Szolnok Megyei Néplap, 1956. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-27 / 23. szám
1956. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TÖBB SZEM TÖBBET LAT Jóssá fr gondozók Mezőtúron Készülünk a levelezők megyei értekezletére Mintha szabadságra ment volna a tél, langyos szél ballagott végig a síkságon, pajkosan borzolva a tócsák vizét. Sehol egy felhő, a levegőben tavaszi ízek úsztak. A láthatár szélén keskeny, hosszú csíkban sorakoznak Mezőtúr házai. Előttünk a Béke TSZ tehenészete. Libasorban evickélünk keresztül a sáron. Egy csillogó kékszemű, erős asszony közeledik felénk. Szabó Andrásné, a Béke TSZ munka- érdémrendes joszággondozója. A látogatóik- közül mindenki ismeri őt. legalább is hitből, mert akik eljöttek, hogy megnézzék a Béke TSZ tehenészetét, maguk is elismerten kiváló jószággondozók. Kíváncsian nézik az asszonyt, sőt egy javakorbeli vékony emberke Pap István, a tiszaugi Petőf> TSZ állatgondozója valami elége- detlenségféiét dörmög stuceolt bajusza alatt. De csak addig, míg nem léptünk be az istállóba, akkor eltűnt arcáról minden lekicsinylés. Kerekre nyílt széniekkel nézte a gyönyörű. fényesszőrű, egyeneshátó teheneket. Ez itt a ..Kati’1, Decemberben 600 litert adott. — Mennyit? — képedt el Pap István, s szinte babonásán kerülgette a „Katit.’1 A -többiek tovább haladtak. Szaibó Andrásné most nagycson- tú, kucsroás, kockás kabátos embernek magyaráz. — Az lehet a baj maguknál, hogy nem takarmányoznak megfelelően. — Az — bólintott rá elgondolkozva Horváth István, a Kunszentmártoni Rákóczi TSZ tehenesze. í— Mi hozamuk szerint fakarmé- nyozzuk a teheneket — folytatta Szabóné — 7 liter feledt minden tehén literenként fél kiló abrakta- karmányt kap. És nézze meg ott azt a táblát. Most is 10 liter felett van az istállóátlag. Horváth István nézi a tálblát őszéi .csípett szemmel, ös szeszorított fogakkal, Ahogy így elnézem, nem lesz rojt nevetnie annak, aki otthon sokat okoskodik az egyedi takarmányozás bevezetése ellen. —> Atán meg — teszi hozzá Szaténé huncutul — a tehenészek jövedelme is a tejhozam szerint csökken vagy emelkedik. Horváth István bosszúsan legyint, megfordul, mintha azt mondaná ki a fenét érdekel az a rongyos pár forint. ■— Pedig nem is olyan rongyos pár forint az. •— Szabóné 1952-ben, amikor még csak 'S—4 liter volt az istállótálag, 360 munkaegységet szerzett A 'múlt évben viszont már 780-at. — 420 munkaegység ide, vagy oda, nem mindegy. Nemsokára ott állott Szabóné a kérdések pergőtüzében. Mindenkinek volt valami megjegyzése, s biT zony olyan jószemű állatgondozó is akadt aki hibát talált. De egyszer mégis kiapadt a beszéd árja. éppen indultunk volna, amikor észrevesz- szük, hagy Illés Lajos bécsi igen- igen feszeng a helyén. Szemében örcm, meg szomorúság kergette egymás árnyékát Eddig nemigen szólt. Szeme mindent meglelt, de még tekintete sem árulta él, milyen gondolatok motoszkálnak magas homloka mögött. Illés Lajos bécsi Csehkeszöllő egyik legtekintélyesebb középparasztja, s egyáltalában nem panaszkodhat, hogy nincs mit a tejbe aprítania, hanem sem 100 férőhelyes istállója, sem törzstehenészete nincs és úgy látszik, ez hiányzik néki. — Hát hiszen tudom én, tudom — kezdi — hogy ha jó a vezetés, a hozzáértés, akkor nincs pária a szövetkezeti gazdálkodásiak. Valaki nevetve közbekiáltott: — Hát akkor miért nem lép be? Illés Lajos elmosolyodott: — Nehéz az, másfélét szoktam én meg eddig. A többiek nevetnek, nem egy kö- zülüK maga is keresztülment, amiben most Illés Lajos bácsi van. — Csak bele kell vágni, m'gy az — mondja egy magas, szemüveges fiatalember, mire az öreg köszörül egyet a torkén s azt mondja: —- Hát hiszen belevágok! Könnyű derű kíséri az öreg szavait, s ebből a jókedvből valami hihetetlen erő sugárzik. Felvilia- nyozottak az emberek. Elkapja a lelkesedés Toronyi Sándort is, ő is kijelenti, hogy belép. A Bercsényi TSZ-be már mint jóbarátok mennek át a vendégek, akik reggel még alig ismerték egymást. Magukkal viszik Szaíbónét is. Ki tudja, talán ő is tanulhat ott.— Csak jöjjön — mondja egy öreg bőrkabátos, nagybajuszú állattenyésztő a pipaszár mellől Megy is. És ő sem kevésbé kíváncsi, mint a többiek. Esteledett, mire a társasgépkocsi elindult a látogatókkal. Élénk vita alakult ki. Mindenki úgy érezte, otthon el kell mondani benyomásait, vélményét, arról, almit látott. H. L. A látogatók megbeszélik tapasztalataikat, észrevételeikét a Bercsényi TSZ állatgondozóival, Folyik a téli gépjavítás a Mezőgazdasági Vízépítő Vállalat műhelyeiben Serester Kálmán levelezőnk írja, hogy a Mezőgazdasági. Vízépítő Vállalat műhelyeiben a szerelők a gépek téli javítását végzik. A szolnoki gépcsoportnál mintegy 25 erőgép igényel nagyjavítást, 15 pedig középjavítást. A műhely dolgozói különböző újításokkal, ésszerűsítésekkel gyorsítják a nagy munkát. A többi között motorkiemelc készüléket készítettek, amellyel könnyebben, kevesebb emberi erővel s rövidebb idő alatt emelik ki az egyébként igen nehéz motorblokkokat, sebességváltókat és hátsó hidakat; CycJliyia, 'hyikollajmt,'. Elbeszélés a gépállomás igazgatójáról 2o meg a főagronómusrol Mi meg csak ott állunk és hallgatunk. Csend van. Egy hang se; Csak a verebek csiripelnek mindenfelé. Szeretnék rálkiabáini a verebekre, hogy hallgassanak. A területi párttitkár pedig csak megy az autó felé. Szürkekabátos háta széles, lépése kemény, nehéz, de a válla előreesik. És Nasziya oiyan határtalan megbántottsággal, olyan ijedten és bánatosan áll, hogy abban a pillanatban egyszerre kirepült a fejemből minden miatta való kellemetlenségeim, minden veszekedésünk. Útitársam lehajtotta a fejét, nem akaródzott az arcomba nézni. Hangja szakadozottabb és tempáibo lett, j . — Mi volt, ami úgy megindított? Gyenm'ki bizalma. A felnőtt embernek a szíve kérges, de a gyereknek ... a gyereknek nyílt, védtelen a szíve! Védtelen, mert olyan nagy a bizalma. A gyermek bánata a legkeserűbb bánat.. — Kialudt pipája kicsúszott kezéből és zajtalanul leesett az ülések közti szőnyegre. De úti társam nem emelte fel a pinát, nem vátoztatott tartásán. — Emlékszem egy gyermekkori bánatomra. Vagy négyesztendős kisgyermek lehettem. Anyám nagyon beteg volt. Este sírt. Nagyon megsajnáltam. Életem első sajnálatával. Egész éjjel azon törtem a fej-m. hogy fogok neki segíteni Reggel elment vízért Gvor- san kiugrottam az ágyból, fölhúztam kis nadrágmat... kisiettem .;; Az anyám jön velem szemben a vödrökkel és rohanok elébe: iJVIama, mama, add ide, add ide!’* Vinni akartaim helyette a vizet! A szívem csakúgy reszket, úgy sajnáltam! Hogy szeretnék védelmezője, segítsége lenni! S hogy hiszem, hogy örvendezek, hogy igen, most mindjárt segítek neki. De az anyám, úgy látszik, nagyon rosz- szul érezte magát. Haragosan rám- förmedt (pedig különben nagyon jóságos volt): „Hová, te ronda- ság!“ Még mindig nem értek semmit. Odafutok a lábéhoz, el akarom kapni a vödröt, az anyám meg eltaszít a lábával: „Pusztulsz innen?’1 Zavart kis mosoly futott végig Arekszej Alekszejevics ajkán, s ez oly szokatlan volt nála: — Hány év telt el azóta! Mennyi megbántottságot elfeledtem. De ezt. ezt nem tudtam éltfelejteni. Védtelen, nyílt szívet élt ez a bán. tás. Azt hiszem, akkor ért véget első gyermekségem. Elhallgatott. Én sem szóltam, váratlan szavai megdöbbentettek: Ez az egézen köznapinak látszó fiatalember, aki nem tudott két összefüggő szót mondani az. értekezleten. ez a távol sztyeppi megállóhelyről való fiatalember... Mi élesítette ki így érzelmeit, gondolatait, visszaemlékezését? Az a nyugtalanság, amely a Moszkvában átélt események következtében támadt benne? Vagy talán a szerelem, az a nagy, magával ragadó szerelem, mely csak egyetlen egyszer jön el az emberhez az életben? Vagy oly válságos, döntő napokat élt át. amikor átgondol és felmér az ember mindent ami a múltban történt? Vagy mindez együtt emelte fel őt, változtatta meg s tárta fel benne az eddig szunnyadozó erőt és lehetőségeket? í'eltörik a meszes héj és a mozdulatlan, köves tojásból kibúvik a még nedves, pelyhetlen, ügyetlen, de már élő, szárnyas kis teremtmény.?, Lehetséges, hogy az a szerencse ért, hogy éppen ebben a rövid, de mindig érdekes és megható pilla. Patában figyelhettem m?g egy embert? Ügy rémlett, mintha látnám, hogyan ver a gépállomás igazgatójának szíve. Mit rejtett magáiban ez a szív? Traktormárkákat, a se- kélyszántós hektárjait, üzemanyagtonnáit? A gyermekkar el nem halványult benyomásait, a jellem és sors hír. télén megváltoztatására való adottságot, érzelmek váratlanul feltörő áradatát. Még a levegő is feszültséggel lett tele a fülkében, ahol kettőnkön kívül senki sem tartózkodott. A vonat, mint egy sós® látott erejű óramű, számolta a perceket. — Utas elvtársak, húzzák fel az ablakokat, Hídhoz közeledünk ... Utas elvtársak.. ? A kalauz hangja élesen vágódott fülünkbe a folyosóról. A vonat zakatolva tört a hídra A sötétben elmosódó hídnyílások suhantak el az ablakok előtt. Majd megint csend lett. — S aztán... — kérdeztem uti- társamtól. Rámtekintett. (folytatása Ifövetkezik.) Lapunk levelezői nagy örömmel készülődnek a megyei levele- Zői értekezletre. A szerkesztőséghez érkezett írások azt bizonyítják: nagy esemény lesz ez, s jelentős állomása levelezőmozgalmunknak. Az alábbiakban hűséges segítőink írásaiból közlünk részleteket, örömmel vettem, hogy meghívott a szerkesztőség a megyei levelezői értekezletre. Természetesen részt fogok venni, hiszen tudom, hogy a levelezési munka segítséget jelent a párt és kormányhatározatok végrehajtásához és á termeléshez is. Helyesnek tartanám, ha a levelezők egyes vitás kérdéseket, problémáikat a lapon keresztül egymással is megvitatnának, mert a tapasztalat- csere úgy az egyik, mint a másik üzemben hasznosítható lenne. Az értekezlet időpontjáig még gondolkozni fogok azon, hogyan munkálkodhatnánk még hasznosabban a lap színvonalának növeléséért s azt hozzászólásomban javaslatként el fogom mondani, Czuczor Gyula Szolnok, Bútorgyár. * Nagyön megörültem, amikor megkaptam a szerkesztőség értesítését a levelezői értekezlet megtartásáról. El fogok menni a tanácskozásra, s ott igyékszem a megye más területén lévő levelezőkkel személyes ismeretséget kötni s a kapcsolatot velük továbbra is fenntartani. Helyesnek tartom, hogy lapunkban kéthetenként irodalmi oldal jelenik még. Ez segíti általános művéltségünk gyarapodását, tájékozódásunkat az irodalom területén. A szerkesztőség tagjainak eredményes jó munkát kívánók. ' SZABÓ IMRE Törökszéntmiklós A Magyar Sajtó Napja tiszteletére tartandó megyei levelezői értekezleten örömmel veszek részt. Kívánságom az, hogy a lap mezőgazdasági vonatkozásban az agrő és zcotechnikai módszerek ismertetése mellett rendszeresen foglalkozna azzal, hogy a mezőgazdasági termelés 3 százalékos növelését milyen módón érik el vágy teljesítik túl egyes területeken. SÍK ÖDÖN elnök, Rákócziújfalu, Uj Élet TSZ. Nagy öröm számomra. hogy én is résztvehetek a Szolnok megyei Néplap levelezőinek megbeszélésén. Én még nem régen kapcsolódtam be ebbe a munkába. Nagyon jólesett, hogy meghívtak erre a tanácskozásra, ahol minden bizöny- nyal sokat fogok tanulni. Azt szeretném tolmácsolni a szerkesztőség felé, hogy a nők munkájával, a gyermekneveléssel, az iskola kérdéseivel többet foglalkozzanak. Az asszonyoknak szóló rovatban közöljenek kislány és kisfiú ruha- mintákat is, mert ezzel sok asz-, szonynak nyújtanak segítséget. SURANYI 1ST VAN NE Nagykörű t Állandóan figyelem, naponta ol-> vasom a Szolnok megyei Néplapot; Sokat tanulok a cikkekből, melyet mindennapi munkámban is gyűrnöd- csöztetek. A megyei levelezői értekezlet is tanulságos lesz, ezért fel-» tétlenül résztveszek azon. KISS LUKÁCS Cssrkeszöllő. • A megyei levelezői értekezletre készülve elgondolkoztam azon, mit is szeretek a lapban legjobban, Egyet biztosan tudok, azt hogy szeretem a Szolnok megyei Néplapot. Legszívesebben az elbeszéléseket, a kultur és hírrovatot olvasom, őszintén mondva 55 éves létemre tanulni szeretnék, s a lapból tanulhatok is. A levelezők megyéi értekezletéről is minden bizonnyal hasznos tapasztalatokkal fogok hazatérni községembe, özv. H. NAGY IMRÉNE Tiszaszöllős, SZOV Ál ESSZÜK.., Miért ég hiába a villany? Homokon a közúti villany üzemeltetése nem gazdaságos. A lámpáikat már délután 4 órakor felgyújtják, holott most már fél 6-kor áll be a szürkület. Úgy gondolom, hogy ez a probléma nemcsak a homokiaké, hanem az egész népgazdaságunké, Az, hogy naponta egy községben másfél órát hiába ég a villany, egyáltalában nem szolgálja a takarékosságot. Azt javaslom, hogy a takarékos■> ság érdekében tegyék későbbre a közvilágítási lámpák felgyújtását. Seres Béla Homok Ez nem udvariasság A közelmúltban betértem a szájon földműveszövetkezet boltjába, hogy egy kis édességet vásárdíjak. Már három asszony várakozott a pultnál, akiket senki figyelembe se vett. Én szóltam az üzletvezetőnek, hogy nagyon sietek, legyenek szívesek kiszolgálni, aki erre a következőket felelte: „Ha siet, üljön le, vagy menjen el lakodalomba.” Az utcán többen panaszkodtak, hogy többszőr gúnyolódik az illető a vevőkikel, viselkedése egyáltalán nem megengedhető. Mint szövetkezeti tag, kötelességemnek tartom figyelmeztetni az illetékes felsőbb szerveket, vonják felelősségre a száj öli üzletvezetőt magatartásáért, mert szégyen az, hogy egy szövete kezeti alkalmazott így viselkedjen a dolgozókkal szemben. Bódi Pálné A legésszerűbb újítás Két héttel ezelőtt egy éjszakát a mezőtúri Vendéglátóipari Vállalat szállodájában töltöttem. Még visszagondolni is rémes rá. Brrr.;. Szörnyű egy éjszaka volt. A szobát már a kora délutáni órákban megrendeltem. Késő este volt, mire szállásomra értem, fázva, törődötten, minden porcikám ágyat és meleget kívánt. A szobába belépve két ágy. egy szekrény, egy nagykabátban didergő férfi, egy mosdó, egy kicsi kályha, előtte a gondnok néni fogadott. A gondnok néni azzal volt elfoglalva, hogy a kevésbé lobbanékony tüzelőt élesztgette. Mindebből kiviláglik, hogy még emi fonadott: i dermesztő hideg. A szobatársammal egymást vigasztaltuk: Jesz itt még melea^bb !s. csak ki kell várni. Nem lett. Lefeküdtünk, az ágyak versenyt nyikorogtak alattunk, ft» gaínk vacogták és, hogy teljes legyen a zenei összhang, a szél is besüvitett valami résen. Vacogtam, aludni nem tudtam a hidegtől és a nyikorgó ágyaktól. Mint takarékos ember, elhatároztam: ha már aludni nem tudok, hasznosítom az időt, magam és embertársaim javára. Arra gondoltam, hogy a szobába beáramló szél energiáját fel kéne használni. Mert ez az energia óriási volt, csak úgy süvített. Gondolatomban felvetődött egy légkalapács működtetése, de aztán ezt elvetettem, mert a közelben nin.sen nagyüzem, egy új létesítése pedig költséges lenne. A gondolat nem hagyott nyugodni: valamit tenni kell, valami újat, a Vendéglátóiparnál eddig ismeretlent. Már-már egy újabb ötletem támadt, amikor szomszédóm sóhajtozá- sai. káromkodásai megzavarták a népgazdaság szempontjából oly jelentős töprengésemet. Mondanom sem kell, hogy a szomszédom a Vendéglátóipari Vállalatot áldotta. Abban azért megállapodtunk, hogy egy előnye van ennek a szállodai szobának: itt biztosan nem alszik el a vendég, tehát nem kési le a vonatot. Lassan aztán mlágo- sodni kezdett és én megpillantottam az energia forrását: a szimpla ablakon az üveg kisebbre volt méretezve, mint a keret, az ajtó mellett pedig hatalmas falrés tátongott. És akkor hirtelen megoldódott minden probléma. Eszemheju- tott a megoldás: dupla ablakokat kell tenni a szobára, rendes üvegekkel, rendbe kell hozni a falat és az ágyakat, és akkor egész biztosan ebben a szobában is lehet majd aludni és pihenni. VARGA TIBOR
