Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-04 / 260. szám

2

SZQLNOKMEGYEI NÉPLAP

1993 november 4.

V. M. MOLOTOV:

fi nagyhatalmak kötelessége: kedvező teltételeket teremteni, hogy maguk a németek oldhassák meg Németország újraegyesítését

Figyelemreméltó közeledés az álláspontok között az európai biztonság kérdésében

Genf, november 2; (MTI.)

L. F. Iijicsov. a genfi értekezleten résztvevő szovjet küldöttség szóvivője szerdán este sajtóértekezleten résztvevő szovjet küldöttség rek 5, üléséneik lefolyását;

Az ülésen, amelyen Pinay francia külügyminiszter elnökölt, folytatták az első napirendi pont, az európai biztonság és Németország kérdésének megvitatásét. Az ülésen a szovjet küldöttség beterjesztette javaslatát összmémet Tanács alakítására. A biztonság kérdésével kapcsolatban

a nyugati külügyminiszterek megállapították, hogy a nyugati hatalmak és a Szovjetunió álláspontja között figyelemre méltó közeledés jött létre az eddigi megbeszéléseken és remélhető, hogy pozitív eredményt érnek el ebben a kérdésben.

Molotov szovjet külügyminiszter megelégedéssel fogadta nyugati kollégái bejelentését és a maga részéről hozzáfűzte: a szovjet küldöttség bízik abban, hogy a további tárgyalások során sikerül pozitívabb eredményt elérni a német kérdéssel kapcsolatban is.

Miután a nyugati külügyminiszterek aa össznémet Tanács alakítására vonatkozó szovjet javaslát beterjesztése után még nem nyilatkoztak érdemlegesen ebben a kérdésben, a szovjet külügyminiszter azt a reményét fejezte ki, hogy a nyugati hatalmak képviselői a legközelebbi ülésen részletesen ismertetik majd állásfoglalásukat,

Iijicsov szovjet ügyvivő e rövid beszámoló után részletesen ismertette a külügyminiszterek szerdán elhangzott ebszédeit, Macmillan angol külügyminiszter kijelentette, hogy gondosan tanulmányozta a szovjet küldöttségnek az európai biztonság megteremtésére vonatko- zó javaslatait és megállapíthatta, hogy ezek a javaslatok lépést jelentenek előre azon az úton, amely e fontos kérés megoldásához vezet. Ugyanakkor azonban megállapította, hogy a nyugati és a szovjet javaslat között lényeges különbség van, miután a Nyugat Macmillan szerint — Németország újra egyesítéséből indul ki a kérdés rendezésénél, míg a Szovjetunió állítólag Németország kettéosztása ra építi terveit. A NATO-ról az angol külügyminiszter kijelentette, hogy a nyugati hatalmak sem most, sem a jövőben nem hajlandók feloszlatni ezt. a szövetséget. Megismételte azt a mór ismert nézetét, hogy a német kérdés megoldása előtt nem kerülhet sor az európai biztonsági egyezmény létrehozására.

Dulies, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere kifejtette, hogy a napirend első pontjának első kérdésében, az európai biztonság kérdésében az eddig folytatott vita lényegesen közelebb hozta egymáshoz a két álláspontot. Hangsúlyozta: ha ez sikerülne a német kérdéssel kapcsolatban iá, nagyon örvendetes eredmény lenne.- Dulles azt a tanulságot von'a le: noha az európai biztonság kérdésében bizonyos ellentétek vannak még a kél javaslat között, mégis komoly lépést tettek eddig a biztonság kérdésének megoldása felé.

Pinay francia külügyminiszter kijelentette, hogy a NATO a nyugati hatalmak biztonságának . alapja, amelyet nem adhatnak fel. A francia külügyminiszter csatlakozott ahhoz az ismert nyugati felfogáshoz. mely szerint a biztonsági egyezményt csak Németország kérdésének rendezése után lehet megkötni,

Molotov külügyminiszter, a szov- jetküidöttség vezetője felszólalásában hangsúlyozta:

a fő kérdés, hogy Németországot se fegyverezzék fel újra és ne vonják be katonai cső- nortoßntesokba.

Molotov nyomatékosan kijelentette: az a tény, hogy a német nép képviselői nem vesznek részt a német kérdés megvitatásában, feltétlenül károsan befolyásolja az erre vonatkozó megbeszéléseket. Ez azt jelenti — mondotta Molotov, — hogy a nyugati külügyminiszterek figyelmen kívül hagyják a két német állam szuverenitását és a német nép természetes jogát, hogy részt vegyen saját sorsának kialakításában. Ha tárgyilagosan ítéljük meg a helyzetet — folytatta Molotov külügyminiszter, — meg kell állapítanunk, hogy a német kérdésnek csak olyan rendezése szolgálhatja a béke és a biztonság ügyét, amely lehetetlenné teszi a német mili- tarizmus feltámasztását. Lehetséges, hogy az, aki távolabb volt a második világháború füzétől, és akinek országán nem gázoltak keresztül a hitleri hordák, másképp szemléld ezeket a kérdéseket, ámde azok az államok, amelyek megismerkedtek a német militarizmus embertelenségének egész súlyával, minden eszközzel meg akarják gátolni e borzalmak megismétlődését. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy ha a két német állam együttműködne a többi országgal a béke és a biztonság megszilárdításán, ez lényegesen előmozdítaná a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti közeledést és később az újraegyesítést is. Ennek másik alapfeltétele európai biztonsági rendszer megteremtése, Azt mondják ■— hangsúlyozta Mölotov, — hogy a nyugati javaslat garanciákat nyújt a Szovjetuniónak. Ez nem helytálló érv, mégpedig a következő okokból:

1. A Szovjetunió nemcsak a maga biztonságára, hanem más államok biztonságénak megteremtésére is törekszik, elsősorban azon országokéra, amelyek legtöbbet szenvedtek a hitleri agressziótól és amelyek most már nyugodtan akarnak jövőjük elé nézni.- Itt mindenekelőtt Németország szomszédairól van szó;

2. Azt mondják, a Szovjetunió abban láthatja biztonságának szavatolását, hogy az egyesített Németországot bevonják majd a NATO-ba és ezzel katonai tekin tetben ellenőrzésnek vetik majd alá, Ezt más szavaikkal így lelhetne összefoglalni: ha azt akarjátok, hogy biztonsági egyezményt írjunk alá. el kell fogadnotok Németországra vonatkozó -terveinket, bele kell nyugodnotok Németországnak a NATO-ba való bevonásába és újrafelfegyverzésébe és azután ezt tekinthetitek a Szovjetunió biztonsága zálogának.

Még egy fontos szempontot kellene figyelembe venni — fejtette ki ezután Molotov külügyminiszter.

— Mi lesz, ha az újrafelfegyverzet-t Németország, amely

militaristák kezébe kerül, szétszakít minden szerződést és

kötelezettséget és támadó politikát kezd?

Mi lesz akkor a Szovjetunió élmás európai országok biztonságának szavatolásával? Erre a fontos kérdésre a nyugati javaslatok nem adnak választ. Márpedig a történelmi tapasztalatok után a népek joggal követelnek megfelelő választ erre a kérdésre. Néha arról próbálnak bennünket meggyőzni, hogy a német újraegyesítés egyszerű kérdés. Ennek érdekében szerintük elegendő szabad össznémet választásokat tartani. Ez a probléma azonban a valóságban sokkal bonyolultabb. A Szovjetunió helyesli szabad össznémet választások megtartását és meg van győződve róla, hogy e választások ideje el fog érkezni. Erre a kérdésre azonban nem szabad elszigetelten, önmagában, a való helyzet, a két szuverén német állam létének fisaselembe vétele nélkül tekinteni.

A jelenlegi viszonyok között

csak az európai kollektív biztonsági egyezmény létrehozása, a nemzetközi feszültség enyhülése, és a két német állam közötti közeledés és együttműködés alapján lehet elöbbrevinni a megvalósuláshoz Németország újraegyesítésének ügyét.

