Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-14 / 12. szám

1956. január 14.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Hogyan vált he a prémiuma® rendszer

a kereskedelemben ?

1955 december 1-től Szolnokon az Állami Áruházban és a Kiskereskedelmi Vállalat üzleteiben az eladók számára bevezették a pré- miumos rendszert. Ennek lényege az, hogy a régi alapfizetések meghagyásával december 1-től egy-egy osztály dolgozói, tervük túlteljesítése nyomán, együttesen részesülnek prémiumból.

A december kísérleti hónap volt a szolnoki üzletekben. Hogyan vált be?

Ezt kérdeztük meg Kálmán Mi- hálynétól, a 33. sz. ruházati bolt divatáru osztályéinak eladójától.

— Nagyon jól — válaszolta Kálmán Mihály né. •— Meg kéül mondani, hogy először féltünk pttöl az új premizálási rendszertől, de aztán hamarosan rájöttünk arra, hogy sokkal előnyösebb, mint a régi, amikor egy-egy osztályon csak egykét kartárs részesült jutalomban.

— Az új bérezés minden dolgozót ösztönöz és elősegíti a kollektív szellemet. így van?

— így. Az osztály tervtel jesíté- sáben valamennyien érdekeltek vagyunk, miért csak így részesülünk a prémiumból. Meg kell mondani, hogy a múltban számtalanszor előfordult, hogy egy-egy vevőt küldözgettünk. Én például a férfi di- vatosztáiyon dolgoztam, ha női divatcikket kértek tőlem, átküldtem a vevőt ahhoz a kartárshoz, aki a női divattal foglalkozott. Most nincsen elhatárolás, valamennyien minden vevővel foglalkozunk, bármilyen divatcikket is kér.

— Tehát javult a vevőkkel való bánásmód is, nagyobb az udvariasság?

— Feltétlenül: Ugyanis azok a kartársaik, akik azelőtt kevesebbet árultak és kiestek a premizálásból, nem egyszer félvállról kezelték a vevőket azzal a gondolattal, hogy: „Minek törjem magam, hiszen úgy sem kapok prémiumot.“ Most bizony megmossuk annak az eladónak a fejét, aki nem a legkészsé- g'csebfoen bánik a vevővel, hiszen a prémium-kilátásainkat rontja.

— Beszéljünk arról is, hogy mennyit keresett az elmúlt hónapban?

— Az üzlet decemberi tervét 128 százalékra teljesítette. Ez meghalad

minden eddigi túlteljesítést. Én pedig az alapfizetésemen felüi csaknem 1000 forint prémiumba részesültem. Természetesen december kiugró hónap volt, de reméljük, a következő negyedévben sem lesz alacsonyabb a teljesítésünk. Ugyanis január 1-től negyedévenként lesz a prémium elszámolás. És ehhez még egyet kell elmondani. Azért is

reményked link a terv teljesítésében, mert a múlthoz viszonyítva sckkal nagyobb gondot fordítunk a választékra. Azért harcolunk, hogy az üzletvezető időben gondoskodjon számunkra minden áruról és a lehető legszélesebb választékról. Ez pedig nagy mértékben -szolgálja a vevők érd-ekeit is:

r* r

A vasárnapi műsor margójára

Egy papírlap fekszik előttünk. A Megyei Tanács népművelési osztályától kaptuk, az írás a következő címet viseli: „Megyei kulturális eseinénynaptár”. Arról van szó, hogy megyénkben január 15-én, 16-án és 17-én milyen kulturális rendezvények lesznek.

Érdemes ezt a programöt alaposan megvizsgálni, igen sok mindent elárul. 15-én, a turkevei városi kulturotthonban, a KTSZ színjátszói másodízben mutatják be a „Szabad szél” című háromfelvcmá- sos operettet. A nagykörűi KTSZ színjátszói Bródy Sándor „Tanítónő” című drámájával lépnek a közönség elé,

Rákóczifalváu. — Ujszászo-n, —

Zagyvarékason műsoros estet tartanak a kulturgárdák.

A jászberényi Petőfi Kulturotthon- ban a „Cigány” előadására kerül sor. Jászalsószentgyörgyön a „Lili bárónő” című operettből tartanak próbát

Ez a rövid felsorolás is azt mutatja, hogy a kulturgárdák a falvakban jól használják ki a téli hónapokat, arra törekszenek, hogy nívós szórakozást nyújtsanak a dolgozó parasztságnak.

Ezen túlmenően mindjárt egy másik örvendetes tényt/ is meg kell állapítani: az elmúlt években nagymértékben tapasztalható giccs- és operettláz megszűnőben van. A bemutatásra kerülő színművek azt bizonyítják, hogy vidéki kulturcso- portjaink igényesebbek lettek önmagukkal és a műsor megválasztással szembem

És a közönség

szívesen fogadja, az igényesebb alkotásokat.

A dolgozó nép lebecsülését, tízéves fejlődésünk lekicsinylését jelentették azok a káros jobboldali nézetek, amelyek azt állították, hogy nem kell más, csak giccs és operett. Ezekre a rágalmakra élesen rácáfolnak azok a sikerek, amelyeket megyénk színjátszói éppen az igényesebb darabok bemutatásával érnek el, KarcMgoíi páratlan sikere van „Az aranyember” előadásainak. A Martfűi Tisza Cipőgyár színjátszói nagy sikerrel játsszák a „János vitéz”-t. Turkevén előreláthatólag még egy párszor meg kell ismételni a „Szabad szél” előadásait. ,

Mindez azt bizonyítja, hogy a falu kulturális életében egészséges folyamat indult meg. Nem árt azonban egy olyan hibáról is beszélni, amely nemcsak az egyes csoportok fejlődését gátolja, hanem árt a kulturpropaganda munkának is. Arról, hogy egyes színjátszócsq- portok erejüket és tudásukat meghaladó próbálkozásokba kezdenek.

Érvényesül az a helytelen nézet, hogy a színjátszócsoport

ott kezdődik, amikor három

felvonásos színdarabot mutat be.

Ilyen erőt meghaladó kísérlet az, hogy a kengyeli színjátszók Heltai Jenő verses színmüvét, a „Néma leventé”-t akarják bemutatni, vagy az, hogy a ldsujszállasi földművesszövetkezet színjátszói a „Luxemburg grófja” előadására készülnek. Az érem másik oldala: színjátszócsoportjaink jelentős része lenézi az egyfelvonásos színműveket. Pedig az egyfelvonásosok bemutatásának igen nagy jelentősége van egyrészt a színjátszók fejlődése, másrészt a kulturpropaganda szempontjából. A rövid színdaraboknál lehet kialakítani színjátszógárdát, megismerni a tehetségeket és alapos segítséget nyújtani a kezdők számára. ' tk.

Akik a párt hívó szavára falura mentek

PÉNTEK GYULA elvtárs, a Csepeli RM Művekből jött. Öcsödön segíti a termelőszövetkezeti mozgalom további megszilárdulását,

SZENDREI ZOLTÁN

elvtárs a Szolnok megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozója a martfűi Állami gazdaságba ment.

cikih nem törődnek a dolgozók líveleiml

Többszöri kérés és bírálat után is vannak még szervek, melyek egyes dolgozói nem törődnek a jogos panaszok intézésével, nem adnak időben választ a dolgozók leveleire.

A kunszentmártoni járási begyűjtési hivatalhoz még az elmúlt év áprilisában elküldtük Blahó György cibakház: lakos levelét kivizsgálás végett. Bár már levélben és a lapban is sürgettük a visszaküldését, s a panasz orvos1 ásáról való tájékoztatást — a mai napig ez sikertelen volt. Nem tudjuk, ha a járási begyűjtési hivatal dolgozóinak a kérését 9 hónap elteltével intéznék el, jó szívvel fogadnák-e? Bizonyára nem.

Hasonló esetekről számolhatunk be a törökszentmiklósi járási begyűjtési hivatal, a Gépállomások Megyei Igazgatósága, a szolnok/i járási begyűjtési hivatal, a szolnoki Járási Földművesszövetkezeti Központ, a kunszentmártoni járási ügyészség, a csépai Alkotmány TSZ, a tiszafüredi járási tanács intézkedésével kapcsolatban.

Néhány budapesti szervet és vállalatot is megkértünk arra, hogy egy-egy kérdésben adjon felvilágosítást, vagy vizsgálja meg az elküldött panaszt. A választ azonban hiába várjuk az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Újságírói Tanszékétől, a Mezőgazdasági Építőipari Vállalat vezetőjétől, a VILLÉRT központjától, a Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központtól, a Vízműépítö Vállalattól, a Bánya- és Energiaügyi Minisztériumtól, a Minisztertanács panaszirodájától.

Jó lenne, ha a Sajtófigyelő Szolgálat munkatársai eljuttatnák felhívásunkat az illetékes szervekhez;

Űj folyóirat: A „Párttörténeti közlemények*

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének Pártitörténeti Intézete ebben az évben megkezdi a negyedévenként níegjelenő folyóirata, a ..Párttörténeti közlemények“’ kiadását. A folyóirat — amelynek elődje „A Magyar Munkásmozgalmi Intézet Értesítője" eddig kéziratként jelent meg — rendszeresen beszámol majd a munkásmozgalom történeti, párttörténeti, kutató munka helyzetéről, eredményeiről, Tanulmányokat, dokumentumokat közöl a magyar munkásmozgalom és párttörténet egyes kérdéseiről. Megismerteti a Szovjetunióban, a népi demokratikus országokban és más országokban folyó munkásmozgalom történeti kutatás eredményeit. tartalmaz majd vita- és bibliográfiai rovatot. Az új folyóirat a Propagandaanyag Terjesztőnél (V. Révad utca 16.) fizethető elő, egy évre harminc, félévire tizenöt forintos áron. Egyes szám ára nyolc forint. (MTI).

II:

lí anrrabőrű, mokány ember _ u egyenesedik lel a fal mellett. Ügy feszíti az indulat, hogy majd szétpattan bele. Keze ökölben, a mailé remeg és csattan a száján minden szó. Azt mondják, mindig ilyen szenvedéllyel beszél. Akárha neki akarna menni mindenkinek.

— Hadd szóljak, mert belepusztulok, ha tovább kell szorítanom — kiáltja két kezét rázva, mellkasát előre düüve.., Ogy szeretem a teheneimet, hogy a falatomat Is odaadnám nekik. Mosom, babusgatom őket.. ? De engem érdekel a prémium is.-,: Nem hagy nyugton, hogy ugyancsak 19 mázsa búzát kaptam, mint az olyan, akinek feleannyi a munkaegysége, de prémiumot kapott. Mindig többet- többet akarok kivenni belőlük... De nem tudok, értse meg-a vezetőség, nem tudok — lúabálja meghajolva és szörnyű indulatial veri maga előtt a meleg levegőt Mert milyen a mi silónk? Rossz, rohadt, büdös.;: Többet veszek vissza belőle a jószág elől, mint amennyit adok nekik. — Nem a siló eben beszélek... Minek az agronómus? Minek a brigád vezető?! Mondják meg! — Hogy jól szervezzenek ... Három embert küldtek silózni, mikor benne van a technikájában, hogy még éjszaka se lehet abbahagyni, nehogy megromoljonAz olyan silót, mint a mienk, ette volna meg, aki kitalálta...

Nagy nevetés, tetszik a feltartóz- hatatlan őszinte beszéd. A nagy izgalomtól pihegve tart egy kis szünetet a felszólaló, aztán ugyanő1 yarn hevességgel folytatja.

— Miért csak a disznóknak adnak szénát, mondják meg. Miért nem kapnak a tehenek? Azok adják a tejet, de rossz silóval nem megy ... Nekem se lesz prémium, csak megyek lejjeöb-lej jebb:.,

Most olyan mondat következik, amit újságban nem szoktak leírni, de Benke József elvtárs b?kő meggyőződését, jóízű humorát, nagyszerűen példázza a maga módján.

Megint balefeszüi, hajlik abba, amit mond. — HÍgy,je el a vezetőség, annyira bánt, rág ez a helyzet, hogy nem tudok előre haladni. Pedig nem sok tag van, akinek annyi munkaegysége volna, mint

nómusnak:,, Most megkérdezem, miért kellett a cukorrépát oda vetni, ahol nem jói terem? ..; Némelyik prémium-igénylőnek meg csak annyit: — úgy tartja a szólás, hogy aki nyáron a hűvöset élvezi, télen meg a melegben bújik ei, — annak a munkájában sántít valami.

Az elnöki asztal a kultúrterem színpadán van. Körülötte dugig megtöltve a hely tagokkal. Köztük tágít magának egy kis szabad helyet Berta István. Oda áll Marton elvtárs mögé s mintegy előadói emelvényről beszél.

— Minek tervezünk, ha nem tartjuk be, amit elhatároztunk. Miért szabtuk meg, ennyi takarmányrépa, ennyi egyéb jár egy munkaegységre, ha nem úgy hajtjuk végre? .;. Ne határozzunk, ne tervezzünk, hanem osszunk!

Erre olyan moraj a válasz, amiből kihamgzik: Abban igazat mondott, hogy reális legyen a terv, de a befejezéssel túllőtt a célon. Az eddig felvetett számtalan elgondolás bebizonyította milyen szükség van a fegyelmezett tervezésre.

— Én ehhez hozzáteszek valamit — ugrik fél Benke József immár vagy harmadjára. Inkább ott a dolog nyitja, hogy az ilyesmit abbahagyjuk: „Hijnye, már négy óra, menni kéne hazafelé..; Ejnye, már, 7—8 óra, még se kezdtük el..."

jfél elmúlt. Véget ért a sok-sok őszinte szóval, meggyőződéstől fűtött szenvedéllyel teli zárszámadó közgyűlés. De aki részt vett a Zalka Máté TSZ tagjainak, vezetőinek okos, harcos számadásén, soha ilyen bizakodással nem jött el szövetkezetből. Hallották a tagok, hogy kell az esztendő minden percében gondolni á zárszámadásra. Volt megszívlelnivaló a vezetőség számára, hogy az emberekkel többet legyenek együtt gondjukban, bajukban ..; Az elmúlt év eredményei megmutatták, mennyivel többre mentek, miután megjavult a munkához valló viszony, illetve mennyi kiadással járt, ha idegeneknek kellett fizetni.

Nagy-nagy tanulság csendült ki minden hozzászólásból. Az, hogy amit a cikk címében írtunk: a szövetkezet problémáit csak a tagok tudják megoldani.

Tóth István.

Vége.

des, ruhavasarJas — értesítették a tagokat, csak a brigádvezetők nem adták tovább. Majd a kiadásokkal kapcsolatban megjegyzi:

— A költségeket nem éreznénk úgy meg, ha évközben is úgy fájna a mulasztás, mint zárszámadáskor ... Ka jobban vigyáznánk a közös vagyonra. Nem úgy, mint a múltkori szekérrel történt. Akkor vitték már javítani a fogat ások, mikor egyetlen küllő sem maradt a kerékben.!,

imovszki Pálné elvtársnő sza- *■ vad egyhangú egyetértésre találnak, amikor keményen bírálja a vezetőket, amiért a nők premizálását hanyagul oldották meg.

— Tartsuk-e még tovább a vitát? — kérdezi ezután az elnöklő elvtárs, de olyan tiltakozás rá a válasz, hogy nyomban leül.

— ITa van hozzászóló, hogyne! Akár reggelig is; s ,

Kemény fellépésű, őszbeesa varodé haléntékú eüvtárs kér szót a terem végén. Szűcs Gábor.

— Azt kérdezem, miért fizettük ki és fogadtuk el a gépállomástól, mikor a tavasszal esedékes szántást nyár elején végezte el. Mit adott már az a terület? Semmit. Tartsák be a szövetkezeti demokráciát. Már harmadik hónapja nem volt közgyűlés. Hol mondjuk el akkor véleményünket?

— Hordjuk a melaszt a jószágok elé, de miben? Miért nem csináltatunk a belső dolgozókkal faládát. így az ingderékba Myik a takarmány, tönkremegy bele a ruha, bőg 'a marha odabent, mert

kevesebb jut neki---- Aztán meg:

tu

dtommal két dongosunk van. Nem tudjuk, volt-e annyi jövedelem a méhészetiből, hogy a nekik beírt 900 munkaegységet fedezné... Annyit hallottam, hogy a prémiumot ők is követelték...

— Jártam a Szovjetunióban, dolgoztam egy kolhozban. Ott az ag- ronómus minden nap beszámolt a főagronómusnak, az pedig az e’nök. nek. Ha nem volt megelégedve az elnök, volt mit hallgatni az agrorülten slmítgaitja hetyke bajuszát, mikor végié felpattanhat.

—■ Azt mondja a beszámoló, hogy sok haszontalan költség megy a lovakra.— Jó, azt már tudják.. -. Elmondták, minek ismételgeti — jegyzi meg valaki gúnyosan a háta mögött.

— Hallgass! — fordul meg szila- jui az öreg s olyan villámokat szór szeme a közbeszólásra, hogy az gyávultan menekülne tekintetével, de nem tud.

— Szóval a lovak:.. Vdt a kezem alatt két olyan gyönyörű jószág, hogy megsi rattern, mikor elvitték tőlünk. Szérumnak... De adtak helyette olyanokat, hogy azok nem lovak, hanem dudvák, göré- ny qk;:. Miért rran kérdez meg bennünket a vezetőég, hozzájárulunk-e ilyesmihez? Hát milyen lovak azok, hogy nyolc embernek kellett tolni utánuk az üres kocsit ... Mire tolták? Munkaegységre!

Ismét jóétvágyú nevetés hömpölyög végig a termen.

— De ezek szürkék! — csapódik fed valahonnan élesen, kedélyesen. Megint víg lárma.

—• Szürkék, a fene őket, pedig be kellene őket meszelni feketére, mert olyanok, mint a halál... És ezekre takarmány kopik!

Gok szó esik az igazságtalanul

^ lebonyolított premizálásról is. Meggyőződhet róla a vezetőség, mennyi megbántottság, sértődöttség támad abból, ha nem a közgyűlés okos tanácsaival oldják meg a nehéz problémákat. Gondoljanak Karsai Gergely építőbrigádbeli bírálatára, aki — mégis így fejezte be mondanivalóját a résztvevők felé fordulva: Állítsanak bármilyen

munkába. Bebizonyítom, hogy termelek annyit, mint akik prémiumot kaptak;

rF isztélettéi jes figyelemmel hallgatják Kardos Balázs elvtárw sat, a párttitkáit. Kiderül, hogy sokmindenről mint a tüzelökérA szövetkezet problémáit csak a tagok tudják megoldani

— A kunszentmártoni Zalka Máté TSZ zárszámadó közgyűlése _

ne

kem.:. Szóval az anyja keser- vit ennek a topogásnak: lassan oít tartok már..: — de kérdezzék meg a feleségemet;:;

íAlyan fergeteges nevetés resz- ketteti meg a falakat, hogy percekig kell küszködni, míg elfogadhatóra csökken a lárma. A kis barna ember figyelmeztetően int mutatóujjával az elnökség felé.

— A vezetőségnek mondom ;.. Mert nem tudja, nekünk mi fáj. Learattunk, csépeltünk. Marton elvtérs kijött egyszer közénk..; A tehenészetbe miért nem nézett be legalább? De a párttitkár is..: Nekünk is van időnként panaszunk. Semmit se tudtunk például a galy- lyalósról, csuftkaizítaről..: Ott rohadt meg, pedig kellett volna sokónknak a tűzrevaüó.

Megint nagyot huzakodik Benke elvtárs. Még a fajét is széles lendülettel belecsóválja:

— Hogy járnak ki a vezetőink közénk? Hallgassanak csak meg. A minap a minisztériumból keresett fel bennünket egy elvtárs. Megkérdezte, mikor volt nálunk az elnök:.: A szenti it a nyelvemnek, — hazudtam néki.:. Hazudtam!,.:

Megint felharsan a kacagás. A vezetőség egyszívvel derül a tagokkal.

— Tudják, mit mondtam neki?..; Hát hogy múlt héten volt kint Marton elvtárs.,, Fedig.. a elmondtam most.:. De az ember azt hiszi, ilyenkor csak nem nézeti le saját csoportját.:, vezetőségét .:,

Milyen mély érteim? van ennek a néhány szónak? Benne van. hogy a szövetkezet gondjait, bajait k t- v ü 1 r ő 1 senki a világon nem hozza egyenesbe. Csak a szövetkezeti tagokon múlik minden.

rv kerekfejű, rövidre nyírt hajú ősz ember lesi izgatottan, mikor hagyja abba az előtte szóló. Szinte sugallja, ösztökéli hangtalanul is, amint hátrafordulva mereszti rá a szemét. Mór haragosan szorítja össze szemöldökét s inge-