Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-03 / 284. szám

1955k december 3. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 Több figyelmet az „apró“ kérdések iránt! A szerkesztőség postája, mint va­lami érzékeny műszer, naponta jelzi: mik azok a kérdések, ame­lyek a megye dolgozóit foglalkoz­tatják. Ezek a jelzések egyúttal ar­ról is beszélnek, hogy pártszerveze­teink, szaksarrvezetaink, tanácsaink mennyire törődnek a lakosság úgynevezett „apró, a mindennapi életet érintő kérdésekkel. Pártunk nagy és szép feladatot tűzött dolgozó népünk elé: a szo­cializmus felépítését. Ez azt követeli pánt, állami, gazdasági, társadalmi szerveinktől, hogy figyelmüket erre a feladatra fordítsák. A párt azon­ban azt is megköveteli tőlünk, hogy emellett egy pillanatra se fe­ledkezzünk meg a dolgozók min­dennapi életéről való gondoskodás­ról. Nem vitás, hogy egyes terüle­teken vannak átmeneti nehézsé­geink, amelyeket nem lehet máról- holnapra megoldani, így többek kö­zött a hús- és zsírellátás is. De az is tény. hogy igen sok jogos pa­nasz nem hangzana el, ha egyes szerveink nagyobb figyelmet, meg­értést tanúsítanának az első pil­lanatra jelentéktelennek látszó kér­dések iránt. És hogy egy ilyen kicsinynek lát­szó panaszt hozunk fel példának, idézni kel] Fekete Istvánné levelét, a Mezőhéki Állami Gazdaságból: „Még két hónapja sincs, hogy Szolnokról ideköltöztünk a Héki Állami Gazdaságba — írja l'eke- téné. — Tudtuk, hogy nem lesz olyan jól berendezett életünk, mint a városban, azonban erősen bíz­tunk abban, hogy a legszüksége­sebb dolgokat helyben is meg tud­juk vásárolni. Sajnos, tévedtünk mert a helyi földművesszövetkezet­ben például sohasem lehet élesztőt kapni, öt-hat kilométert kell gya­logolnunk a legközelebbi bo'tig, ha tésztát, vagy kenyeret akarunk sütni.« Pár deka élesztő, milyen apró­nak tűnő probléma. De az a pár deka élesztő mennyi fáradságot, bosszúságat okoz a Mezőhéfci Álla­mi Gazdaság asszonyainak. Hát nem akad ott senki, aki fel­ismerje: mennyire fontos kérdés az és változtasson rajta? SZOLNOKON a Zrinyi-utca 41. szám alól érkezett panasz. Ezév márciusig tizenhat lakó számára volt egy közös fürdőszoba. Akkor a kályha e'rom’ott, elvitték, aztán a fürdőszobát egy gyermektelen há­zaspár számára kiutalták konyhá­nak. A ház csupa egyszobás, gar­zon lakásból áll, egyikhez sincsen sem konyha, sem fürdőszoba. Ak­kor miért van szükség arra, hogy egy lakó javára konyhát csinálja­nak és az obiaké gyermekes anyák ne tudjanak a kicsinyeik számára mosni. Hogy lehet ilyen szempontról megfeledkezni? Egy másik szolnoki ügy: A városban mindössze két ház­tartási üzlet van. Az egyik a Beloiannisz utcán, a másik a Kos­suth téren. A Kossuth Lajos téri a nagyobb, itt festéket, petróleu­mot és egyéb, a lakás tisztántar­tása szempontjából fontos cikke­ket árulnak. Ez az üzlet minden szombaton délután 1 órakor be­zár. Vajon miért? Azért, hogy azok az asszonyok, akik egész hé­ten dolgoznak és szombaton dél­után szeretnének vásárolni, ne- ’iezen jussanak hozzá a háztartás­hoz szükséges árukhoz? Rigó Rozália levelezőnk Jászbe­rényből megírja, hogy a járási ta­nács mögött az MTH iskolával szemben építkezés van, illetve voiH, ugyanis az időjárásra való tekin- fsrttel azt abbahagyták. Az építke­zés miatt a járdáit elkerítették. An­nak ellenére, hogy az építkezést ab­bahagyták, a járda még mindig el van zárva és az utcáin közlekedők kénytelenek kimenni az úttestre, ahol térdig tapossák a sarat. Ha a vánusi tanács egy kissé is figyel­mes, akkor megnyitja a járdát, hogy a dolgozóknak ne okozzon bosszú­ságot. Nyírfa József szajoii levelezőnk írja: A szajoii tanítók igen mostoha lakáskörülmények között laknak. Az Oktatásügyi Minisztérium ezen úgy igyekezett segíteni, hogy a kastélyt szemelte ki tanítói laká­sok céljára. Az átalakítási és reno­válási munkáknak még májusban el kellett volna kezdődniük, azon­ban a helyi tanács nem gondosko­dott arról, hogy a kastélyban la­kók végre kiköltözzenek a saját házukba. Mivel az OM Építőipari Vállalata emiatt nem tudott dol­gozni, az épületről levonult. En­nek immár hat hónapja, azóta a lakók is kiköltöztek a kastélyból, de a járási tanács nemtörődömsé­ge folytán az épületen még most sem folyik az átalakítás és előre­láthatólag a tanítók ezt a telet is mostoha lakásviszonyok között kénytelenek áthúzni. Ha a szol­noki járási tanács jobban szív­ügyének tekinti az átalakítást akkor ma már a tanítók ott lak­hatnának a volt kastél''ban. Csak pár példát soroltunk fel, amely azt bizonyítja, ha az illeté­kes szervek nagyobb gondosságot és figyelmet tanúsítanak, akkor igein sok embert óvnak meg' a fe­lesleges kényelmetlenségektől, bosz- saúságoktól. Szerveinknek az a fel­adatuk és kötelességük, hogy a la­kosság mindennapi életével való fo­kozott törődéssel is segítsék a párt, a kormány programjának minél jobb, minél tökéletesebb végrehaj­tását. Ez pedig nagy mértékben függ attól is, hogy a dolgozók a munkahelyeiken kívül, a magánéle­tükben hogyan élnek; Tehát: több figyelmet az „apró’1 kérdések iránt! t. k. Akik „letették a régi hivatalt" A fegyverneki Kossuth TSZ-t az utóbbi időben nagyon megked­velték az egyénileg dolgozó pa­rasztok. Október eleje óta negy- venhatan kérték ide a felvételük! et. Az űj belépők nagy többsége, aanint végzett a betakarítással, nyomban jelentkezett a tsz-bc és munkát kért. Számos új tag már egy hónapja a közösben dolgpzdk. Az újat nem könnyű megszokni és nehéz a régit felejteni. Jogos tehát a kíváncsiság: a Kossuth TSZ legfiatalabb gazdái hogyan találják fel magukat a számukra még csak kívülről ismert termelési rendben, az új környezetben? December 1-én jártam a ter­melőszövetkezetben. Dél már el­múlt. Néhány tag a központi iroda folyosóján az ebédutáni cigarettát szívta. A beszélgető emberek kö­zött semmiképpen nem lehetett megkülönböztetni, hogy ki az új s ki a régi tag. A szövetkezet rak­tárkezelője adott felvilágosítást. — Csak páran vagyunk régiek, a többi elvtárs mindössze néhány hete jött közénk. — S az új tagok feltalálják ma­gukat? A raktáros csodálkozása jeléü' felhúzta szemöldökét. — Nem jöttek idegenek közé. De különben beszéljenek erről az illetékesek. Az illetékesek, mármint az új ta­gok. nem kéretik magukat. Do- mány Józref, egy alacscnytenmetű pirosképű ember hozzánk lép: — Ismerjük mi egymást — mondin kedélyesen Feliebb tolja sapkáját. — Különben is én meggyőződés­ből lettem szövetkezeti gazda, a vetem már évek óta itt van. őneki azóta nincs sok gondja Ne­kem temérdek volt azelőtt mindig — A beadás ugye? — kérdi eg> idősebb ember. Donrtny elvt-’rs arra néz: — Ugyan, hát milyen embernek tapasz? O'vsnnak. aki tele van adóssággal? Ez aztán nem igaz n?rn tartozók én senkinek semmi­vel. A beadási lapom most is tisz­ta, elő-'zör bevittem az államnak a iárandóságot és csak azután ír­tam alá a beléoési nyilatkozatot. Csendesen folytatta: — Másró1 van itt szó. Nekem nem volt tfrtm. Amikor pénz ke- rülközött akkor nem kaptam fuva­rost. mikor fuvarost sze-e’tem ak­kor nem vott nénzem. Emiatt a vac mgookst nvndig szaladozA.sca töltöttem. A vöm mióta itt var nyugodt Nincsenek ilyen gondjai Az utóbbi idol-ben sokszor gondol­tam. hogy nekem ce muszáj errnv ves7őds?get a nvaikamba venni — Régóta tekintgettem a szövetke­zet felé, mert itt láttam a kiutat Azért jöttem. Egy másik új belépő, Pécsi Ja­kab, idáig csak hallgatott. — Egy hónapja vagyok a fez­ben. Ilyenkor a parasztember las­san már beszorul a szobáiba. Itt meg egész télen lesz dolog. Nekem ez teteaik a legjobban; Olyan járatossággal sorolja fel, hogy mit akarnak a télen megépí­teni, mint aki már esztendők óta benne van a közösben. •— Most építjük a kovácsmű­helyt, utána a kerékgyártóműhely kerül sorba. Még a télen tető alá rákjuk az üvegházat is. Csak egész­séges legyek, nem akarok egy na­pot sem elmaradni. Pécsi Jakab véleménye is arról tanúskodik, hogy jól kezdődtek az első napok a szövetkéz-: tben. Fel­találta magát, örömmel, jókedv­vel beszél a közös tervekről, ame- 'yekn-ek most mái' ő is egyik meg­valósítója. — Hadd szólók már én is 1— mondja az egyik idősebb tsz-tag. — Tatai János a nevem. Ki’enc hold földet hoztam a tsz-be. Még idáig űj tag vagyok, de a jövő esz­tendőt Is itt akarom megérni és akkor már régi leszek. Társai nevetnek. Tatai elvtárs 'óhumorú ember lévén, igen nép­szerű. Ahol egyébként több ember dolgozik, ott az aranynál is többet 'ró a viccelődő, tréfáskedvű em­ber. — Szóval én azt tartottam, hogy Tatai János teljesein elnyüvj ma­gát. ha nem fordít a sorsán. For­golódtam erre-arra s végül úgy sondo tam, legjobb lesz. ha a Ko-sűth-ba jövök. Pár héttel ez­előtt letettem a régi hivatalt és most felvettem az újat. — S miért éppen a Kossuth TSZ-t választotta Tatai elvtárs? — Földszomszédok voltunk. Lát­Az Országos Filharmónia válaszol a panaszokra Az Országos Filharmónia október 23-i szolnoki rendezvényé­vel, a „gyermek-előadással’ kapcsolatban több olvasónk panasszal fordult szerkesztőségünkhöz. A Megyei Tanács Népművelési Osztá­lyát kértük fel a panaszok kivizsgálására. Az osztály az Országos Filharmóniától az alábbi levelet kapta: „Az elvtársak által felvetett hiányosságokat kivizsgáltuk és sajnálattal kell tudomásul vennünk, hogy az abban foglalták megfelelnek a valóságnak. Mentségünkre szolgáljon, hogy az előadás sikeres megtartásával kapcsolatban a gátló körülmények olyan soro* zata játszott közre, amely végül is a nem kielégítő előadást eredmé­nyezte. Az előadást eredetileg július 11-re terveztük s a MÁV Úttörő Zenekar közreműködésével akartuk megtartani. Akkor közbejött a ka* dályok miatt el kellett halasztani, viszont 4000 forint értékben a je* gyek elővételben már elkeltek s így kénytelenek voltunk október 23-ra áthozni az előadást. Ekkor az eredeti műsort nem tudtuk le* küldeni, mivel a MÁV Úttörő Zenekarnak nem volt utazási lehető­sége, a balett táncosokat pedig az Operaház nem adta ki... Itt kell megemlítenünk, hogy pl. Mészáros Ági az utolsó napokban kényte* len volt az előadást lemondani a filmgyárban való elfoglaltsága miatt. Ilyen körülmények között került sor az előadás megrendezé­sére, amellyel kapcsolatban vizsgálatunk is megállapította, hogy nem elégítette ki a szolnoki közönség igényeit. A műsor színvonalára és időtartamára vonatkozó észrevéte­leikkel úgyszintén kénytelenek vagyunk egyetérteni. Itt közbejöttek olyan szerencsétlen körülmények, hogy Bilicsi Tivadar zongorakisé* röje a zongorán lévő összes kottákat magához vette s emiatt a mű* sorból egyes számok kimaradtak, mivel a másik zongorista kotta hiányában ezeket a számokat nem tudta kísérni. Az előadással kapcsolatos hibákért az illetékes előadót és ren­dezőt szigorúan felelősségre vontuk, mivel nem tartjuk megenged­hetőnek, hogy Szolnok közönségének részünkre biztosított bizalmát rosszul megrendezett előadások elronthassák..; Minden erőnkkel arra fogunk törekedni a jövőben, hogy Szolnok város dolgozóinak nyújtandó műsoraink a legnagyobb megelégedést váltsák ki." így a Filharmónia levele, amelyet Lénárth Elek helyettes igazgató írt alá. A szolnoki közönség örömmel venné, ha nem lenne többet ok a panaszra az Országos Filharmónia rendezvényei­vel kapcsolatban; Iskolánk ünnepe tam, hogy a közös földeken mi­lyen szép munka folyik, ősszel ők traktorral szántottak, én meg a te­hénkéimmel karcolás ztam a földet Még én egyszer végigjártam a dü- őt. a traktor holdakat kiszárított. A szövetkezetben mindent jobban és gyorsabban végeztek. Én meg ahogy a tehénkéimmel bandukol­tam, elgondoltam magamban: azé a jövő, aki hamarább a célhoz ér. S az ér leghamarabb a célhoz, aki gyorsabb. Ilyenféle gondolatokat forgattam a fejemben. De még mindig várakoztam volna, hanem az idén azt láttam, hogy a Kossuth TSZ mindenből többe1' termel, mint az egyéniek. Na, mondom- öreg Tatai János, jó lesz vigyázni, mert ha sokáig várakozol, akko» még majd egészen lemaradsz. Most itt vagyok. Az első napokban egy kicsit idegen volt, de már feltalál­tam magam. •— S mit üzen Tatai elvtárs azoknak a gazdati vsainak, akik már szintén szívesen mennének a tsz-be, de attól félnek, hogy a kö­zösségben nem találják fel magu­kat. A választ huncutkodó mosoly előzi meg. ■— Mit üzenek? Hát azt, hogy én is úgy voltam, mint az egyszeri menyasszony. Esküvő előtt az is panaszkodott az anyjának, hogy fél elmenni a szülői háztál. Az anyja vigasztalta, ne féljen; ha nem találja fel magát az új ember mellett, akkor hazahozza. Megtar­tották az esküvőt, másnap kérd) az új asszoy anyja: „No lányom lössz-e haza?“ — Mondja az új asszony: „Nem megyek én édes­anyám, csak ha kergetnek.’* Tatai el/vtárs ezután nevetve kérdezte: — Lehet-e ebből érteni? — Lehet bizony. Szekulity Péter. A közelmúlt napok, ban nevezetes dolog történt nálunk. Isko­lánk• meghívta vendé­gül Braun Éva édes. anyját. Braun néni dél­ben érkezett meg egy rádió-riporter és egy DISZ-titkárnö kíséreté­ben. Vendégeinket dísz­ebéddel fogadtuk. Az ünnepély délután 3 órakor kezdődött. A kultúrterem megtelt pajtásokkal és felnőt. tekkel. Az ünnepélyen a lány úttörőcsarxit fel. vette a Braun Éva ne­vet. Braun nénit virág­gal üdvözöltük és meg. köszöntük neki, hogy meghívásunkat elfogad­ta. Avatás után Kollár Ilona pajtás részletet olvasott fel Braun Éva életéről a „Felejthe­tetlen Ifjúság” című könyvből. A részlet ar­ról szól*, hogyan végez, te el Éva első komoly feladatát, egy ifjúmun­kás megmentését a le­tartóztatástól. Minket nagyon érdé. kel Braun Éva élete és megkértük az édesany­ját, meséljen róla. Braun néni elmondta, beszéltek neki emberek Éváról, úgy hogy nem is tudták, hogy ő az édesanyja. Beszédének befejezése után meg­kérdeztük, levelezhe. tünk-e továbbra is ve* le. Azt javasolta ne­künk, hogy cgy-egy őrs írja meg majd, milyen eredményeket érünk el. Örömmel fogadtuk cl ezt a javaslatot. így ért véget a számunkra felejthetetlen nap. —*. Braun Éva munkássá* ga minden nehéz hely* zetben példaképül áll előttünk. ­SZALÓKI SÁNDOR úttörő Tiszakürt ÚTTÖRŐK A VASGYŰJTÉS SIKERÉÉRT A turkevei leányiskolában járási levelezői értekezlet lesz Törekszem nulláson December 6-án kedden délelőtt 9 órai kezdettel a törökszentmiklósi járásban lakó levelezőink részére Törökszentmiklóson a Pártoktatás Hazában (Kossuth-térj értekezletet ‘ártunk. Kérjük levekzőinket. jöjjenek e a megbeszélésre. Költségeiket meg térítjük. Szolnokmegyei Néplap Szerkesztőbizottsága. A Tör ehvés Baráti Kör köxleménye: Értesítjük a labdarugó szurkoló­inkat, hogy a december 4-én, va­sárnap Szegeden lejátszásra kerülő Orosháza—Szo'nok osztályozó mér­kőzésre kedvezményes áru autó­buszt indítunk. Indulás reggel 8 órakor a Hősök teréről. Részvételi díj: 42 forint. Jelentkezés péntek estig Veszel* és Halász sporttársaknál a szo­kott helyen. A vasutas szurkolók 1 érakor Cegléden át utaznak vonaton. A DISZ vasgyüj térne vonatkozó határozatát a turkevei állami álta­lános leányiskola Rákosi Mátvás úttörő csapata is magáévá tette. Az egyes rajokkal történt megbe­szélés alapján elhatározták hogy 30 mázsa vasait gyűjtenek össze s ezt a mennyiséget a csapait ne­vén adják be a MÉH vállalatnak E tervét az úttörő csapat lelkes odaadó munkával 7 nap alatt túl­teljesítette. A beadott vasmenmyi- ségbem több mint 10 mázsa önt­vény szerepel. Említésre érdemes az is, hogy az úttörő csapat versenyre hívta ki Turkeve iskoláit. A tanév meg­kezdése óta papírgyűjtéssel is fog­lalkoznak s eddig már több mint 3 mázsa- hulladék-papírt adtaik át a gyűjtő vállalatnak. E tevékeny munkájában a Ráksi Mátyás út­törő csapatot az a cél vezeti, hogy újonnan alakult fényképészeti szákköre részére szeretné jultaimul a 6x6-06 fényképezőgépet. A kengyeli Szabadság-telep iskolájában A kengyeli Szabadság-telepem lakó úttörök eredményesen vesz­nek részt a hulladékok gyűjtésé­ben. Erről tanuskdiik a következő kis levél is. „Van a tanyánkban egy pár vadgesztenye-fa. Amikor érni kez­dett a gesztenye, megkezdtük ösz- sztezedését. Emellett a papírt, rongyot és a vasat is gyűjtöttük Harmincöt úttörő 245 kiló geszte­nyét, 465 kg vasat, 82 kg papírt és 12 kg rongyot adott átaMÉH-nek. 282 forintot kaptunk érte. Ebből az összegből 82 forintért társasjátékot vásároltunk, 200 forintért p:dig egy szép úttörő kürtöt vettünk, amelynek nagyon örülünk. Azért dolgozunk, hogy további szép ered­ményeket érjünk el. Bodnár Gyula, ra j tanács-elnök, Kengyel, Szabadság-telep." Kiváló földművesszövetkezeti dolgozók MH RADÓCZ MÁTYÁS Az Országos Fö'dművesszövetke- zeti Tanács a MÉSZÖV és a SZÖ- VOSZ igazgatóságának javaslatára RADÖCZ MÄTYÄSNAK a kun­hegyes! FJK. elnökének és SO­MOD! MIHÁLYNAK a kunszent­mártoni földművesszövetkezet ügy­SOMODI MIHÁLY vezetőjének a „Kiváló Földműves- szövetkezeti Dolgozó" je’vényt adta. Rajtuk kívül még RONTÓ AN- TALNÉ MÉSZÖV gyors- és gépíró és GULYAS SÁNDOR, a turkevei földművesszövetkezet gépkocsiveze­tője kapta meg ezt a kitüntetést

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom