Szolnok Megyei Néplap, 1955. december (7. évfolyam, 282-307. szám)

1955-12-04 / 285. szám

A tószegi határban A Tószegi Gépállomáson elfogyott az üzemanyag és három napig seuKi sem ment utána, hogy legyen. „Példamutatásí4 Nagyarányú fiatalít tást állapíthat meg a szemlélő, ha betéved a Jászapáti Járási Kul- turház színjátszó cso­portjának próbájára. A régi gárdából csak Gojsza János bácsit ta. tálja. A többinek bi­zony még igen vékony­ka a hangja, mert né­gyen együtt vannak csak olyan idősek, mint Gojsza bácsi. A régi gárda még nem örege­dett ki, de a Pálutcal fiúk előadásához valódi gyermekekre van szük­ség. Szabó József taní­tó rendezi a darabot s Kiss József művészeti előadói örömmel tölti el, amint a szerepeket olvassa a fiataloknak, bár ez úgy hat, mintha nagybőgőn hegedüszo. nátát játszanának. Ál­talában Kiss József az, aki mindig figyelmez­teti a szereplőket arra, hogy el ne késsenek a próbákról. A késés miatt azon­ban felesleges az izga­lom. Szabó József, a szigorú rendező nem elégszik meg a fogada. lommal. Együttesen olyan határozatot hoz­tak, hogy az indokolat­lan késéseket ötpercen­ként egy forinttal lehet csak megváltani s a be­folyt összeget a kultur. csoport takarékszámlá­jára fizetik be. Jó lesz az valamelyik nyári ki­ránduláson. A határo­zat egy záradékkal vált törvényerejűvé. A zá­radék szerint a rende­ző, ha késik, kétszeres büntetést fizet. Többen mondták, hogy ez a zá­radék felesleges, mivel a rendező nem késik el. Aztán mégis bevették a határozatba. A következő próbán mindenki pontosan megjelent. Bizonyára nem a forint ötpercen­ként, hanem az adott szó tette meg a hatá­sát. A kapott utasítás szerint azonnal hozzá­fogtak a szerepek ösz- szeolvasásának munká­jához. S várták a ren­dezőt. Szabó József azonban nem jött. S nem jött egész nap. A kasszában viszont nincs több még ina sem annál a pénznél, amit (a próba időtartamára számítva, ötpercenként két forint) Szabó Jó­zsef fizetett be. Hatásos példamuta­tás. .4. K. INEHEZ DOLOG A Kengyeli Vegyesipari KTSZ augusztus óta építi a Rákosi Csillaga TSZ közös teliénistállóját. —t Vem níondom, éppen beköltözhetnénk, dehát nem éppen könnyű ezt az esernyőt állandóan tartani. Kép szöveg nélkül. CSAK AUTÓN! Tiszasascn hosszabb ideje húzó­dik a bolthálózat bővítésié. Végre leküzdöttünk minden akadályt, — megvettük a berendezést is, na — mondottuk — most már semmi akadálya sem lesz annak, hogy megnyissuk a fiók-boltot. És akkor ütött be a „de.. Az üzletberendezést ugyanis ma­gánostól vettük és kiderült, hogy a bank az eladó számára közvetlenül nem utal ki pénzt és csak akkor tudjuk megvenni a berendezést, ha azt előzőleg a Bizományi Aruház vásárolja meg. A Bizományi Áru­háztól aztán megvehet] ük, a bank így kiutalja a vételárat. Az ügylet lebonyolítására bejöt­tem Szolnokra a Bizományi Áru­házba és előadtam volna az ügyet, ott azonban csak félvállról beszél­tek velem. Kijelentették: ha azt akarom, hogy a berendezést meg­vásárolják, akkor a becsüst autó­val szállítsam ki Tiszasasra. Aztán ő majd megnézi, felbecsüli és így tovább. Mondom neki, hogy már nálunk van vonat is, a földmű vess zövetke- zetnek pedig nincsen autója, a taxi meg igen drága. De a becsüs kerek-perec kijelen­tette: ha nincs autó, altkor nincsen berendezés vásárlás. Próbáltam agitálni: a taxiköltség 500 forintba kerül, a vonat meg 26 forintért szállít egy eanbert oda- vissza és takarékosság is létezik a világon. Erre kijelentették, hogy ne vitáz­zak és csali jó nevelésüknek tudható be, hegy nem küldtek egyenesen a fenébe. Nem tudom megérteni a dolgot. Hát azt a becsüst már gyerek ko­rában autóban ringatták, hogy a vonat nem jó neki és csak gépko­csin tud utazni? Az a reménységünk tehát, hogy Tiszasason rövidesen megnyithat­juk a fiókboltot, füstbe ment. mert a szolncki Bizományi Aruház be­Panaszkodók Olyanok azok, akik panaszukkal Rémei egy-egy találkozásnak, Mint akik terhelt, nagy rakott szekérre Fölös teherként köveket hánynak. Több világosságot! Kigyulladt a fény sok-sok kis falu­ban. Nagy haladás ez, ugye nem kétség. De jó lenne az, ha egyes fejekben Is oszlana a konok sötétség. November 4-én szüléimhez szán­dékoztam utazni Debrecenbe és mert fontos lett volna, hogy érke­zésemről tudomást szerezzenek, november 2-án a jászapáti posta- hivatalban express lévaiét adtam fel. Igen nagy volt a meglepetésem mikor 4-én délután megérkeztein szüleimihez. Semmit sem tudtak érkezésemről. Négy nap múlva in­csüse csak autón hajlandó kijönni hozzánk. Ha belegondolok, még szeren­csénk is van. Jó hogy nem kötötte ki: csak re* pülőgépen hajlandó kijönni Tisza- sasra. Mohácsi László tiszasasi levelező írása nyomán. Részegség Sokszor komoly ok, vagy egy sem­miség is Megindokol egy mámoros estét. De ha valaki naponta keresi, Bizton megleli pusztító vesztét. „Kiskereskedelmi'' Nevének a Kiskereskedelmi Vállalat ötletesen megfelel: ,.Lehet kicsivel több?" Az elárusító A szalámiból ígyen szeletel. Sz. I. dúltam vissza, az express levelet azonban hiába vártam, nem érke­zett meg a négy nap alatt sem. Amint szüleimtől értesültem, a le­vél a mai napig sem érkezett meg. Szeretném tudni, mi történt az express-levéllel, s hogy egyáltalán remélhető-e még az, hogy valaha is megérkezik rendeltetési helyére? Szalay József, Jászapáti, Járási Tanács. RÖVIDEN Keresem ax express-levelem Hol kaphatnak üveget a termelőszövetkezetek ? mia... celánértékesitő... így van és így kéne lennie a Szentes—Szolnok között közlekedő hajnali vonaton, 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom