Szolnok Megyei Néplap, 1955. október (7. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-19 / 246. szám
Szo/nokmegyd MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TÁNACS LAPJA MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Szocialista iparunk 102 5 százalékra teljesítette negyedévi tervét (2. o.) A kémizálás problémája az iparban és a mezőgazdaságban (3. o.) Komoly jövőjük van az általános gimnáziumoknak (3. o.' VII. évfolyam 746. szám Ára őÜ fillér 1956 október 1?., szerda H Céltudatos, tartalmas versenyt üzemeinkben \/ állalatainik tapasztaltabb, képzettebb vezetői tudják, hogy mi- ” lyen felmérhetetlen erő rejlik a szocialista versenyben, a dolgozók alkotó kezdeményezésében. Az üzem éleiében szinte alig merülhet fel olyan probléma, vagy feladat, amit ne lehetne sikeresen megoldani a munkások érdeklődésének felkeltésével, kedvük, szorgalmuk megfelelő irányításával. A Jászberényi Aprítógépgyár komoly adósságot szerzett júliusban és augusztusban. Nem tudták készre szerelni a kibocsájtandó gépeket, mert a kooperáló üzemektől nem érkeztek meg a szükséges alkatrészek. A zömét a negyedév utolsó hónapjában kezdték leszállítani. Nyilván nem lett volna semmi a terv teljesítéséből, ha nem, hívják fel a szerelóbrigádok figyelmét a nehéz helyzetre s nem számítanak segítségükre. A havi tervfeladat is elég nagy, amellett még pótolni kellett az adósságot is. A dolgozók vállalták ezt, s így szeptemberben a havi terven felül 36 százalékkal több gépet készítettek s határidőre szállították le a külföldre szánt gépeket — háromszorosan teljesítve ezzel export-feladatukat Nemcsak az Aprítógépgyárban, hanem megyénk minden élenjáró üzemében a jól szervezett, helyesen irányított versenyhez fűződnek a jó eredmények. A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban, ahol a negyedik negyedév minden napjának teljes termelése terven felüli terméknek számít, szintén a dolgozók kezdeményezése hozta meg a sikert. Folyamatossá, egyenletessé tudták tenni a gyártást, | elylelen volna a verseny egyedüli céljának a mennyiségi tervek teljesítéséi, túlteljesítését tekinteni. Ez a jelenség gyakori még üzemeinkben s szűk mederbe szorítja a munkások alkotókészségét, szürkévé teszi a versenyt és emellett így kihasználatlanul marad sok lehetőség, amelyek pedig nélkülözhetetlenek volnának a tervek részleteiben való teljesítéséhez. Ahhoz, hogy a dolgozók munkakedve, áldozatkészsége valóban gyümölcsöző legyen, s minden tekintetben a legfontosabb célokat szolgálja — mindenekelőtt az kell, hogy a munkás jsmerje feladatát. A hónap elején megtartott termelési értekezleteken üzemrészekre bontva is ismertették a vállalatok negyedévi feladatait, s a legtöbb helyen nyomban el is készítették az összesített negyedéves vállalásokat. Ez magában még nem elég az üzemen belüli verseny kibontakozásához. Az eredményeket hozó vetélkedés alapja a brigádokig, munkapadokig felbontott terv. A Cukorgyár szerelőállomásának dolgozói pl. tudják: ahhoz, hogy jóminőségü munkát végezzenek, s több cukrot állíthasson elő az üzem, 10 dkg répából 25 méter hosszú szeletet kell vágniok. így állandóan ellenőrizhetik saját magukat és lemérhetik igyekezetük eredményeit. Nem véletlen tehát, hogy az üzem a kései indulásból származó lemaradásból már több mint egy napot pótolt a kampány kezdete óta. A Tiszamenti Vegyiművekben a felbontott tervek alapján valamennyi fizikai és műszaki dolgozó versenyben van. Csupán az a hiba, hogy a vállalásokat nem értékelik időben. A legfontosabb feladatra irányított felbontott tervet lehet ” adni a többi üzemben is. Téglagyárainkban pl. a termelés mennyiségével nincs baj. Égetett téglából, cserépből átlag 10 százalékkal többet adtak a népgazdaságnak. Komoly hiba azonban, hogy a harmadik negyedévben nőtt az önköltség és a selejtarány is elérte a 8 százalékot. Nyilván a negyedik negyedévben elsősorban ezekre a hiányosságokra kell felhívni a munkások figyelmét, s ezek megszüntetéséhez kell segítségüket kérni. Emellett a verseny segítségével érhető el az is, hogy a téli idő beálltáig ötmillió nyerstégla álljon készen. Ez biztosítja ugyanis a kemencék folyamatos működését. Az építőiparban — főleg a Szolnok megyei Építópari Vállalat munkahelyein — az élenjáró munkamódszerek elterjesztésével, az építőgépek jobb kihasználásával, s nem utolsó sorban a szervezetlenség felszámolásával pótolhatják a lemaradást. linden tervfelbontás, meghatározott cél sem elég azonban az eleven, élénk versenyhez. Rendszeres, időbeni értékelés nélkül sem beszélhetünk erről. Mégis sok helyen elhanyagolják ezt a fontos munkát. Vagy ha meg is történik az értékelés, mélységes hallgatás honol körülötte. Senki nem dicsekszik el az élenjárók eredményeivel, senki sem agitál az élenjárók munkamódszereivel, pedig nagy szükség lenne arra, hogy megismerjék, A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyárban pl.- a pártellenőrzés során megállapították, hogy az esztergamühelyben, egy ember kivételével, senki sem használja Szikszai Lajos, a megyeszerte kiváló esztergályos módszerét. A módszerek ismertetésének és átadásának megszervezése után — bár csak rövid idő óta folyik ez —-sikerült átlagosan elérni a 100—110 százalékot három-négy dolgozónak, akik azelőtt a 80—90 százalékot is nehezen közelítették meg. Eredményesen, ötletesen oldják meg a verseny nyilvánosságát, a jó módszerek tudatosítását a Járműjavítóban is. A Tisza Cipőgyárban az augusztus 20-i versenyben jó eredménycélért már-már megszűnt és a nemtörődömség miatt majdnem feloszloLt brigádok most újra megerősödtek. A műhelyek között élénk vetélkedés indult az elsőségért s ezt nagyban elősegítette az ügyesen felhasznált anyagi ösztöhzőerő. Az üzem vezetősége ugyanis versenyzászlót, s 5000 forintos jutalmat tűzött ki célul a győztes műhelynek; verseny mozgalmassá tételének jó módszereit csaknem minden üzemben ismerik, de kevés helyen használják. Sokszor esupán a „versenyfelelős'’ képviseli ezeket az ügyeket. Csupán adminisztratív intézkedésekkel a versenyt megoldani nem lehet. Persze olyan vállalatok is vannak, ahol még ezek az adminisztratív módszerek is hiányoznak. Építővállalataink munkahelyein, üzemeink közül a Mezőgazdasági Gépjavítóban szinte építményszámba mennek a hatalmas versenytáblák. Nincs azonban más rajtuk, mint néhány többhónapos hirdetmény s esőmosta számok, amelyek valaha tényleg eredményt hirdettek, most azonban semmire sem jók már, csak arra, hogy tanúságot tegyenek az üzem vezetőinek hanyagságáról. Nem nyilvánosság tárgyai még mindig a javuló minőség, a 'selejtesökkcn- tés jó eredményei, a kiváló újítók a javaslattevők munkája, a technika haladása, a terv teljesítése érdekében. Fontos feladat, hogy a verseny e hibáit mielőbb kiküszöböljük, megszüntessük egyoldalúságát, s így valóban gyümölcsöző leg>en dolgozóink munkaszeretete, lelkesedése, M Á Október második telében járunk, e búza vetése nem halogatható! A földművelő ember tudja leginkább, hogy mennyire fontos minden munkát a maga idejében elvégezni. A vetéssel sem szabad késni, mert mindenképpen az issza meg az ilyen munka levét, aki a vetésnek nem adja meg a maga módját. Október második feleben járunk, s ez az az időpont, amikor már nem szabad várni. Van egy jó magyar közmondás, hogy ősszel porba, tavasszal sárba vessünk. Ebben sok az igazság, mert hiszen a példák tömkelegé bizonyítja, hogy azok a dolgozó parasztok, akik nem várnak sem esőt, sem jobb időt, hanem október közepén elvetik a búzát, jó termést takarítanak be. A megye területén ennek ellenére mindenütt nagy az elmaradás, s est most ezekben a napokban — éppen a jövő évi bő termés biztosítása érdekében — mindenütt meg kell szüntetni. Aki várakozik, az önmagát csapja be. A gépállomásaidon dolgozó mezőgazdasági szakemberek legfőbb és mindennél fontosabb kötelessége: a búzavetés meggyorsítása. Okos szóval, gondos szervező munkával napok alatt komoly eredményt lehet elérni. Ne hiányozzék a párttagok, a tanácstagok, a termelési bizottsági tagok példamutatása. Ahol ez megvan, ott a mulasztást gyorsan pótolni lehet. Az egyénileg dolgozó parasztok kövessék a termelőszövetkezeti tagak példáját, azokat az élenjáró közös gazdaságokat, amelyek néhány nap múlva elvégzik az őszi búza vetését. Minden erőt a vetés befejezésére összpontosítunk Elmondta: Göblyős László, a csataszög! Szebb Élei TSZ brigádvezetője Számos • termelőszövetkezetben az időjárás okozta elmaradást okos, ötletes megoldással pótolják. Igaz ugyan, hogy ezévben a kukorica érési ideje eltolódott s ennek következtében nagyobb erőfeszítésekre van szükség, de az is igaz, hogy egy kis leleményességgel október derekán mégis csak földbe kerülhet a búza. Nem kell messzire menni, elég, ha elmondom, mit teszünk mi. Arról már rég meggyőződtünk mindannyian, hcg> a búza nagyon igényes növény, de a gondos munkát meghálálja. Még egyéni gazda koromban tapasztaljam, hogy az idejében történő vetés már maga félsiker. A termelőszövetkezetekben minden lehetőség adva van arra, hogy a búza éppen akkor kerüljön földbe, amikor az időjárás, a talaj erre a legalkalmasabb. Közös gazdaságunkban az elmúlt év őszén elég nős szú ideig elhúzódott ez a fcn-tos-jjjunika. Volt olyan vetésterületünk, ahová 3—4 hetes különbséggel szórtuk el a magot. Ezen aztán alaposan lemérhettük, hogy milyen előnyünk származott volna, ha az egész területen egyszerre vetjük el a búzát, nem pedig 3—4 hetes eltolódással. Mert mi történt’ Az a terület, amely 3 héttel előbb kapta a magot, holdanként kereken 3 mázsával több búzát termett, mint az a búzatábla, amelynek a vetésével elkéstünk. Nem akarjuk, hogy megismétlődjenek a tavalyi hibák. Éppen ezért minden erőnket a gabonavetés gyors befejezésére összpontosítjuk. Búzánk egyrészének kukorica az. eiovsteménye. Most ennek az előveterménynek a gyors letakar! tása van soron. S hegy időt nyerjünk, a kukoricaszárat nem tötb kilométeres távolságra, hanem a föld végére hordjuk. Ily módon a leta- karítás meggyorsul s a traktorok fennakadás nélkül végezhetik a magágy készítését. Ezzel az eljárással termelőszövetkezetünkben október 2ő-ig a vetéstervet teljesítjük. A tiszafcői egyénileg dolgozó parasztok 1130 hold búzavetéstervükből mindössze csak 120 holdat teljesítettek. Ez nagyon gyenge eredmény, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a búza vetését már szeptemberben meg lehetett kezdeni. Mi az oka a nagyfokú elmaradásnak? Öllé elvtárs, a községi tanács elnöke úgy vélekedik, hogy a gazdálkodók esőre várnak s majd ezután kezdik teljes erővel a munkát. Mondani sem kell, hegy az esővárás mennyire káros A tiszabőiek elfeledik, hegy ilyenkor a búzának már földben a helye. De nem is az esővárásban van a legnagyobb hiba, hanem másban. 7 iszaföldvár, Mezőhék, Martfű vezetői meddig tűrik a szégyenteljes elmaradást? A szolnoki járás Szolnok megye legnagyobb járásai közé tartozik. Olyan adottságokkal rendelkezik amelyek birtokában nemcsak a legnagyobb, hanem a legjobb járások közé küzdhefné magút minden munkában. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében a járás területén értek is el komoly eredményeket s ez a tény mindennél jctafean igazolja, hegy a vezetők képeseik nagyobb tennivalók megoldására is. Éppen ezért érthetetlen a búza-vetéstervben meglévő nagyfokú lemaradás. A járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője úgy vélekedik, hogy az egyénileg dolgozó parasztok a becslések alapján — vetéstervüknek mindössze 15 százalékát teljesített ék. A községektől beérkező jelentések azonban mindössze csak 5 százalékról adnak számot. Akárhogyan nézzük, ezzel az „eredménynyel“ egyáltalán nem lehet dicsekedni. Elsősorban a járási pártbizottság és a járási tanács vezetőinek kell komoly intézkedéseket foganatosítaná az elmaradás pótlására. A helyzet Tiszaföldvóron, Mező- hőken és Martfűn különösen tűrhetetlen. Ezekben a községekben az egyénileg dolgozó parasztok későn kezdték a kukorica törését. Már maga ez a körülmény is ’ lassította a búza vetését. Hiba még, hogy a kukoricaszárat nem a föld végére hordják, hanem rengeteg időveszteséggel, több kilométerre szállítják. Ezt nem lehet megengedni. S c-ppen az egyénileg dolgozó parasztok érdeke követeli, hogy Tisza- földvár, Mezőhék és Martfű község vezelői a párttagok és a tanácstagok segítségével mozgósítsák az egyénileg dolgozó parasztokat a vetéstervek gyors teljesítésére. Tiszaföldváron különösen nincs helye a „ráérünk még1’ hangulatnak. Itt az egyénileg dolgozó parasztok október 18-ig vétést-rvük- nek mindössze 2 százalékát teljesítették. Nem szavakra, hanem tettekre van szükség. Tiszafóldvár, Mezőhék és Martfű vezetői meddig tűnik még a szégyenteljes elmaradást? Építővállalataink készülnek a téli munkára Megérkezett az ősz. A hidegebb, esős napok már most figyelmeztetik a szabadban dolgoztató vállalatok vezetőit arra, hogy nemsokára itt a tél. Még a hideg beállta előtt biztosítaniok kell a munka zavartalan menetének feltételeit. Különösen az építőiparban nagy a feladat, ahol télen sem állhat meg a munka. Megkerestük Szolnok legnagyobb építőipari vállalatait: milyen intézkedéseket tettek a dolgozóik ellátására, hogyan készültek fel? Elsőnek az É. M. Szolnok megyei Építőipari Vállalat munkaügyi osztályán érdeklődtünk. Elmondották. hogy már a legnagyobb részét elvégezték az előkészületi munkáknak. Még az elmúlt hónapokban. megkezdődött a téli ruhák tisztítása, fertőtlenítése és javítása és ez már be is fejeződött. így a napokban több mint 800 darab meleg kabátot és nadrágot osztanak ki a szabadban dolgozó fimai munkásoknak. — Most aztán jöihet a hideg, minket nem zavar — mondták többen is a piactéri építkezésen — és addig nyugodtan dolgozunk, niig a habarcs meg nem fagy. Persze ez sem. fog bekövetkezni, hiszen a műszakiak már nagy igyekezettel hozzáfogtak a téli építkezés feltételeinek megteremtéséhez. — A késlekedést EpítöváÜalatof sem ért váratlanul a hideg idő — mondta Balázs elvtárs, főépítés- vezető. — A napokban megérkezik az igényelt 200 darab meleg ruha. Ez azonban még nem elégíti ki az igényeket. Vállalatunk dolgozóinak többsége vidéki és hetemkint egyszer járnak haza. Munkásszállásainkat ezért .jól fel kellett szerelnünk. Minden szobát kimeszeltünk, pótoltuk a törölt ablaküvegeket. Ugyanakkor a jó kályháról és a jó tüzelő- szerről s?m feledkezünk meg. Elegendő mennyiségű szenet és fát bi?tositottunk, így ezzel sem lesz baj. Tehát minden félté tele megvan munkásaink jó . téli ellátásának. A Tatarozó Vállalatnál az üzemi bizottság elnöke. Mező elvtárs tájékoztatott bennünket. Egy-két dologban ugyan, megkéstünk —i mondta. — de baj nincs, ment még időben észrevettük a hiányosságokat és hozzáfogtunk azok kiküszöböléséhez. Egyik szállásunk már túl . van az őszi nagytakarításon. Tiszbán, kályhával felszerelve és tüzelővel ellátva várja a telet. A Hunyadi-utcában lévő szálláshely takarítása most kezdődött meg, de még a héten ez is készein lesz. Ugyanakkor már üzemi konyhánk is felkészült a szabadban dolgozók forró teával való ellátáséra. — Vidéki munkahelyeink forró ital ellátását pedig a helyi lehetőségek figyelembevételével oldjuk meg — fejezte be nyilaiké-* zatát Mező elvtárs. i Tiszabőn hiányzik a termelési bizottsági tagok példamutatása Hiányzik a tanácstagok és a termelési bizottsági tagok példamutatása. A községben számos jól dolgozó gazdálkodó viselj a „termelési bizottság tagja’* címet. De meg egyetlen egy sincs közöttük, aki befejezte volna a kenyérgabona vetését. A tanácstagokkal hasonló a helyzet. Mindössze csak néhányain, Vince János, Fekete Pál és még egy-két tanácstag kezdte el ezt a fontos munkált. — A vetéstervek gyors teljesítése érdekében a tisza- bői tanácstagok és a termelési bizottsági tagok nagyobb helytállá-1 sara és példamutatására van szükség.
