Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

Negyvennyolcadik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 november 13 Nem lehet kerékpár pedált kapni Mozgó áruház Szolnok megyében <8 Rosszcsont Robi: — Bácsi kérem csúzligumit lehet kapni? Üzemi krónika a Bútorgyárból Bútorgyárban történt Nem is olyan régen. Ennek az évnek Novemberében. Hideg volt a kályha Nincs mit csodálni, Mert nyári álmában Hagyták szunyókálni. így hát a kis kályha Az udvarra került, Hol aztán csendesen Mély álomba merült. Éttől bizony meleg Nem lett az öltözőnk. Ott lógott deresen Vizes törülközőnk. Másnap, amikor A szemünkbe ötlött, Megszántuk szegényt. Nyomban visszavittük, Beállítottuk A régi helyére. Papirost és fát Raktunk belsejébe. Lett is ottan mentén Bűzös füstből elég, Fuldokolva, kabátban Élveztük melegét, Így van: nincs kedvünk Az átöltözésre, ' Mert vacogva, fázva Felfüstölődtvnk, A kunszentmártoni járásban láttuk Vevő: — Kérem egy kerékpárpedálra lenne szükségem. Eladó: — Sajnos kerékpár pedált külön nem tudok adni, de tes­sék talán egy új kerékpárt venni, azon kettő is van. A SZOLNOKI NYOMDÁBAN Az öntök egészségtelen ölő mgőzben kénytelenek dolgozni. kor Igazgató: — Nem is értem, hogy miért nem lettünk élüzem, ami- még a ventillátor megjavítását is megtakarítottuk. Nem jellemző, de ez is előfordul 1. — Hát szervusz Kovács elvtárs, azért, hogy igazgató lettem, keressél fel minél gyakrabban. 2. Titkárnő: — Az igazgató elvtárs azt üzeni, hogy házon kívül vám 3. Igazgató: — Kicsoda maga és mit akar? Hát már az utcán sem hagyják az embert nyugton? 4. Vajon mi történt? írják meg az olvasók. A ruhaszekrényünk Kicsiny és piszkos. Ruhánkat begyűrjük. Kivesszük, mint rongyot. Lehetne fordítva: Nagyobb és tiszta, Ruhafogasokra Szépen beakasztva. Nem akad újító, Ki segítne rajtunk, Hogy ettől a bajtól Megszabaduljunk. Ezzel fejezem be Az üzemi krónikát, Lesz tavasz és nyár Nem kell nagykabát. (czuczor) A minap — hogy is forgassam a szót, nehogy megsértődjek — szó­val összejöttünk vagy öten, mi ja­vakorabeli férfiak. Miután részle­tesen megtárgyaltuk egymás és ön­magunk májának, gyomrának, ve­séjének és reumájának állapotát, a gyomorbajos szemforgatva irhígy sopánkodott: — Rémes, hogy ezek a mai fiata­lok milyen mértéktelenül élnek. — És mennyit isznak — toldotta meg a vesebajos. — Egyebet sem csinálnak, csak táncolnak — sziszegte a reumás. Hogy én mit mondtam, az nem fontos, de éppen eleget ahhoz, hogy most önkritikát gyakoroljak. • Ott állok az egyes számú Népbolt illatszer és pipereosztályán, borot­vapengét vásárolok, amikor egy­szer csak jön egy 18 év körüli fiú, olyan átmenet a kamasz és az ifjú között. Megáll a pultnál, jó hango­san ezt mondja: — Borotvafelszerelést kérek. Ránézek, az álián pár szőrszál, vagy. inkább csirkepihe. Az elárusítónő hozza a borotva­készletet, a fiatalember kezébe ve­szi és olyan képpel nézi, mintha már ősidők óta borotválkozna, hol­ott látni rajta, hogy ez az első bo- rótvakés^'et. amit ebben a rövid há- tuleombolós életben vásárol. Ellenségesen méregettem, milyen nagyképű. az ilyen fiatal legyen szerény és különben is. •. Különben is..» hirtelen elszé­gyellem magam. Ilyen korú lehettem én is, amikor titokban elővettem jóatyám borot­váját és hozzáfogtam életem első bortváükozásához. Olyan vérfürdőt rendeztem a képemen, mint annak- idéjén Néró a római arénában.^ dp borotválkoztam. Este. amikor szembetalálkoztam az apámmal, gyanúsan nézegetett... aztán kiderült, hegy az ő féltve őr­ÖNKRITIKA zött borotváját használtam. Kaptam két olyan pofont, hogy ha rágon­dolok, még most is megfájdul a ké­pem — és boldogan elmosolyodom. Ugyanis még aznap este megkér­dezte a kislány: — Mondja, mi történt magával, össze-Vissza van vagdosva a képe. — Borotválkoztam — válaszol­tam férfias gőggel. Éppen olyan nagyképű lehettem, mint most itt ez a gyerek, aki élete első borotvafelszerelését vásárolja. Hja.,# 17 éves lehet j., Jászberényi tánciskola. A kultúrotthon nagytermében ha­talmas kört alkotva (egy fiú — egy leány) a fiatalok az alaplépéseket tanulják. Állok és nézem őket. Milyen ügyetlenek, különösen a fiúk. Még a lábaikat is összekeverik. Amikor jobbra kellene lépni, balra rakják a csámpáikat, amikOT a tánctanárnő balt vezényel, ők jobbra lépnek. Na — gondolom — ezekből is olyan táncosok lesznek, akik csak a kályhától tudnak elindulni, mert másképpen eltévesztik a lépést. A HUMOR K Az a ió! Volt a múlt században egy ke­gyetlen földbirtokos, bizonyos gróf Beleznay, akit valami családi ösSz-:- szólatkozás nyomán a fia agyon­lőtt. A jobbágyak között hamar híre ment az esetnek. Az egyik öreg paraszt újságolta a hírt a másik­nak: — Jó, hogy az öreg Beleznayt agyonlőtték, csak az a kár, hogy a fia lőtte agyon. De a lányok... hát igen, azok csinosak. Különösen ott az a szőke copfos, meg a za fekete, akiknek olyan szemöldöke van, mint egy török kard. Meg az a barna is he­lyes azzal az égbetekintő pisze or­rával, meg az a kis dundi is ..; szóvaí a legtöbbje. Az ilyen csinos lányok nem ilyen mafia, botlábú fiúkat érdemelné­nek, akik úgy erőlködnek a tánc­cal. mintha maltert hordanának a harmadik emeletre. Ezeknek olyan ügyes, gyakorlott férfi partnerekre lenne szükségük, akik.:. olyanok, mint mondjuk, én... És akkor eszembejut az első tánc- lecke. Bevallom, hogy az a kislány, akivel először táncoltam életem­ben, a kővetkező órán nem akart megismerni és még mindig sántí­tott kissé. Elszégyeltem magam, leültem az egyik padra. Olyan jói esett leülni, hiszen csaknem fél óráig álltam a táncolókat nézve ..: Megígérem, hogy a jövőben nem szapulom a mai fiatalságot, ha ró­luk lesz szó, előbb mindig ma­gamba nézek: — Mondd csak öreg fiú. hogy is volt akkor, amikor te fiatal voltál? t. k. ÖJNYVÉBÖL Felelt erre a másik: — Inkább az a jó, mert most két gróffal lesz kevesebb. ??? •{91B-JO y uren^p eiuodeu nzfijosodoj zeqepojj zy Egyik instruktor: — Mondja agronómus elvtárs maga miért ül itt az íróasztalnál, miért nem az őszi vetést irányítja kint a földe­Sajnos, ilyesmi is van te É. M. Szolnok megye! Építőipari Vállalatnál a tisztviselők a legkisebb ügyben is átiratot írnak egymáshoz, I. tisztviselő: — Mit gondolsz mit írjak a Vörös Lobogó mérkő­zésre, x-et. vagy egyest? II. tisztviselő: — Ez olyan súlyos kérdés, hogy csak írásban vá­laszolhatok rá. frvrnk QefejezÉs&Irt

Next

/
Oldalképek
Tartalom