Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-13 / 267. szám
Negyvennyolcadik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1955 november 13 Nem lehet kerékpár pedált kapni Mozgó áruház Szolnok megyében <8 Rosszcsont Robi: — Bácsi kérem csúzligumit lehet kapni? Üzemi krónika a Bútorgyárból Bútorgyárban történt Nem is olyan régen. Ennek az évnek Novemberében. Hideg volt a kályha Nincs mit csodálni, Mert nyári álmában Hagyták szunyókálni. így hát a kis kályha Az udvarra került, Hol aztán csendesen Mély álomba merült. Éttől bizony meleg Nem lett az öltözőnk. Ott lógott deresen Vizes törülközőnk. Másnap, amikor A szemünkbe ötlött, Megszántuk szegényt. Nyomban visszavittük, Beállítottuk A régi helyére. Papirost és fát Raktunk belsejébe. Lett is ottan mentén Bűzös füstből elég, Fuldokolva, kabátban Élveztük melegét, Így van: nincs kedvünk Az átöltözésre, ' Mert vacogva, fázva Felfüstölődtvnk, A kunszentmártoni járásban láttuk Vevő: — Kérem egy kerékpárpedálra lenne szükségem. Eladó: — Sajnos kerékpár pedált külön nem tudok adni, de tessék talán egy új kerékpárt venni, azon kettő is van. A SZOLNOKI NYOMDÁBAN Az öntök egészségtelen ölő mgőzben kénytelenek dolgozni. kor Igazgató: — Nem is értem, hogy miért nem lettünk élüzem, ami- még a ventillátor megjavítását is megtakarítottuk. Nem jellemző, de ez is előfordul 1. — Hát szervusz Kovács elvtárs, azért, hogy igazgató lettem, keressél fel minél gyakrabban. 2. Titkárnő: — Az igazgató elvtárs azt üzeni, hogy házon kívül vám 3. Igazgató: — Kicsoda maga és mit akar? Hát már az utcán sem hagyják az embert nyugton? 4. Vajon mi történt? írják meg az olvasók. A ruhaszekrényünk Kicsiny és piszkos. Ruhánkat begyűrjük. Kivesszük, mint rongyot. Lehetne fordítva: Nagyobb és tiszta, Ruhafogasokra Szépen beakasztva. Nem akad újító, Ki segítne rajtunk, Hogy ettől a bajtól Megszabaduljunk. Ezzel fejezem be Az üzemi krónikát, Lesz tavasz és nyár Nem kell nagykabát. (czuczor) A minap — hogy is forgassam a szót, nehogy megsértődjek — szóval összejöttünk vagy öten, mi javakorabeli férfiak. Miután részletesen megtárgyaltuk egymás és önmagunk májának, gyomrának, veséjének és reumájának állapotát, a gyomorbajos szemforgatva irhígy sopánkodott: — Rémes, hogy ezek a mai fiatalok milyen mértéktelenül élnek. — És mennyit isznak — toldotta meg a vesebajos. — Egyebet sem csinálnak, csak táncolnak — sziszegte a reumás. Hogy én mit mondtam, az nem fontos, de éppen eleget ahhoz, hogy most önkritikát gyakoroljak. • Ott állok az egyes számú Népbolt illatszer és pipereosztályán, borotvapengét vásárolok, amikor egyszer csak jön egy 18 év körüli fiú, olyan átmenet a kamasz és az ifjú között. Megáll a pultnál, jó hangosan ezt mondja: — Borotvafelszerelést kérek. Ránézek, az álián pár szőrszál, vagy. inkább csirkepihe. Az elárusítónő hozza a borotvakészletet, a fiatalember kezébe veszi és olyan képpel nézi, mintha már ősidők óta borotválkozna, holott látni rajta, hogy ez az első bo- rótvakés^'et. amit ebben a rövid há- tuleombolós életben vásárol. Ellenségesen méregettem, milyen nagyképű. az ilyen fiatal legyen szerény és különben is. •. Különben is..» hirtelen elszégyellem magam. Ilyen korú lehettem én is, amikor titokban elővettem jóatyám borotváját és hozzáfogtam életem első bortváükozásához. Olyan vérfürdőt rendeztem a képemen, mint annak- idéjén Néró a római arénában.^ dp borotválkoztam. Este. amikor szembetalálkoztam az apámmal, gyanúsan nézegetett... aztán kiderült, hegy az ő féltve őrÖNKRITIKA zött borotváját használtam. Kaptam két olyan pofont, hogy ha rágondolok, még most is megfájdul a képem — és boldogan elmosolyodom. Ugyanis még aznap este megkérdezte a kislány: — Mondja, mi történt magával, össze-Vissza van vagdosva a képe. — Borotválkoztam — válaszoltam férfias gőggel. Éppen olyan nagyképű lehettem, mint most itt ez a gyerek, aki élete első borotvafelszerelését vásárolja. Hja.,# 17 éves lehet j., Jászberényi tánciskola. A kultúrotthon nagytermében hatalmas kört alkotva (egy fiú — egy leány) a fiatalok az alaplépéseket tanulják. Állok és nézem őket. Milyen ügyetlenek, különösen a fiúk. Még a lábaikat is összekeverik. Amikor jobbra kellene lépni, balra rakják a csámpáikat, amikOT a tánctanárnő balt vezényel, ők jobbra lépnek. Na — gondolom — ezekből is olyan táncosok lesznek, akik csak a kályhától tudnak elindulni, mert másképpen eltévesztik a lépést. A HUMOR K Az a ió! Volt a múlt században egy kegyetlen földbirtokos, bizonyos gróf Beleznay, akit valami családi ösSz-:- szólatkozás nyomán a fia agyonlőtt. A jobbágyak között hamar híre ment az esetnek. Az egyik öreg paraszt újságolta a hírt a másiknak: — Jó, hogy az öreg Beleznayt agyonlőtték, csak az a kár, hogy a fia lőtte agyon. De a lányok... hát igen, azok csinosak. Különösen ott az a szőke copfos, meg a za fekete, akiknek olyan szemöldöke van, mint egy török kard. Meg az a barna is helyes azzal az égbetekintő pisze orrával, meg az a kis dundi is ..; szóvaí a legtöbbje. Az ilyen csinos lányok nem ilyen mafia, botlábú fiúkat érdemelnének, akik úgy erőlködnek a tánccal. mintha maltert hordanának a harmadik emeletre. Ezeknek olyan ügyes, gyakorlott férfi partnerekre lenne szükségük, akik.:. olyanok, mint mondjuk, én... És akkor eszembejut az első tánc- lecke. Bevallom, hogy az a kislány, akivel először táncoltam életemben, a kővetkező órán nem akart megismerni és még mindig sántított kissé. Elszégyeltem magam, leültem az egyik padra. Olyan jói esett leülni, hiszen csaknem fél óráig álltam a táncolókat nézve ..: Megígérem, hogy a jövőben nem szapulom a mai fiatalságot, ha róluk lesz szó, előbb mindig magamba nézek: — Mondd csak öreg fiú. hogy is volt akkor, amikor te fiatal voltál? t. k. ÖJNYVÉBÖL Felelt erre a másik: — Inkább az a jó, mert most két gróffal lesz kevesebb. ??? •{91B-JO y uren^p eiuodeu nzfijosodoj zeqepojj zy Egyik instruktor: — Mondja agronómus elvtárs maga miért ül itt az íróasztalnál, miért nem az őszi vetést irányítja kint a földeSajnos, ilyesmi is van te É. M. Szolnok megye! Építőipari Vállalatnál a tisztviselők a legkisebb ügyben is átiratot írnak egymáshoz, I. tisztviselő: — Mit gondolsz mit írjak a Vörös Lobogó mérkőzésre, x-et. vagy egyest? II. tisztviselő: — Ez olyan súlyos kérdés, hogy csak írásban válaszolhatok rá. frvrnk QefejezÉs&Irt
