Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-22 / 274. szám

1955 november 22. SZOLNOKMEGYE1 NEPLAI Példamutatóan dolgozik a szolnoki SZTK rendelőintézet szakszervezete Az ember legféltettebb kincse az' egészség — s hetenként sokszázan kerssik fel a szolnoki SzTK ren­delőintézetet és kórházat, hogy gyó­gyulást találjanak, megőrizzék mun­kaképességüket, munkakedvüket. Több, mint 200 orvos és egészség­ügyi dolgozó gondoskodik arról, hogy mindenki — aki rászorul — idejében orvosi segítséget, gyógy­szert kapjon, lehetőséget a pihe­nésre, esetleg kórházi vagy szana­tóriumi ápolásra. Szolnok és környékének lakos­sága egyre nagyobb bizalomma' fordul — betegség esetén — az SzTK-hoz s hogy komoly eredmé­nyek születtek az egészségvédelem­ben, a betegápolásban, nem kis mértékben a jólmüködő szakszer­vezet érdeme is. Lelkiismeretességre, embersze­retetre neveli a dolgozókat, se­gíti az igazgatót a munka jó megszervezésében és végrehajtásában. A napokban a szakszervezeti ve­zetőség újraválasztása alkalmával értékelték az eddig végzett munkát Dr. Király elvtárs, az SzB. elnöke beszámolójában az eredményeken kívül. részletesen kitért a hibákra is, me’yek gátolják még a kollek­tíva igyekezetét. Elmondotta, hogy a szervezettrég . 100 százalékos s a tagdíjfizetés is példás, mert tú’haladja a 98 száza­lékot. A tagságnak igyekszik meg­adni a szakfzervezet, amire lehető­ség van. így az orvosok és a közép- káderek közül többen üdültek. Lehetővé teszi a szakmai to­vábbképzést. 21 középkáder rendelőintézeti asz szisztens viz'gát tett, az orvosok közül többen 3 hónapos továbbkép­ző tanfolyamot végeznek, van, aki 1 éves sportorvosi tanfolyamot. A könyvtál- új helyiséget kapott s gyarapodott ebiben az évben 80 kö­tettel. Még ebiben az évben 3000 fo­rintot fordítanak különféle művek megvásárlására. A szaikszervezet bár nehézségek közepette — meg­szervezte a kultu rmunkat is és egy maroknyi csoport színessé, ünnepé­lyessé teszi az összejöveteleket. Hibák” is vannak még a kollek­tíva munkájában. Az új rendelő- intézetbe való átköltözés eflső he­teiben pl. a munkafegyelem eléggé meglazult. A szákszervezet ideje­korán észrevette ezt. komoly segít­séget adott — elsősorban nevelő- munkával — az igazgatónak, hogy mielőbb megszüntesse ezt a hibát. A „Szocialista egészségügyért“ mozgalom sem volt teljes. Egyesek ugyan példamutatóan élenjártak, azonban a resszortfe'elösök nem foglalkoztak kellően a dolgo­zókkal s így sokszor a vezetőség nem is tudott az eredményekről, nem segített. Muray szakorvos elvtárs pl. egy elmés gyógyászati segéd­eszközt szerkesztett. Az újítás ügye másfél évig hevert a kór­ház újítási megbízottjánál s végül az újító saját kö’tségén állította elő’ az első próbadara­bot, melyet azóta osztályán eredményesen használnak. Vannak más ötletek, — észszerű takarékossági eljárások, — amit nem népszerűsítenek, pedig fontos volna. A példaszerű beszámoló után egy sor problémát vitattak meg a fel­szólalók s jó iránymutatást adtak az újjáválasztott vezetőségnek, hogy a jövőben még eredményesebben dolgozzék. A tagság dr. Király elv- társat eddigi jó munkája ensmeré- séü újból megválasztotta a vezető­ségbe s az elnöki tisztséggel bíz­ták meg. KIVÁLÓ MALMI DOLGOZÓK l\agyohb felelősséget! Este 10 óra. A jászberényi rend­őrség ügyeletes szobájában két ré­szeg ember. Az egyik a hangosko- dók közül való, minden pillanatban felugrál, hol sír, hol nevet. A má­sik csendes fajta, konokul és ellen­ségesen nézegeti a rendőröket. Az első, kőműves, nős, két gyer­mek apja. Ma kapott fizetést és ahelyett, hogy egyenesQn hazavitte volna a családjához, betért az Utas­ellátóba, a pénz jelentős részét el­itta és elitatta a komákkal. Utcai botrány okozás miatt került ide. A másik a cukrászdá­ban megfenyegette egy ismerősét, hogy agyonveri. A rendőrségi iga- zoitatást megtagadta, ezért hozták be. Egyébként a Fémlemeznyomó Gyárban bizalmi állást tölt be és a város egyik legközismertebb huli­gán eleme. Amiért idejöttünk, egy szomorú statisztika. Az utóbbi időben Jász­berényben feltűnően megnőtt a verekedések száma. A jelenlévő rendőrtisztekkel arról beszélget­tünk, hogy mi ennek az oka. — Két éjszakai verekedő, rend­bontó huligán banda működik a városban — hangzik a válasz. Ezeknek tagjai vagy részegen, vagy józanul azzal szórakoznak, hogy verekedéseket provokálnak. Itt vannak például a D. Nagy-testvé­rek és a velük tartó Muhart Gyula Ez a banda köaiamcrt réaaegam éa verekedő. D. Nagy József jelenleg börtön- büntetését tölti, mert május 1-én félholtra vert egy idős embert. — Ez az egyik társaság. A má­sik futballistákból kerül ki. Niko- licza József, Látó Géza, Szabó Gé­za, Kovács Béla, Mucza József a vezérek. Nem volt véletlen az a botrány, amely az egyik legutóbbi mérkőzésen történt. Az egyes fut- balisták magatartása kihat a szur­kolók kevésbé fegyelmezett réte­gére is. — És elnézik nekik a részeges­kedést és a botrányokozást? — kér­deztük. — Pontosan erről van szó. Ezek az emberek az üzemben komolyabb munkát nem végeznek, számukra mindent megengednek. Erre talán legjellemzőbb példa: ha Nikolicza és Látó reggel nem megy • be dol­gozni az Apritógépgyárba, akkor idetelefonálnak az üzemből, hogy nincsenek-e véletlenül nálunk? — Ugyanez a lazaság tapasztal­ható a Fémlemeznyomó Gyárban is. Mucza Jóskának mindent sza­bad. De tovább megyek. Mi, akik ismerjük az éjszaka embereit, mint notórius részegeskedőket tart­juk nyilván a Fémlemeznyomó Gyár négy művezetőjét. Vajon mennyire megbízhatók ezek az em­berek és hogyan látják el rendesen a munkájukat, ha nap-nap után ré- szegeskednek? — Ahhoz — fejezték be a rendőr­tiszt elvtársak — hogy mi rendet teremtsünk a városban, felszámol­juk a huligánkodást, aaükaég lenne a táraadalmi szervek éa a gazdaaúgi vezetők aegítaégére ia. Sajnos, azonban ehhez nem kap­juk meg a kellő támogatást, sőt a felelős vezetők elnéző magatartása megnehezíti a feladatunkat. A jászberényi rendőrtiszt elvtár­saknak tökéletesen igazuk van. A részegeskedés, a huligánkodás el­leni harc nemcsak rendőrségi fel­adat, sőt ennek megelőzése egyál tálában nem az. A pártszervezetek­nek és minden vezetőnek feladata, kötelessége, hogy harcoljon az er­kölcsi züllöttség ellen. Foglalkoz­zon a dolgozók mindennapi életé­vel, igyekezzenek kiragadni a be­csületes dolgozókat az erkölcsi fer­tőből. Olyanokat pedig, akiknek már nem használ a szép szó, veze­tőállásban vannak és mégis huli­gánkodnak, részegeskednek, a leg­szigorúbban felelősségre kell von­ni; t. fc. A Kisújszállási Hengermalomban dolgozik KOCSIS GABOR fűtő. Jó munkájával nagymértékben hozzá­járul ahhoz, hogy a malom határ­idő előtt teljesíthesse éves tervét. A november 7-i ünnepségen jó munkájáért „Kiváló dolgozó“ jel- vénnnyel tüntették ki. KÖRÉH MÁRIA zsákvarrónö ugyancsak a Kisújszállási Henger­malom dolgozója. A zsákok minő­ségileg kifogástalan javításával se­gíti elő az üzem őrlési tervének teljesítését és a liszt időbeni kiszál­lítását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén jó munkájáért „Kiváló dolgozó" jelvénnyel tün­tették ki. Beszédes számok a lermelösziivetkszsti tagok iöyede'iMöl A szorgalmas termelőszövetkezeti tagok jövedelme már nemcsak el­érte, hanem túl is haladta a még egyénileg gazdálkodó középparasz­tokét. A Tiszaőrs és környéke föld­művesszövetkezet boltjainak for­galma szintén azt mutatja, hogy a termelőszövetkezeti községekben évről évre többet vásárolnak a dolgozó parasztok. A tiszaörsi föld­művesszövetkezethez Tiszaőrs, Nag'yiván és Tiszaigar tartozik. Nagyiván és Tiszaigar termelőszö­vetkezeti község. A vásárlók nagy többsége tehát szövetkezeti gazda. A tsz-tagok igényei állandóan nő­nek és a jövedelmük is mindinkább gyarapszik. íme a bizonyíték: Az elmúlt évben a három község­ben a boltok forgalma 9 365 000 fo­rint volt. Ez évben,november else­jéig már több mint 10 millió forin­tot forgalmaztak az elébb említett üzletek. A fogyasztás tehát majd nem egymillióval több az idei év tíz hónapja alatt, mipt. amennyi tavaly egész esztendőben volt. A termelőszövetkezeteknél meg ez­után tartják a zárszámadó közgyű­léseket, s a jövedelemosztást. így tehát még a nagy vásárlások csak ezután következnek. A három község szövetkezeti boltjainak forgalma világosan mu­tatja, hogy a szövetkezeti gazdák jövedelme, vásárlóereje nőtt. Zo­máncozott tűzhelyből például nem tudnak eleget rendelni, mert aho­gyan megérkezik, azonnal gazdára talál. Ugyanez a helyzet a rádióval és még sok más közszükségleti cik­kel. A számok is mindenki számá­ra mutatják, mennyire érdemes ter­melőszövetkezeti tagnak lenni. A levelezők mondották el... tóra /v/L.iv. NEM OLYAN* EGYSZERŰ X. — Fa rag ás os a nyele, az öreg mű- vészkedte. Mosolyogva mutogatta a gyereknek, hogy kell a nyakába ka- nyarítani ... Itt élt köztünk csen­desen. Mosolygott, mikor alkonyai­kor vékony arca lebicsaklott a bun­dába. így szenderedet el utoljára is.., —< Nagy baj. mikor az ember megöregszik — búsongott a gazda... Most még megvan a 9 hold, eke, borona, fogat hozzá a — Kócos meg a Kedves... De nehéz már egyma­gámnak. Két kéz, csak két kéz. Itt hagytak a gyerekéit... Ez a Fer- kó?... ez még itthon van, de már ő sem a miénk. .. Nem tudom, a csoporté mikor lesz egészen? ... Mi lesz. ha beviszem a földem? Négy­öt évig eldolgozhatok rr.ég, de az­tán? A népnevelők észrevétlenül ösz- szepillantcltak. Megvan már mi fáj Vadász Istvánnak. — Van a szövetkezet jövedelmé­nek egy jeltftitös része, amit min­den évben szigorúan félretesz. Eh­hez nem szabad nyúlni, Pista bá­tyám. Ebből gondoskodunk az öre­gekről is ... Azt hiszi .akik bent­vannak. nem gondoljak öregségük­re? Ez alól nincs kivétel.;. Aztán csak nem gondolja, hogy a maga gyerekei rosszabbak lesznek magá­hoz. mint Pista bátyám nagyapó­hoz? — Csak látnám, hogy a fiú tény­leg a szövetkezeté ... Megmond­jam, Kugler elvtárs, hogy vagyok én a téesszel? Megértem, mit je­lent. hogy traktor szánt-vet, kom­bájn arat-csépel... De így örege­sen olyan az ember, mint a kalic- kába zárt madár. Lehet, hosy io-bb a szabad élet, a nagyobb tér. .. de megszoktuk a kalickát. — A kalickában egyedül volt, azért fél... Higyje el, a közösben, ahol bent a fia is, nem marad sose magára. — De mondja csak Pista bá­tyám — szól közbe hamiskocüva a fiatalasszony népnevelő, — hány esztendős is maga? — Hatvan leszek maholnap. Már­pedig a szólásanondás szerint is •— hatvan felé — hazafelé. — Hol van még ettől az öregség?! Ismeri Oncsai András bácsit? Na ugye. Négyszáz munkaegységen fe­lül volt neki 1954-ben. Radó György meg 75 éves, de még úgy van vele, hogy minden hónapban megszerzi a tíz munkaegységet. Kötéllel se le­hetne otthon fogni. De mit mond­jak még? Tudja-e kik nálunk a log- huncötabbak, leg vidámabbak? Nem hinném én se, ha nem láttam vol­na... Április 4-én műsort rendez­tek a fiatalok. Voltak nálunk a Dó­zsából, meg a Táncsicsból is vendé­gek. Már kifogytak a programból. Erre a lányok körülcirógatták Len­gyel Dávid bácsit, táncolna vala­mit. Pedergette a bajszát nagyban, szobódott, hogy még jobban kérlel­jék. Egyik prücsök lány véletlenül el találta kottyantani magát: „Csak úgy öregesen, nem kívánjuk mi, hogy pattogjon, Dávid bátyám.’’ Az öreg bajsza megrándult, csontos ke­zével széttolta a lánykoszorút s uc­cu, fel a színpadra. Olyan szérütán- cot ropott, hogy porzott bele a palló.­Bezzeg ette az irigység a 80 esz­tendős Patkós Gyulát a Táncsics­ból. Nem várta meg, hogy komája végezzen, felment mellé a pódium­ra és ketten a rögtönzött „korcsma- asztal” mellett dalolták a szebbnél- szebb régi ■nótákat. „Miért lovaljátok bele az embert a mulatósba?“ — kiáltott nagyot az észrevétlenül hátuk mögé lopózott Kontai Lajos juhász — ő „csak” 75 éves —, és már járta is a kopogós juhász táncot. Fél keze legényesen, dacosan hátravetett tarkóján, má­sik keze ujjai közt meg forog, pö­rög a kampósbot, mint a motolla. Még a lélegzetünk is elállt, úgy megcsudáltuk. A lába olyan koppa- nós kottákat vert a táncfigurák, alá, hogy aki csak hallotta, viszketett a talpa a tánc-étvágytól... Nem akartuk leengedni őket a szereplés végén ... Igaz, valamennyi akkurá­tus emiber. Kontai Lajos 15 bárány prémiumot kapott félév leforgása alatt... Pista bátyám keze alatt meg a sertésállományunk pandülne fel — tudom. > • *— Hát biztos, hogy rajtam se fogna ki — hagyta rá nekitüzesedve Vadász, Egv suttyó legény toppan be nagy lobbal. — Vadász bátyám! Azt üzente Feiikó, hogy estére forró rumosteót főzenek ... Ahogy kihúzták a csa­tornából, Péntek Juciékhoz szaladt. Meghallotta, hogy pár napra haza­jött Pápáról. —« Miféle csatornáiból húzták ki, te?! — emelkedett fel rosszat sejt­ve Vadász. —- Majd én elmondom, Pista bá tyám, hogy lett Ferkó a téesz büsz­kesége. Még a járástól is kitelefo­náltak, megdicsérték a hősiességé­ért ... Kugler elvtárs két órahfsszáig be­szélt Ferkéről. * f ate von. Szünetet berreg a mo­zicsengő. Ferkó és Juci boldog ne- kífeledkezésben lép ki a szabadba friss levegőt szívni. Éppen az öreg Vadászba ütköz­tek. Megtorpan a legény, aggódva szorítja oldalához a kislányt. Igyek­szik olvasni apja szeméből. —■ Apám mit keres itt? —• Azt mondták, itt van Kugler elvtárs. Eljöttem elébe. Azt ígérte, hogy még ma este hoz egy belépési nyilatkozatot. Nem akarnám, hogy elfelejtse... Te is elgyere, lyányom Te főzd meg a teát, meg ne fázzon ez a rossz kölyök.«-. — Vége. — A közelmúltban Szolnok városi levelezőinkkel beszélgettünk a Tár­sadalom. és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat klubhe­lyiségében. Levelezőink sok hasz­nos javaslattal segítették munkán­kat; Elmondották azonban azt is, hogy a város és községgazdálkodási osz­tály nem törődik a külterületi dol­gozók kérésével. A járdák járha­tatlanok, esőben bokáig érő po­csolya van. Bírálták a kereskedel­met is, amiért nem biztosít ele­gendő burgonyát, s átveszik a sü­tőipartól a rosszul kidolgozott ke­nyeret; Hasznosak az ilyen beszélgetések; Azt kérjük levelezőinktől, hogy olyan bátran írják meg észrevéte­leiket, mint az értekezleten el­mondották; A képen levelezőink egy csoport­ja a megbeszélésen. A Szolnoki Népi Együttes terveiből A Szolnoki Népi Együttes a Nagy Októberi S&ocialista Forrg- dalom ünnepi estjén, november 6-án mutatkozott be a város dolgozói előtt. Az együttes a bemutatkozó előadáson nagy sikert ara­tott. A dolgozók tehát joggal kíváncsiak arra, hogy mik az együttes jövőbeni tervei, milyen müsorszámokkal, milyen alkalmakra készül. Éppen ezért jelkerestük Kóbor Antalt, az együttes művészeti vezető­jét és megkértük, hogy nyilatkozzon a tervekről. — Az együttes — kezdte Kóbor Antal — komoly szorgalommal készül április 4-ére, amikor új műsorral lép a közönség elé. Az együt­tes igazgatóságának határozata alapján bemutatjuk a „Jászkun szmt”-et. A szvit megyei gyűjtések alapján készül. Benne mind a há­rom művészeti ág, tehát az énekkar, a tánckar és a népi zenekar is szerepel A gyűjtés nagyrésze már megtörtént, jeldolgozása most fo­lyik. A táncok koreográfiáját Fuskásné Bartus Ilona készíti. Az elő­adással márciusra szeretnénk már elkészülni, m^rt a Magyar Rádió minél hamarabb be akarja mutatni. Ugyancsak április 4-ére tanulja a vegyeskar Kodály Zoltánnak, Vörömarty Mihály Liszt Ferenchez irt ódájára irt zenei remekművét. Emellett több Kodály- és Bartók-dalt tanul az énekkar. — Es április 4-ig nem szerepel sehol az együttes? — De igen. Addig a megyében három helyen lépünk fel, legkö­zelebb november 26-án Tiszaföldváron. Ezenkívül lesz egy szolnoki szereplésünk is. Emellett részt akarunk venni a DISZ tavaszi ifjúsági seregszemléjén. _J-Jdny tagja van jelenleg a Népi Együttesnek és az új tagok ■1 1 hogyan illeszkedtek be? j •— A Népi Együttes jelenleg 156 tagú. Az újakat az együttes régi tagjai nagy szeretettel fogadták és minden segítséget megadnak számukra ahhoz, hogy beilleszkedjenek és minél hamarabb elérjék az együttes régi tagjainak tudását. Énnek köszönhető, hogy lényegében az együttes művészi színvonala nem csökkent és minden adottsága megvan arra, hogy az ország egyik legkomolyabb, számottevő vidéki népi együttesévé emelkedjen. Ez nagymértékben annak is köszön­hető, hogy a szolnoki városi pártbizottság, a városi tanács és az üze­mek vezetői komoly figyelemmel kísérik munkánkat és minden támo­gatást megadnak terveink valóraváltásához — fejezte be nyilatkozz- iái Kóbor Antal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom