Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-17 / 14. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 1956. január 17, PÁRTÉLET * Nyugtalankodnak az olajbárók Ne hagyjuk feledésbe menni a vezetftségválasztáskír elhangzott javaslatokat A vezetőségválasztói taggyűlések zöme ezekben a napokban zajlik le pártszervezeteinkben. Nemcsak azért fontos ezekre alapos gondot fordítani, mert tikkor dől el, hogy kik vezetik két éven keresztül a párttagokat, hanem azért is foko­zott figyelmet érdemelnek, mert a kommunistáik felszólalásaikban hasznos tanácsokat adnak az új vezetőségnek. Megszívlelhetik ezeket a javas­latokat nemcsak a pártvezetősé- bekbe újonnan bekerült elvtársaik, hanem azok is, akiiének már több gyakorlati tapasztalatuk van a pérfcmunkában és hasznos tanulsá­gokat. szűrtek le belőle a járási-, városi pártbizottságok is. Nincs a pártéletnek olyan területe, mellyel ■ne foglalkoznának a felszólalók. — Kun Fereincné, a kunraadarasi I. alap szer vezet, tagja például a he­lyes kiindulópontra, mondhatni, a legfonlois^bb követelményre hívta fel a pártvezetőség figyelmét: tartsák meg rendszeresen a veze­tőségi üléöt, tegyenek meg min­dent a felsőbb pártszervezetek ál­tal hozott és saját határozatuk megvalósításáért. Abban a jóta- nácsban, hogy „tartsák meg rend­szeresen a vezetőségi ülést“’ benne rejlik az is: mindenkor kollektiven és alaposan megfontolva döntsenek minden kérdésben. A párttagok a vezetőiég ujjá- választásákor őszintén elmondják ami a .szívükön fekszik. A tiszate- nyői Leniin TSZ-ben is megmond­ták: helytelen, a szövetkezet s a pártszervezet életére egyaránt ká­ros hatással volt az, hogy az elmúlt időkben a párttitkár visszaverte a bírálatot, mondván: „Saját hibáik­ról is beszéljenek az elvtársak.“’ A tagok azután sok minden felett szemethunytak, nem követelték annyira a hibák gyors kijavítását, így fordulhatott elő, hogy a tsz. elnök igen ritkán vetődött el a köz­ponttól távoleső területekre, lazább lett az irányítás s következés­képpen gyakori jelenséggé vált a szervezettlenség, a közös vagyon herdálása, jogtalan munkaegység- beírás. — Vajon csak a tiszate- nyőiek tanulhatnak ebből? — Ko­rántsem. Mindegyik pártvezetőségi tag, minden kommunista megszív­lelheti: csakis akikor kerülheti el a nagyobb ballépéssket, ha idejében felfigyel elvtársai segítőszándékú bírálatára, s nem akadékoskodást, hanem őszinte jószándékot lát ab­ban. Természetesen előfordulhat olyan eset is, amikor nem csak egy-egy pártvezetőségi tag, hanem a párt­vezetőség egésze sem tudja egye­dül kiküszöbölni a hibákat. Példá­ul a közös vagyon tékozlását, a jogtalan, munkaegységbeírást, stb. néhány ember nem is tudja meg­akadályozni. A szövetkezet minden párttagjának. minden becsületes pártonkiívüli dol­gozójának segítsége kell ehhez. Az ő segítségüket kérni, megfelelően aktivizálni őket viszont csak is ak­kor lehet, ha jól működnek a párt­csoportok, ha. eleven a népnevelő­munka. Ezért hasznos és máshol is megfontolanló a karcagi Április 4. TSZ kommunistádnak véleménye: oda keld hatni, hogy a pártcsopor­tok és tömegszervezetek ne csak „papíron” legyenek a tsz-ben. Ha ezek jól működnek, akkor a párt- szervezet is eredményesebben tud dolgozni. Sok taggyűlésen felvetették, hogy az új pártvezetőségnek nagyobb gondot kell fordítania a termelési kérdésekre, minit a réginek. A ken­gyeli U'j Élet TSZ vezetőségválasz­tó taggyűlésen például Balogh elv­társ az.t kérte: tájékoztassák rend­szeresen a csoporttagokat a szö­vetkezet pénzügyi helyzetéről. Eb­ből a felszólalásból az is kicsendül, hogy a szövetkezeti tagokkal job­ban kell éreztetni: övék a termelő- szövetkezet, az ő dolgos kezük ala­kítja, növeld jövedelmét. — Tegyél? ezt meg az új pártvezetőségek. A termelési kérdésekkel való fog­lalkozás szükségességét igen szépen érzékelteti a kengyeli Harcos TSZ kommunistáinak határozata: az új pártvezetőség dolgozza ki a csoport III. típusúvá való fejlesztésének a tervét és a februári taggyűlés bo­csássa a párttagság elé. Ipari üzemeinkben szintén hang­zottak el olyan kívánságok, hogy javítsák meg a termelés párlellenőrzését. Balázs Zoltán a Járműjavító mun­kása is azt kérte, hogy a pártve­zetőség segítsen a munkaszervezés­ben előforduló zavarok leküzdésé­ben. Persze a párttagok nemcsak segítséget kérnek, hanem támoga­tást is igyekszenek adni a párt- vezetőségnek. Tehet-e őszintébb segítőszándék a termelési problé­mák megoldáséban, mint ami Szik- szál Lajos, mezőgazdasági munkás szavaiból felcsendül: „Minden nap 200 százalékot teljesítek ebben az évben, is 12 újítást nyújtók be,“’— Sok a Saikszai Lajoshoz hasonló 'kommunista a . megyében. — Szá­míthatnak — és számítsanak is rájuk az új párt vezetőségei?. Cikkein elején utaltam arra, hogy hasznos tanulságokat szűrhetnek le a taggyűlésekből a járási, illetve a városi bizottságok is. Nézzünk csak néhányat. Jász- fényszaruban arra kérték a járási pártbizottságot, ne változtassa olyan sűrűn a területi felelősöket, mert akkor azok nem tudják jól megismerni a területet, s követke­zésképpen nem is segíthetnek kel­lőképpen. Jászárokszálláson meg arra hívták fel a járási és községi pártbizottság munkatársainak fi­gyelmét, hogy ne csak a vezetők­kel beszélgessenek, töltsenek el több időt a dolgozók között is. Tö- rökszentmiklós kommunistái né­hány vezetőt azért bíráltai?, mert nem tettek meg mindent a szövet­kezeti mozgalom gyors térhódítá­sáért. — Lehet ezeken a hibákon változtatni? — Feltétlenül csak az kell, hegy a taggyűléseken felve­tett javaslatokat ne hagyjuk fele­désbe menni. Simon Béla. >,Est a térséget kell meg­védenünk“ — cím alatt a Kö­zép-Kelet térképét közölte szer­dán több vezető londoni lap. Pén­teken már arról számoltak be, hogy előző éjjel egymásután szálltak le a brit ejtőernyős-egységekkel meg­rakott katonai repülőgépek Cipru­son, a közápkeleti angol parancs­nokság székhelyén. A nagy sajtó- kampánnyal kísért csapaterősítést hivatalosan is megindokolták: — „Zavaros a középkeleti helyzet...”, „meg kell védeni az angol csalá­dok nyugalmát.;.”, „helyre kell állítani a szilárdságot, ebben a tér­ségben . : .” E ködös és képmutató általános­ságokkal szemben a lapok többsége nem csinál titkot abból, hogy a ha­gyományos angol flottatüntetések­re emlékeztető katonai ,demonsl rá­cióra a jordániai fejlemények szol­gáltattak közvetlen okot. A lon­doni rádió hírmagyarázója nyoma­tékosan hangsúlyozta: a Ciprusra küldött újabb angol csapatokkal a középkeleti angol főparancsnokság szabadon operálhat, hogy azokat „ott vethesse be, ahol szükség van rájuk — akár Jordániában is...” Mindezt persze „e térség békéjé­nek biztosítása” és „az angol csa­ládok nyugalma” erdőkében! Dekát milyen angol családok nyugalma forog veszélyben a térség országaiban, például Jordá­niában? A londoni Daily Express az angol gyarmatosító körök szó­csöve teljesen nyílt és egyenes vá­laszt ad erre: ^Ellenséges kor­mány Jordániában — írja — Ang­lia érdekeit fenyegetné az egész Közép-Keleten. Eden és miniszter­társai meg vannak győződve arról, hogy a jelenlegi angol életszínvo­nalat csak a Pérzsa-öböl olajjöve­delmei biztosíthatják. Ezért erősí­tették meg a középkeleti főpa­rancsnokságot“’, Ez az érvelés csak úgy szaglik az olajtól, de legalább világos beszéd. A Daily Express- ben emlegetett angol életszínvona­lon természetesen főként az angöl olajtársaságok profitját kell érteni. Tény, hogy nem kis összegekről vai^ szó. íme az adatok. 1954-ben 134,7 millió tonna kőolajat adott ez a térség. Az érdekelt angol és amerikai társaságok nyeresége eb­ből 1800 dollár volt! így nem is kell magyarázni, miért írta a New York Héráid Tribune csütörtöki számában, hogy „Az angolok bölcsen és a közös ér­dekeket szolgálva cselekedtek, ami­kor ejtőernyős-csapatokat küldtek a világnak erre a nyugtalan részé­re”; A „nyugtalanság” gócpontja most Jordánia. Egymást érik a né­pi tüntetések a bagdadi háborús paktum ellen s hiába csapkodta Templer angol vezérkari főnök az asztalt Ammanban, az ország még mindig nem csatlakozott ehhez az angol—amerikai agresszív érdek- védelmi tömbhöz. Sőt, az új kor­mány — három hét alatt immár a negyedik — a minap jelentette be: nincs szándékában résztvenni sem­miféle tömbben, vagy szövetség­ben. Már önmagában es is elég okot szolgáltathatna az aggoda­lomra — bizonyos angol, sőt ame­rikai „családok” körében. De sok­kal többről van sző. A jordániai események túlnőnek e kis sivatagi királyság határain. A Közép-Kelet országaiban kibontakozó új hely­zetre utalnak. Mutatják, hogy le­tűnőben vannak azok az idők, ami­kor Londonban nevezték ki a kö­zépkeleti kormányokat ha nem az olajmágnások szájaíze szerint teljesítették kötelességüket, akkor egyszerűen elcsapták, vagy ha ez nem ment símán, katonasággal kergették el őket. Az „erőpolitika” ma már nem célravezető még olyan viszonylag gyenge országban sem, mint Jordánia. Mert Jordánia nem áll egyedül. Aktív támogatásra ta­lál a függetlenségüket védelmező többi arab országnál. Példája en­nek, hogy a bagdadi paktummal szintén szembeszálló Egyiptom, Szíria és Szaud-Arábia segélyt ajánlott fel Jordániának, hogy az függetlensége védelmére lemond­hasson az eddigi angol pénzügyi „támogatásról”. De as arab szolidaritáson túl ezek az országok maguk mellett tudják a népek nemzeti független­ségéért mindig síkraszólló Szovjet­uniót, az újjászületett Kínát, a szo­cialista tábor többi országát és nem utolsó sorban a band.ungi szellem­ben erejére ébredő ázsiai és afri­kai népeket;----------- ————1nummmmm—«——.— Eg y munkás tanulásáról... A PARTVEZETOSEG-VALASZTAS HÍREI Simon István géplakatos a Szol­noki Papírgyárban. Fiatal, nős em­ber, az üzemben alapszervezeti párttitkár. Ha többet nem írnánk róla, akkor is azt mondhatná vala­ki, hogy igen-igen elfoglalt ember lehet, hisz maga a szakma leköti idejét, s munka után ráfér a pihe­nés. Valóban rá is fér, mert a „Ki­váló dolgozó” jelvényt nem adják „csak úgy".. Keményen megdolgo­zik érte. Mégsem panaszkodik, hogy nincs ideje tanulni. Azt tart­ja: „arra nem ér rá az ember, ami­re nem akar, arra nincs ideje, ami, re nem szakít Az üzemben a munkaidő délután fél háromig tart. Ilyenkor van úgy, hogy Simon elvtárs még bent ma­rad az alapszervezet tagjainak ügyes-bajos dolgait intézni. Szabad­idejét. azonban mindig úgy osztja be, hogy a kéthetenkénti oktatási napra mindig felkészüljön. „Marx­izmus-le ninizmus alapjai” tanfo­lyamra jár, S ahogy Tarjáni elvtárs, a propagandistája mondja, szorgal­masan, kitartóan tanul. — Hogyan tud felkészülni egy- egy foglallwzásra, Simon elvtárs? *— kérdezzük. Csakis úgy — feleli —, hogy nem hagyom utolsó napokra a ta­nulást. Ha csak nincs halaszthatat­lan fontos dolgom, minden nap be­lelapozok a tankönyvekbe. Minden nap tanulok, s így nem akitor kap­kodok, amikor már a szeminárium következik. Különben is szeretek olvasni, nvert. abból mindig tanul az ember. Esténként, vagy délutá­nonként feleségemmel, együtt ülünk a könyvek mellett, együtt tanulga­tunk. — Megvan-e minden könyv, ami­ből tanul, Simon elvtárs? — Ezzel bizony van egy kis baj, mert a tankönyv kevés. De aki akar, ezen is tud segíteni. Van az üzemnek könyvtára, oda is sokszor benézek. A javasolt irodalom mel­lett, amelyik könyvről úgy gondo­lom, hogy leginkább segítségemre lesz, azt kiveszem. — Es jegyzetet készit-e, Simon elvtárs? — Nem. Pedig egész biztos, hogy ha jegyzetet is készítenék, még eredményesebb lenne a tanulásom. A pártszervezet is hibát követett el. Kezdetben megelégedtünk azzal, hogy megindult az oktatás, de a felkészülést már nem tartottuk annyira számon. S mi tagadás, a rossz példa ragadós*úgy tanulunk, hogy jegyzeteket nem készítünk. Alapszervezetünk most vezetőség- választásra készül, s úgy döntöt­tünk. hogy ezalkalommal jelentős javulásnak kell e téren is történ­nie. A taggyűlésen, de ezt megelő­zőleg is nyomatékosan beszélge­tünk arról, hogy mint mindenben, nekünk, munkásoknak a marxiz- mus-leninizmus elsajátításában is, példát kell mutatni. A taggyűlések, az új vezetőségek sokat tehetnek azért, hogy az Nesze neked, gondolom, éjféli sze­relmes enyelgés. A vezetőséget bí­rálják csillagfénynél! Nasztyánk Gosa mellett még egy „lovagot’’ talált magának. Gyakran eljár hozzá legelmaradottabb kol­hozunk, az ..Október1' fiatal bvi- gádvezetője. Sztyopa Besszanov is. Hol a kerítés mellett álldogálnak, hol meg esténként az utcákat jár­jál?. Sztyopa mindig új bekecsében feszít; Fontoskodó képet vág. Lát­szik. nagyon hízelgőnek tartja az agronómusnővel való sétálgatást, majd kibújik bőréből, úgy igyek­szik a kedvében járni. Egyszer a klubból jövet mögöttük menteni; Sztyopa panaszkodott: ‘— A mi kolhozunk a lövőben, természetesen, egyre jobban fog fejlődni, de jelenleg egész sor rend­ellenes magatartást figyelhetünk meg. Elsősorban az Oljuskák ré­széről, Három Oljuska dolgozik a brigádban és mind a három úgy gondolja, hogy a legjobb dolog a világon: szalonnát falatozva, a ke­mence tetején heverészni. Melles­leg tavaly még elemi csapás is ért bennünket...! Elszáradt a búzánk. Azt mondohi az OHuskáknak: „Legalább az elemi csapást vegyé­tek tekintetbe!” Azok meg. Nasz- taszja Vasziljevna. csak az arcom­ba nevetnek! Hát lehet ezekkel el­beszélgetni? Csak ha magával be­szélek. Nasztaszja Vasziljevna. csak akkor tudok könnyíteni a telke­men; Nasztya felsóhajtott és azt fe­lelte: — Ne tegyük át Varvara bri­gádjába ezeket az Oljuskákat? üzemben megjavuljon az oktatás, hogy a tanulásban résztvevő elv­társak eljárjanak — nem is akár­hogyan, hanem alaposan felkészül­ve — a szemináriumokra. A párt- csoportbizalmiak, népnevelők az elvtársak meggyőzésében, a propa­gandisták a hallgatók felkészülésé­nek ellenőrzésében legyenek az új vezetőségek segítségére, hiszen el­méleti tudásának gyarapítása min­den párttag egyik legfontosabb kö­telessége. B. — Varvara ügyes asszony. — fe­leli Sztyopa —. de meghalt a fér­je. Ez a tény rányomja a bélyegét. De magán, Nasztaszja Vasziljevna. — mondja —. semmi ilyesmit nem lehet megfigyelni! De Nasztya csak a maga gondo­latát fűzi tovább: — Tegyük át talán csak az egyi­ket, azt, aki a legártalmasabb. Végighallgattam ezt a beszélge­tést és megértettem — igyekszik a legény, ahogy csak bír. de csak nem ind kikeveredni a termelési témából! De Nasztya leghübb társa és leg­főbb gyámja mégis csak Szilantyij apó lett. Éppen ebben a bizonyos elmaradt „Októberi-kolhozban bri- gadéroskodott ez a nyughatatlan Szilantyij apó. Nagyon soványak ott a munkaegységek. Az apó két fiát megölték a fasiszták. Éveire nézve, már régen nyugalomban volna a helye. De 6 még mindig brigádvezető és hozzá milyen legé- nyesen néz a világba! — A mindennapi kenyérkéin megvan — mondja. — A hústól meg a semmittevéstől csak az ár­talmas zsír gyarapszik az embe­ren ..; Az egészségnek kenyér és kvász kell. teljes erőből végzett munka, meg az. hogy igazságossá­got lásson maga körül az' ember és jókedvű legyen. így éldegél elmélete szerint az apó és nem bánkódik. Élőadásokon, moziban, beszámo­lókon mindig ő a legelső. Ha vala­mi nevezetes ember érkezik a ke­rületbe. akkor az apó az öregség­től meg az örömtől mindent ösz- szezavar! Azt gondolja, hogy sze­A jászteleki Alkotmány TSZ ve- zetőségválaisztó taggyűlésén Kal­már elvtárs tehenész vállalta, hegy a taggyűlés napjától a kis borja­kat itatásos módszerrel neveli, * A jászberényi járásban a vezető- ségváilaisztó taggyűlések után a legtöbb helyen megtartották az mély szerint hozzá jött a vendég, az ő. Szilantyij apó személyének szól a látogatás. Hát ilyen eredeti egy ember az öreg! Természetes hát. hogy amint az új agronómus feltűnt a gépállomáson, az apó eljött megismerkedni vele és azon­nal szárnyai alá vette. — Fiatalka a kisasszony — mondja. — Apja. anyja messze van ide. Hadd legyen a közelében legalább a nagyapó. Együtt is járnak mindenfelé. És micsoda végnólktili beszélgetések.;. Megjegyzem, a szemükben, a tekin­tetükben van valami közös.. Ahogy Nasztya nézett ránk akkor az állomáson, meg az első napok­ban, úgy néz a világba Szilantyij apó is.. Hát szóval így éldegélünk. Ne­künk is megvan a magunk társasá­ga. Nasztyánal? is a magáé.;; Nem bántjuk egymást, nem is zavai'- juk . ; . Meg kcj.1 mondanom, hogy külö­nösen nehéz tavaszunk volt;., Na­gyon rosszul álltunk a javítási munkálatokkal Sok a javításra vá­ró felszerelés és közben két szer­számgép a legszükségesebbek kö­zül. el is romlott. És a legégetőbb dologidőben a legjobb gépkezelőink közül behívtak néhányat a négyze­tes vetési tanfolyamra... Ekkor aztán egyszerre kiderült, hogy is­mertük mi ugyan Csumak értékét, de mégsem ismertük eléggé! Ez­előtt. ha valami nem ment rend­ben. Gosa máris ott termett. Ez valahogy magától igy szokott tör­ténni! Hol a gépkezelők kérik meg. hol az ember maga szólítja: (Folytatjuk) első vezetőségi ülést és elosztották a funkciókat. * A tunkevei Harcos TSZ vezető­ségválasztó taggyűlésén a párttagok kérték az új vezetőséget, hogy a határozati javaslatban felsorolt fel­adatok végrehajtásáról a közel­jövőben számoljon be. * A Fém- és Lemsznyemó-gyár V, alapszervezeténél vállalták a párt­tagok, hogy a negyedév végére új­jászervezik az expertbrigódot és ifjúsági üzemrésszé alakítják ót a III. és IV. üzemet, * A kenderes! Haladás TSZ párt­tagjai szövetkezetük erősítésére, a tavaszi munkák idejében és jó mi­nőségben való kezdetére tettek fo­gadalmat, » A kunmadaras! 1; mapszervezet- nél a DISZ és az MNDSZ üdvö­zölte a vezetőségválasztó taggyű­lést. Virágcsokrot adtak át a veze­tőségnek. „E N S Z“ Az Országos • Béketanács, a Ha­zafias Népfront és a Magyar ENSZ Társaság közös kiadásában, az Or­szág!» Bóketanáes „Mi van a nagy­világban“1 elnevezésű külpolitikai füzeteorozatában képes brosúra je­lent meg „ENSZ“’ címmel. A fü­zet első része az ENSZ-be történt tagfelvételek, közte hazánk felvéte­lénél? jelentőségét méltatja. A második részben Darrasi Kálmán „Amit az ENSZ-ről tudni kell“' címmel az ENSZ megalakulásának történetét, szervezeti felépítését, eddigi működését ismerteti.. A fü­zet anyaga alapján a béketoizóttsá- gok és a Hazafias Népfront szerve­zetei országszerte előadásokat tar­tanak az ENSZ-be történt felvéte­lünk jelentőségéről, az ENSZ mű­ködéséről. A számos, érdekes .ké­pet tartalmazó füzet a városi, üzemi, községi békébizotfcságökmál, a Hazafias Népfront és az MNDSZ helyi szervezeteinél, valamint az utcai hírlapárusoknál kapható, 1 forintos áron. Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról ii meg a főagronómusrál

Next

/
Oldalképek
Tartalom