Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-27 / 279. szám

Beszélgetés az istállóban A turkevei íöldmüvesszövetkezetben nem lehet kapni takar- mánymeszet. Ötvenedik ssipés 1955 november 27 SZATIRIKUS ÜUD4L ELGONDOLKODJATO Miért vagy ilyen rossz állapotban? Mert nem ettem meszet... És miért nem fordulsz a földművesszövetke­A Szakszervezetet Megyei Tanácsa új épületének udvarán hala.más rendetlenseg van. zethez? Hiábavalóan futkosni? Csak nem ettem me* szét?! A nélkülözhetetlen munkaerő hát összesen három megemlékezésre méltó nap. Dehát egy igazgató nem tartozik az egyszerű halan­dók közé. Neki ezenkívül még a következő évfordu­lói vannak: az igazgatói kinevezésének, az elismerő oklevél átadásának, az első nyilvános szereplésének dátuma, ezenkívül az igazgató időnként meg is betegszik, fel is épül, amiről szintén illik megemlé­kezni. Ehhez jön még a feleség, a három gyermek, azoknak is van születés- és névnapjuk, a legidősebb fiú 5-ös tanuló s egy évben kétszer osztanak bizo­nyítványt .; ; A főosztályvezetőkkel és a főkönyvelővel már nincsen ennyi gondja Vancsáknénak csupán a név­és születésnapot, valamint a kinevezés évfordulóját kell számontartania. Az osztályvezetőknél még könnyebb a helyzete, itt már elég a névnap. A ki­mutatásban ezenkívül már csak a titkárnők szere­pelnek. Van szegény Vancsáknénak éppen elég gondja,, igazán nem kívánhatja tőle senki, tiogv a titkárnőktől lefelé is nyilvántartsa a név- és szüle­tésnapokat. Utóvégre nem szakadhat széjjel. Mert tessék csak elképzelni, hogy a nyilvántar­tás összeállítása is milyen gondos, aprólékos mun­kát igényelt. Át kellett böngészni a naptárt, kiírni a névnapok dátumait. Az együk osztályvezetőt Xa­vérnak hívják s Vancsákné napokig nem tudott aludni, mert ezt a nevet nem találta a naptárban. Ezenkívül alapos kutatással ki kellett deríteni, hogy a névsorban szereplők mikor születtek, mikor kötöt­tek házasságot és melyek voltak életük legjelentő­sebb dátumai. De ha nehéz is volt, ez a munkának csak a könnyebbik része. Milyen hálátlan, strapás feladat a gyűjtés. Mennyit kell járni, agitálni, míg a válla­lat dolgozód lefizetik azt a pár forintot az ajándékokra.. Ha az igazgatóról van szó, nincsen különösebb nehézség, Vancsákné odateszi az ívet a kartárs orra elé és 6okat jelentőén mosolyog: „Az igazgató kartárs népnapjára...” És van-e olyan, aki a kitörő lelkesedését visszafojtva megtagadja azt a 10—20 forintot? Nincsen. Ha az osztályvezető számára veendő ajándé­kokig kell gyűjteni, akkor már nehezebb a helyzet. Igaz, hogy Vancsákné itt már megelégszik 5 forin­tokkal is. Ennek ellenére Fekete a minap már bo6z- szúsan felmordult: „öt gyermekem van, azoknak is van név- és születésnapjuk.” Bizony, nehéz az ilyen rosszindulatú célzásokat lenyelni, dehát hiába, mindig akadnak háládatlan emberek.;. De ezt a sok munkát, bosszúságot feledtetik azok az édes percek, amikor Vancsákné rövid üd­vözlő beszéd kíséretében átadja a vállalat dolgozói­nak szerény ajándékát a „hőnszeretett” kartársnak. Mert természetesen mindig Vancsákné adja át az ajándékot, utóvégre elsősorban az ő érdeme, hogy’ ez a nemes szokás a vállalatnál divatba jött. Miközben ezeket a sorokat írom, értesítenek, hogy Vancsákné a vállalatnál végzett kimagasló munkája elismeréseképpen magasabb státusba ke­rült és fizetésemelést kapott. Meg is érdemli,jj Igaz? t. k. Vancsáknét a Fogkefefényező Váüalatnál nél­külözhetetlen munkaerőnek tartják. Mellékfoglalko­zása az, hogy naponta kimutatást készít arról: a fényezés következtében hány fogkefe szőre borzoló- dott össze. A vállalatnál azonban egyre javul a mi­nőségi munka és így Vancsáknénak egyre keve­sebb a kimutatnivalója, úgy. hogy csaknem minden ideiét a főfogla’kozásnak szentelheti. Ez pedig abból áll, hogy a vállalatnál a bölcsőtől a koporsóig minden eseményt ő tart nyilván, sőt még a bölcső előtt is... Éppen a minap történt, hogy megszólította a fiatal Kerekosnét, a szőr-főosztály vezetőjének tit­kárnőjét: — Hát így vagyunk, drágám ..; gratulálok.; s És már szaladt is, hogy beírja a nyilvántartá­sok könyvébe: Kerekesnénél baba várható. Külön nyilvántartást vezet a születésnapokról, a várható esküvőkről és születésekről, a házassági évfordulókról és névnapokról. A haláleseteket csak azért nem jegyzi fel, mert azokra nem illik előre ké­szülődni és mert a halottak már nem sokat érnek, nem tarthatják számon azt, hogy a koszorút Van­csákné szorgos, időt és fáradságot nem kímélő köz­reműködésének köszönhetik. Különben is Vancsákné nem akarván magát szétforgácsolni, kizárólag csak vezető és befolyásos egyénekre korlátozza tevékenységét. Nyilvántartásában az első helyen az igazgató neve áll. Vancsáknénak a vállalat vezetője igen sok idejét veszi igénybe. Ugyanis egy rendes halandó­nak egy évben születés- és névnapja van, azonkívül, ha nős, illetve férjezett, házassági évfordulója. Te­— Csak azt tudnám, hogy tovább folytatódik-e itt az építkezés vagy befejezték?! A ssofnohi irodaháxban a páncélszekrény szállítással összetörték a lépcsőtokokat amely nem bírta el az újszászi Szabadság TSZ tag­lal által a Ceglédi Vas- és Elektrcmosipari KTSZ szamára küldött „jó”-kívánságokat. mivel még min­dig nem javította ki a daráló vilianymoloriát. Es\szer volt, hol nem volt A szolnoki Marx.parki bölcsődében I. u. 2015-ben. Esküszöm, nem én vagyok a hibás. Vizsgáztatják a zenekarok tagjait Hát akor játssza el azt a kottát. Kérem, nekem rossz a szemem, nem látom — Mert gyermekeim, már hatban eszbmrfffvel ezelőtt úgy volt, ogy a bölcsődét átköltöztetik a Szabadság térre. Hát akkor meg tudná-e mondani, hogy ez mi? Hát hogyne... Az kérem, egy őtven forintos. igyáltalán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom