Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-16 / 269. szám
SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP iflés novetnbér 1*. (Folytatás a 3-iik oldalról.) megköveteli egész, népgazdaságunkban a szállítás korszerűsítését. Vasúti közlekedésünk az első ötéves terv időszakában sikeresen teljesítette feladatait, de korszerű technikával való ellátása csak kis mértékben valósult meg. Vontatásunkban szinte kizárólagosan rossz hatásfokú gőzmozdonyokat alkalmazunk. A szállításban nem hasznosítjuk kellően a víziutakat. Még mindig alacsony az áruszállításban a tehergépkocsik részesedése. A rakodási munkák többségét ma is kézzel végzik. A kutatómunkát közelebb kell vinni a termeléshez A műszaki haladás nélkülözhetetlen feltétele a tudományos kutatás. Kutatóintézeteink sokszor nem koncentrálják erőiket egy-egy fontos téma kidolgozására, és gyakran elhúzódik a kutatások eredményes befejezése. A Vaskutató Intézet például már évek óla dolgozik a takarékacélck kísérletein anélkül, hogy jelentősebb eredményt tudna felmutatni, pedig ezek bevezetésével jelentős ötvözöanyag-import megtakarítása válna lehetővé. A jövőben az ipari kutatóintézetek munkáját lényegesen közelebb kell vinni a termeléshez. A kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásában anyagilag érdekeltté kell tenni a kutatási intézeteket és az egyes kutatókat. Az ipar vezetői és dolgozói fokozottabban igényeljék a kutatóintézetek segítségét. Az üzemi kutatórészlegek megerősítése végett a központi tervezőéi kutatóintézetekből több kádert az üzemekbe vissza kell irányítaná. Mekis József a továbbiakban az iparágak és az üzemek közötti munkamegosztásról,, majd arról beszélt, hogy az egyes gépelemek, alkatrészek és egyéb termékek szabványosítása, minőségének pontos előírása a technika fejlesztésének fontos feltétele. Az új technika bevezetésében csak úgy hozhatunk létre fordulatot, ha a dolgozók milliós tömegei megismerik a korszerű technika és a tudomány legújabb eredményeit. Ezért egyik legfontosabb feladatunk a műszaki propaganda megjavítása. Biztosítani kell, hogy a műszaki könyvkiadás és a sajtó az ipar előtt álló legfontosabb kérdésekkel foglalkozzék. Az ipar vezető szervek nek, elsősorban az ipari minisztériumoknak kell gondoskodnak arról, hegy a Szovjetunió és a népi demokratikus országok tapasztalatainak széleskörű elterjesztésén kívül — műszaki kádereink a technika fejlődésének a tőkés országokban elért eredményeit is megismerjék. 4 íermelélienység növelésének, a £ önköltség csökkentésének tartalékai Megbeszélést tartottak a helyi népfronthizottságok élőikéi Az első ötéves terv időszakában a termelékenység növekedése a magyar iparban sokkal gyorsabb volt, mint ugyanezen idő alatt általában a tőkés országokban. Ebben is megmutatkozik szocializmust építő társadalmunk fölénye a kapitalista rendszer felett. A termelékenység növekedésében elért eredmények ellenére a termelés növelésének mintegy kétharmadát új munkaerők termelésbe állítása eredményezte és csak alig valamivel több mint egy- harmadát a termelékenység növekedése. A második ötéves terv időszakában még fokozottabb jelentőséget .nyer a termelékenység emelése, mivel új munkaerők munkába állítására csak igen korlátozott lehetőségek vannak. Iparunkban a meglévő technikai színvonal mellett is a termelékenység emelésének még számos kiaknázatlan tartaléka van. Meglévő gépparkunk teljesítőképessége ki- sébb-nagyobb módosításokkal, több készülék és szerszám alkalmazásával, a kérdéses gépeken alkalmazható korszerű technológiai eljárások elterjesztésével nagymértékben bővíthető. A termelékenység növelését sok területen fékezi a munkafegyelem lazasága. A szénbányászatnak például most nem volna adóssága, ha az igazolatlan és az utólag liberalizmusból igazolt hiányzó műszakon — termelés folyt volna. A munkásvándorlást csak akkor lehet megszüntetni, ha az ellene hozott adminisztratív intézkedések mellett megjavítják a politikai felvilágosító és nevelőmunkát, s a gyárakban, az építkezéseken, a bányákban többet törődnek a dolgozók anyagi, szociális, kulturális igényeinek kielégítésével is.-A következő időszakban egyik fontos feladatunk, hogy üzemeinkben szilárd törzsgárdát alakítsunk ki. A termelékenység növelésének, a műszaki fejlesztésnek fontos feltétele a munkások szakmai továbbképzése. A munkások továbbképzését az utóbbi rnésfél-két esztendőben mégis nagyon elhanyagoltuk. A Kohó- és Gépipari Minisztérium üzemeiben 1954-ben alig feleannyi dolgozó vett részt továbbképző tanfolyamokon, mint 1953-ban. Elsősorban olyan tanfolyamokat kell szervezni, amelyek a mindennapi munka jobb elvégzéséhez, az új munkamódszerek elsajátításához tényleges segítséget nyújtanak. A műszaki színvonal viszonylagos elmaradottsága, a munkaerők és a gépek rossz kihasználása és különösen az anyagipazarlás • következtében a termelés önköltsége — noha ez év során csökkent — ynég mindig rendkívül magas. A magyar iparban a termékek költségének csaknem 65 százaléka anyagköltség, de vannak olyan iparágak is, például: a textilipar, ahol ez a 80 százalékot is meghaladja. Kézenfekvő tehát, hogy az önköltségcsökkentés legfontosabb eszköze az anyagt-akarékosság. 1955. első félévében néjnileg. javult a fajlagos anyagfelhasználás, azonban nagyon sok területen a kép továbbra sem kedvező. A szénbányászatban ez év harmadik negyedévében tovább nőtt a drága valutáért beszerzett bányafa fajlagos felhasználása. A kohászat is lényegesen több kokszot használ fel a megengedettnél. A vegyiparban magas a kizárólag importból beszerzett pirít fajlagos fel- használása. Hazáinkban különösen nagy jelentősége van a külföldön vásárolt anyagokkal való takarékosságnak, mivel ipari nyersanyagaink elég jelentős részét külföldről hozzuk be. Egyes minisztériumi vezetők, vállalatok igazgatói rosszul értelmezett önös érdekből a szükségesnél több anyagot igényelnek. Az ilyen gazdálkodásnak sürgősen véget kell vetni! Az anyagpazarlás egyik fontos formája a selejt. A selejt kútfő-írása az esetek túlnyomó többségében a technológiai fegyelem hiánya. Gyárigazgatóink, műszaki vezetőink nem harcolnak szívósan a selejt csökkentéséért. Nem lépnek fel a törvény szigorával a selejtgy áriakkal szemben. Az importanyagfelhasználás csökkentésének fontos módja az ilyen anyagok hazai anyagokkal való helyettesítése. * Eredményeink kivívásában, a szocialista iparosítás sikereiben felbecsülhetetlen szerepe volt már eddig is a munkások, a technikusok, a mérnökök szocialista munkaversenyének. Meg kell azonban állapítanunk, hogy hazánkban a szocialista munkaverseny még néni tölti be teljesen hivatását. Még gyakran formális, szervezése bürokratikus. Sok üzemi, sőt magasabb funkcióban levő állami, párt- és szakszervezeti funkcionárius is elhanyagolja a szocialista munkaverseny alapvető formáját: a dolgozók közötti páros versenyt, az üzemen belüli versenyformáikat. A mi munkásaink szeretnek és akarnak versenyezni, csak meg kell teremteni számukra a versenyzés anyagi, műszaki és szervezési feltételeit. A szocialista versenymozgalom középpontjába a termelési tervek teljesítése mellett — a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése és a termékek minőségének javítása kell hogy kerüljön. Az újítómozgalom mély gyökereket vert hazánkban és az egyik legeredményesebb mozgalmunkká terebélyesedett. Ennek ellenére sem állíthatjuk,' hogy az újítómozgalom ma már zökkenőmentesen fejlődik. Noha számos intézkedés született az újí- tómozgalom fellendítésére, még sok bürokratikus akadály, az újtól való félelem, nem egyszer az önzés, vagy az ellenség tevékenysége gátolja munkásaink, mérnökeink, technikusaink alkotókészségének kibontakozását, javaslataik gyors elbírásását, elfogadott újításaik bevezetését. A termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének szinte felmérhetetlen tartaléka a már bevált és egyes helyeken alkalmazott újítások elterjesztése. A Hazafias Népfront Megyei Irodája a napokban megbeszélésre hívta össze a helyi népfrontbizott- ságek elnökeit. A megbeszélésen a népfrentbizottságok előtt álló őszi- téli feladatokról tárgyaltak. A megbeszélésen a járási, városi és községi népf ron tbi zctfcsági elnökökön kívül megjelentek a megyei párt- ftság, az 1VINDSZ megyei titkársága és az MSZT megyei titkárságának képviselői. A megbeszélést dr. Bene Zoltán, a Hazafias Népfront megyei elnöke nyitotta meg, aki foglalkozott a helyi népfrontbizottságok egyéves munkájának eredményeivel és hiányosságaival,. köszönetét mondott értékes -munkájukért a helyi elnököknek. Kun Elek, a megyei népfrontbizottság titkára ismertette a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága állal jóváhagyott őszi-téli munka- terv feladatait: a békekampány során a nemzetközi politikai helyzet ismertetésében a békebizottságok- kal való közös rendezvények tartása, a népfront mozgalom egyéves évfordulójával kapcsolatos helyi ünnepi ülések megtartása, az állampolgári kötelességek példás teljesítésére buzdítás személyes példaadással, az új 5 éves terv célkitűzéseinek széleskörű ismertetése és az ehhez szükséges társadalmi munkák szervezése, a hazaszeretet elmélyítése, a tömegkulturális munkákban való fokozottabb részvétellel és a termelőszövetkezeti mozgalom állandó segítése. A beszámolókat követő vitában számosán részt vettek. Dudás János, a jászkiséri népfrontbizottság elnöke, a Kossuth TSZ tagja, termelőszövetkezetük eredményeiről számolt be, elmondotta, hogy ezévben szövetkezetük egy munkaegységre 50 Ft jövedelmet biztosított. Molnár János, a kungyalui népfromtbizottság elnöke, 16 holdas egyéni gazda elmondotta, hogy saját vetési munkáját október 31-re, míg a bizottság minden tagja pedig november 7-re befejezte. Kovács János, a jászárokszállási népfrcsnfcbizottság elnöke, tsz elnökhelyettes a helyi népfrontbizotteá- gok vezetési kérdéseiről beszélt. Megállapította, hogy a helyi bizottságokban tapasztalható pangásnak egyik oka az, hegy sem a megyei, sem az országos népfrontszervek nem adtak kellő segítséget a helyi bizottságoknak. Erdész Sándor, a jászberényi városi bizottság titkára, múzeumigazgató kulturális kezxteményezéseik- ről számolt be. Elmondta, hogy krónikaszerkesztő bizottságot, műemlékvédelmi bizottságot és népi- hagyománygyűjtő bizottságot szerveztek a hazafias érzés elmélyítésére. Csávás Lajos a tiszasasí bizottság elnöke, KTSZ dolgozó beszámolt a vetéssel kapcsolatosa« a tanácsnak nyújtott segítő munkájukról, amely a vetési nyilvántartási lapok továbbításában nyilvánult meg. Borbély László, az MSZT megyei szervező titkára felajánlotta, hogy a tsz névadónünepségekkel kapcsolatban képkiállítási anyagokkal segítik a helyi bizottságokat. Kengyel Jánosné, az MNDSZ szervezőtitkára azt kérte,, hogy a kapcsolódó feladatokat közös erővel oldják meg a helyi bizottságaink. Zárna«' Jánosné, a rákóezifalvi bizottság vezetőségi tagja ■ bejelentette, hogy az eddigi fogadóórák helyett beszélgetési napokat vezetnek be a dolgotokkal való szorosabb kapcsolt kialakítására. A népfrontbizobtsági elnökök megbeszélésén kialakult" termékeny vita hozzájárul a helyi bizottságok további jó munkájához. Ii vetés után az egyéb őszi munkák gyors befejezésére törekszünk Nálunk, a Kunszentmártoni Gépállomás körzetében a termelőszövetkezetek hagy többségénél a búza vetését befejeztük. Elsők között a szelevényi Szikra és Alkotmány TSZ, a csépai Harcos TSZ, a ti- szasasi Rákóczi TSZ, a tiszaugi Petőfi TSZ teljesítette vetési tervét. A kunszentmártoni Zalka Máté Termelőszövetkezet, valamint a Az iparvezetés tennivalói a technikai haladásáért elő azok fejlődését.- Gyakran a káderek megkérdezése nélkül döntenek ügyükben. A kádermunkából még nem sikerült kiküszöbölni a bürokratikus, formális vonásokat. Vannak olyan nézetek, hogy az utóbbi időben túlságosan sok mérnököt és technikust képeztünk ki. Ez az álláspont alapjában hamis és megtévesztő. Noha a műszaki egyetemeken és a technikumokon tanulók száma sokszorosa a háború előttinek, a műszaki káderek száma nem tartott lépést iparunk termelésének bővülésével; A termelésben vagy az igazgatásban dolgozó műszaki káderek képzése és továbbképzése általában rendszertelenül folyik. Különösen hiányos a termelés alsóbb parancsnoki karában dolgozó művezetők, mesterek, építésvezetők képzése és továbbképzése. Rákóczi TSZ-ekben is pótoljuk az elmaradást és néhány nap múlva befejezzük a nagy munkát. A vetési tervek teljesítése után a még hátralevő mélyszántást, a trágya kihordását és a silózási munkát végezzük el.PINTÉR GYULA gépállomási igazgató _____________Kunszentrriárton Ip arunk műszaki színvonala emelésében döntő szerep vár műszaki kádereinkre, elsősorban a termelés közvetlen irányítóira. Nekik kell az új technika bevezetésének élharcosaivá válniok, ehhez gyakorlatban és elméletben is tökéletesen el kell sajátítaniuk az új technikát. Mindez megköveteli, hogy gyökeresen megjavítsuk az iparban dolgozó káderekkel való foglalkozást, fokozottabban becsüljük meg azokat a tapasztalt mérnököket és technikusokat, akik jelentős eredményeket értek el az ipar műszaki színvonalának és szervezettségének növelésében, biztosítsuk a fiatal szakemberek megfelelő fejlődését, gondoskodjunk műszaki kádereink szervezett továbbképzéséről, A szakemberek érezzék a párt támogatását A szocialista iparosításban elért sikerekben jelentős szerepe volt és van az ipari termelést irányító szervek munkájának. Az ipari minisztériumok, igazgatóságok vezetői, az ipari üzemek igazgatói eddig túlnyomó részben megoldották a rájuk bízott feladatokat és képesek arra, hogy az eddigieknél nehezebb próbát is kiálljanak. A legtöbb területen azonban nem sikerült még megszüntetnünk a bürokratikus munkamódszereket, nem tudtuk az ügyvitelt gyökeresen egyszerűsíteni. A minisztériumok és egyéb központi szervek túlzottan gyámkodnak a vállalatok felett, sokszor indokolatlanul csorbítják az igazgatók jogkörét. Az ipari üzemek vezetőit általában nem vonják be rendszeresen az ipar termelési és beruházási terveinek kidolgozásába, a vállalatok profiljának meghatározásába. Rendeletekben szabályoztuk az igazgatók, főmérnökök, művezetők jogkörét, feladatait, azzal a céllal, hogy nagyabb hatáskört és felelősséget ruházzunk rájuk. Mégis azt tapasztaljuk, hogy igazgatóinknak, főmérnökeinknek, akikre népgazdaságunk sokmilliós értékét bíztuk, apró-cseprő ügyekben felsőbb szervekhez kell szgladgálniok. A rossz szokás úgy megrögződött, hogy maguk az üzemi vezetők nem élnek megfelelően azokkal a jogokkal sem. amelyek őket megilletik és sokszor akkor is felső vezetők döntését kérik, amikor erre semmi szükség sincs. Nagy lazaságok vannak a tervfegyelem téléin is. Erre mutat — többek között — az, hogy ez év szeptemberében a minisztériumi ipar teljes termelési tervének 103,3 százalékos teljesítése ellenére — a vállalatok 19,3 százaléka a tervet nem tejesítette. Az üzemek pagy része a tervet nem az előírt választéknak megfelelően teljesíti. A tervfegyelem megszilárdítása végett feltétlenül szükséges, hogy a vállalatok terveiket a tervidőszak előtt — időben megkapják, ezért az Országos Tevhivatal elnökét ps az illetékes minisztereket személyükben felelőssé kell tenni. A Minisztertanács határozata ellenére számos vállalat olyan cikkekből teljesíti túl tervét, amelyekre a népgazdaságnak szüksége nincsen, ráadásul a többlettermelés jelentős mennyiségű importanyagot fogyaszt. Meg kell tehát találnunk a módját, hogy ne járhasson anyagi előnnyel az, ha valaki semmibe veszi a népgazdaság érdekeit. Árrendszerünk több esetben akadályozza a technika fejlesztését, mert új vagy korszerűsített gyártmányok termelése a helytelen ármegállapítás miatt — sok esetben pénzügyileg hátrányos a vállalatok számára. Bérrendszerünk messzemenően figyelembe veszi az anyagi érdekeltség elvét, ennek ellenére a bérrendszerben és annak alkalmazásában még meglévő hiánvossá*»ok ö^-tanző hatását sokszor helytelen irányba tolják el. Nem ösztönöz eléggé a bérrendszer a szakképzettség emelésére, mert nincs kellő, különbség az egyszerű és a bonyolultabb, nagyobb szakképzettséget kívánó munkák díjazása között. Szűk körben alkalmazzak még csak a minőségi munka premizálását és sok helyen nem tártják be a selejtkártérítésre vonatkozó előírásokat. A termelésben elért eredmények szorosan összefüggnek a káderek fejlődésével. Az elmúlt évek során a munkásosztály legjobb tiai ezrével kerültek az ipar vezetésébe és túlnyomó többségük megállta a helyét. Műszaki értelmiségünk zöme jelentős alkotómunkával bizonyítja be szaktudását és a néphez való hűségét. Számban egyre növekszik, tudásban egyre gyarapodik a munkás- és paraszt- fiatalokból felnőtt új műszaki értelmiség. Megvannak tehát azok a kádereink, akiknek segítségével az ipar előtt álló nagy feladatoka* sikerrel oldhatjuk meg. De a káderek kiválasztása gyakran nem alapos megismerés és elbírálás alapján történik, és ezért túlzottan gyakori a káderek ide- oda mozgatása. Sokszor nem vagyunk következetesek sem a felelősségrevonás- ban, sem az elismerésben. Ritkán alkalmazunk felelősségre vonás! olyanokkal szemben, akik mindennapi munkájukat nem megfelelően látják el, néha viszont súlyos következményei vannak olykor, ha egy vezető sok eredménye mellett — kisebb hibát is elkövettet. Sok vezető nem foglalkozik megfelelően a káderekkel, nem segíti A termelés műszaki fejlesztésének nélkülözhetetlen feltétele, hegy az ipar pártirányítását és a dolgozók között végzett politikai munkát tovább javítsuk. Pártfunkcionáriusainknak többsége ma már látja, hogy az ipar és az egész népgazdaság technikai bázisának fejlesztése szocialista építőmunkánk egyik kulcskérdése, tehát az új technika bevezetése nem szűk értelemben vett gazdasági kérdés, hanem elsősorban politikai, harci feladat. A pártszervezetek az új technikáért folyó harc fő hajtóerői legyenek. Bátran támaszkodva a műszaki értelmiség legjobbjaira — tanulmányozzák saját, és a más üzemek fejlett munkamódszereit és gondoskodjanak azok széleskörű elterjesztéséről. Tartsák egyik legfontosabb kötelességüknek, hogy a dolgozók észrevételei, helyes javaslatai minél rövidebb idő alatt megvalósuljanak. Különösen fontos a figyelmet felhívni azokra a nagytudású műszaki értelmiségiekre, akiknek túlnyomó többsége a népi demokráciában becsületesen megállta a helyét, kiveszi a részét a szocialista építésből. El kell érni, hogy ezeke-t a régi szakembereket megbecsülés, bizalom vegye körül, hogy munkájukban lépten-nyomon érezzék a párt támogatását, hogy bátran kezdeményezhessenek és ne féljenek azoktól a nehézségektől, amelyek az új műszaki megoldások keresésével jámak.Iparunk fejlesztésében az új technika széleskörű alkalmazásában nagy szerep vár a szakszervezetekre is. Különösen sokat tehetnek a szakszervezetek a műszaki propaganda megszervezésében, az élenjáró munkamódszerek és újítások elterjesztésében. A gazdasági vezetőkkel karöltve gondoskodjanak a szakmai tanfolyamok szervezéséről. neveljék a munkásokat, a mérnököket, a technikusokat, a művezetőket a technológiai fegyelem következetes betartására. Emeljék magasabb színvonalra a szocialista munkaverseny szervezését. Küzdjenek a formalizmus ellen, amely gátolja a dolgozók kezdeményezésének, termelési lendületének kibontakozását. Befejezésül Mekis József összefoglalta a feladatokat. Központi Vezetőségünk jelen ülése hosszú időre megjelöli, kitűzi az elsőrendű célokat. Holnapi eredményeinket azonban a ma sikeres munkájával tudjuk csak megalapozni. Pártunk bízik abban, hogy iparunk valamennyi dolgozója megérti az ipar előtt álló feladatok jelentőségét, magáévá teszi a Központi Vezetőség által most megjelölt utat, amely a szoializmus építésének, országunk gazdasági fel- emelkedésének, a népjólét emelésének, dolgozó népünk anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének egyedül helyes és járható útja:
