Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-21 / 248. szám

1955 október 21. SZOLNOKMEGYEI NÉPLAP 3 A kőtelki Ezüst Kalász TSZ tagjai a takarmányt nem zsákból adják el, hanem a kapun hajtják ki Bozsó Sándor, a kötél ki Ezüs t Kalász TSZ tagja világéletében azt tartotta: ha nagy jövedelmet akar a parasztember, akkor a takar­mányt ne zsákból adja el, hanem a kapun hajtsa ki. Másszóval ez azt jelenti, hogy a kukoricával és az egyéb tak arm ányféleségg e 1 hiz­lalni érdemes. A hízott sertés ugyanis sokszor tízszeresére növeli az elfogyasztott takarmány értékét. A termelőszövetkezetben sokan vannak még olyanok, akik ugyan­úgy vélekednek, mint ő. Éppen ezért egy esztendővel ezelőtt, ami­kor az Ezüst Kalász TSZ zárszám­adásra készült, a tagok újszerű, merész formáját valósították meg a közös jövedelem szaporításának. — Ami jó az egyéni gazdaság­ban, az százszorta jobb a közös­ben. S ha ez így van, akkor mi se aprózzuk el a takarmányt, hanem hizlaljunk és a hízókért kapott pénzt osszuk széjjel, — vélekedtek a 'termelőszövetkezeti tagok. Persze akadt olyan is, aki nem nagyon akart hallani arról, hogy a kukorica a közösben maradjon. De végüt ez a néhány mindennel ellenkező ember is meggyőződött róla, hogy nem a tagok érdekei­nek csorbításáról van szó, hanem — éppen ellenkezőleg — a jövede­lem észszerű szaporításáról. Mert több lesz a jövedelem abban az esetben, ha a kukoricát a közös jószágállománnyal etetik, egyszó­val hizlalnak, mintha csak a ku­koricát adják el; Végül is az történt, hogy a kő­telki Ezüst Kalász TSZ közgyűlése egy évvel ezelőtt határozatilag ki­mondta a következőket: .,Minden munkaegységre két kg. kukorica jut, ebből azonban csak egy kg-ot osztunk ki, a visszamaradó részből hizlalunk, a hízókat eladjuk és azoknak az árát os2tjuk széjjel.’1 — Ilyenformán mintegy 100 má­zsa kukorica maradt a közösben s más takarmánnyal pótolva 34 ser­tést hizlaltunk meg. Ezeket szabad­piaci áron, közel 80.000 forintért értékesítettük.­így a közösen maradt 15—16 ezer forint értékű kukoricából 80 ÜGO forintot érő hízott sertés lett. Ügy gondolom, nem nagyon kell mon­dani, mennyivel jobban jártunk így. Több lett a jövedelmünk, s csak annyi volt az eltérés, hogy nem a zárszámadáskor azonnal, hanem néhány hónappal később. A vára­kozási idő azonban bőven megté­rült — mondta K. Egyed István elvtárs, a termelőszövetkezet párt­tit'kára. A tagok természetesen azt akar­ják, hogy minél több legyen a kö­zös jövedelem. Sok egyéb tenni­való mellett éppen ezért most is úgy határoztak, hogy nem osztanak ki minden kukoricát Most már méginkább tudják, hogy nincs ok aggodalomra, hiszen a családoknak szükséges sertés meg- hízlalásához elegendő kukorica ter­mett a háztáji földön. Az elmúlt évben a kukorica-részesedésnek mindössze csak 50 százalékát osz­tották ki. sok tag azonban a ház­táji föld terméséből még a szabad­piacra is hizlalt. így Földes János, Lovász Imire, Földes Ferenc és Mátyus Péter. A szövetkezeti tagoknak ezévben is elegendő kukoricájuk lesz a háztáji területről. — A kukoricatermést azért mi is széjjel osztjuk, hiszen ki másé lenne, ha nem a miénk, csakhogy ez az osztás nálunk már máskép­pen, okosabban történik — véleke­dett Földvári István, a szövetkezet egyik idős tagja. Földvári István­nak igaza van. A jövedelem szét­osztása valóban okosan történik. A kiosztható kukoricatermés fele az idén is a közösben marad. Eb­ből a visszamaradó mennyiségből március végéig 50 sertést hizlalnak majd meg. Már meg is kötötték a hízlalási szerződést. — Ezenkívül még 50 sertésre akarnak hízlalási szerződést kötni, jövő őszi leszállításra. A hízók jóval nagyobb jövedelmet biztosítanak, mint a kukorica. Végső soron nem kell különösképpen imételni, hiszen minden tapasztalt gazda tudja, mennyire igaza van Bozsó Sándor­nak, de a kőtelki Ezüst Kalász TSZ valamennyi tagjának, akik — éppen ezért, mert nagy jövedelmet akarnak — a takarmányt nem a zsákból adják el, hanem a kapun hajtják ki. Az ilyen példát bizony érdemes követni; Megjavult a munkafegyelem A jásztelki Alkotmány TSZ-ben ebben az esztendőben sokat javult a munkafegyelem. Nemcsak a ta­gok szorgoskodnak, hanem család­tagjaikat is bevonják a munkába. Egri András, Kiss G. Mátyás fele­ségével együtt dolgozik. Halla Má- tyásné. Gulyás Imréné s rajtuk kí­vül még több tag feleségestöl, csa­ládostól vesz részt a kapásnövények betakarításában. A tehenészetben is komoly válto­zás történt. Kalmár István párttag, aki S hónapos állattenyésztési isko­lát végzett, tehenész társai segítsé­gével jelentős eredményt ért el. Nagy gondot fordítanak a jószágok takarmányozására, gondozására, s bevezették a háromszori fejest is. Ennek eredményeként hónapról­hónapra emelkedett a tejhozam. Szeptemberben tejből 11 ezer forint volt a bevételük. A tehenek takarmányozására 500 mázsa szálastakarmányt, 100 köb­méter zöldsilót biztosítottak s a má­sodvetésű csalamádé és silókukorica felhasználásával még 200 köbméter silót készítenek. Az Alkotmány TSZ munkájának megjavuló sa, elért eredményeik győzték meg Bata Sándor 6 és Sza­bó Mátyás 5 holdas dolgozó parasz­tot is a szövetkezeti gazdálkodás fö­lényéről. Mindketten beléptek a termelőszövetkezetbe. Már ők is részt vesznek a betakarításban, s utána a 20 méteres üvegház és az 5 holdas dohánypajta megépítésében. 15 mázsa kukoricára kötött értékesítési szerződést Fegyvemeken a dolgozó parasz­tok nagy többsége örömmel fogadta a minisztertanácsi határozatot a ku­korica értékesítési szerződéskötés­ről. Úgy vélekedtek, hegy az állam által biztosított árért érdemes eladni a felesleg kukoricájukat. Tavaly 100—110 forint volt a csö­veskukorica mázsája törés idején, most az állam által fizetett 240 fo­rintból csövesre számítva is meg­van a 150 forint. Ezenkívül a ked­vezmények, az épület anyag és ipar­cikk is nagyjelentőségű. A fegyvemekiek 110 százalékra teljesítették előirányzatukat a ku­korica értékesítési szerződéskötés­nél. Bíró Lajos 2 holdas dolgozó pa­raszt 15 mázsa kukoricára kö­tött szerződést. Bognár János 10, Kocsmár István pedig 11 mázsa kukoricát adott el az államnak 24 forintos áron. L akodalomba voltam hivatalos Karcag— Bacsóra Borsi Imre há­zába. Füzesi Mihály bá­csi, a karcagi Kísérleti Gazdaság kiváló kanásza hivott meg. Miska bácsi­val a kenderesszigeti pász­tortalálkozón ismerked­tünk össze. Ügy látszik, megkedveltük egymást, mert Várhelyi Lajossal, a fűtőházi tánccsoport ok­tatójával együtt a lakziba is meginvitált bennünket, mondván: — Ott majd meglátják, hogy járják az igazi ma­gyar csárdást. Sajnos, csak egyedül me­hettem, pedig kettesben sokkal bátorságosabb is­meretlen emberek közé beállítani. De azért nem vanaszkodhatom, nagyon kedvesen fogadtak. Tud­ták, miért megyek. — Erezze úgy magát, mintha maga is a rokon­ságból lenne — mondták. A lakzit nem akarom elmondani elejétől végig; :iinden úgy volt, ahogy endes lakodalomban len­ni szokott. Vőfély, rigmu­sok, finom csigaleves, bir. 'capaprikás, sok sütemény, sok bor, jó hangulat és 'sárdás reggelig. Minden nagyoji tetszett nekem, csak az nem, hogy Miska bácsi nem akart áncolni, mert állítólag előző nap egy mázsán- ?lüll kan ráesett a lábára, fsak beszéddel igyekezett lói tartani. Azt mondta: — Ezt hallotta-e már? Még a számadóm mondta bojtárkoromban: „Az asz- szonynak célját, végit, mesterségit hej de nehéz kitapogatni. Mer’ az asz. szonynak sok útja vagyon, tekervényes igen nagyon.” Hát igaza van Miska bácsi, de én azért táncot is szeretnék látni. „Sej-haj, lakzi, lakodalom...' Hajnali 4—5 óra felé már mindenkinek a le­hető legjobb hangulata volt. Akit levert a lábáról a bor, vagy elálmosodott, az már aludt. Csak a java, de éppen az idősebbje állta a sarat. Énekeltünk nagy buzgalommal: „Ürge van a határba’, batárba’ Nincsen aki babrálja, babrálja. \ kis ürge hun megszalad, hun megáll Wég csak lukra nem talál a sötétben.” A zenekar előtt egy ro­konságbeli fiatalember állt és a magas hangulatnak megfelelően erősen diri­gálta a zenekart. Pattint- gatott, mutogatott az ujjú­val, fordult erre-arra, kar. ját lendítette, de legtöb­bet az arcjátékából lehe­tett érteni. A lába nem mozdult, de tiszta tánc volt. amit csinált. e gyszer csak hallom, hogy Miska bácsi — mázsás kant, meg láb­fájást feledve — odaszólt a feleségének: — Regina, gyere csak táncoljunk. — El is kezdték gyor­san. Nem láttam még ilyen szép, kiforrott tán­cot, a pár között ilyen pon­tos együttműködést. Fél­fordulóst tettek két ol­dalra. Egy kis lépés jobb. ra, lendületes balrafordu- lás, kemény talp lerakás­sal megállítva és ugyanez újra visszakezdve. Az egészet roppant könnye­dén, minden erőlködés nélkül, mégis feszesen, büszke, méltóságteljes tar­tással. Azután jött még a sebes forgás. Pörögtek se­besen, de nem mozdultak el a kiindulási helyről. bal-lábbal hajtották ma­gukat, a stabil jobbláb csak utana fordult a meg­felelő iránynak. Forogtak, mint a veszedelem. Miska bácsi p&sztoros késtokja meg repült körülöttük a levegőben. Egyszer csak az öreg kitette a bal lá­bát, a karját másjelé for­dította és egy pillantás alatt leállott. a sebes for­gás. Ügy látszik, ez a vir­tus ebben a táncban, íj őzben az egyik csa- ^ Iád, Horváték in­dultak haza, Cserepesre. Odakint már derengett a hajnal, sűrű köd szállt le és igen hűvös idő kereke­dett. A szekér beállt az udvarra, a zenekar rá- kezdte a Rákóczi-indulót, a család elindult a kocsi­hoz. Elől a családfő tánc­lépésekkel, utána a csa­ládtagok. a zenekar és a kíváncsiak. Az eleje már felszállott a kocsira, de a gazda még mindig oda­lent táncolt. Ha most ér­te el a jókedv. Több sem kellett már a kocsin lévő lányoknak, meg persze nekünk fiatalemberek­nek. Gyorsan leszedtük őket a kocsiról és ment tovább a táncolás, most már kint az udvaron. Már majdnem világos volt. A zenészek körbe fogták a mulatozókat és úgy rángatták a talpala- valót: „Húzzátok cigányok Estétől reggelig ,..” Lassan azután elindul­tak Horváték. Indult Fe­hér Laci bácsi is. Ő csak a harmadik szomszédban lakik, kiadta a jelszót a cigányoknak: „Be a konyhába!” Egy üveg borral a kezében ki a kis­kapun, a cigányok meg utána, forogva cifrázta még az utcán is egész a konyhájukig. Közben egészen kivtíá- gosodott, a köd eUakaro- dott, az asszonyok hoz­záfogtak nagy üstökben a reggeli melegítéséhez. A cigányok is kijöttek az udvarra muzsikálni, kijöt­tek a táncosok is és most kezdődött csak igazán a tánc. Akiket az éjszaka elnyomott az álom, cso­dálkozva ébredtek, hogy ezek le sem feküdtek és még mindig táncolnak, de beálltak ők is a táncba. Miska bácsiban úgy látszik feltámadt legjobb táncos tudománya, pedig már ő érte is ott állt a kocsi az udvaron. Most sajnáltam csak, hogy nem koztam filmfelvevőt, hisz én csak éjszakai mulat­ságra számítottam, nem gondoltam, hogy még reg­gel is bírják. Ravaszkás mosolyával hirtelen mozdulataival még mindig előttem van Miska bácsi. Ruganyosán lábujjhegyen, majd sar­kon járta, cifrázta, fűzte egymásba a figurákat, bokáját keményen össze­csapta a ritmusnak meg­felelően hol lassan, hol gyorsan. Ilyen szépen még nem láttam kunsági er-^-rt táncolni. t? ’ néljük, hogy a me- gyénkben is egyre jobban meginduló tánc­kutatás még sok ilyen jó táncosra talál és örökíti meg filmen a táncát. A szolnoki népi együttes és megyénk tánccsoportjai pedig készen állnak arra, hogy méltóképpen tolmá­csolják a gyűjtött jász­kun táncokat megyénk dolgozóinak SAJTI SÁNDOR, a Móricz Zsigmond kultúrotthon művészeti előadója HÍREK £ééd - sitiéM Derűs hangulatban ebédelnek a munkások a Jászberényi Apritó- gépgyár pompás eb édlőtermében. A jő vadashús még jobban ízlik ebben a kulturált, tiszta környezet­ben. Az ízléses oszlopok között hó­fehér abrosszal leteritett asztalok. Rajtuk a gőzölgő tálak, ínycsiklan­dozó illatú étellel. A falaikról a leg­jobb munkások fényképe mosolyog a jóétvágyú seregre. A hangszóró kellemes dallamokat ringat a me­leghangulatú terembe. Hirtelen megszakad a dal. JjjHijjj-jjjuuujjj! — üvölt bele hátborzongató durván a sziréna hangja a délebéd kellemes nyugal­mába. Megrettennek az emberek. Utána kényszeredetten mosolyognak ijedt- ségükön. Nemrégen „vezette be” vmlaki ezt az „ötletet”. Szirénaordítás modem ebédlőte­remben. A műhelyekben, a hatal­mas gépek zúgásában szükség van ilyen erőshangú időjelzőre. De kul­túr- és ebédlőteremben enyhén szólva goromba. Még az étlapon is furcsa lenne: „Rizsleves, pörkölt galuskával, linzer-koszorú. Hozzá kellemes szirénaszót közvetít a gyár stúdiója.” Ajánlunk egy emberségesebb megoldást. „Mondják be” szavak­kal az ebédszünet végét. * — AB. M. Szolnok megyei Fö- osztá’yának közlekedésrendészeti osztálya 1955 október 23-án dél­előtt fél 9 órakor Szolnokon a Ma- linovszki-utca 38. szám alatt levő kulturctthonban a „Vezess baleset nélkül“ mozgalom keretében köz­lekedési ankétot tart. Az előadást filmvetítés követi. — A Megyei Tanács Munkaerő­gazdáikodási Osztálya közli, hogy a 601. sz. Ipari Tanuló Intézet Makón trak toros-gépész tanul ókat vesz fel. Felvételüket kérhetik azok a fiatalok, akik 1937—1939- ben születtek és az általános iskola legalább 5 osztályát elvégezték, jelentkezni lehet október 23-ig a megyei tanács munkaerőgazdálko- öási osztályán. — A megyei ügyészség vádat emeit Majzik Mihály, a FŰSZERT Vállalat volt adminisztratív cso­portvezetője ellen 221 000 forint el­sikkaszt isa miatt. A vádlott kulák családból származik, korábban köz- igazgatási jegyző volt. Az állam­apparátusból a tanácsok megalaku­lása után bocsátották el. A tárgya­lást 1955 október 26-án délután 1 órakor — a nagy érdeklődésre való tekintettel — a szolnoki városi ta­nács nagytermében tartják, — Bagi Sándor kulák szolnoki ÍAlcsi 6. sz. alatti) lakos, aki a felszabadulás után már 5 ízben veit büntetve lopásért, üzérkedé­sért. vesztegetésért, ezév augusztus 27-én éjjel 3 tyúkot és 1 kakast lopott el az egyik udvarról. A rend­őrjárőr tetten érte és átadta a bí­róságnak. A szolnoki járásbíróság lopás bűntettéért két évi és hat­hónapi börtönre és 5 évi jogvesz­tésre ítélte. — A Belkereskedelmi M'niszté­rium az ország 16 városában aug. 20-i vásárokhoz hasonlóan „öázi Vásár‘’-t rendez. A MÁV 100 kilo­méteres körzetből 50 százalékos meneíkedvezményt biztosít. Szol­nok megyéből október 22—23-án Ceglédre, Gyöngyösre és Szentesre, október 29—30-án pedig Török- szentmiklósra és Békéscsabára le­het kedvezményesen utazni. * Takarmányburgonya a baromfinak abraktakarmány helyett A Bábolnai Állami Gazdaságban kísérletképpen az abraktakarmány egy része helyett takarmányburgo­nyát etettek a baromfiakkal. A kí­sérletbe állított egyik csoport na­ponta 8 deka burgonyát és 5 deka abrakot, a másik öt deka burgo- nj’át és 8 deka abrakot kapott. Mindegyik csoport mellett szere­pelt ugyanolyan létszámú, fajtájú, nagyságú és korú ellenőrzőcsoport, amely a szokásos módon kapta a 13 deka abrakot. Az egy év óta tartó kísérletek azt mutatták, hogy a próba annál a csoportnál vált be. amelyik 5 deka burgonyát és 8 deka abrakot kapott. HONGKONGBÓL ÉRKEZETT Tegnap mutatta be a Hongkongból érkezett című izgalmas kínai filmet a szolnoki Tisza filmszínház. A film október 23-ig, va­sárnapig marad a mozi műsorán. Az őszí és a téli női divattól Az elmúlt hét Budapesten az őszi és téli divatbemutatók jegyében folyt le. Egyszerre több helyen is láthattuk a legújabb kreációkat és így teljes képet alkothattunk ma­gunknak az idei divatról. Mint min­dig, most is az ősz színeihez alkal­mazkodnak a divat színei. Elsőnek az ÁTEX bemutatóját láttam Budapesten. Ez hivatásának megfelelően magasabb színvonalú ízlést nyújtott, mert a dolgozó nő legegyszerűbb munkaruhája mellett a legelegánsabb délutáni, színházi és estélyi ruhákat is ismertette. Láttunk gyönyörű télikabátokat, különböző színűre festett szörmé- vel bélelvé. A kabát alatt a szőrme, vagy a kabát szövetének színével megegyező színű ruhát viseltek. Nagy sikere volt egy bordó, rózsa­szín pamofix bélésű kabátnak, alatta teljesen a kabát színével egyforma színű selyemruháiknak. A másik ha­sonló sikert aratott kabát barna volt, " világoskék szőrme béléssel s világoskék jersey ruhát hordtak alatta. A kabátok általában egyenes vo- nalúak, ejtett vállal, széles gallér­ral. A téli kosztümök az idén majd­nem háromnegyedes hosszúak, alat­ta szűk szoknyával, de ezek is, mint a hosszp kabátok, egyenes voma- lúak. A kabátokat és a ruhákat ón­gomtock díszítik. A szövetruhák rejtett bőséggel készülnek s szintén egyenes vona- lúak. Sok a kétrészes,. úgynevezett kiskosztüm. A ruhák . legnagyobb része jerseyből (trikószerű anyag) készült. Ezek az anyagok- az idén különösen divatosak, ami érthető, hiszen az alak az ebből az anyag­ból készült ruhában kitűnően érvé­nyesül. A délutáni és színházi ruhák se­lyemből készültek. Láttunk szép, magyar gyártmányú tisztaselyem ripsz anyagot, amelyből főleg bő ruhákat kreáltak. A bemutatót tündöklőén szép es­télyi ruhák zárták be. Ezek közül egy sárga ruha, rózsaszín virágdisz- szed és egy rózsaszín tüll ruha vi­lágoskék bársonyszalag dísszel kap­ta a legnagyobb tapsot. Másnap este a szakmai közönség ott tolongott a KIOSZ őszi bemu­tatóján. Kitűnő ízlésű, szebbnél- szebb kreációkat láthattunk. Szín­ben és vonalban megegyeztek az ÁTEX bemutatóján látottakkal;. A szürke, drapp, sárga, barna és a zöld minden árnyalata látható volt, de akadt sok íekete ruha is, Ezek gyönggyel, tűvel, vagy kis fe­hér díszítéssel mindig hagyott csi­nosak és elegánsak. Végvári Arpááeé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom