Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-20 / 273. szám

1955 november 20,

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

3

Végezzük el az őszi mélyszántást

A jó terméseredmény alapja a jó' talaijmunka. Az őszi vetéseket megyénk területón kevés kivétellel már befejezték, teháit most a legfőbb gondunk az legyen, hogy a tavaszi vetésterv sikeres teljesítését is megalapozzuk, hegy növényeink fejlődésére a legkedvezőbb feltételeket biztosítsuk. A termésátlagok növelésének egyik legfontosabb feltétele a jó talajművelés, s ebben a szakaszban az őszi mélyszántás.

Minden évben

nagyon fontos az őszi talajmunka,

de igen fontos akkor, amikor nyáron sok csapadék hullott, a talaj összetömődött és egyáltalán nem szeUőződhetett, mint ebben az esztendőben is. A talaj termékenységét csak úgy biztosíthatjuk, ha azt fellazítjuk, megszellőztetjük és a talaj részeket az elmállás lehetőségének kitesszük. A fellazítás azért is fontos, mert a talajba levegőt teli beengedni. Erre a lélegzéskor van szüksége a növény gyökérzetének s a tápanyag feltárást végző talajbaktériumoknak is működésük kifejtéséhez;

Az összeitömődve hagyott, nem szellőztetett talajban a tápanyagok ilyen feltárása nem következhetik be. A tavasszal szántott földbe kétségtelenül elegendő levegőt viszünk be, de a talajt nagymértékben kiszárítjuk. Olyan nagy lesz annak a vízvesztesége, hogy azon eredményesen nem gazdálkodhatunk. Az őszi mélyszántásnak tehát abban van a jelentősége, hogy a talaj szellőződhetik. a talaj részecskéket hőingadozásöknak tesszük ki, végül az ősz és a tél folyamán sok nedvességet tudunk elraktározni.

Gépállomásaink most a vetés befejezésével legfőbb szabályként azt tartsák szem előtt, hogy a tél beállta előtt

minden talpalatnyi földet

felszántsanak. Vonatkozik ez különösen azokra a gépállomásokra, amelyek igen elmaradtak az őszi szántással. A Törökszentmiklósi Gépállomás öt és félezer, a mezőtúri 8 ezer, a mesterszállási 5500, a k-inhegyesi 4500, a tiszafüredi és az abádszalóki gépállomások 2500, a Jászberényi Gépállomás pedig 4500 kát. hold őszi mélyszántással adós.

Aki már megfigyelte azt, hogy a szántatlan föld milyen nehezen veszi be a vizet, a jó őszi esőket és tavaszi olvadáskor a hólevet és aki látta, hogy a megszántott földeken milyen könnyen elvesz a víz, tisztáiban van azzal, hogy a jövőévi terméshozamok érdekében az agrotechnikai szabályok is köteleznek az őszi mélyszántásra. Még a teljesen egyenesnek látszó föld sem vízszintes, hanem kisebb-ma- gyobb mélyedések vannak rajta, s ihol a föld szántatlan, megád a

víz; így talajunk nem egyformán kap vizet. Nagyon sokat kap a laposabb részen és igen keveset a partosabb részen. Az őszi mélyszántással ez elkerülhető. Még egy

nagy előnye az őszi szántásnak,

hogy tavasszal előbb bevethető, mint az a föld, amit előbb még meg kell szántani. Hogy a korata- vaszd vetés mit jelent, ezt nem kell bővebben fejtegetni. Erről ezévben minden termelőszövetkezeti tag, állami gazdasági, gépéi lomás i dolgozó, egyéni gazda meggyőződhetett.

Az őszi mélyszántás termésfokozó hatása azonban nem teljes, ha elhanyagoljuk az istállótrágyázást. Miután a vetések a legtöbb helyen befejeződtek, a fogatok fogjanak ismét hozzá az istáliótrágya hordáshoz

A szervestrágyázásra kijelölt területien még a mélyszántás előtt terítsék szét az istállótrágyát. Ha ez

pilBÉnatnyüag akadályozná a traktorok munkáját, úgy azok addig

a rizsfelepek mélyszántását

végezzék.

Az őszi mélyszántással kapcsolatban még egy igen fontos munkára ■kell felhívnom a figyelmet és ez: a rizstelepek őszi szántása. Az, hogy rizstermésünk a vártnál alacsonyabb, jelentős mértékben az őszi szántás elmaradására vezethető vissza. Gondoljunk csak itt az előbb elmondottakra, a talaj ösz- szetömődöttségére, szellőzetlensé- gére, a tápanyagok feltáródásának elmaradására, akkor megértjük, mennyire fontos munka ez. Hiszen a rizsföldeket az esztendő jelentős részében ráadásul még víz is borítja. Ezért gépállomásaink törekedjenek arra, hogy egyetlen rizstelepünk se maradjon ősszel szántatlan.

Ihrig Pál,

a Gópállomási Igazgatóság főmezőgazdásza.

NEMZETKÖZI SZEMLE

A Szolnoki Építőipari Vállalat Attila-úti telepén változtassanak a rossz munkakörülményeken

| A SZOLNOKI I Építőipari Vállalat 4. sz. főépítésvezetőségének szolnoki Attila úti telepe nincs valami szerencsés körülmények között. A különféle iparos szakmák, amelyeket a telep egyesít magában, erősen különböznek egymástól, s mind egyformán helyigényes. A terület viszont szűkös itt. Az udvar telerakva a különféle szerelési, építési anyagokkal, a rendszertelenül elhelyezett épületekkel úgy néz ki. mintha állandóan költözködnének, vagy takarítanának. a tetejében pedig az esőzések beálltával'birtokba vette a víz és a sár.

Bent, az épületekben sem sokkal jobb a helyzet sem a rend. sem a tisztaság tekintetében. Az asztalos műhelyben pl. a mennyezet alig különbözik valamivel a padlótól. Egyformán hiányos, gödrös, sőt piszkos is mind a kettő. A falakról lesír. hogy nagyon régen járta őket meszelő. A gyakorlatlan látogatónak nehézséget okoz. hogy átvergődjön a gépek és a lomok között.

A TMK műhelyben szögeken lógnak a munkások ruhái. Egyetlen kopottas bögre van a vízcsap mellett. Ez több. mint tiz ember ivá- si eszköze.

A többi kisebb-tnagyobb műhelyben is ugyanez a kép fogadja a látogatót. Pedig sem nagy beruházásba, sem különös megerőltetésbe nem kerülne az, ha rendet csinálnának, a lomokat, felesleges széthagyott munkaeszközöket elhordanák és kimeszelnék a falakat. A téli nagytakarítást már idejekorán, még az esős idők beállta előtt el kellett volna végeztetni a főépítésvezetőségnek. Hasonlóan sokat lehetne segíteni egy

kis jóindulattal az udvar rendjén is.

A meg nem felelő környezet, a a nemtörődömség sokat ront a dolgozók munkakedvén s gyakori a panasz még azoknál is, akik hosszabb-rövidebb idő alatt már- már kezdtek beleszokni az itteni állapotokba. Az előgyártó telep dolgozói, akik szellős színben betonoznak. a meleg munkaruhát hiányolják.

Meleg munkaruha pedig volna, csak nem akarják elfogadni a dolgozók. Vajon mi ennek az oka? Az építésvezetőség elrendelte, hogy a munkaruhát nem szabad hazavinni, hanem a telepen kell hagyni, ha le jár a munkaidő. Ez rendjén is volna. Az átöltözésre azonban alig van lehetőség s nincs olyan hely. ahol megfelelő meleg volna ahhoz, hogy a dolgozók saját ruhájukba bújjanak. így aztán sokan lemondanak a meleg védőruháról, mert ki vannak téve annak, hogy öltözés közben megfáznak.

így áll a fürdés, a tisztálkodás ügye is. Fürdő van ugyan, de nem használható csekély hiba miatt. A lakatosműhelyben egyetlen piszkos mosdótál áll a dolgozók rendelkezésére. Az ebédlő fűtetlen, leszakadozott mennyezetű s itt is hiányzik a kötelező tisztaság.

IaZ ÉRDEKES I mindebben az, hogy a fürdő megjavítása, a vízvezeték megépítése, a hiányzó ablakok és ablakkeretek pótlása a telep legszűkebb profiljába vág és sem különös fáradságot, sem pedig anyagi problémát nem jelentene Csupán szervezés kérdése ez s ha nem teszik, hasonlóan járnak, mint a cipész, aki rongyos cipőt hord.

TÓTH ISTVÁN: IX.

NEM OLYAN EGYSZERŰ

IX.

Alig tornászta át magát az ég tetején a nap, megint két látogató jött. Vadászékhoz. Az egyik nagy, darabos arcvonása, vastag ősz ember. akii hiába igyekezett mindig szigorú arcot vágni, szeme csak elárulta hogy „sok szíve van", ahogy mondani szokás. Egyszerű asszonyka volt vele.

Máskor szívesen látta volna őket az öreg gazda, hiszen fia után ismerte mind a kettőt. A férfit Kug- ler Henriknek hívják, a szövetkezet kovácsa. A másik valami Pó- sáné. A Győzelemben vannak mind a ketten.

De mára elég volt a népnevelőkből. Ezek is biztosan agitálni jöttek, azért ilyen ünnepélyesek.

— Tudom, mi járatban vannak... Mondják el. aztán menjenek is — tálalta elő őszinte érzéseit Vadász.

Kugler olvtárs arca kissé színt kapott; Bántotta a paraszt ridegsége, hiszen már volna valami köze a csoporthoz. De azért uralkodott masán, mintha nem vette volna észre, hogy nem szívesen fogadják őket.

— Maguk már nem az elsők itt máma — dohogott a házigazda.

— Ezeknél most hiába próbálkozunk — huzigálta Kugler kabátja hátulját Fósáné. Menjünk innét — dünnyöste fé'hangosan.

— Nem kell megijedni. Maradunk egy kicsit..: Azért csak nem lök ki bennünket. Pista bátyám:.: Nem akarjuk mi azonnal elvinni a téeszbe.

■— MII akarnak hát? — csendesedett az öreg.

— Azt. hogy maga is őszinte legyen, meg ml is ... Miért haragt úgy a csoportra?

—< Ki haragszik?

— Pista bátyám. Mikor látva- látja, hogy haladunk előre évrői- évre, a fia a legjobb példa;..

Észre sem vették, hogy már valamennyien szép kis komoly körben bent ülnek a tiszta szobában.

— Arról, amit tudok, nem akarok szót szaporítani — kapott komoly árnyalatot Vadász hangja. Nem árulok zsákbamacskát, maguk is tudják, hogy ősz óta tulajdonképpen abból élünk, amit Ferkó keresett. így magamagában sokszor lutri az embernek a gazdálkodás ... Tudom én fejtből. 6 mázsa búzát. 2 mázsa árpát, 60 kg. kukoricát, 8000 forint készpénzt kapott a fiam, hogy csak a nagyobbakat említsem ..: Ez nem olyan sok, de csak félévet vehetünk, számba, mert félévig méhész-tanfolyamon volt. Sokkal több jött volna, ha kedvvel csinálja, de maguk tudják legjobban ..,

— Azóta máshogy van, azt végzi, amit legjobban szeret.

— Nem szeretem én azt se, hogy egyik ember dolgozik, a másik meg nem. Emlékszem, mikor 87 tag volt, abból huszonöt ha kijárt becsü'etesen.

— Az 1953-ban volt, Pista bátyám; Nézett volna ki egyszer a múlt nyáron hozzánk, vagy most tavasszal.

•— Micsoda dudva volt a tengeri, mikor a fiam belépett!.. s

— Az meg még 1952-ben.:. Kizártuk már azokat, akik konko- lyozták a munkafegyelmet. Vastag Jóskát kétszer vonta kérdői-e a fegyelmi bizottság, mert részeges- kedett. Harmadszorra kizártuk.:. Csákánynét, aki mindig lazított a vezetők ellen, — szintén;

ügy kis érlelő csend lett. Vadász néni töprengve húzta meg álla alatt a kendő csomóját. Kugler elvtárs emgedelmet. kért s rágyújtott. Hogy kellene megtalálni az igazi akadályt? Ez járt a fejében. Amit kapásiből kifogásolgatott az öreg. az csak keresett ellenkezés. Ismeri ő jól a Győzelem helyzetét. Márpedig úgy sikeres a felvilégoisító szó, ha arra ad választ, amiben kételyei vannak az embernek... De türelem, majd kiforrja magát.

— Ejnye, de ritkaszép hosszúszőrű bunda az ott a sut szájában

— Még szegény apámé volt... Olyan öregséget szeretnék én, amilyen neki jutott... Kint van a sarokban egy vén dikó. Be nem jött arról, míg le nem esett az első hó. Mikor felkeltünk, ő már ott ült a szélén ingbe-gatyába, vállán a bunda, szájában a pipa. Lábával a Bodri fejét birizgálta... A tejet elfogadta, úgy itta köcsögből, ahogy kifejtük, de mást nerrt kért. Mindent ő csinált meg magának, csak száraztésztát, néha egy kis húst kívánt... Igazán nem volt terhére senkinek. Eljátszadozott a kis unokákkal. Tanítgatta régi nótákra, játékokra őket. Részltét ve, döcögve dalolászta: „Hajlik a meggyfa, nagy az árnyéka. Alatta van egy barna kis lányka. Akit szeretsz, kapd el." — Magük már nem igen ismerik... Ilyen szép fehér haja volt, csak leért a bundáig ... De sokszor belekapaszkodott a pici Ferkó. Egyszer mikor abbahagyta, a gyerek a rán- cigálást, titokzatosan kiemelt nagyapó a bunda alól egy cifra-rojtos, fehércsapós kis karikást.:,

— Lám. az is ott van — látta

meg örvendezve a népnevelő asz- szomyka. ütege következik.)

Most, hogy a genfi konferencia konkrét megállapodások elérése nélkül végétért, szükségszerűen felvetődik a kérdés: mi lesz ezután? Vajon véget ért a július óta tartott és világszerte mély megkönnyebbüléssel és őszinte örömmel fogadott genfi szellem? Újra visszatérünk a hidegháborúba, újra gyülekezni kezdenek a háborús fenyegetés sötét fellegei?

E kérdésekkel reálisan szembe kell néznünk. Reálisan csak úgy tudjuk azonban felmérni a genfi konferencia várható következményeit, ha előbb arra a kérdésre keresünk választ, hogy miért nem sikerült konkrét megállapodásokra jutni a külügyminiszteri konferencián.

Fölösleges lenne most elismételni a háromhetes értekezlet vitáit. Rövidesen csupán ennyit: az európai biztonság kérdésében

a Szovjetunió javaslatainak eredményeként

valóiban közeledtek az álláspontok. A nyugatiak azonban az európai biztonság kérdését alárendelték a német kérdésben kötendő megegyezésnek. Ezt a megegyezést pedig kizárólag olyan alapon voltak hajlandók megkötni, hogy az egész Németországban tartandó választások után egész Németországot fel kell fegyverezni és hozzá kell kapcsolni az Atlanti Szövetséghez. Vagyis a nyugatiak azt követelték a Szovjetuniótól: segítse elő, hegy a német militarizmust talpraállítsák, majd bevonják egy olyan katonai csoportosulásba, amelyet kezdettől fogva a Szovjetunió ellen hoztak létre.

Ami a leszerelés és a tömegpusztító fegyverek eltiltását ilHeti, kezdettől fogva látható volt, hegy a nyugatiak nem is törekednek kompromisszum elérésére, erről tanúskodik az a körülmény, hogy egyrészt saját korábbi javaslataiknak is hátat fordítottak, másrészt csaknem kizárólagosan a leszerelés ellenőrzésének kérdését helyezték előtérbe, magáról a leszerelésről pedig csak mint másedramgú problémáról beszé.’tek a konferencián.

Hátra marad végül a kelet- és nyugati kapcsolatok kérdése. Elegendő egy futó pillantást vetni a nyugati javaslatokra és máris kiderül: e javaslatok nem a két világ gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak szorosabbá tételét — vagyis minden politikai közeledés alapját — kívánták megkönnyíteni, hanem az ellenséges propaganda „szabadságát’', a behatolás „vízummentességét“ akarták biztosítani.

Olyan tételek — pontosabban szólva olyan feltételek — voltak ezek. amelyeket a Szovjetunió saját érdekében &

Európa biztonsága érdekében

nem fogadhatott el. Ma már elegendő értesüléssel rendelkezünk annak megállapításához, hegy a nyugatiak eleve tudták, hogy álláspontjuk elfogadhatatlan. „Teljesen valószínűtlen — írta a New York Herald Tribuneban az egyik legnagyobb tekintélyű amerikai publicista. Walter Lippmamn, — hogy Dulles valóban azt gondolta, hogy a szovjet elfogadja a mi feltételeinket. Mégis, amikor a második genfi értekezletre ment. arra a fe'te- vésre késztette az amerikai népet, számítson arra, sogy a Szovjetunió úgy kezd majd eljárni, mintha hajlandó lenne elfogadni feltételeinket." „A nyugati miniszterek — írja ugyanebben az összefüggésben az angol Manchester Guardian — ezt várták. Arra számítottak, hogy Molotov Németország és a leszerelés dolgában hajthatatlan marad ... A nyugat által előterjesztett biztonsági javaslatok komédiába illenek. Macmillan és Duties szerint az lenne a céljuk, hogy biztosítsák a Szovjetuniót a felfegyverzett Németország támadása ellen. Csupán azt az üres Ígéretet tartalmazták azonban, hogy „megfelelő eljárást

fognak indítani", s hogy igyekeznek majd segítséget szerezni az ENSZ útján.’1

„Talán indokolni lehetne ezt,

mint diplomáciai eakfcjáték lépéseit. Túlságosan nyilvánvaló volt azonban, hogy egyáltalában nem voltak őszinték javaslataik és ezek keserű ízt hagytak hátra."

Ahhoz, hogy a nyugatiak Genfiben követett politikájának valamennyi indítékát felfedhessük, nagyobb távlatra és még több értesülésre van szükség. Körvonalaiban azonban már most is megrajzolhatjuk a nyugati taktika háttarét.

Bizonyos, hogy a Genfiben előtere jesz tett

szándékosan negatív nyugati j'avaslatok

megszületésénél nem kis szerepet játszottak a júliusban vereséget szenvedett, de még mindig elegendő befolyással rendelkező hidegháborús erők.

A nyugati magatartás további és talán legdöntőbb összetevőit abban a körülményben kell keresnünk, hogy az amerikai, angol és francia vezető körök részben az előbb említett erők hatására, részben mert egész háború utáni politikájuk bizonyos stratégiai elképzelésekre épült, nem tudnak és a jövőtől való félelem miatt nem is mernek kimozdulni az erőpolitikára alapozott politikai elképzelések bűvköréből.

Végül a nyugatjaik genfi vitamódszerei, érvei és á nyugati sajtó gondosan összehangolt kísérő zenéje szükségszerűen azt a gondolatot ébreszti minden figyelmes újságolvasóban, hogy a nyugatiak bizonyos értelemben „revansot" szerettek volna venni Genfben a Szovjetunión. Revansot olyan értetem-* ban, hogy ellenkező előjelűre próbálták fordítani azt az óriási visszhangot, amelyet a Szovjetunió legutóbbi lépései a nemzetközi közvéleményben kiváltottak. Ezért röppentettek fel Géniből olyan propa- gand'isztikus kijelentéseket és kommentárokat, hogy a „Szovjetunió hátbatámadta a genfi szellemet"; és hogy a nyugati külügyminisztereket „megdöbbentette Molotov elutasító magatartása.’’

A döntő kérdés: valóban kudarcot szenvedett-e Genf szelleme ezen az értekezleten, valóban eredménytelennek bizonyult-e a tárgyalások politikája? Határozott nemet kell mondanunk erről. Az, amit Genf szellemének nevezünk, mély realitásokba van beleágyazva: a nemzetközi viszonyok realitásába^ a nemzetközi közvélemény és

a népek megegyezési akaratának

realitásába. Ezt a két hatalmas erejű valóságot pedig nem változtathatja meg az a körülmény, hogy a külügyminiszterek ez alkalommai nem jutottak konkrét megegyezésre Európa nagy és sorsdöntő kérdéseiben. Hadd hivatkozzunk újra a New York Herald Tribune szemle- írójára, Walter Lippmannra: „Ha a genfi szellem azt jelentette, hogy a mi feltételeinket fogják elfogadni, akkor természetesen a genfi szellem halott, de a genfi szellem lényegesen soha nem is létezett és veszélyes feltételezni, hogy így létezett. Az igazi genfi szellem annak az egyetértésnek a következménye, amely azon a tényen alapul, hogy nem lehet háborúval fenyegetőzni és így nem szükséges félni olyan háborútól, amelyben a nagyhatalmak vennének részt."

Vagyis Genf csak állomás volt az egymást követő tárgyalások hosszú és fáradságos útján. Minden reális lehetőség megvan arra, hogy ez az út előbb, vagy utóbb a kérdések konkrét megoldásához vezessen. A nemzetközi közvélemény tisztám! H-js-'n és aktivitásán, a népek bókekövetelő erején múlik; hogy ez az „előbb, vagy utóbb" mikor következik be.

A Szigligeti Színház úf bemutatója, — a Volpone

A Szigligeti Színház idei harmadik bemutatója a XVI. század vége és XVII. század eleje hires angol írójának. Ben Jonsonnak, ma már halhatatlan műve, a Volpone.

A darab korának kapzsiságát, buja és züllött életét, erkölcseit, a péruhajhászás mohó vágyát mutatja be. S mindezt vérbő komédia formájában.

Ben Jonson nagyszerűbbnél nagyszerűbb írói eszközökkel megírt jellemei, pompás helyzetei találó módon leplezik le á kor viszszásságait — a mű a ma emberének is tanulságul szolgál. — Nemcsak megnevettet, nemcsak gyönyörköd- tét a mű, de figyelemztet, tanít is- A színház november 26-án, szombaton mutatja be a Volponet. A darab címszerepét György László látssza. A többi főszerepeket Ve- ’enczey István, Padi László, Bánky Róbert, Kozaróczi József, Gellep Kornél, Lukács Éva és Adám Éva alakítja. Az előadást Cservény Ju-i dit, rendezi.