Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-17 / 296. szám

2 SZOLNOKMEGYEI NEPLAF 1953 december IV PARTÉIÉT ★ A tiszafüredi propagandista tanfolyamról „A puska visszafelé sült el“ — a Neues Deutschland kommentárja Brentano fenyegetéséről Berlin (ADN). —> A Neues Deutschland írja: Brentano bonni külülgyminiszter azt; remélte, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ságra mért csapást akkor, amikor a múlt héten a kormány nevében hivatalosam kijelentette: Bonn megszakítja a diplomáciai kapcso­latokat mindazokkal az országok­kal, amelyek kapcsolatokat tartanak fenn. a Német Demokratikus Köz­társasággal. Ez a fenyegetés azon­ban éppen az ellenkezőjét váltotta ki annak, amire Brentano számí­tott. A Neue Rhein-Zeitung figyel­meztet: „Ha India, Jugoszlávia, vagy Egyiptom nagykövetet küld Berlinbe — nagy a valószínűsége annak, hogy ez megtörténik —. ak­kor Bonn vissza akarja rendelni nagykövetét Uj-Delhiből, Belgrád­iból és Kairóból. A kormány nyilat­kozatnak ezek az esetleges következ­ményei aggasztóak. India ma már viMghutalom, Jugoszlávia a világ­politikában fontos szerepet játszik. Egyiptom pedig vezető hatalom a közel-keleten. Ezekre az államokra akarunk mi nyomást gyakorolni? Inkább hallgatni kellett volna.“ Külföldön is hasonlóképpen ér­telmezték ezt a fenyegetést, külö­nösen az érintett országokban. Az österreichische Volkstimme a kö­vetkezőket írja — „A bonni kor­mány anapacban ismerted Auszt­ria semlegességét — és a követke­ző lépése máris támadás semleges­ségünk ellen. Előírja számunkra, hogy ne ismerjük el a Német De­mokratikus Köztársaságot.’* A bécsi Abend című lap ugyan­ezzel a kérdéssel kapcsolatban ki­jelentette: „Brentano nyilatkozata valójában nem más, minit a nyu­gatnémet 'presztízs-politikusok szo­kásos szóbeszéde. E politikusok azt gondolják, hogy a kemény szavak mögé elrejthetik gyengeségüket.’* A Monde jelentése a Saar*vidék körüli alkudozásokról A közelmúltban tartották meg Tiszafüreden a politikát iskola pro­pagandistáinak járási tanfolyamát. Több tanulságot levonhatunk eb­ből a tanácskozásból j Mindenekelőtt azt, hogy megfe­lelő szervezéssel, egy kis utánjárás­sal megoldható a propagandisták elhelyezése. Több helyen felvetet­ték ugyanis, hogy nem tudnak szál­lást biztosítani számukra. Tisza­füreden á sportkör helyiségét ren­dezték be erre a célra. így a fog­lalkozások után sakkozhattak, ping­pongozhattak, egyszóval kellemesen eltölthették az időt az elvtársak A rövid ideig tartó tanfolyam nem okozott fennakadást a sportéletben sem. Hasonló módon máshol is megoldhatják ezt a feladatot A másik figyelemreméltó prob­léma a propagandisták megjelenése és felkészülése. A tanfolyam bezárása után meg­állapítható, hogy mindkét kérdés­sel kapcsolatban a vezető beosztás­ban lévőikkel volt a legtöbb baj. Miért? — vetődök fél önkénytele­nül is a kérdés, — hiszen a vezetők* nek a legrátermettebbeknek, a leg­képzettebbeknek kell lenni, s ebből következtetve jól kell szerepelniük a konferenciákon. Ma az oka, hogy Tiszafüreden mégis azt kellett meg­állapítani a járási párt-végrehajtó bizottságnak a tanfolyam értékelé­sekor, hogy a pedagógusok jói fel­készültek, a vezetők azonban an­nál kevésbé. Mindenekelőtt a vezető beosztás­ban dolgozók nagyfokú lekötött­sége az oka ennek. Említsünk meg egy példát ezzel kapcsolatban. Fo­dor Tibor elvtárs, a járásd tanács titkára is propagandista. Nézzük meg, milyen feladatokat kell neki elvégeznie. A járási tanács elnöke beteg, az egyik elnökhelyettes vagy beteg, vagy szabadságon volt az utóbbi időben. így feladata meg­kétszereződött. Emellett gimná­ziumi oktatásban is résztvesz, a ta­nácselnökök szakoktatásába is be­vonták. Hallgatója a magylar párt­történeti tanfolyamnak, instruk­tora a járási párt-végrehajtó bizott­ságnak is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy taggyűléseket ellenőríz, párt- napokat tart, s végzi az instruktor! munkával kapcsolatos egyéb fel­adatokat. Ezeken túlmenően, ha népnevelő munkáról, vagy valami­lyen előadás megtartásáról van szó, akkor is a vezetők példamuta­tására hivatkoznak először. Ilyen előzmények után .nehéz megköve­telni a vezetőktől a propagandista tanfolyamra való színvonalas fel­készülést. A pártszervezeteknek, mindenek­előtt a járási párt-végrehajtó bizott­ságnak ezért arra keli törekedni, hogy a propagandistákat lehetőleg mentesítsék az egyéb párt-munka alól. Nem kielégítő felkészültség­gel ugyanis nem tudják kellően ne­velni a hallgatókat. Ha a vezetők­nek fő pánnegbizatásu k a propa­gandista munka, akkor azt kiválóan el tudják látni. Bizonyítja ezt Sári Béla tiszaszöilősi tanácselnök pél­dája, aki jól felkészült a szeminá- rrumcfcru. .A vezetők szeretik az ilyen irányú megbízatást. Ferenczi Vendel, a járási tanács elnökhe­lyettese például az állami oktatás­ban valló részvételről mondott le, csakhogy el tudja végezni a pro­pagandista teendőket. Ahhoz, hogy a propagandista tan­folyamok magas színvonalúak le­gyenek — adódik a másik tanul­ság a tiszafüredi tanfolyamról — színvonalasabb, tartalmasabb előadásokat kell tartani. „Anti benne van a könyvben, vagy az útmutatóban, azt mi is el tud­juk olvasni, meg tudjuk tanulni, nem az a legfontosabb hogy az előadó ugyanazt élő szóval is is­mertesse. Inkább elvileg fejtsék ki az anyagot, az elméleti kérdések sokoldalú magyarázatára, a gya­korlati munkával valló - összeköté­sére fektessék a súlyt’* — véleked­tek a propagandisták a tanfolyam értékelésekor. S hogy mennyire igazuk van, azt bizonyította az is. hogy a tananyag tárgyál ásakor az elméleti kérdéseket — egyrészt az előadások hibájából — nem ele­mezték megfelelően. Néhány tény, adat felsorolásából merült ki meg­tárgyalásuk a következésképpen nem is alakult ká megfelelő vita. A szemináriumok vezetésében is akadt javítanivaló. Németh elv­társ például megadta a fő kérdést, de az ahhoz tartozó alkórdések kiválasztását már a hallgatókra bízta; Ennek következtében egy- egy anyag megtárgyalása nem volt eléggé rendszerezett. Ráadásul a fő kérdéseket nem foglalta össze egyenként, hanem egyszerre az egészet. Más szemináriumok ta­pasztalataiból adódóan is jobb az a módszer, hogy az alkérdésaket is megnevezzük s a vitavezető min­den egyes íökérdés után elmondja észrevételét. A tanfolyam pozitívuma volt. hogy a tananyagot helyi példák említésével megfelelően összekap­csolta a párt előtt; álló közvetlen feladatokkal, a járás kommunistá­inak teendőivel. Heredi elvtárs pél­dául arra hívta fel propagandis­ta társainak figyelmét, hogy a ku- lákság most leplezetten a beadás, adófizetés, fez fejlesztés ellen agi­tál. Tőle telhetőén szabotálja ezt a munkát. — a kulákság adófize­tési hátraléka például járási vi­szonylatban 590.000 forint. Az Ilyen módszerekre fel kell figyelniok a pártoktatásban résztvevőknek é6 politikai munkával meg kell gátol­ná a kulákők mesterkedéseit, a megfelelő szerveknek pedig alkal­mazni kell a törvény előírásait. 4 júniusi párthatározatokból adódó feladatokat is tisztázták. Ismertették a propa­gandistákkal a járási párt-végre- hajtó-bizottságnak a júniusi hatá­rozattal, a fez fejlesztéssel kapcso­latos tervét, tájékoztatták őket az idevonatkozó kérdésekről. Felhív­ták figyelmüket az olyan esemé­nyekre, mint a Hámán Kató TSZ- ben történt belépésekre. Ebbe a szövetkezetbe különösebb meggyő­ző munka nélkül harminckettőn léptek be az utóbbi időben. Ebből is kitűnik, hogy a dolgozó parasz­tok egyre inkább rájönnek arra. hol a helyük. A politikai munka fo­kozásával kell elősegíteni u:i útra térésük meggyorsítását. Nagyon sokat tehetnének ezért a propagan­distáit. A pártvezetőségek uijáválaszlá- sával kapcsolatos feladatokról is szó volt a tanfolyamon. Felhívták a propagandisták figyelmét, hogy a foglalkozásokon 20—25 percet fog­lalkozzanak az idevonatkozó KV. határozattal; Mindent egybevetve a tiszafüre­di propagandista tanfolyam hiá­nyosságai elenére is hasznos volt. sok segítséget adott a pártoktatás színvonalának megjavításához. Simon Béla. Berlin (MTI). A német sajtó felháborodással számol be a rend­szerint jóltájékozott Le Monde cí­mű francia lap jelentéseiről, amely szerint Brentano nyugatnémet és Pinay francia külügyminiszter ter­vet dolgozott ki a Saar-vidék ket­tészakít ására. Eszerint a Saar-vi- délcnelk a Saar-foiyó balpartján felevő részét, Saarbrücken városá­nak oltlévó körzetei kivételével, összesen mintegy háromszáz négy­zetkilométernyi területet, Francia- országhoz csatolnák, viszont a New York; (TASZSZ). Az amerikai sajtó nagy figyelemmel foglalkozik azzal a tanácskozással, amely a napokban folyt le a washingtoni fehér házban az amerikai kormány tagjai és a két párt kongresszusi vezetői között. Ezen a tanácskozáson a nemzetközi helyzet kérdéseivel és az Egyesült Államok katonai költségvetési elő­irányzatával foglalkoztak. Az uj pénzügyi évre előirány­zott katonai kiadások összege — a jelentések szerint — harminc- ötegészöttized milliárd dollárra rúg. egymilliárddal több az előző elő­irányzatoknál. A lapok rámutat­nak arra. hogy ez az összeg a kö­vetkezőképpen oszlik majd meg: li- zenhétezerkettőszáz millió dollár a légthaderőfere (hétszázmillió dol­láros növekedés az ezévivel szem­ben), kilencezerhétszáz millió dol­lár a hadiflottára .kettőszáz millió S&ár-vidék másik része 'Nyugat- Németorazaghoz kerülne. A terv megvalósulása esetén a waradti szénlelő helyeik és a völk- lingeini acélművek a francia mono- poltókésak kezébe kerülnének, míg a Saar-vidék többi szén- és fém­ipari vállalatét a nyugatnémet újra- felfegyverzés szolgálatába állíta­nák. Értesülések szerint ezt a tervet Adenauer kezdeményezte. A tervet a december 18-i Saar-vidéfci és a január 2-i franciaországi választás sek után akarják végrehajtani. I HÍREK dolláros növekedés), és nyolcezez- hatszáz millió dollár a száraz föl­di hadseregre (száz millió dolláros növekedés). Moszkva. (TASZSZ). Annak a közleménynek értelmében, amelyet a Japán Vöröskeresztnek, valamint a Szovjetunió Vöröskereszt és Vö­rösfélhold Társaságai Szövetsége Végrehajtó Bizottságának képvise­lői írtak alá 1053 novemberében, nemrég japán állampolgárok újabb csoportját bocsátották haza a Szov­jetunióból Japánba. A Japán Vöröskereszt képviselő­inek december 8-án negyvenhá­rom személyt adlak át. akik kitől- töltet büntetésüket, vagy a szov­jet bírói szervek végzése alapján szabadlábra kerültek. Mint a Kiodo Cuszin hírügynök­ség jelenti, a szóbanforgó szemé­lyek december 11-én Japánba é*"* kc-ztek. Az ellenséget megsemmisítettük: Száva Kovácsevics harcosai Kelel- Bcszniába mentek és tovább foly­tatták a küzdelmet. Kevesen ma­radtak közülük életben. De nem telt el sok idő és új brigád alakult.- Kovácsevics már nem volt az élők sorában, de mégis élt minden egyes harcos szívében, s amikor csatába indultak, ö lelkesítette, buzdította őket. * ß arancsnokságunknak ludotná- r sára jutott, hogy a szóvjét hadsereg egységei már Románia és Bulgária területén harcolnak. Nem­sokára azt is megtudtuk, hogy a szovjet csapatok Belgrad irányá­ban támadnak. Egységünk paran­csot kapott, “hogy induljon meg Belgrad felé és a szovjet csapatok­kal egyesülve harcoljon a jugosz­láv főváros felszabadításáért. Ez a hadjárat tele volt izgalmakkal. A partizánok igyekeztek, hogy mi­előbb találkozzanak a szovjet had­sereggel és mielőbb bevonuljanak szeretett fővárosukba. Minél köze­lebb értünk Belgrádhoz, annál el­keseredettebb harcokat vívtunk. A minden oldalról körülzárt ellenség makacs ellenállást tanúsított. De a felszabadítókat nem tudta feltar­tóztatni. Hamarosan elérkezett a felejthe­tetlen tallákozás. A jugoszláv és a szovjet elvtársak boldogan ölelték meg egymást. Belgrádban tudtam meg, hogy társam, a komszomolista Murom- cev hósi halált halt. Jugoszláviá­ban temették el. A néphadsereg katonái díszsortűzzel vettek búcsút tőle. Ügy temették el, mintha test­vérük lett volna. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, amikor értesültem barátom halá­láról, A jugoszláv elvtársak együtt éreztek velem és őszinte részvéttel vigasz taHak: — Ne szomorkodj, elvtárs. Vala­mennyien úgy sajnáljuk, mint sa­lát testvérünket. A szovjet nép vé­rét öntözte hazánkban. Soha nem felejtjük el. Hírek szerint tavasszal rendkívüli ülésszakot tart az ENSZ közgyűlés New York; Hírügynökségi je­lentések szerint az ENSZ közgyű­lése — mely a napokban fejezi be 10. ülésszakát. — tavasszal rend­kívüli ülésszakot tart, hogy az újonnan felvett tagokat beválasz- szák a szervezet különböző bizott­ságaiba és tanácsaiba. .MTI). 4944 júliusában történt. i 4 ■ szovjet bombázógép sebesen zelte a levegőt a sötét éjszakában. V szél vad táncot járt a gép száir- tyajms Ugrásra készen vártam a jel- dást. Hirtelen könnyű ütést érez- am vállamon, s a következő prí­máikban már száguldva zuhantam ífelé. Odalent egy-egy pillanatra, áfoartüzek villantak meg, majd el­untak a hegyek mögött. A gép rár messzi járt, s én magamra agyva lebegtem a légtenegrben. kíváncsisággal teli érdeklődéssel ézegöttem az éjfekete hegyeket. i jugoszláv föld felé közeledtem. Sikeresen íöldreértem majd gyor- an leoldottam magamról az ejtő- myőt és egy szikla mögé rejtőz- ätn. Nem messze tőlem puskalövé- ek hallatszottak. Két árnyat pil- anitottam meg. „Vajon németek, agy olasz fasiszták1’ — kérdeztem aagamtól. — Hiába, az ejtőernyő lárult. Észrevették. Kezembe kap­ám revolveremet és előléptem rej- ekefcr mögül: — Orosz vagyok ■—* kiáltottam; — Orosz, orosz, — rohant felém elkendőzve két partizán. összeöielkeztünk, megcsókoltuk gymást. Boldogságomban alig tud- am levenni tekintetemet sapkájuk őrös ötágú csillagáról. A partizá­nok övéikhez vezettek. Kitörő kömmel fogadtak. Sokáug ültünk ss beszélgettünk a hunyó tábortűz nellett. Az ellenség tőlünk nem nesszé fészkelt, tisztán ki lehetett 'enni a tűzpárbajt. Velem együtt jött egy másik ilmopíratőr, Viktor Muromoev is. Azelőtt a leningrádi partizánokkal rámolt, filmeket készített róluk, äiztosan ő is ugrott. De vajon hol ehet, töprengtem magamban so­ráig! É rdekes emberek ültek körü­löttem Mind hősök. Volt a partizánok között egy igen szép leány. Desszának hívták, álla alatt mély forradás húzódott. BAJTARSAK KÖZÖTT írta: V. Jesurin Sztálin-dijas filmoperatőr Fekete haja hulíámosair omlott vállára. Szemét pirulva lesütötte, amikor az egyik partizán hőstettei­ről kezdett beszélni. Van Boszniában egy hegység — Kozara a neve. A fasiszták ezer a hegyein körülzártak löbbtízezer embert, s naponta gyilkos tüzet nyitottak rájuk. Sok öreget, asz- szomyt és gyereket öltek meg. Az emberek füvet ettek. Legalább só lett volna hozzá, de bizony azt is nélkülöztük. Akár a legyek, úgy hullott a nép az éhségtől. Amerre csak nézett az ember, mindenütt sebesülök és halottak feküdtek. Vcflit velünk egy kis tábori rádió­vevő készülék. Éjszakánként taka­rót borítottunk rá és úgy hallgat­tuk Moszkvát. Mindenről tudomást szereztünk. Az egyik nap megtud­tuk a rádióból, hogy a szovjet csa­patok Moszkva alatt szétzúzták a fasisztákat. Orosz testvéreink győzelme ainy- nyira föllelkesített 'bennünket, hogy mind egy szálig — több tízezren voltunk — lezúdultunk a hegyről és rátörtünk az ellenségre. A fasisz­ták nem számítottak ilyen ferge­teges rohamra. Keresztül töltünk rajtuk. Dessza egymaga három fa­sisztáit ölt meg, akkor szerezte ezt a forradást az álla alatt, — örökké emlékezteti Kozarára. Nemsokára hírül hozták, hogy előkerült Muromcev a felvevő gép­pel együtt. Nem sokáig lehettem vele együtt, ö egy nagyobb egy­séggel északnyugatra ment, én pe­dig a partizánosztaggal délkeletre — Belgrad felé... Menetelés közben számos harcot vívtunk, magas hegyeken keltünk át. Nappal kibírhatatlan hőség gyötört. Pihenőkor az elcsigázott emberek úgy dőltek le a földre, nehéz terhükkel együtt — s azon­nal elaludtak; Utunk Szandzsákon keresztül Szerbiába vezetett. Az éjszakák koromsötétek voltak, az orrunkig sem láttunk. Éjjel-nappal csatázva meneteltünk, csak annyi időre áll­tunk meg, amíg leszállóhelyet épí­tettünk a sebesüitjeinket elszállító szovjet gépek számára. Egy ládiógramlból megtudtuk, hogy álláspontunkhoz közel szovjet gépek ejtőernyős csomagokat ké­szülnek ledobni. Erőltetett menet­ben igyekeztünk a jelzett fennsík felé. Amikor leszállt az éj, tűse­iket gyújtottunk. Csakhamar motor- zúgásra lettünk figyelmesek. Sorra húztak el fejünk felett a gépek — szárnyaikon parányi vö­rös lámpával — s mindegyik ej­tőernyőre erősített csomagot enge­dett le. Reggel kibontottuk a kül­deményt — nagyszerű ajándék volt: a partizánok ujjongtak, tán­coltak. Hogyne örültek vplna, hi­szen az „égi zsákok“ : gránátokat és géppisztolyokat rejtettek. A gé­pek a fegyvereken kívül gyógy­szert, élelmet, dohányt és a szov­jet bajtársiktól leveleket hoztak. Soha nem felejtem el, milyen meg­hatott örömmel fogadták a jugo­szláv harcosok egy moszkvai út­törő! ány levelét és ajándékát: egy sarlóval és kalapáccsal díszített hímzett zacskót. * A harcosok Marko komisszár ** körül ültek és figyelmesen hallgatták szavait. — Valamennyien ismeritek a mi kis Misánkat. No, ez á Misa igen jó barátja volt Szava Kovácsevics brigádparancsnoknak, akit mi ju­goszláv Csapajevnek ' nevezünk. 1943-ban a hitleristák ötödször in­dítottak hatalmas támadást, mely­nek az volt a célja, hogy megsem­misítsék csapatainkat. Az ellenség bombazáport zúdított a falvakra, városokra, az erdőkre és az utakra. A nácik számos tankot is küldtek ellenünk. Szava egy ízben paran­csot adott, hogy rejtsük el a sebe­sülteket az erdőben és készüljünk fel a harcra. Nyolc ellenséges tank­kal és gyalogsággal megrakott gép­kocsival kerültünk szembe. Néhány tanknak nyitva volt a csapöfedele. A mieinknek több se kellett, máris repültek a gránátok a tankok gyomrába és a hernyótalpak alá. Több páncélkocsi kigyulladt. A harc öt óra hosszat tartott. Amikor a nap eltűnt a hegycsúcs mögött és vöröses, hosszúkás ár­nyak borultak a mezőre, ott mór csak néhány német tankot és ki­égett ellenséges gépkocsit lehetett látni. Teljes győzelem volt. Az ellenség újabb erőket vetett be a partizánok ellen. Kovácsevics emberei a hegyi szakadékokban kerestek menedéket. A németek nap-nap után bombázták és gép­puskázták őket. Az élelem fogytán volt. Nehéz napok következtek, de az emberek nem törtek meg. Ha­marosan parancs érkezett, a kitö­résre. Hajnalban megkezdtük az átke­lést a folyón. A fasiszták észrevet­ték és pergőtüzet indítottak. A par­tizánok 3000 sebesültet vittek ma­gukkal a folyón keresztül. A hely­zet egyre súlyosabbá vált. Vissza­vonulni már nem lehetett. Ková­csevics ekkor hangosan felkiáltott: — Hősök, utánam!... Előre! Szava csatárláncba rendezte az embereit és rohamra vezette őket. Ő ment az élen. Misa közvetlenül utána futott. Eszébe sem jutott, hogy esetleg történhet valami Ko- vácsevicesel. De hirtelen a parancs­nok összerogyott. Misa a fájdalomtól alig tudott magához térni. Barátja és átyjá teste fölé hájolt s hosszú idő után először sírvafakadt. KÜLFÖLD

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom