Szolnok Megyei Néplap, 1955. november (7. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

4

2

SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP

1056 november 1;

B német probléma —

a biztonság megteremtésének részletkérdése

— jelentette ki Molotov elvtárs a genfi értekezlet

Genf, óktótoer 29.

lljicsov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség szóvivője szombaton este sajtóértekezleten ismertette az értekezlet harmadik ülésének lefolyását. Az ülésen, amelyen V. M. Molotov szovjet külügyminiszter elnökölt, folytatták az első napirendi pont, — az európai biztonság és Németország — megvitatását. Az ülésen mind a négy külügyminiszter felszólalt.

Dulles amerikai külügyminiszter, az eisö felszólaló arról beszélt, hogy a négy külügyminiszternek a kormányfők genfi értekezletén elfogadott irányelvekhez kell tartamok magükar, és hogy az európai biztonság kérdése szorosan összefügg a német kérdéssel. Ugyanilyen álláspontra helyezkedett Pinay francia és MacMillan angol külügyminiszter is, Dulles arra való hivatkozással hogy a szovjet javaslat főleg az európai, biztonság kérdésével foglalkozik és a Szovjetunió a német kérdésről csak később akar javaslatot beterjeszteni, azt állította, hogy a szovjet küldöttség nem teljesíti a kormányfők genfi értekezletén kijelölt irányelveket.

Molotov szovjet külügyminiszter kijelentette: „A kormányfők genfi értekezletén elfogadott irányelvek kimondják, hogy a német kérdés összefügg az európai biztonsággal.

A szovjet küldöttség elismeri ezt az összefüggést és ezért kissé váratlan a nyugati külügyminisztereknek az az álláspontja, hogy a szovjet küldöttség csak az európai biztonság kérdésében nyújtott be javaslatot.“ Molotov újra kijelen' tette, hogy a német kérdés tárgyalásakor a szovjet küldöttség erre vonatkozó részletes javaslatot fog beterjeszteni:

Dulles javasolta és javaslatát a nyugati külügyminiszterek támogatták, hogy az első pont további tárgyalását a nyugati javaslatok alapján folytassák.

Molotov ezután kijelentette, hogy a nyugati külügyminiszterek még nem tettek érdemleges megjegyzést a szovjet küldöttség javaslataira vonatkozólag. A szovjet küldöttség ^ mondotta Molotov *— albból indul ki. hogy az európai biztonság kérdése elsőrendű kérdés és a német probléma csak alárendelt részletkérdése a biztonság megteremtésének. Ami a német kérdést illeti, a szovjet küldöttség szigorúan a négy kormányfő genfi értekezletén elfogadott irányelvekhez tartja magát és ezen az alapon úgy véli hogy a német kérdéssel foglalkozó tanácskozásokon meg kell hallgatni az érdekelt feleket, a német nép képviselőit.

A szovjet küldöttség — hangoztatta a továbbiakban Molotov —• már tegnap kijelentette, hogy amint sor kerül a

német kérdés megvitatására,

.javasolni fogja a német nép

képviselőinek meghívását a tanácskozásokra.

Pinay francia és MacMillan angol külügyminiszter ezután megemlítette, hogy a szovjet küldöttségnek a biztonságról benyújtott javaslata azonos a négy kortnényfő genfi értekezletén előterjesztett szovjet javaslattal.

Molotov erre a megjegyzésre válaszolva hangsúlyozta, hogy a kormányfők irányelveinek megfelelően a külügyminisztereknek meg kell * Tárgyalni ok minden olyan javaslatot, amelyet a kormányfők genfi értekezletén előterjesztettek. Ezért a külügymmisz tereknek most az a fel-adatuk, hogy megtárgyalják többek között a Szovjetuniónak a négy kormányfő genfi értekezletén a biztonságról előterjesztett javaslatát is. Hangsúlyozta hogy a nyugati hatalmak azt az Eden-tervet terjesztették elő újra, amelyet az angol külügyminiszter már 1954 elején a berlini, külügyminiszteri értekezleten nyújtott be.

Pinay és MacMillan ezután azt hangoztatta, hogy a NATO békés célokat szolgáló védelmi szövetség. Pmay hozzátette, hogy a nyugati hatalmak nem hajlandók feloszlatni a NATO-t;

Molotov kifejtette, hogy ha a NATO valóban védelmi szervezet lenne, akkor nem lett volna oka elutasítani a Szovjetunió felvételét, hiszen a Szovjetunió közismerten a békéért és a biztonság megszilárdításáért küzd,

Dulles amerikai külügyminiszter felszólalásában azt állította, hogy a NATO és a Nyugateurópaí Unió kólléktív biztonsági esópórtosu'á- sok.

Molotov ezzel szembén kijelentette; ,3a elfogadnánk ezt a tészombati ülésén

telt. akkor azt is el kellene ismernünk, hogy az első és a második világháború előtt -kötött különböző paktumok, köztük a hírhedt an-ti- komintern-paktum is, kollektív biztonsági csoportosulás vagy szervezet volt. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, — hangoztatta a szovjet külügyminiszter, — hogy ezek a paktumok háborúhoz vezettek. Mi nem fogadhatjuk el Dulles 'külügyminiszter úrnak ezt a tételét.*’ ,

Molotov a továbbiakban a nyugati javaslatokkal foglalkozott. Hangoztatta. hogy a nyugati javaslatok pozitív jelentősége atban nyilvánul meg. hogy a berlini külügyminiszteri konferencián elfoglalt nyugati ál-lásponhoz képest lépést jelentének előre. A nyugati külügyminiszterek mostani javaslataiban már helyet kapott az európai biztonság is. Ez a kérdés a berlini értekezleten előlterjesztett nyugati javaslatokban még teljesen háttérbe szorult.. Ezért

kijelentjük, hogy a nyugati álláspont és a szovjet álláspont között bizonyos közeledés jött létre.

De amikor elismerjük a nyugati javaslatok bizonyos dozí'Wv oldalait, meg kell állapítanunk, hogy e javaslatokban az európai biztonság megemlítése csak formai jellegű, mert most sem emelik ki kellőképpen e fontos kérdés tényleges jelentőségét: A szovjet küldöttség úgy véli: a nyugati javaslatoknak az a legnagyobb fogyatékossága, hogy mindent egy célnak rendelnek alá: annak, hogy az újrafelfegyverzett Németországot bevonják a NATO-ha.

A nyugati javaslatokban Németország újraegyesítéséről beszélnek. De a nyugati terv középpontjában tulajdonképpen nem ez a kérdés áll. Ha figyelmesen tanulmányozzuk a nyugati tervet, felismerjük, hogy

e javaslatok nem segítik elő Németország újraegyesítését, legalább fa nem úgy, hogy az összhangban lenne a német nép és az európai biztonság érdekeivel.

Á nyugati terv saerint az újra egyesítésre csak akkor kerülhetne sor, ha eleve biztosítva lenne, hogy az egyesített Németország a NATO-hoz csatlakozik. A szovjet küldöttség felteszi a kérdést: valóNEMZETKÖZI SZEMLE

Ismét Genf ben

'ban olyan Németország lebeg-e a

tárgyalófelek szeme előtt, amely előre elkötelezi magát valamelyik ■katonai tömbhöz?

Mi olyan Németországot akarunk — mondotta Molotov, — amely népének valóban szabad akaratnyilvánítása útján békeszeretö demokratikus állammá válnék.

Mi úgy véljük, hogy Németország útját magának a német népnek kell szabadon kijelölnie. Nekünk az a kötelességünk hogy lehetővé tegyük és biztosítsuk a nemei nép szabad ak-arstnyilvásníílésáit.. Meggyőződésünk, hogy elsősorban az alapkérdésről, valamennyi európai ország és nem csak néhány állam biztonságáról kell tárgyalnunk. E kérdés megoldása feltétlenül elősegítené a német kérdés rendezését is. Ezért felvetjük a kérdést, megegyezhetünk-© abban, högy a biztonsági egyezmény kérdését ne egyik vagy másik államcscport, hanem valamennyi európai állam szemszögéből tárgyaljuk, elsősorban azon államok szemszögéből, amelyek igen sokat szenvedtek a hitlerista támadástól, és a jövőbén feltétlenül meg akarnak akadályozni minden agressziót a német milita-riz-nnis részéről. Felkérjük a nyugati küldöttséget, hogy fejtsék ki erről a véleményüket:

Az ezután következett eszmecsere során eUhafározták, -hogy a ku'ügy miniszterek genfi értekezletének legközelebbi ülését hétfőn 15 órakor tartják meg.

A hétfői ülésen megkezdik a harmadik napirendi pontnak, tehát a Kelet és Nyugat közti kapcsolatok kiépítése kérdésének tárgyalását, ugyanakkor azonban folytatni fogják az első pont megvitatását is.

Molotov szovjet külügyminiszter bejelentette, hogy a szovjet küldöttség kiegészítő javaslatot terjeszt majd elő az európai biztonságról benyújtott javaslatához.

lljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője á sajtóértekezlet végén utalt ama, hogy a harmadik napirendi pont mielőbbi megtárgyaláséban a négy külügyminiszter már New York-i találkozásakor megegyezett.

Az MTI genfi kiküldött tudósítója jelenti, hogy a szombati ül-és után 'Molloítav szovjet külügyminiszter félórás megbeszélést folytatott MaeMílian angol külügymi- nisatefrel.

Háromnapos tanácskozás után természetszerűen nem lehet felmérni egy korszakos jelentőséin nemzetközi értekezlet eddigi eredményeit. A genfi külügyminiszteri értekezleten is főként még csak az általános nyilatkozatok hangzottak el, a miniszterek amúgy igazában még nem mélyedtek el a konkrét kérdések megvitatásában. így tehát más nem maradhat hátra, mint értékelni az október 27-e előtt történt eseményeket, mérlegelni, milyen erőviszonyok között ültek asztalhoz a négy hatalom megbízottai.

A külügyminiszteri értekezlet előtti hetek legáltalánosabb pozitív vonása az úgynevezett genfi szellem térhódítása. A tanácskozás már .csak azé-rt is kedvező körülmények között kezdte meg munkáját, mert kötve van, méghozzá a kormányfők irányelveitől és ez lehetőséget teremt arra, hogy a konkrét kérdések megoldásában is előbbre jussanak. Külön ki kell emelni, hogy lényegében ezek a kormányfői irányelvek voltak a megtestesítői a „genfi szellemnek'

A genfi szellem pedig lehetővé tette a további, az enyhülés irányéba ható lépéseket, mint amilyen például a Szovjetunió kormányának több intézkedése volt. Az irányelvek tették lehetővé, hogy hosszú esztendők után bizonyos keretek között mozgó, viszonylagos enyhü lés jöhetett létre a diplomáciában s természetszerűleg ennek megfelelően az államok kapcsolatában is Ismételten hangoztatni kell tehát hogy ezeknek a tényezőknek na- gyonis kedvezően kell halmok külügyminiszterek tanácskozására.

Ugyanakkor a második genfi értekezlet előtti helyzet másik sajátos vonása, hogy noha

a ngenfi sxellem*

volt ax uralkodó,

korántsem az egyetlen, léteztek és hatottak más irányzatok is. Nem kis élénkséggel, aránylag rövid idő után működésbe léptek a negatív, visszahúzó erők, amelyek megint azzal fenyegettek, hogy befagyasztják az olyan nehezen létrejött és sok sikerrel kecsegtető közeledést Hosszú lenne felsorolni a két genfi értekezlet között tapasztalhatott „hidegháborús” megnyilvánulásokat. A legjellemzőbb példa erre az angol Timesnek a küliigynvniszteri értekezlet előestéjén megjelent vezércikke. Ez a tekintélyes angol lap, amely rendszerint, a brit kor mány nézeteinek ad hangot, azt fejtegette, hogy ha alaposan dolgok mélyére nézünk, a nyugati hatalmaknak nem érdekük a feszültség további enyhítése, mert már az első genfi értekezlet is több kellemetlen következményt hozott számukra.

Ennek az álláspontnak azonban gyakorlati megnyilvánulása is van mégpedig szoros kaipcsolatban külügyminiszteri tanácskozással, nyugati diplomácia mind sűrűbben és mind követelőzőbben hangoíEgy ember a munkástelepről

írta; D. Beljajev

Felvette az asztalról a tollat', bemártotta a tintába és a kezembe nyomta.

— Hát akkor írd oda a sarkába, hogy „Szjomin raktárnoknák. Adj ki a VB-nek öt lámpát.” Megvan?

— Meg.

— Mutasd csak ... Fiz már igen! Derék fiú

vapu.

f

'gyelmesen vizsgál- gatta az írást, aztán vette a tollat és nagyokat szuszogva, minden erejét megfeszítve, hogy még a verejték is kiült a homlokára, odaírta csupa nyomtatott nagybetűvel, hogy „Kir. Mir” — ami nyilván azt jelentette, hogy Kirill Mironov.

Sokáig simogatta a fejemet, a vasportól és-fűztől feketére mart, kemény k - zével, s közben a papírt nézte. Aztán halkan megkérdezte:

— Idefigyelj, kedvesként, megtaníthatnál engem is írni-olvasni? .. Mert látod.-.-, elnöknek választottak... Aztán ebből ilyen baj szármázik. Emiatt az aláírás miatt Kl:irí-Mi,rinek hívnak d tré- facsinálók. Nekem meg ezen igazán nincs kedvem nevetni. -. -.

Ettől kezdve sok téliés- tén ültünk együtt Kirill Mirónovval az ábécéé

2T mi telepünkön ta** lajdonképpen csak decemberben kezdődött az Októberi Forradalom. A gyár legtágasabb műhelyében, a hengerdében gyűltünk össze és ott választottuk meg a munkásbizottságot. A szónoki emelvényre — amelyet egy őcskawaskupac helyettesített — Kirill Mironov, egy köpcös, szakállas hengerész lépett fel elsőnek. De még két szót sem szólhatott, mindenünnen kiáltások hangzottak fel:

— <5 legyen az elnök!..-.

—* Úgy van! Éljen Kiriusa!

— Éljen az elnök!

Mironov segélykérőén

nézett körül, mondani akart valamit, de a munkások lelkes kiáltásai elnyomták hangját. Csak a szája mozgásából gondolhatta az ember, hogy azzal kezdte: „Elvtársak!...”

S már készült is a határozat szövege, miszerint az üzem munkásai Kirill Mironovót „a termelés feletti munkásellenarzéSt gyakorló bizottság” elnökévé választják.

És amikor magasba lendültek a kezek, hogy helybenhagyják Mironov jelölését, csak akkor jutott végre szóhoz:

— De hát, elvtársak! Nem lehet, hiszen én ntéúm

könyv mellett. Tizennyolc tavaszán aztán az egyik ilyen estén Mironov különös kedvességgel kínálta a teái, meg a fekete két szersültet, majd megkérdezte:

— Mondd csak, ideadnád nekem ezt a könyvet?

— Nagyon szívesen, Kirill Szavelics.

— Köszönöm. Tudod, vége a mi kettőnk esti egyetemének. Holnap indulok a frontra. A könyvet elviszem, most már magam is eligazodom benne valahogyani

*

S 'c évvel később

Szakszervezetek Háza oszlopcsarnokában, békekongresszus szónoki emelvényén egy őszhejú borotváltarcú, keményte. kintetű férfit láttam. La pozgatott egyet-kettőt jegyzetei között, aztán be szélt, hogyan harcolnak a szovjet emberek a béke ért, a forradalom első nap jától kezdve. Mikor lejött az emelvényről, odalép tem hozzá, örömmel és rheghatottan szorítottam ■meg kezét.

— Jó estét, „Kiri-MirV elvtárs!

Késő éjszakáig kőbo roltunk a moszkvai ulcá kon, s a munkástelep Ók tóberénék emlékeit idé. gettük,

tatta, hogy a második Genf lesz tulajdonképpen „próbaköve” a szovjet politikának és hogy a szovjet diplomácia kiállja-e ezt az úgynevezett próbát, egyetlen tétre akarta feltenni az egész külügyminiszteri értekezletet: a német kérdés megoldására, méghozzá az atlanti politika elképzelései szerint. Érdemes közelebbről szemügyre venni,

mennyiben reális ex a politika9

egyáltalán van-e valamilyen alapja.

Zaszlavszkij, az Uj Idő című moszkvai hetilapban rávilágított a nemzetközi politikának hosszú, több évtizede létező két fővonalára. Az egyik olyan irányzat a múló illúziók tendenciája, a májaik a maradandó tények vonala. A mai helyzetre kivetítve ezt az „erőpolitika”. a „hidegháború” fenntartása múló illúzióknak felel meg, a helyzet reális felmérése, az ebből fakadó következmények ievonásá és ezen az alapon a megegyezés megteremtése az igazi maradandó tény, amit később az utókor is így értékelhet.

Nem kétséges, hogy ez világos és józan elemzés. Annyira józan, hogy az eseményeket, logikailag követő egyes nyugati politikusok és szemleírók is mindinkább alkalmazzák ezt a módszert, még akkor is, ha számukra kellemetlen következtetéseket kell levonniok. Waiter Lippmann, a New York Herald Tribune kommentátora például leszögezte, hogy a nyugati politikának legnagyobb gyengesége „megmerevedett helyzete”. Kifejti, hogy a Nyugat természetszerűleg rendelkezik hatalmas katonai, gazdasági és politikai értékekkel és — írja „Bár lennénk olyan helyzetben, hogy ezeket a tárgyalások érdekében felhasználhatnánk. Ez idő szerint azonban képtelenek vagyunk felhasználásukra, mert ezek az értékek a. merev és főleg érzelmi alapon álló kötelezettségeink miatt befagytak’j

Nyilvánvaló, hogy Lippmann mire céloz. Az atlanti politikában való „megmerevedés” nem alkalmas arra, hogy a genfi szellemben folytatott tárgyalásokon előnyöket hozzon, hiszen az a létalapja ebnek a politikának, hogy egy feltételezett „erőhelyzet” alapján egyoldalúan csak követeljen és ugyanakkor rie vegye figyelembe a vele szembeállított realitásokat:

E politika illuzórikus voltára mások is rámutatnak. Andre Fontaine, a Le Monde cikkírója is azt írja, hogy „Semmit sem ér m'ereven ragaszkodni valamilyen diplomáciai irányvonalhoz”, különösen akkor, ha mögötte nincs az az erő, amelyet feltételeznek neki. Fontaine konkrétan rávilágít arra, hogy az atlanti politika hátterében ott áll az amerikai diplomáciának nem is kettő, hanem több vonala, a komolyra fordult angol gazdasági helyzet, és súlyos válságokkal küzdő Franciaország, Magán a NA- TO-n belül az utóbbi időben olyan események történtek, mint a komoly következésekkel járt törökgörög civakodás és a párizsi katonai egyezményekre néni kis hatással lévő negatív saarvidéki népszavazás.

A fentemlített nyugatiak rávilágítanak a dolog másik oldalára is. Middleton a New York Timesben éppen a külügyminiszteri értekezlet előtt egy nappal irta meg nem kis keserűséggel, hogy most Genfbe „erős helyzetbén” tulajdonképpen csak egyetlen ember érkezik és az Molotov. Ezt az erőt az általa képviselt tábor egysége, azonos akarata, közös célkitűzése jelenti és természetesen nem kis mértékben esik a latba ennek a tábornak a

gazdasági és katonai ereje sem.

A szovjet diplomácia nemzetközi tárgyalásokon nem szokott ezzel az erővel kérkedni, hanem ennek tudatában higgadtan, következetesen, az összes lehetőségek számbavételével törekszik a megegyezés elérésére. Nyilvánvaló, hogy most Genf- ban a külügyminiszteri tárgyalások idején is hűséges marad ehhez a bevált módszerhez. Ez lehetővé teszi, hogy a „genfi szellem” kiteljesedjék és az irányelvekből valóság legyen. Ennek semmi sem áll útjában, ha a túloldalon a múló illúziókkal felhagynak és helyette inkább a hasznosabb, célravezetőbb realitásokat választják. A békeszerető emberiségnek az a reménye, hogy akárcsak júliusbem, most is így lesz ez Genfben.

Olvasd, tanulmányozd

PÁRTÉPÍTÍS-t!

&

Senki sem hallotta szavait. Odarohantak hozzá a „szónoki emelvényhez”, vállukra kapták és lelkes hurrázás közepette vitték a gyári iródához. Az egyik szoba ajtajára közben már ki is szegezte valaki a táblát: „Munkásbizottság”.

7f végrehajtó bizott- ság egy alkalommal elküldött Mironovhoz egy cédulával; 5 villanylámpát kért a gyártól. Mironov elvette a papírt, figyelmesen megnézte, aztán engem- kezdett vizsgálni, tréfásan hunyorítva.

— Mondd csak, kedves- kém, jártál te iskolába?

— Jártam. Most megyek az ötödikbe.

— No, az szép dolog... És olvasni tudsz?

— Tudok.

— Igazán?

— Istenbizony tudok, Kirill Szavelics.

— Ne esküdözz. pássam. el tudod-e olvasni mi áll ezen a papírba, amit hoztál. Akkor elhiszem.

Fogtam az írást és elolvastam,

— NO, rvézd csak, iga- . zán tudsz... Derék dolog . Hát írni tudsz-e?

í — Persze.

— Ejha! Aztán, nwndd t nem füllentesz?

i — Nem:

No, majd meglátjuk