Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-13 / 267. szám
1955 november 13. SZÓLNOKMEÍJYEI NÉPLAP s Zárszámadás ©lőtt a tiszafüredi Úttörő TSZ-ben A MÉSZÖV figyelmébe Csepregi Mihály gazdasági cse-> léd volt Tiszafüreden a Vásárhelyieknél. Kevesen dicsekedhetnek azzal, hogy itt egy-lzét esztendőnél tovább bírták. Nem is volt Csepregi Mihálynak egyebe eddig csak a hét gyereke, s a v&lükjáró gond — még akkor sem. amikor belépett az Úttörő TSZ-be. Ma három kerékpár vám, a családban, s akkora rádió, hogy álig fér a szobában. Most is kapott 18.000 forint prémiumot a borsótermés után, aztán 36 mázsa álmát, ISO kg cukrot, munkaegységenként 1 kg árpát, fél deci pálinkát, húst, szalonnát, s ki tudna azt felsorolni, hogy mi mindennel kecsegteti még az ez évi zárszámadás. Természetes, hogy kedvet kapót Csepregi Mihály rokonsága is a belépéshez. A sógora, Erős János kezdte meg a sort, Szabó Dezső, a ve je folytatta. Most lép be a kilencedik rokon, Forrai László, aki gépkocsivezető volt Pécsvára- dón. Persze nem csupán Csepregi Mihály rokonságából kérték felvételüket az utóbbi időben, hanem mások is körülbelül ötvenen. Magyar Imre elvtársat, a növénytermesztő brigád vezetőjét azért kerestük fel, hogy megkérdezzük, milyen kilátásokkal néz a szövetkezet áz idei zárszámadás elé. Magyar elvtárs cigarettával kínál. — Tessék, van bőven, ebből is kaptam pár ezer darabot, mert holdanként 12 mázsa dohányunk termett. Búzából — folytatja a felsorolást büszkén — 10 mázsa az átlagtermés, árpából meg 16. Nagyon szépek a kilátások. Míg tavaly 24 forint készpénz jutott egy munkaegységre, az idén kb. 38—10 forint várható. Csupán a borsóért 385.240 forintot vettünk be. Cukorrépát 5 holdon termeltünk, az eredmény: holdamként 236 mázsa. Egy tag jövedelme havi 2000 forintnak felel meg. Ha bemegy közülünk valaki a boltba, nemigen vásárol 5—6,000 forinton alul. : — Ez szép, nagyon szép eredmény, hanem Hajdú elvtárs, a községi pártbizottság titkára arról is beszélt, hogy az Úttörő TSZ-ben a növénytermesztés mögött nagyon is elmaradt az állattenyésztés. Kevés a tehén, s azok is ápolatlanok. Alig akad egy-kettő, amely 5—6 liter tejnél többet adna. Baromfiállományuk nincs, sertésük is kevés. — Valóban negyedrendű kérdésként kezeltük eddig az állattenyésztést. Most már látjuk, hogy pusztán növénytermesztéssel nem lehet tartós gazdasági fellendülést biztosítani, hiszen — ha csak a szarvasmarhaállományt nézzük — az ilyen gazdálkodás előbb utóbb a rosszul trágyázott földeket és évről évre csökkenő terméshozamot eredményez. — Persze nem elég ezt csupán látni.,. — Nemisl Már lépéseket tettünk a kiküszöbölésükre. Egyelőre négy tehenet eladtunk. Nyolc jött a helyükbe, fajtehenek, vemhesek. A téli takarmányról is gondoskodtunk. Természetesen ezzel nem zártuk be a, szarvasmarhaállományunk fejlesztését. — És a három éve készülő ser- téskutrica? — Elkészült, s megfelelő hely lesz áhhoz, hogy jelentős sertéstenyészetet létesítsünk. És nagyobb gondot fordítunk ezután a baromfitenyésztésre is. — Azt magunk is láttuk, hogy a tanya környéke elhanyagolt Szétszórták a szalmát, takarmányt, a trágya is ott hevert hosszú ideje. p ereg a film a jászapáti kulturotthon- ban, száz-száztíz szempár figyeli a vásznon mozgó alakokat, a dicsőséges Tanácsköztársaság katonáinak harcát, munkáját. Koradélután van, munkanap. Érdekes, hogy mégis ennyien összegyűltek filmet nézni, s méghozzá nem is a moziban. Az is szokatlan, hogy a nézőtéren csak fiatal fiúk ülnek, még elvétve sem találni köztük egy-két fiatal lányt, vagy idősebb bácsikát. Mi ennek az oka? Kik ezek a fiatal fiúk? Bevonulók. A DISZ a kiegészítő parancsnoksággal és a kulturotthónnal közösen műsoros délutánt állított össze számukra, hogy foglalkoztassák őket addig is, amíg ténylegesen át nem veszi a fiúkat a Magyar Néphadsereg. A filmvetítés után az iskola — Ezzel kapcsolatbem is intézkedtünk már. Hiszen ebből jelentős kára származott a tsz-nek, s bizony nem egy becsületesen gon- dolgozó gazdaember szeme megakadt rajta. — Magyar elvtárs itt hosszabb szünetet tartott, aztán elgondolkodva folytatta: — Egy kicsit megakadt nálunk a fejlődés. Talán egy kissé meghökkentünk a túlgyors és túlnagy eredményeken. Nem láttunk túl a saját anyagi jólétünkön, nem vették észre azokat a lehetőségeket, amelyeket kiaknázatlanul hagytunk. Végül megkérdeztük Magyar elvtársat, mi az oka annak, hogy ezeket a hiányosságokat csak ilyen későn ismerték fel. — Leginkább az, hogy a párt- szervezettől kevés segítséget kaptunk. A szövetkezetben nem volt eleven pártélet. A pártszervezet vezetősége elhanyagolta a politikai oktatást. S volt idd, amikor két hó. napig se tartottunk taggyűlést.. . Az, hogy ha későn is, de mégis felismertük a hibákat, s hozzáláttunk azok orvoslásához, jórészt a pártszervezet megjavult munkájának tudható be. A ZAGYVARÉKASI földműves- szöveitkezet nagyjából jól látja el feladatát. Üzleteiben nem igen tapasztalható egyes áruféleségek indokolatlan hiánya. Az igazgatóság s az ellenőrző bizottság tagjai rendszeresen ellenőrzik az üzleteket s intézkednek a hibák kijavításáról. Ennek ellenére azonban tapasztalhatók bajok. Megnéztük a 4-es számú üzletet. Itt szembetűnő volt a piszok és a rendetlenség. Az áruk a polcokon össze-vissza dobálva, a fal mellett a földön nyitott porfestékes zsákok, nyitott kannában petróleum. Az egész üzletet átjárja a petróleum-szag, amely egészen biztos beleveszi magát az élelmiszerekbe is. A legnagyobb hiba azonban: a földművesszövetkezet nem törek- zik arra, hogy hozz-í járuljon a község hús- és zsír ellátásához. A megyében van pár jó példa arra, hogy a földművesszövetkezetek sertéshizlaldái milyen eredményesen segítik elő a község hús- és zsír ellátását. A kend érési földművesszövetkezet rendszeresen hizlal sertéseket és mér mégyeszerte híresek a hentes-készítményei. Zagyvairékason pedig nem folyik s-mtéshízlalás. ERRŐL nem egészen a helyi érezzük magunkat. A kultúrotthon tánccsoportja is olyan lelkesedéssel adt a elő a „Két szál pünkösd- rózsa” című párostáncát. Mihály elvtárs a műszakiakhoz szeretne menni, hogy ott is szakmájában d«’ "óvhasson. ÍVJ űser után a DISZ- bizottság részéről Káldi Katalin, a járási DISZ-bizottság titkára és az MNDSZ-től Tóth Istvánná búpsúztatta a fiatalokat. A beszédben felhívták figyelmüket arra, hogy mindig DTSZ-taghoz méltóan viselkedjenek, s szülőfalujukba csak jó hírt vigyen a posta. Legyenek olyanok, mint a most leszerelt jászsági fiúk. A búcsúztató után a kiegészítő parancsnokság útbaindította őket új állomáshelyükre, ahová a fiúk vidám nótaszóval meneteltek. földműves'szövetkezet tehet, hanem elsősorban a MÉSZÖV. Gát István a helyi földműveszövetkezet ügyvezető elnöke elmondotta: már egy éve tervezik a 60 férőhelyes hizlalda felállítását. Kukorica, sertés van, csaik a MÉSZÖV nem ad segítséget az építéshez, pedig mindössze néhónyezer vályogról és tégláról van szó. Az ehhez szükséges pénzt, vagy amint hivatalos nyelven mondják: a hitelkeret megnyitását a MÉSZÖV egy év óta ígérgeti. Zagyvarékason igen sok ipari munkás lakik, akik Szolnokra, a Járműjavítóba és a többi üzembe járnak dolgozni. A MÉSZÖV FELADATA, hogy a földműveszövetkezstek hizlaldáiban minél több sertés hízzon és belesegítsen a munkásosztály, a városi lakosság hús- és zsírellátálsá- nak megjavításába. Éppen ezért a szolnoki Városi Pártbizottság olyan határozatot hozott, hogy a helyi földművesszövetkezet állíb'.on fel 2—300 férőhelyes hizlaldát, Ennek megvalósításával egyidőben a MESZÖV-nek gondoskodnia kell arról is, hogy a Szolnok környéki községekben, ahol számottevő ipari munkássá« lakik, szintén meginduljon a földművesszövetkezeti ser- téshízlalás. Végre tehát a MÉSZÖV nyissa meg a zagy varék asi földműves- szövetk'zet számára a hitelkeretet és segítse elő hogy minél hamarabb megépüljön a 60 férőhelyes sertéshizlalda. Kik részesülhetnek beadási kedvezménybe®? A Begyűjtési Miniszter módosító rendeletet adott ki (Magyar Közlöny, nov. 9.), mely szerint az 1956. évi termés- és húsbeadási kötelezettség mérséklése iránti kérelmet ezév december 10-ig kell — az elengedés alapjául szolgáló feltételek igazolása mellett — a községi, városi begyűjtési meghízotthoz benyújtani. Öregség címén a beadási kötelezettség mérséklését — az érvényben lévő egyéb feltételek mellett — csak akkor lehet kérni, ha a beadásra kötelezett férfi a 65, a nő a 60. életévét 1955. évben töltötte be. Nem kell ismét kérnie a terményéi húsbeadási kötelezettség mérséklését az olyan termelőnek, aki az 1/1955. (1. 23.) Bgy. M. számú rendelet alánján öregség, vagy végleges munkaképtelenség címén kedvezményben már részesült. A kedvezményre való jogosultságot a begyűjtési megbízott minden ilyen esetben köteles felülvizsgálni Herczegh László BEVONULOK s a kulturház kultur- együttese szórakoztatja a leendő katonákat. Szerepel itt kórus, tánccsoport, van zongora, hegedűszóló, tornabemutató, még a tánczene sem hiányzik. Egy- egy szám után lelkes taps ielzi, hogy tetszett a műsor. De kérdezzük csak meg tőlük is, akiknek szólt az előadás, szórakoztatta-e őket eléggé, mi róla a véleményük? A fiúk különböző köz- ségekből jöttek ösz- sze, különböző foglalkozá- súaik, így valamennyire igényeik is mások. Egyben azonban megegyeznek: nagyon jól esik nekik ez a kis búcsúztató, annál is inkább, mert semmi ilyesmire nem számítottak. Jó érezni, hogy törődnek velük; Horváth Alfonznak Jász- ladány a szülőfaluja. Most szakérettségizett, a repülőkhöz szeretne menni, ügy beszél a pilótákról, a gépről, hogy szinte már a repülőgépben látja az ember. Neki a legjobban Farkas Béla hegedűszólója — Radics: Szerenádját játszotta — ragadta meg a figyelmét, nomeg Bollok Ágnes zongorajátéka, Mozart: Töröik indulója. Mindkettő nagyon szépen, élvezhetőén adta elő ezeket a művészi számokat. Mihály István jászapáti születésű, az Orion-gyár- ban dolgozott. — Nagyon helyes volt — mondja — a kis úttörők „Kútágas- gémeskút” című népijátéka. Kedves az egész műsorban az, hogy látszik a szereplőkön, mindent megtesznek azért, hogy jól ni, Annyi eteti csak, hogy éppen a porát elverte. Vadász István még egyszer feltekintett az égre s mivel több esővel nem bíztatott, befogott. Megsímogatta a Kócos éjfekete nyakát, megigazította a Kedves aranyszínű sörényét, ahol egy kicsit összegubancolódott s lábát felrakta a felhércre. Tetszett néki a szilaj állatok türelmetlensége, amint karcsú lábukkal kényesen topogtak, szaporáin csapkodtak farkukkal. Aprózva fordultak ki a nagykapun s percek múltén már a Farmos-dűlőn poroezkáltak. Micsoda két jószág! — dagadozott a gazda keble. Saját nevelés, ö babusgatta őket már kíscsikó korukban. Mosta a zabot, amit nekik tett félre, szénának, sarjának a legjavát válogatta, télen meleg pokróccal takarta, nyáron a Tiszára vitte fürdeni. úsztatni őket. Reszketett az ujja a gyönyörűségtől, mikor a Csíziók lakodalmára először font raffiát suhogó sörényükbe. De szépen csilingelt a kiscsengő. ott annál a fényes karikánál. Hogy csillog most is szőrük a napsugárban, nemes csípőjük finoman hullámzik, nyúlánk derekuk szinte ráfekszik a szellőre. Gyerünk, vágtassunk egy kicsit. érjük utói ezt a biciklistát, akiből meg csupán egy libegő pont látszik. Meglegyintette a lovak felett az ostort s azok felvágták fejüket. Fülüket hátracsapták s pillanatokon belül úgy úsztak a sima úton mint valami sebesröptű madár két szárnya. A kerékpárost beérték. A vágtába feledkezett öreg gazda zavartan fogta visszabb a fújtató paripákat. Éppen a tanácselnök köszönt rá nagy szíveset. Mielőtt a legutóbbi afférra gondolt volna, már viszonozta is. Egy darabig egymás mellett haladtak. Az elnök minden neheztelés nélkül somolygott rá, ha elkapta egy-egy óvatos odapillan- tását. Elhagyni most már még sem illik; Ha pedig már így van. akkor? >s —■ Hóha! Ősapja már a derékba TÓTH ISTVÁN* NEM OLYAN EGYSZERŰ azt a biciklit, oszt üljön fel az elv- társ. Szaladnya nem kérette magát. — Egy kis hivatalos ügyben járok ... Jó, hogy találkoztunk, egy kicsit segít nekem. Az öreg rosszat sejtve pislogott egyet, de nem szólt. Tán megint a téesz? Hirtelen végigzsiiborgott benne, ahogy nemrégen a lovait dédelgette gondolatban. Nem, nem. Azok már vele együtt nála öregednek ki a szolgálatból. Nem megy be úgyse. — Mi oka lehet, hogy ezen a határrészen nem sikerült még szövetkezetei csinálni? — vágott telibe a tanácselnök kérdése. — Azért, mert erre nem hebre- hubri emberek laknak — válaszolt ingerülten Vadász. — Nononono, tán maguk okosabbak. mint a falu többi parasztja? — Ott a Bordó Márton földje, mondjon nála jobb gazdát. Éppen beszéltem vele aznap, mikor összezördültünk ..; Elmondta: rádiót nem . hallgat, újságot nem olvas, ne erő'testók őt a csoportba ... •— Ki akarta erőltetni? Vadász, mintha nem hallotta volna a kérdést, folytatta: — Mégis házat tudott venni a ve- jének Pesten, aki ott gépkocsi- vezető .;. De meg minek is ma- ceráljáik ezt a dűlőt? — fordult egészen utasa felé a gazda. Nem megmondta Rákosi Mátyás 45-ben, 46-ban, hogy nem lesz több naev- birtok, miért vonják össze a földet? ■— Tán ezt is Berdótól hallotta? — Hát Oszt ha attól is, annak meg az a Bődi mondta, aki a járási székhelyen lakik. Együtt járnak ki mindennap Bitóval, avval a másik odavalóéival. Azok meg nem is értik, itt miért csalogatják a téeszbe a parasztokat, mikor náluk a városban híre sincs;-— Nincs? Két új csoport a’aVnlt az elmúlt héten. Nekem elhiheti nyúlt zsebbe az elnök s megszorongatta a magával hozott két beszoi- gáltatási kartont... Aztán Pista bátyám egynek veszd a íéeszt a a nagybirtokkal? Hát a Ferkó nem ugyanolyan . gazdája a Győzelemnek, mint akármelyik másik tag? Még magáiban is megáll ilyen hazugság, akinek a fia hárem éve bent van.. A szövetkezet azoké, akiknek a földje ott van. Vadász hallgatót. Furcsán keveredett össze gondolatában az einök magyarázata és az a bizonyos „ezeknek a dongója1’, ahogy fia a közösről beszélt. Sxaladnyu váratlanul rátétté kezét a karjára: — Álljon csak meg. Egy sovány kislányka talpalt a csapáson, bátyú himbálózott fáradtan lecsüngő kezében s vele együtt rázkódott a gyerekkel, amint azt folyvást remegtette a sírás. — Mi a ' baj. kicsi? Honnan jössz? — hajolt le hozzá melegen Szaladnya. A lányka hangos zokogással felelt és maszgtos arcán még széjelebb mázolta könnyeit. — Innen, a Bődi-tanyárói. Kilöktek, de nem fizettek. — Mit kerestél náluk? •— Anyám hozott ide ese’édnek még áprilisban. Túrára való vagyok én ... Vesszőkosárban hordtam a földet már egy hét óta a m.iegágyi pa'ántáknak ... Ki se bírtam egyenesedni, az asszony meg mindig kiabált rám: „Kotródj innen, hajtsd befelé a disznókat, adj enni a lovaknak, hord ki adud- vát az istállóból..: Utána segíts nekem a konyhán ...“ Mondtam nekik ma reggel: gazduram, engedjenek haza, nem tudóik egyenesen járni, majd letörik a derekam. „Innen oszt nem mássz’1- és nekem rúgta a kisszéket. Márpedig hazamegyék. adja ide asszonyom a ruhát. „Eriggy te tetves, a ruhádat m°g lesheted. Meakarood. ha k'teh'k az időd.“ Úgyse maradok, ha húsz- szorannyit fizetnek is és mentem a ruhámért a zurdikba. A gazaa elö'pb odaért. A fejeimhez vagdosta a ruhákat, a kaskámat kihajintotta az udvarra, nincs is nálam. „Nesze, nesze, te koldús!1’ Adja ki a pénzemet, ami eddig jár. „Mehetsz te is, meg az anyád is az úristenhez, akkor se fizetlek ki.“ — Gyere, ülj fel a szekérre ... Pista bátyám megteszi majd. Dolgunk végeztével visszafordulunk. Az öreg szótlanul bólintott s ajkkor se tudott volna egy hangot se kimondani, ha az elnök meg találja kérdezni, mi a véleménye Bö- dlről, aki a cselédsorstól félti a téeszbe lépőket. — Forduljunk csak be abba a másik tanyába — intett Bicóé'k felé Szaladnya. Vadász István annyira meg volt lepve az előbbi élménytől. hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedett. Egészséges tengeri, ragyogó leveles cukorrépa-tábla közt baktattak a lovak. Beértek a tanya elé. Vadász kényelmetlenül érezte magát. Ügy esett ebbe az egész dologba, mint Filátus a krédóba. Igaz. hogy személyesen nem ismeri ezt az idegen városbeli gazdát, de meg tolulják szólni, amiért ilyesmibe avatkozik. Gondozott az udvar, frissen meszelt c-incs épületek a kis liget közepén. Faládában embermagas- ságú leander mosolyog a konyhaajtó előtt. / Éppen ott tesz-vesz a köpcös Bi- cóné. Arcán bizalmatlan komorság. Fel nem nézne a világért sem, míg a tanácselnök a beadási könyvüket elelnörzi. Csak akkor zlrren meg haragosan a fülbevaló nagy arany- karikája. mikor Szaladnya kérdőn megállapítja: — Baromfi-bő! még az első félévlbő-’ is hiányzik ezenkívül 6 mázsa sertéssel tartoznak? — Várjanak, hívom az uramat, kint van valahol — veti oda mogorván az asszony — de előbb beszalad a konyhába, megkavarja a fehérzománcos spai’herlen zubogó ételt. Aw> einlih cdaszó] a kislánynak: — Te maradj a kocsin, vigyázz! — és Pista bácsit karonfogva leballag a parlag széléra Egy gyerek ott heverészik. Ügy les rájuk a fiú, mintha sose látott volna idegeneket. Húzódozva megy közelebb s botjára támaszkodva megáll. Zavarában fél lábával a másikat va- K&rgatja. Répási Miklósnak hívják, szép kerek képe, nagy, barna szeme van. no meg víg sites ruhája, kis koszos sapkája. Odahaza két testvére, meg gyomorbajos édesanyja. Hat hónapra szegődött, havonta 300 forintért, meg összesen 3 mázsa krumpliért. 14 éves, 5 osztályt, járt. — Nem szeretnél tovább tanulni? — Minek? Csak az idén nem tanultam, azelőtt igen. — Milyen a gazdád? — Enni ad. — Mivel töltőd a szabad időd? — Otthon. — Nem szeretnél traktorista lenni? — Minek? — Hát mindig tehenész akarsz maradni... kulák-nái? — Mindig? — heherész csodálkozva ... Nem a... — Mennyit dolgozol? — Reggel 7-re kijövök, alkonyaikor hazamegyek a faluba. Négy tehenet őrzök. Három a gazdáé, egy a fiáé. — Szoktál olvasni? — Szoktam hát... Ludas Matyit. — Moziba jársz? — Nemigen ... Megyek, ha megyek ... Van jó film' is, meg rossz is. — Mi volt például a jó? — Örs a hegyekben — vágja rá gondolkodás nélkül a fiú és szemében a beszélgetés kezdete óta először csillan fel valami kis derű. Vágyakozás a szép, színes, szabad, mozgalmas életbe... —- De van rossz film is, a Bajazzo rossz veit, (Folytatása következük,)