A szovjet küldöttség úgy véli, hogy a két német állam közeledése és Németország újraegyesítése maguknak a németeknek a feladata. A négy nagyhatalomnak az a kötelessége, hogy ehhez kedvező feltó teleket teremtsen. A szovjet

küldöttség ennek szellemében terjeszti elő javaslatát Össznémet Tanács alakítására.

Dulles, Macmillan és Pinay rövid felszólalásaikban hangsúlyozták, hogy még nem volt alkalmuk tüzetesebben tanulmányozni a szovjet javaslatot és a legközelebbi ülésen tesznek majd nyilatkozatot éhben a kérdésben. Molotov hangsúlyozta: jó lenne, ha a nyugati külügyminiszterek az össznémet Tanács kérdésében igyekeznének magukévá termi a szovjet álláspont lényegét.

Á szovjet kormány javaslata Össznémet Tanács megalakítására

A külügyminiszterek értekezletének szerdai, 5. ülésén V. M. Molotov javaslatot terjesztett elő Össznémet Tanács megalakítására vonatkozólag. A javaslat így hangzik:

A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok. Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei, attól a törekvéstől vezérelve, hogy elősegítsék a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti mindenirányú együttműködés kifejlődését, valamint á német kérdés megoldásához és a Németország szabad választások útján való újraegyesítéséhez szükséges előfeltételeik megteremtését, a német nép nemzeti érdekeinek és az európai ‘biztonság érdekeinek megfelelően a következőket jelentjfc ki:

A jelenlegi viszonyok között, amikor a német népnek nincs lehetősége arra, hogy egységes államban éljen, egyre szükségesebbé válik a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság együttműködésének kialakítása, ami megkönnyítené Németország nemzeti újraegyesítése feladatának megoldását: Ezt a célt szolgálná, ha a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság megállapodás útján össznémet szervet létesítene, amely összehangolná a német népnek a politikai, gazdasági és kulturális élet területén kifejtett erőfeszítéseit, valamint a két német államnak azt a tevékenységét is, amelyet más államokkal együttműködve a béke ügyének megszilárdítása érdekében végez.

A német nép ilyen képviseleti szerve lehetne az össznémet Tanács, amelyet a 'következő elvek alapján kellene megteremteni:

1. Az össznémet Tanácsot a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság parlamentjének képviselőiből kell tanácskozó szervként megakalítani azon kérdések megtárgyalására, amelyek megoldásához a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak érdekei fűződnek.

2. Az össznémet Tanács mellett a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőiből vegyes bizottságokat kell alakítani azon kérdések intézésére, amelyek a két német állam közötti gazdasági és kulturális kapcsolatokat, továbbá a német valutát, a belnémet pénzügyi elszámolásokat, a vám, a posta, a

táviró, az útvonal stb. ügyeit érintik.

3. Az össznémet Tanács összehangolja azon kérdéseket, amelyek a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság határainak és területének védelmét biztosító alakulatok létszámával, fegyverzetével és elhelyezésével függnek össze.

4. Az össznémet Tanács összehangolja azon kérdéseket, amelyek a Német Demokratikus Köztársaságnak és a Német Szövetségi Köztársaságnak az európai biztonság megszilárdítását célzó intézkedésekben való részvételével függnek össze és kölcsönös megállapodás alapján foglalkozik 'azokkal a kérdésekkel, amelyek Németország békeszerető és demokratikus államként történő újraegyesítése előfeltételeinek kialakításával állnak kapcsolatban.

A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország külügyminiszterei azt a reményüket fejezik ki, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kellő erőfeszítéseket tesz majd az össznémet Tanács megteremtéséről szóló egyezmény létrehozása érdekében. .

A 2 asszonyokra kevés szót vesztegeltek. A párttitkár is csak futólag emlékezeti meg róluk, valahogy ilyen formáin: „Nálunk (a rákóczifalvai Ró-t kóczi TSZ-ben) nem mindig jó a munkaelosztás. Most például a férfiakra bízták az almaszedést, s a nőkre meg a kukoricaszár betakarítását. A vetés'meggyorsítása érdeké- benis fordítva kellett volna csinálni.'’

Szavai nem sok vizet zavartak. Mindössze az öreg Kovács botránkozott meg rajta. — „Méghogy fordítva? ■— méltatlankodott. t—i Aztán miért?

Pillanatkép egy taggyűlésről

tolódtak a férfiak, felderítitek az arcok, s máris áttértek a lovak gazdaságos takarmányozásának megvitatására, Annyira befejezettnek vették az ügyet, hogy még a tsz-el- nök sem méltatta szóra, márpedig az est folyamán ötször-hatszor is felszólalt, s 20—25 perces beszédekben részletesen kifejtette mondanivalóját. Arra nem gondolt, hogy védelembe kellene venni az asszonyokat. Vagy azt hitte, hogy nincs erre semmi szükség?

Igaz, talpraesett, szór. gos asszonyok vannak a csoportban. Volt olyan időszak, amikor tíz főből áiti a taglétszám, s ebből hat volt a nő. Végeztek is minden mumkát, még lovat is hajtottak. Most már azonban a könnyebb munkákra elsősorban őket kellene beosztani. Erre van lehetőség, csak akarat kell hozzá. Csakis igy érhetik el az asszonyok és a családtagok fokozott bevonását a tsz munkáiba.

JT ár, hogy a gyűlést „már” éjfélkor bezárták, s igy e kérdés megtárgyalására „nem volt idő”. SIMON BÉLA

TÓTH ISTVÁN:

Emberekkel bánunk...

A vékonyarcú párttitkár a propagandista-konferenciára jegyzetel. Az adminisztrátor jóétvágy- gyal fogyasztja a „száraz” ebéüet az ablak mellett, örül, hogy az összetorlódott munka közben végre egy kis lélegzetvételnyi ideje akadt.

Délután közepén jár az idő. A titkár még nem is evett.

Az ajtó kivágódik. Dacos arcú ember botük be rajta;

— Szabadság! — köszön feltűnő hangosan, gúnyosan. Nem néz senkire, csak a földön futkos tekintete, mint aki- keres valamit. A kezeügyébe eső széket megragadja s nagy zörgéssel, üggyel-bajjal lök- dösi az asztal mellé. Leül, jobban mondva lezöttyen a titkárral szemben.

— Mi baj, Tóth elvtárs? — figyeli nyugodtan a párttitkár s félretolja jegyzeteit. Látja a látogató Zavaros szeméből, érzi leheletéből, hogy megint ittas.

— Mondja, Tassi elvtárs, miért macerái maga folyton engem?

— Miről van szó?

— Maga engem állandóan piszkál — veti fel a fejét Tóth Mátyás és nedves, éjszakázástól vörös szemét erőlködve mereszti a titkárra.

— Mondja, miért iszik állandóan? ... Ma is hétfő. Hetek óta jön a panasz az Előréből. hogy hétfőn sose dolgozik, mert be van rúgva. Mi Jesz így a brigáddal... Mit szólnak az ilyen vezetőre?;:: Maga párttag;.:

— Már megint szurkál;:: fur- tonfurt marják az embert, az istent az égbe! — ágaskodna fel Tóth, de nehezen bírja a lába, így az asztalra roggyan mind a két könyökévelj

— Csendesebben, csendesebben — csitítja a titkár. Látja, hogy ha éles hangon beszélne, nem jó vége lenne.Mi ütött, aüe-atelején választották meg brigádvezetőnek. Az hírlett, hogy kötekedő természet, de nagyobb baj nem volt vele. AZ aratási banketten nagyon berúgott. Árokban fetrengett. Úgy mutogattak rá az egyéniek: „Szép brigádvezető!” Akkor figyelmeztették. Csak ivott tovább is. Igyekeztek a lelkére beszélni. Akkor meg a családján töltötte ki mérgét. Zavarászta az asszonyt, gyereket:

— Tóth elvtárs::: Jó vége lesz ennek? Hét apró gyereke van. Hegy nőnek azok fel, ha ezt kapják az apjuktól?

— Csend! Ne tanítson engem, megértette?! — hadonászott Tóth áthajolva az asztalon. — ::. Magának semmi köze a családomhoz ..:

— Nézze, most ne vitatkozzunk. Jöjjön el tiszta fejjel;.:

— Nem érdekel!::: Hagyjanak engem .:: Itt a tagsági könyvem, nem kell — vágta hirtelen a titkár elé a piros könyvecskét. Tassi e!v- társ nem nyúlt hozzá. Meghökken- ve nézte az ittas embert.

— Tegye el a tagkönyvét — mondta neki egész csendesen. — ... Nem emlékszik rá? A tavaszon is ezt vette elő, mikor ittjárt nálam: „Titkár elvtárs. Segítsenek, nagy a család, kinn van a gyerekek lába a cipőből, lemegy róluk a ruha. Míg összeszedjük magunkat, egy kis pénzt kölcsönözzenek ...” Itt állt a tanácselnöknő is ... Emlékezzen csak rá. Maga szétsimította tenyerével a kis könyvecske lapjait, mutogatta, hogy áll a tag- díjfizetéssel .:: Kijártunk magának nem is olyan jelentéktelen pénzbeli támogatást az államtól::: sose kell visszafizetni.:: Ezt csak azért mondom, hogy a tagsági könyvét vette elő akkor is.-:-. Nem arra kapta, nem azért párttag valaki, hogy pénzt húzzon belőle:: Vegye csak vissza, majd beszélünk ensSL ha kijózanodik -'

— Nem kell! — lökte odébb dühösen a tagteönyvet Tóth, majd. nagyot lódítva gúnyáján, kotorászni kezdett a belső zsebében. Kövér, kopott tárcát rángatott elő. Levágta az asztalra, hogy csak úgy röpködtek szét az iratok belőle. Aztán olyan gúnnyal, hogy arca teljesen eltorzult bele, verni kezdte asztalt Tassi elvtárs előtt.— Szedje csak össze ezeket a cetliket Legyen már egyszer titkár a csicskásom!

— Most már kifelé!

A piros könyvecske ott maradt félig kinyílva az írógépre borulva. Mintha egy kismadár kapaszkodott volna szárnyával a billentyűkre.

A titkár nehéz szívvel nyitotta fel az első oldalt... „Tóth Mátyás, szül. 1919. A munkásmozgalomban résztvesz: 1951. Párttagságának kelte: 1953 ... Szolnoki .Tisza Antal tszcs...”

Tóth Mátyás nem ment többé- a könyvéért.

Legközelebb a vetést nézte meg a párttitkár. A vetőgép meliptt ballagó Tóth köszönt is, meg nem is. Látszott, nem tudja, haragszik-e a titkár vagy se. Mikor egyedül maradt Tassi elvtárs, odakerült melléje. Bátortalanul szólította meg.

— Tassi elvtárs, felejtsük el, ami történt akkor délután .. .— Erről még majd beszélünk, Tóth elvtárs.

Tóth csak ivott tovább is. Hol a szajoli, hol a szolnoki Utasellátóban feledkezett az italba:::

Egyre gyűlt rá a panasz a tsz- ben. Végül „betelt a pohár”;

Az októberi közgyűlés napirendjére tűzték kizárását a csoportból. Peregtek a tárgysorozati pontok, de ügyére nem kerülhetett sor, mert — egyszerűen nem jelent meg. Megjelentek viszont hivat tan «Esidögefc- ,J&HBadaeflfc?. afc&et 6

Egyenlő munkáért egyenlő bért, egyenlő bérért egyenlő mimikát.”

A gyűlésen résztvevő három asszony csendesen hallgatott, a férfiak meg — legtöbbjük izmos, erős legény —■ nagyokat bólintottak. Gyűrött micisapkáját szorongatva a középkorú Hornyák is a férfibecswlet védelmére kelt. „Lebecsülik itt a férfiak munkáját r— mondotta lehangolóan. — Hogyan tudnák leszedni az almát az asszonyok?”

Wz aztán indok volt a javából. M,egvigasz-