Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-27 / 279. szám
1935 november 27. SZOLNOKMECÍEI NÉPLAP 3 Nagy az érieütfés Jásztelken a termelőszövetkezetek iránt Ősz van, s lassan télbe hajlik az idő. A jásztelki földeken is kifogy a munka. A határban megismerni a teimelőszövefckezetek búzavetését, szépen zöldéi s még az irigység sem talál benne hibát. Az egyénileg dolgzó parasztok, ha arra járnak, gondolkozva nézik a gyönyörű vetést. Esténként pedig vacsora után nagyon- sok helyen papír és ceruza kerül elő és kiszámolják, mennyi a tsz-tagok és az egyéniek jövedelme között a különbség. Bizony, mindenképpen a szövetkezeti gazdak javára dői el a mérleg. — Nem csoda tehát, hogy azok is. akik idáig még húzódoztak, most már egyre többet beszélnek a közös gazdálkodás hasznáról, sűrűbben nyílik a szövetkezeti irodák ajtaja és gyűlnek az aláírások a belépési nyilatkozatokon. Először azok kezdték a sort, akiknek a földje a termelőszövetkezetével határos: László József és Pap István gazdálkodók. „Én tavasztól őszig látom, hogy milyen munka folyik a tsz~ben, föld-szomszédja vagyok a Tolbuchinnak és akarva, akaratlanul, megismerkedtem a közös gazdálkodással. Megismerkedtem vele és megszerettem. Most már én is tagja vagyok1’ — mondta László József 6 holdas gazdálkodó A néhány nappal ezelőtti új belépők láttán a községben mindenki a szövetkezésről beszél. Az érdeklődés a termelőszövetkezetek felé fordult. Zsiros János, Kis M. József, Ivanics Márton az Alkotmány Termelőszövetkezetbe lépett. Szabó Mátyás két esztendővel ezelőtt kilépett a közös gazdaságból, de most újra visszatárt. Készülődik a két Fülöp-testvér is. Fülöp Gábor 6 holdas aképpen vélekedik, hogy a szorgalmas, egyénileg dolgozó paraszt nem mélküAz Alkotmány TSZ tagja! pár nappal ezelőtt megkezdték a melegház alapozását. December első felében befejezik a munkát. A képen jobbról balra: Egri János. Lukács István, Lajkó János és Ivanics Márton uj tag. A tavalyihoz kepest_a jövedelem megduplázódott. Egy-egy munkaegység kétszer annyit ér, mint egy évvei ezelőtt. Nemcsak kenyérgabonából, hanem más növényféleségekből is gazdag termést takarítottunk be. Annyira, hogy a cukorrépa és a dohány után 90 ezer forintot túltermelési prémium címén kaipunk. A könyvelő elővesz egy másik könyvet, lapozgat benne. — Még soha nem osztottunk ennyi gabonát, mint az idén. Egy munkaegységre 4 és fél kiló búza jutott. Kalmár István egyedül dolIdós Pusztai László középparaszt, jól ismeri a Tolbuchin TSZ eredményeit, Feleségével és leányával már napok óta a belépés gondolatával foglalkozik. löz, de az ilyen embernek a fezben arany élete van. Felesége szintén elismeri a szövetíkezeti gazdálkodást. Még gondolkodnak ugyan, de már megfogták a szövetkezet kilincsét! Hozzájuk hasonló ember nagyon sok van Jásztelken. Az új soron lakik id. Pusztád László középpa- raszt. Még ő sem lépett be, de a kilincset már ő is fogja. Most már csak ki kell nyitni az ajtót és id. Pusztai László erre sem vár sokáig. „Engem ismernek a Tolbuchin TSZ tagjai és én is ismerek ott minden embert. Egyébként is földszomszédok vagyunk. Most még csak attól tartok, hogy ha belépek, nem lesz 'szavazati jogom és majd szememre vetik, hogy a készre mentem“ — csupán ez tartja vissza id. Pusztai Lászlót. A szemrehányástól tart Persze szó sincs róla, hogy őt valaki is megbántsa, örömmel és szívesen fogadják,* várják maguk közé. Mért aki a termelőszövetkezetbe belép, az attól kezdve egyenlő rangú gazdája a közös vagyonnak. Sőt a termelőszövetkezetek alapszabálya még külön is kiemeli, hogy minden tagnak joga, sőt kötelessége a közös vagyon gyarapítása. a közös ügyeikben való aktív részvétel. Nem kell tehát attól tartania id. Fusztai Lászlónak, hogy az ő szavának nem lesz súlya a tsz-ben. A község közepe táján van az Alkotmány Termelőszövetkezet irodája. A könyvelő itt az íróasztalon sokasodó kimutatások és egyéb irományok fölé hajolva dolgozgat egész nap. Zárszámadásra készülnek. Az eddigi számadások alapján már pontosan meg lehet mondani, hogyan is alakult a tagok jövedelme. A könyvelő el is sorolta. gozflk s neki a háztáji termésével együtt nem kevesebb, mint 20 500 forint tiszta haszonnal zárul az idei esztendő, Polónyi Istvánnak meg annyival, hogy jövedelme egyré- szén házat vásárol, — Az egyénileg dolgozó parasztok látják, hogy a tsz-tagok megelégedettek s ezért kérik most mind többen a felvételüket ugye? A könyvelő gondolkodik egy ideig, aztán kiböki: i— Éppen fordítva. A tagok „elégedettek’1 és ezt megmondják az egyénieknek is, í-- Az egyéniek meg erre majd összetörik magukat., úgy rohannak a tsz-fbe? Jó vicc. A könyvelő nyugodtan eiőhalász a zsebéiből egy cigarettát, rágyújt. — Ez ugyan nem vicc. Mert az egyénileg dolgozó parasztokat éppen az izgatja, begy nálunk a tagok nincsenek megelégedve — s elsorolja, hogy miért. Az Alkotmány TSZ-ben az idén a kukoricát mind négyzetesen vetették, géppel kapálták. De vajon ezzel megtettek-e mindent a termésátlagok növelésére? A könyvelő szavai szerint nem. Jövőre még többet akarnak, s hogy még több legyen, ismét négyzetesén vetnek, géppel kapálnak, de heterózis kukoricát ültetnek. Hasonló a helyzet a búzánál. Jó termést takarítottak be az idén, de jövőre még többet akarnak, a éppen ezért a kalászosok 25 százalékát most ősszel ke- resztsorosan vetették. Nincsenek tehát megelégedve az Alkotmány TSZ tagjai, nagyobb eredményeket, nagyobb jövedelmet akarnak elérni! Csinálnak ezenkívül még olyat Is a szövetkezeti gazdák, amivel valóban bámulatba ejtik az egész községet. Mert ki hallott már olyat, hegy december elején vessék a krumplit. Már pedig az Alkotmány Termelőszövetkezet tagjai a jövő héten megkezdik a burgonya ültetését. Egy holdat vetnek. A gumókat trágyá3 fészekbe teszik, a felületet szalmás trágyával letakarják, ily módon a krumplit a fagyveszélytől mentesítik. S mindezt miért csinálják? Azért, mert kora tavasz- szal, áprilisban mór új burgonyát akarnak árusítani. Most fogtak hozzá az üvegház építéséhez is. A melegházat néhány héten belül elkészítik. Itt meg paprikát termelnek és már márciusban árusítani fogják a zöldpaprikát. S a tagok nagyszerű alkotó kedve magával vonzza az egyénieket is. Érdemes az ilyen emberek közé állni. Szekullty Péter. özv. Sánta Istvánné hat gyermekes édesanya égés* évben kivette részét a közös munkából. 376 munkaegysége van. Jövedelme pénzértékre átszámítva megközelíti a 20.000 forintot. A képen özv. Sánta Istvánné leányával, aki szintén az Alkotmány TSZ ben dolgozik Szolnok megyei festőművészek képei a „Vidéken élő képzőművészek kiállításánä’ A megyei képzőművészeti munkacsoport hat művésze vesz részt a vidéken élő képzőművészek kiállításán és olyan képekkel, amelyekre büszke lehet Szolnok városa és a megye. P. Bak Jánosnak két képe szerepel a kiállításon. A „Lányka”, mely színeivel, meglepő plasztikusságával ragadja meg képzeletünket. A kifejezésteljes arc arról tanúskodik, hogy P. Dák nemcsak kitűnően komponál, nemcsak a for mákadta lehetőségeket ismeri alaposan, hanem kutató tekintete lenéz az emberi lélek legmélyére. Az „Ebéd után” nagyvonalúságról, lendületről, határozott ecsetke. zelésről tanúskodik. A látszólag hevenyén odavetett színfoltok tökéletesen adják vissza az ebédutáni kiegyensúlyozott nyugalom hangulatát. Botos Sándor Munkácsu-dijas festőművész „A puszta mélye” c. képét küldte a kiállításra. Bótos Sándor az alföldi táj jellegzetességét keresi műveiben, az Alföld lelkét — ahogy ő maga mondja. „A puszta mélye” egy tanyát varázsolt elénk. Az ég hatalmas viharfelhőktől terhes kupolája ránehezedik a pusztára, szinte elvesz az ember a hatalmas távlatok között, mégis az ember természetformáló kezenyoma uralkodik a tájon. A legnagyobb erénye a képnek, hogy dacára sötét színeinek, hangulata nem válik nyomasztóvá, ■ Chiovini Ferenc „Behavazott Zagyvapart” c. képe aprólékos műgonddal készült. Mind részleteiben, mind összhatásában arról beszél, hogy a művész szeme ott is megleli a szépet és jellegzetesét, ahol a felületes szemlélő semmi különöset nem talál. Azt hiszem, ha valaki ennek a képnek a megtekintése után végigsétál egy téli délután a Zagyva partján, lehetetlen, hogy meg ne álljon egy percre és el ne csodálkozzék azon, hogy eddig nem vette észre, milyen szép. Mahay József Jászberényből hozta el „A citerás” című olajfestményét. Nagybajusza öreg paraszt pengeti citeráját nagy szakértelemmel. A beömlő fény pajkosan játszik időcserzette ar-1 cán, s mintha megfiatalodna önfe- * ledtségáben, amint a húrok fölé hajol. Sokáig nem enged továbblépni a kép varázsa. Szinte halljuk az öreg, kijátszott húrokon felpengő magyar népdalt. Patay Mihály ceruzarajza, a „Zagyva-part télen" olyan alkotás, ame'yet ritkán, a legihletettebb pillanat lázas munkatempója szülhet. A sebtében pa- pírraveiett ceruzavonalak szinte árasztják magukból a tél üde hidegségét. Az ember»k fázósan húzódnak kabátjaikba, s a viz tükre is mintha hűvösebben csillogna. A természet téli álmot alszik. A fák görcsös ágai, mint bütykös, remegő aggastyánkezek merednek az ég felé, s várják a tavaszt, a megújhodást. Sáros András jászberényi festőművész áquateüjej a „KoratavaSz" üde színeivel, friis, eleven hangulatával vonja magára a figyelmet. Még érződik a tél fanyarhoz Illata, de már ott vibrál a tavasz erőtadó boldog iideségé. Valahogy szeretnénk magunk is ott- lenni, hogy egy mélyet szippantsunk az éles tavaszi levegőből. A kiállítson a szolnoki és Szolnok megyei festők képei a legjobbak között szerepelnek. Pedig ha összehasonlítjuk Szolnok képzőművészeti életét más megyékével, egy kicsit szégyenkeznünk kell. Szolnok egyre inkább elveszti azt a ve- zetőszsrepét, amit eddig betöltött. Lassan lemarad a többi megyék között. Miskolcon, Pécsett, Hódmezővásárhelyen egymást érik a kiállítások, ankétok, addig Szolnokon, ha nagynéha meg is kockáztatnak egy-egy kiállítást, csak a nagy néma részvétlenség kíséri. Míg másutt az üzemek díjakat tűz* nek, s alig győzik vásárolni a képeket, addig Szolnokon még csak el sem látogatnak a vállalatok, hogy megnézzék a kiállítást. Ilyen lendülettelen művészi élet mellett nem csoda, ha fiatal, most végzett képzőművészeink messzire elkerülik azelőtt oly kedvelt szolnoki művésztelepet. (Nem beszélve arról, hogy helyük se nagyon lenne, mert a II. pavilont egyéb célokra használták fel.) Kevés város dicsekedhet ilyen lehetőségekkel, ilyen tehetséges művészgárdával, mint éppen Szolnok. Ne hagyjuk kiaknázatlanul a lehetőségeket. Herczegh László füítanuja ooítam A hatodik utas száll fel az autóbuszba. Hangosan kifakad. — írhatna már egy kis elhitet a Néplap, hogy miért nem váltják le a Vegyiműveknél levő húsbolt vezetőjét, Szabó Lajost. Tűrhetetlen, ahogy a vevőkkel viselkedik. Durva, mint a pokróc. — Megígérte már sokszor a KISKER ve_ zetőja, hogy leváltatja, mégis ott van. Azt hiszi, tőle élnek a dolgo. zók. Minden adag hús mellé prédikál annyit, hogy a végén sírva fakad némelyik asszony- kerekíti tovább egy vattaruhás munkás. —• Azt mondják, rokona van ám a tanácsnál, azért olyan nyugodt a dolgában — tó- dítja egy kendős asz- szony. Nagyot nevetnek az utasok, — Ha valaki combját kér, biztosan felsált ad. Ha negyedkilót, akkor felet mér. Sose úgy, ahogy a vevő akarja. A tószegiek kedvesek • • « neki, azoknak mindig rendelkezésre áll. — Aki szabadsága alatt helyettesítette, barátságos fiatalember volt, mindenki megszerette. Igu folyik tovább a társalgás. Aki csak jön, mindenki beleszól. Egyöntetűen az a vélemé_ nyűk, hogy Szabó Lajos, goromba keseríti a Vegyiművek dolgozóit. De arckor miért nem intézkedik már végre a KISKER? T. VÁLLALATUNK SZOLNOKI FIÓKTELEPÉN az évvégi leltározás december 1, 2, li-án less, mely napokon as árukiadás szünetel. Kelsfmagyarországi Vegyianyag Nagykereskedelmi Välia’at t A Szolnoki Uitörőházban A jövő hónapban ünnepli a Szolnoki Űttörőház hároméves fennállását. Az Űttörőház a szolnoki pajtások között nagy népszerűségnek örvend és benne igen élénk szakköri élet folyik. Képünk a vegyész-szakkör tagjait ábrázolja foglalkozás közben.
