegüiés nincsen közöttük.: Mi történt itt? Az asszonynak egy rosszul sikerült, — ha úgy tetszik — tréfája indította el a válópert. Nyilván mind a ketten követtek el hibát. Most az asszony ma- kacskodik és minden indokolás nélkül nem hajlandó visszatérni a férjéhez. A családban egy gyermek van. A második eset. A férj' goromba volt a feleségéhez. áki emiatt két évvel ezelőtt otthagyta. A békéltető tárgyaláson elmondták, hogy mind a kettén szeretik egymást és nem is foglalkoznak mással. A férj Ígéri, hogy megváltozik, az asszony a következőket mondja: „Mindig szeretni fogom a férjemét, de nem tudok vele együtt élni.’* Itt is van egy gyeréfk. Végül a harmadik eset A férj ivott, veszekedett, goromba vólt az asszonyhoz, aki szintén két évvel ezelőtt otthagyta az urát. Egyévi különélés után ismét összeköltöz- tek. A férj addigra megváltozott. Akkor viszont azért tört ki a baj, mert az asszony mindig az anyjánál hagyta a gyermekét, este sem volt hajlandó hazahozni. A férj pedig szeretett volna esténként a gyermekévéi lenni. Hiába kérte a feleségét, az nem volt hajlandó arra, hogy a gyerek is velük legyen. A férj ma is szereti feleségét s a gyermekét, hajlandó visszaállítani házassági együttélést, az asszony azonban nem. Mind a három eset azt mutatja, hogy a házastársak között olyan súlyos okok nem merültek fél, amelyék indokolttá tették a válást. Itt inkább meggondolatlanságról, hamis büszkeségről, s — mondjuk meg — egy csomó felelőtlenségről van sző. Ilyen okok miatt vajon tönkre lehet-e tenni hat ember és három kisgyermek életét? Semmiesetre sem! A házasság szeretetet, megértést, kölcsönös tapintatot és igen sek türelmet követel a házas társaktól. Ezek nélkül nincs jó házas- élet, hiszen az emberi érzések, indulatok számtalanszor összeütköznek és mi történne akkor, ha minden alkalommal, amikor ilyesmi történik a házastársak között, a bírósághoz szaladnának? A bűöság — helyesen — csak igen alapos indokok alapján bontja fel a házasságokat. És hogy a válást kérő házaspárok nagyrészénél nem índőkólt a házasság felbontása, azt dr. Szécsj Ferenc gyakorlata bizonyítja a légjobban. Az előkészítő tanács elé kerülő válóperek mintegy 20 százalékánál ugyanis a félek a bíróság közreműködésével, segítségéve! kibékülnek, további 50 százalék pedig nem indítja meg a válópert, tehát vagy visszaállították az együttélést, vagy pedig minden remény megvan arra, hogy ismét megtalálják egymást. Mindez arra inti, különösen a fiatalokat, hogy mielőtt házasságra lépnek, alaposan gondolják meg. Vizsgálják meg minden oldalról egymást, hogy valóban el tudják-e tölteni együtt > az életüket. Ha pedig baj, veszekedés történne a családban, aikkor azt próbálják rendbeli esni mindenkor szeretettel, megértéssel, egymás iránti tapintatta!. Mindig gondoljanak a boldogságukra és arra, hogy milyen nagy felelősséggel tartoznak gyermekeik iránt. t. k. Börtönbüntetés Gorkij műveinek olvasásáért „A diplomata” stb. A tiltott könyvek olvasásáért bárkit öt évig terjedhető börtönbüntetés és ezer fontig terjedhető pénzbírság fenyeget.; ßdkowski Qtitő: FAHAJÓK A TISZÁN JÁSZKUNSÁG! FÜZETEK, 2. SZÁM A Jaszkunsági Füzetek — Szűcs Sándor ma már országosan ismert munkája óta sajnálatosan hosßzü idő után — Betkowski Jenőnek, a Magyar Tudományos Akadémia által ösztöndíj-prémiummal jutalmazott munkája IX, fejezetével jelentkezett ismét. A fejezet kiválasztása szerencsés. Még azok számára is kerek, élvezetes képet nyújt a tiszai fa-hajósok életéről, akik sem a kéziratos munkát, sem annak eddig publikált részeit nem ismerik. A szerző ehhez ízes magyar nyelvével, láttató képeivel hozzásegíti az olvasót. Részesei leszünk annak a kemény életnek, amely a tiszai hajósoké volt. Végigkísérjük az útjukat a csendességes Tiszán, együtt ülünk le velük a szolgafán hintázó bogrács mellé, velük halászunk, s görnyedünk a zsákok alatt — és a hajóskocsmákban is ott vagyunk: látjuk a hirhedett Vak Terit, s a nála mulató Dina Sándort, aki végül is ott halt meg egy másik csárdában, Gsépán. Érzékletesen írja le Betkowski az egykoriak munkáját is, azokét, akik azóta felültek az „öreg hajóra”, vagy ha élnek is, „apadtszemű öregek”; Egy emberöltő csak, mely szinte napjainkig ért, s a tetejes, meg tetejetlen, a búzát, követ, kavicsot, téglát szállító, két- kiiométeres „sebességgel” közlekedő, ember- és lóvonta fahajók eltűntek a Tiszáról, s mégis: mintha nagyon messze idők emlékét mondaná el a szerző. Mellettük voltunk mi, mellettünk éltek ők, s milyen keveset tudtunk mégis róluk! Milyen jó, hogy sok-sok nyarát velük töltötte Betkowski, hogy végigkísérte ezeket a hajósembereket a „magányos tájon, a végtelen nyugalmú égbolt alatt, amelyről tündöklő csillagsereg hunyorgott le”. Milyen öröm, hogy feljegyezte mindazt számunkra, amit az előszóban így jelez: „magam átéltem, láttam, olykor csináltam, s részben azt, amit a tiszai hajósélet nem nagyon távoli múltjának még élő vagy akkor élt részeseitől. tanúitól, öreg hajósoktóJ. meg superoktól hallottam”, Betkowski Jenő az előszóban körvonalazott szándékát megvalósította, bár itt-ott egy-egy hibával Fel kell említeni már csak azért is ezeket, hogy a teljes mű remélhető kiadásakor figyelembe vehesse a nagyigényü szerző; I Cajnálatosnak éreztem, hogy a munkaviszonyok tárgyalásánál, a légközelebbfekvő napszá- mosmunka-bérhez viszonyítva nem kaptam képet a keresetről. S bántott az is, hogy a gazda és alkalmazott viszonyát mindössze két helyen s akkor sem jellemzően érinti; Indokolatlan a szerző szülőföldi visszaemlékezése a beregszászi bor. isszák szokásairól, noha ez önmagában .érdekes. Nem tartozik a tárgyhoz s nem is erősíti azt, aminek érdekében felhasználta. A szerző ízes magyarsággal beszél, s ezért feltűnő, hogy a sergő-t ringlspiel-lel magyarázza az elfogadott körhinta helyett. Más helyeken pedig stílusegységet bontó képeket térsít, amellyel kizökkent a jól megteremtett hangulatból. S épp így, öncélúnak és bántónak tetszik a római költő latinszövegű, de egyáltalán idézése a fiatalság magatartásának ábrázolására. Nem érthetek egyet a kíváncsiság olyan fokozásával, s a kielégítés olyan késleltetésével, amelyet a Hajlati csárdában volt rémtett leírásánál használ, s nem azzal, hogy az egyébként minden részletében szép előszó első hangleütésére a bár igaz, de elkoptatott herakletosl képet használta fel; Jelentősebb ezeknél két eszmei hiba. Az egyik az a kétmondatos eszmefuttatás, amelyet a magyar ember természetéről romantikus- ízzel jegyez meg (15. o.), s a másik, a befejezés főképpen. Nem, ez az irgalmatlanul nehéz testi munka, ez a primitív élet ne csipkerózsika- álmot aludjon, ne jöjjön biz semmiféle királyfi ennek feltámasztására — még kérdő formában sem! JP hibák ellenére a rhü érték. A kiadó hasznos munkát végzett, s reméljük, nemcsak az olvasók, de az Akadémia is felfigyel rá. Ha pedig egyszer megírják a magyar dolgozók teljes életét, az átfogó körképben ott lesz a helye a tiszai hajósok életének, s Betkowski Jenő egyedülálló művének is. Chiovini Ferenc mozgalmas és Patai Ferenc pontosságra törő illusztrációi helyesen támasztják alá a mondanivalót, Egri Lajos (Qíizl űfjz a megyei leoe.le.zoi éziehezleleit CZUCZOR GYULA elvtárs a Tisza Bútorgyár dolgozója A gyárban elért eredményekről, murikasikerekról, s a városban tapasztalt hiányosságokról tájékoztatja szerkesztőségünket. Dicséretet érdemel jó levelezői munkájáért. Részt vesz a levelezők megyei értekezletén. JUHOS LAJOS elvtárs örményesi levelezőnk gyakran küld levelet szerkesztőségünknek. Részletesen beszámol a termelőszövetkezetek eredményeiről, erősödéséről. Hírt ad a tanács és a tanácstagok munkájáról is, FOLDMUVESSZOVETKEZETI HÍRADÓ Példamutató elárusító Nagy a mozgóbolt forgalma 9-én indult ki szokásos kőrútjára. Az első állomás Abádszalók volt. A község dolgozói már kora reggel nagy számban állták körül a kocsit. Igen nagy volt a forgalmunk, az utolsó vásárlót délután két órakor szolgáltuk ki. A vevők közül Károlyi Lászlóné lányával mintegy 1.500 forint értékű textilárut vásárolt. 11-én Nagyivánon voltunk, ahol ugyanez volt a helyzet. Esett az eső. de a vevőink kitartóan várakoztak, míg sor került rájuk. Itt állami gazdaságban dolgozik és akkor kapott prémiumot. — nagykendőt. puplint. flanelt, zsebkendőt és több más ruházati cikket vásárolt, mintegy 1.500 forint értékben; 13-án Tiszaroffon voltunk. Hasonló nagy volt a forgalmunk mint az előző helyeken. Aznap tértünk visz- sza és összesen, az 5 nap alatt, csaknem 57.C00 forintot forgalmaz* tunki Piros Jenő <*P Mozgóbolt vezető.A kalászosok termésátlagát szakszerű gondozással növeljük A különböző agrotechnikai eljárások hasznáról, mint a termelőszövetkezeti tagok, mint az egyénileg dolgozó parasztok már meggyőződték. Az okos tudományos cA f&Lmetiű taüejJzci Szinte egyetlen jóságos, szegényeket sajnáló szívvé változott az egész ember. Hát lehetett ezt megindulás nélkül nézni, hallgatni? Belőlem is kibugy- gyant a panaszkodás: — Nekem sohasem volt kocsmám, sem fűstxrüz- letem. De volt egy jóimé nő talicskám. Olyan jólmenő volt, hogy alig győztem szicsszal az utána való loholást. Mert volt, amikor tizenegyszer toltam fel gyalog Budapestre, onnan meg vissza Me. zöturra, A talicskát is, mag engem is a nyomor űzött oda, onnan meg ide ... Itthon kimentem báró Harkányihoz napszámba. Tudja mennyi napszámot fizetett? Répakapálásért ötven fillért, szénakaszálásért nyolcvanat. Számoljon csak, hány napi ruvpszám- ért kaptam volna egy ebét det a maga kocsmájában? Az én újsütetű ismerősöm fészkelődött, mint a kotló a tojáson, láttam rajta, hogy sehogyan sem tetszik neki, amit mondok, hát éppen ezért folytattam-: — Magának tehát jólmenő kocsmája, meg fú- szerüzlete volt valamikor, élére rakta a százasokat. Én meg ott kuncsorogtam a Teleki téren, vagy az országutat ^róttam korgó gyomorral. És ma? Három mázsás disznót vágtam az idén, de vetekedett vele súlyban a tavalyi is... Különben, ha nagyon kiváncsi rá, megmutathatom a kamrámat..: Nem volt rá kiváncsi. Felállt, rám sem nézett, úgy somfordáit ki a kocsmából. Még köszönni is elefelejtett. Én pedig köptem egy nagyot, mert valamivel mégis csak ki kellett fejeznem az iránta való tiszteletemet. BÜSl VINCE gazdálkodásnak hol is lehetne igazi otthona, ha nem éppen a termelő- szövetkezetekben. Mi az őszi búzánk 50 százalékát keresztsorosan vetettük. Ezen a területein a növényzet szépen fejlett s az egyé. ni leg dolgozó parasztok megállapítása szerint, hozzá hasonló nincs több a nagykörűi határban. Mi tehát már az ősszel megtettük, amit lehetett. De a vetés még nem minden. Kalászosaink termésátlagát szakszerű gondozással' akarjuk méginkább növelni. Mihelyt az idő megengedi, a gyengébben telelt vetéseinket pétisóval erősítjük meg. A szakszerű gondozáshoz tartozik még a vegyszeres gyomirtás is. Mi ettől sem idegenkedünk, s a gyomirtást vegyszer alkalmazásával végezzük. A tavaszi kapásnövények alá minden területet felszántottunk; Még meg akarom említeni, hogy a kukorica 50 százalékát négyzetesen vetjük. A tagoknak az a véleménye, hogy ezévben a kukoricát legalább négyszer meg kell kapálni, Ezt mag is valósítjuk hiszen a szükséges gépi erő rendelkezésünkre áll. Barna Mihály, Nagykörű, a Petőfi TSZ elnöke. A Délafrikai Unióban körülbelül 4000 könyv szerepel tilalmi listán. A betiltott könyvek között van Gorkijtól „Az anya”, Aldridgetói-----------------------------fiTWTnnwiMi ni — H át az úgy volt =>' kezdte beszédét Kun János, a mezőtúri Szabad. Nép TSZ tagja —, hogy vasárnap reggel átmentem az italboltba. féldeci rumot inni. Kis idő múlva köpcös férfi lépett be utánam, fején lapostetejű kalappal, a kalap mellett széles zöld szalaggal. Kis pohár pálinkát kért, egy- hatvanasat. Az asztalomhoz ült, velem szembe és egy darabig — mintha nem is látott volna még magamfajta tsz-tagot — szótlanul legeltette rajtam a tekintetét. Egyszer a csizmám, máskor a kabátom, megint másszor a nyűttes kucsmám vonta magára az érdeklődését. Már-már restelkedni kezdtem, hogy nem öltöztem ünneplő ruhába, mikor az atyafi hozzámhajolt. kezét a váltamra tette, szögletes arcára bánat borult: — Magára is ráférne egy vadonatúj gúnya, kedves kartárs. — Ráférne, rámféme — mondottam — dehát... — Ne is folytassa — vágta ketté a mondókám fonalát —, tudom én azt úgyis.; : — Tudja? Bólintott, sokatmon- dóan, aztán sopánkodni kezdett a mai világról. Én csak hallgattam, hallgattam, hogy a végén majd csak kilyukad valahová. hát ki is lyukadt... — Mert tudja, nekem valamikor jólmenő üzletem volt. Szép, sokablakos kocsma és fűszerkereske- dés... Látja, ezt a kis- poharat? Egyhatvanért öntik tele. Mit gondol, mit adtam én egyhatvanért valamikor? Egy jó ebédet kérded kadarkával... Mert én mindig barátja voltam a munkásembereknek. » Sóhajtott, tekintete szánakozva tapogatta végig hétköznapi öltözékem. Id. Balázs Pál az öcsödi földművesszövetkezeti bolt dolgozója. Hetvenhat éves, de a fiatalok példát vehetnek tőle. Mint cukorka eladó múlt évi IV, negyedévi tervét 204 százalékra teljesítette, Dicséretet érdemel jó eredményeiért.
