Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-26 / 278. szám
1955 november 26. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A% önköltségcsökkentés állandó feladat a Tissa Cipőgyárban A jó munkás a gazda szemével figyeli a műhely életét s nem állja meg szó nélkül, ha pazarlást lát vagy megtakarítási lehetőségre bukkan. Egyre több az ilyen ember a Tisza Cipőgyárban is. Ezt bizonyítja az a 263 javaslat, amely a gazdaságosabb munkát., az olcsóbb termelést segíti. Sok eredményre azorban nőm vezetne megannyi gondos ember javaslata sím, ha nem tennék céltudatossá, szervezetté munkájukat, s nem gondoskodnának az ötletek megvalósításáról.Az üzem vezetősége azonban igen nagy gondot fordít arra, hogy el ne szalasszanak feleslegesen egyetlen forintot se. A legközvetlenebb munkája itt egy néhány tagú kis csoportnak adódik, melyet 5nk5l<ségcsSkkentési brigád néven ismernek a gyárban s tagjai a legjobb munkás-újítókon és a gyárigazgatón kíyüx műszaki vezetők, számviteli és gazdasági szakemberek. Körű belül egy óva annak, hogy életrehívták s azóta szakadatlanul dolgozik, — sohasem fogy ki az ötletekből. Most a Köz- Ponti Vezetőség határozata után még nagyobb fába vágták a fejszét s egy sor olyan nagy jelentőségű intézkedést tesznek, amelyek igen tekintélyes gazdasági eredménnyel bíztatnak s komoly előkészületet jelentenek a jövőévi önköltségi tervek megvalósításálhoz. Az egyik ilyen nagy feladat a hulladék elleni harc. Az alsó- és felsőrészek szabásakor — tekintve, hogy tömegméretű gyártás folyik — igen sok a bőrhulladék. Ennek egy- részét átadják feldögozásra a kisipari szövetkezeteknek, nagyobb része azonban hosszú idő óta gyü- leml-k s csak a helyet foglalja Ezek az apró darabkák semmire sem jók, csak tüzelésre. Legalábbis ez volt a vélemény eddig. Lukacs Béla. a gumigyár vezetője két köralakúra vágott papírmintát mutat. Többen is megnézegetik, hajlítgatiák. _ Erős, szívós anyag, bírja a próbát. — Ez a bőrrost-papír — magyarázza. — A j használhatatlan bárhulladékból csinálták Szolnokon a papírgyárban Marnék és dr. Molnár mérnökök. Próbagyártásra egyelőre’ a kísérletek alapján egyik pesti üzem egy vágón hulladékot vesz át tőlünk. Hasonló a helyzet a gumihuiladékkal is. Az úgynevezett fekete hulladékot a fe dolgozó vállalatok nem veszik át az üzemtől. A Tisza Cipőgyárban ezért elhatározták, hogy mégsem dobják ki, hanem feldolgozzák. Az első. mint a gumi- lábtörlő, már készen van. Igen erős és tetszetős. A javaslatok szerint tömítőket, dugókat hoznak majd forgalomba, melyek gyártására igen alkalmas a szabásná' visszamaradt gumi. A bőrhulladék- ból olcsó áru, jóminöségű aktatáskák készítését vették tervbe: Hogy miiyen gazdasági eredményt jelentenek ezek, arra még nem készítettek számításokat. Jó példa erre azonban a szintén hulladékból házilag előállított cel-1- kapli gyártása, mélyet a napokban kezdték még. Négyzetmétere így kb. 30 forintba került a közei 120 forintos gyári ár helyett. A szintén hülladékszámba menő faládákból a gyár asztálósai 50 darab szekrényt készítettek el a munkásszállásra s így 10 köbméter fát takarítottak meg. Egy sor más megoldás is van kidolgozás alatt. Ezek csökkentik a faHagos anyagfelhasználást s így az önköltséget. Többek között változtatják a formatalp mintázatát s az így kevésbé lesz anyagigényes. Elkészítenek olasz modellek szerint egy rendkfvü’ csinos, kis anyag és munkaigényű női gumitalpú szandál formált s más hasonló intézkedéseket tesznek. A termelési költségek elemzés« állandóan megszabja a soronkövet- kezö feladatokat s érzékeny műszerként mutatja a hibákat, mélyeken okvetlen változtatni kell. így pl. az utóbbi időben növekedett az egy párra eső vdllamosenergia fel- használás. A karbantartási költség 5 fillérrel nőtt egységenként, magas a különféle kellékek, segédanyagok felhasználása is. A csákózó műhelyt pl. kétszer' annyi vágótőke felhasználása terheli, inint az előirányzat. Ezek megdrágítják a termelést. Segíteni persze itt is lehet. A gyártókörökét kiszolgáló segédüzemek egyes esetekben Indokolatlanul magas árakat számolnak közreműködésükért, pl. a karbantartó műhely a javításokért, az asztalosműhely a tökéért. A gyártóműhelyek vezetői legtöbbször csak utólag vesznek tudomást arról, hogy milyen költségek terhelik üzemrészüket. Ekkor viszont mór nem sokat tehetnek. Ebből az következik, hogy a műhelyek — mint önelszámoló egységek — vezetői elvesztik a gazdasági irányítás fonalat és csak a műszaki dolgokkal törődnek. S következik az is, hogy — tekintve, hogy senki sem követeli meg az olcsóbb munkát — a kisegítő üzemeket a gazdasági ösztönzőerő nem készteti költségeik le- zorít"Sára a munka élenjáró szervezésére. Feltétlenül be kell tehát vezetni azt a módszert, hogy a kisegítő üzemek munkájának átvété- ,é„ a mester igazolja — mielőtt megterhelnék ve'e a műhelyt — s ellenőrzi a felszámított költségeket is. Az önköltségcsökkéntéshez tartozik a forgóeszközök forgási sebességérték meggyorsítása, a felesleges anyag- is árukészletek megszüntetése. Az tizemben ezen a téren is van tennivaló. A felesleges raktárkészletek — az elfekvő áruk — értéke meghaladja a kétmilliót. Főleg bőranyagokból, textilből. kellékanyagokból, berendezési tárgyakból van felesleges készlet. Ezektől meg leh=t szabadulni ugyan, de tetemes veszteséggel. A törekvés most az. hogy az elfekvő anyagokból terven felüli használható árukat gyártsanak. Intézkedést tettek pl. arra, hogv az elfekvő citromsárga krómbőrbö tervein felül mikroporozus talppal ellátott férfi szandá'okat gyártsanak. Ezeket a tanműhely és a kísérleti műhely készíti el. Hasonlóan dolgoznak fel más elfekvő bő rí éléket, tex {Hanyagokat s ezzel a lehető legki Többre csökkentik a veszteségeket. Persze komoly hiba, hogy az önköltségcsökkentési brigád nem intézkedett előbb ebben az ügyiben, mert vannak olyan vegyszerek is és nagy mennyiségben, melyék vesztették értékükből megromlottak. A hibák ellenére szervezetten s nagy igyekezettel folyik a harc az Önkö'.tTégcsökkentés további lehetőségeinek feltárásáért s nem kétséges, hogy az üzem a jövő évben újabb nagy lépést tesz előre a Központi Vezetőség határozata alánján a gazdaságosabb termelés felé: A régészeH gyűjtőmunka sajátosságai Szolnok megyében rT’ örténeti emlékeink gyűjtése,- megmentése ma a múéeumi munka nagy, jontos és pénzügyileg a legterhesebb része. A Múzeumi Napok idején ittö tehát, hogy ez is szóba kerüljön. Persze helyesebb lenne, ha nemcsak most és nemcsak mi beszélgetnénk erről. A szakmán kívül állók több érdemet szerezhetnek ezen a téren, mint gondolnák. De, sajnos, jóhiszeműséggel is óriási kárt okozhatnak a történettudománynak, ha a régész szorosabb ér, telemben vett munkáját akarják élvégezni. Mi hát az a mesgye, ameddig elmehetnek? Mik egyáltalán itt a lehetőségek, hogy azt a mindnyájunkban Jel-fel lobbanó érdeklődést, olykor kutató szenvedélyt kielégíthessük? De mindenek előtt miben is áll tulajdonkép ez a régészeti gyűjtőmunka? Bizony ezekre a kérdésekre ma még ritkán kapunk világos feleletet. Dunántúlon történt velem a nyáron, hogy egyik este ásatás után házigazdámmal, egy idős paraszt- emberrel beszédbe elegyedtem. Any- nyira össze barátkoztunk, hogy bizalmas hangon megnyugtatott: neki nyugodtan elmondhatom ittlétem igazi célját. Mert bolond az — úgymond —, aki elhiszi: államunk százezrekét bocsát a múzeumok rendelkezésére, hogy korhadt csontokat és rozsdás vasakat kiáshassa 11 ak un<i'”'"kkor v'i-'műitő hónap' rendez. Műszereinkkel persze (a szögprizma állványára mutatott) bárhol találhatnánk csontokat — folytatta —. de ásatásunk mindig más jellegű földmunkákhoz kapcsolódik. m rt így nem annyira „feltűnőt’. Na persze, persze, az arany is jól jön néhai Az egész falu tudja hogy milyen jól megy ám most nekünk. Az asszony már fel is akarta omelni a lakbért, de ő lebeszelte Megdöbbentett hallgattam, s ee a derék ember, akinek a fia tsz elnök, csak beszélt és pálinkázga tott tovább. Majd, hogy bebizonyítsa jóindulatát, emberi végtagcsontokat és egy agyag órsókarikát sze. dett elő az egyik sarokból. A szomszédból kérte el, a gyerekek játékszere volt, míg el nem kerültek hazulról. Honnan került hozzájuk? Alighanem ők találták. Úgy hallotta, hogy nagyon mélyről került elő. Biztosan régibb lehet, mint a mi csontvázaink. h élórán belül mindazok a balf hiedelmek körülröpködtek, amelyeknek egyszer egyikével, máskor csak másikával találkoztam az Alföldön. Szerencsére az elsővel (áz állam üzleti gondolkodásának a vádján van a hangsúly) nagyon ritkán kerülünk szembe. Nagyvonalú, hosz- szúlejáratú befektetésekkel ma életünk nagyon sok területén találkozunk és az állam bőkezűségének kulturális vonatkozásokban is rengeteg tanújelét Whatjuk. így senkinek sem okozhat nehézséget annak megértése, hogy népi demokráciánk olyan kutatásokat is támogat, amelyek nem közvetlenül irányulnak életszükségletein(c kielégítésére, hanem múltúnk, s így végsősorban saját magunk megismerésére. A z elmúlt társadalmi rendben J gyökerezik az az általánosabb tévhit is, hogy régészeink eredménytelen ásatás esetén koplalnak, viszont értékes tárgy feltárásánál fizetésünk emelkedik. Ilyenkor a földmunkások bérét a zsebükbő fedezik. Ilyen furcsa elképzelések létezése régen teljesen indokok volt. Kutatóink nem egyszer a sa- {át pénzükből ásatták a múzeumok vak. Az ásatási haszon gondolatára vonatkozólag vedig csak utalok ar ra, hogy műkereskedőink réger megbízottaik révén sűrűn ellátogatlak elhaguatottab vidékekre. Van rá adatunk, hogy olykor feltárásokat is végeztek. Parasztságunk szakemberekkel, múzeumi intézményekkel ritkábban tartott kapcsolatot, inkább ilyen üzletemberekkel. Részben ide vezethető vissza a muzeális tárgyak helytelen értékelése is. Ézt csák még megerősíthették régészeti kiállításaink a fel- szabadulás előtti időkből: a tárgyakat nem használatuk szerint, alkotójával és viselőjével összefüggésben mutatták be, hanem egy-egy korszakon belül formájuk, szépségük és anyagi értékük szerint csoportosították. Ezzel tulajdonképpen félrevezették a tömegeket. Pedig ezek a szempontok a kutatóknak már akkor is csak harmadrendűek voltak. A kívülállók általános véleménye még ma is az, hogy az aranytárgyak régészeink legszerencsésebb leletei. S mivel ma különösképpen nem „vadásznak” rájuk, annak főleg az az oka, hogy ezeket régen vigyázva elrejtették, és hollétüket kiszámítani nem lehet. fl'zt a felfogást látszólag alátámasztja múzeumainknak az a gyakorlata, hogy az aranytárgyakért általában jóval többet fizetnek. mint amennyit anyagi értékük szerint ilyenekért máshol fizetnének. S olyan időkben, amikor még mindig aranyban mérik le sok állam gazdasági erejét, nagyon nehéz meggyőzni az embereket arról, hogy az arany a régészetben nem értékmérő. De ha az aranytárgy lelőhelyét, vagy más jelenségekkel való összefüggéseit ismerjük, a tör- *énettudomány .szempontiából na gyón jelenfős lehet. Az aranytárgyak ugyanis kiemelkedő személyiségek létére utalnak, vezetőrétegek és központok megbízható jelei gyakran távoli országokban készültek. és így a kereskedelmi kap. "salatok fontos útmutatói. Szóval: ha mecrstoVií'ariiífc. olvkor sok "indent el rúdnak mondani a leant időkről Értékük olyan, mini tgy oklevélé, vagy krónikáé. Szabó János muzeológus Szolnok. Damjanich Múzeum (Folytatjuk.) Megkezdődött az országos szir/asmarha enyésztésí tanácskozás Az ország legjobb állattenyésztői, tudósok, kutatók, szakemberek és az állattenyésztés gyakorlati dolgozói pénteken reggel ültek ösz- sze az Országház kongresszusi termében, hogy a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériuma és a Magyar Tudományos Akadémia által ösz- szehívott kétnapos országos tanácskozáson megtárgyalják a szarvasmarhatenyésztés legfontosabb időszerű kérdéseit. Megjelent a tanácskozáson Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, ä Központi Vezetőség titkára, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke. Egri Gyű« la, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára. Ott volt Matolcsi János földművelés- ügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Szobek András begyűjtési miniszter, Altomáré Iván élelmiszeripari miniszter, Boros Gergely, a ME- DOSZ országos elnöke. (MTI) Harminc besenyszögi úttörő üdül Velencén Besenyszög atban a ritka jutalómba részesült, hogy a bel terű.éti általános iskola III—IV. fiúosztályából harminc tanuló november 12-től november 29-ig ő-zi üdülésben vehet részt Velencén. A Besemyszögről való elindulás előtt megható kis ünnepségen búcsúztak egymástól az üdülésre indulók és az otthon maradók. Győré Simon úttörő őrsvezető búcsúzott az otthonmaradó pajtásoktól és hozzá tartozóiktól. Meg kell említenem, hogy Be- senyszögre külön autóbusz jött értünk. November 12-én gyorsvonattal utaztunk el Szolnokról. Már a szolnoki pályaudvar a sokféle mozdonnyal, vonattal nagy élmény volt a falusi gyermekek számára. Útközben, ahol nagykiterjedésű búzavetéseket láttak, megállapították hogy azok már a nagyüzemi gazdálkodáshoz tartoznak. A Nyugati pályaudvaron alig tudtak lépkedni, ügy megcsodálták a fedett pályaudvart. A nagy füstölgő gyártkémé- nyékről megkérdezték: hát az mi? Ha a vonaton volt is egy kis tere- fere, de a Nyu gáti -pál y a ud vartó 1 a Déli pályaudvarig vivő külömvillamoson vége-hossza nem volt a kér« dezősködésnek, a neonfénnyel vilá« gított feliratok, az útjelző lámpák, a többemeletes házak, a sz£p kirakatok, a gyönyörű Margithíd, a Margitsziget, majd a budai hegyek, mind megcsodáieivalók voltak; Az úttörő táborba már dél« után 5 órakor megérkeztünk. Mikor bevonultunk a tábor szép tantermébe, csendesebb lett a gárda. A pajtásokat őrsökbe osztották, megismerkedtek a házirenddel, majd mosakodás után már úttörőhöz illő rendben vonultak az ebédlőbe, ahol elfogyasztották az első vacsorát. Ez után a csapat felvonult a gyönyörű há ószobákba s az ottani elhelyezkedés után következett ennek a napnal: a legvígabb része, a jó meleg fürdő. Olyan nagy lett a pajtások között az elevenség, hogy alig lehetett a jókedvet megfelelő mértékre mérsékelni. Most, amikor e sorokat írom, a besenyszögi dolgozók gyermekei hófehér szobákban, puha, meleg, fehér ágyakban alusznak. Wesniczky Antal, Besenyszög—Velence. Miért nem tarifák be a háztnlafdonosok a köztisztasági rendeletet? Pár hete, hogy megjelent a Néplapban a Mártírok útja lakóinak panaszos levele, a Gábor Áron téri gyalogjáró tűrhetetlen állapotáról. Vasárnap jelent meg a cikk és hétfőn délelőtt a tanács már hor- datta a salakot a gyalogjáróra. Arról azonban elfeledkeztek, hogy a hajóállomás előtti töltésrészen, ahol az űj szennyvízlevezető készül — szintén salakból készítsenek gyalogjárót, valamint arról, hogy a lefolyó híg latyak elől elzárják az alsó gyalogjárót. Most mi történt? A kétnapos eső után a híg habarék elöntötte a Gábor Árón téri átkelőjárdát és szó- szerint véve, bokán felüli latyakban kell átménni annak', akit a balsors erre a környékre kényszerít A VII. kerületi gyárnegyed dolgozóinak nevében kérem a városi tanácsot: győződjön meg arról, hogy éz az átjáró, a Mártírok útja 9. szám alatti ház, valamint a Tejipari Vállalat előtti csatorna rendbentartásának hiánya a városnak milyen szégyenfoltja. Van egy rendelet, amely szerint minden ingatlantulajdonos köteles mind a járdát, mind a telke előtti csatornát tisztán tartani. Ez a rendelet a napokban a Néplapban is megjelent, mint rendőrségi felhívás. Az érintett dolgozók jógosan kérdik, ha van rendelet, miért nincs eréiye az illetékes szerveknek annak megtartstására? Csináltassa meg a városi tanács egy-két hanyag háztulajdonos háza előtt a csatornát a ttthUdonos költségére és a bírsággal együtt fizettesse még velük, akkor majd a többi rendbentartjá a sok helyen szégyenteljes állapotban lévő járdát, átkelőt és csatornát. A hanyagokkal szemben több erélyt és ha kell drákói szigort várrtak a dolgozók. SZÉKELY ISTVÁN, a Dohánybeváltó dolgozója Szolnok c^tUik nem terednek a delqjezék lm eleivel Az utóbbi időben egyes szervek és hivatalok többszöri levélbem sürgetés ellenére sóm hajlandók választ adni a dolgozók panaszos leveleire. Az 1954. évi I. sz. törvény 5. §-a. 4. békezdése kimondja, hogy ,.a vizsgálatot legkésőbben a bejelentés megérkező-:étŐi számított 30 nap alatt he kell fejezni.; A szolnoki járási begyűjtési hivatalhoz április 30-án elküldtük Barta Illés újszászi, özv. Dóba Ger- gelyné tiszaíöldvári panaszosok leveleit, május 5-én a budapesti Földkotró Vállalathoz Vajkó Mihály jászki réri lakos írását, június 9-én a budapesti VILLÉRT-hez (Vörösmarty-u. 16.f továbbítottuk Szonda László mezőtúri lakos kérését. Június 18-án az Egészségügyi Minisztériumba elküldtük Márki Sándor mezőtúri panaszosunk levelét, innen július 4-én áttették h Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központnak. Azóta hiába várjuk a választ ezekre a levelekre. Szigeti Mihályné szo’rtoki levélírónk kérését a Vízépítő Vállalat vezetőjének küldtük meg intézkedés végett. Hogy mi történt az ügyben, nem tudjuk. Ugyancsak nem tudunk Gulyás János Kunszentmártoni lakos panaszának az intézéséről. A cím. ahova a levelet küldtük: (Bp.. 4. Pi. 244.) A Tatabányai Állami Erdőgazdaság 3. sz, erdészetétől is hiába várjuk Lo- pocsi József cibakházl lakos levelét vissza, a Minisztertanács panaszirodája július 22 óta nem kü.dte meg Sike György jászapáti levélírónk panaszos írását, s az arra adandó választ. Az Eötvös Lóránd Tud-m*ny egyelem újságírói tanszékéről Börzék Lajos jászapáti leve- e7ónk levelére hiáoa várja a választ szerkesztőségünk. A jövőben minden héten a lapon keresztül hívjuk fel az illetékesek figyelmét a dolgozók panaszainak intézésére, a gyorsabb válaszadásra. Harminc fa’da borsó termelésére lehet szerződni Az idén igen jól fizetett a borsó és bő termést takarítottak be a ve- főmagtermelők is. Á jövő észtén dőre a Kertimag Vállalat több mim barmincfajta hazai borsóvetőmae ezenkívül számos külföldi fajta mag termelésére köt szerződést a termelőszövetkezetekkel. fleahalt dr. tivxy István főorvos Bézy István dr., a Megyei Tanács Kórházának kórboncnok-főorvosa. november 23-án megdöbbentő birte enságael meghalt. A főorvost, akt a fertőző betegségek patholó- ziája terén folytatott elismerésre- méltó kutatásokat, folyó hó 26-án, délután 2 órakor helyezik nyugalomra a szoinoki református temetőben.
